Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-10 / 187. szám

\ * Zsúfolásig tele a -magyar tenger déli partja. Akik most pihennek a szakszer - vezeti üdülőkben, boldogok, hogy jó időt fogtak ki. A Balaton déli partján háromszáz szakszervezeti üdülőépület várja Szabadi­tól Fonyód-Bélatelepig a beutaltakat az ország min­den részéből és külföldről is. Az idén a tervek szerint 93 846 dolgozó pihenhet a tóparton. Ez egymillió-két- száznegyvenezer vendégéj­szakát jelent. Az idén két- két és fél százalékkal több nagycsaládos üdülhet. Be­utalót kap nyolcezer szak­munkástanuló, több mint tízezer gyermek, s mintegy kétezer pályakezdő ifjú­munkás és szakember. A váltás bűvös szó min­den üdülőben. Amikor a beutaltak megkapják az úticsomagot, akkor összege­zik a két hét élményeit. A vendégkönyvek szaporodó bejegyzései bizonyítják, hogy a magyar és a külföl­di dolgozók is elégedettek a kiszolgálással, az ellátással. Kisebb hadseregnyi em­ber ő,olgozik azért, hogy ki­tűnő ételek kerüljenek a vendégek asztalára, ragyog­janak az üdülők, ne zavarja semmi a nyugalmat, a ren­det. Arra is gondolniuk kell, hogy szép legyen a környe­zet, virág pompázzon a kö­zös helyiségekben. S van­nak, akik a hasznos idő­töltésről, a pihenés közbeni művelődésről, a testedzésről gondoskodnak. Többségükben nők dolgoz­nak az üdülőkben. Nekik köszönhető a családias han­gulat. Az üdültetés hátor­szága nélkül elképzelhetet­len a nyugodt pihenés. Ez a hátország jóval az üdülő körzetén kívül, a vállalatok­nál kezdődik. Összeállítá­sunk róluk szól, az ő mun­kájukat mutatja be. HÁTORSZÁG Vacsora az üdülőben Vacsoraidő a siófoki SZOT Csepel-üdülőben. Meleg van A strandolok ma szinte min­den percet kihasználtak, so­kan egyenesen a partról jöt­tek étkezni. A vendéglátó- részleg kerthelyiségében Mol­nár Lászlóval, az üdülő gép­kocsivezetőjével találkozom Üdítőt iszik, bár a sört job­ban szereti. x — Még nem fejeztem be s mai napot — mondja. — Fél kilenckor hazaviszem a kör­nyék falvaiban lakó konyhai dolgozókat. Azután megjárom Szabadit, Ságvárt, Adandót. — Merre járt ma a Bar- kasával? Előveszi a menetlevelet. — Reggel háromnegyed nyolckor, a Volánhoz mentem szénsavért — mondja. — Ezután a Fűszért-hez vittem göngyöleget, s árut hoztam volna, ha rám kerül a sor Sokan várakoztak, így át­mentem a sörösökhöz, és föl­raktam tizennégy hordó sört. Ezután visszamentem a Fű- szért-hez, ahol még mindig várakoznom kellett volna, ezért ismét a sörkirendeltség­re mentem, önven láda Ba­latoni világost szállítottam az üdülőbe. A Fűszért-től ez­után nyolc mázsa élelmiszert hoztam. A következő szállít­mánnyal ismét a söripartó) indultam. Nyolc hordó sört és harminc láda Balatoni vi­lágost pakoltam be a Bar- kasba. Halért mentem ezután, de nem kaptam. — Összesen 1900 ember pi­henéséről gondoskodunk — mondja Zsombori József üdü­Tízezer kulturális rendezvény A déli part SZOT-üdülőiben mindenhol van könyvtár. A nagyobb helyeken, az úgyne­vezett körzeti könyvtárakban 5—6 ezer kötet áll az olva­sók rendelkezésére. SZOT üdü­lőhelyi klub működik Siófo­kon — az Ezüstparton télen is —, valamint Földváron és Balatonbogláron. A klubok­ban