Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-25 / 200. szám

Tizenegyen, apa nélkül Reményteljes esztendőnek Indult a hetve nh armas év a bácsi Kimer családnál. Gya­kori volt a gyermekáldás, ab­ban az évben várták a tizen­egyediket, s ezt az apróságot már az új, tágas házban fo­gadhatták. Hajnalka, az az­óta férjhez ment nagylány, akkor járta a harmadikat a középiskolában. Az apa túl volt a kórházi kezelésen, a fűrésszel levágott ujja szépen gyógyult... Az egyik este — február volt, hideg idő járta — ép­pen megfürdette a beteg ke­zét, amikor rosszul lett Hiá­ba jött gyorsan az orvos, anélkül, hogy magához tért voína, meghalt. A szíve mond­ta fel a szolgálatot. Kirnerné magárá maradt a tíz gyerekkel, pontosabban ti­zeneggyel, mert néhány hónap múlva megszületett Tamáska. Hácson, ezen az utcasoron ez az egyik legszebb ház. Kü­lönválasztották kerítéssel a »■szépudvart« a gazdasági ud­vartól, három rendőnyös ab­lak néz a járókelőkre. A fa­lak mögött most, több mint fél évtizeddel a szomorú ese­mény után, gyakori a gyerek­nevetés, a vidám hancúrozás. De hát ki csodálkozhatna ezen? Ahol ennyi a gyerek, ott az élet mindig élénkeb­ben zajlik, mint másutt. — Sok az öröm bennük — néz körül az éppen itthon tar­tózkodókon az édesanya. Zsu­zsa a sarokba húzódik, pedig ő a legvidámabb. Tavaly vé­gezte a szakmunkásképzőt, most a lengyeltóti önkiszolgá­öten a tizenegyből — anyuval lóban dolgozik. Eva most lesz majd másodikos a kaposvári egészségügyi szakközépisko­lában; rendszeresen sportol, s ez az alakján is meglátszik. A legszerényebb: Tünde. Szeptemberben kezdi a nyol­cadikat. Itt van Sanyi is, aki hetedikes lesz, és Jutka, aki ötödikbe megy. Hiányzik a családi körből ezúttal a hato­dikba készülő Laci, az óvodá­ban nagycsoportos Tamáska, az egyetlen férjhez ment lány, aki most gyesen van: Haj­nalka, aztán Erzsébet és Pé~ ter, a SÁÉV egyik gépírója illetve villanyszerelője és Gyöngyi, aki már menyasz- szony. — A szerencsétlenség után szinte azt se tudtam, mihez kezdjek Munkát vállaltam, hogy ebből is pénzhez jussak, mert a férjemen kívül akkor még nem volt más kereső a családban. Aztán jöttek, segí­tettek rajtunk. Az Öreglaki Állami Gazdaság — a férjem, amíg élt, ott dolgozott — anyagot adott az építkezéshez, a házon katonák dolgoztak. A gazdaságiak hidrofort adtak, megvették és beszerelték a fürdőszobába a bojlert, és az­óta is kapom az ezerkétszáz öl illetményföld után a ter­mést. A segítségről annak idején lapunkban is beszá­moltunk. Szóval, nem hagy­tak magunkra bennünket. A gyerekek közül most már négy keres, egy férjhez ment A többinek a tanulása, tanítta­tása főképp a nagyobbik fiam vállát nyomja: Petinek szin­te az egész keresete elmegy a többiekre. De csak biztat, hogy vegyek nekik ezt is, azt I is. Aranyos fiú.., Xz apa nélkül felnövő gye­rekek korán önállósodnak. És hogy vigyék valamire, sok ál­dozatot vállalnak. Erzsi pél­dául minden reggel fél ötkor kel, hogy idejében Kaposvá­ron legyen, s még nehezebb lesz a dolga, ha gyors- és gépíró végzettség mellé az érettségi bizonyítványt is meg akarja szerezni. A keresők mindegyike saját magát ru­házza a keresetéből, — de azt azért az anyu mondja meg, mikor mit lehet venni —, és hozzájárulnak a háztartási költségekhez is. — Ezer forint