Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-18 / 194. szám

A ZÖld levél a gyen­gén. fodrozódó víz, a perme­tező szökőkút, a friss, pasz­tellszínű padok, a finom ár­nyék nélkül a város elvisel­hetetlen volna. A park, a li­get, az út (menti fasor, a túl­zsúfolt település »-zöld tüde­je«: a levéltömeg segíti a le­vegő megújulását, kicserélő­dését. Szakértők szerint a helyzet akkor jó, ha 30—40 négyzetméternyi zöldié’üle' jut egy lakosra. Ettől azon­ban meglehetősen távol var­nak az európai vár--ok: Szó­fiában 4,77, Belgrádban 3, Minszkben 13,4, Amszterdam­ban 23,4 ez az érték. Az épü­letek, utak, terek és a zöld fák, a fű helyes arányát meg­találni nem könnyű feladat Addig is a meglevő parkok, fasorok ápolására, gondozásá­ra, szépítésére fordítják a vá­rosokban az energiát. A parkoknak ugyanis e közvetlen élettani hasznossá­guk mellett más, bonyolul­tabb szerepük is van. A gon­dozott, szép pa k élmény. ÉLrnény a szemnek, kellemes 'élüdülést jelenthet a városi forgalomban e:fá :di ember- • ek, a tárnájáéra vágyó nyugdíjasnak, a homokozóban önfeledten nevetgélő óvodá­soknak. Szívesen keresik föl py ifjú szerelmesek, s amikor letelepednék a padra, kibé­relnek maguknak egy intim rószt a világból. A park a térsasélet színtere, a városi mindennapok szerves tartozé­Kaposvári parkok Séta - tanulságokkal ka, a városi környezet minő­ségének fontos mutatója, köz­érzetünk egyik befolyásol ója. Mutasd meg a parkodat, meg­mondom, milyen a városod ! Bizonyos árnyalatok elhanya­golásával érvényes ez a té­tel. Milyenek a kaposvári par­kok? Amikor a zöldterületek egy jó nevű szakértőjét meg­kértem, hogy kísérjen el rö­vid szemleutamra, fokozott várakozással indultunk. A kát világháború közötti »-Virágos Kaposvár« mozgalom ered­ményei — bar egeszen más társadalmi föltételek között — a közvéleményben ma is hagyományként jelentkez­nek. A régi és az új városla­kók e jelszóhoz, az egykori eredményekhez mérik gyakran a mát, noha időközben a vá­rosfejlesztésiben számos hang­súly és föltétel megváltozott, eltolódott. A Jókai, a Centenáriumi, a Szabadság, a Rippl-Rónai, a Színház park és a Ságvári h get alkotja ma az ilyen, tipi­kusan városi jellegű zöldet. Délelőtt-délután csendes a Jókai és a Centenáriumi park. Nyár van, rekikenő me­Á pátriárka alkonya Gábriel Garda Marquez regényéről Egy kitalált karib-tengeri országban játszódik a regény­írásban új iskolát teremtett, világhírű kolumbiai író művé­nek cselekménye. A címben pátriárkának titulált tábornok­diktátort sem csupán egyetlen modern Caliguláról mintázta meg Marquez, a rendkívüli történelmi éleslátással és köl­tői leleménnyel megformált grandiózus alkotást mégis kulcsregénynek kell tartanunk. Mert a címszereplő státusába bízvást behelyettesíthetjük a haiti Duvalier-t, a dominikai Trujillót, a nicaragüai Somo­zát, a bolíviai Banzert, a pa­raguayi Stroessnert, az argen­tin Videlát, a brazil Geiselt, a chilei Pinochetet, vagy akár az ibériai Francót és Salazart, függetlenül attól, uralkodtak-e még a regény keletkezésének idején., 1968 és 1975 között. A pátriárka alkonya tehát — a latin-amerikai jobboldali ka­tonai diktatúrák kulcsregénye. Azoké a rezsimeké, amelyek­ben különböző ugyan a töme­gek kizsákmányolásának foka, eltérő a póráz hosszúsága is, ám a lényeg — a komprádor- burzsoázia és a nyugati tőke jelenléte, a liberális eszméket elnyomó