rádiók, lemezjátszók, tár­sasjátékok várják a vendége­ket, s természetesen sok kul­turális rendezvényt tartanak. A nyáron a többi között ké­zimunka-szakköröket és né­zhet nyelvtanfolyamokat is rendeztek. Ezeken üdülők és SZOT-dolgozók egyaránt részt vehettek. A kulturális rendez­vényekre az idén eddig 280 ezer forintot költöttek. Az üdülőkben, klubokban rend­szeresen föllépett Varga And­rás és Kováts Kolozs (opera­énekesek), Szabó Csilla, Ka­tona Ágnes zongoraművészek és Kocsis Albert hegedűmű­vész. Ruttkay Éva és Besse­nyei Ferenc adott egy-egy ön­álló estet a déli part üdülői­ben. Hagyomány, hogy minden turnus részére kirándulást szerveznek a kultúrfelelősök, s az érdeklődőik a Balaton környékének legszebb tájaira, múzeumaiba, emlékhelyeire j< thatnak el. A déli part mú­zeumain kívül rendszeresen látogatják a füredi, a bada­csonyi, a tihanyi múzeumokat, az emlékhelyeket, kiállításo­kat. A szakszervezeti üdültetés történetében az idén volt a leggazdagabb a nyaralók programja a somogyi parton: eddig mintegy tízezer rendez­vényt tartottak számukra. Ezenkívül sportverseny-soro­zatokat gyermekeknek, fel­nőtteknek, vetélkedőket, da­los versenyt a középiskolások­nak és úttörőknek, nem szól­va a hagyományos műsoros estekről, a vidám vetélkedők­ről. A legtöbb vállalati, üzemi üdülő (amely nem a SZOT- hoz tartozik) híjái van kul­túrfelelősnek, így a vendégel többnyire saját maguk — ér deklődésüknek, igényüknek megfelelően — alakít ják prog­ramjukat. Az üzemek üdülői­ben általában kis létszámú turnusok váltják egymást. S mert kevesen vannak, bizo­nyos családias meghittség jel­lemzi őket. A két hét alatt — főidényben is — közös kirán­dulásokra »-beszélik rá egy­mást«, s néha közösen láto­gatják a kulturális rnedezvé- nyefcet is. lővezető. — Két turnusban ét­keznek, naponta négyszer. — Hány dolgozója van a SZOT Csepelnek? — Háromszázan vagyunk. A 'konyhában és az étterem­ben körülbelül száznegyvenen, a szállodában nyolcvanan; az úgynevezett műszaki, kerté­szeti munkát harmincán vég­zik, a »papírmunkát« tizen­heten, a kulturális tevékeny­ségért öten felelősek. Naponta ha tvan-hetvenezer forint értékű élelmiszert fo­gyasztanák el a Csepel-üdü- lő lakói, akik között bolgár, olasz, jugoszláv és szovjet nyaralók is vannak. Az ét­keztetést hetven dolgozó ké­szíti elő és bonyolítja le na­ponta két műszakban. A két turnus étkezése között egyet­len másodpercnyi ideig sem »lazíthatnak« a konyhaiak és a felszolgálók. Harmincnégy fokos melegben több mázsa élelmiszert, húst, kenyeret, vizet, evőeszközt »mozgatnak« meg. Csak a vacsorához hasz­nált tányérok súlya megha­ladja a tízN-názsát — Vacsorakor egy-egy fel­szolgáló hatvanhat tányért visz ki, illetve hoz vissza a konyhába- — mondja Papp Belőné étteremvezető. — Ebédhez pedig kétszáztíz tá­nyért visznek ki az asztalok­hoz, s ugyanannyit hoznak vissza üresen. A »színfalak« mögött a huszonöt éves Frei József hentessel beszélgetek. Erről a fiatalemberről azt mondják a kollégái, hogy »kirázza a csontot« fél disznóból, mar­hából. Egy-egy lapockát 50 másodperc alatt, egy-egy com­bot két és fél perc alatt cson­toz ki. 1971 óta dolgozik a i Csepelben. Ozorai fiú, az édesapja is hentes. I — Egy-egy héten ötven fél disznót kapunk, s ezt dolgoz­zuk fel — mondja. — Vil­lámgyorsan kicsontozzuk, kü­lönválasztjuk a szeletelniva- lót, illetve az »aprót«, amely­ből a pörkölt és a tokány ké­szül. Ma például 250 kiló szín­húst szeleteltem föl 2400 egyenlő darabra. A vacsorázok elfoglalják he­lyüket az asztaloknál. Remek strandidő volt ma, farkasét­vággyal látnak az evéshez. Ki rántott szeletet, ki sült húst kap bőséges körettel. Az egyenruhás felszolgáló lányok mosolyogva viszik a tálcát, s a vendég elégedett. Nemcsak a jó idő, a jó koszt, hanem a felszolgálólányok mosolya is az övék. beutaltak kényelme az első A beutalt örül a jó ellátás­nak, barátságot köt az üdülő személyzetének egy részével. A két hét azonban kevés ahhoz, hogy megismerje mind­azokat, akik a nyugodt pihe­néséről gondoskodnak. Kiss Lajossal, a SZOT Dél-balato­ni Üdülési Igazgatóságának helyettes vezetőjével az üdül­tetés közkatonáiról beszélget­tünk. — A fó idényben 2514 dol­gozó szolgálja ki a.,vendége­ket. Közülük 1650 nő. Minden nyáron számíthatunk a nyug­díjasokra is, most 235 dolgo­zik, azonkívül 270 tanuló vál­lalt munkát az üdülőkben. — Van-e elegendő munkás­kéz? — Gondot okozott a diákok munkaközvetítése, a mostani rendszer nem vált be. Az egész idegenforgalomban ke­vés a tanuló, pedig jóval töb­bet tudnának foglalkoztatni. Átlagosan tíz-tizenöt százalé­kos a munkaerőhiány, van azonban olyan hely, ahol az arány eléri a húsz-huszonöt százalékot is. A buszjárat el­kerüli az üdülőket, s nem iga­zodik — persze nehezen is te­heti meg — a munkakezdés­hez. — Hogyan pótolják őket? — Sokkal többet vállalnak az állandó dolgozók. A máso­dik műszak egy részében is bennmaradnak. Ez persze nem járható út, hiszen a nők több­sége mezőgazdasági körzetből jár be, s otthon is van tenni­valója. — Előfordul-e panasz T — A rossz időjárás idegesí­tette a vendégeket, hiszen el­rontotta a szabadságukat. Mondhatni, hogy ott ültek az ágy szélén. A beutaltak in­gerültsége és a dolgozók nem megfelelő válaszai miatt vol­tak »összetűzések«. Utána hir­telen jött a kánikula, s tovább fokozta a fizikai és az idegi igénybevételt. Arra kértük a dolgozókat, hogy a kölcsönös megértés szellemében dolgoz­zanak. — Milyen az ellátás? — Zavartalan. Minden év­ben számítógép készíti el az étlaptervet százötven napra. Ehhez igazodva rendeltünk, s az üdülővezetők is ehhez iga­zodva keresik a lehetőségeket, hogy minél olcsóbban szerez­zék be az alapanyagot Egy felnőttre ugyanis 28/ forint ^az étkeztetési norma. A zöldség- és gyümölcsárak próba elé ál­lítanak bennünket Szakmai rutin nélkül át sem tudnánk hidalni a nehézségeket. — A vendég nem érzi a gondokat? — Nem.;; Az a feladatunk, hogy széppé tegyük a nyara­lásukat. A dolgozók többsége somogyi, így bátran mondha­tom, hogy az üdültetés hátor- szága az ő munkabírásukon, lelkiismeretességükön alap­szik. A szakszervezeti beutal­takon kívül a vállalati üdülők lakóit is ellátjuk: az idén százhetvenezer napi étkezéssel. Olyan tiszta, mint a patika... Hosszú a folyosó a leilej Giuseppe di Vittorio üdülő­ben. A szobaajtók nyitva van­nak, s a vödrök, partvisok, porszívók