Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-01 / 179. szám

YiRBUNK ÉS NÉPVISELETI VERSENY Moszkvai szakember a magyar vendéglátásról Néptáncos-találkozó Balatonföldváron A dunaújvárosiak látványos felvonulása derűs perceket szerzett a földváriaknak. A tizedik nyugat-magyaror­szági, kétnapos néptáncos-ta- lálkoaó hagyományosan bő­séges programról gondosko­dott. Tíz együttes vett részt a találkozón: a szomszéd me­gyékből a zalai Honvéd, a pécsi Mecsek együttes jött el a mindig is nagy érdeklődés­sel kísért földvári eseményre. Dunaújváros néptáncegyüt­tese, a budapesti Erkel mű' vészegyüttes, a Fejér megyei népi együttes, a soproni Laj- tha László nevét viselő tánc- együttes, valamint a hazaiak a siófoki Balaton, a BM Ka­posvár, a kaposvári Kaláka és a Somogy táncegyüttes szom­baton este három és fél órás műsorát láthattuk a szabad­térin. Innen indult a délutá­ni menettáncverseny, és a földvári parti sétányon veze­tett a táncosok útja a SZOT központi étterméhez, ahol Tóth János, a Balatonföldvá- ri Községi Közös Tanács el­nöke köszöntötte a találkozó résztvevőit. A hangulatos megnyitón a kaposvári Üttörö és Ifjúsági Fuvószenekan mű­ködött közre Fehérvári Jó­zsef vezényletével A menettáncverseny külö­nös próbatételt jelent az együtteseknek. Mit tudnak az utca betonján bemutatni tán­cos folklórunkból, tehát má­sok a követelmények, mint a színpadi táncnál. Látványos menettáncprogrammal mu­tatkozott be a kaposvári fő­iskolások Kaláka együttese, a dunaújvárosi néptáncegyüt­tes, vastapsot kapott a zalai Honvéd is. A kaposvári fő­iskolások és a dunaújvárosiak jelmezekkel gazdagították versenyprogramjukat. Kár, hogy a több éve viszatérő többi együttes nem tanul tő­lük. A zalai Honvéd egy szín­padi táncot választotta a me- nettáncversenyre, ennek ötle­tes, humoros kivitelezése el­tért a többi csoport szürkébb­re sikerült felvonulásától. A szombat esti verseny­programról elöljáróban elkeli mondani — így tettem az elő­ző találkozó esetében is —, hogy nem szabad visszaélni a közönség érdeklődésével, tü­relmével, de ide kell sorol­nom azokat az együtteseket is, amelyek hosszan várakoz­tak, hogy a műsor második felében sorra kerüljenek. Megtelt a szabadtéri színpad kétezres nézőtere, kevesen hagyták ott, a műsort fáradt­ság miatt, mégsem szabad így folytatni a találkozót Ele­gendő a kétórás műsor, az együttesek be tudják mutatni tehetségük javát tíz-tíz per­ces blokkokban is, a számok »megfésülése« pedig elkerül­hetővé teheti, hogy azonos táncokat lássunk. (A Somogy és a Kaláka egymás után sze­repelt, mindkét együttes föl­vette műsorába a gömöri lánytáncot. Ezt előzetesegyez­tetéssel elkerülhették volna.) Talán à különösen hosszúra nyúlt bemutató is hozzájárult ahhoz, hogy meglehetősen egysíkúnak tűnt a műsor — ezen az említett módon lehet segíteni —, de néptáncmoz­galmunk is mintha mindig csak egy stílus mellett tudna kikötni; a koreográfiák túl­ságosan egyformák. Vagy ke­vés koreográfus dolgozik, és sok az együttes? Azt hiszem, ez a találkozó nem vállalkoz­hat arra, hogy efféle gondo­kat megoldjon, de jelzését föltétlenül figyelembe kell venni. Szombat éjjel a földvári üdülőklubban rendezték meg a verbunkversenyt: ezen az első helyezést a BM Kapos­vár Táncegyüttes tagja, Tóth László szerezte meg. Kettős pécsi sikerrel ért véget a népviseleti szépségverseny, Vincze Zsuzsa lett Földvár szépe, »udvarhölgye« ugyan­csak a Mecsek együttes tag­ja, Herczeg Márta, Vasárnap este gálaműsort adtak a tán­cosok, itt osztották ki a dí­jakat is. A Fejér megyei együttes kapta az első díjat, a két második díj Pécsre és