Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

A falu a városba Indult.*. Község a megyehatáron Az építők szállása Porták, emberek. Fél évszázaddal ezelőtt, az 1928. június 1-én lezárt hely­ségnévtár tanúsága szerint Pa- tosfát — ezt az akkor még korántsem megyeszéli somo­gyi kisközséget — 714-en lak­ták. (A szigetvári járás nyu­gati részét csak jóval a fel- szabadulás után csatolták a szomszédos Baranyához, s Pa­tosfa és Somogyhatvan között »húzták meg« a két megye határát.). Szívesen telepedtek meg itt az emberek, noha ak­koriban még intézményekben sem bővelkedett a község. Bi­zonyság erre, hogy lélekszáma a második világháború után meghaladta a kilencszázat, az 1970-es népszámláláskor vi­szont már csak 532 lakost vet­tek jegyzékbe. A legfrisebb adat: az idén január 1-én mindössze 486-an éltek Patos- fán... A falunak azon a részén ál­lunk, amelyik legközelebb van a megyehatárhoz. Mögöt­ges? — letelepedés mellett. Nézzük csak a felsorolást! — Űj ház a Rudán Józse­feké, a Bánfai Józseféké is és nagyon sokan tataroznak. Ök holnap is itt akarnak lak­ni... Megélnek itt a kisipa­rosok is. Ott van szemben Koronics József kőműves és Csorba György szabó háza. Van vegyesboltunk, az alap­vető árukért nem kell vidékre utaznunk... A régi postaépület szerényen meghúzódik, szemben a vén haranglábbal. A fiókposta ve­zetője Sárközi Istvánná, ti­zennyolc éve »állami hivatal­nok« ezen a helyen. Tanács­tag. Történeti visszapillantása választ ad a falu múltját a jelennel összevető sok kér­désre. — öregszik ez a falu — mondja Sárköziné —, ámbár most mintha megállt volna ez a folyamat. Kövesút épült az egyik utcában, s a Indiákkal együtt közös törpe vízmüvet építünk. Ügy nyolc-tíz évvel Utcai »csendélet«, tünk a halastó és az egykori tsz-iroda. Nézzük a jobb sors­ra érdemes parkot. Beljebb kastély állt; a fák, a sétányok gondozottak voltak. Az egyik épületben kapott helyet a há­ború után a mozi; ott rendez­ték a bálokat, a mulatságo­kat. Inkább csak emlékeztetőül idézzük ezt. Mert most is van itt egy viszonylag fiatal épü­let — régebben iskola volt —, amelyben a hétfőnként köl­csönzőket fogadó könyvtár és a párthelyiség is itt található. Sajnos, a környéke méltatla­nul elhanyagolt. Beljebb, a falu közepetáján találjuk az egykori iskolát; ez nemcsak a vakáció miatt kihalt, hanem egyébként is. — Persze, vannak gondo­zott, szép ú.i házak is — te­reli figyelmünket más irány­ba alkalmi kalauzunk, Zsu- nics Lászióné. Múltak az évek, az évtize­dek, s ő maradt; mert jól ér­zi magát a falujában, öt éve építkeztek. Nem egyedül ők döntöttek a tartós — végle­ezelőtt hagyták itt sokan a falut. Az autóbusz gyakran átmegy Patosfán, s viszi az embereket vidékre. A legtöb­ben Szigetvárra járnak dol­gozni: ott van a cipőgyár, a konzervgyár. Akik ma is itt vannak, azok majdnem mind maradni is akarnak. Autósod­nak, motorosodnak, a házukat csinosítják. Mi is most vár­juk a Daciát. Ha jármű van, kimozdulhat hazulról az em­ber... Patosfa közigazgatási és gazdasági központja Homok- szentgyörgy. Ott van a köz­ségi közös tanács és az Arany homok Tsz irodája. Pa- tosfaiakkal természetesen ott is találkozhatunk. Nagy Imre üzemgazdász így vall a falu­járól: — Patosfa arra jó, hogy ott lakjon az ember. De hogy ott éljen, dolgozzon? Egyszerűen nem kínál szórakozási lehető­séget. Nincs például presszója. Munkába jövet útba ejtem Ladot. s látom, mi a helyzet Homokszentgyörgyön. Egyik község se melőzi meg külö­nösebben Patosfát. Ladról és Patosfáról együttvéve hat­nyolc asszony vehető számí­tásba a közös munkáknál; férfiak ennél többen vannak: gépkocsit, traktort