Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-08 / 185. szám

Ki éri utol Szívós Istvánt? Sírok és kemencék S magyar vízilabdasport egykori nagyjai kiváló játéko­sok voltak, szinte művészei a »mesterségüknek«. A Komjá- di Béla szövetségi kapitány által összekovácsolt »arany­csapat« sikert sikerre halmo­zott, olimpiai és Európa-baj- noki győzelem bizonyította a játékosok rendkívüli képessé­geit Aztán — a felszabadulás után — egy újabb »aranycsa­pat« bontakozott ki, amely az ötvenes évek elején ejtette ámulatba a világot A harma­dik »aranyos« együttes nap­jainkban tevékenykedik; a je­lenlegi legjobbak olimpiai, világ- és Európaibajnoki el­sőségekkel büszkélkedhetnek. Minden kornak megvolt a nagy csapata, a játékosok ne­ve mellé írt válogatottsági számot tekintve mégis elég nagy a különbség közöttük. A harmincas évek legkiválóbb- jai viszonylag még kevésszer voltak válogatottak, s ha va­laki elérte a 75-öt, már rend­kívülinek számított S amikor a hatvanas évek végén dr. Kárpáti György befejezte pá­lyafutását, 162 mérkőzése a válogatottban új rekordnak számított Mint álékor mond­ta: »Nem hinném, hogy ezt ervhamar bárki is felülmúl­ná!«. Tévedett. Azóta-már öten is túlszárnyalták, s a jelek sze­rint egy-két éven belül leg­alább tucatnyi játékos jut majd közel a 200. válogatott­sághoz. De Szívóst nemigen veszélyeztetik. Nehéz volna megjósolni, hogy ki éri majd utol. — A mi időnkben jóval ke­vesebb mérkőzést játszottunk, mint a maiak — mondta dr. Bozsi Mihály, a régi idők hí­res játékosa, aki mint társa­dalmi aktíva ma is tevéke­nyen vesz részt a vízilabda- életben. — Évente csak egy­két tornán vettünk részt, a műsor nem volt olyan gazdag, mint ma Így aztán én csak 62 válogatottságig jutottam, s a kortársaim közül sem vol­tak sokan, ' akik ennél többet értek volna eL Minden idők legnagyobb re­kordere dr. Szívós István, aki egészen rendkívüli teljesít­ménnyel büszkélkedhet: ed­dig 245-ször játszott a váloga­tottban, s biztos, hogy a 300- at is eléri. Mögötte húsz ma­gyar vízilabdázó nevét talál­juk azon a listán, amely a 100-szoros vagy ennél is több­szörös válogatottakat tartja nyilván. Íme, a sportág »elit gárdá­ja«! 245 mérkőzés: dr. Szívós István, 191: Faragó Tamás, 166: dr. Bodnár András, 181: dr. Sárosi László, 178: dr. Konrád III. Ferenc, 162: dr. Kárpáti György, 152: Molnár Endre, 133: Markovits Kál­mán, 132: dr. Csapó Gábor, 123: dr. Konrád János, 120: Felkai László és Horkai György, 116: Dömötör Zol­tán, 108: Gyarmati Dezső és Homonnay Márton, 105: Né­meth János, 103: Kanizsai Ti­vadar és dr. Máyer Mihály, 101: dr. Magas István, 100: Boros Ottó. Vendéisikerek a megyei layarógó-feajnökságSisn (Folytatás a 4. oldalról) diák nemcsak keményen, ha­nem helyenként kíméletlenül (!) is játszottak: ennek három súlyos hazai sérülés volt a következménye. A bogiáriak 10 emberrel fejezték be a mérkőzést. Góllövők: Pető, Koszics, illetve Mohácsi. Jók: Osváth, Pintér I., Muszti I., illetve Mohácsi és Zsobrák. Nagyatád ifi—Balatomboglár Ifi 3:L Hűvösvölgyi Pétét BaJaitonfőldvár—Kadarkút 3 a (1:1) Balatonföldvár, 200 néző. V.: Rubecz. Balatonföldvár; Gál — Kovács, Cer (Bakos), Csupor, Döllei, György, Kertész, Gacs (Kurdi n.), Szakács. Koczka, Kurdi I., Edző; Kovács István. Kadarkút; Tráj — Horváth, Harczos (Csernus), Lóki, Miovecz, Kiss, Mészáros (Nagy J.), Eenke, Schwindt, Matán, Nagy L.. Edző: Matán József. A sportszerű mérkőzésen első félidőben nem tudtak fö­lényt kiharcolni a hazaiak, a szünet * után viszont már fölényük gólokban is megmu­tatkozott. Góllövök: Kertész, Koczka, Kurdi I., illetve Nagy L., Matán. Jók: Kertész, Sza­kács, Koczka, illetve Matán, Nagy. Somogyi repülős siker Xz őcsényí nemzetközi vi­torlázórepülő-versenyen — amely egyben a VI. gemenci vitorlázórepülő-bajnokság ií ■— az első versenyszám nagy kaposvári sikert hozott, A standard osztályban induló Farkas Imre, az MHSZ ka­posvári repülőklubjának tag­ja 61,81 km/óra átlagsebes­séggel repülte végig 134 km- es Öcsény—Dunaújváros— Öcsény távolságot, s ezzel osztályában az első lett À szintén kaposvári Barta ha­jós a 15. helyen végzett Egy 435, illetve 325 km-es hurok- repülést Gönczi Péter, a vá­logatott keret edzője és Pongrácz Lajos szegedi pilóta nyert Két versenyszám után a szabad osztályban Halasi Gá­bor (Békéscsaba és Szie&erth Béla (Pécs) vezet ,.. ! Kadarkút ifi—Balatonföld­vár ifi 3:0. Horváth Ferenc A forduló válogatottja: Tóth (Barcs) — Johann (Siófok), Mali (Vasas), Vink- ler (Barcs), Kecskés (Tán­csics), Hock (Memye), Mód (Kiss J. SE), Bán (Balatonlel- le), Fódi (Latinca), Szakács (Balatonföldvár), Hosszú (Csurgó). A bajnokság állása: 1. Balatonién© 1 1 — — 4-1 2 2. Latinca 1 1 — — 5-3 2 S. Csurgó 1 1 — — 2-8 2 Kiss J■ SK 1 1 — — 2-0 2 5. Balatonföldvár 1 1­— 3-2 2 6. Nagyatád 1 1 — — 2-1 2 Barcs 1 1 — — 2-1 2 8. Vasas 1 — 1 — 1-1 1 Táncsics 1 — 1 — 1-1 1 Tab — 1 — 1-1 1 Siófok 1 — 1 — 1-1 1 12. Kadarkút 1 — — 1 2-3­13. Balatonbogláf 1 — — 1 1-2 — Lengyeltóti 1 — — 1 1-2 — 15. Marcali 1 —­1 3-5­18. Merny® 1 — — 1 8-2 — Karád 1 — — 1 0-2 — IS. Lábod 1 — — 1 1-4 — Miről vall a középkori temető? A múlt héten befejeződtek a középkori falu temetőjének két éve tartó leletmentési munkái Kaposvár határában. Azt, hogy a föld sírokat rej­teget, a Közúti Építő Vállalat emberei fedezték föl, noha muzeológusok már korábban is tudtak róla. Tavaly, az északi tehermentesítő út épí­tése közben, amikor a mar­kolók öblös kanalai kiforgat­ták évszázados nyugalmukból a téglákat, előbukkantak a mészégető kemencék és a sí­rok. A vállalat emberei — sok más céggel ellentétben — megőrizték a területet a mu­zeológusoknak, sőt később, a helyszínre érkező Bárdos Edit régésznek gépekkel is segítet­tek. így tavaly 694 sírt tártak föL Sikerült megállapítani az egykori templom fekvését, meghatározni pusztulásának idejét. A munka az idén to­vább folytatódott: a mész­égető kemencék egész rend­szere és újabb 160 sír vált láthatóvá. A föltárt, rendsze­rezett leleteket elviszik a helyszínről, és a markológé­pek hamarosan lebontják a magas löszfalat. Pedig köny- nyen lehet, hogy a közelben itt fekszik valahol maga a középkori település. — A nagyszámú csontleletek és a szemétgödrökből, sírok­ból előkerült