Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-16 / 192. szám

A nevelés hatékony módszere: a példamutatás Beszélgetés dr. Szerényi Jánossal, az SZMT vezető titkárával A szakszervezeti nevelő munka somogyi eredményei­ről és időszerű tennivalóiról tanácskozott, s foglalt állást e munka továbbfejlesztéséről a közelmúltban az MSZMP me­gyei bizottsága. Ezt a témái vitatja meg a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa ebben a negyedévben. A feladatokról beszélgettünk dr. Szerényt Já­nossal, az SZMT vezető titká­rával. — Milyen módszerekkel te­hetik hatékonyabbá a nevelő munkát a megyében levő szak- szervezeti szervek, kezdve a szakszervezeti bizottságoktól, a megyebizottságoktól egészen a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsáig? — Hatékony segítséget ad munkánkhoz, a SZOT-határo- zatok eredményes megvalósí­tásához, hogy a megyei párt- bizottság megvitatta jelenté­sünket, és megjelölte a továb­bi tennivalókat. Így a saját tapasztalataink és az itt ka-1 pott ajánlások szellemében tu­dunk előbbre lépni. Mindé- | nekelőtt az SZMT tagjaival és I aktíváival beszéljük meg fel­adatainkat. Eljuttatjuk hozzá­juk a SZOT-nak a szakszerve­zeti munkával foglalkozó anyagát, vagy ahogyan ma­gunk között nevezzük, a »kék füzetet«. Ennek áttanulmányo­zásán kívül azt kérjük vala- mennyiüktől, hogy a lakó- és munkahelyükön gyűjtsenek tapasztalatokat arról, miként érvényesül a szakszervezeti nevelő munka. Arra is kíván­csiak; vagvunk, mit mutat a követelmények és a tényleges állapotok összevetése. Bízunk benne, hogy a résztvevők fel­készülését illetően az utóbbi idők egyik legsikeresebb, leg- tartalmasagb SZMT-ülése lesz az, amelyiken a szakszervezet) nevelő munkáról tárgyalunk. Tapasztalatokat, előremutató észrevételeket várunk a ne­velő munka hatékonyabbá té­teléhez, e cél gyakorlati eléré­séhez. — A szándék megvalósításá­nak a munkahelyek a színhe­lyei, ahol a' szakszervezeti szervek működnek. A veze­tőkre — érthetően — nagy fel­adatok hárulnak. — Így van. Most kezdődött ezeknek az ajánlásoknak a részletes feldolgozása és cso­portosítása. Az első dolgunk — s ez már akkor is szóba ke­rült, amiKor a témáról a je­lentést elkészítettük —, hogy minden somogyi szakszerveze­ti tisztségviselő előtt tegyük világossá, mit kell a szakszer­vezeti nevelő munka alatt ér­teni. Lenin a szakszervezete­ket a kommunizmus iskolái­nak rangjára emelte, s ez az elkötelező tiszt magában hor­dozza a nevelő munka, a ha­tás, a kisugárzás fontos szere­pét is! A szakszervezeti veze­tők gondolkodásmódjának, Gazdasági tartalék az együttműködés Hint mindenütt a ka­posvári járás termelőszövet­kezeteiben is egy sor szerke­zeti változás ment végbe a ‘kezdettől napjainkig. A já­rás sűrűn lakott, kisebb-na- gyobb településén viszonylag sok, több mint hetven ter­melőszövetkezet alakult. Az eltelt évek során folyamatos egyesülésekkel jött létre a je­lenlegi helyzet: 3400 hektáros átlagterületen 26 szövetkezet gazdálkodik a járásban. Ki­alakultak a közigazgatási kör­zetek is, megteremtődtek a korszerű nagyüzemi gazdasá­gok alapjai és feltételei, erő­teljes szakosodás indult meg. amely jelentős műszaki . fej­lődés mellett tovább folytató­dik. A XI. pártkongresszus irányelvei alapján, az V. öt­éves terv közgazdasági felté­teleit figyelembe véve az üzemek keresték a további ki­egyensúlyozott fejlődés útját. Jelenleg a legtöbb gondot a beruházások lassulása okozza, melynek fő oka, hogy kevés a fejlesztési alap. Ezért ke­rült előtérbe és válik mind­inkább gazdasági szükségsze­rűséggé az együttműködések, a társulások kialakítása, szé­lesítése. Felvetődik a kérdés, hogy az eltérő természeti