jelzik, hol tartanak a takarítással. — Egy turnusban kétszáz­hatvanán pihennek nálunk — mondja Kelemen Ferencné üdülővezető. — A személyzet létszáma hetvenkettő: szaká­csok, felszolgálók, takarítók, fűtök, udvari segédmunkások, technikaiak. Tízen takarítják az üdülőt. Reggel hatkor kezdenek a társashelyiségekben, reggeli után mennek a szobákba, ebéd után pedig ismét a közös he­lyiségekbe, hogy a fürdésből hazatérő beutaltak tiszta zu­hanyozóba léphessenek. A leg­nagyobb elismerés, amikor megjegyzik: olyan ez az üdü­lő, mint a patika. Boglárról küldik az asztalra valót Ahhoz, hogy a szakácsnak legyen mit süt- nie-főznie, a felszolgálónak pedig az asz­talra tennie — ehhez nyújt támogatást a Somogy—Za­la megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykeres­kedelmi Vál­lalat balaton- boglári fiókja. A déli part­szakaszon a szántód! rév­től Balaton- berényig látja el az üdülőket él el’fűszerek­kel, konyhai nyersanyagok­kal. — A szerző­déseket télen kötjük, s az igények alapján állítjuk össze megrendeléseinket — tájékoz­tatott Mándoki Imre fiókigaz­gató. — Olyankor nemcsak listát készítünk, hanem azt is megbeszéljük, melyik üdülő mikorra kéri a különféle cik­keket. Minden év elején ta­nácskozunk az üdülési igazga­tóság képviselőivel és a Ba- laton-parti üdülők vezetőivel. Márciusban kezdjük az üdü­lők feltöltését tartósított áruk­kal. Ezeket a cikkeket egész szezonra előre megrendelik, figyelembe véve, hogy mikor »lép be« az új termés. Ipari partnereink úgyszólván min­den kérést teljesítenek, s ahogy nálunk, úgy náluk is soron­kívüliséget élveznek az üdü­lők. Amire megkezdődik a sze­zon, az előzetes kalkulációk alapján mindent részletesen elterveznek, s az üdülőben pi­henő vendég már gazdagon te­rített asztalt talál. Persze az élelmiszert el kell juttatni a raktárakból és' a hűtőtáro­lókból az üdülőkbe. S ez nagy tehertétel. A hússzállító autó gyakran csak háromnegyed óra alatt tud elvergődni Boglártól Fonyódig... — A péntek délutáni és a szombati áruszállítás okozza a legtöbb gondot — mondta a fiókigazgató. — Vannak friss élelmiszerek, amelyeket na­ponta viszünk, más cikkeket kétnaponként vagy hetenként. Ezt a munkát természetesen nem győzzük saját gépjármű­veinkkel, ezért jól jön a Bel­kereskedelmi Szállítási Válla­lat boglári kirendeltségének a segítsége. Most" is itt áll egy teherautójuk, biztonsági tarta­lékkén, ha úgy hozza a szük­ség, ezt is »bevethetjük«... A fiók olajozott gépezet­ként, összehangolt munkával oldja meg a feladatát. Ebből a »mozgásból« az üdülőben pihenők semmit sem látnak. Folyamatos ellátásukhoz vi­szont nélkülözhetetlen ez a »hátországi« tevékenység. — Csali Magda — mutat egy fekete nőre — az egyik leg­régebbi takarítónőnk. Kiváló dolgozó. Társnőjével nagy bátyúkat cipelnek ki a szobákból. Vál­tás van, elment egy csehszlo­vák csoport, s mire jön a kö­vetkező, minden patyolat tisz­ta lesz. — Mi nehéz a munkájuk­ban? — Minden. ;. A váltás kü­lönösen. Mindegyikünkre tíz szoba jut, s nemegyszer he­lyettesítünk is. Másfél óra kell ilyenkor egy szobához. Ágyne­műt húzunk, a bútorokat el­mozdítjuk a helyükről, erkélyt pókhálózunk, ablakot mosunk. Azonkívül itt az ebédlő is. — Ügyelnek a tisztaságra a vendégek? — Általában igen, van azon­ban, aki nagy rendetlenséget hagy. A múltkor kinyitom az ablakot, hát dől ki ásó, folyik a lé az otthagyott és megro­hadt gyümölcsből. A külföl­diek sokkal jobban vigyáznak a tisztaságra. Ha a vendég panaszkodik, akkor »kikapnak«. Az ő mun­kájukat általában csak akkor veszi észre, ha valamit nern csinálnak meg. — Olykor egész pici dol­gokért szólnak — mondja a két takarítónő. Egy emelettel följebb ugyan­ilyen nagy munkában találtuk a társnőiket. A tíz takarítónő a Dobó Katica szocialista bri­gád tagja. Elérték az ezüst fokozatot. Kelemenné megmutatta a vendégkönyvet. Ebben buda­pesti, sőt vietnami vendégek is írtak elismerő sorokat. »Kö­szönjük a takarító személyzet­nek a tisztaságot.« — Jó, ha észreveszik a mun­kánkat — mondta Baranyai Ferencné, a takarítónők szak- szervezeti bizalmija. Az üdü­lővezető ezt kiegészítette az­zal: örülnek, ha elégedettek a személyzettel. A szerelő azonnal indul Lellén a nemzetközi üdülő kőkerítését varázsolják újjá, és a Tóparti-üdülő külső és belső felújítását végzik a szakemberek. Külön »had­test« a »hátországban«: ők a karbantartók, a leilei üzem­egység dolgozói. Munkájuk nyomán újjászületnek a régi épületek. Mintegy százhúsz lakatos, asztalos, villanyszere­lő vízvezeték-szerelő, kőmű­ves, festő—mázoló szakmun­kás dolgozik. A nagy tataro­zásokat a szezon előtt vagy után végzik, s ha elkerülhe­tetlen a felújítás, azt a léte­sítményt »kikapcsolják«. Az üdülőkért vannak, akár­csak a földvári szolgáltató­részleg dolgozói: a kárpitosok, a hűtő- és presszógépek, a te­levíziók és rádiók szerelői, az elektromos tekercselők, az au­tójavítók, a parképítők és fenntartók. Feleannyian van­nak, mint a bogiáriak, tavalyi munkájuk értéke azonban meghaladja a 6 millió forin­tot. A' »parkosok« maguk ne­velik a kiültetésre szánt vi­rágpalántákat, díszcserjéket; tavalyi termelési értékük megközelítette a 4 millió fo­rintot! Legnagyobb munká­juk a SZOT leilei szakmun­kás-üdülőjénél a sportpálya építése volt Tucatnyi üdülő­nél újították fel a parkokat A szerelők, a hibaelhárítók tizenegy üdülőn tartják rajta a szemüket; ha elromlik a té­vé, . a hűtőszekrény, ott van­nak és kijavítják a hibát. A földvári szolgáltatórészleg kárpitosműhelyében néhány nő és férfi arról gondoskodik, hogy az üdülők lakóinak leg­közvetlenebb környezete min- ' dig szép, esztétikus legyen: a szobaberendezések, a társal­gók és más helyiségek bútor­kárpitjait, szőhyegeit, függö­nyeit szabják-varrják, szük­ség szerit pótolják. Speciális varrógépeken »állnak össze« a méretre szabott anyagok, s Ft javítják a napernyőket, a nyufágyakat is. Kifejező összegezés a tava­lyi teljesítményről: 550 széket, 500 műbőr ülőkét, 160 ágybe­tétet, 57 fotelágyat kárpitoz­tak, négyezer négyzetméter­nyi függönyanyagot dolgoztak fel, vagyis ennyit szabtak- varrtak méretre. »Ügy kell dolgoznunk a szezon előtt, hogy az üdültetés időszakában lehetőleg minél kevesebb munkánk legyen« — hallottuk a kárpitosoktól Ez érthető, hi-" szén nem akarják zavarni a vendégek pihenését. é • ..... Somogyi Néplap \ t

Next

/
Thumbnails
Contents