Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-20 / 196. szám
Az y,ellentét páros y> I így látta a szakember — így tartják őket nyilván, Egyikük »nádssál« termet, a másik — ahogyan mondják — »vaskos«. Az egyik szőke, a másik barna. Ez csak a külső. De a játékvezetői szemléletük is homlokegyenest ellenkező. Hogyan alkothat hát egy párost? Éppen ezért ! Völgyi László és Gőzsy Gábor megyénk egyetlen első osztályú kézilabda-játékvezető párosa. Rövid eszmecsere után már megválaszolva látom a korábbi kérdést. Nem" egyszerre szólnak, nem vágnak egymás szavába, de beszélgetés közben tekintetük folyvást egymást keresi. Apró fejmoz- dulatok, egyetértő szemhunyo- ritások jelzik, hogy közös véleményen vannak. Ez segítette őket — ahogy mondják — a »csúcsra«. Az egyetemet, illetve főiskolát végzett páros valaha ugyanazon kaposvári színekben »bűvölte« a labdái. Völgyi Laci végi- hű volt választott sportágához, Gőzsy Gabi időnként átrándult más »területekre«: megszerezte az I. osztályú asztalitenisz-játékvezetői ininősí- 'tést is. De azért a piros salak jobban vonzotta. »Meg a bitumen« — egészítette ki. Tanulmányaik egy időre elválasztották egymástól a két jó barátot, de a kézilabda végül ismét összehozta őket. 1968 az új találkozás időpontja, sportpályafutásuk alakulásában mérföldkő. Egy munkahely, egyazon sportág szeretete, régi barátság megannyi szál, amely az embereket hosszú időre — vagy talán örökre — egymáshoz fűzheti. Tíz éve nincs »én« és »te« — ahogy együtt meg fogalmazták — egy évtizede csak »mi« vagyunk. Időnként még labdát vettek kézbe, de ezt mind gyakrabban váltotta föl a síp. Ott kezdték, ahol mindenki: piramis alján. Ifjúsági, majd megyei mérkőzések — fejlődésükhöz ez volt az első iskola. 1971 óta nyilvántartást vezetnek minden bíráskodásukról: abban az évben öt másodosztályú mérkőzés irányítását bízták rájuk. Egy évvel később még teljesebb lett a bizalom: a Pécsi Bányász—BVSC NB I-es női találkozó is az ő közreműködésükkel zajlott le. Utána azonban négyévi szünet következett. Ma sem értik teljesen, miért mell^ték őket olyan sokáig az élvonalban. Közben félszáz mérkőzést dirigáltak a második osztályban, de nem müggedtek. Meg sem fordult fejükben, hogy sértődve félreálljanak. Előttük csak egy cél lebegett, az élvonal, majd kilépés a nemzetközi porondra. Hogy nagv a konkurencia? Tetemes hátrányt jelent, ffogy Somogybán nincs NB-s csapat? És nem rendelkeznek nagy játékosmúlttal? Mindezek olyan magaslatok, amelyeket — jól tudták — előbb- utóbb meg kell mászniuk. És ők elindultak. Fekete mezben, síppal a kézben. Jól ismerték az »alpinista-alapszabályt«: a mélység fölött lehetőleg mindig fölfelé kell nézni. Ott voltak mindenütt, ahol tanulni lehetett. A nyári Balaton Kupa mérkőzéseinek leglelkesebb szervezői közé tartoztak. Mint mondják, kitűnő nevelőiskola volt játékvezetői szempontból is. Mindig tudták, hogy merre játszanak NB -es találkozókat. Utaztukban úgy ütemezték, hogy lehetőleg valamennyit megtekinthessék. Völgyi: — Valami olthatat- lan vágy hajtott korábban is bennünket. A kézilabdával úgy voltunk, mint a kisgyermek az édességgel: nem tudtunk betelni vele. Gőzsy: — A mostohább somogyi körülményeket kellően pótolta a televízió. Főleg mióta megvalósították a visszajátszást. Ez egyben számunkra is önkontroll volt. — Saját maguk is bevallják, hogy nem teljesen azonos a szemléletük. .Hogy alkot ez mégis egységet a játékvezetésben? Egyöntetű mosoly kíséri a választ, melynek lényege : mindketten tisztában vannak egymás szemléletével. Völgyi: — Gabi aprólékosabb. A lépésszabály betartására, a különböző elzárások megítélése elsősorban az ő vállán »nyugszik«. Ö technikailag jobban érzi a kézilabdát Gőzsy: — Laci belemenős, kemény játékos volt, de sohasem durva, és nem szokta elragadtatni magát. Nos a mérkőzéseinken hagyom, hogy a játék ezen vonatkozásaiban ő Vásárol|on televíziót, hűtőszekrényt, moségé| i minta után! ön kiválasztja a legmegfelelőbbet, ml többszörösen átvizsgált, műszakilag kifogástalan televíziót, hűtőszekrényt, mosógépet szállítunk — Kaposvár területén díjtalanul — lakására. Keresse fel Kaposváron a Somogy Aruház vegyesiparcikk osztályát! Korszerű, gondtalan vásárlás a minta «MMtintw. utáni vásárlási Í40260) döntsön. Ebben ő a »profeszszor«, és alig hibázik. Hát így egészítjük ki egymást. Völgyi: — De egye jobban közelít a szemléletünk. Hiába, tíz év nagy idő: saját véleményünk, nézetünk átragadt a másikra. — A kézilabda azon sportágak közé tartozik, ahol az eredmény clalculásába,n döntő szerepe van a játékvezetőknélc. Êrzik-e a felelősséget? Gőzsy: — Természetesen. De mi egy csapathoz sem kötődünk sehol sem vagyunk elkötelezve. Nincs szükségünk a mérkőzések alatti mérlegelésre. Völgyi (nevetve): — Mi csak a mérkőzések alatt futunk, utána nincs rá szükségünk! — Mit követel a sportág a modern játékvezetőtől? A közös válasz: — A játék nagyon fölgyorsult, fizikailag csaknem annyit, mint a játékosoktól. A jó meglátás alapja a kitűnő helyezkedés, ehhez pedig rengeteget kell futni. Ha akcióközeiben vagyunk jobban hisznek nekünk a játékosok. — További terveik? Völgyi: — Tovább csökkenteni a játék közbeni fütyüléseket, lehetőleg minél kevesebb- szer megtörni a folyamatosságot. Gőzsy: — Még több elsőosztályú mérkőzés, a nemzetközi szint elérése, nyelvtanulás. — Kitől kaptak és kitől várnak segítséget? Együtt: — A családtól és a munkahelyünktől. Megértésük, engedményük és nem egyszer áldozatválalásuk nélkül semmire sem mennénk. Ha értünk el némi sikereket, ők valamennyiben részesek. — Én úgy vettem észre, hogy mégis mindenben egy véleményen vannak. Völgyi: — Mások előtt igen. Ott elfogadjuk egymás ítéletét, de ha ketten vagyunk, gyakran vitatkozunk és korrigálunk. Ügy érzem, hogy így helyes. Gőzsy: — Nekem is ez a véleményem. Jutási Róbert Még egyszer a dr. Nagy Géza-emlékversenyről 15 év után augusztus 3—17. [ között harmadik alkalommal i rendezte meg a Somogy megyei Sakkszövetség a dr. \ Böszörményi Nagy Géza emlékére kiírt vegyes mesterversenyét. Az emlékverseny az újjáalakult megyei sakkszö-1 vétség bemutatkozása is volt. ] A 13 résztvevő között 6 me6-1 ter — köztük Rajf Scheipl, I az NSZK-bói — és 7 mester- ! jelölt indult, A mesteri nor- j mát 8 pontban állapították ! meg. Somogy megyét négy mesterjelölt képviselte. A ! versenyen elért eredmények összehasonlításával párhuzamot vonhatunk megyei élsakkozásunk jelenlegi színvonala és a megyén kívüli versenyzők teljesítménye között. A várható pontszámot — egy kivétellel — megyénk versenyzői is teljesítették, illetve túlteljesítették, ez azonban csak az elért helyezések megszerzéséhez volt elég. Sakkozóink szereplése így is jónak értékelhető. Az emlékverseny győztese — 9 ponttal — Ralf Scheipl NSZK-beli mester, az egyetlen versenyző, aki az ötödik fordulótól kibérelte az első helyet és mindvégig meg is tartotta. Egyenletes, nyugodt versenyzéssel tűnt ki. Radnóti Béla mester (Bp. Postás) gyenge kezdés után kitűnő hajrával (9 játszmából 8,5 pont) csak rosszabb »Berger« értékével szorult a második helyre. Végh Endre (MTK VM) mesterjelöltnek a verseny nagy sikert hozott. A mesterjelöltek közül egyedül ő teljesítette a 8 pontos mesteri narmát. Máthé Gáspár Az öttusaválogatott A most folyó öttusa-világbajnokságon részt vevő magyar váló atott: Horváth, dr. Török Ferenc, Sasics, Szombathelyi és Balogh. (MTI-fotó — Németh Rerenc felv. — KS) „Az évszázad bokszcsatái” Egy kiadvány mai jójára Joe Louis (balról és Max Sch meling. A fekete-sárga födél es füzet már messziről hivalkodó. »Az évszázad bokszcsatái« hangzatos cím olvasható az elején. Írója Füzesy Zoltán. Az ökölvívás somogyi barátai közül ki nenj ismerné a nevét? A K. Dózsa egykori kitűnő bok- szolója a kesztyű után tollat ragadott, s aki elolvassa ezt a munkáját, egyetért azzal, hogy ' ezzel sem vallott szégyent. A szorító egykori hazai kedvence színesen, stílű sósán és fordulatokkal gazda-1 gítva tárja elénk az évszázad eddigi legnagyobb bokszcsa-1 táit. írásából az a Füzesy villan elénk, aki az ötvenes évek i második felében a s/.oritóban is oly sok örömet szerzett a ; sportág szurkolóinak. A haj- ] dani szekszárdi fiú rövid idő alatt belopta magát a kaposváriak szívébe. Kisváltósúly- ban a Dózsa egyik kulcsembere lett. Sajátos stílusára, harci kedvére kontraakcióira nemcsak az ellenfelek, hanem a válogatók is hamar fölfigyeltek: többször húzta ma-j gára a címeres mezt: Öklözé- j sét a hatalmas technikai tu- j dás és hallatlan intelligencia | jellemezte. Egy sajnálatos szemsérülés parancsolt áll jt számára sportpályafutásának zenitjén. Szomorúan hagyta ott a ringet, de kedvenc sportjától egy pillanatra sem tudott elszákadni. Előbb a Csepel, majd a Központi Sportiskola ökölvívó edzője lett. Fiatal versenyzőinek — köztük fiának — nevével mind gyakrabban találkozunk az országos utánpótlásbajnokságok nyertesei közölt. Számos sz.akcikk jelent meg tollából. Az ismert sportújságíróval, Peterdi Pállal közösen írta a Gong című könyvet, amely mindkettőjük- ] nek szép sikert hozott. Ezúttal egyedül jelentkezett munkájával. Bizonyára nem véletlen, hogy az elősz.óban éppen Peterdi Pál méltatja az írásmű értékét. »Füzesy ebben a kis füzetben — bizonyára szándéktalanul — de nagyszerűen lovagolja meg a nosztalgia hullámot, a kedves visszamerengés divatját... A mű kimagasló értéke, hogy nemcsak mérkőzéseket, nemcsak ökölvívókat mutat be, hanem ügyesen és érzékletesen felvillant mindig valamit a korból...« A szerző végigkíséri a huszadik század emlékezetes, nagy bokszö6szecsapásait. 1910. július 4-e az első jelentős dátum. A kor két legnagyobb profi ökölvívója, Jack Johnson és Jim Jefries küzd egymás ellen. Johnson a színesbőrű. Jefries a »fehér«. A négerüldöző Amerikában igazi szenzáció! A már hat éve visszavonult »Jeff«, akár csak az öreg Toldi, falusi magányából érkezik a hívó szóra, hogy megmentse a »becsületet«. A vége: kudarc. Vagy inkább dráma? És a második: az »elegáns« francia Jack Dempsey és az amerikai Georges Carpentier találkozása. Az első világháborúból alig ocsúdott emberek ú.iabb »harcra« éheztek. Természetesen csak távolról szemlélve. Aztán a harmadik: az idősebbek jól emlékezhetnek a Joe Louis—Max Schme- ling párharcra. Kétszer találkoztak, de a világ még máig sem felejtette el őket. .. Maid a legfrissebb — ezt már a fiatalabb korosztály is szemmel kísérhette — Joe Frazier és Muhammad Ali. Három találkozásuk örökre bevonult a sportág történetébe. Az utolsót (1973. szeptember 80.) »az évezred mérkőzésének« nevezték el. Füzesy olvasmányosan, szakmai fölkészültségét nem fitogtatva írja le a nagy bokszcsatákat. Egy érdekes és sajátos világ tárul elénk. »Szerencsére« a füzet nem túl terjedelmes, mert nemigen lehet letenni. J. R. Ralf Scheipl, a verseny első helyezettje. mesterjelölt (K. H. Vasutas) a legjobb somogyi versenyző. Fél ponttal maradt el a mesteri normától, de az előre várható pontszámát hárommal túlteljesítette. A még nagyobb siker küszöbén torpant meg. Orsó Miklós mester (KGM Vasas), az 1977. évi magyar bajnokság 12. helyezettje a verseny legnagyobb esélyese volt. A számára felkészülési állomásnak tekintett versenyen többször hibázott és csak az 5. lett. Monostori Lajos mester (Z. Fáklya) sportszerűen, de balszerencsésen versenyzett ; időzavara (nyert állásban időtúllépéssel t vesztett) gátolta a várt pontszám elérésében. Dr. Sallay Roland mester (’BVSC) 68 évesen a verseny legidősebb résztvevője volt; durva elnézések miatt végzett a 7. helyen. Bartos Balázs mesterjelölt (Vasútépítők) értékszáma alapján a mesteri norma teljesítésére volt esélyes. Elért eredményével ettől alaposan elmaradt, bár játéktudása többre predesztinálta. Papp Béla mester (Statisztika) párhuzamosan a Breyer emlékversenyen is szerepelt Budapesten. A két verseny közötti ingázás az ö eredményét is befolyásolta. Horváth, Imre mesterjelölt (Z. Fáklya) egyetlen célja a mesteri norma teljesítése volt; a sikeres vidéki elődöntő után (Makón 3. lett) betegsége is közrejátszott gyengébb eredményében. Horváth Miklós mesterjelölt (K. H. Vasutas) a verseny legnagyobb meglepetését szolgáltatta Orsó Miklós mester legyőzésével. A tőle várt pontszámot túlteljesítette. Dr. Máthé Albert mesterjelölt (K. H. Vasutas) a verseny végére elfáradt, de elérte a versenyátlag alapián elvárt pontszámot. Dr. Illés Attila mesterjelölt (K. H. Vas- Vasutas) öt döntetlennel elmaradt a tőle várt pontszámtól. A Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsának székházában az emlékverseny méltó helyen került megrendezésre, dolgozóik mindent megtettek a zavartalan lebonyolításért. Végezetül, de nem ulolsósor- ban meg kell említenünk Tóth József versenybírót, aki nagy körültekintéssel és hozzáértéssel munkálkodott az emlékverseny sikeréért. Závoda Ferenc, a megyei sakkszövetség elnöke A Gyár- és Gépszerelő Vállalat (ölvesz technológiai szerelési munkákra két szakképzettség nélküli — Szakmunkássá á (képzés biztosítva- i án. — Nem helyi lakosnak munkásszállást ingyenesen adunk. jelentkezés: Gyár- és Gépszerelő Vállalat kaposvári munkahely, a cukorgyárban. (37 117)