Dunaújvárosba került, har­madik a BM Kaposvár lett. Horányi Barna Három lakodalom és az olimpia Késő este ülünk le beszél­getni a távoli vendéggel, Lev Szergejevics CsubukovvaL Moszkvából utazott Budapest­re, majd Kaposvárra. Har­minckét éve dolgozik a moszkvai Budapest étterem­ben, és huszonöt éve igazga­tóhelyettese. Kaposvárra há­rom szakács és egy cukrász társaságába érkezett. Ez a »stáb-« dolgozik egy hétiig a Dorottyában, süt-főz a moszk­vai estéik rendezvénysorozata keretében. i. í em először járnak Magyar- országon. A moszkvai Buda­pest és a budapesti Volga ét­terem között hagyományos a kapcsolat. Minden évben köl­csönösen 30—30 napot tölte­nek a két országban a szov­jet és a magyar vendéglátó szakemberek. A moszkvaiak az idén Büdapest után most Kaposváron, a jövő héten a siófoki Motel-étteremben mu­tatkoznak be. A Budapest-étterem az egyik legnagyobb moszkvai vendéglátó intézmény. — Hogyan képviselik a ma­gyar konyhát az étteremben? — kérdeztünk az igazgatóhe­lyettest. — Mindennapi munkánk mellett az is feladatunk, hogy a magyar gasztronómia eredményeit népszerűsítsük. Ehhez sokoldalú segítséget kapunk a magyar nagykövet­ségtől, a kereskedelmi kama­rától, és rendszeres kapcsolat révén a magyarországi Pan­nónia Szálloda és Vendéglátó Vállalattól, annak vezérigaz­gatójától is. Van olyan cég, amely csak a mi éttermünk­nek szállít magyar élelmisze­reket, borokat, likőröket. Ez ütóbbiak közül vendégeink nagyon kedvelik a magyaro» száraz borokat és a cherry brandyt. Kéthónaponkánt be­mutatókat tartunk magyar ételekből, és ezekre már két hónappal korábban elfogy az összes jegy. — Kérem, mutassa be az éttermet olvasóinknak! — A Budapest igen nagy étterem. Öt nagy teremből áll, ebből hármat banketted, esküvők tartására tartunk fenn. Ezek annyira népsze­rűek, hogy a termeket már két-három hónappal előbb le­foglalják. Nemrég egy filmet is készített nálunk egy érdé kés véletlen következtében a televízió: egyszerre tartottak három lakodalmat. Az egyik teremben .az arany-, a má­sikban az ezüst-, a harmadik­ban az első lakodalmat ünne pelték. Cukrászüzemünk na­ponta 800—1000 tortát készít, s a Nagyszínház mögötti park­ban üzemeltetünk egy nyári kávézót is. — Közeledik az olimpia. Mit jelent ez az étteremnek? — Máris van egy külön fel­adatúnk. Ezer sportolót mi fogunk ellátni az olimpiai fa­luban. Megkezdtük a szak­embereink továbbképzését. Sokan beszélnek ugyan ide­gen nyelvet, de még több ilyen felszolgálóra, szakem­berre van szükség. Számí­tunk arra, hogy az éttermein­ket felújíthatjuk az olimpia idejére. — Milyen orosz ételkülön­legességeket ajánl a somo­gyiaknak? — Szólj anka-levest, moszk­vai salátát, Sztroganov-bél- színt és kijevi jércemellet. A Volga-szálló szakemberei eddig ötször jártak Moszkvá­ban. Pap Oszkár igazgatót a a tapasztalataikról kérdezem: — Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem: kölcsönösen otthon érezzük magunkat. Az időnket mi is megosztjuk a főváros és valamelyik vidéki város (tavaly Vlagyimir) kö­zött. Ételeink népszerűek. A 140 személyes Balaton terem­ben 60 liter Jókai-bableves fogyott el. Felbecsülhetetlenek az itt szerzett szakmai tapasz­talatok. Vendéglátóink rend­szeresen gondoskodnak külön­böző kulturális programokról. Színházba vittek, meglátogat­tuk az osztankinói tv-torony forgó éttermét, és szakmai körsétát tettünk a legnagyobb Vendéglátó helyen, az Arbat- ban. Moszkván kívüli kirán­dulásokra is elmentünk, Szuz- dalba, Zagorszkba. Azt hi­szem, ez a rendszeres kapcso­lat nemcsak a barátságűnkat mélyíti el, hanem átveszünk mindent, ami a másiknál jó, példamutató. Cs. T, 