vezetnek, állatokat gondoznak. Hol a java munkaerő? Ott lakik Pa­tosfán, csak nem ott, nem on­nan él... Mégis a legtöbb új ház — és ez arra vall, hogy a közös munka gyümölcsét nem vitték máshova — a szö­vetkezetből szerzett jövede­lemmel épült föl... Golub Lajos vb-titkár is Patosfát vallhatja szülőfalujá­nak. Régi közigazgatási veze­tő. Tíz évvel ezelőtt kezdte az átjárást Patosfáról Homok- szentgyörgyre, mígnem hat évvel ezelőtt lakást kapott a központi községben. — Lényegében 1956 óta csökken Patosfa lélekszáma, s különösen a hatvanas években hagyták el sokan a falut. Most a fiatalok inkább vál­lalják a bejárást — 95 száza­lékuk Szigetváron dolgozik —, mint a beköltözést. Nyilván­valóan közrejátszik ebben, hogy a kilátások egyre bizta­tóbbak Patosfán. A nyáron már használhatták a 800 mé­teres, szilárd burkolatú utat. Ez csak egy lépcső a fejlő­désben! Megalakult Ladon és Patosfán a közös törpevízmű- társulat, s ez a vízmű, ha megépül, a két községben 520 családot és több intézményt lát el egészséges ivóvízzel. La­don hamarosan befejeződik a csőfektetés. Jövőre gázcsere­telepet létesítünk Patosfán, s így nem kell a palackokat So- mogyhatvanba vagy Ladra vinni.., Patosfa nem lesz, mert nem lehet Gyűrűfű! Ott hallottuk ezeket a szavakat a faluban. Jó volna hinni, hogy ők ma­guk tesznek ezért a legtöb­bet! Azok, akik ott laknak a megyehatáron — még ha a megélhetésért, a még jobb életkörülményekért naponta át is kelnek rajta. Mert ahon­nan reggelente indulnak, s ahová este hazatérnek, az az otthonuk. És Patosfán egyre több szép otthonra nyílik ajtó. seibb lett, a feladatok viszont nőttek. Kaposváron mind több lakást kell építeni, s a mun­kások közül egyre többen kér­tek szállást is a vállalattól. Jogos igényük kielégítésére épült az új munkásszálló. A termelést végző ember­ről való gondoskodás szép példája ez az épület A ka­posvári avatást megelőzően már Nagyatádon és Siófokon is épített új munkásszállót a Somogy megyei Állami Épí­tőipari Vállalat saját dolgozói részére. A kaposvári azonban nemcsak egyszerűen pihenő­helyül szolgál. Itt kapnák he­lyet a különböző vállalati kul­turális létesítmények, a szak- tanfolyamok. Az építők önmaguknak ké­szítették az új munkásszállót. Sok szakma képviselői végez­tek rajta mestermunkát. A minőség az egyik jellemzője az új épületnek. A másik az építés gyorsasága. A döntés 1976 decemberében született meg. A tervezés szép munká­ját Finta József Állami-díjas építész kezdte és Welsz An­tal, a Lakóépületeket Tervező Külföldi út nyelvtanulással Fiatalok az NDK-ban Hemesz Ferenc Üj szállást kaptak a város­építők Kaposváron. A Béke— Füredi lakótelep egyik leg­szebb helyén, «-fenn a tetőn« áll a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat házgyári elemeiből készített hétemele­tes épület. (A vállalat ugyan­ilyen elemekből szerelte össze a pozsonyi szállodákat, ame­lyekkel határainkon túl is si­kert aratott.) A Kaposvárt építők új szál­lójának legfelső emeletéről szinte mindent lehet látni a megyeszékhelyből. A szem olyan magasra jut itt, mint a toronydaruk gémjei a körr nyező építkezésen. A bejárat felett sárga betűkkel írták ki: SÁÉV-szálló. Az épület lát­tán az idegen — főleg, ha nem tudja hirtelen, hogy mit takar a rövidítés — alighanem habozás nélkül lép be a ka­pun, hogy szobát rendeljen magának. Szobát itt viszont csak a várost építő munkások kap­hatnak. A 46,2 millió forint értékű épület azért készült, hogy a nehéz körülmények között dolgozó — otthonuktól távol élő — építők kellemes pihenőhelyet kapjanak. A szálló hét emeletén elhelye­zett szobák — berendezésük­kel és elrendezésükkel is — a pihenést szolgálják. A 3—4 ágyas szobákhoz zuhanyozó­fülke és beépített szekrénysor tartozik. Minden emeleten egy teakonyhát és egy »-tarta­lék« fürdőszobát is létesítet­tek. A földszint egyik részében — öt szobában — holnaptól működik már az üzemorvosi rendelő. A vizsgálatra szolgá­ló helyiség mellett fektető, fogorvosi rendelő és labora­tórium kapott helyet. Az épü­let másik oldalán helyezték el a könyvtárat, a társalgót, a játékszobát és a tv-szobát. E helyiségeket egybenyitva há­romszáz ember elhelyezésére alkalmas előadótermet lehet kialakítani. Megjelenésében is megkapó az új munkásszállás. Szobái­ban hamarosan 390 építő pi­heni ki a nap fáradalmait. Berendezése, kényelme azon­ban szállóvá avatja. A láto­gató a régi munkásszállások hangulatából — a zsúfolt szo­bákból, a vaságyakból, a bor- gőzös bejáratokból — semmit sem talál itt. A rend, a ké­nyelmes bútorok tartást is pa­rancsolnak az embernek. A környezet formája az embert és az ember formálta környe­zetben jól érzi magát az al­kalmi látogató éppen úgy, mint a lakó. Munkásszálláson lakni nem életcél, hanem az élet paran­csolta szükségszerűség. A köz­gazdászok ezt úgy határozzák meg, hogy a szakképzett épí­tőipari munkaerő nem ott van, ahol az építési igény je­lentkezik. Mit lehet hát ten­ni? Helyet, pihenési lehetősé­get kell biztosítani az ottho­nuktól távol élő embereknek.' A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat először I 1953-ban épített munkásszál­lót Kaposváron. Az ötszáz I ágynak több mint a felét épí­tőipari szakmát tanuló diákok foglaltak el időközben: ott kapott helyet az 512. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet kol­légiuma. Az épület egyre ki­VáUalat mérnök* fejezte fc Az épület alapozásához szük­séges tervek a múlt év áprili­sában készültek el. Az utolsó terveket pedig októberben kapta meg a vállalat. A cö­löp alapok elkészítése után az építkezés a múlt év júniusá­ban kezdődött. Ettől az idő­ponttól számítva alig több mint egy év alatt készült el a 390 ember kényelmes elhe­lyezésére alkalmas, a szakmá­kat is dicsérő, mutatós, szép létesítmény. Hogyan sikerült ez? A fe­leletet < rá az avatás előtti na­pok, hetek fáradságot nem ismerő munkája adja meg. A házban — mert a szóhaszná­latban is ház lett a létesít­ményből — mindenki talált munkát: a bérszámfejtő ép- ■ pen úgy, mint a művezető vagy a főépítésvezető. Az em­berek maguknak építették. És ez meglátszott a munkán is: bizonyítva kicsit azt, hogy nagy feladatokra, igényes munkára képesek a somogyi építők. Dr. K. L Több mint húsz éve műkö­dik az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda. Népszerű­sége azóta sokszorosára nőtt, forgalma az eltelt évek során megháromszorozódott. Ez a mérsékelt áraknak és a jó szervezésnek köszönhető. A kaposvári iroda munkatársai mind fiatalok, maguk is ve­zetnék csoportot. — Vannak évente visszatérő megrendelők? — A megye több vállalatá­val, KISZ-szervezetével ál­landó kapcsolatunk van — mondja Péntek István, az uta­zási iroda vezetője. — A na­gyobb üzemek egy-egy évben két-három csoportot indíta­nak. A kisebb KlSZ-szerveze- teknek, kluboknak pedig el­küldjük a programajánlatun­kat. Ebben megadjuk az irány­árat, és megrendelőt mellé­kelünk. A jövő évi progra­munk már most elkészült. Szeptembertől januárig a szer­vezés időszaka van nálunk. — A nyár vége felé járunk. Milyen volt ez az év? — Munkánkban több új­donság volt. Eddig tizennégy­től harmincéves korig vehet­tek részt a fiatalok a csopor­tos utakon. A korhatárt ja­nuár 1-től fölemelték har­mincöt évre. Az idegenvezetői tanfolyamot eddig központi- lati szervezték. Ezt most a Ke­reskedelmi és Vendóglátódpari Főiskola vette át, engedélyez­ték azonban a megyei idegen­forgalmi hivataloknak is, ná­lunk a Siotournak. Ezen a nyáron több főiskolás jelent­kezett idegenvezetőnek. ' — Melyik utak voltak a ke­resettek? — Évek óta legtöbben az NDK-ba és Csehszlovákiába jelentkeznek. Most mindegyik országban 16—16 csoportunk járt. Népszerű Lengyelország és a Szovjetunió is. — Tudnának ajánlani a kö­vetkező évre újdonságot? — Most szervezünk először nyelvtanfolyamot Tizenöt na­pos út lesz az NDK-ba: Ber­lin, Jéna, Halle és Erfurt ál­lomásokkal. Itt a szórakozás, városnézés és a szokásos prog­ramok mellett napi négy-öt órai intenzív nyelvtanulás is lesz. Elsősorban olyan jelent­kezőket várunk, akik már is­merik a német nyelvet, tehát középiskolásokat, főiskoláso­kat. Az ajánlófüzetet most küldjük el az intézmények­nek* a megrendelőlappal bár­ki jelentkezhet L Ê. Nagyhajóim változások Színes felevízió, automata mosógép, mini vidi, rádiók, automata vasatok és még sok értékes ajándék a cipőben Augusztus 21-től december 10-ig kétszer sorsolunk. Keresse föl bármelyik cipőboltot, ott mindent megtudhat! Minden település életében jelentős esemény egy-egy új létesítmény — épület, út, jár­da stb. — átadása. Nagyba­jomban jónéhány avatás je­lezte az utóbbi időben a fej­lődést. A főtéren körülnézve új és felújított egy- és két­szintes középületek, járda, gondozott park tanúskodnak az eredményekről. Némi túl­zással kisvárosi a hangulat. Legutóbb a mindössze 500 ezer forintos megyei támoga­tással épült orvosi rendelőt adták át. Az épület földszint­jén két körzeti és egy gyer­mekorvos, az emeleten fogor­vos és fogorvosi lakás kapott helyet. 1977-ben költözhetett új helyére a ruházati bolt, amelynek a felső szintjén öt lakás nyújt otthont a jogosul­taknak. A tanács példásan rendben tartja középületeit: tatarozták az óvodát, a. ta­nácsházat, a szolgálati lakáso­kat, alakítják a művelődési otthont. A nagybajom—ka- posfői áfész kívül-belül újjá­varázsolta a presszót. A tér másik oldalán az ön- kiszolgáló csemegének és ven- géglőnek helyet adó épület nemcsak elvűit, hanem a for­galmat is zavarja. 1980—82-re lebontják. Mögötte már ala­pozzák a szakosított ABC- áruházat. Ehhez csatlakozik majd a későbbiekben egy ön- kiszolgáló étterem. A kétszin­tes épületbe — várhatóan 1979-re — költözik a posta ér a takarékszövetkezet. Az emeleti részen a Kaposvári Ruhagyár helyt részlege há­rom, az erdészet egy szolgá­lati lakást kap. A legfontosabb feladat az iskola felépítése. 1982-ig — folyamatosan — 12 tantermet adnak át. A régi kastélyisko­lában szerelik a központi fű­tést, hiszen jó ideig ezekre a tantermekre is szükség lesz. A lakosság igényeire gon­dolva egymillió forintnyi be­ruházással bővítik a ktsz bá­dogos szolgáltatását, a fod­rász- és cipészrészleget pedig 1979. január 1-vel átveszi a Kaposvári Szolgáltató Ktsz. Hogy a Gelka is helyet kapjon Nagybajomban, ez ügyben már megkezdődték a tárgya­lások. A lakosság szívén viseli a nagyközség soipát: a futball- pályán levő öltöző — emele­tén a klubhelyiséggel — 2 millió forintos társadalmi munkával épült. Szintén la­kossági összefogás eredménye az egyre hosszabb és hosszabb járdahálózat. Ezzel párhuza­mosan a mellékutcákat kor­szerű útburkolattal látjáic el. A közművesítés eredménye­ként minden család vezetékes vízhez jutott, illetve juthat. A községet járva szembetű­nik a sok új családi ház, a gondozott kertek és a külö­nös gonddal készített keríté­sek sorai Ahol a mellékutca sártengerében pár éve még elakadt a zetor, most személy- kocsi suhan. P. Sa.

Next

/
Thumbnails
Contents