Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-23 / 198. szám

MÜNCHEN Egy város arca Ar első benyomás: három év alatt a nyugatnémet nagy­város »párizsiasodott«. 1975- ben a méreteit érzékeltem in­kább, az uralkodó szín a szürke volt. Még a Kantor­ral, a Károly-kapuval kezdő­dő belváros is — ennek há­rom évvel ezelőtt is voltak színei — gazdagabb ma lát­ványban. Transzparensek, fényreklámok, több négyzet- méternyi plakátok, szép cég­táblák vonzzák a szemet. S ha ez nem bizonyítana, bizo­nyít az öltözködés. Könnye­debb, hangulatosabb, mond­hatni merészebb lett. Az Orient expressz lassul­va begördül a főpályaudvar kupolája alá. A Hauptbahnhof korántsem olyan elegáns, mint mondjuk a bécsi Westbahn- hof, inkább — ha már ha­sonlítunk — a mi budapesti nagy pályaudvarainkra emlé­keztet, a Keletire, a Nyugati ra. Taxiba szálltunk és haj­dani szállodánkba hajtattunk, így határoztunk. Az első meg­lepetés: a gépkocsivezető ma­gyarul szólt Asztalos István — így mondta — itthon osz­tályvezető mérnök volt egy nagyvállalatnál, kint — taxis. Négy kocsival. Ezt már hang­súlyosan mondta, mert mű­ködésbe lépett benne a vé­dekezési reflex a föltett kér­désre: »Megérte?-« A viteldíjat nem kérte, örült, hogy honfi­társakra akadt, s ez válasz volt arra is, van-e honvágya. A második meglepetés: ala­posan megdrágult a szálloda ára. Egy heti ott-tartózkodás egy szerényebb hotelben a turista pénzének körülbelül egyharmadáí igényli. Külvá­ros, főútvonal mellett, éjsza­ka dübörögnek az árut szál­lító teherautók, kamionok. Viszont tiszta és kényelmes. Az első éjjel kiáltások ve­gyültek a járműzajba. Két nő támogatott egy sérült férfit. Perceken belül ott termett a mentőkocsi és három rendőr­ségi autó. Az utcasarkon ösz- m szeverbuválódik a nézősereg; . . iilyénkor már csak a részegek _9,)és a prostituáltak vannak éb­ren. A Német Szövetségi Köztár­saság második legnagyobb városa, a csaknem másfél milliós München, szép napra virradt. Az újságosládákba az éjszaka friss lapok kerültek. Becsületkasszás újságárusító helyek ezek; a drágább szí­nes lapokat viszont pavilonok­ban lehet vásárolni. Kiabáló, nagybetűs címek, noha oly­kor napi hír életű eseménye­ket »dobnak fel«. Viszont »megfogják« az olvasót. Tina Onassis esküvőjét nem az ér­dekesség, hanem a politika oldaláról tárgyalják. Egy ha­zug kislány szexbűntény-me- séje hangsúlyos téma, még ha blöff is a történet. Azután mindent kiszorít az első ol­dalról egy valóban »első ol­dalas« esemény: VI. Pál pápa halála. Hogy aztán kérdésként merüljön fel: a kölni kardi­nális lesz az utódja? A sport- rovat a két futballcsapat, a Bayern München és a Mün­chen I860 háza táján történ­tekből is megélne a münche­ni újságokban. Lóránt Gyula edző szinte naponta nyilatko­zik. Mérkőzések előtt és után több száz fiatal vonul — olykor-olykor rohan — a vá­ros utcáin. A »Bayern«, il­letve az »I860« színeibe öl­töznek, egyi- kük-másikuk az arcát is ezekkel a szí­nekkel masz­kírozza. A Li­verpool elleni 1:1 után kissé letörten vo­nultak a sere­gek. Talán még a nyo­mukban lépe­gető rendőrök sem siettek úgy, mint máskor. Mit vesz észre a turis­ta, ha a sze­mét már képes elsza­' kítani a nagy vonzerőt gya­korló kirakatokról? Mozikom­binátok kínálnak filmeket. A legújabb sikerek — Csillagok háborúja, Szombat esti láz, Fiatalok szerelme, Piedone Afrikában stb. — mellett ré­gebbi filmeket is vetítenek: a Némo kapitányt, Louis de Fu- nes filmjeit, a hírhedt fél­pornó Emanuelle-sorozat da­rabjait. Ezek zanzásított vál­tozatait a vásárló meg is kapja egyes áruházakban — a házi moziban —, természete­sen nagyon borsos áron. A filmek — reklámfogásnak sem rossz! — más formák­ban is élnek. Egy-egy sokmil­liós költséggel forgatott alko­tásnak főszereplőit; figuráit a gyerekek) mozgatható műanyag bábuként kézhez kaphatják. (Kari May megfilmesített re­gényének hősei, a Csillagok háborújának fantasztikus élő­lényei stb.) A gyerekekre egyébként gondolnak a film­színházak: állandóan műsoron tartják Walt Disney híres me­sefilmjeit. Leskó László Kétezer ember konyhája Egy szemet vonzó épület: az új városháza. Vérbulcsunak sorsolták ki... Ahol a rómaiak Altinium kolóniája magaslott Tolna megye egyike az I. István király alapította ősi vármegyéknek. Nagy része fe­jedelmi, királyi birtok volt. Nevét a hajdan híres város­ról: Tolnáról kapta, mely a Duna mellett kimagasló he­lyen állott. Nevét általában a latin te- lona (révvámok) elnevezésből származtatják azzal. hogy Tolna — a város — vámsze­dőhely volt valamikor. Bél Mátyás azonban más eredetre utal több mint kétszázötven évvel ezelőtt írt útikalauzá­ban, amelyet a 82. évében levő Kun Lajos szekszárdi nyugdíjas tanár fordított le először latinból magyarra. Az egykori krónikás Laziust idé­zi, aki szerint, ahol most Tolna van, ott a rómaiak Al­tinium nevű kolóniája állott, így — feltehetően — Altinium nevét viseli. a későbbi lako­sok nyelvén lerövidítva: Tol­na. Továbbá valószínű, hogy az Attila vezette hunok nagy győzelme után nem az auszt­riai Thulna falai között ke­resett menedéket a római se­reg — ahogy egy másik tör­ténetíró, Bonflnius állítja —, ugyanis nehezen juthatott volna el Ausztriába, mivel a hunok Sicambriát és a szom­szédos helyeket már megszáll­ták. Annál valószínűbb vi­szont, hogy a Dunán vonult vigsza a még virágzó Altini- umbóL Niceforus szintén azt állítja, hogy Theodosius, a ró­maiak Konstantinápolyban le­vő császára ebből a városból küldött Pannóniába utánpót­lást, segédcsapatokat Bél Mátyás szerint a ró­maiak a régi Altiniumban tar­tották a Fortenses nevű lo­vassági csapatok és a lovas íjászokat is. Ezeket a gótok pótolták, majd a régi ván­dorlások és a háborúk fordu­latai alakították a tartomány sorsát. Előbb a hunok jöttek, majd rokonaik, az avarok. Amikor azután Nagy Károly leverte őket, a germánok, majd csakhamar a magyarok következtek. Amikor a hét magyar vezér az egész tájé­kot felosztotta egymás közt, ez a terület Vérbulcsunak ju­tott; ő az avarok maradékai­val gyaparította a magyar törzset. Az avarok ivadékai a tatárjáráskor megfogyatkoz­tak, majd a török hódoltság idején lakóhelyük megváltoz­tatására kényszerültek. A törökök kivonultak, sokáig műveletlen maradt az egész vidék. Ezért kellett benépesí­tésére mindenünnen telepese­ket verbuválni. II. Lajos uralkodása idején Tolnán ünnepi szertartással országgyűlést tartottak. Erről írta Bél Mátyás Tolna vár­megyei útikalauzának beveze­tőjében: »Ezen fegyverben és tudományban híres családok is megjelentek, akiknek jó ré­sze a többi népnek virágával, a királlyal együtt elesett Mo­hácsnál.« A világhírű pozso­nyi tudós munkáinak többsé­ge, melyekben a korabeli ál­lamalakulat vármegyéinek történetét, földrajzát, népessé­gi és gazdasági életét írta meg, latin szövegű kéziratban maradt fenn. Csupán néhány kötet jelent meg magyarul nyomtatásban. A Tolna vár­megyéről szólót, amely az idén jelenik meg a Tolna me­gyei Levéltár kiadványában, Kün Lajos fordította le első­ként. B. L. Aranysárga húsleves párolog az egyik hatalmas gőzüstben, a másikban lencse' főzelék rotyog. A gáztűzhelyen forró zsír serceg fekete tepsi­ben, vékony hússzeletek pl rulnák. ínycsiklandozó illatuk belengi a párában úszó, vilá gos konyhát. Egyetlen ventil­látor zümmög a falba építve, de sehogy sem győzi felfrissí­teni a levegőt. Tikkasztó a hő­ség. Délelőtt tíz óra van, a legnagyobb dologidő. Fehér köpenyes asszonyok sürögnek, arcukon verejték- cseppek gyöngyöznek. Aki csak teheti, időnként az ablak mel lé húzódik friss levegőt szívni, vagy a hideg szódavízből kor­tyol nagyokat A Somogy megyei Vendég­látó Vállalat önkiszolgáló ét­termének konyhájában va­gyunk. Kétezer személyre fő­zi itt az ebédet huszonnégy leány és asszony. Egyikük ne­vetve megkérdezi: feltűnt-e, hány jó húsban lévő szakács­nő forgolódik a kondérok kö­rül? »Ez is a jó konyhát di­cséri — teszi hozzá. — Nem lehet ellenállni a főztünk^ nek.« — Valóban Így van? — kérdezem Fenyő Jánosné fő­szakácsot. — Lehet egyéni ízt adni a nagy mennyiségben ké­szülő ételeknek? — Lehet. És nemcsak azok­nak, melyeket mi készítünk. Mostanában ugyanis egyre több mirelit ételt adunk, ame­lyet csak melegíteni kell, és máris fogyasztható. Persze nem lehet mindenkinek a sa­ját szája íze szerint főzni, de néhány fűszer hozzáadáséval »otthonosabbá« lehet tenni a ko&zto.t. — Melyik ételeket kedvelik a vendégek? — A székelykáposztát, a babfőzeléket tudom hirtelen említeni. De az bizonyos, hogy legtöbben a rántott húst kedvelik. — És melyiket nem? — Ä spenótot. Azt mond­ják, egye meg, aki főzte. — A szakácsok mit szeret­nek főzni? — Inkább azt kérdezze, mit nem szeretünk! A rántott húst. Rengeteg időnket elra­bolja: szeletelni, klopfolni panírozni, kisütni! Ha ezt adunk ebédre, reggel koráb­ban kezdünk, hogy fél tizen­kettőkor tálalni tudjunk. Búza Jánosné étteremveze­tőnek sok gondja van. A sza­kácsnők, konyhalányok egy része a Balaton-parti étter­mekben dolgozik a nyári sze­zonban ,így kisebb létszámmal kell ellátniuk feladataikat. A vendégek száma ugyanis most sem csökken lényegesen. — Körülbelül húsz vállalat, intézmény dolgozói járnak hozzánk ebédelni. Mintegy hatszáz adagot elszállítana*:, a többit itt osztjuk ki. Ma ezer- hétszáz személyre főzünk. A környékbeli éttermek levesz­nek ugyan némi gondot a vál­tunkról, de alig várjuk, hogy megnyíljon a Kalinyin város­rész új önkiszolgáló étterme. Négyféle előfizetéses menüt kínálunk mindennap. Két nö­velt kalóriaértékűt, amely ter­mészetesen drágább. A kisjö­vedelmű nyugdíjasokra gon­dolva beállítottunk egy olcsób­bat is. Ezenkívül diétás me­nüt adunk. — Hogyan áll össze a heti étrend? — A nagy melegre való te­kintettel gyakran kínálunk fe- hérjedús, könnyen emészthető ételeket. Sok főzeléket, köny- nyű baromfihúst, gyümölcsö­ket, sajtot. Igaz, gyakran elő­fordul, hogy felborul a terve­zett étrend, mert a szállítók késnek a megrendelt áruval. Ilyenkor változtatni kell. A friss gyümölcs pedig elég drá­ga, ezért néha olcsóbb befőttel pótoljuk. Horváth Lajosné diétásnővér külön tűzhelyen főzi az ebé­det vendégeinek. Délben maga 1 is tálalja. A széles asztalt tel­jesen beborítják a hófehér turósgombócok. Szaporán for­málja egyiket a másik után, s beszélgetés közben sem áll meg a keze. — Kik diétáznak? — Epe-, vese- és gyomor- bántalmakban szenvedők, va­lamint a cukorbetegek. A vendégek kívánságára hoztak létre ezt a részleget évekkel ezelőtt, azóta is változatlanul népszerű. Most száznegyven személyre főzök, de télen ez a szám a duplájára emelkedik. 1— Milyen igényei vannak a beteg embernek az étkezés­ben? — Kevés fűszert használok az ételekhez, vagy egyáltalán nem teszek bele. Piros papri­ka helyett például paradi­csompürével ízesítek. À zsírt olajjal és vajjal helyettesítem, s rántást is csak nagyon vé­konyát készítek. Az étrendben sok a gyümölcsleves, a gyü­mölcsmártás. A rostos anya­gokat átpasszírozva tálalom. A cukorbetegek szervezete sok fehérjét igényel, erre is foko­zottan ügyelek. A diétás menü a legdrá­gább. Éppen a sok fehérjét tartalmazó húsételek miatt. Dél felé jár az idő, min­denki készülődik a tálaláshoz. Hátul, a mosogatóban helyük­re kerülnek az edények, ösz- szetakarítják a délelőtti főzés maradványait. Kint az ebédlő­ben friss víz kerül az aszta­lokra. Az ételosztók előkészí­tik az edényeket, tálakat, hogy minden a kezük ügyé­ben legyen, ha megkezdődik a déli csúcsforgalom. Még egy utolsó ellenőrzés, minden a helyén van-e, s máris megje­lennek az első vendégek. A pultra kerülő első adago­kat egy »Mintaadag« feliratú tábla alá helyezik. Ennyi a járandóság, ennél csak többet szabad kapni. L. J. BÁR ÁHT TAMÁS 'Vf/ld afán fo —' Lemegyek május elején egyedül leszek, hiszen a csa Iád dolgozik, és enyém lesz ot az egész kis birodalom! — Csinálunk egy gyönyört virágoskertet! — sóhajt Vi csányi néni elragadtatva — Konyhakertet is persze, hajaj olcsón fogunk ott élni, lányok kijövünk a nyugdíjból, ne fél jetek! A nagymama riadt pillan­tást vet rá, de nincs szív( szólni, akkora a boldog révü let a másik kettő arcán. — Reggel öntözgetünk, el szórakozgatunk a kertben — mereng Zsófika is. — Aztán megfőzzük az ebédet, aztán elkávézgatunk estig... Egy ki­csit még délután is hajolunk a kerttel... Mekkora is a kert, édes Julikám? nem küldött, hanem hagyomá­nyozott a családra egy házat. — Testált, persze! — int dühösen Kati, ezt aztán iga­zán tudhatta volna! De így van ez : " rendszerint azok a szavak nem jutnak az ember eszébe ilyenkor, melyek a ma­gyarból is felbukkanhatná­nak! — Et ou est elle, cette pe­tite maison? — kérdi a fiú, azaz, hol az a kis ház. — Au bord du lac Balaton! — Oh! — mosolyog Georges —, cest admirable! Kati gyorsan szájon csókol­ja, s még jobban hozzábújik. — Et tu peux faire un vo­yage toujours, minden nyáron, tout létét, nem, ez annyi, mint egész nyáron, szóval en t<>us le anées, ha jól mondom, tu peux passer tes vacances chez nous, avec moi... nálunk nya­ralhatsz minden nyáron, gyö­nyörű, istenem, milyen őrjítő szemed van ... Est-ce que tu compris? (Folytatjuk) ját, amely teljesen fedi a tar­kóját. Szája ott van egész kö­zel Kati szájához — de most nem csókolóznak. Most be­szélgetnek. Kati kínlódik; már harmad­szor futott neki a mondat­nak, de mindig kifulladt. — Un petit maison — ma­gyarázza, de a fiú kijavítja. — Une petite maison! Oui. Est guelle sorte de maison? Vagyis, hogy kis ház, igen, de miféle kis ház? — Nous avons.., örököl­tünk ... izé... ma tante est mort... — Oh! — mondja Georges részvevőn, mert értette, hogy a nagynéni meghalt. — Est elle a nous envoyé une maison! — Domment? — néz rá ér­tetlenül a fiú, rejtély neki, hogyan is küldhetett a halott nagynéni Katiéknak egy há­zat. De azután kapcsol, végre is megszokta, hogy ha magya­rokkal beszél franciául, nem árt egy kis képzelőerő. — Oui ! Je comprends. Un. héritage! Elle a testé une maison ... vagyis érti, hogy örökségről van szó, a nagyszerű halott i — Háromszáz négyszögöl, aranyom. — Na! — biccent Zsófika. — Mindenikünkre épp száz esik... Semmi az, higgyétek el, ha az ember már elmúlt is hetven! Egy kis kerti munka, kapálgatás, öntözgetés még jót is tesz, higgyétek el, meg­mondja bármelyik orvos!... Persze, nem azt mondom, hogy szőlő vagy őszibarack vagy ilyesmi, azt permetezni keik meg vödörszám a vizet, ugye... De egy kis zöldség, paprika, paradicsom, petrezse­lyem, sárgarépa, ilyesmi... — Aztán sötétedés után hallgatjuk a rádiót, pletykál- gatunk, és este jön a televí­zió ... — sóhajt Vicsányi né­ni. — Istenkém, de szép lesz! — A postás huszonhatodi­kén jön a nyugdíjjal —me­reng el Zsófika. — Negyedi­kén meg hozza a lakbért az albérlőinktől... Mi meg csak élünk, éldegélünk, mint az osztrák nyugdíjasok Grazban... — Jó, jó! — sóhajt a nagy­imami. — És a fiatalok? ' Vicsányi néni legyint. — Nem is fogjuk látni őket, ne félj! Hát én látom a fia- mékat? Pedig Kispest köze­lebb van innét, mint Bogárá­tól Budapest. Mondd, hogy néha-néha leszaladnak; egy- egy hétvégén ... De a szabad­ságát mind másutt tölti, a lá- nyodék valamelyik gyógyfür­dőn, a reumájuk miatt, a gyerekek meg... — Sóhajt. — Külföldön, mindig külföl­dön, mint az én unokáim is... Lengyelország, Prága, Bulgá­ria, Olaszország, most meg legújabban ez a Spanyol... Ugyan, Julikám tőlük ne félj, látni se fogjuk őket! Zsófika tapsol. — Bizony, lányok! Mienk lesz az egész, gyönyörű kis birodalom! Egyedül a mienk! Kati ül a belső ülésen; Ge­orges a külsőn. Hátát mutatja a többi vendégnek; széles vál­lát, kemény szálú, fekete ha-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents