Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-02 / 180. szám
BÖNGÉSZÉS ■HMMMMRMIWW w^.>:WCTiiwy«iirw.'.v »V.- -rn. Kiaknázatlan ötletbányák A szakmai információ továbbításának legolcsóbb és legkézenfekvőbb módja a szaklap és a szakkönyv. A leghatékonyabb módja is lehetne, ha ezeknek nemcsak töredéke jutna el a »címzettekhez«. Kevesen olvassák ezeket Gyakran kettőt-hár- mat is megvesznek az elnöki szoba könyvespolcára... De azért általánosítani hiba volna. A Mezőgazdasági Technikából 17 jár a gazdaságokba, vannak azonban olyan folyóiratok, amelyekből egy sem. Nem egy könyvből és folyóiratból csak néhány »mutatványszám« érkezik a megyébe a szakigazgatási szervekhez, a főiskolára és a könyvtárba. A megyei könyvtár az egyetlen hely, ahol ezek hozzáférhetők volnának. (A feltételes mód nem véletlen.) Talán egy éve, hogy véletlenül megálltam e »ritkaságok« polca előtt Az első pillantásra elrettentő című kiadványokban lapozgatva megdöbbentem: roppant hasznos — és a szakemberek által gyakran hiányolt — információk tárházai ezek. Az jutott az eszembe, jó volna, ha a szakemberek jártukban- keltükben legalább bejönnének egy kis tallózásra, böngészésre. Ez azonban nem csupán szándék dolga. A szakember, akinek napja rendszerint a nyolcnál több órából áll, akinek az is a napi gondjai közé tartozik, hogy »lerobbant« egy gép, hogy nem érkezett meg a szállítmány, hogy reggel a fejésnél hiányzott három ember ... Nos, ez a szakember, ha még oly igényes is önmagával szemben, — az év nagy részében nehezen tud időt szakítani a könyvtári tallózásra. (Hát még, ha igénye sincs...) • Világhírű művésznők A bolgár művészek közül az utóbbi tíz évben különösen kitűntek, nemzetközi hírnévre tettek szert az énekesek, nem utolsósorban az énekesnők. Raina Kabaivanszka például Milánó, Párizs, London, Moszkva, New York, Tokió, Buenos Aires operalátogató közönsége előtt arat megérdemelt sikereket A szófiai születésű művésznő ma is rendes tagja a milánói Scala- nak. Honfitársnője, Margarita Lilova a bécsi Staatsoperben ugyanolyan ismert, ünnepelt, mint a berlini operaházban. Ez utóbbinak a nagydíját érdemelte ki legutóbb Azucena- alakításával. Az »operacsillagok« mellett mások is gyarapítják a nemzetközi művészeti élet bolgár hírességeinek a táborát, így Sztojka Milánóvá hegedűművésznő, aki a hegedűművészek egyik londohi versenyén az első helyen végzett Bach Brandenburgi versenyét a stuttgarti kamarazenekar és az ő közreműködésével vette lemezre a híres Decca-gyár. 1976-ban az év legjobb hanglemezének minősítették azt a felvételt, amelyen a fiatal bolgár művésznő Prokofjev hegedűversenyét szólaltatta meg. A filmrendezők között is megtaláljuk a bolgár művésznők legjobbjait Bunka Sel- jaszkova filmje nyert díjat nemzetközi seregiszemléken, többek között Moszkvában és a kolumbiai Cartagenában. Hasonló nemzetközi elismerésben részesült a gyermekfilmjeiről ismert másik rendezőnő, Ivanka Grabcseva, akinek »Az arany pela jo« című filmje az UNESCO nagydíját kapta. Más művészeti ágakban is jeles képviselőkkel dicsekedhetnek a bolgár nők. Hogy csak egyet említsünk közülük: Virginia Popova építőművész számos kiváló tervét valósítják meg messze az országhatárokon túl is. A nigériai nemzeti sportcsarnok, az NDK-beii Halle városközpontjának a terve az ő munkája. Napjainkban a bolgár építőművészet fiatal női alkotóinak egész sora dolgozik a fejlődő országokban, többek között Tunéziában, Algériában, Líbiában. Mindezek után szinte reménytelen vállalkozás az érdeklődés fölkeltése. Most mégis a megyei könyvtár szakfolyóirattal teli polca elé hívom a szakember olvasót; böngészésre, fölfedezésre. Az Agrártudományi Közlemények című némiképp megtévesztő, mert tanulmányainak zöme a nem hozzáértő számára is izgalmas. Milyen hatással van a műszaki-technikai haladás a termelőszövetkezeti vezetés fejlődésére? A kérdésre választ kereső elemzés minden mondata parázs vitákat indíthat el. »... túlhaladottá vált az egyes döntések testületi formában való meghozatala, u«-anakkor nem alakult ki kellően a függetlenített veze tők és szakemberek egyéni fe lelőssége... Indokoltnak lát szik a szövetkezeti demokrácia decentralizálása, az egyes termelöközösségek öntevékenységének növelése, döntési és irányítási jogkörének szó lesítése...« Egy másik — kandidátusi — értekezés a zöldség-gyü- mölcs-konzerv vertikum integrációs problémáit taglalja,, az üzemi szakemberek által gyakran fölvetett gondot, miszerint a bő termés olykor ugyanannyi fejfájást okoz, mint a szűkös... »Az élelmiszeripari feldolgozó vállalatok között semmiféle verseny nincs... ez olykor a mezőgazdasági üzemek kiszolgáltatottságához vezet.„« A tanulmány hasznos adalékokat közöl a helyzeten javító, sok területen megoldást jelentő konzeryipari társulások létrehozásához. Lapozzuk fel meet találomra a KGST folyóiratának, a Nemzetközi Mezőgazdasági Szemlének nem éppen közkézen forgó példányát A szalmabetakarítás, illetve -hasznosítás kísérletei több hazai nagyüzemben is folynak. A lap csehszlovákiai tapasztalatok nyomán több új megoldást ismertet. Nálunk szinte ismeretlen terület a gépek működésének minőségi értékelése. Az NDK szakemberei »mesterséges burgonyának« nevezett mérőműszert készítették, amely egyebek között pontosan leméri, milyen »igénybevételnek« (törés, ütődés) van kitéve a gumó, amíg a szántóföldről a tárolóba jut. A Gazdálkodás című folyóirat első oldalán szembeszökő a cím: A savanyú talajok javításának gazdasági- hatékonysága. Aligha lehet ez a téma bárhol is izgalmasabb, mint a savanyú talajokban — sajnos — bővelkedő Somogybán. A lapnak »A gazdálkodás gyakorlatából« című rovata sok vitát váltott ki a témáról. A tsz-növényter- mesztésbep dolgozók munkadíjazásának kérdéseiről szól Egyetlen mondat: »A szántóföldi növénytermesztésben a segédmunkások keresete a legmagasabb, kevesebb ennél a betanított munkásoké, és még kevesebb a szakmunkásoké ... (!)« A Tudomány és Mezőgazdaság szerint takarmányfelhasználásunk hatékonysága 10—30 százalékban marad el a fejlett országokétól, holott az állati termék termelésének hazai feltételei világszínvonalon állnak. A takarmánygazdálkodást elemző írás elgondolkodtatómegállapítása az, hogy ha csak az átlagosnál gyengébb eredményű sertés-szak- telepek fölzárkóznának, az 500 ezer tonna abrakkeverék megtakarítását tenné lehetővé. Feltáratlan terület a mező- gazdasági útépítés hazai helyzete. A látszólag mellékes kérdés egy cikk tanúsága szerint milliárdos tartalék... A Mezőgazdasági Világirodalom az energiatakarékos terményszárítás »magyarra fordítható« amerikai tapasztalatait ismerteti. Ügy látszik: a napenergia fölhasználása nálunk a következő évezredre marad. A külföldi cikkek arról győznek meg, hogy ennek a tartaléknak a hasznosítása nem igényel műszer- csodákat. Olykor elég egy kis lelemény is. »A miág gabonakészletet — a Szovjetunió és Kína kivételével — idén elérik a 185 millió tonnát. Emiatt »nyomott árakra« van kilátás. A búza világpiaci forgalma várhatóan 5—6 százalékkal nő. — A világ bortermelése az utóbbi öt évben háromszor haladta meg a 300 millió hektolitert. A hozamok nőnek, a fogyasztás pedig megállapodott, sőt esik. A hasonló hírek némi ősz- szefüggéslátás segítségével a gyakran hiányolt » mezőgazdasági barométert« adhatják a gazdasági vezetők kezébe. A rendszeresen közölt táblázatokból világosan kiolvasható: miben van túltermelés, mely árucikk-exportja növelhető, és melyik területeken lehet számítani a piacok- bedugulására. Rövid időt töltöttem a könyvtárban böngészéssel, és lám — pedig á szaklapoknak csak egy kis részét vettem le a polcról — egy tucatnál is több érdekességre bukkantam. Ha ezek után egyetlen szakember is kedvet kapott a könyvtárlátogatáshoz, máris volt értelme a búvárkodásnak. , B- F. Krakkó Óvárosi üdvözlet Az érkezőt az az érzés fogja el, ami a világ nagyvárosainak megpillantásakor: a peremkerületekben, a külvárosokban a szürke az uralkodó szín. De ennek a csaknem hatszázezer lakosú lengyel királyi székhelynek óvárosa olyan épületemlékeket kínál látnivalóul a turistáknak, amilyenekkel kevés európai város büszkélkedhet. S emlékeinek egy része magyar vonatkozású ... Első történetírói Krakus királynak tulajdonították nevét: ő győzedelmeskedett a legenda szerint a Wawel-domb sárkánya fölött. Így volt-e, vagy nem? Ki tudja? A sárkány mindenesetre ma is okádja a tüzet barlangja előtt a Visztula — lengyelesen Wisla — partján. Fémsárkány, amely másodpercre pontosan három percenként fújja torkából a gázt De nem innen indul a kíváncsi turista óvárosnézőbe! Jobban teszi, ha a központot körülölelő zöldövezet, a mesébe illő Planty egyik bejáratánál fölül az omnibuszra. Igen: itt a gyerekek nagy örömére omnibusz közlekedik, lassú lovakkal. Az indító állomás egy középkori erődöcské- nél ta Iái ható, a Barbakánnál. Az egykori céhtagok itt vizsgáztak haditudományokból. Ma viszont esti discoprogram színhelye Krakkó hajdani erőssége. S mi az, amit védenek a csaknem épen maradt városfalak? Ha az omnibusz áthaladt az impozáns Flórián kapun, festői látványban részesülünk. Jobbkéz felől ugyanis lelkes piktorok állították ki legújabb festményeiket. Válóban sokszínű a kép: a giccsgyanús aktoktól, a történelmi jelenetektől a valóban értékes, napjaink stílusvüágát tükröző művekig minden irányzat képviselteti itt magát. Éppen apácák vizsgáztatják pirulva festménybeli, ruhátlan nemtársaikat. A szÍTikavalkád helyszíne egyben a nem kívánatos zloty—forint feketepiac fő színtere is. Kocognak a pacik, a kalauz bácsi — bajuszos, öreg »vas- ián« — szaporán kongatja az omnibusz harangját Az Ulica Florianska olyan, mint egy rövid Váci utcácska. S ami azután a szemünk elé nyílik, arra nincs hasonlat A város legszebb része ez, talán nemcsak az én szememben. Nagy tér egy székesegyházzal — Mária templom —, a Posztócsar- nok hosszú épülete, melyet Sukiennicének hívnak, s több mint száz méter hosszú gyomrában főként a népi ipar termékeit árusítják. Ezt a belső folyosót még a XIV. században létesítették. Kávéházában asztalhoz ült Jan Matejko, a neves festő, Wyspianski, aki írónak éppúgy kiváló művész volt mint festőnek. Járt itt Lenin is. A tér a Rynek Glówny (főpiactér) látványa a virágárusok tömege és a turisták kezéből csipegető galambraj is. Túloldalt az el- * LHŐK JÁTÉKA — Ezt jól kifogtuk — fordult vissza az ablaktól a férj. — Semmi remény a derült időre. Pedig nagyon bíztál benne. — Ajaj — sóhajtott az asszony, de csak magában folytatta: most aztán lesz mit hallgatnom egész nap! Vagy ki tudja, meddig? Hogy az én ötletem volt az egész jugoszláviai út, mert csak a koléganőim után megyek, ahelyett, hogy félreraktuk volna ezt a tíz valahány ezret szőlőre. Ezt nem tudja kiverni a fejéből. Pince, présház, lugas. Pedig bérházban nőtt fel, és csak a nagyapjának volt egy kis darabka szőlője. Kertbarátmozgalom. Divat lett Sose mozdulna ki Magyarországról, ha szőlője lenne — mondogatja. Jó őt éve gyűjtögeti a pénzt rá, minden nyaralási ötletet elhárított, ami költségesnek látszott, és csak most sikerült rábeszélni, hogy Trabantjukkal lépjenek ki az országból. Ehhez is a barátaik segítségére volt szükség. Neki ez a második külföldi útja — egyszer társasutazással volt hárem napig Szlovákiában —, Feri hivatalos kiküldetésben járt Moszkvában meg Prágában. Szóval, nehezen mozdítható ember lett belőle alig harmincöt éves korára,.i ' Es ez az időjárás.. ; A régóta vágyott tenger már az első nap a mocskosszürke hátát mutatja. — Nehéz napok várnak rám — állapította meg keserűen. — Megyek mosakodni Aztán majd lesz valami. Legalább keresztrejtvényeket hoztam volna — morgolódott a férje, miközben összeszedte borotválkozó fölszerelését. Néhány másodperc múlva dühösen jött vissza. — Persze, hogy foglalt a mosdó, öt szobához egy »vizesblokk«... Nem mondom, il ) lehet emeletes penziót építeni. Valóban, a fizetővendégszolgálattól kapott cím alatt csak turisták laktak, a ház gazdájáért á harmadik szomszédba kellett menni, amint ezt három nyelven — így magyarul is — olvashatták az ajtóra szögezett papíron. A vakolatlan épület emeletén öt kis szoba volt és egy tágas mosdó. Hogy a földszintet mire használták, nem tudták meg, mert szürkületben érkeztek. Most meg kellene simogatni a tarkóját, lábujjhegyre emelkedve magához húzni. Igen, ez legtöbbször bevált, de valahogy most nem tudta rászedni magát a taktikai hízelgésre. Csak türelmes csüításra tellett tőle. — Ne pörgesd föl magad, Ferikém. Meglátod, ma még ránk süt a turistáié napja! — Csodálni való a derűlátásod, — Ez tartja bennem a lelket Mit gondolsz, mi lenne velem, ha nem bíznék abban, hogy újra olyan Ferikét tudok csinálni belőled, mint amilyen négy-öt évvel ezelőtt voltál. — Nocsak. Szóval, elégedetlen vagy velem. — Alapjában nem. Nagyon rendes vagy, csak újabban állandóan ingerült. Szólni is alig lehet hozzád. — Tudod, hogy sok a munkám. Ez az új beosztás kötelez. — Bízom benne, hogy csak ez az oka. És nem valami más. — Mi lenne? Na? Mondd csak ki, hogy szeretőt tartok. — Komolyan? (Ez az asszony tényleg hallott valamit. De hogyan szivároghatott ki a Zsikével való kapcsolatunk? Hiszen úgy megszerveztünk mindent... Igaz, gyakran kellett figyelmeztetni, hogy társaságban viselkedjék tartózkodóbban. Legutóbb is, amikor az üzemi kiránduláson mindenáron mellé akart ülni a halászcsárdában.) — Mi az, hogy komolyan? Nem értem a kérdésedet. — Nem fontos. Hagyjuk, — De én most már követelem, hogy tisztázzuk az ügyet. — Melyikei? — Hülyének tartasz? — Ugyan, Ferikém. Hiszen, ha vissza tudsz emlékezni, én még utalás formájában sem gyanúsítottalak. — Nem? És amikor azt a megjegyzést tetted, hogy »valami más«? — Csak érdeklődtem. Ügy általában. — Tisztességes családapa vagyok, haza adom a fizetésemet, gondoskodom a gyerekről, igyekszem gyengéd férjként viselkedni... A minősítésedet — jól kialakult gyakorlat szerint — inkább bízd másra. — Mondjuk terád. — Például. Mint a legilletékesebbre. — Hát akkor hadd halljam. De őszintén. — Kezdjük. Először Is: te nem tudod elviselni az őszinteséget — Nem? Na próbáljuk ki! De csak érvekkel alátámasztott, bizonyított ügyeket vághatsz a fejemhez. — Rendben van, te akartad ... — Te Feri! Odanézz! Kisütött a nap! A tenger! Ott a kikötő. És milyen nyugodt, csendes a víz! Na siess, borotválkozni. Mire vársz? Minden perc drága. Micsoda tíz napunk lesz! Olyan gyönyörű, mint még soha! Paál László pusztult városháza XTTI. századból maradt tornya, innen pedig szent Adalbert kápolna nagyságú temploma. A nagy lengyel költő, Miczkiewicz szobra óriási felkiáltójelként hívja magára a figyelmet Mellékalakjai jelképek: a tudományt, a hazát 4 költészetet a bátorságot szimbolizálják. Jártunk a Mária-templomban. Előtte azonban izgatottan keresgettünk a posztócsarnokban egy kést Ehhez ugyanis legenda fűződik. Két testvér építette a katedrális tornyait. Az egyik nem akarta, hogy a másiké ugyanolyan magasan törjön égbe, mint az övé. A szájhagyomány szerint ezért káini tettet követett el: éjjel meggyilkolta a fivérét' A kés másolata ott található a csarnokban, láncra függesztve. S valóban: az egyik torony torzó maradt... A templom valóban szép. Tornyában óránként kürtös jelenik meg: a dallam felénél elhallgat a zeneszerszám. Emlékül annak, hogy a tatárhordák előőrsének nyüasa halálra nyilazta az őrszemet. Hej- nalnak hívják a jelzést, a fáma szerint a magyar hajnal szó alapján. A lengyel gó'áka szép alkotásában Wit Stwosz aranyozott világhírű hármasoltára állítja meg a nézelő- dőt Valóban gyönyörű ez a mozgalmas, hársfából faragott szobrászati remek. Tizenkét évig dolgozott rajta a mester. A színes ablakok tört fényt hullatnak az óaranyra. Szinte nem is tudunk figyelni Matejko freskóira. Kínt újra a ma. Szörpöt és szódavizet árulnak. Uborkát »csak úgy« üvegből. Nagyon sokan sétáltatnak kutyát. Általában a karcsúbb fajtákat kedvelik. Az omnibusz útvonalán alakult ki a kutyabörze is. Álmos kölyökkutyusok cserélnek gazdit. Amott, a Szczepanska utca sarkán található a Budapest gyógyszertűr : a belsejében egykor* Budapest térkép. Szemben Goethe lakott 1790- ben. Az omnibusz elzötyög a Balaton étterem előtt is. Ebédeltünk itt, pörkölt gyanánt valami mást. Végállomás: a WaweL Egykori királyi székhely. A budai várhoz hasonló emlék. Ügy tartja a hiedelem, hogy éppen annak a mintájára készült, valószínűleg ugyanazok keze munkája nyomán. Képtelenség néhány sorban leírni. Látni kell; múzeum jellegű létesítményébe jegyet váltani érdemes. Székesegyházában nyugszik az a bizonyos Jagelló Ulászló, de Nagy Lajos leánya, Hedvig (lengyelesen Jadwiga) is. Külön kápolnarész emlékeztet Zsigmondra és Báthori Istvánra. Hedvig síremlékén friss koszorút találtunk: győri diákok hozták. Emlékeztető a lengyel—magyar közös történelemre. Leskó László Somogyi Néplap