4 hét vége fekete krónikája Három halott, négy súlyos sérült ANAR* Egy ruhatárosáéi elbeszélése Wf°9y mi a áolgom? Be­rg veszem és kiadom a kabátokat. Közben regállók a fogasok mellett. A ivatalban sok az ember. Kép- zlenség mindenkit számon irtani. No meg mikor? Az mbernek leszakad a lába, nnyit lót-fut a holmikkal, okféle ember fordul meg itt ap nap után, de a kabátját, zt egytől egyig mindnek is­ierem. Tudom, kié milyen; az egyi- é ilyen, a másiké megint lás. Ahányan vannak, annyi­éle a kabát is — a szabása, vonala, ahogy mostanság xondják... Szám nélkül se everem össze. > Történt itt egy dolog. Bár át valójában nem is történt emmi, egyszerűen csak ... .átad azt a helyet, ahol az a őrkabát lóg? No, arra a hely- e úgy két-három évvel ez- lőtt mindig két kabátot szak­ám ... Magam sem tudom, 5 emlékszem, egy vadonatúj ilágosdrapp volt. A másik reg fekete férfikabát. Agyon- .ordott, kopottas ujjú... Itt ógtak nálam egész nap. • Szovjet-azerbajdzsánt író. 38-ban született Bakuban. Apja, lyja híres költő. Több novellás- Stet és kisregény szerzője. Fe­le kikötő című regénye magya- d is megjelent. Ha meg előfordult, hogy nem jöttek, hát árválkodott a fogas. Ügy gondolom, ezek még betegek is együtt voltak. Nem törtem én, fiam, a feje­met, kik ezek egymásnak, férj-feleség, vagy mi egyéb, de egy biztos, elválaszthatat­lanok voltak! Emlékszem, a férfi fehér sá­lat viselt, ismered, olyan fe­hér gyapjúsálat épp, mint a tied, fiacskám, épp, mint a tied. Leveszi, és csak úgy be­gyömöszöli a zsebébe ... Előbb a nőit adta be, a vi­lágosat, azt akasztottam alul­ra, felülre meg a férfiét. El­néztem párszor, hát tisztára mint az eleven emberek! Át­öleli a fekete a női kabátot, beborítja. Mintha a gonosz pil­lantásoktól védené. Ha korábban jöttek munká­ba, ha elkéstek — az ő he­lyük csak az övék. Megesett, hogy olyan tömeg volt, olyan nyüzsgés, hogy mindenki hol­mijának nem is jutott hely. De ha az enyimeket nem lát­tam is, azért a helyüket ti­tokban csak szabadon hagy­tam ... Magam sem tudom, miért... Nem volt szívem! Volt akkoriban még egy ka­bát, amelyet ugyanígy szem­mel tartottam. Szintén férfi­kabát, barna. Ez mindig ma­gában lógott. Jön, nem néz se jobbra, se balra, lelöki, és már megy is a dolgára. Egyedül járt. Egymaga " jött, egymaga ment. Se barátja, se ismerőse, senkije se volt. Szép volt a kabát, új, drága szövetből. Az ilyet megjegyzi az ember. Valahogyan lesza­kadt egyszer az akasztója — csak fognia kellett volna a tűt meg a cérnát, igazán nem nagy dolog —, de nem! Tisz­ta gyötrelem lett az életem vele. Bárhogy akasztottam föl, folyton leesett a földre. Szól­tam neki, kértem ... másnap megint minden ugyanúgy volt, maradt a régiben... Nem nagy ügy persze, de attól függ, kinek. Ez meg, úgy látszik, soha életében nem vett még tűt a kezébe ... No, elfogyott a türelmem, fogtam, megvarr­tam magam... Így telt-múlt az idő. Egy szép napon ... emlékszem, ren­geteg volt az ember, mindenki sietett, innen az ajtóig állt a sor. Alig győztem. Kifullad­tam, a lábom is alig éreztem. Aztán nézek, hát mintha csön- desedne. No, gondolom, hála isten ... legalább kifújhatom magam. Leültem oldalt, hát egyszerre — úristen, sietsé­gemben mégiscsak megtéved­hettem, ezeket az enyémeket kétfelé akasztottam. A kis drapp a barnával van. Ó, te ostoba, mondom magamban. Odamentem, megnéztem: ta­lán a feketét tettem a barna helyére? Látom, bizony té­vedtem, üres, üres a fogas. Másnap ugyanaz. Aztán szintén... Aztán látom, megjött! A másik, a fekete kabátos. Be­adja a kabátját '. ! Mit volt mit tennem, fiacskám, föl­akasztottam egymagában. Mégsem akaszthatok egy hely­re három kabátot! Az idő meg rossz volt: apró szemű eső szemetelt. Ez, ha reggel elkez­di, estig se hagyja abba. Még csak meg sem áztat isteniga­zából, csak kellemetlen. A kabátja mindenkinek száraz volt, legföljebb ha az ujjal nyirkosodtak át. Ezé meg — facsarni lehetett belőle a vi­zet! Nincs egy tenyérnyi szá­raz hely rajta. No, az idő múlik, így telt el egy hónap. Minden változat­lan. Ahogy azon a napon el­kezdődött. Kezdtem hozzá­szokni. Hát egyszer megszólít amaz, a fekete kabátos. Körül persze senki'. »Nagyon kérem — mondja —, adja ide azt a kabátot, legalább egy pilla­natra«. És mutatja a kis drap­pot. Tudod, fiam, milyen rend­szer van itt. Ki milyen számot ad ide, azt a kabátot kapja. Ha az édes testvérem jön, szám nélkül azét sem adha­tom ki. Más kabátját pedig — arról beszélni is kár! Itt meg az isten tudja, mi történt velem. Nézem, hogy gyötrődik, sajnálkozom magamban: eh, kedveském, mit akarsz nézni rajta? Ha nézed, ha nem, úgy­sem változtathatsz semmin. Különben, úgy látszik, így kell ennek lennie. Neki egy szót sem szóltam, hanem mentem és levettem a fogasról a ka­bátot. Rendben van, gondolom. Fogta és csak nézte, nézte ... aztán visszaadta. »Köszönöm« — mondta. És elment. Többet aztán nem is láttam. Vándor Anna fordítása Gondatlanul vezetett, felborult — Egy óra alatt 1227 gépkocsi Csúcsforgalom volt a hét végén a Balatonon. Elsősor­ban Siófokra áramlott a szűn­ni nem akaró gépkocsifolyam. A rengeteg kocsi szinte csak lépésben haladhatott. A bala- tonszéplaki Piroska-csárda környékén, aztán Siófokon a közlekedési rendőrök erőfe­szítésének köszönhető, hogy a forgalom rendben, fegyelme­zetten zajlott le, a kisebb koc­canásoktól eltekintve nem történt baleset A forgalomra jellemző: a sóstói csomópontnál egy óra alatt — Siófokról már kifelé — 1227 gépkocsi haladt át. Korábban a legnagyobb for­galomban csak 500—600 volta járművek száma. A közleke­dési rendőrség kétszer is le­zárta az M 7-es autóutat, mert az nem tudta fogadni a jár­műveket. Az idei legsúlyosabb somo­gyi közlekedési baleset vasár­nap, az esti órákban Balaton- szentgyörgy közelében, a 7-es és a 68-as út találkozójánál lévő csomópontnál követke­zett be, az áthaladási elsőbb­ség meg nem adása miatt. emeter Endre 42 éves ede: lényi lakos, a miskolci gimná­zium igazgatója 1200-as Lada gépkocsijával nem adta meg a 7-es úton szabályosan haladó 350-es Fiat gépkocsinak az el­sőbbséget, és a két jármű ösz­szeütközött. Demeter Józsefné 67 éves edelényi lakos, a jár­művezető édesanyja; a Fiat vezetője, Kovács Imre 29 éves, nagykanizsai, műszerész és uta­sa, Nagy Sándorné, ugyancsak 29 éves nagykanizsai lakos a helyszínen életét vesztette. Sú­lyosan megsérült Demeter Endre és felesége, valamint a kocsijában ülő két gyermeke is. Valamennyiüket a marcali 'kórházba szállították. A két kocsiban 70 000 forint kár ke­letkezett. A súlyos karambolt okozó Demeter Endre ellen büntetőeljárás indult. Balatonföldvár és Balaton­szárszó között, a 7-es úton gondatlanul vezette ismerősé­nek személygépkocsiját Vámo­si István 40 éves várpalotai főművezető, és felborult. Sú­lyos sérüléseket szenvedett. Eljárás indult ellene. Kaposváron, a Bartók Bé­la utcában Németh Béláné 36 éves, pécsi adminisztrátor Skoda gépkocsijával indoko­latlanul áttért a menetirány szerinti bal oldalra, és ottösz- szeütközött egy szabályosan haladó Zsiguli gépkocsival. Ennek vezetője, Révész József 53 éves szolnoki lakos és fe­lesége könnyebben megsérült. Némethné ellen szabálysértési eljárás indult.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents