Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-24 / 199. szám
MÜNCHEN Váci utcán, Váci utcán... »Olyan várost akarok csinálni Münchenből, hogy ne mondhassa senki: ismeri Németországot, ha még Münchent nem látta« — jelentette ki I. Lajos, a legjelentősebb bajor király, akit, a város második alapítójának tekintenek. Ügy gondolom, főként az óváros igazolja is őt. München dísze — s állandó lüktetésével szíve is — a Károly térrel (Karlsplatz) kezdődő belváros. Ide tartanak az utak, az üzletekkel zsúfolt földgyomorból is ide visznek a mozgólépcsők. Valóban szép látványt nyújt a Károly kapuval kezdődő elegáns városmag. Lépjünk be az 1300-as években emelt kapu íves nyílásán! Először az embertömeg hullámzása köt le bennünket. A müncheni »-Váci utcába« léptünk be. A Neuhauser Strasse és folytatás^ egy másik térig, a Marienplatzig vezet. Üzletházak, régi épületek, templomok között visz az út. A Mihály-templomban — belseje nekünk furcsa, mert puritán »jezsuita stílusú« — éppen budapesti orgonaművész koncertjét hirdetik. A neve azonban más nemzetiségű orgonistát sejtet: Peter Sirak. A barokk épületben egy percig tisztelettel adózunk páter Rupert Mayer emlékének, akit a nácik több ízben megkínoztak. Igen, Hitler és hívei ebben a városban, a Bürger- braukeller sörpincében szövögették első terveiket, 1923- ban innen indultak átvenni a hatalmat. Akkor még az első lövésekre szétszaladtak. Néhány könyv — köztük egy Hitler-életrajz — emlékeztet erre. A Károly-kapunál viszont — igaz: szerény helyet kapott — sarlós, kalapácsos plakátot láttunk. És ez már más helyszín, de témában ide illik: Nümbergben frissen meszelt jelszavakat is felfedeztünk a házfalakon e szim- bólium kíséretével. Azt nem számoltuk, hány üzletháza van a belvárosnak. Sok. A legkedvesebb látvány talán Schmidt úr gyermekjá- tékboltjának homlokzata, Vasárnap kisebb a forgalom a Marienplatzon. Nézőpont: a városok humanizálása Változatos program, hullámzó színvonal jellemzi a televízió Nézőpont című kulturális magazinműsorát. A kedd esti adással elégedettek lehetünk: a képzőművészeti világhét előtt tűzte műsorra a városok humanizálásának a témáját. Az építészet és a szobrászat kapott nagy hangsúlyt a magazinban. A képzőművészeti világhét 1— szeptember közepén tartják meg — idei célkitűzése annak a vizsgálata, hogy az utcák, terek, parkok kialakítása mennyiben jár együtt a környezet művészi formálásával, gazdagításával. A cél, azt hiszem, világos: a városok, különösen az' új városrészek humanizálása. Ám a megvalósulás sok ellentmondással jár, többek között azzal, hogy a képzőművészeti alkotások — zömében köztéri szobrokról van szó — nem az építészeti tervezéssel együtt készülnek. Igaza van Bereczki Loránd művészettörténésznek abban, hogy még mindig jó, ha egyáltalán a művészi alkotás kikerül az utcára, térre, mert ezzel emberibbé varázsolhatjuk a környezetet. Székszárd példája — augusztus 20-án avatták föl Varga Imre Prométheusz című szobrát — azonban már ennél többről beszél : a környezet együttes alakítására is van lehetőség. Varga Imre nemcsak »a szobor« elkészítésére kapott alkalmat, lehetőséget, hanem arra is, hogy méltó környezetet alakítson ki a Prométheusz számára, ezzel a várost egy új — látványos — térrel gazdagítsa. Példát adott Szelcszárd arra is, hogy olyan megbízatást adott a szobrásznak, amiből siker kovácsolódott. tésében. Megtervezték a zöldövezetet, a játszóterek fölszerelését. A tervezőintézet munkatársai festők, grafikusok, képzőművészek. Sokat tehet a televízió — és mivel az utóbbi példát a tegnapi Magyar Hírlapban találtam — a sajtó is az efféle kezdeményezések terjesztésében. 1« H. B. mely egy színes buborékokat fúvó macival csalogatja a vásárlókat. Távolabbról fúvószene hangjai érkeznek fülünkhöz. A zene jelenléte itt állandó. A diákok zsebpénzüket avval keresik, hogy gitárjátékkal, gordonkaszóval, fuvolával, vagy éppen zenekarral szórakoztatják a sétálókat. Hullanak a »fillérek« a hegedűtokba, a letett kalapokba. Amott alkalmi szónok int a mértékletesebb életre, a földi hívságok talmi voltát emlegetve. Egy 12 év körüli fiúcska a megfeszítettet rajzolja színes krétával az aszfaltra, ugyancsak alkalmi keresetet remélve. A vadászati múzeum előtt bronz vaddisznó álldogál. Fegyvereket egyébként több helyen is árusítanak Münchenben; revolvert egészen csekély áron is. Gumibotok, bilincsek »kelletik magukat«. Kelendő áruk lehetnek? Valaki újra a játékossággal tereli el ezekről a figyelmet: marionett falibákat sétáltat. Természetesen meg lehet venni őket, »itt minden eladó«. Apró néger gyerekek tágra nyílt szemmel figyelik a libu- sok totyogását. Aztán rohannak utcai pantomimműsort nézni, mert amatőrök produkálják magukat újra. Amott egy hölgy tart előadást az egyenjogúságról, »a kecske is jóllakjék és • a káposzta is megmaradjon« — alapon. Kis kitérőt teszünk. Érdemes! A belváros minden pontjáról látszik a legnagyobb templom, a Frauenkirche kettős tornya. Ami Párizsban a Notre Dame, az itt ez a dóm. Sajnos, a lift nem működött, hogy 99 méteres tornyának csúcsába jussunk. De beléptünk, és először az »ördög lábanyomából« csodáltuk meg a gótikus épületbelsőt A középkor legjelesebb építőmestere irányította a munkát, amikor a román stílusú Má- ria-kápolna helyén ezt a hatalmas »polgári gótikus« épületet emelni kezdték. A mestert Jörg Ganghofernek hívták, de hallgatott a Jörg von Halsbach névre is. Szemen üt itt is a »kopárság«. S végül: irány a Marienplatz, ahol az új városháza órajátékában gyönyörködhet a turista, és megcsodálhatja a régi városháza szép épületét is. Esteledik. A török vendégmunkások tisztogatni kezdik az utcákat. Leskő László Olimpia, /eszenyin, Békés felhő Találkozások a nagyatádi nemzetközi szobrásztelepen Vladimir Bujnacsov a Jeszenyinnek emléket állító szobron dolgozik. Julij Szinykevïcs, a Békés felhő alkotója. Vladimir Bujnacsov tavaly egyedül érkezett a Szovjetunióból, pontosabban Moszkvából. ‘ A nagyatádi nemzetközi szobrásztelepen készült alkotások között az első eme- béri alakot ábrázoló szobor az ő vésője nyomán bontakozott ki a környék erdőiben kitermelt tölgyrönkből. Amikor az Olimpia című plasztikát befejezte, hozzálátott egy újabb munkához is, Jeszenyinnek kívánt emléket állítani. Tudta, csak egy év múlva folytathatja ... A somogyi kisvárosban, Nagyatádon a nyáron negyedik atka ..omn ai nyitotta meg kapuját a hazai és külföldi szobrászokat foglalkoztató művésztelep. Vladimir Bujna- csovval érkezett Julij ' Sziny- kevics Kijevből, Ukrajnából. A repülőgépen találkoztak és a tapasztalt, Nagyatádon jártas Vladimir egész úton a szobrásztelepről beszélt Julij Szinkevi csn ök. A szabadtéri szoborpark négy év alatt már több mint húsz alkotással büszkélkedhet. Az idén újabb hatot állítanak föl az itt készült alkotásokból. Vladimír Bujnacsové már majdnem kész — Mennyiben nevezhető ez a plasztika Jeszenyin szobrának? — Nem törekedtem hiteles portréra, a néző előtt egv lírikus jelenik meg. A szobor címe Jeszenyin egyik versének a két sora... A valóságos emberalaknál valamivel »termetesebb« szobor egy harmonikást ábrázol. — Melyik évvel elégedettebb? — Erre nagyon nehéz válaszolnom Gondolom, jóhogy megje’«n*ek Nagyatádon a figuratif zsobrok. is. A szabadtéri szoborpark ezekkel gazr dagaboá vált, egyben informál is arról, hegy nemcsak egyfe’.e '.