erőszak — ugyanaz. De közös jegy az éhezés, a gazdasági voluntarizmus, s általánosítható az egyenruhá­ba öltözött csakazértis-hatalom mérhetetlen ostobasága, dilet­tantizmusa is. Marquez tábornok-elnöke rendelettel nyilvánítja a fővá­rosszékesegyházát a világ leg­szebb templomának. Civili- záltsága bizonyítékaként olyan hordozható illemhelyét hasz­nál, amelyet régiségkereske­dők kotorásztak elő a kivonult idegen tengerészgyalogosok szállásáról... Hasznavehetet­len, de kötelező tanácsokat ad a nagybirtokokon robotoló pa­rasztoknak, anyjának és fele­ségének magas állásokat biz­tosít, s engesztelhetetlenül megsértődik, ha valaki nyerni merészel ellene a dominójá­tékban. Együtt vannak hát — Marquez ragyogó egyénítési készségének hála — mindazok a feudális hagyományokból táplálkozó tulajdonságok, ame­lyek nélkül az úgynevezett karizmatikus hatalom — a te­kintély elvén alapuló önkény- uralom — elképzelhetetlen lenne. Ugyanerre a feudális alapra utal, hogy a zseniális szerző — néhol most már a na- ' turalista szemléletmóddal ka­cérkodva — karikatúraszerű- en nagyítja fel »-hősének« rút biológiai jegyeit, testi csököttségét és földesúri sza- dizmus mögé rejtőző férfiat- A vénülő, s gyaláza­tos életét .végiggondoló »pát­riárka« ily módon jóval több, mint a történelem tirannusai- ból összegyúrt papírmasé-figu- ra: undorító mivoltában is re­mek, utánozhatatlan regény­alak, aki körül ott nyüzsögnek a mai latin-amerikai rendsze­rek görbe tükör elé állított hátborzongató és mulatságos típusai: az ostobán engedel­meskedő és még ostobábban ármánykodó, »puccsoló« tábor­nokok, az adósság fejében a »bánatirodalom« felségvizeire fogúikat fenő — gyaníthatóan észak-amerikai — nagyköve­tek. S akár a végtelen föld­rész legújabb kori históriájá­ban, úgy a regénymonológnak is csupán a perifériáján hú­zódik meg a félelmetes, arc nélküli tömeg: indián parasz­tok, néger munkanélküliek, koldusok, az éhségtől haldok­ló gyermekek. Egy elkeseredett nyomorék ugyan előugrik kö­zülük, hogy kioltsa — siker­telenül — a zsarnok életét, ám ő is csak arra jó, hogy alko­tója a »városi« gerillák — a tupamarók és a montonerók — mozgalmának hiábavalósá­gát bizonyítsa vele. A tartalmában iszonyatos, irodalmi megvalósításában el­bűvölő tabló formája — a végletekig letisztult, tudatos regényírás utolérhetetlen töké­lye. Egyes részleteiben — bár ez valószínűleg sokkal inkább a témának, mint esztétikai megfontolásoknak tulajdonít­ható — az expresszionizmus biologikus szemlélete, másutt a szürrealizmus álomszerűsége tolul előtérbe, ám e látszólagos stílushullámzást szigorúan sza­bályozza a realista regények kérlelhetetlenül racionális, elemző, az ösztönszerűségnek sohasem engedő látásmódja. A csodálatosan burjánzó, köl­tői képekben, szatirikus tömö­rítésekben is igen gazdóg mondatokban — ahogyan azt modern alkotásokban lassacs­kán megszokjuk — nyoma sincs párbeszédeknek, végig a monológszerűség uralkodik, a megjelenítés és a leírás kö­zötti határvonalak tehát gya­korlatilag elmosódnak. Ám a stílus viszonylagos szokatlan- ságáért kárpótol az ötletek, képek, gyilkos politikai frics­kák kiapadhatatlan bősége. A hetvenes évek világirodalmá­nak talán legtökéletesebbre csiszolt regénye ez, amely — sajnos, három év késéssel — könyvesboltjainkba került. Történelmi igazságait ezekben a napokban igazolta Pereda Asbun tábornok hatalomátvé­tele Bolíviában és Stroessner ismételt »megválasztása« Pa- raguayban. ÍV Aa leg. Ilyenkor esne jól a pihe­nés a zöld lamook alatt. De alig néhányan járnak erre. A Ccntenáriu.ii. park KF.ESZ- pályája üres, hallgatagok a padok, csak egy fiatalasszony gyors léptei kopognak: a kö­zeli óvodába siet. A Kapós- parti jegenyék, platánok alatt még itt-ott látszanak a hat­vanas évekbeli parkrendezés nyomai. A tervező több fajta játszóteret, sportpályát, szö- kőkutat álmodott ide. A víz­medencék hosszú betonöblei ma szürkén, szárazon ásíta­nak, a röplabdapályát benőt­te a fű, a rollerpálya kanyar­gós aszfaltját feltörte, hullá­mosa tóttá az alulról -'zívósan növekvő fű, a jegenyesor ágainak egy része * elszáradt, ki tudja, mikor esik az em­ber fejére. , * A Színház park még szomo­rúbb képet nyújt A vízesés már rég megszűnt működni, fölötte a növényzetet a va­don, buján növekvő szeder fojtogatja. A hinták környé­kén félméteres vízmosások, kavicsos sétány csak nyomai­ban fedezhető föl. A padok piszkosak, korhadtak, törede­zettek. ! Ez a park állandóan tele van. Utazók várakoznak itt, esti csövezők, csavargó tiné- i dzserék nyüzsögnek a sötét fák alatt. A várakozók között nem ritka a részeg ember, aki a pádon alussza ki mámorát. Ez a rész — lévén a vasútál­lomás és több városrész met­szésében — több egyszerű zöld foltnál. A vonathoz, busz­hoz sietők gyakran levágják a parkosított utak kanyarait, és a füves felületeket minde­nütt kikopott, széles csapák hálózzák be. Szomorú látvány. Az utóbbi húsz évben erő­sen átalakult a parkhaszná- lat Kaposváron. Különösen az állomás melletti területre áll ez. A korábbinál sokkal na­gyobb tömegek szálljak meg és koptatják, nyűvik. A váro­si közlétesítményeket pusztító vandalizmus a parkokat sem kíméli, de az itt megtelepedő, szalonnázó, társalgó, átjáró, cipekedő tömegek jelenléte egyébként is jobban megviseli ezt a területet, mint koráb­ban bál-mikor. A kaposvári parkoknak van egy másik — úgy tetszik csak helyi -r- sajátosságuk is. A Jókai és a Centenáriumi park példáján értettem meg. A me­gyeszékhely lakosságának te­kintélyes része még alig né­hány éve, évtizede városlakó. Talán ezért is megkülönböz­tetetten fontos számukra a városszéli kert, a »hétvégi fa­lura járás (az idős szülőkhöz). Nem kötődnek még minden szállal, erős érzelmi kapcsok­kal a városhoz, s a park sem az számukra, mint a klasszi­kus városlakónak. Ezt bizo­nyítja, hogy a legnépszerűbb ma is a sűrűn lakott városi területek közelében levő, az átmenő forgalomtól megkí­mélt Szabadság park. Közel vannak a népsze­rű fürdőhelyek, a Balaton, Igái is. Ez újabb rétegeket csábít és vonz. Kaposvárra szintén jellemző életforma: a hétvégén vonattal, busszal, kocsival irány a Balaton! S a parkokat csak azok látogatják, akiknek nincs módjuk a Ba­latonra menni, s nincs erejűk a kertbarátok szorgalmas tá­borát gyarapítani. Másfelől: valóban elég von­zóak, »versenyképesek«-e a kaposvári parkok? Lassú le­romlásuk, hanyatlásuk, vagy jobb esetben stagnálásaik megállítása mindenképpen sürgető feladat. Csupor Tibor (Folytatjuk.) Szépül a Szabadság-szobor w A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat szakemberei meg­kezdték a gellérthegyi Szabadság-emlékmű helyreállítását és restaurálását. BÁRÁNY TAMÁS tyílh a töótoloHHál Az ügyvéd tovább kérdez. — Mikor halt meg a bátyja? — EzernyoLcszázötvennégy- ben, kérem. Az