Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-15 / 191. szám

Köjál-ellenőr zés a Balaton-parton MAI KOMMENTÁRUNK / A tisztaság kötelező Két éttermet bezárnak Váratlan, ellenőrzéssel »lep­ték meg« a Somogy megyei Közegészségügyi és Járvány­ügyi Állomás ellenőrei és fel­ügyelői a - Balaton-parti étter­mek, bisztrók dolgozóit. A gondosan előkészített ellenőr­zés, amelyen az Egészségügyi Minisztérium képviseletében dr. László Nándor főorvos is részt vett, szombat reggel kez­dődött a tópart délnyugati ré­szén, s vasárnap a siófoki tér­ségben fejeződött be. A két nap folyamán 76 helyen vizs­gálták meg a konyhák és rak­tárak egészségügyi állapotát, s készítettek jegyzőkönyvet a helyszínen tapasztaltakról. A fölmérés tapasztalatait összegezve bizonyos fokú ja­vulásról számolhatott be a megyei ellenőrzést vezető dr. Herczeg Tibor igazgató és dr. Papp Teréz osztályvezető fő­orvos. Legalábbis az elmúlt évekhez viszonyítva tisztáb­bak, rendezettebbek az étter­mek, a bisztrók hátsó traktu­sai. A javulás mellett azonban jócskán akad kívánnivaló a közétkeztetés színvonalában, mint erről a helyszínen is meggyőződhettünk. Túlzsúfol­tak, a forgalomhoz képest szinte kivétel nélkül alulter­vezettek az egységek, így szá­mos helyen lehetetlen az elő­írásoknak megfelelően tárolni a különféle árukat. Gond, hogy az évről évre növekvő tu­rista forgalommal szemben állandó a munkaerőhiány. Számos étterem a főszezon vé­ge felé sem tudott takarítót alkalmazni. Vannak persze kedvező ta­pasztalatok is. A szántód! Rév-csárdát tavaly a rossz egészségügyi állapotok miatt be akarták zárni: most példa­mutató tsiztasággal fogadta az ellenőröket. Igaz, tavaly óta más a vezető. Jó a helyzet a zamárdi Kék Tó étteremben is. Ezek a példák igazolják, hogy az előírás szerinti műkö­dés nem mindig pénzkérdés. Tagadhatatlan tény persze, tv az éttermek zöme el­avult, lényegesen kisebb for­galomra készült, s műszaki ál­lapotuk is hagy kívánnivalót maga után. Sajnos, még mais előfordul, hogy a tervezők a Köjál-nak is benyújtott ter­ven napi százszeméiyes for­galmat jelölnek meg, s ez a valóságban már kezdéskor el­éri annak öt-hatszorosát. Ért­hető, hogy ilyen körülmények között nehéz kifogástalan ren­det tartani. Balatonfenyvesen a Bungalow étterem például vállalati üdülőnek készült, ahol á vendégek részben a jól felszerelt házacskákban ké­szíthetik el ebédjüket. Közben nyilvános üdülővé alakult át, s ma olyan nagy forgalmat kénytelen lebonyolítani, amely többszörösen meghaladja a hely adta lehetőségeket. Az »eredmény« az épületben és annak teraszán halmozódó kü­lönféle ládákon mérhető le. A tisztaság azonban a nehéz raktározási viszonyok és a túlfeszített munkatempó elle­nére is kötelező, hiszen egy fertőzés éppen a nagy forga­lom következtében esetleg több száz ember nyaralását ronthatja el. Sajnos, nem egy esetben pénzbírsággal végződött az el­lenőrzés. Ügy látszik, a ven­déglátóipari szakemberek oly­kor mintha megfeledkeznének arról, hogy a higiénia éppoly nélkülözhetetlen része szakmá­juknak, mint a szakácskönyv. Még mindig több helyen ta­lálni az előző napról eltett ki­főtt tésztát, belsőséget, holott ez már néhány órás tárolás után is fertőzötté válhat. Ezek­re különösen szigorúan ügyel­tek az ellenőrök, s ahol ilyen előfordult, ott a vétkes alig­ha kerüli el a pénzbüntetést. A vasárnapi ellenőrzés so­rán két étterem, a siófoki Csöpi és a leilei Zanzibar sor­sáról szigorú határozat dön­tött: azonnal be kell zárni mindkettőt, mivel a higiéniai követelmények legelemibb szabályait sem tartották be. A nagyarányú ellenőrzés, melyben a járási szakemberek is részt vettek, lehetőséget adott, hogy az egészségügyi illetékesek képet alkothassa­nak a Balaton-part jelenlegi helyzetéről. A jegyzőkönyvek­be írt dicséreteknél és bünte­téseknél azonban fontosabb az, hogy a vendéglátóipari válla­latok és dolgozóik átérezzék: a közétkeztetés több, mint ke­reseti lehetőség. Különösen áll ez a sok külföldit is fogadó Balaton-partra. B. A. Hajrá nélkül A naptárra pillantva ta­lán egy kicsit szokat­lan ennek az írásnak a címe: miért szóltunk augusz­tusban arról, amiről csak de­cemberben vagy januárban szokás beszélni — a termelés és értékesítés év végi hajrájá­ról? E jelenség — sajnos — népgazdaságunkban évtizedek óta szinte törvényszerűen is­métlődik, mindenki ismeri, el­ítéli és hangsúlyozza káros voltát — ennek ellenére min­dig visszatér. Köztudomású, hogy az év végi hajrá senkinek sem hasz­nos — fokozottan igénybe veszi a dolgozókat, nőnek a ■költségek, emelkedik a túlórák száma, az üzemekben kapko­dás figvelhető meg, ez növeli a selejtet, túlterheli a szállítá­si hálózatot, megnehezíti az ügyintézést, és tovább lehetne sorolni azokat a negatívu­mokat, melyek az év végi haj­rá nyomán keletkeznek. A Konjunktúra- és Piacku­tató Intézet egyik kiadványa (Laki Mihály: Év végi hajrá az iparban és a külkereskede­lemben) elemzi a jelenség okait és azokat az eszközöket, amelyek hozzájárulhatnak az év végi hajrá megszüntetésé­hez. A tanulmány bebizonyítja, hogy az év végi hajrá nem sajátosan a szocialista terv- gazdálkodás jelensége. 14 meg­vizsgált tőkés ország közül 11- ben törvényszerűen megfigyel­hető, bár a hullámzás mérté­ke, az év végi hajrá ereje lé­nyegesen kisebb, mint hazánk­ban. E jelenséget a nyugati köz- gazdasági szakzsargon »win- dof dressing« néven ismeri; amikor a vállalatok és a ban­kok arra törekszenek, hogy mérlegeik pozitívan alakulja­nak, és ennek érdekében igye­keznek minél nagyobb köve­telésállományt kimutatni. Ez a vállalat hitelképességének, a bank bonitásának megítélé­se szempontjából fontos minő­sítő szempont. A szocialista gazdaságban nem kell a mérlegek »optiká­jának« javítása érdekében év végi hajrába kezdeni. A terv­utasításos rendszerben ezt a jelenséget az éves terv meny- nyiségi teljesítéséhez, túltelje­sítéséhez fűződő érdek ma­gyarázta. 1968-ban a gazdasá­gi reform bevezetésével arra számítottak közgazdászaink, hogy a tervutasítások kötelező erejének megszűnése egy csa­pásra eltünteti az év végi haj­rá káros jelenségét. Sajnos, a gyakorlat cáfolta ezt a vára­kozást — az év végi hajrá napjainkban is érvényesül, bár tagadhatatlan, hogy mér­téke némileg mérséklődött. Mi az oka ennek a jelen­ségnek napjainkban, amikor a szándék éppen ellentétes, s káros hatását is felismertük? Az okok közül csak néhányat említünk : A tervezésben — a vállalati tervezésben is — ma még nagy mértékben érvényesül a bázisszemlélet. Ennek követ­kezménye, hogy a számbavé­tel időpontja az év végére — függetlenül attól, hogy a ter­melési és értékesítési folya­mat túlnő vagy áthúzódik a másik évre. Ehhez kötődik a nvereség, a jutalom stb. Nem kétséges, hogy az állandó nö­vekedésre hangolt (késztetett) vállalati politika az év végé­re »hozni« kívánja a kitűzött mennyiséget és értéket, még akkor is, ha ebbe olykor lát­szatteljesítések is keverednek. (Előfordult, hogy egy külke­reskedelmi vállalat partneré­vel megegyezett: vegyen meg valamit — majd a következő évben visszavásárolja.) A vállalatik olyan külső kö­zegben élnek, amelyben szin­tén az év végi hajrá érvénye­sül, azaz a rendelések teljesí­tésének mértéke különösen az első negyedévben visszaesik. Ezt magasabb készletállo­mánnyal át lehetne hidalni, de ennek anyagi terhei sem elhanyagolhatók. Ugyancsak az év végi haj­rára ösztönöz a beszámolta­tás mechanizmusa, amely de­cember 31-hez kötődik. Nem kis szerepe van a hajrában a b' 'Jegzettségnek sem, mely mind a vezetőknél, mind a dolgozóknál megfigyelhető: »majd a végén egy kicsit job­ban ráverünk.« E lkerülhető a jövőben az év végi hajrá? Ha megteremtjük az elle­ne ható feltételeket, jelentős mértékben csökkenthető, de teljesen nem szüntethető meg, s talán gazdaságilag ilyen ér­dek nem is áll fenn. Az azon­ban feltétlenül szükséges, hogy fékezzük, a termelés és az ér­tékesítés ciklikusságát mérsé­keljük. W. I. r irr Ne csak „papírból A kánikulában mindenki sűrűn töltögette az ásványvi­zet a poharába, s nagyon vár­ta már a tanácskozás végét. A napirenden éppen az »c-yebelc« voltak, ilyenkor mindenki gyorsan forgatja tovább a lapokat, amikor az egyikben döntve a másikra térnek. A résztvevők arra számí­tottak, hogy itt már nem na­gyon várható megjegyzés, hi­szen minden indokolt, fontos, természetesen egyetértenek vele a többiek is. így aztán többen felkapták a fejüket, amikor a végrehajtó bizott- s Q egyik tagja szólásra je­lentkezett a lakásszövetkezet ügyében. Nyugodtan beszélt, mégis érződött a felháboro­dás a hangjából. Egyik nap elsétált arra, ahol e házak épültek. Nagyon megdöbbent, amikor látta, hogy szerteszét hevernek a gépek, itt egy szállítószalag, amott egy be­tonkeverő, benne a félig be­leszáradt anyaggal. Már sen­kinek sem volt sietős a dol­ga, a többiek is érdeklődve hallgatták a kiegészítést a helyszíni szemle alapján, s a tanácskozás elnökének javas­latára a döntés is kiegészült azzal, hogy. a kár enyhítése végett gondoskodni kell a gépek őrzéséről, megóvásá­ról. Akik gyakran járnak ta­nácskozásra, jól tudják, hogy a légkör is szinte megválto­zik, ha valaki nemcsak any- nyit kíván tudni a témából, amennyi az előterjesztésben olvasható. Minden testületi tagnak módja van rá — s egyre többen élnek is a le­hetőséggel —, hogy véle­ményt kérjen a témában is­merős szakemberektől, Isme­rősöktől, vagy beszélgessen választókörzetének néhány tagjával. Ilyen alap nélkül egyre nehezebb helytállni a közéletben. Kaposváron például azt fi­gyelték meg, hogy a tanács­ülésen az egész lakosságot érintő, átfogó témák váltják ki a legnagyobb érdeklődést. Az élmény nem mindig jön magától, jó szervezéssel és irányítással például megsok­szorozható egy-egy testület helyi ismerete. Erre jó a ka­posvári módszer, amikor nemcsak a tisztségviselők lá­togatnak el egy-egy üzembe, hanem a végrehajtó bizott­ság úgynevezett nem függet­lenített tagjai is. Ehhez azon­ban változtatni kell azon a szemléleten, hogy a tanácson az első számú vezetőt vagy le-följebb a helyetteseit ér­tik. A vb-tagok természete­sen akkor tudnak olyanhely- színi munkát végezni, mint amilyet elvárnak tőlük, ha fel is készítik őket a témá­ban. Kétszeresen hasznos ez a módszer: egyrészt megsok­szorozza az erőt, sokkal több felé juthat el a végre­hajtó bizottság, másrészt jó­val több tapasztalat járul­hat hozzá a döntések meg­alapozásához. Az eddigi üze­mi tanácskozások is azt mu­tatták — például a Kaposvá­ri Ruhagyárban —, hogy nem az üzemi gondok kerülnek szóba, hanem a megyeszék­hely fejlesztésével, fejlődésé­vel kapcsolatos gyári véle­ményeket továbbítják. Az önkéntes és a szervezett beszélgetések, látogatások te­hát biztos városismeretet is adnak, hozzásegítik a testü­let tagjait ahhoz, hogy ne csak »papírból« ismerjék azt, amiben állást kell foglalniuk. Xj. G. Télen sajt, tej Naponta kétszer fordul a hűtőkamion. Naponta 65 ezer liter tejet ! ékből. Télen ennek zöméből hoznak a gépkocsik a marcali sajt készül. Görögországban, sajtüzembe a környékbeli tsz- j Spanyolországban is kedvelik 16 ezer pohár kakaót és egyéb áruféléket hűtőkamionokkal viszik a balatonszárszói táro­lóba. Ezenkívül hat gépkocsi térül-fordul naponta: Alsó- Bélateleptől Boglárig Marcali látja el az üzleteket, boltokat. A tej és a tejtermékek cso­magolása sokrétűbb munka a saj tkészítésnél. Mindenekelőtt több munkáskezet követel. Az üzem ezért nyaranta gimna­zistákat, szakközépiskolásokat vesz föl. Ök rakják ládákba a tejjel telt zacskókat, és egyéb nélkülözhetetlen munkákat végeznek. A gyár már a várható új szerepkörre készül. Egy-két éven belül — ha elkészül a kaposvári modern tejüzem — teljesen átállnak a sajtgyár­tásra. Ehhez a legtöbb felté- '1 már most megvan. Lesz viszont egy féléves átmeneti ! időszak, ez elé fejfájással néz a marcali üzem kollektívája. ! Várhatóan leáll majd a ka­Bánya példát mutatott Találkozás az erdőben Diáklányok rakják a tcjeszacskókaí. Ijedten ugrottak a békák a pocsolyába a tornacipős lép­tek dobbanására szombaton a dennai erdő útjain. Nagy lep­kék incselkedtek az erdő csendjét megzavaró fiatalok­kal. Szaporábban vert a szív, megnehezült a légzés, mire felértek a Kuckó-sarokhoz ve­zető kaptatón. Védőén borulnak a fák a két hangulatos erdei házikó fölé. A bányai KlSZ-szerve- zet ifjúsági találkozót rende­zett ebben a szép környezet­ben. A délelőtti nyolc kilo­méteres harci túra a gyönyö­rű zselici tájba vezetett ben­nünket. A vidék ismertebb pontjai adtak helyet egy-egy állomásnak. A versenyzők itt szellemi totóval bizonyíthat­ták az irodalomban, a zené­ről, az alkotmányról, a KISZ- ben, a politikában szerzett tudásukat. Szó volt a VIT- ről. Ügyességi gyakorlatokat is meg kellett oldaniuk _ a csapatoknak. Az utolsó előtti állomás a Feneketlen-tó volt. Átlátszó, tiszta vize alig fél méter mély. neve mégis őrzi a régi legendát. Azt mesélik, hogy valamikor egy paraszt- ember fulladt bele fogatával együtt a mocsárba. Innen a Mátyás kútjához vitt az út, ahol egyszer Mátyás király megállt ebédelni. Az itt élő emberek az öregektől hallott mondát, a fiatalok a túra emlékét őrzik. A találkozó két napján egyetlen név röpködött a le­vegőben: Vali. Czanka Valé­riáé volt az ötlet, hogy a ti­zennégy tagú alapszervezet meghívja Bányára a megye- székhely és a kaposvári járás KlSZ-fiataljait. Több mint kétszázan fogadták el a meg­hívást, s a szervezésben nem csalódtak. A huszonkét éves. törékeny, de hihetetlenül energikus lánytól sokan meg­kérdezték, hogyan mert bele­vágni egy ilyen nagyszabású rendezvénybe, ö bebizonyí­totta, hogy nem a szervezők száma, hanem a lelkes munka a fontos. A kaposmérői KISZ- bizottság és a járási KISZ- bizottság segítségével színvo­nalas programot állítottak össze. A falu melletti réten a ! KPM földgyaluja futballpá- lyát alakított ki. Szombaton egész délután röpült a labda. | A kispályás labdarúgásban a Pamutfonó-ipari Vállalat Ka­posvári Gyárának fiai és a bányai lányok bizonyultak a legjobbaknak. Orsó Miklós sakkmester, az olimpiai keret tagja, szimul­tán játékra hívta ki a sakk kedvelőit. A tizenöt táblás mérkőzésen, egy vereséget szenvedett. Nem vallott azon­ban szégyent így sem, hisz ellenfele. Kovács Beatrix. a tavalyi országos ifjúsági baj­noknő volt. P z éjszakára szállást adó sát- j rakat a honvédségtől kapták, j igaz, alvásra nem sok idő maradt. Alig kezdett sötéted­ni, a sátrakkal körülvett téren megpendültek a gitár húrjai. Incze Domonkos pol-beat da­lokat énekelt. Gaál József, a somogyi VIT-küldöttség tagja, érdekes élménybeszámolót tartott. A tábortűz lángja idős, csodálkozó arcokat vilá­gított meg. Eljöttek a hely- . beliek is, hogy megnézzék a| vidám társaságot. Tíz óráig a Cikk-cakk folkegyüttes, Ság- vári Róbert és Pozsonyi Imre pol-beat énekesek adtak ízelí­tőt műsorukból. Éjjel egy óráig szólt a zene, a diszkót Horváth László vezette. A tá­bortűz reggelig nem aludt ki, a gitár pengése sok fiút és leányt ébren tartott. Vasárnap a lemezlovas ze­nével ébresztette a lustálko- dókat. Benépesült a futball- pálya, nem volt szükség reg­geli tornára. A százméteres síkfutásban a Fazekas Házi­ipari Szövetkezet két dolgozó­ja bizonyult a legjobbnak. Aki éppen nem vett részt egyik sportversenyen sem, az a cserépvásáron szép habán kerámiák között válogatott. A Fazekas Háziipari Szövet­kezet dolgozói készítették tár­sadalmi munkában a meghí­vott vendégek ajándékait is. Kellemes, emlékezetes két nap volt. A bányai KISZ- fiatalok példát mutattak ab­ban, amiről az »Edzett ifjúsá­gért« táborban is szó volt. Nemcsak akkor lehet spor­tolni és jó rendezvényt szer­vezni, ha drága fölszerelése­ket vesznek és első osztályú sportpályát építenek. Tudták, hogy mit akarnak, lelkesen, jól szervezték meg a talál­kozót Isményi Éva az itt gyártott trappistát. Nyá­ron — ezekben a napokban is — megváltozik az arány, s jelentw.„elenné zsugorodik a sajtgyártás. A beérkezett tej több mint háromnegyedét közvetlenül szállítják a fo­gyasztóknak: 8000 liter zacskós tejet, 400 pohár tejföl!, 15— posvári, cseri tejüzem, s amíg az új tejgyár meg nem kezdi teljes erővel a munkát, áddig ők szállítanak a kaposvári he­lyett is.

Next

/
Thumbnails
Contents