Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-04 / 182. szám

I Tízmilliós társadalmi támogatás Kaposvárnak Sokkal többet tettek a ka- ! posváriak a városukért az első félévben, mint tavaly. A társadalmi támogatás értéke több mint tízmillió forint. Ha összehasonlítjuk a múlt ev első félévével, akkor ez az összeg több mint kétmillió- háromszázezer forinttal ha­ladja meg az akkorit. A társadalmi munka és tá­mogatás eredményének továb­bi javulása annak köszönhe­tő, hogy javult a szervező­munka is. A városi tanács-vfc tegnap megállapította, hogy most sokkal korábban meg­kapták a felhívást a társa­dalmi, a gazdasági szerveze­tek. A városi tanács úgy állította össze a terveket hogy a társadalmi munka elő­irányzott húszmilliós össze­gét is belefoglalták. A Ha­zafias Népfront körzeti bizott­ságai szintén készítettek ter­veket annak érdekében, hogy a lakosság minél szélesebb rétegeit bevonhassák a vá­rosszépítésbe. A tanács negyvenegy meg­állapodást kötött a társadal­mi támogatásra, s ezek azt is rögzítik, miben és hogyan segítenek. A társadalmi és a gazdasági szervekre most is 'a túlzott óvatosság volt a jellemző, s így fordulhatott elő, hogy a vállalások több­ségét már az első félévben , túlteljesítették. Szép eredmény, hogy to­vább terebélyesedett a gyer­mekintézmények pártfogolá- sa. Az egészségügy támogatá­sa a tavalyinak többszöröse eddig, mint tavaly. A testület megállapította, hogy lemaradás tapasztalható a kommunális feladatok tár­sadalmi megoldásában. Ezt a tevékenységet a városgazdál­kodási vállalat irányítja. Ki­emelkedik viszont az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Inté­zet részvétele a tavaszi nagy- takarításban. A tanulók öt­ezerkétszáz óra társadalmi munkát végeztek. A Hazafias Népfront körzeti bizottsága megmozgatta a toponári vá­rosrész lakóit, többek között kerítést építettek, vízvezeté­ket fektettek le, karbantartot­ták az utakat. Tornatermek épülése, új sportlétesítmények és még nagyon sok minden bizonyít­ja a társadalmi összefogás eredményét a megyeszékhe­lyen. A végrehajtó bizottság szerint még nagy tartalékok vannak mindenhol. Nem si­került például szervezetten bevonni a tanácstagokat az előkészítésbe. Ez természete­sen kihatott a lakosság még nagyobb tömegének a bevo­nására. Mindenképpen szükség van arra az év második felében, hogy a lakosság még nagyobb támogatást adjon a városnak a beruházások megvalósításá­ban, a kommunális feladatok megoldásában. Bőven van tennivaló mind a fenntartás­ban, mind a zöldterületek megóvásában védnökség út­ján. A város csak úgy lesz tiszta, virágos és szép, ha a mostaninál sokkal többet se­gít a lakosság is. A pluszvállalások sokat lendíthetnek a város fejlődé­sén. így a tanács .tervbe vet­te, . hogy jobban összehangol­ja a lakóbizottságok, a nép­frontkörzetek és a vállalatok városszépítési és védnökségi tevékenységét. A végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy megvizsgál­ja : célszerű-e megtakarítani a társadalmi munkát irányító albizottságot. A létrehozása mellett szól, hogy a munka még jobb megszervezésével, összehangolásával — mint er­ről. népfrontfórumokon és máshol is szó esett — sok­kal többet tehetnének a ka­posváriak a városért. Éppen ezért az idei tapasz­talatok alapján már misként tervezik és szervezik meg a társadalmi munkát. Szeptem­ber 20-ig összeállítják a ja­vaslatot az elvégezhető tár­sadalmi munkákról, s ezt megküldik a HNF-körzeti bi­zottságoknak. a körzeti párt- szervezeteknek, a lakóbizottsá­goknak. a tanácstagoknak, a társadalmi szerveknek. az SZMT útján a szakszervezeti bizottságoknak is, s ■ javasla­tokat, ötleteket kérnek. A városi tanács az 1979. évi költségvetési és fejlesztési terv elfogadásakor megtár- gyalia már a társadalmi mun­ka feladattervét is. L. G. A Jiúk könnyebben irányíthatók Az idén több középiskolás jelentkezett szakmunkásképzőbe Meglepetéseiket nem hozott; jobbára az utóbbi évek átla­gának megfelelően alakult az elsőéves szakmunkástanulók idei felvétele. A demográfiai feszültség enyhülése nyomán jelentkezők összlétszámában ugyan 2200-zal többen végez­ték el most az általános isko­lát, de a szakmunkásképzésre ez a kedvező változás mind­össze 200 főnyi növekedéssel járt. Hasonlóan a korábbi évek­hez, most is többen, mintegy 68 ezren jelentkeztek a szak­munkásképző iskolákba, kö­rülbelül 16 százalékkal meg­haladva a létszámelőirányza­tot. Túljelentkezést főként az autószerelőknél, továbbá egyes kereskedelmi!, vendéglátóipa­ri és ruházatipari szakmákban tapasztaltak. Ugyanakkor még most sem pályáztak felvételre a kívánt létszámban a bányá­szati, kohászati szakmákban, valamint az építőgépszerelő, gépi forgácsoló, lakatos, szer­számkészítő, 1 szerkezetlakatos, a vegy-, a papír-, a nyomda­és az épitőipari szakmacsopor­tokban. Az úgynevezett hiányszak­mákban — amelyekben külö­nösképp sürgető az utánpót­lás — ez évre 7 százalékkal növelték a felvételi előirány­zatot, a jelentkezőik száma azonban eddig még az előző évi szinten maradt. így még lehet jelentkezni vájárnak, hengerésznek, forrasztárnak, öntőnek, vasbetonkészítőnek, tetőfedőnek, tímárnak, cipész­nek, valamint a cipőgyártó és az élelmiszer-tartósító szak­mákra. Javulást jelez, hogy a múlt évhez képest ezúttal többen kérték felvételüket szövőnő­nek. gumigyártónak, kőfara­gónak, valamint a távközlés­technikai hálózatszerelő szak­mákra. A pályaválasztást se­gítő munka eredményei mér­hetők le azon is, hogy például sikerült átirányítani szerke­zetlakatosnak 110, és épület­burkolónak 56 olyan fiatalt, aki szándéka szerint eredeti­leg más, utánpótlással jobban ellátott szakmára jelentkezett. A Munkaügyi Minisztérium tapasztalatai szerint a pálya- irányítóknak a fiúk körében könnyebb a dolguk; a lányok hajlamosabbak inkább vára­kozni egy esztendőt, mintsem letérjenek az elképzelésük szerinti pályáról. A lányok aránya a fölvet­tek soraiban a tavalyival nagyjából azonos, megközelí­tőleg 33 százalék. A szakmák iránti érdeklődésükben sincs lényeges változás; az ipari és mezőgazdasági szakmákban változatlanul nem növekszik az elsőéves leánytanulók ará­nya. Mind a lányok, mind pedig a fiúk köréből a középiskolát végzettek közül valamivel többen jelentkeztek az idén szakmunkásképző iskolába. Azok a fiatalok, akik még nem nyertek felvételt a szak­munkásképző , iskolákba, a megyei pályaválasztási intéze­teknél kaphatnak felvilágosí­tást arról, hogy hol és milyen szakmákra lelvet még jelent­kezni. IDEGEN HATÁRBAN Hír: Kedd óta négy, mától öt komlősdi kombájnos segít a gyékényesi szövetkezetben mi­előbb befejezni az aratást. Július 29-e, délután három­negyed három volt, amikor a komiósdi határban befejező­dött az aratás. — Megnéztem az órámat — mondja Békefi Lajos elnök —, mert az idén nem akár­milyen időpontot jelentett ez a pillanat. Az öt fiatalember akkor már tudta, hogy számára nem ért végçt az aratás. Néhány kilométerrel távolabb, Gyé­kényesen már nagyon várják az érkezésüket. Ezt a Dráva- parti szövetkezetét talán fo­kozottabb mértékben sújtotta az időjárás szeszélye. A jú­nius nyolcadiki felhőszakadás után a kicsit is mélyebben fekvő gabonatáblák víz alá kerültek. Volt olyan terület, melyet két hétig (!) borított víz. — Már akkor láttuk, hogy itt bajok lesznek, segítségre szorulunk — meséli Kovács László, a gyékényesi szövet­kezet főagronómusa. — A szomszédos Zala megyei, miklósfai szövetkezettel álla­podtunk meg, de aztán a sok eső miatt ők is elcsúsztak a munkával. A komiósdi bará­tainkhoz fordultunk... így mondta: barátaink. Az átvonulást követő na­pon a komiósdi elnök, Reisz József párttitkár és Bekű Vil­mos gépműhelyvezető fölke­rekedett. — Megnézzük a fiúkat. Azt is mondhatták volna: fiainkat, mert mindannyian itt nevellődtek, itt váltak szerelőkké, itt alakult ki ben­nük mindaz a tulajdonság, melynek alapján ma így be­szélhetnek róluk: igen jó komba jnosok. A falun keresztül éppen egy másik táblába vonult át a csapat- Óvatosan, vigyázva, egy motoros vezetésével —és hihetetlenül porosán. Nehéz leírni azt az örömet, azt a felsugárzó mosolyt, azt az üdvözlő kézmozdulatot, amely kísérője volt a pillanatnak, mikor a gépóriás nyergéből megpillantották a tábla szé-l lén »földijeiket«. Az ember azt várta volna, hogy leállít­ják a gépet, és sietnek a kéz- fogásos üdvözlésre. De nem. Szinte áthatolhatatlan porfel- legbe burkolózva befordultak a táblába, s mezítlábasán, fél­meztelenül nyomban a gé­pükkel foglalatoskodtak, elő­készítve azokat az indulásra. — Hogy dolgoznak a gye­rekek? — Nagyon jól. Csak nehe­zen boldogulnak. Azon a táb­lán, ahonnan most jöttek, két hétig állt viz. Csupa iszap meg gyom. Ha kínlódva is, de tiszteséggel levégták. — Megcsinálják a karban­tartást? — Meg, nincs hiba vele. Reggel korán kijönnek, kér­ték: a reggelit is hozzuk ki. Addig nem indulnak, míg el nem végzik a karbantartást. Nem tudom Bökő Vilmos mit érzett, de mosolygós bóloga- tásában valami olyasmi volt: »Jól van, nem csalódtam bennük«. Aztán — ha csak pár perc­re is — körülveszik az elnö­köt, a »hazaiakat«. Szakálla­sak, porosak, napégette. ..bar­nák, olajos kezűek. Egy szó­val sem mondják: jólesik ez a látogatás — a tekintetek beszélnek c^ak. Többet mon­danak a szónál. — Otthon mi újság? — Nincs különös. — A Laci mikor jön? — érdeklődnek ötödik társukról, Szokol Lászlóról, aki azért maradt vissza, mert ő még levágja a »hazai földön« a tizennyolc hektár magborsót. — Jön az hamar! Azt mondta, inkább éjjel is dol­gozik, csakhogy mielőbb itt legyen. — Tegnap ki kellett cserél­ni a kinyomócsapágyat, — Az nem baj. Más na­gyobb probléma nem volt? — Nem. Bőszénfai téglások nek ki egy műszak alatt. A férj villanyszerelő, de mert ke­vés a munkás »beugrott« se­gíteni az asszonyának, hiszen az nemrégiben jött vissza gyermekgondozási szabadság­ról. Fönt a magasban, közvetle­nül a tető alatt csinos nő rázkódik az egész berendezés­sel: Széles Jánosné, aki az agyagot vizezi. — Azért ráz ennyire, mert itt zúzódik össze a mészkő. Meg lehet szokni, bár először elsírtam magam. Korábban a kefeüzemben dolgoztam, de a lakás végett kijöttünk ide. azonkívül a férjem egészségé­nek használ az erdei levegő. B. Nagy László, az egyik téglarakó: — A gép négy kocsihoz van beállítva, de csak két kocsihoz van ember. Inkább elmennek a fűrésztelepre dolgozni, mert ott jobb a kereset, és nem ilyen fárasztó a munka. Én is nehezen szoktam meg. Nyári munkaként vállalta a »pacalozást« két tanuló. Or­sós János esztergályos lesz. Botos Zoltán pedig kőműves­nek készül. Az a feladatuk, hogy a futószalagon ne enged­jék tovább azt a téglát, ame­lyik nem kifogástalan. Utána