ügyvéd elnéző mosollyal javítja ki az évszámot. — Ezerkilencszázötvennégy- ben!... — Ugyan már! —: ránt a vállán sértetten a nagymami. — Hát nem vagyok teljesen szenilis, aki száz évet csak úgy eltéveszt ! Nyolcszázötvennégy- ben, ha mondom! Az ügyvéd leveszi szemüve­gét, megtörli, hirtelen bepá­rásodott a nagy izgalmában. Óvatosan kezdi. — Egyszóval.:: ne tessék felizgatni magát, kedves néni kérem __De mégis, nem tet­s zene megmagyarázni, hogyan értsem, amit mondani tet­szett? ■— A nyolcszázőtvennégyet? Hétvégi tájoló Dráva menti napok Deresen Anthony Quinn. Ünnepi hétvége, ünnepi események. Augusztus 20., al­kotmányunk ünnepe alkalmá­ból különleges programokról gondoskodtak megyeszerte. Kiemelkedő rendezvénysoro­zat ér véget vasárnap Bar­cson, Ma nyílik meg a Dráva menti napok eseménysorozata, délután a művelődési köz­pont kamaratermében tudo­mányos tanácskozást tarta­nak, este faragó népművészek alkotásaiból, Markó Ödön fo­tóiból, Ruzica Solaja jugosz­láviai naív festő műveiből, Soós István grafikáiból nyílik kiállítás. A szombati prog­ram: népi énekesek, hangsze­res szólisták és együttesek ta­lálkozója, gálaműsor 19 órá­tól a művelődési központban. Az alkotmánynapi program Barcson: fúvós térzene a Má­jus 1. parkerdőben 14 órától ezután folklórműsort adnak a helyi és a vendég együtte­sek. Fellép a barcsi szövetke­zeti együttes gyermektánc- csoportja, a Boróka, a bolhói menyecskekórus és citeraze- nekar, a mecseknádasdi né­met nemzetiségű együttes, a pécsi KISZÖV táncegyüttes és a jugoszláviai, djurdjaveci Fetár Ereradovic népi együt­tes. A Volán különjáratokat indít a Boróka étterem előtti megállótól a parkerdőig és onnan vissza. A kirándulók figyelmét felhívjuk, az egész napos népművészeti vásárra. Kadarkúton vasárnap a kör­zeti művelődési központban a területi KISZ-bizottság ifjú­sági találkozót szervez. A ta­lálkozó részvevői megtekint­hetik Keleti Éva egzotikus té­májú, Indiai emberek című fotókiállítását, a zenerajon­gók pedig bizonyára szívesen hallgatják a Tolcsvay-trió műsorát. Színes programról gondos­kodtak Csurgón is. A vasár­nap délelőtti ünnepi nagygyű­lés után kulturális műsor, a Napsugár Ipari Szövetkezet divatbemutatója, a határőrség kutyabemutatója, sportműsor, mezőgazd f/ági termékbemu­tató várja az érdeklődőket. A Kiskertek mesterei című kis­termelői termék- és kisgépbe­mutató szombat délelőtt ti­zenegy órától hétfő délután 18 óráig tekinthető meg a műve­lődési házban. Rippl-Rónai József kapos­vári, Róma-hegyi villája ál­landó kiállításnak ad otthont. Az ünnepélyes avatás, meg­nyitó a megyeszékhely jelen­tős hozzájárulása az augusz­tus 20-i eseményekhez. Va­sárnap délelőtt megkoszorúz­zák a Medgyessy Ferenc ké­szítette Rippl-Rónai-szobrot a múzeum előtti téren. Tíz órá­tól különbusz viszi az érdek­lődőket a múzeum elől a Ró­ma-hegyi villához, s Böhm József ünnepi beszéde és ki­állítási megnyitója után, délig visszaszállítják a látogatókat a Rippl-Rónai Múzeumhoz. Az ünnepségen közreműködik a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ fúvószenekara, Horváth Péter, a Fonómunkás Kisszínpad tagja. A tévé ünnepi kínálata: szombaton, augusztus 20-a előestéjén mai magyar köl* to., műveiből készült összeáll lítás látható az egyes csator­nán. A versek előadói közt szerepel többek között Koltai Róbert és Vajda László is. Es­te Jókai Mór: Fekete gyémán­tok