adottságok mellett, különböző színvonalon gazdálkodó nagy­üzemeknek milyen területe­ken célszerű keresniük az együttműködés lehetőségét. A tartalékok, lehetőségek na­gyon sokrétűek. Például egyes nagyüzemek a gabonaforgal­mi vállalattól szerzik be ál­lattenyésztésükhöz szükséges abrakot, jóllehet egy közeli gazdasággal együttműködve kikapcsolhatnák a termékfor­galomba közbeiktatott keres­kedelmi szervet. Nem vitás hogy az ilyenfajta termékcse­rének ma még vannak korlá­tái, mivel a kedvezőtlen adottságú tsz-ek az árukibo­csátásban, értékesítésben ér­dekeltek. Tehát közbeiktatják az értékesítést, majd az árut más forrásból újból beszerzik saját szükségleteik kielégíté­sére. Az ésszerűség azonban mindenképpen a megoldás keresését sürgeti. Hasonló a helyzet a nagy értéket kép­viselő építési és gépi beruhá­zásoknál. melyek több helyen nincsenek kellően kihasznál­va. Szemléleti hibára vezet­hető vissza, hogy azokat egye­dül valósítják meg és üzemel­tetik. Összességében korántsem le­hetünk elégedettek az együtt­működés eddigi eredményei­vel, bár az egészséges köze­ledés jelei már mutatkoznak. Például több tsz együtt épí­tett szárító- és tárolóüzemet. Elterjedtek a különböző ter­melési rendszerek. Élők észír tik a különböző I rekonstruk­ciós fejlesztéseket a sertés- és szarvasmarha-ágazatban stb. Mindezek a későbbiek során társulásokká alakulhatnak a termelés, feldolgozás, forgal­mazás területén. Ezenkívül több tsz tervezte az V. ötéves terv időszakában a gépjavító központok kialakítását. Ez egyébként a holnap halaszt­hatatlan feladata, mivel az erőteljesen fejlődő gépesítés­sel párhuzamosan alig fejlő dött a javítóbázis. Időközben megvalósult egy zöldségter­melő társulás, mely hosszú távon fogja szolgálni a me­gyeszékhely ellátását. A kaposvári járásban foko­zatosan jutottunk el az együttműködés kezdeti for­máin keresztül a termelési együttműködésekhez. Ma már rendszeres, hogy az időszerű mezőgazdasági munkáié (ara­tás, betakarítás) megkezdése előtt együttműködési megálla­podást kötnek a nagyüzemek Ennek köszönhető, hogy az előző évről maradt, vagy az időjárás miatt elhúzódó mun­kákat időben, jó minőségben elvégezték és elvégzik. Ezek­ben az együttműködésekben a járásunkban levő két állami gazdaság példamutató vezető szerepet tölt be. Most, ami­kor az üzemméretek kiala­kultak. az eredmények foko­zásánál! azt az útját kell vá­lasztani, amelyik nem igényel nagy befektetést, és jól szol­gálja a mezőgazdaság. az egész népgazdaság fejlődését. Az állattenyésztési ágazat eszköz- és épületigényes, ezért minden lehetőséget arra kell felhasználni, hogy a szakoso­dást az együttműködés beik­tatásával oldjuk meg. A járás politikai és állami vezetése ezt kiemelt feladatnak tekinti. Ennek jegyében szerveződik a zselici termelési együttműkö­dés a húshasznú szarvasmar­ha-ágazatban, valamint re­konstrukcióval a járás terü­letén a sertéságazatban. Tisz­tában vagyunk azzal is, hogy a rekonstrukció nem végleges megoldás. A párt Központi Bizottsága 1977. október 20-i és 1978. március 15-i határozatai hosz- szní távon arra ösztönöznek, hogy a tudományos, technikai forradalom növekedésével, a gazdasági integráció erősödé­sével, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, továbbá az ér­tékesítés mind szorosabb egy­másra utaltságával biztosítsuk a fejlődést. Reméljük, hogy a termelőüzemek szándékához a termeltetők, a feldolgozók, a forgalmazók is hasonló fel­fogásban csatlakoznak, és bi­zonyítják érdekeltségüket az együttműködésben. A kaposvári járás kom­munistái, a dolgozó kollektí­vák, a párt- és a gazdasági vezetők azon munkálkodnak, hogy helyesen jelöljük ki az utat a KB-nak a