nyugdíjat ka­pok — mondja Kirnerné • ehhez jön még az árvaellátás meg a nevelési segély. De nevelési segélyt csak arra a gyerekre kapok, aki nincs kol­légiumban elhelyezve. Ezért félünk attól, hogy ha valaki a keresők közül — mint most például Petivel is történt — megbetegszik. A házépítéshez kölcsönt vettünk fel, amikor még élt a férjem, ezt is tör­leszteni kell. És hát a mun­ka. Nem nehéz elképzelni, mennyi a mosni-, takarítani- való egy ekkora családnál, még ha a lányok segítenek is. Nekem a kétszázas vér­nyomás mellett bizony né­ha fárasztó. Hétvégi tájoló Kálmán ímre­emlékhangversfiny Siófokon Szubjektív jegyzet a nyárról A Balaton másik vége Áz egyik a siófoki rész, szállodákkal, utakkal, partvé­delemmel, üdülőtelepekkel, bárokkal, üzletekkel, turisták ezreivel. Igazi üdülővárosi forgalom, üdülővárosi gon­dokkal, hiszen itt sincs min­den rendben. Nem lehet köz­lekedni, több kilométeres ko­csisorok várnak bebocsátásra a város határában. Nem lehet nyugodtan vásárolni, mert az üzletekben moccanni sem tud az ember. Viszont el lehet dobni a lerágott kukoricacsö­vet, a dinnyehéjat, a papírt A mostohatestvér A másik rész, Fenyves alsó­tól Balatonszentgyörgy felé, a mostohatestvér. Itt 'aztán sen- mi nincs abból, ami az üdülő­telepekre jellemző. Illetve ab­ból a jóból nincs semmi. Né­hány éve a Balaton-partaak ez a része csendes és néptelen volt — Amikor telket vettem, és eljöttem rendbe rakni, szé­gyelltem leszállni az állomá­son. Egyedül léptem le Mária alsón a vonatról, mindenki más továbbutazott — mondja az egyik villatulajdonos. Most már nincs miért szégyenkez­nie. Kiparcellázták az egész környéket a tóparttól a 7-es útig. Aztán egyik napról a másikra nyaralóik nőttek ki a földből, ide is ezrével jönnek az emberek, ha nem is annyian, mint a Balaton másik végére. Ez a rész nincs a figyelem kö­zéppontjában. Két kis zsé/olt, kétes tisztaságú bolt várj* az üdülőket. A kolbászok és sza­lámiig zsírt izzadnak a piszkos üvegű vitrinekben. Hat liter aludttej Sorban állok az egyik he­lyen. Körülbelül hatvanan vannak előttem, egy ember ki­szolgálása 3—4 percig tart. Mindenki türelmes, tudja: előbb-utóbb odajut a pulthoz. Háromféle dolgot vásárolok. Az eladó számol, gondosan egymás alá írja az összegeket, összeadja felülről lefelé, lent­ről fölfelé. Néhányszor ellen­őrzi, aztán végre megszületik a végösszeg. Egy kicsit izgul­tam, hogy sikerül-e, hiszen az egyik tétel három liter tej, és az öt forintot még szorozni is kel1. Hazaérek, a tej addigra megalszik. Újabb próbálkozás következik, a légyzümmögés­től kellemes hangulatú másik helyen. Újabb sor, újabb szá­molás, újabb három liter tej, és újra összemegy, mire haza­érek. Kakaó tehát nem. lesz. de lesz hat liter aludttej, amelyből akár túrót készíthet az ember. Végül is minden jó valamire. Telefonkálvária A gyerek belázasodott, fáj a torka. Lázcsillapító kúp van, más gyógyszert nem hoztunk. Orvos kéne, de honnan? Egy­általán, hol lehet érdeklődni? Talán az állomáson: egy állo­másfőnök mindent tud. — Van rendelés — mondja —. minden szerda délután. Sajnos, most éppen péntek reggel van. Telefonálni kelle­ne. Igen, de honnan, mert a Balatonnak erre a végére te­lefon nem jutott. Bejárom a környéket, végre találkozom egy törzsvendéggel. Elmesé­lem, mi a helyzet. — Menj az iskolához — iga­zít eL — Onnan telefonál­hatsz. Megtalálom az iskolát. A bejárat fölött ott a tábla: »Nyilvános telefonállomás«. Az iskolaigazgató a verandán ül. Mondom, miért jöttem. Sajnálkozva tárja szét a ke­zét. — Szívesen segítenék, hi­szen itt nyilvános telefon van. Csak éppen rossz, már ötödik napja. Többször szóltunk, hogy javítsák meg, ám eddig senki nem jött. Ma maga leg­alább a tizedik, akit el keli küldeni. Elmegyek egy ismerőshöz, akinek az ismerőse orvos, és mint kiderül, itt nyaral a kö­zelben. Belgyógyász, de szí­vesen jön. Megvizsgálja a gyereket és megnyugtat, hogy nem komoly a baj, pár nap és elmúlik. Néhány nap múlva találkoz­tam az iskolaigazgatóval. — Tegnap megjavították a telefont — újságolja. — Jöhet nyugodtan. Most már nyugodt vagyok. Szeméthegyek Amikor a környék pár év­vel ezelőtt benépesült, vala­miről megfeledkeztek. Arról, hogy az ember szemetelő lény. Gyártja a hulladékot, soka- sítja az üres tasakokat, fel­nyitott konzervdobozokat, ételmaradékot, krumplihéjat és százféle szemetet. Sétálok az új épületek közötti kis uta­kon, és lépten-nyomon sze­méthegyekbe botiok. Eegyek la km áraznak a rothadó, kel­lemetlen szagú hulladékon. Az árkokban, kis csatornák­ban szemétből gátakat emel­tek, a néptelenebb részeken szeméthegyek. A. ligetek vagy inkább kis fás sávok fái alá gödröket ástak a nyaralók, ide ürítik a megtelt szemetes- edényeket, aztán ha a gödör már tele, betemetik. Ez a jobbik megoldás, amire a kényszer vitte rá őket. De aki nem ás, az csak úgy önti, hordja a szemetet. Ahova ép­pen tudja, mert egyre keve­sebb a hely, és egyre több a szemét. No, de azért ennek a rész­nek is van vonzereje. Itt még nincs olyan hatalmas tömeg. Itt mindig hideg a csapolt sör, és mindig hideg — vajon hogy csinálják? — valameny- nyi üdítő ital. Persze an­nál érthetetlenebb, hogy miért nem lehet hűteni a tejet, miért »izzad« a pult­ra tett bádogládákban a nem valami bizalomgerjesz­tő külsejű oldalas. Viszont itt is forrón tűz a nap, itt, is kellemesen hűsít a Balaton. Igaz, ez a természet dolga. Dán Tibor Wilhelm Csaba, a SÁÉV szb-titkárhelyettese és köz- gazdasági felelőse: — Amikor Péter és Erzsi a vállalatunkhoz került, akkor tudtuk meg, hány gyerek él ebben a családban apa nélkül. Segíteni akartunk rajtuk, ezért úgy döntöttünk, üdülő­beutalót szerzünk nekik erre a nyárra. Mindannyian persze nem mehettek, s ahhoz, hogy az édesanya meg öt gyerek mégis eljuthasson együtt az üdülőbe, à SZOT főigazgató­ságának külön engedélye kellett. Fölmentem érte Pest­re, s onnan egyenesen Hácsra vittem a beutalót. — És másnap már utaztunk is Leányfaluba — mondja Kirnerné. Ahogyan férje ha­lálának visszaidézésekor, most is könnyek tolulnak a szemé­be. — Mi még sohasem men­tünk el hazulról ennyien együtt pihenni. Erzsi, Sanyi. Laci, Judit és Tamáska jött velem. Ketten mentünk vo­nattal, a többieket a csoma­gokkal együtt a vejem hozta autóval. Nem lehet elfelejteni azt a két hetet... A gyerekek sokat fürödhet- tek, mesélik, anyu meg végre »kényelmesen« élt, hiszen főztek, takarítottak rájuk... — Elhiheti, gyorsan beleun­tam én a tétlenségbe. Ha kel­lett, ha nem, mostam a gye­rekek ruháit. Két szobánk volt, az egyikben én voltam Lacival meg Tamáskával, mert ha a három fiú együtt van, nem lehet bírni velük. — És a többi gyerek ezalatt ■kivel volt itthon, Hácson? — Említettem, hogy Hajnal­ka gyes-en van, ő jött el ar­ra az időre a kisbabával, fő­zött a családra és ellátta a jószágot. Legközelebb talán a család másik fele is eljut va­lamilyen szép helyre, együtt... Hemesz Ferenc Berzsenyi-emlékmúzeum Niklán. Bizonyára sokaknak okoz örömöt az a kiállítás, melyet, ma délután 17.30 órakor nyit meg dr. Katona Imre, az Iparművészeti Múzeum osz­tályvezetője a Somogyi Kép­tárban. E múzeum anyagából rendezik meg ugyanis a Zsol- nay-kerámdák bemutatóját. Dr. Katona Imre könyvet is írt a témáról. Emlékhelyeinkre, múzeu mainkra fotónk segítségével is igyekszünk felhívni a figyel­met. De maradjunk még a megyeszékhelynél Kaposvár­nál. Színházunkban már foly­nak a próbák, szeptemberben két bemutatót is tartanak majd. Filmszínházaink a kö­vetkező produkcióikat ajánl­ják: a Vörös Csillag moziban a délutáni előadásokon, 17 órakor A S Myom nyomában című NDK film szerepel. Es­te a Felkavart víz című ame­rikai krjrnit vetítik. A Szabad Ifjúság Filmszín­házban az Egri csillagokat játsszák. A La tinea mozi a Prága felszabadítása című kétrészes alkotást ígéri szom­batra és vasárnapra, a Rákó­czi moziban huszonhetedikén a Hét tonna dollár című ma­gyar film pereg. Még játszik a Krénusz kertmozi is, itt a Fekete gyémántokat tűzték műsorra. Balatonbogláron már a hét­fői eseményre készülnék. A Régi muzsika kertje — a Vö­rös kápolna előtt — lesz a színhelye annak az operaest­nek, mely 20 órakor kezdődik. Vámos Ágnes, Palócz László és Csányi János, az Állami Operaház művészei lépnek föl népszerű operaáriákkal. Köz­reműködőt fehérvári Márta előadóművész. De az sem csa­lódik, aki a hét végén kere­si föl a kápolnákat, hiszen Imre István Kossuth-díjas fes­tőművész akvarelljei jövő hó­nap 30-ig láthatók, a szobor­park Nemes Attila alkotásai­nak adott helyet. Szombaton a kiállítás megtekintése díjta­lan. Balatonszemesen ma zár a L atinovits Zoltán-emlékkiál,- lítás, Balatonl-ellén viszont még megtekinthető két Kos­suth-díjas: Kapoli Antal fara­gó és Kántor Sándor kerami­kus kiállítása. Siófok több esemény gaz­dája lesz a hét végén. A Dél­balatoni Kulturális Központ­ban szombat este 20 órakor folklórestet rendeznek a Bala­ton _ Táncegyüttes közremű­ködésével. Vasárnap este ugyancsak az Intézmény szín­háztermében Kálmán Imre~ emlékhang versenyt tartanak a Fővárosi Operettszínház ze­nekarának és művészeinek vendégszereplésével. A műsort szeptember hórmadikán és ti­zedikén megismétlik. A siófoki művelődés háza kiállításokat is kínál: a Művé­szet a Művészetben szeptem­ber 10-ig tart nyitva, a ka­marateremben pedig Kemény Zoltán grafikus tipográfiai ki" állítása nézhető meg. S most lássuk, mit ajánl a televízió műsora a hét végé­re! A szombati programból a gyerekek figyelmébe ajánljuk a 14 óra 40 perckör kezdődő »Bácsi kérem, hol lehet itt focizni? — Ki á leggyorsabb? Ki a legkitartóbb?« című mű­sort. Az ezt követő hírek után Verne művéből készült fil­met, a Némo kapitány és a víz alatti várost nézhetik meg. A vasárnapi műsorban két nagy sikerű filmet találtunk. A Talpalatnyi föld a -magyar film ünnepére emlékeztet: harmincéves az államosított filmgyártás. A művet 14 óra 40 perckor láthatjuk. 20 óra 05-kor kezdődik G. B. Shaw Pygmaliopjámák 1938-as ame­rikai filmváltozata, főszerep­ben azzal a Leslie Howard* dal, akit a legenda szerint Vörös Pimpernel című antifa­siszta filmje miatt maga Hit­ler pusztíttatott el. amikor a Gi-braltári-szoros fölött repült a színész. Feltételezhetően magyar származású művészt vesztett akkor a világ. B/fi/NY Hfl/í tyilld <t f&tifo A másik határozottan int. — Kitépni őket! Ki, mind egy szálig! Se szegfű, se ka­ralábé! Arra ott a piac meg zöldség- és gyümölcsbolt! — Hogyan? — néz rá a pohara fölül meglepve Is- pánki. — Hogy mondod? — Ahogy logikus, egyko- mám! Veszünk két-három méhkast, aztán szőlőt telepí­tünk! Minden virág és nyam­vadt konyhakerti ágyás he­lyébe szőlőtőkét! — És? — kérdi riadtan az örökös. — Azt mire? Azt ke­zelni kell ám, Ferikém! Mi­kor? A háromheti szabadsá­gom alatt? — Ez az! — bólint hevesen a másik. — Neked még tíz év szolgálatod van, de én már jövőre leteszem a lantot! Akkor leköltözöm, mindent megcsinálok, ne félj, neked nem lesz semmivel se gon- iod ! — Poharát szájához eme­li, de most csak beleszagol. — És pár év múlva már a ma­iunk borát isszuk, Karcsikám ! Níem ezt az állami lőrét ám! A magunkét, öreg harcos! És ;udod, mit csinálunk még? Vléhpempőtenyészetef, Kar­A hivatalban az örökös felek tipródása ... Otthon az anyásom derekára kötve a táskarádió, hogy akárhova megy, hallja... A fiam kis odújából a magnó... Este a tévé bömbölése, és hiába, hogy a gyerekek talán nin­csenek otthon, és ki se nyi­tottak, a szomszédból minden szót hallok, még a bemondót és a színészek hangját is meg­ismerem ... Milyen szép hangja van például Sinkovits- nak, vagy amikor Somogyvári a bandavezér, vagy a főde- téktív... A másik férfi — öreg ba­rát; harminc esztendeje együtt kezdték a postán, de útjaik azóta elváltak — bólint. — Én a Básti Lajos hangját szeretem nagyon... Meg a Gábor Miklósét. Mostanában elég r'tirán látni... Meg a Kállai Ferenc, te! Hogy az micsoda eg» wir.ész! csikám! Az most nagyon megy! Mert mit akarnak az emberek? Szépek, fiatalok és egészségesek maradni! És en­nek mi a titka? A méhpem- pő! Mert öregem, az minden­re jó! Étvágytalan ? Segít a pempő! Fáradt, ideges, Szed­jen méhpempőt! Álmatlanság­ban szenved? A gyomra ren­detlenkedik? Reuma gyötri? Méhpempő! — Igen, Szóval, ötven éve nélkülözöm a csöndet — és íme: a türelem rózsát termett! A másik megkapta az új fröccsét; poharát odaüti Is­pánjáéhoz. — Erre igyunk, Karcsikám! — Isten éltessen, Ferikém! — Téged, jó komám. Te vagy az ünnepelt! Ispánki szer1: e megpáráso- dik. — Hát igen... ötven évet kellett rá várnom, s vagy har­minckettőt átdolgoznom ke­ményen, de révbe értem! A barát kortyol a fröccsé- ből. — Mégis van isten, látod ! — megint kortyol. — Kert is van hozzá? Ispánki legyint — Afféle vénasszonyos vi- rágoskert, igen. — Ne mondd! — De, bizony így van! Nem is egy efleket olvastam erről. Szóval: a bor csak a mi kedvtelésünk lesz, Karcsikám, hogy úgy mondjam: a mi kis maszek bulink.. s Az igazi nagy pénzt a méhecskék hoz­zák, azzal az áldott gondosko­dásukkal az édes jó anyuká­jukról ... — És értesz te ehhez, Fe­rikém? Méhészkedtél már va­laha? Sohasem mesélted. A másik most megint iszik. (Folytatjuk) Soméggi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents