Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-04 / 182. szám
42 művész tárlata Siófokon Beszélgetés a rendezővel fariét kiállítás készült Siófokon, mégpedig sokat ígérő, országos jelentőségű képzőművészeti tárlat. Rendezője : Rideg Gábor, a Művészet fő- szerkesztője, aki a folyóirat 1977. évfolyamában hangsúlyt teremtően szereplő művészek alkotásaiból válogatta e hagyományos bemutató anyagát. A Művészet a Művészetben című kiállítás e hét végén, szombaton nyílik meg a Délbalatoni Kulturális Központ előcsarnokában, illetve a művelődési . ház udvarán. Az előkészítő munka közben beszélgettünk Rideg Gáborral az idei tárlat újdonságairól. — A Művészet a Művészetben1 című kiállítást, már harmadszor rendezzük Siófokon, s célunk lényegében most is az, ami kezdetben volt — mondta. — Elsősorban az érdeklődő közönség és a mai magyar képzőművészet jeles alkotói közötti »párbeszéd« lehetőségének megteremtése. Folyóiratunk nem vállalkozhat ugyan a teljesség bemutatására, de a legfontosabb törekvésekre, a legfrissebb értékekre reagál. A múlt évben két monografikus számunk volt, amelyben egy-egy kiemelkedő művészünk munkásságát mutattuk be. Bálint Endréről és Vilt Tiborról van szó. E két alkotótól számos »főművet« láthat majd a közönség a siófoki kiállításon. Volt egy úgynevezett stúdiószámunk is, amelyben tehetséges fiatal művészeinket vonultattuk fel. A harmadik — e kiállítás tartalmát is meghatározó — számunkban a hazai kerámiával foglalkoztunk. — Eszerint gazdag kerámia- anyagot is láthatunk? — Főként a siklósi szimpo- zion terméséből válogattunk, de a zalaegerszegi Németh János munkáit is elhoztuk. Tekintettel arra, hogy a kerti környezetben ható kerámia- plasztikáról van szó, növényzetről is kellett gondoskodni. Készséges partnerünk a siófoki Kertészeti és Parképítő Vállalat, amely lehetővé teszi, hogy a művelődési ház udvarán megfelelő környezetben állíthassuk ki a műveket. Őszintén szólva, ezzel azt is szeretnénk elérni, hogy a parképítők kedvet kapjanak a kerámia alkalmazásához. — Tavaly könyvkiállítás volt a képzőművészeti tárlattal egy időben. Az idén is terveznek valami hasonló kísérő rendezvényt? — Igen. Ezúttal tipográfiakiállítás nyílik a Művészet a Művészetben . című tárlat részeként Kemény Zoltán, a folyóirat tervező szerkesztője munkáiból válogattunk; az anyag a lap, illetve az évkönyv készítésének folyamatát ismerteti. — Ügy tudom, az idén először »vándorkiállításnak« is nevezhetjük a tárlatot — Szeptember 10-ig látható az anyag Siófokon, majd Zalaegerszegre vándorol, ahol szeptember 18-tól október 15- ig tekinthetik meg az érdeklődők. Ezután minden évben a siófoki bemutatót követően valamelyik nagyvárosunkba visszük a kiállítást. Ezeknek a városoknak a Kulturális Minisztérium anyagi segítséget ad, hogy méltó környezetben mutathassák be a képzőművészeti alkotásokat Zalaegerszegen egyébként a kiállítás megnyitásának időszakában rendezik meg az európai szocialista országokban megjelenő művészeti folyóiratok főszerkesztőinek találkozóját Sz. A. Ház a völgyben Nem is igazi völgy ez, inkább csak amolyan alacsonyabban fekvő terület Kiskorpád és Kaposfő között, a 61-es út mentén. Bár aki országúton közelíti meg a magányos házat és a buszmegállót, méltán nézhet a »csúcs«- ról lefelé, a »völgy«-ből fölfelé. A buszosok csak »laposnak« mondják egymás között Erdőfoltok, el-eltűnő erecs- kék, patakok, rétek, szántók. Emberek laknak itt Olykorolykor a távolsági járat is megáll. A Kaposfő, Kossuth Lajos utca 283. számú ház ez. Kiskorpád aráhylag messze, Magyarfalu — ahogy a kapós-1 főiek a református templom környékét nevezik — alig pár száz méterre rejtőzik a fák mögött. Néha az odavalósiak is itt szállnak le. Ám innen a háztól nem látni a falut, csak az erdőt, a szántóföldet és a műutat A harangszót is ritkán hozza idáig a szét A tulajdonos, Vasvári Sándor, a kutyákat csitítja. Szikár, napbarnított ember. Nem a négy fal között éli az életét. váratlan vendég láttán nem lepődik meg. — Gyakran megáll egy-egy autós vagy motoros defektet szerelni — mondja. — Nem furcsa ilyen távol élni a községtől? — Megszoktam. — Mindig egyedül van? — Csak hét közben. Pénteken, szombaton megjön Pestről a feleségem és a fiam, Kaposvárról a lányom az unokákkal. Olyankor hangos a ház. Egy-egy családi esemény is összehoz bennünket — Megéri itt lakni? — Nem unatkozom. Jókora földet művelek, nem messze van egy kis szőlőnk is. Gondosan megmunkált veteményeskertben beszélgetünk. Mellette kukoricás zöl- delL És ahol ez is véget ér, kezdődik az erdő. Inkább csak erdősáv, hiszen télidőben átlátni rajta. Parányi tó csillog a fák alatt Forrása is, lefolyása is van. Kacsáik lubickolnak a vizében. A levegő tiszta. Szinte paradicsomi állapot, csak a 61-es úton elhúzó autók jelzik a XX. századot — Jó itt — válaszol a gondolataimra —, de azért bemegyek a városba, ha megunom az egyedüllétet. Vásárolok, megnézem a gyerekeket Visszafelé sétálunk. A feljáró előtt szivattyús kút. Benn a háziban jólesik a hűs levegő. A berendezés változatos. Az új harcol a régivel. Alig képzelhető el, hogy a közművesítés eljusson idáig. Van már gázkályha palackkal, de a régi sparhelt is tartja a frontot. Az URH-s rádió megszólalhat, hiszen elemmel működik, de a nagy képernyős televízió még néma és vak. — Hamarosan a tévét is használhatom. Igaz, saját költségen, de bevezetjük a villanyt. És akkor valószínű, hogy itt maradunk. A feleségem, a fiam közelebb jönnek dolgozni. A falból már ídkandikál a vezeték, s az ajtó mellett ott a villanykapcsoló. — Esténként petróleumlámpával, gyertyával világítok. Dolgozgatok, szól a rádió. Itt előbb esteledik. A fellobbanó lámpa sárgás fénye álmos hangulatot varázsol a konyhába. Odakinn az autók bekapcsolják a fényszóróikat. Egy-egy mezőgazda- sági gép, motorkerékpár is elhalad á ház előtt. Az »utcafrontion kerítés, kiskapu van. A házban nem érezni, hogy jobbról-balról nincsenek szomszédok. Jólesik a pohár bor, a tna- rr.-ztalás, de hamarosan jön a busz. És a vezető — ha nem lát senkit a megállóban — továbbmegy ... Finczés Szilveszter Vaspróba 71 Somogyi fiatalok antológiája Vésn.öki nyoma maradt az irodalmi koztudatban a somogyi Vaspróbának, a megyei KISZ-bizottság 1975. évi antológiájának. A nyomdai átfutást leszámítva, két év telt el az első szám óta. A lapozgató érdeklődésre új nevelt tűnnek föl az antológia lapjain, másokat meg hiába keresünk... Kerék Imre Zöld parázs című kötete', Laczkó András két tanulmánya azóta a somogyi irodalmi élet számon tartott termései között szerepel. Száznál több szerző mintegy ezer alkotásából Fodor András, Szíjártó István és Tüskés Tibor szerkesztette a Vaspróba 77-et. Takáts Gyula Egy kertre emlékezve című tanulmánykötetének Írók és szülőföld című írására azért hivatkozom most, mert hét éve épp arra az országos gondra hívta föl a figyelmet a kaposvári költő, hogy mind kevesebben akarnak vidéken élni... — Azt hiszem, ha igazságosan nemcsak az írószövetség tagsági statisztikáját veszem alapul, akkor Pécsen, Szegeden, Debrecenben és Miskolcon kisebb csoportokban és még itt-ott is maradt vagy harminc író a szülőföldjén I ebben az egészen sajátos ízű irodalmi életünkben. Majd így folytatja: — Egyszerűen azért maradtak, és ez az első, mert szeretik a szülőföldjüket. Azért, mert úgy érzik, és azt remélik, lassan kialakíthatnak egy olyan életformát, amely részükre jobban tudja biztosítani helyi színeivel és lüktetésével a munkájukat, és jobban kezükbe adja a terveiket serkentő adottságokat A somogyi fiatalok antológiája — illetve a megyei KISZ-bizottság ismét vállalt tehetséggondozó pártfogolása — is ilyen »terveiket serkentő adottság«, a költő szavaival élve. A Vaspróba 77 szerzőgárdája elég vegyes ahhoz, hogy már elöljáróban kimondhassuk: a következő kiadvány idejére bizonyára beérik közülük egy-két fiatal alkotó, számíthatunk önálló jelentkezésükre is. Ám nem csekélység a »csoportban« maradni sem, a fiatal alkotók körébe tartozni : munkával, tehetséggel... A Vaspróba rangos fórum lehet akkor is, ha mai szerzőgárdája közül a többség továbbra is itt találja meg a tehetséghez mért bemutatkozási lehetőséget. A kiválás, az önálló kötet dicsősége az egyéni sikeren túl »visszahull« a szárnyat adó közösségre, a lehetőséget adó pártolókra. E visszfény is szépen ragyoghat! Kerék Imre már nem él megyénkben, de somogyi éveit nem feledi, kötődése ki nem vágható gyökérként erezi be , ifjúsága színhelyét. A So- mogyból elszármazott költők, írók, művészek egyre szívesebben gondolnak megyéjükre, a közös vállalkozás visszavisszahozza őket, hogy megszólaljanak és újabb élményeket gyűjtsenek ... Nem kis szerepe van ebben az itt élő Takáts Gyulának, aki országos példát mutatott arra, hogy mit képes adni a szülőföld. Lehetetlen olyan méltatást -adni a Vaspróba 77-ről, hogy minden szerzőről szóljunk. Néhány közös vonásra hívhatjuk csak föl a figyelmet Fő értékének tartom az egyéni hangot, de a személyes élmény mögül bizony sokszor hiányzik a közösség felé fordulás. Gondolom, ez elsősorban a próbálkozás és nem a »széljárás« velejárója. Leskó László — Es rajtad leszek jelül — novellájának az első mondatára ezért hívom föl a figyelmet: »Nem magányosságra jött világra az ember.« Németh Ferenc verse erről így beszél: »Nem óhajtom már a magányt.. .« Az éréssel — a tehetség kibontakoztatásával — járó gondolatok ezek. A nemzedéki összetartozás körképe, a Vaspróba további jellemzője, hogy meglehetősen homogén látásmódot tükröz. A nemzedéken belüli és nemzedékek közti harc, vita, szembesítés hiányát tapasztaljuk. Szidera Szpirosz Napló jegyzetek című riportfüzére a paksi, épülő atomerőműhöz vezeti el az olvasót, témája tehát kötött, ám tapasztalatait úgy tudja elmondani, hogy általánosíthatók is. Sipos Ferenc Látlelet című írását is a mindennapi valóság tölti meg. Gyűrűfű bemutatásával a változás sebeit, gyógyuló hegét és az új keletkezését tárja elénk. Kelemen Lajos, Matyikó Sebestyén József, Vallató Géza versei k iemel kedőek. A Vaspróba 77 az Irodalmi alkotásokat állítja középpontba, de nem feledkezik meg más területekről sem. A tehetséges rajzolók — Ungvári Károly, Takács Zsuzsa számomra meglepetéssel szolgált — mellett fotósok, Gyertyás László, Tanács Zsófia, Nagy Lajos, Makai Károly, Juhos Nándor, Tóth Béla képei adnak számot a fiatal tehetségek munkásságáról. Az 1977. évi Vaspróba tartalmában, tipográfiai megjelenésében előrelépést mutat a két évvel ezelőtti kiadványhoz képest. Barabás Ferenc borító- és tipográfiai terve érdemel dicséretet, a somogyi nyomda sajtóhibái apró bosszúságok, a kivitelezés tetszetős. Horányi Bírna----------------------------------------------------,-----H étvégi tájoló Kiállítások a Hon-parton A szervezők nem törődtek a mondással, mely szerint »A jó bornak nem kell cégér!« Már hetekkel ezelőtt árusítani kezdték egy ausztrál—svéd film jegyeit. A népszerű popegyüttes, az Abba lesz látható a mozivásznon egy hétig. Nem kell őket bemutatni. Agnetha Faltskog, Benny Andersson, Bjorn Ul- vaeus és Anni-Frid Lyngstad neve és zenéje nem ismeretlen nálunk sem: lemezeik pillanatok alatt elfogynak, s a televízió képernyőjén is gyakran látni őket. Philippe Adler az L Express című francia lap kritikusa ezt írta a filmről: »A forgatókönyv nem ér egy fillért sem, és, hogy mégis érdemes megnézni a filmet, annak két oka van: a szép és élő zene, valamint a világ két legszebb női feneke .,.« Nos, ez nem is kevés (?). Képünk a világhírű svéd együttest ábrázolja. A film a kaposvári Vörös Csillag Filmszínház műsorán szerepel. A Szabad Ifjúságban viszont a Valaki a volán mögött című szovjet és a Francia kapcsolat című amerikai filmet vetítik. A Rákóczi móri vasárnapra Az elveszett expedíciót tűzte műsorára. Kétrészes szovjet film ez. Mit ajánl a Balaton déli partja? Balatonberény például Honty Márta iparművész tűzzománc-kiállítását. A Kaposváron élő alkotó 1963- ban végezte el az Iparművészeti Főiskolát. Ez a dátum jelenti tagságának kezdetét a Képzőművészeti Alapnál. 1967-ben kapott Rippl-Rónai- díjat, 1968-ban a Kaposvári Városi Tanács különdíját nyerte eL 1969 azSZMT díját jelentette. 1970-ben grafikai I. díjjal jutalmazták, 1971-ben megkapta a Vaszary János- díjat. A Magyar Képzőművészek Szövetségének 1974 óta tagja. A fonyódi Napsugár kemping Bozsó János kecskeméti művész kiállítására hívja fel a, figyelmet. Most kaptuk az értesítést a balatonlellei művelődési házból, hogy szombaton 10 órakor nyitják id. Ko- poli Antal és Kántor Sándor Kossuth-díjas népművészek kiállítását. Dr. Varga Mariann értékelő beszéde után Psota Irén Kossuth-díjas, érdemesművész is fellép. Közre működik: Szentirmay Ákos zongoraművész, Jávori Vilmos doboL Siófokon az immár hagyományosnak nevezhető Művészet a Művészetben című kiállítás nyílik. Balatonboglár ismét fontos események színhelye lesz a hét végén. Szombaton délelőtt 10 órakor a Vikár Béla Művelődési Házban, kézimunkakiállítást nyit a Hazafias Népfront ottani nőbizottsága. Az anyag egy hétig lesz látható. Vasárnap délelőtt 10 órakora gyerekeknek Bothóciskola című műsorát ajánlja az ŐRI. Este a művelődési házban a Tatalom francia együttes lép fel. Kezdés 20 órakor. Hétfőn pedig Czidra László vezetésével a Camerata Hungarica .a reneszánsz Európa zenéjéből ad ízelítőt a Vörös-kápolna előtt. Itt hívják fel a figyelmet arra, hogy a kápolnákban vasárnap zárul Reich Károly és Somogyi József kiállítása. Aki tehát meg szeretné nézni, annak itt az utolsó lehetőség ... Külhoni alkotóművész festményeit fogadta a napokban a nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központ. Ruzica Sola ja ismert jugoszláv naiv festő. Képeivel bizonyára örömet szerez a nagyatádiaknak is. S most a megyehatáron túlra! A Szegedi Szabadtéri Játékok szombat—vasárnapi programja: ötödikén este Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának dallamai csendülnek fel a Dóm téren, vasárnap pedig az Állami Népi Együttes fergeteges műsorában gyönyörködhetnek a magyar és a külföldi nézők. Üj írót ajánlunk a könyvbarátok figyelmébe. Más kenyerén címmel jelentek meg a Szépirodalmi Kiadónál Bán Zsuzsa elbeszélései. 1972 óta publikál az Életünkben, a Népszabadságban, a Kortársban és az Új Írásban. Életútja érdekesen alakult: gyerekfejjel került Svédországba, ahonnan felnőttként étkezett vissza. Őszintén feltárja az idegen környezetben való gyö- kértelenségből és kétségbeejtő hontalanságból fakadó gondjait. De ..élményanyagot -Szolgáltatott novelláihoz újságírói munkája is. Erős tehetség jelentkezett a kötettel. Dilemma — Igen, igazgató elvtárs, jól tetszik hallani, Kótányos Bálint beszél a gazdasági portáról. Nem, nem csévél mint az a bizonyos bogár, mert nálunk olyan Bálint nincsen, csak kával, mint, mondjuk kö- iényes. Igen, igen, Kótányos. No, szóval, igazgató .elvtárs, itt mostan egy érdekes eset forog fenn. Az egyik dolgozó, bizonyos Vágás Elek egy egész aktatáskára való kaszakövet szeretne kivinni a telepről, de papírja róla egy se. Hogy fogjam rövidebbre, azt tetszik mondani? Foghatom, éppenséggel foghatom, de ez hozzá tartozik a lényeghez, amit most mondok. Lehet vagy ötven darab. Ezeket szeretné kivinni innen, mert azt mondja, szeretné lekaszálni a füvet otthon, a falujában, a jószágnak, és ehhez kell neki a kaszakő. Nem, nem a jószágnak kell a kaszakő, hanem neki, a kaszafenéshez. De hogy minek egy egész aktatáskával? ... Tessek elképzelni, mit mondott erre. Ugye, nem tetszik kitalálni? Azt mondta, hogy neki olyan kaszája vari, amelyik eszi a követ. Es hogy náluk olyan fű terem az árokparton, amelyik eszi a kaszát .., Hogyan tetszik mondani? Hogy miért tartunk mi a telepen kaszakövet? Hát én ebben igazán nem vagyok illetékes, kérem, ez nem tartozik, ugyebár, a portásra. Hogy akkor énfe tőlem akár harangot vagy gyertyatartót is kivihetnének • innen? Ne tessék ilyesmit mondani, igazgató elvtárs. Ahhoz előbb templom vagy legalább is harangláb kellenne, hogy legyen a telepen, az pedig, ugyebár, nincsen ... Értem, térjek vissza a kaszakövekre. Hát itt van előttem ez a Vágás Elek, az egyik darukezelő. Igen, igen, kérem szépen, darukezelő. Én is azt kérdeztem tőle, amit most tőlem az igazgató elvtárs, vasy/is hogy honnan a csudából jutott a kaszakövekhez, Azt mondta, hogy a régi raktárépületben, az egyik szögletben találta. Es hogy van ott még vagy két mázsára való, ömlesztve. Persze, ennek a fele már összetört, di- rib-darab, nem lehet használni kaszafenésre ... De igazgató el v társ, kérem, én erről a raktárról jóformán semmit sem tudok. Nem, nincs igaza, ismerem én a telepet, csak hogy azaz igazság, hogy ez a raktár valójában nem is a mienk... Ne tessék velem ki- bálni, mert tényleg nem a mienk, nekem elhiheti. Azé a vállalaté volt, amelyik előzőleg ezt a helyet használta, és ránk maradt, mint arra a bizonyos állatra a füle, tetszik érteni. Hogy már megint nem a kaszakőről beszélek? Dehogynem, éppen hogy azt teszem. Azok hagyták ott, másként ez nem történhetett... Nem, azt én nem tudhatom ugyebár, hogy leltárban szérepel-e. Hagyjam a fenébe az egészet, azt tetszik mondani? Nem, persze, hogy nem a darut akarja kivinni ez a Vágás Elek. Így igaz, ahogyan tetszik mondani, mi nem foglalkozunk kaszakővel, kisharang- gal meg nagyharanggal, gyertyatartóval meg óralánccal. Vagyis hogy viheti a pakkot, ha jól értem. És hogy maradjon minden a régiben, arra vigyázzak, ami a mienk. Világos, igazgató elvtárs. Igaz, persze, hogy igaz, elég megvigyázni nekünk a magunkét. Értettem! Kaszakő mehet, daru marad. Köszönettel, igazgató elvtárs. Ja, persze hogy megmondom nekik. Akinek árokpartja, kaszája van, viheti a követ. A raktárt, természetesen, nem engedem. Viszonthallásra! ... Hm, kár, hogy letette. Ennél a Vágásnál tégla is van! Bontott tégla... H. ?..
