Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-15 / 191. szám

Aranyat érő győzelmet arattak

1^^ 9 ír ] I is FF m

a Dózsa oklozoi

X pompás sikerről, a Vasas elleni 14:8-as győzelemről dióhéjban már beszámoltunk. Az ökölvívó-csb I. osztályú küzdelmeinek 6. fordulójában a kettős fővárosi mérkőzésen igazában a K. Dózsa szolgáltatta a meglepetést; igazából csak titokban reménykedtünk, hogy a kaposvári lila-fehérek a Fáy utcában is nyerni tudnak. Sikerült!

Hergert Jenő, a K. Dózsa edzője így látta:

— Nem titkolom, tartottam a mérkőzéstől, noha tudtam, hogy Takács meg Pém hiányát a Vasas meg fogja érezni. A két katonáskodó ökölvívó helyére azután a piros-kékek nem is tudtak megfelelő képzettségű versenyzőt a szorító- ba küldeni. Amikor láttam a párosítást, már bíztam a győzelemben; különösen amikor a mieink egyike-másika Igazán nagyszerűen harcolt. Vonatkozik ez Horváth Lászlóra, aki a válogatott Pálfalvit egyáltalán nem tisztelte. Persze akadt a találkozónak számomra kellemetlen és ma is eléggé érthetetlen eseménye is: éppúgy, mint a szurkolók, magam is Versiek vereségére gondolok. Ferstek a mi csapatunk kulcsembere. MagaAz ökölvívó-csapatbajnokságban most hosszabb szünet következik^ A kaposvári ökölvívók augusztus végén a szovjetunióbeli Donyeckban lépnek kötelek közé, azután szeptemberben a vidékbaj nolkság, s remélhetőleg az országos bajnokság is várja majd a legjobb kaposvári öklözőket.

A bajnokság állása a 6. forduló után a következő:

biztosan kezdett, aztán a második menetben a fiatal Coják »elkapta«. Nem én, hanem maga Ferstek látta úgy, hogy föl kell adni a mérkőzést. Kellemes meglepetés volt viszont Rigó győzelme a nehézsúlyban. Vörös úgy mutatkozott be, hojy vártam tőle. Vele megerősödött csapatunk.

Egvébként az Ü. Dózsa— Honvéd Kun B. SE találkozót az újpestiek nyerték 13:9-re. A Honvéd—Zalka SE mérkőzést később rendezik meg, mert a fővárosi együttes nemzetközi kötelezettségének tett eleget

1. Bp. Honvéd

5

5 —

—

91—19

10

2. Kun B. SE

6

3 —

3

67—61

6

3. Ü. Dózsa*

6

3 1

2

59—69

6

4. K. Dózsa

6

4* 3

56—74

6

5. Vasas

6

1 1

4

50—80

3

6. Zalka SE

5

1 —

4

45—65

2

I • Egy büntetőpont levonva.

A Ferjáncz, dr. Tandary páros nem talált legyőzőre

Péntek délutántól vasárnap hajnalig tartott a XVII. nemzetközi Taurus ralli, amely nemcsak az eddigi leghosz- szabb magyar autóverseny volt (a versenyt végigfutok 1760 kilométert tettek meg), hanem egyúttal JÉ urópa - baj noki futam is. A Nyíregyházáról induló és oda befutó mezőnynek 41 gyorsasági szakasszal kellett megbirkóznia. Ez, bizony, nem sok autósnak sikerült. Az indulóknak mintegy kétharmada elhullott, s a célba mindössze 25 versenyzőnek lett értékelhető eredménye.

Az abszolút győzelmet ez alkalommal is a Ferjáncz, dr. Tandary (Bp. Volán) páros szerezte meg E 5 Alpine kocsijával. A 2. helyen a dr. Antalffy, dr. Berki kettős végzett.

A kaposvári versenyzők közül a széria Zsiguli kategóriájában a Kárpáti, Kampf páros a 3. lett. Az 1300 köbcentiméteres géposztályban a Hideg, Csabai kettős — Gulyás, Gál (Pécsi Volán) mögött — a 2. -lett.

Az interagos Tóth, Faludi versenyzőpáros ez alkalommal kénytelen volt a versenyt föladni.

Megyei labdarúgó-bajnokság

(Folytatás a 4. oldalról)

Az 5:0-ás vezetés birtokában szünet után. nagyon leállt az addig könnyedén játszó hazai csapat. Balatonföldvár »nem volt egy súlycsoportban<- a volt NB III-as együttessel. Góllövők: Zsiga (2), Szamyi, Fábián, Dómján, Bencze. Jók: Mészáros, Bencze (a mezőny legjobbja), Vámos, Dómján, illetve Kocka, György.

Kálmán Ferenc

VBKM Va-sas—Mernye

3:2 (2:2)

Kaposvár, 200 néző. Vezette: Péter.

Vasas: Kutas] — Pcthö, Máli,

Horváth, Kurdi, Bódis, Szalai L., Fábián (Orsós), Molnár (Sturm), Hidegh, Kiss A. Edző: Ftilöp János.

Mernycí Bodnár — Herencsar.

Horváth, Kertész, Tardi, Lesz (Szita), Bogdán (Tóth), Simon, Hoch,

Szanyadi, Simita. Edző: Szűcs László.

Az izgalmas mérkőzésen nagy meglepetésre az újonc Mernye kétszer is vezetett. Már-már úgy látszott, hogy döntetlen lesz az eredmény, mikor a 83. percben a Vasas berúgta a győztes gólt. Horváth (Vasas) a 20. percben durva játékért kiállítva. Góllövők: Molnár, Máli (11-esből), Hidegh, illetve Simon, Simita. Jók: Pethő, Kurdi, Hidegh, illetve Herencsar, Simon, Szanyadi, Simita.

Vasas ifi—Mernye ifi 5:0

Csupor Gyula

A forduló válogatottja:

Both (Balatonlelle) —•' Pethő (Vasas), Karsai (Barcs), Pordán (Siófok), Vass (Balatonlelle) — Vinkler (Barcs), Horváth (Nagyatád), Csépán (Siófok) — Baumholczer (Táncsics), Horváth L. (Siófok), Dómján (Kiss J. SE).

A megyei bajnokság állása a 2. forduló után:

1.

Kiss J. SE

2

2

»

—

8—0

4

2.

Latinca SE

o

2'

—

—

8—3

4

3.

Nagyatád

2

2

—

7—2

4

4.

Balatonlelle

2

2

—

—

6—2

4

5. Csurgó

2

2

—

—

5—2

4

6,

Siófok

2

1

1

—

7—3

3

7.

Vasas

2

1

1

—

4—3

3

8.

Barcs

2

1

1

—

2—1

3

9.

Kadarkút

2

1

«—

1

5—5 2

10, Táncsics SE

2

—

2

—

1—1

2

11.

Balatonföldvár

2

1

—

1

3—8

2

12.

Tab

2

—

1

1

3—4

1

13.

Marcali

2

—

—

2

4—7

.

14. Mernye

2

—

—

2

2—515.

Lábod

Z

—

—

2

3—716.

Lengyeltóti

2

—

—

2

3—817.

Balatonboglár

2

—

—

2

1—518.

Karád

Z

—

—

2

1—7b/r ÎNŸMM/s

— Bravó — tapsol a tanárnő. — Bravó! És mire hívtam fel a figyelmeteket.

Kati a padot nézi.

— Hát erre a problémára, tanárnő kérem ...

Az asszony szó nélkül hátat fordít, s megy vissza a katedrára. Onnét vet csak egy lesújtó pillantást Katira.

— Ülj le, Ispánki! És ha egyszer lesz időd, hogy magaddal is csevegj, ne csak Vargával, hívd fel szíves figyelmedet arra, hogy hat hét múlva itt az érettségi!

6.

Ä varrógép egyenletesen zümmög, egyik papucs hull le a másik mellé; a nagymama keze, akár a motolla.

— Ilonka? — kérdi a szomszédasszony.

— Bent a szövetkezetben, Julikám. Árut vitt.

— És nagymami besegít?

— Hát mit csináljak, mondja? Örülök, ha néha egy kicsit könnyíthetek Ilonkámon, szegényen... Most is féi éjszaka fent volt... Alig pihen szegénykém, csak a tufyik mindig, a tutyik... Ez a sok ronda mamusz itt! Aztán ha-áérek, leülök egy kicsit, és segítek rajta.

A szomszédasszony mosolyog.

— Bedolgozik a bedolgozónak ...

— Ügy, ahogy mondja! Ma nem sok munkám volt, összekaptam a lakást, leugrottam vásárolni, mi az a másfél tej, másfél kenyér, fél kiló zsír ... Meg egy kis csomag teát hoztam, egy kis csúsztatónak az esti pirítóskenyérhez. Aztán átnéztem Kati dolgozatát, Jani jegyzeteit, tudja, arra a tanfolyamra jár, és szorgalmasan tanul — no, szóval pihenek ...

— Hát maga mindenhez ért, nagymami? Miféle dolgozat volt az, a Katikáé?

— Magyarból. József Attiláról. Szépen írt a gyerek, meg kell adni.

A szomszédasszony csodálkozik.

— Maga már tanulta József Attilát, nagymami?

A nagymama nevet.

— Ugyan, Julikám, hogyan tanultam volna? Josu fiatalabb volt nálam néhány évvel ! Én már érmen írni tanultam, amikor 5 megszületett! Csak a verseit olvastam ... Nagyon szerettem a verseket.

— És Jani jegyzeteit?,

— Ahhoz sem kell nagy tudomány, lelkem. Valamilyen iovábbképző tanfolyamon tanul, aztán a régi világról tartottak neki előadást... Hát arról bizony én magam is tudnék előadni, higgye meg ... Mert arról ugyan nem tanultam sosem, de a hátamon csináltam végig...

A szomszédasszony megütközve nézi.

— Ugyan ... Hát nagymamiék nem iparosok voltak?

— De, fiam, de. Meg kereskedők. Az apósom asztalos, a férjem fűszeres...

— És? Maszek iparos, maszek kereskedő ... Csak nem azt akarja mondani, hogy gondok között éltek!?

A nagymami elmosolyodik.

— Hány éves maga, Julikám?

— Harmincnyolc.

— Üristen — sóhajt az öregasszony —, de megy az idő! Maga már majdnem negyven, de fogalma sincs a régi világról... Maszek iparos, maszek kereskedő! Ez ma bolt, mert kevés van belőlük... De akkor Dunát lehetett volna rekeszteni velük! Minden kis utcába legalább tíz jutott belőlük ! Asztalos, szabó, suszter, vegyeskereskedő, kocsmá- ros, kifőzde... De mennyi volt belőlük, te jóságos istert!

— Biztosan mind jól megélt, ha ennyi ment maszeknak!

Vendégségben Bussákon

mmiMMm

Szédülök, és a fáradságtól, kimerültén, már-már szinte önkívületben sétálok a búcsúforgatagban. Reggeltől — órámra pillantok, délután három, mindjárt kezdődik a látványos, népviseleti felvonulás — átitatott a búcsú hangos, kaleidoszkóp-tarkasága, fut. előttem a megpezsdült falu, mintha körhintából nézném. A portékáját kínáló árus szövege hol elhalkul, hol fölerősödik, a nagybajomi cigány hervadt hegedűn játszik, s mindent elnyom a marcali diszkó-körhinta slá- gerözöne. Mintha hálóból tépném ki magam, lépkedem az egyik mellékutcában parkoló autóhoz. A lengyeltóti állomás felől cammogó gépkocsik márkajelei...

Buzsák napok óta készült erre a napra.

Molnár Ferencné harminchat óta él itt a faluban, táskái lányként szegődött buzsá- kinák. A hatvanesztendős asszony hideg kacsasültet tesz az asztalra, kovászos uborkát, sörrel, borral kínál,

— Miből áll a búcsúi trakta?.

— 'A reggeli pörkölt krumplival, az ebéd tyúkhúsleves, a levesben főtt tyúkot tálaljuk utána, és elmaradhatatlan a kacsapecsenye. Mindenki azon igyekszik, hogy auA nagymama abbahagyja a

varrást.

— Nem tudott másnak menni, Julikám! Kínjában ment iparra. Aztán tengődött, ahogy tudott tengődni...

A szomszédasszony arcán ott a kétely: nem hisz egy szót sem az egészből.

— Nekünk sem volt soha semmink, fiam... — legyint a nagymama. — Nézzen be az belső szobába: azt a két ágyat még az én apósom csinálta, kilencszázhuszonötben, a harmincéves házassági évfordulójukra! Képzelje el: egy asztalos, és harminc év kellett hozzá, hogy magának is csináljon végre bútort. Hát mit gondol; annyian vásároltak akkor, mint manapság?

— Pedig hányszor hallom, hogy az volt a szép világ!

— Kiktől? — néz rá a nagymama.

— Hát... a szüleimtől, rokonaimtól ...

— Mi volt a kedves papa, Julikám?

— Tűzoltó.

— Él még?

— Él bizony! Most hetven- három.

Az öreg néni nagyot sóhajt.

— Hát nem tudom, hogyan élt, csak épp elképzelem... De egy bizonyos! — sóhajt megint. — Akkoriban fiatalabbak voltunk!

Ifolytatjuk)

gusztusra legyen pecsenyekacsa a háznál.

— Győzik beszerezni a többi nyersanyagot?

— A boltok az ünnepekre — különösen ilyenkorra, búcsúra — rendelést vesznek föl. Húsra, kenyérre, sörre, ami éppen kell a háztartásba. Így nincs gond rá. Idejében megérkezik az áru, s az sem panaszkodhat, aki valamit elfelejtett, vagy kevesebbet rendelt, mert mindenből többet hoznak.

— A sütemények? Tészták?

— À kuglóf maradt egyedüli házi készítmény, a süteményt is úgy hozatjuk. Régebben nem volt búcsú rétes nélkül, róla azonban mindenmár, hogy a siófokiak elhozzák a szövetkezet népművészeti termékeit. Az árukínálat elegendő volt. A buzsáki búcsú annyiban különbözik más településekétől, hogy itt már kivívta helyét a vásári forgatagban a népművészet, a hagyományoknak szentelik a rendezvényt.

Nem »illik« egész* napra igénybe venni a vendéglátók idejét. A délelőtti program: térzene — a kaposvári úttörőzenekart hallottuk az iskola előtti téren —, a hagyományos népművészeti kiállítás, bábműsor, templomi hangverseny — a Camerata Hunga- rica közreműködésével — délután színes felvonulás, látványos menettánc, folklórműsor á szabadtérin. A környék tánc- és ének-zene együttesei szórakoztatták a közönséget. Az Építők Szakszervezetének Vadrózsák Táncegyüttese, illetve a Have-rock együttes műsora, a búcsúi bál zárta a vasárnapi programot.

Salamon Marika, Horváth Éva pöttyös, keleties formájú sapkája — itt árulták búcsúfiának — jól fest a fényképen. Amíg a kép készült, megszólítottam őket.

— Meddig tart a búcsú Buzsákon?

— Nálunk már pénteken kezdődtek az előkészületek, hétfőn, kedden pedig még szabadságon leszünk...

Hórányi Barna

ki szívesen megfeledkezett,

mert nagy a vesződség vele. A fiatalok nem áldozzák rá az idejüket.

Az általános iskola belső termeiben fogott el először a szédület. Hosszú sorban álltak az érleklődők az ajtó előtt. Talán több német, mint magyar. Ök — az idegen ajkúak — tolakodnak a legkevésbé. Megilletődve csodálkoznak rá a buzsáki asszonyok munkáira. A »törzsanyag«, a Kisfaludy-gyűjte- mény most is szerepel, az élő népművészet is gazdag. A faragóké nem, különben. A tájház — nem messze az iskolától — még csak »ígéret«, hogy nemcsak búcsú idején láthatjuk Buzsák népművészetét. Az iskola adott otthont Jávori Béla fotókiállításának is. A képek elevenen kapcsolódnak a helyi hagyományokhoz. Értékmentő dokumentumok a falu múltjáról, jelenéről. Az is hagyomány