Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-05 / 183. szám

Á forradalmár orvos 80 éve született Schönstem Sándor Tüskei erdő, Kakasdomb, talpfateüto Dombóvári krónika A két világháború közötti ellenforradalmi korszak mar­xista képzettségű orvosainak kimagasló egyénisége volt dr. Schönstein Sándor. Az 1932- es orvossztrájk megszervezője és vezetője, a »szocialista or­voscsoport« egyik irányítója 1898. augusztus 5-én született Sátoraljaújhelyen. Nyolcán voltak testvérek, apja kiske­reskedő volt. Schönstein a Bu­dapesti Tudományegyetem or­vosi karán, majd a prágai né­met egyetemen tanult Bőr­gyógyász lett 1923-tól csak­nem egy évtizedig volt a Ka­szab Poliklinika bőrgyógyá­szati osztályának orvosa. A mai Orvostovábbképző Intézet elődjénél eltöltött évek alatt alapozta meg marxista műveltségét, vállalt aktív sze­repet a munkások számára szervezett felvilágosító, isme­retterjesztő és politikai elő­adások megtartásában. Kitűnő előadó volt, így hallgatósága hamar megszerette a fiatal or­vost, aki nemcsak nagy tár­gyi-szakmai tudásával, hanem politikai felvilágosító munká­jával is egyre inkább elköte­lezett tagja lett a forradalmi munkásmozgalomnak. Belé­pett a Magyarországi Szociál­demokrata Pártba, majd 1926- ban a Magyarországi Szocia­lista Münkáspártba, 1928-ban Jubilál a kislaki erdő Gyertyános-völgye: tíz éve kezdték el a mai turistapara­dicsom kialakítását. 1968 au­gusztusában egy tölgyfacse­metét ültettek el annak em­lékére, hogy megkezdődött az erdő közhasznosítása. Ma már nemcsak ez a fa lett dúsabb lombú, hanem a turistamoz- galom is sok új hajtást ho­zott Kaposvár környéke köz­kedvelt kirándulóhelyekkel várja a pihenni, felüdülni vá­gyókat, fiatalokat, idősebbe­ket egyaránt A Gyertyános-völgy közülük a legkiépültebb, mondhatni : egyben a minta is. Az elmúlt tíz év mindegyike »hozott- valamit a parkerdőt felkere­ső turistáknak. Erről beszél­gettünk Lévai Józseffel, a tu­ristamozgalom lelkes szerve­zőjével, irányítójával. A . kis’ tölgy elültetését követő esz­tendőben kijelölték az erdőn átvezető turistaútvonalat. Itt halad át a Szekszárdról in­duló, Abaligetet érintő és Kaposvárig tartó úgynevezett kék turistaút, s a zselici tú- raút, mely a piros jelzést kapta. A parkerdő két »főútvonal­ról« közelíthető meg, az egyik — erre nyílik egyéb­ként a Gyöngyvirág turista­ház bejárata — a Szigetvári utcából tér ide. Az egykori malom épülete mellett azóta különböző gazdasági épületek jelentek meg, a kórház hasz­nosítja a területet. A másik út vadregényesebb. Töröcske felől érinti a park­erdő szélét. Kísérőnk mondja, hogy ezen a területen egyko­ron az állathajtók két vesze­delemtől tartottak. A farka­toktól és a betyároktól — pedig tagja lett a KMP-nek. Az ellenzéki szervezkedés gó­cai ez idő tájt a munkás kul­túr- és sportegyesületek vol­tak. Itt találkozott Schönstein is a kommunista mozgalom már ismert személyiségeivel, akik a ' budai hegyekben, a Gödi Fészekben, a szigetmo- nöstori Duna-parton tartották összejöveteleiket. Ezeken a ta­lálkozókon nagyhatású előadá­sokat vezetett a rendszer ál­tal tilosnak nyilvánított poli­tikai és társadalmi kérdések­ről. Nemcsak előadásokon hir­dette a marxizmus eszméit, a kommunista tanokat, hanem a párt legális és illegális lap­jaiban is egymásután láttak napvilágot tanulmányai, cik­kei, amelyek megtalálhatók a Gondolat, a 100 %, a Társa­dalmi Szemle, a Front és más lapokban. Titokban, nehéz körülmények között fordította le Schönstein a Német Kom­munista Párt kiadásában Ber­linben megjelent politikai gaz­daságtan füzeteket, amelyeket itthon »Marxizmus« címmel két és fél ezer példányban adott ki. A tizenkét füzetrg tervezett sorozatból. hét került ki a nyomdából. Első darabja 1932 januárjában, a rendőrség által már elkobzott hatodik füzet 1933 februárjában ké­szült el. Schönstein Sándor és jegyezték föl a korabeli idők­ben. A Gyertyános-völgy, a kislaki erdő része új' telepí­tésű, nevét a faállományt meghatározó gyertyánosról kapta, ám találni itt néhány egészen 6zép példányt a zse­lici ezüsthársból is. Ilyen úton ereszkedünk le a víz­szabdalta, kiszáradt medreken át a turistaparadicsom köz­pontja felé, a Gyöngyvirág épülethez. Az erdő nemcsak a talafjelszín felett szép, ha­nem értékes leletek bújnak az avar alatt, amiből ízelítőt adott ez a föld. Már a kő­korszakban lakott hely volt, az egymásra települt kultú­rák nyomaira bukkantak e föld vallatói eddig is. A Gyöngyvirág előtt 1970- ben létesült az ötven sátor­nak helyet adó táborkörzet, egy év múlva »vizet fogtak«, kiépült a Négy testvér-forrás. Azoknak a költőknek, íróknak az emlékét őrzi a forrás, akik e vidéken ihlető táji élmé­nyekkel gazdagodták: Csoko­nai, Fekete István, Gyergyai Albert és Takáts Gyula nevét kell megjegyeznünk. ('Gyer­gyai Albert Az anyám meg a falum című kötetében szé­pen ír erről az erdőről.) 1968- ban turistaerdőként kezdte bontogatni friss hajtásait a Gyertyános-völgy, 1972-től használjuk a parkerdő kifeje­zést. Ebben az évben új uta­kat nyitottak a kirándulóig nak, az eső elöl meghúzódól pedig már tető alá is bújhat­tak a parkerdőben. Egyre job-* ban »beépült« a vidék, de nem változott meg a jellege, az arculata. Természet ma­radt. Öt éve avatták föl Scimogy megye első turistaházát, ai a füzeteket lektoráló Madzsar József' ellen sajót útján elkö­vetett »osztály és tulajdonjog intézménye ellen izgatás, az állam és a társadalom törvé­nyes rendjének erőszakos fel­forgatására irányuló vétség« címén emelt vádat az ügyész. A Marxizmus-füzetek^a ma­gyar munkásmozgalom törté­netében Schönstein-füzetek néven váltak ismertté, s lettek népszerűek a munkásság és a haladó értelmiség körében. Marx közgazdaságtanának hét könyvecskéje az illegális párt­oktatás tankönyve lett. A felszabadulás után újra kiadták az úgynevezett »kék füzeteket«, melyeket a mar­xizmus politikai gazdaságtaná­nak alapjaival ismerkedő hall­gatók évekig használtak. A mozgalomban kifejtett tevékenysége miatt Schönstein Sándor szigorított rendőri fel­ügyelet alá került. 1944. már­cius 19-e, Magyarország német megszállása után családjával együtt deportálták. Schönstein Sándor a magyar kommunista mozgalom kiváló egyénisége volt, aki orvosi tu­dásával, marxista ideológiai felkészültségével hűen szolgál­ta a pártot. Születésének 80. évfordulóján tisztelettel emlé­kezünk reá. Gyöngyvirágot, ahol azóta több tízezren fordultak meg. S nemcsak Kaposvár környé­kiek, somogyiak, hanem szer­te az országból szívesen jön­nek erre a vidékre megismer­ni a Zselicet. (Egyes külföldi térképeken már megjelölt hely a turistaház.) A kiszá­radt medrek egy része vizet kapott, mesterséges tavat ás­tak ki a turistaház környé­kén. A Tóvárosból ide men­tett öreg harang egy eltűnt település »hírnöke«. Sziget, őrház, újabb turistaház, majd — s ez már idei esemény volt — a Kőér-forrás kiépí­tése tartozik még a Gyertyá­nos-völgy krónikájába. A jövőről is illenék szót ejteni a születésnapi megem­lékezésen: már épül az új kilátóház a Hangár-dombon,1 ahol a magyarországi siklóre­pülés története kezdődött. Terveznek ide magas kilátót és téli sportpályát. Talán már több utat járt meg egy kiál­lítóterem építése ügyében Lé­vai József, mint az erdőben: helyes is az elképzelés, hogy a táj történelmi múltját, élő­világát bemutató kiállítóterem gazdagítsa a sok ezer turista élménytárát. Ha ez a terv is valóra válik, a töröcskei er­dőre összpontosítják a figyel­met, hogy ott is megtalálják a turistaélet minden szépsé­gét a kirándulók. Enyhe gyanakvással figye­lem Nagymamát, amint ellá­gyulva gyönyörködik legidő­sebb unokája kekiszinű ruha- dömpingjében. A Nagylány, kiélezve a helyzetet — miközben lan- kadtan lejt egy-két lépést a tükör előtt — így szól szem­rehányóan: — No, látod? Nagymamá­nak tetszik. -­— Több kekí pedig nincs — mondom erélyesen, de el­fordulva még látom, ahogy Nagymama cinkosan hunyo­rít. Az a gyanúm, még az idén sem akar nyugdíjba menni. Nagymama az én gyermek­koromban igazán nem számí­tott a »modern« felfogású szülők közé. Hajthatatlansága tizenéves koromban m.ajdnem megőrjített: míg osztálytár­saim színpompás kockás ka­bátokban feszítettek, én egy Tüskei erdő, Kakasdomb, a büszke Dombói család, óriás­szobrok, talpfatelítő — ezek a fogalmak csak a domóvá- riaknak mondanak valamit, csak a Kaposvárral szomszé­dos városban keltenek kedves gyermekkori élményeket, idéznek föl történeti ismere­teket, vagy lokálpatrióta szen­vedélyt. A három megye ta­lálkozási pontján települt vá­ros jó ismerőse a somogyiak­nak. Üzemeibe többen járnak Kaposvárról, s még többen Dombóvárról a somogyi me­gyeszékhelyre. Se szeri, se száma a kapcsolatoknak. Ro­konok élnek a Kapós-völgye népes falvaiban és a közsé­gekből gyakran mennek a tolnai városba vásárolni. Ugyanakkor a dombóváriakat a színház, k a kiállítások és más események csábítják So­mogy fővárosába. S lehetne még tovább sorolni. Széles fasorral övezett út és a körülötte épült üzletsor a történelmi Dombóvár szíve, fő ütőere. A régi egységet megtartva, tovább gazdagítva ide épült a Hotel Dombóvár, vele átellenben a Napsugár Áruház. Népes-forgalmas ar­ca ez a városnak. De nem a legjellemzőbb. A központtól jó kilométerre épült a du­nántúli méretekben is nagy vasútállomás és pályaudvar. Dombóvár jelentős MÁV- csomópont, mindenfelé ágaz­nak innen a sínpárok. Itt mindenüvé van csatlakozás. A vasút nemcsak a jó utazás feltételeit jelenti a városnak, hanem — a múlt század utol­só harmadától — a fölemel­kedés első számú emeltyűje volt. A nem túl népes község ekkor kezdett rohamléptekkel fejlődni, vasutasok települtek a városba. Üj, friss, pezsgő vért pumpált az erekbe a vasút, s az első világháború után épült talpfatelítő. A már jól ismert L és négy­zetes alaprajzú családi házak' örökölt puddingrózsaszín ka­bátban gyötrődtem, amelynek a látásától is émelygést kap­tam. Emlékszem arra a félel­metes júliusi napra is, ami­kor színe elé vonszoltam pi­rosra gyulladt szívem válasz­tottját; Nagymama a hosszú haj és a roggyant Roy Ro­gers farmer láttán — kriti­kája jeléül — szótlanul elej­tette dédelgetett levesesiálát. Miközben kavargatom a Ki­csi tejeskávéját, lopva Nagy­mamára nézek: — Pedig rá­férne már a pihenés — gon­dolom szégyenkezve, ahogy örökmozgó kezeit figyelem. Rakosgatja a vasalt ruhát, és amikor megszólal, arcán fia­tal mosoly tündököl: — ...És még a nagyautót is megveszem a Középsőnek! — mondja lágyan. Kitör az ujjongás. A. Kö­zépső vadul rángatja nővé­A Gunaras fürdő. több utcányi füzére. Virágos- és konyhakertek, csend, fövő leves illata. Egyenes, burko­lat nélküli utcácskák, a jár­dára kiszaladt a kertekből a virág. Vékony suhángok, pely- hedző lombozattal, karnyi vastag suhanc fácskák nyúj­tóznak az utak mentén. Elte­rebélyesedett, szerteszét sza­ladt városrész ez, Űj dombó­vár. Dombóvár 1970-ben kapott városi rangot, noha híre-ne­ve, szellemi súlya már ko­rábban éretté tette e szerep­re. Csak nem volt hozzá elég gazdasági ereje. S az ötvenes- hatvanas években betelepülő­ket — a városok példájára — nem fogadhatták rendezett városrészek, több szintes la­kóházak. Államilag támogatott lakásépítkezés nem volt itt a várossá nyilvánításig. Ezért nőtt, nyújtózkodott, terpesz­kedett Dombóvár (s része­ként Üjdombóvár) alaktalanul szétterülve. S most olyan, mint a hosszúra nőtt kamasz, amelyen minden ruha, ing, és cipő kicsi, és szétfeszülni lát­szik. — A hatvanas években a kormány vidéki iparosítási programjának keretében 100 rét, a Kicsi boldogan csetlik- botlik, és ijedten tottyanok a kisszékre. Ahogy elnézem őket, a kró­nikus ernyedtségéből föléledt Negyet, és a két kisebbet, vad indiánláncukat Nagy­anyjuk körül, szeretnék vala­mit én is tenni, hogy Nagy­mama örüljön. — Levágatom Középső ha­ját! — mondom nagylelkűen Nagymama felé. — Úgyis mindenki lánynak nézi. Nagymama hirtelen megáll, gyengéden nézi a Középső hosszú szőke fürtjeit, és rám emeli döbbent tekintetét. — Elcsúfítanád a fiúunoká­mat? — kérdezi hitetlenül. Nem tudok szólni. Csak nézem, ahogy ott áll unokát között — sokkal, de sokkal fiatalabban, mint az én gyer­mekkoromban. Bogárát Márta millió forintos költséggel 64 hektáros területen elöközmú- vesített ipari parkot létesítet­tünk — mondja Bérdi József, a városi tanács vb-titikára. — Az itt letelepült vállalatok meggyorsították a város ipa­rának fejlődését, s ez kisu­gárzott egész Dombóvárra. Azóta az iparban foglalkoz­tatottak száma eléri a 7000-et és ötéves tervenként 1000— 1200 lakás épül a városban. Dombóvár középfokú sze­repkörű város, érdekes helye van a magyar településháló­zat rendszerében. Mivel a há­rom megye találkozásánál fek­szik, évszázadokon keresztül székhelye volt a dombóvári járásnak, noha a vasútépítke­zések megindulása előtt nem egy környező község gazda­gabb, népesebb volt nála. A várossá nyilvánítás után, 1974-ben megszűnt a járás, de a városból 15 község járási igazgatását változatlanul el­látják. Ez a változás Somo- gyot és Baranyát is érintette: e községekhez, Tolna megyé­hez csatolták a somogyi Atla- lát és Kapospulát, s a bara­nyai Kaposszekcsőt Csikós- töttöst és Jágónakot. Dombó­váron ma 18 600 ember él, az igazgatott községekben 22 ezer. E több mint negyven­ezer ember középfokú ellátá­sában fontos szerep jut a városnak. Van-e ehhez elég létesítménye, s megfelelő bel­ső kisugárzó energiája? Üjra a vb-titikár válaszol: — A várossá fejlesztéssel egv időben készült el a 450 ágyas kórház és rendelőinté­zet. Most épül 70 milliós be­ruházással egy korszerű mű­velődési ház. A kereskedelmi hálózat is fejlődik. Kicsi sza­tócsboltokból álló üzleteket örököltünk, ma már a Hotel Dombóváron, a Napsugár Áruházon kívül az állami kis­kereskedelem is létesített egy korszerű, minden igényt ki­elégítő ABC-áruházat. A vá­ros egyik legszebb helye a Béke park. Itt állítottuk föl az 1952-ben az Országház előtt lebontott szoborcsoportot — Horvay János munkáit. A szobrász . az 1848-as magyar kormány tagjait faragta kőbe. — Dombóvár már nemcsak a vasútról és fejlődő iparáról nevezetes. Az utóbbi években sikerült fürdőkultúrát is te­remteni ... — Igen, erre mindannyian büszkék vagyunk. A Gunaras fürdő kizárólag helyi erő­ből épült, a dombóváriak ön­kéntes vállalásaiból, munká­jával. A dombóvári dolgozók­tól egyhavi keresetük 6 szá­zalékát pénzben és tetemes társadalmi munkát kapunk immár évek óta. A vállalatok, szövetkezetek pedig gépekkel segítik a földmunkát. Ma már meleg vizes medencék, fedett téli fürdő és motel segíti a gyógyulást, pihenést Csupor Tibor Somogyi Néplap A „beépült” erdő Tízéves a gyerty turistaparadicsom Vakációzó gyerekek a Gyöngyvirág turistaház előtti tábor­helyen. Korányi Barna Dombóvár új, városias része. Jhayyntnnták és unokák

Next

/
Thumbnails
Contents