Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-13 / 163. szám
Ráadásként a Lila ákác — másodszor... Székely István könyvéről Á jövő faszobrászai Szennában 51" Xmikor a Hyppolit, a lakáj ki tudja, hányadik felújításán, 1972-ben meghatot- tan köszönte az Uránia mozi esti közönségének tapsát, azt mondta: örül, hogy ezt a példátlan moziforgalmazási világrekordot — a Hyppolit több mint negyven év óta szakadatlanul műsoron van — magyar filmmel sikerült elérnie ... Megérdemelt pihenését csak a Lila ákác budapesti újrarendezése kedvéért szakította meg.« Nemeskürty István mondatait idéztük a könyvhöz írt »•zárszóból« (a lektorok egyike is ő volt). Székely István könyvét, a Hyppolittól a Lila akácig címűt nemrég jelentette meg a Gondolat Kiadó. Első és hátsó borítóján a szerző rendezésében készült filmekből vett fotók láthatók, s a kötetet is érdekes fényképek illusztrálják. Elolvasva szükségét érzi az ember annak, amit Nemeskürty István hozzáfűz. Nem azért, mintha Székely István visszaemlékezése önmagában nem lenne olvasmányos, vagy híján lenne a történeti pontosságnak, hanem azért, mert a világhírű filmrendezőt »-kívülről« köny- nyebb és hitelesebb elhelyezni a filmtörténeti folyamatban: értékei így inkább csillognak, mintha azokat önmaga csillogtatná, nagysága tár- gyilagosabban megítélhető, becsülhető, s kevésbé fenyeget a túlértékelés vagy túlbecsülés veszélye. Ha azt kérdezzük, miről szól ez a könyv, arra is választ kapunk, hogy kikről szól. Egy nagy rendező élet- útjáról (akinek a nevét kevesebbszer tüntették föl a filmeken »eredeti« formájában, mint külföldi — főként angol — változatában), kezdve attól, amikor »megcsinálta« az itthoni szerény stúdiólehetőségek között a már említett Hyppo- litot, addig, hogy a nagy sikerek (és majdcsaknem szégyellt produkciók) után het- vetkettőben hazajött, újra megrendezni — Bálint Andrással és Halász Jutkával a főszerepben — Szép Ernőtől a Lila akácot. Most Müller Péter adta a forgatókönyvet, ebből dolgozott Székely István. Talán emlékszik még az olvasó arra a tévéadásra, amikor a rendező a műsoridő szűkre szabott keretei között elmondta, milyen elképzelések vezetik az »új« Lila ákác elkészítésénél. Arról viszont ebben a könyvben szerezhetünk tudomást, hogy annak idején, jó négy évtizeddel ezelőtt a slágerré vált dalbetét és a remek színészi alakítások ellenére sem lett filmsiker belőle, csak a fővárosban. Mert ott a befejezést úgy fogadták el, ahogyan azt a szerző megírta, vidéken viszont a hepi- endet várták. És meg is kapták! A közönség — nagyhatalom: ez következik abból, hogy a Lila ákác »megnyugtató« végződéssel került a vidéki mozinézők elé, mert a befejezést a kedvükért átrendezték. Amikor a hetvenes évek elején a filmet felújították, Székely István — és a legtöbb néző — sajnálatára ezt az átrendezett változatot vetíthették csak, mert az ere- dei kópiát nem találták ... Csortos, Gázon, Kabos ... sorolhatnánk, kiket szerepeltetett filmjeiben, kiket fedezett föl a hangosfilm számára Székely István — itthon. És rangos névsort állíthatnák össze — a könyv meg is teszi — azokról a külföldi művészekről, akiket több tucatnyi filmjében, számos televíziós filmsorozatában szerepeltetett. Párját ritkító ív ez. Hogyan rendezett? Kikkel dolgozott együtt szívesen és leikkel nem? Kiket tanított meg a filmkészítés tudományára, s a világ mely pontján, milyen körülmények között forgatott? Minderre és még sok kérdésre választ ad a filmtörténeti szempontból is értékes, fordulatokban gazdag, és sajátságos humorral fűszerezett könyv. H. F. Besznyák Júlia budapesti diáklány tavaly nyáron egy kaposvári építőtáborban dolgozott. Munka után a környékkel ismerkedve jutott el Szennába. Megfogta őt a templom, a táj szépsége és a készülő falumúzeum terve. Attól kezdve mindig a fejében motoszkált, hogy ide vissza kell jönnie. Érettségi után — tavaly ősszel — a 18. számú Kaesz Gyula Szakmunkásképző Intézet faszobrász osztályába került. Az idén levelezést kezdett a falumúzeum gondnok- nőjével, s egyre többet beszélt osztálytársainak Szennáról. Végül hat fiú és két lány elhatározta, ha törik, ha szakad, akár a nyári szabadságuk alatt is, de eljönnek ide, hátha hasznát veszik a munkájuknak. Szerencséjük volt: az iskola vezetőinek, a Somogy megyei Múzeumok szakembereinek is tetszett a tervük. Nyári gyakorlatként két hetet Szennában tölthetnek. Július 3-án érkeztek. — Hoztunk magunkkal hálózsákot, mert arra számítottunk, hogy valamilyen pincében fogunk aludni. Kellemes meglepetés, hogy az átalakított papiakban, a múzeumtól kapott ágyakban alhatunk — mesélik a maguk készítette " ' v • tftSlZ Reggel hattól délután háromig dolgoznak a fiatalok: terepet rendeznek, téglát hordanak, zselicségi házaik faanyagát vegyszerekkel tartósítják. Hamarosan megérkeznek az ácsok, neikik is segítenek majd. A hiányzó afolaÚJ HANGLEMEZEK Séták Itáliában Másfél esztendeje, hogy az egész ország megcsodálhatta Fischer Ádám karmesteri képességeit A sevillai borbély tévéfilm-változatában. Eszményi operadirigens nem mindennapi muzikalitással, a kontraszthatásokra való különös érzékenységgel, vitalitás- "s-1 — így summázta véleményét akkor a nagyközönség és a kritika a 28 éves Svarovsky- tanítványről, s ugyanezt kell most megismételnünk a Hungaroton új Rossini-lemezének ürügyén, amelyen Fischer a pesarói mester néhány közkedvelt operanyitányát vezényli a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának élén. Olyan »slágereket«, mint A sevillai borbély, A tolvaj szarka, az Olasz nő Algírban, a Bruschino úr, a Semiramis és a Teli Vilmos pazarló szellemességgel hangszerelt, dallamötletekben is igen gazdag nyitányait Liszt Ferencnek számos alkotása megírására. Az olaszországi »vándorévelt« terméke volt a Michelangelo-szobortól sugallt II pensieroso, a Giot- to-képhez készült Szent Ferenc a hullámokon, a kedves mediterrán földet ábrázolják a Velence és Nápoly-sorozat darabjai, . s Firenze szellemóriásának adózik komor hódolattal a Dante-szimfónia, amelynek régen várt felvétele a napokban került az üzletekbe. A grandiózus programzenét szintén a Rádiózenekar játszotta lemezre, Lehel György vezényletével, a körvonalaiban kialakult Lisztösszkiadás eddigi produktumaihoz is méltó színvonalon. Elsősorban a dirigens és az együttes tökéletes »színérzéke«, a wagnerien bonyolult hangszerelés. legrejtettebb szépségeinek hibátlan »kihá- mozása« tűnik fel a technikailag is kiváló lemezen. A szó szoros értelmében pokolian tömören, hátborzongatóan »vastagon« rajzolta fel a harsonakórus a pokol kapujának »önvallomását« az első tételben, hasonlóan meggyőző Francesca da Rimini és Paolo Malatesta nevezetes szerelmi jelenetének líraian finom kidolgozása, az angolkürt gyönyörű szólójával A Purgató- rium-tétel »végtelen dallamainak«, szertelenül szerteburján- zó kromatikáinak éterein átszellemült, csodálatosan kimunkált előadása csak a legmagasabb világszínvonallal mérhető. A befejező Magnifi- cat-tételben közreműködő Kincses Veronika és a .Magyar Rádió női kara — Sapszon Ferenc betanításában — stílusos és kristálytiszta énekléssel járult hozzá a Hungaroton — ízlésesen illusztrált borítóval ellátott — szuper- produkciójának sikeréhez. L. A. asztal körül. —■' À termelőszövetkezettől kapunk ebédet. Eredetileg arról volt szó, hogy reggeliről, vacsoráról kiki maga gondoskodik, de a gondnoknö azt is előteremti. kokat, oszlopokat elkészítik, s a házak megrongálódott bútorait javítják. Csornai Kovács Géza, a tanáruk egy öreg bognárhoz kopogtat be a gondnoknő kiFÉSZEKRAKÓK A gyorsan váltakozó tempók, a dinamikai csapon- gások, a váratlan fokozások nem csekély alkalmazkodási képességet követelnek meg a karmestertől és a zenekartól egyaránt. Ami Fischert illeti, ő otthonosan mozog ennek a sokszínű i .mantikus muzsikának valamennyi rétegében. Szélesre fogott tempói a középső lassú részekben alkalmat adnak a nagy dallamívek kibontására — különösen szépen sikerült ebből a szempontból a Teli Vilmos-nyitány költői tájábrá- zolása —, a gyors részek stac- catókkal teli fokozásai azonban, elsősorban a nagyszerű, de operajátszáshoz nem szokott Rádiózenekar időnkénti elnehezedése miatt, néhol élettelenül cammogóvá váltak. tKivétel a Semiramis-nyitány, a lemez legigényesebb produkciója). Jóval nagyobb értéke az előadásnak a finnyás zenetörténészek és a sznob wagneriánusok által gyakran alábecsült, kezdetlegesnek kikiáltott hangszerelés minden árnyakra érzékeny, precíz kidolgozása. A lemez technikai minőségéről ugygn nem mondhatunk túlságosan sok jót, ám a néhol bár.tó alapzörej ellenére is jó érzés megfürödni : űnden idők legkönnyédébb kezű és leglustább operakomponistájának briliánsán szellemes, kellemes, frissítő dallamáradatában. Ugyanez a kimeríthetetlen »ihletbánya«, Itália adott ösztönzést a múlt század legzseniálisabb világpolgárának. A fészekrakók — a fiatal füstifecske pár — akkoriban érkeztek a kies vidékre, amikor a pirkadat még néha hóharmatot talált az alvó tavaszi mezőkön. Talán meg is bánták már, hogy ilyen korán útnak indultak, mert ahonnan jöttek, ott langyos volt a napsugár, bőséges táplálékot adott a levegőég, és puha volt a fészek, amelybe beleszülettek. Az elsők között érkeztek a nagy tó déli partjára. Hosszan köröztek a párát lehelő nádasok felett, táplálékot keresve, majd továbbrepültek, és lepihentek a villanyvezeték ezüstös csíkján. A tollúkat borzoló, csípős szél elől időnként behúzódtak az új ház szélvédett, déli oldalára. Ilyenkor hangtalanul kuporogtak egymás mellett, legföljebb néha csip- pantottak egyet-egyet. Vártak. Várták a tavaszt, a meleget hozót, a remények hordozóját, a fészekrakók boldogságának hónapjait, a teremtő, erőt adó, erőt sokszorozó boldogságét. Aztán az is eljött. Amikor penge-kék ruhájukon megvillant a melengető napsugár, elfelejtették a hideg napokat és éjszakákat. Figyelték « hétvégeken bénépesülő kerteket, a szorgoskodó embereket. Munka közben azoknak is jólesett a napfürdőzés, mert a nap még nem éget, a szellő lágyan simogató, és csend van. Ez az időszak a nagy tó partján a munkával töltött pihenésé, a csendé. Ez az időszak még a madaraké, mert a csendhez hozzá tartozik a madárdal; a rigófütty éppúgy, mint a verebek lármás csivitelése, meg a hazajött fecskék boldog éneke. A csend csak így teljes. A füstifecske pár az ismerős ház ereszalján május első napjaiban kezdte meg a fészekrakást. Szorgalmasan hordták szájukban a sarat meg a száraz fűdarabkákat. Ügy nekilendültek, hogy kétség nem fért hozzá: hamarosan elkészülnek. Aztán valami történhetett, mert leállt a fészekrakás. Pedig még a felénél sem tartottak. A hetekig árválkodó építkezés még a kóbor verebeket is gondolkodóba ejtette; le-le- szálltak a terasz vaskorlátjára, és fejüket félrefordítva lestek a félig kész fészekre. Elfoglalni még nem volt érdemes, mert lakni nem lehetett benne. Így hát a nagyszájú verebek rövid tanakodás után tovább- álltak. Akkor jöttek meg ismét — ki tudja honnan — a kékkabátos fészekrakók, amikor már senki sem számított rájuk. Hosszasan köröztek az ismerős hely fölött, majd lebegve, szárnyukat szétfeszítve, lábukat és barna pihés fejüket előretartva egészen közel repültek a fészekcsonkhoz. A verebek hangosan csiripelték: »Nini, hát ez hogy lehet, hát mégsem lettek hűtlenek ezek a villásfarkú fészekrakók?K A vaskorláton megpihenve az egyik fészekrakó — a karcsúbb — egykedvűen nézett körül, mint akit az égvilágon semmi nem érdekel. A párja nyugtalanul toporgott mellette, közben felnézett a fészekre, felröppent és kiült a szélére, majd újra visszament egykedvű párja mellé. Csi- csergett röviden, panaszosan kérlelőn. A karcsú nem válaszolt rá, csak unottan tollászkodott, majd hirtelen — nyílként fúródva a tavaszi égboltba — eltűnt. A csicsergő, a panaszos hangú, mint aki veszélyt sejt, kapkodó, darabos fejmozdulatok után gyorsan utánaröppent. Rövid idő múlva már ott lebegtek a félig kész fészek előtt, szájukban az építőanyaggal. Megindult újra a munka. Megállás nélkül röpültek ki és jöttek vissza az anyaggal. Elöl a karcsú, utána a csicsergő, a panaszos hangú. Csőrükkel tömték, gyömöszölték, rakták a sorokat. A fészek épült, és egyre gyarapodott. Ki érti ezt? Mivel tudta munkára serkenteni unottan tollászkodó párját a panaszos hangú — ez egyelőre titok mar alt. y Másnap a munkát lankadatlan erővel és szorgalommal folytatták tovább. A fészekrakás a következő hét végére befejeződött. A mű elkészült. Az utcán sétáló nyaralók meg-megállnak; csodálkozón akad meg szemük a fecskefészken. Olyan furcsa lehet ez? Űj házon máris fecskefészek. Ez már több, mint gics- cses. Pedig a fészek valódi és a fészekrakók is. Csak oda kellene figyelni a fiatal fészekra- kókra. Most éppen ott ülnek a házzal szemben, a villanydróton. A csicsergő most hosszan énekel, a boldogságtól szinte fuldokolva; remegőn boldog hangja messzire hallatszik. Énekel karcsú párja is. A világnak énekelnek az alkotás öröméről, amelyhez fogható nincs más. Ez lenne hát a titok nyitja? Igen, ez, de ezenkívül van még valami, amit csak ők tudnak; amitől a csicsergő, a boldogságát világba daloló is megnyugodott. Amitől az egykoron unottan tollászkodó párja is új erőre kapott. Lehet, hogy tudom, de lehet, hogy nincs igazam: a karcsú éppen most csipogta csicsergőnek, hogy apa lett, s ő a karcsú villásfarkú hamarosan anyai örömök elé néz. Kerner Tibor séretébem. Kölcsönkérik a satupadját. Az egyezség létrejön, s távozóban elsóhajtja magát a tanár: — De jó volna ez a satupad a mi gyűjteményünkbe ... Megérkezik az ebéd. Téglára rakott deszka szolgál ülőalkalmatosságul. Vidáman kanalazzák a bablevest. Ebéd után, cseresznyézés közben ismerkedünk. Egyikük: Kalló Viktor, mielőtt a faszobrász osztályba került, restaurátorként a műemlékvédelemben * dolgozott. Társai tisztelettel emlegetik szobrászművész apját, akinek nemrégiben kiállítása volt az iskolában. Kálié Viktor az iskola műhelyében kapja a gyakorlati képzést, a többiek bútorgyárakban, szövetkezetekben, kisiparosok mellett. Vita alakul ki: hol lehet legjobban megtanulni a szakmát. Á Faszobrász és Intar- ziakészítő Kisipari Szövetkezetei egybehangzóan dicsérik. — Ott a fa minden gyönyörűségét meg lehet ismerni, s a munka is szép. Az Országház aláíróasztalait ott csináltuk. A lányok a hársfáról, a jávorról beszélnek, de valamelyik fiú közbeszóL — Legszebb a dió. rí A fiatal tanár lefújja az I ebédidőt, munkára bíztatja tanítványait A templom feljárójának elkopott tégláit bontják ki, előkészítik a terepet a szakmunkásoknak. — Faszobrásznak készülünk, persze, hogy vonz bennünket ez a csodálaton íaka- zettás templom. Szívügyünk, hogy körülötte dolgozunk. Jó érzés, hogy ha ez a falumúzeum elkészül, abban a mi munkánk is benne lesz — fordítja komolyra a szót az egyik fiú. A késő délután és az este a beszélgetésé. Néhányan titokzatosan félrehúzódnák, majd lepedővel letakart tárgyat hoznak elő a vállukon. Ünnepélyes leleplezés következik: szépen faragott padot tesznek a meglepett gondnoknő elé Hűvösödik, a nap már lenyugvóban. Mérvéi Miklós furulyáján dallamok élednek. A reneszánsz zenét kedveli, de műveléséhez nem kap hangszert. Fejébe vette, hogy majd ő csinál. Az eget kémlelik, hátha az éjjel eső lesz. A lányok műanyag lappal takarják le a táj különböző részeiről idehordott ősrégi faoszlopokat. Gombos Jolán Somogyi Néplap