álható út van a szobrászaiban. — Ügy tudom, a Szovjetunióban is megtörténtek az első lépések a szimpozionmoz- galom kiépítésére. — Igen, be is számoltam otthon a magyarországi — nagyatádi — tapasztalataimról, elmondtam javaslataimat a működtetésről, a szervezési feladatokról. A nagyatádi szobrásztelep még elég fiatal ahhoz, hogy áttekintsük a fejlődését. Hogy honnan indult el és hol tart ma. Vizuálisan értékelhető, miként gazdagodott a szoborpark. Látni a perspektívát is. — Milyen jövőt lát Nagyatádon? — Eddig két stílus jelentkezett, a figuratív és a, nonfiguratív, az elvont. Űjabb, modernebb elképzelések is születőben vannak, gondolok itt Pauer Gyula pszeudd- szobrára. Emellett minden évben szeretnék itt látni újabb és újabb figurális alkotást is. Julij Szinykevics az itt töltött alig több mint egy hónap alatt egész otthonosan érzi magát a nemzetközi művész-, Annyira nem egyedüli eset ez, hogy ne vegyüli észre: máshol is vannak, hasonló törekvések. Dunaújvárosban összefogtak a városban élő képzőművészek, hogy részt vegyenek a település fejlessz- áttérése? Alkotás vagy pótlék? Beszélgetés Vitányi Iván szociológussal Ä Kaposvári Tanítóképző Főiskolán — amint arról már hírt adtunk — folyik a köz- művelődési kutatók és oktatók XXIV. országos tanácskozása. A részvevők a keddi programban hallhatták — egyebek között — Vitányi Iván előadását a hazai kultúra elméleti- és közművelődési kutatásokról. A neves szakem - be. — az Országos Népművelési Intézet tudományos igazgatója, a Kulturális Miniszté- rum tudományos koordinációs bizottságának elnöke, számos könyv és tanulmány szerzője — ebből az alkalomból készséggel állt' lapunk rendelkezésére. — Kérem, engedjen meg először egy személyes jellegű kérdést! ön zenepszichológiái kutatásokkal kezdte tudományos pályáját, s érdeklődése csak később »tolódott el« a kultúraelmélet, a művelődésszociológia irányába. A kör tehát kitágult, a kutatás egyre jobban a társadalmi problémákra összpontosít. Menynyire törvényszerű manapság az érdeklődésnek ez a kiszélesedése, a zárt szakterületekről a szociális gondokra való — Szerencsésebb, ha áttérés helyett kiegészülésről beszélünk. A társadalomközpontú vizsgálatok nagy összegező, sz'ntetizáló képességet igényelnek, ez pedig elképzelhetetlen néhány részterület mély megismerése nélkül. A muzsika lélektanával természetlsen továbbra is foglalkozom, de egy lényegesen szélesebb és a gyakorlatban is hasznosíthatóbb érdeklődési körbe »beágyazva«.. — Az ön előadásában — amerikai tanulmányútja ürügyén — hallhattunk a »kreációról« — a társadalmi szempontból aktív magatartást elősegítő közművelődési módszerekről — és az úgynevezett mikrokreációról, a csupán pótlékul, időtöltésül szolgáló mozgalmakról, a »hobbyköz- pontúságról«. Ez utóbbit mennyire tartja jellemzőnek a hazai közművelődés szerkezetére? — Lépten-nyomon találhatunk művelődési házainkban — például — hímzőszakköröket, a gyűjtőszenvedély által életben tartott klubokat és egyéb kezdetleges felépítésű csoportokat. Ezek — bármenynyire gyönyörködtető elfoglaltságot találnak ia maguknak — nem ösztönzik a társadalmat alakító magatartásformák megszületését, csupán pótlékot adnak, hiszen tevékenységük kizárólag individuális jellegű. Létezésüket aligha rosszalhatjuk, tény azonban, hogy a korszerű közművelődés nem alapozható kizárólag a kellemes időtöltésre. A Röpülj páva-műsorok készítése és sugárzása idején jó néhány somogyi könyvtár látogatottsága rohamosan csökkent Az adatok — látszólag — azt a gyakori állítást bizonyítják, hogy a »konzervatív« értékeket fölelevenítő folklórhullám korunk nagy kérdéseiről gondjairól vonja el a figyelmet. Lehetséges hát, hogy a folklór is a »mikrokreáció« fogalomkörébe tartozik? — A népművészet istápolá- sa lehet alkotó folyamat, de lehet pótlék is: minden a helyzettől és a módtól függ. A versenyszerűség, a teljesítmény-központúság, a túlhajtás azonban semmiképpen 6em használ a közművelődés más ágazatainak, és általában a korszerű műveltség létrejöttének. Mégsem a kampányszerűség, hanem bizonyos társadalma feltételek hiánya akadályozhatja legjobban a »kulturált tömeg« eszményképének kialakulását. — A munkahelyi demokrácia itt-ott ma is tapasztalható hiányára gondol? Es az érdektelenségre, a változtatha- tatlanság tudatára, a személyiség ily módon kialakuló el- szürkülésére? — Arra is. Az a munkás, aki jogot kap a közügyekben való tevékeny részvételre, a termelési és szociális ügyekbe való beleszólásra, nyilván érdekeltté válik önmaga szellemi kultúrájának növelésében. Ma azonban még egyik-másik üzemben csupán ott tartunk, hogy az üzemi »bulin«, a terem egyik sarkában ülnek az igazgató, a főmérnök, a főkönyvelő és néhány más vezető, a másikban a munkások, s mindkét szegletből — külön- külön! — a Daru madár fenn az égen ... hallatszik. Ezzel a képpel, úgy érzem, sok társadalmi jegyet summázhatunk. — ön említette, hogy egyelőre nem tartja elegendőnek a gyakorlatban dolgozó közművelődési szakembereknek nyújtott tudományos támogatást. Várható? hogy — az eddigi könyvek és tanulmányok után — ön ismét publikál? — Az utolsó »simításokat« végzem új művelődés-szociológiai, módszertani könyvemen, amely talán még ebben az évtizedben megjelenik, valószínűleg a Kossuth Kiadónál. L. A. telepen, ahöl a magyarokon kívül német, francia szobrász is dolgozik még. — Itt alakította ki az elképzelését, hogy milyen szobrot fog készíteni? — Nem, kész tervvel jöttem^ Nagyatádra. Vologya a repülőgépen pontosan tájékoztatott, előre el tudtam képzelni mindent. A hatalmas, több mázsás tölgyrönkből egy felhőszerű képződményt faragott ki, a gomolygó formák között egy anya feje bontakozik ki. — A szobor címe: Békés felhő. Békés felhők kellenek a föld fölé — teszi hozzá. A szobor csak részben elvont plasztika. Mélyen humanista gondolatot sugároz, az anyaságot, a ^>ékét. — Jövőre is visszajövök, már elkezdtem az Anyánk sebei című nagyméretű szobron dolgoz ii. — Mi a véleménye az itteni együttes munkáról? A kollégákkal bizonyára sokat beszélgettek. — A stílusok szabadságának a zászlaja alatt itt minden, művész megmutathatja, hogy mire képes. Tapasztaltam, hogy Magyarországon, Nagyatádon szívesen fogadják ami rr. -nkáinkat. A kollégákkal a nyelvi nehézségek ellenére jól megértettük egymást. Bódi Ágnes, a nagyatádi művésztelep pj vezetője. Szegeden végzett, francia—történelem szakos tanár. Lassan végéhez közeledik a fáradságos, nehéz időszak. — Egy kicsit fáj a szivem azért, amit ott hagytam. Egy évig tanítottam . .•. — Mit kapott helyette Nagyatádon? — Felnőtt gyerekeket. — A művészek, akik . itt dolgoznak, egy kicsit gyerekek? — De mennyire! Amit gondolnak — »adj uram, de azonnal.« És nagyon érzékenyek. — Elégedett az első 'évaddal, önmagával? — Azt sem tudtam, amikor ide ke: üli em, hogy milyen munka ez. Eiienben sokat hallottam a gondokról. Azt a feladatot tűztem magam elé, hogy í-zeken env hitek. A legfontosabb az voit, hogy kiépítsem a szükséges kapcsolatokat az anyagellátás zökkenőmentessé tétele érdekében, a különböző igények kielégítéséhez. Sokan és sokat segítettek ... Dezső L ászlóné, a városi művelődésügyi osztály vezetője elégedett. Eredményt jelent és új alapot ad a jövő évadhoz az, hogy rangsorolták a művésztelepeket, és Nagyatádot a legjobbak között tartják számon. Ez egyben az anyagi gondoskodásban, támogatásban is megnyilvánul. A negyedik évadban — emelte ki az osztályvezető á befejeződő munka értékelése során — Jovább szélesedett, tágult a művészi elképzelések horizontja. És ami talán a legfontosabb, a nagyatádiak nagyon büszkék a művésztelepükre. Horânyi Barda i