gazdasági életre vonatkozó határozatai alapján. Kálmán Sándor, a járási pártbizottság titkára emberi magatartásának, mun­kájának, viszonyának a közös­ség többi tagjához példaadó­nak kell lennie; tevékenysé­güket, egész lényüket át kell hatnia annak a célnak, mely a fejlett szocialista társadalomi felépítésében testesül meg. A nevelés fontos módszere a pél­damutatás, s ezt a módszert időnként és helyenként kü­lönféleképpen lehet alkal­mazni. — Hallhatnánk erre néhány somogyi tapasztalatot? — Itt vannak például az üzemi, a munkahelyi demok­rácia fórumai. Vegyük a ter­melési tanácskozásokat. A szakszervezeti tag azzal is ne­vel, közösségi gondolkodásra és tevékeny részvételre kész­tet, ha ezeken a tanácskozá­sokon szót emel a sablonok, a ténykerülgetések ellen. Azt is el kell érnünk Somogybán, hogy a szakszervezetek tiszt­ségviselői mindenütt helyesen ítéljék meg saját képességei­ket, és ne tévesszék szem elől gyenge pontjaikat sem. Ahhoz, hogy á szakszervezeti tag kör­nyezetében általában tudatos­sá váljon a szocializmus tevő­leges építésének vágya, az kell, hogy ebben ő maga jár­jon elöl követésre méltó pél­dával. — Milyen időszakra adnak feladatot az említett ajánlá­sok? — Ezek — a téma jellegé­ből fakadóan — nemcsak hol­napra, hanem holnaputánra, vagyis távolabbi időszakra is szólnak; megvalósításuk hatá­sa a soron következő szak- szervezeti választásoknál is érezhető lesz. A pártszervek a megyében jó föltételeket te­remtenek a hatékony nevelő munka végzéséhez. Ismerve a felsőbb pártszerv határozatait, a munkahelyek kommunistái messzemenő támogatást adnak az szb-knek, a vszt-knek ahhoz, hogy ezt a feladatukat a lehető legjobban teljesíthes­sék. A szakszervezeti tagok és vezetők a dolgozók nevelését szolgálják, ha aktívan részt vesznek a szocialista munka­versenyek szervezésébe i, a vállalásokra való mozgósítás­ban; a szakmai és általános műveltség terjesztésében, a társadalmi megmozdulások­ban. A személyes példa erős vonzerő! Mi mintegy 15 ezer szakszervezeti tisztségviselőtől, testületi tagtól, bizalmitól, ak­tívától várunk ilyen példát Somogybán, s további tízez­rektől azt, hogy őket kövessél? — mondotta befejezésül a Szakszervezetek Somogy me­gyei Tanácsának vezető titká­ra. H. F. Jéghegyek közt a raktárban Itáliába utazik a zsír Ropognak a jégdarabok a talpunk alatt, ahogy a nagy teremben járunk. Sűrűn go­molyog a kilehelt pára, s a magasra tornyozott konténe­rekről jég csapok csüngenek. Tél van, kemény, dermesztő tél — legalábbis itt, a kiskor­pád! hűtőház jéggyárának raktárában. Nem tanácsos so­káig bent tartózkodni, mert kánikula ide vagy oda, köny- nyen megfázhat az ember. Egész napos üzemben dol­gozik most a jéggyár, napon­ta 240 mázsa — hasábba fa­gyasztott — jeget állítanak elő a hatalmas hűtőberende­zésben, s ennek zömét a bog­iári, a bikali állami gazda­ságnak, valamint a Baranya megyei - Baromfifeldolgozó Vállalatnak szállítják. A meg? maradó jeget a 'hűtőház rak­tárában tárolják, magas ha­lomba rakva. A tágas és hűvös csarno­kokban most elsősorban a Zöldért áruját tartják, illet­ve szállítják innen a külföl­di piacokra. Elsősorban ubor­kát, bár a tavalyihoz képest lényegesen kisebb mennyi­ségben. Szezon van most is a hű­tőházban, az igazán kemény munka azonban később kez­dődik. Augusztus vége felé erkeznek a szilvaszállítmá­Elekthfmos targoncával a jégtömbök között. nyok, s akkor várhatóan mint­egy 30—35 vagonnal visznek innen külföldre. Közben meg­kezdődik az almaszedés is. amelyre már most készülnek a hűtőház dolgozói. A közel­jövőben mintegy 40 ezer ex­port almásláda érkezik, ez csak egy része az egész évi szállításnak. Bértárolást is vállal a hű­tőház. Jelenleg két termet 'köt le a Zala megyei Barom­fifeldolgozó Vállalat, s jelen­tős mennyiségű zsírt tárol itt a Kaposvári Húskombinát. A raktár bejáratánál most ép­pen egy olasz rendszámú ka­mion parkol: 280 mázsa ser­tészsírt szállít hamarosan Olaszországba. Mit tud az ifjúság? S okat. Rengeteget. Hiszem, hogy jóval többet, mint mi, akik megettük már a kenyerünk javát. Tud ön­feledten nevetni és lelkesedni, akarni és cseleked­ni, lázadni és tiltakozni régvolt normák és szokások, be­gyöpösödött akarnokoík módszerei ellen; tud újat teremteni, ha nem kötik gúzsba alkotó kedvét; tud vitatkozni és ér­velni, támadni és védeni, együttérzést vállalni és közössé­get mindazzal, ami jó, ami önmaga és társai életkörülmé­nyeit teszi szebbé. Többet tud, mint mi. Nem élettapaszta­latból — hiszen kora mondana ellent a megállapításnak , hanem a tudományból, a világegyetemről, a lexikonok lap­jairól. Mit tud az ifjúság? Mondom — én legalább úgy ér­zem! — többet, mint mi, és mégis keveset. Keveset _ ahhoz, hogy falat húzzon és tetőt építsen keserves gyötrődéssel, de vasbetonból épített alapjainkra, ö a hibás? Aligha. Mi^ vagyunk a vétkesek? Gyanítom, ez közelebb áll az igaz-' Sághoz. Végtére is mit tud az ifjúság? Azt, amire a felnőt­tek megtanítják. Azt, amit engednek látni az ifjúságnak. Azt, amire ráirányítjáik a tekintetét. S azt, amiben példát adnak. (Jót, vagy rosszat, s ez utóbbi sem marad követők nélkül!) Nem azért, mintha az ifjúság csenevész és önállót- lan lenne, hanem azért, mert ez az élet rendje: építenek, mert építeniük kell a felnőtt nemzedék tapasztalatára... Miért mondtam el e voltaképpen nyilvánvaló és min­denki által ismert igazságokat? Azért, mert egy apró epi­zód nemrégiben ráébresztett arra, hogy adósságaink mér­hetetlenek ... Elmondtam többször, most is megismétlem : boldogan járok a fiatalok közé. »Téveszmém« azt sugallja: így sohasem öregszem, de nem ez a fontos. Érdekel a sor­suk, a gondolatuk, a gyötrődésük; érdekel, hogy mi érdekli őket, s miben tanácstalanok, miben segíthetünk? A fórumon talán százötvenen is voltak, csupa lakó- területi KISZ-titkár. Hívásukra megyei vezetők sora jelent meg a Balaton-parti vezetőképző táborban; alig győztek válaszolni okos, értelmes és »belülről érdeklődő« kérdé­seikre. Egy fiatalembernek azonban — aki a népfrontot képviselte —, sehogy sem jutott kérdés. A fórumvezető fel­találta magát, és »provokált«. »Fiúk, lányok. Itt van közöt­tünk a Hazafias Népfront egyik megyei vezetője is. Tőle is kérdezhettek.« Szavait meglepett csend fogadta, azután felállt egy fiú és azt mondta: »Hallunk mi a népfrontról, meg arról, hogy a KISZ működjön együtt vele. De nem sokat tudunk róla. Tulajdonképpen mi az a népfront, hol találjuk, és miben kell együttműködnünk vele?« A kérdés ‘jogos volt, bár sokak számára meglepő. Ä válaszadó azonban korábban is sejthetett valamit e töme­ges tájékozatlanságról, mert elárulta első gondolatát: meg akarta szavaztatni a fiatalokat arról, hogy ki ismeri falu­jában a népfront elnökét. Tervéről azonban lemondott. Va­lahogy nem volt ínyére itt is meggyőződni a valóságról, amely ismeretes volt számára. Inkább nagyon tömören, vi­lágosan kifejtette a mozgalom lényegét, tevékenységét; módszereket ajánlott az együttműködéshez és — ha már az elvi kérdéseket most és itt kellett tisztázni — elmondta, hogy mi a különbség a tömegszervezet és a -mozgalom között. E z a kis epizód nem volt visszatetsző, de mindenkép­pen elgondolkoztatott. Fölidézte például bennem két1 fiú szócsatáját, amelyben — tekintélyi alapon — az lett a győztes, aJki korábban született és erősebb test­alkatú volt. Pedig nem mellette állt az igazság. Azt vitat­ták: Ausztria kapitalista ország vagy sem. A nagyobbik szerint nem kapitalista, hanem semleges... A fogalmak zavarát a felnőtteknek kellett tisztázniuk... Vagy. Hány­szor hallom a tétovázást: mit tesz a párt Magyarországon és mit a tanács? Melyiknek mi a feladata? Hányán nem tudják, hogy a Minisztertanács és az Elnöki Tanács nem azonos és nem összekeverhető testület. Hallottam — felnőt­től — ilyen »fogalomtisztázást« is egy tanfolyamon: »Az agitácip és a propaganda között az a különbség, hogy az előbbi az érzelmekre, az utóbbi az értelemre hat...« Ho­gyan is tudnák meg akkor, hogy mi a lényeg, és hogyan éljen a KISZ-tag e két fontos eszközzel fiatal társai és a felnőttek körében? Mit tud az ifjúság? Azt amit elmon­dunk neki, és aminek megmutatjuk a lényegét... A fórum tapasztalatát elmondtam egy testületi ülésen is; többen kétkedve néztek rám. Tekintetükből azt olvas­tam ki: talán csak az az egy fiú nem tudta, hogy mi a népfront, s hogyan lehet együttműködni a mozgalommal... Azt hiszem — ahogy ismerem a fiatalokat — a többiek rögtön nevetve tiltakoztak, volna a kérdés ellen ... Nem tették, hanem őszinte érdeklődéssel várták a választ. Ta­nulságos volt. És valamire fölhívta a figyelmet — nem először. Fiataljaink egy része nem ismeri a szocialista ál­lam intézményrendszerét, s néha — valljuk meg — híján van az állampolgári ismereteknek is. Nemcsak azért, mert nem hallhatott róluk (gondolom főként a KISZ-ben, a po­litikai foglalkozásokon, vitakörökön csak elhangzik egy és más e témakörökben, hanem azért is, mert gyakran fölényes elméletieskedéssel dagályos és ezerszer hallott kifejezések sorával, korántsem életközelböl próbáljuk elmondani azt, amit akarunk... Régi tanulság ez. Pedig így »lepereg« a hallgatóságról mondanivalónk lényege, nem tud gyökeret ereszteni, hogy meghatározhassa az ifjúság magatartását, cselekvéseinek sorát. Kár lenne természetesen eltúlozni e tapasztalatokat, elég elhinteni figyelmeztető tanulságként. S hogy nem a somogyi ifjúság gyengéiről szólok, hogy nem őket teszem felelőssé hiányaikért, még csak nem is a KISZ-t önmagá­ban vagy netán a vezetőképzés rendszerét, ez rpgtön kide­rül. Országos, és sok területet érintő feladatról van szó. Az oktatás rendszerétől a felnőttek magatartásáig, a közéleti érdeklődés fölkeltésének hiányától a társadalmi tevékeny­ség gyakori lebecsüléséig, a »lózung-pufogtatástól« a meg­győző erő hiányáig sok mipdenről beszélhetnék. E helyett inkább föllapoztam egy kis könyvecskét, hogy pontosan idézhessek az előadói beszédből, amely tavasszal hangzott el a Központi Bizottság ülésén. Kádár János ezt mondta: »Nem akarok semmiféle erőszakolt vagy rossz hasonlattal élni. de valamikor, még a régi világ iskoláiban is volt egy tantárgy, úgy hívták, hogy állampolgári jogok és ismeretek. Ezt már a 12 éves gyerekeknek tanították. Ez a maga nemében, az akkori rendszer szempontjából nem is volt olyan ostoba tantárgy. Valamit mi is elkezdtünk már néhány iskolában, de tegyük általánossá az állampolgári jogok és ismeretek oktatását, hogy a tanulók, a felnövő nemzedék tagjai■ ebből megis­merjék és véssék a fejükbe, mik a jogaik és a kötelessé­geik társadalmunkban. Persze ne súlyos Marx-kötetet ad­junk a kezükbe, hanem valami kis használható füzetecskét, amely a serdülő gyermeknek jól összefoglalja a tudnivaló­kat ... Átgondoltabb, differenciáltabb, s talán valamelyest nagyobb képzelőerővel is áthatott munkát kell végezni, mint eddig.« Mit tud az ifjúság? Sokat. Rengeteget.' És többet akar tudni, mint amennyit néha — megfontolás és előrelátás híján — átadunk ismereteinkből. Jávori Bel»

Next

/
Thumbnails
Contents