a selejtet újból betáplálják a gépbe. Mindkettőnek az a vé­leménye. hogy »ki lehet bír­ni« ezt a munkát, de az meg sem fordul a fejükben, hogy ittragadjanak. A gyárvezető a futószalag mentén a bányába nyargal. Ellenőrzi a gépnaplót. Éles csengőszó: - beindítják a kanál­sort, amely belemar a vörös agyagba. Horváth András, mi­közben az agyagot futtató sza­lag mellett lefelé igyekszik, ki-ki kapkodja az oda került köveket, s közben magyaráz: — Ki kell használnunk a jó időt, mert a múlt hónap cu­darul esős volt, van mit be­hoznunk. Nem is örülök, hogy megjelentették az újság első oldalán: mi teljesítettük leg­jobban az első félévi tervet, Amennyit föl a kerék, annyit le is. Inkább az év végén örüljünk ... Ha az évet nem zárjuk sikeresen, mit monda­nak a többi gyárban? Azt. hogy na, milyen nagy legé­nyek voltak a bőszénfaiak fél­időben, aztán ni csak ... Mert tudja, nem rajtunk áll min­den: kevés az ember, és sok Dirmeg-dörmög a bőszénfai téglagyár vezetője: égy órát késett az autóbusz. A bodza­illatú domboldalon rohan föl az embereihez, közben a mun­káslakások előtt szilvafára má­szó lurkókat figyelmezteti: le ne essenek. ' 1 Horváth András előbb a nyersgyár­tókat ellenőr­zi. Szürkés színű. tíz-ti- zenkét kilós téglákat kap­kodnak le a futószalagról; igencsak fér­fimunka az állványra ra­kásuk. Erős Jánosné ügye­sen kezeli az átrakókat, amelyről a tíz­soros állvány kis vaskocsi­ra kerül. A sa­rokban ülő házaspár szal­vétába csoma­golja a szendvi­cset, és mindketten nekifeszül­nek a kocsinak. Óvatosan, de gyorsan fordulnak vele a kes­keny sín kanyarulatában, çs a szárító állványsora máris hat­van téglával gyarapodott! Acs Istvánék nyolevan-ki­1 lencven. kocsirakományt visz­függ az időjárástól. Az a bizo­nyos 131 százalékos tervtelje- sités pedig annak köszönhető, hogy korábban végeztünk a téli nagyjavítással, és kedve­zett a március. Február 17-én üzembe helyeztük a gépet, és vártuk az első fagymentes éj­szakát. Március elsején indul­tunk, máskor 17—20-a között szoktunk. Március 22-én kezd­tük a téglák behordását a kemencébe. 25-én pedig be­gyújtottunk, holott ezt április­ban tesszük. Attól függ. hogy mikor van száraz anyag. Most a márciusi szellő hamar hoz­zásegített minket. Mindent en­nek köszönhetünk, no meg a villanyszerelőinknek és a karbantartóinknak. Közben leérkeztünk a te­nyérnyi irodába, ahol már megrendelő várta Horváth Andrást. Ha nyersgyártás nehéz, ak­kor a kemencemunkások való­ságos hősök. És az elmúlt fél­évben ők »húztak« a legjob­ban. A berakok egy nap száz­húsz kocsi téglát raknak be a/ kör alakú kemencébe, míg a másik oldalon az ősz hajú ki­hordó, Lantos Antal izzad. Mint a záporeső, úgy hullik arcáról a verejték. Huszonöt éve téglás, ö már szép. piros téglákat rak a káréra, amilye­nek a május elsejei plakáton voltak láthatók. Gombos Jolán — A szállás, a koszt? — Nagyon príma minden. Nem számolják, hogy há­nyadik nap égeti őket a nap, csípi a bőrüket a por, csak azt tudják: június 3-án ül­tek először gépre. — Nem várják már, hogy vége legyen?» A válasz egy vállvonás, meg annyi: — Amíg aratnivaló van, menni kell. A gyékényesi szövetkezet­nek ez a segítség annyit je­lent, hogy legalább négy-öt nappal előbb végeznek a munkával. És ez nemcsak időt, hanem mázsákat is je­lent. Nem beszélnek sokáig. Fel­pattannak a gépre a fiúk: Gál Lajos, Búzási Tamás, Tö­rök Zoltán és Somogyi Ist­ván. — Szépen dolgoznak — jegyzi meg Békefi Lajos. Áll a föld szé’én, és nézi egyre nézi távolodó fiait. Vörös Márta

Next

/
Thumbnails
Contents