tárgyak igen becsesek — mondja Bárdos Edit. — Több, a XI—XVI. századi népéletre jellemző szokás, viselettörténeti ér­dekesség követhető nyomon. Világosan kitűnik, hogy az Árpád-kori falu már ke­resztény módra, a templom köré temetkezett A temető igen zsúfolt több sírátvágás is történt Az elhunyt elődök csontjait az újabb temetke­zések során előbb kupacba rakták, később megépült az osszárium (csontház). Ezt is megtaláltuk. — Vannak-e pogány szoká­sok túlélésére utaló nyomok? — Igen. Tavaly és az idén is rábukkantunk egy-egy szülésben meghalt nő tetemé­re, a medencében a magzat­tal. A tavalyi csontváz lábá­nál egy kis füleskorsót és sar­lót, az idén megtalált sírban egy kettéroppantott sarlót hagytak. Ez egyértelműen az óvó-rontó hagyomány tovább­élésére mutat, — Milyen középkori szoká­sokat őriz a temetkezés rend­je? — A sírsorokon belül jól elkülöníthetők a sírcsoportok, s ez a vérségi összetartozás jelentőségére mutat. I A sírok leletanyaga — a keresztény temetkezési szoká­sok miatt — nem olyan gaz­dag, mint az avar vagy a honfoglaló magyar síroké. De még így is nyomon követhető az egyes korok viselete, »di­vatja«. Bárdos Edit rengeteg S-végű karikát talált a női sírokban, ez a szegényes dísz általánosan elterjedt viselet volt a középkorban. Szokássá vált a halotti obulusadás is, az úgynevezett Kharón-pénz. A túlvilági révésznek szánt érmék közül a legszebb da­rab egy Szent László korában vert ezüstdénáros volt —■ a halott szájában. Ez a szo­kás 1628-ig — a település föltételezhető pusztulásáig — nyomon követhető. Sokszínűén vallanak ezek a leletek az anyagi kultúráról. Néhány női sírban már a gazdagság határozott jelének számító ametiszt díszekre bukkantak, és találtak gyere­keknek faragott, két homok­kő játékgolyót is. Gyakran kerültek elő ezüst- és bronz­rugók, ezeket rozetta alakba csavarva a női pártákra varr­ták. Legszebb a hét igen gondosan kidolgozott, szintén az anyagi jólétre utaló haj­tű. Ez már bizonyos viselet­változást is jelent: az S-ala- Kú karikák után módosultja hajfeltűzés módja. A tűk anyaga aranyozott ezüst, mindegyik feje kőfoglalattal ellátott, gondosoan kidolgo­zott. A föld alól felszínre ke­rült kemencék fontos ipar- történeti érdekességek. Cs. T. Csillagász műholdak bXrXhÿ nuts tyffh ft fâàto Egy bivalynak is sok lett volna, nem egy törékeny kis asszonynak, aki éppen a ne­héz évei elébe lépett: most töltötte be a negyvenötödiket. S hozzá az árak is majd megőrjítették. Eddig csupán az otthoni háztartásukat ve­zette, kiszámolt pénzből — most beletanulhatott a keres­kedelmi ügyvitelbe, s hozzá épp akkor, amikor az ország az. infláció poklában vergő­dött! Amit ma egymillió pen • gőért vett, másnap kétmillió­ért mérte, de mitévő is lett légyen, ha az este megszámolt napi bevéte-ból másnap hajJ nalban — feleannyi árura sem futotta? S még csak a lánya segít­ségére sem számíthatott. Ilon­ka tizenötödik évét taposta, is­kolába járt, a messzi Ranol- der utcába, s a tanulás min­den idejét ’ekötette. S ha nem kötötte volna is — miféle se­gítség egy tizenöt éves íruska ilyen terhek mellett? Esztendőre a nagymama úgy döntött: nem kínlódik tovább. Az üzletet néhány héttel a jó forint bevezetése után eladta, aztán körülnézett, ho^y állást keressen. 2. MTA szerző, mire idáig ért, hálával gondol arra, hogy mégsem film, készül e törté­netből, csupán regény. Mert ilyenformán mindazt elmond­hatta; amit elmondott, anél­kül, hogy a közönség hangos pisszegések közt felállt, s szé­keit csattogtatva, tüntetőén elhagyta volna a nézőteret... Szinte biztos, hogy így tett volna, s ha így : jogosan teszi, hiszen az unalom a filmvász­non bizony büntetendő cse­lekmény. Am, ha jogos lett volna is e tüntető kivonulás, nem lett volna okos: a közön­ség megfosztotta volna magát attól, árui ezután következük. Mert a jvva csak ezután kö­vetkezik. Jaj, pótlólag még valami a lakás dolgához! Ha csakugyan filmet forgatnának benne, a rendezőnek egy momentumra ügyelnie kellene, hogy a hú­szas évek hangulatát hitelesen adhassa vissza. A belső szoba falán egy ké­pet ki kellene cseréltetnie, ép­pen Henrik dédpapa ágya fö­lött A húszas években ugyanis a dédmama ágya fölött a Szűz­anya arcmása függött a má­sik ágy fölött pedig Jézus Krisztus képe. Nos, ez utóbbi most valahol a padláson seny- ved, immái hosszú esztendők óta. ötven ben ugyanis, ami­kor Ilonka férjhez ment, s a fiatal házasok a családi ha" gyomány szerint teköltöztek a belső fzebába, az újdonsül! férj a sz-:atképet leakasztotta feje fölül, helyéte egyetlen hozományát, FTaix Károly aranyra más arcmását füg­gesztvén. E régi képet kellene hát megkeresni a padláson, a cse­rét vissmcvralni — s máris kezdődhetnék a filmforgatás. Egyéb río’ga nem is volna a díszletmesternek, hiszen más változás nem esett itt az uto-só ötven esztendőben. Illetve hát esett; csak éppen nem a lakberendezésben. Az idők folyamán ugyanis Ilon­kának — aki épp ezért köz­ben mamivá lépett elő, s az addigi ' mami a mai nagyma­mává — Két gyermeke szüle­tett, s ez örvendetes népmoz­galmi eseménysor nyomán a kis család személyi állománya tekintélyesen kibővült, ötven­kettőben megszületett Ispáki János — a későbbiekben Jani —, és ötvennyolcban a kis- húga, Ispáki Katalin. Róluk eddig még nem sok szó esett, ám a történet szerzője nem érez lelkiismeretfurdalást miatta, hisz a továbbiakban semmire sem ügyel jobban, mint e mulasztás pótlására. Épp ezért nem is tartja fel tovább a nyájas olvasó el-el- lankadt figyelmét: már kezdi is az ígért történetet.-— Na! Öltözködöm! Az ajtót . hirtelen vissza­rántják odakintről, az előszo­bából jön a nagymama szem­rehányó hangja: — Csak most! \ — öt perc, és eltűntem! — A reggelit bevigyem, Ja­nikéin? — Kösz, majd a konyhában! Jani ingébe, bújik, s egy pillantást vet a tükörbe. A francba is, azért itt az arcán a múlt éj tokai elhajlás nyo­ma, hiába tusolt ma reggel is jéghideg vízzel, Megint kopognak. Ml az, hát Kati végzett már a fürdőszo­bában? — Bújj be! ■— Csak. igy vagy? — kérdi a lány, pedig ő is csak ' pon­gyolában van még. — Így. — Jani az érájára pillant, s rántja fel a nadrág- ia cipzárját. — Háromnegyed lesz tíz perc múlva. Tíz perc alatt beérek! — Na, akkor menj, öltözni akarok! Nagymami vár a reg­gelivel. — Anyáék? — Anya még alszik, apa meg a fürdőben. — Hála a papnak! Legalább nem keil a szentbeszédét ki- bójtóinöm ! Szia! —: S már ug­rik is az ajtóhoz. Aztán már a konyhakredenc me’ietl áll, és issza a kávé­ját, amikor az apja kinéz a fürdőszobából. — Mi lesz a vacsora, nagy­mami? Az öregasszony fölvonja vál­la t. — Még nem tudom. Miten­nétek? Kati h»ngja a szobából; — Prézlis karfiolt! — És te, Janikám? — Rántott húst. — És te? — néz végül a vejére. — Ilonkát tessék majd meg­kérdezni, nagymama. Nekem mindenesetre jó lesz a tea is, e— kis sajttal vagy túróval. Nem kell folyton húst enni ! Egyáltalán, nem kell annyi húst emu! Nemcsak, hogy drága, de érelmeszesedéshez vezet! (Folytatjuk) ____ A z árulkodó fény Bolygószomszédaink légkö­ri összetételére vonatkozó ed­digi ismereteink legtöbbje a földről végrehajtott spekrosz- kópiai megfigyelésekből szár­mazik. A mesterséges holdak és űrhajók segítségével lehe­tővé vált azonban a bolygók légkörének a legmodernebb analitikai eszközökkel való közvetlen »helyszíni« elemzé­se. Az űrprogramok egyik cél­ja a bolygók légköri adatai­nak a gyűjtése. A légkör összetételének ismerete ugyan­is nemcsak a bolygók múlt­beli történetére és fejlődésére ad útmutatást, hanem köz­vetlen bizonyítékot szolgáltat az esetleges élőlények jelen­létére vagy hiányára is. Régi törekvésük a csilla­gászoknak, hogy információt szerezzenek a távoli égites­tekről. E célra az égitestek fényéből nyert színképet ta­nulmányozták. A fényt ugyanis mindig atomok bo­csátják ki, azonos fizikai kö­rülmények között pedig min­den atom a rá jellemző, meg­határozott fényt sugározza. A hidrogénatom által kisugár­zott fény színképe tehát min­dig más, mint a vasé vagy egyéb elemé: a spektroszkóp­pal felbontott csillagíény te­hát elárulja a fényforrás anyagi összetételét. Az izzó állapotú ritka gő­zök és gázok vonalas szín­képet bocsátanak ki. sötét alapon fényes vonalak jel­lemzik a színképet. Az egyes elemeknek megfelelő, rájuk jellemző vonalak helyzete alapján meg lehet állapítani egy égitest kémiai összetéte­lét. A vizsgálatból levonható következtetések még akkor is pontosak, ha a csillag vagy csillagrendszer fénye évszá­zadokig vagy akár évmilliókig volt úton, még a spektrosz­kópba érkezett. Nem á fény­forrás távolsága a döntő ugyanis, hanem az a fontos, hogy elég erős fény gyűljön össze a spektroszkóp számá­ra. Régen ezért a spektrosz­kópot távcsőre szerelték, hi­szen minél nagyobb volt a távcső tükre vagy lencséje, annál több fényt gyűjtött össze. A rakéták és műholdak ko­rában azonban a csillagászat is közelebb került az égites­tekhez. Igaz, hogy a műhol­dak 10—20, esetleg néhány száz kilométer magassága elenyésző a Nap és a _ csil­lagok távolságához képest. Óriási előny azonban, hogy ezzel elhárul az ilyen jellegű megfigyelések legfőbb akadá­lya, a légkör. Ma már igen nagy számú műholdas spektroszkópiai adat gyűlt össze a közelebbi és távolabbi szomszédbolygó- kat felépítő anyagokról. Cseh­szlovák kutatók az automati­kus vezérlésű Interkozmosz műhold számára készítettek spektrométert

Next

/
Thumbnails
Contents