című regényéből készült tévésorozat első részét sugá­rozza a televízió. A rádió 19.13-kor mutatja be Csoko­nai: Karnyóné avagy a vén­asszony szerelme című vígjá­tékát. Bizonyára sokan lesz­nek, akik a vasárnap délelőt­töt a képernyő előtt töltik, 11.25-kor kezdődik a hagyo­mányos budapesti honvédel­mi nap, a Duna-parti légi és vízi parádé közvetítése. A hétvége kaposvári mozi­műsora : a Vörös Csillag Film­színházban olasz vígjátékot vetítenek, a Blöff főszereplő­je a már kétszeres Oscar-dí- jas, mexikói származású An­thony Quinn, legismertebb alakítása a Zorba. Szabad If­júság Filmszínház: délután A néma dosszié, színes, magyar bűnügyi film, este Enyém, tied, kié — tizennégy éven felülieknek — színes olasz— francia—spanyol filmvígjá­ték. ban vette el aztán az édes­anyámat, hatvanöt esztendős korában. Híres, szép esküvő­jük volt, mesélte mindig anyám; évekig emleget\k a Krisztinavárosban. Még a régi bajtársak is mind kivonultak, tessék elképzelni, már akik éltek még akkor közülük, az öreg negyvennyolcas hadas- tyánok, aztán hát volt ám la­kodalom, dínom-dánom... No, és esztendőre született Aranka néném, kilencszázban meg én. Tavaly töltöttem be éppen a hetvenötöt... — Gratulálok ■— hajol meg ültében az ügyvéd; arcán a nagy idők tanújának kijáró áhítat borong. S szeretné meg­csípni magát: ébren van-e, nemcsak álmodja az egészet... Ilyen fantasztikus testvéri kap­csolatról egész praxisában nem hallott, pedig megért néhány cifra ügyet... A néni még él, korához képest elég fiatal, szemlátomást kitűnően tartja magát — az egyetlen bátyja, meg előbb halt meg, mint Vö­rösmarty Mihály... — Uram­istenem! — Értem — bólogat gépie­sen. — Több rokon ezek sze­rint nincs? — Dehogyis nincs! — int türelmetlenül a nagymama. — Hát Aránk*! Az ügyvéd feláll, s nagyma­ma elé lép, mélyen meghajol, s kezét nyújtja. — Fogadja őszinte részvé­temet, Stolcz néni. A kedves nővére három hete megboldo­gult ... A nagymama rámered. — Drága Arankám! — sír fel aztán. — Éreztem én! Mennyit gondoltam rád mos­tanában! — A szemét törli. — De hát hogyan, ügyvéd úr? Miben? Nem is tudtuk, hogy szegénykém ljeteg volt... Az ügyvéd sóhajt. — Hirtelen halál.. ; Szív- szélhűdés. — És a temetés? — kérdi a nagymama szipogva. — A községi tanács tamet- tette Balatonbogárdon. — De hát legalább értesí­tették volna !... — zokog fel vádlón a nagymama. — Nem is tudták, hogy van­nak rokonai — menti a ható­ságot az ügyvéd. — Ez csak a végrendelet felbontása után derült ki... A család összenéz. Az ar­cok meglepetést tükröznek, s még inkább elnéző kis moso­lyokat igyekeznek titkolni. (Folytatjuk) Somogyi Néplap — Azt — leheli elhalón az ügyvéd. — Hát kérem, hosszú sora van annak...' — Talán tessék részletez­ni... A nagymama egy cseppet töpreng. — Először, ugye, az, hogy szegény, boldogult édesapám igen fiatalon nősült, még húsz éves sem volt egészen... Hu­szonegy éves korára aztán megszületett a bátyám, aki szegényke, gyönge, betegeske­dő kisfiú volt, és még az első születésnapja előtt meghalt... Az ügyvéd felsóhajt, a nagymama folytatja. — Ez történt, mondom, nyolcszázötvennégyben. Sze­gény jó öregemet, aki pedig kisdobos is volt negyvennyolc­ban, úgy megviselte ez a bá­nat, meg hozzá nemsokára az első felesége halála, hogy negyvenöt évig nem is nősült meg újra... Kilencvennyolc-.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents