Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

Tavaly 1600 somogyi középiskolás dolgozott országszert* az építőtáboraiban. Az idén már több mint kétezren vállalták a nyári munkát, ennyien még sohasem indultak megyénkből országot építeni.

1800 diák a KISZ központi táboraiba jelentkezett, c fiúk és a lányok jelenleg Kunje- h/értón és Komáromban dolgoznak. Négyszázan szákeb'o hazánk táboraiban laknak a nyáron, Nagyatádon, Marcaliban és Fonyódligeten most is megy a munka, Kaposváron és Barcson a közeljövőben kezdenek az első csoportok.

Somogyba más megyék diákjai is érkeznek. Lengyeltótiban hajdú-bihari lányok, Batatonbogláron hevesiek, Alsótekeresen szabolcs- szatmáriak, Balatonújhelyen baranyaiak serénykednek.

A legtöbb diák a mező- gazdaságban segít. Különösen nagy szükség van rájuk. A sok eső miatt egyre nehezebb a munka, és a lehető leggyorsabban be kell gyűjteni az érett gyümölcsöt, menteni kell, ami menthető. Sok helyütt volt már kényszerszünet, mert a zuhogó esőben nem engedhetik ki dolgozni a diákokat, bár még akkor is szívesen elindulnának. Nehéz őket maradásra, tétlenségre bimi.

Munkatársaink néhány somogyi táborba látogattak, a munkáról, a tábori életről érdeklődtek a gyerekektől és a felnőttektől. Egyetlen általános megállapítás: a vezetők mindenütt elégedettek a diákokkal, s ez a tény önmagáért beszél.

ELET A TÁBOROKBAN

il nyápicok már hazamentek

Aki néhány éve a fonyódli- geti ifjúsági táborban járt, nem vidult fel túlságosan. Szomorú látvány fogadta a látogatót, rendezetlen u tak, romló épületek, elhanyagolt, part... Kempingként kezdte pályafutását a Balaton mellett 1800 méter hosszan elnyúló terület, úttörőtábor lett később, azután elhagyott, gondozatlan dzsungellé vált.

Ma is rendetlenség fogadja az érkezőt, de már nem a pusztulás, hanem az újjászületés káosza. A partvédő mű elkészült, a tó már nem tudja elfoglalni a tábort. És mindenütt kibújtak a földből az épületek alapjai. Üdülőparadicsom lesz itt, úttörőknek, fiataloknak.

Szalai József, a Tanép művezetője mutatta meg, hol tartanak:

■— A konyhát és az éttermet magaban foglaló tömb egyik felének alapozása már kész, tart a szerelés, a másik végén is nemsokára elkészülnek az alapok. A leendő gondnoki lakást is lealapoztuk, hat társalgónál már a falak készülnek.

— Hányán dolgoznak itt?

— ötvenen vagyunk, és építőtáborozók segítenek. Az első

Visszafoglalják a parkot az autóktól

Az idén nyolcadszor szervezte meg a városi KlSZ-bizott- ság és a tanács az építőtábort Nagyatádon. Évről évre ugyanaz a cél: a város építésének és szépítésének elősegítése. Az első turnusban ötvennégyen dolgoztak, a munka százezer forint hasznot hozott. Most a második csoport munkálkodik. A diákok a József Attila Kollégiumban laknak, valamennyien a helyi szakmunkásképző intézet tanulói.

Az egyik brigádot a Parkszálló előtt találtuk meg. Egy gépkocsiparkoló helyére varázsolnak új virágoskertet.

Kiss József harmadik évfolyamos mezőgazdasági gépszerelő-tanuló a tábortanács elnöke így beszólt a munkáról:

— Már általános iskoláskoromban is sokat táboroztam, voltam többek között a kis- korpádi mezőgazdasági táborban. Most is szívesen tettem eleget a KISZ-bizottság felhívásának. Másodszor vagyok itt. A munkán kívül — nekünk, a tábortanács tagjainak — az a feladatunk, hogy ösz- szaállítsulc a szabad idős programot E két hétre is sikerült gazdag műsort szervezni. Hétfőn este részt vettünk egy fotókiállítás megnyitóján a Fegyveres Erők Klubjában. Megyünk moziba, strandra, táncestet és vetélkedőket is szervezünk. Egyszer a marcali építőtábor lakói jönnek hozzánk baráti estre.

A táborban tizenkét lány is tevékenykedik. A Széchenyi téri parkot csinosították, amikor találkoztunk.

Gyulai Erika kereskedelmi szakmunkástanuló:

— Az egyik barátnőm biztatására jelentkeztem a táborba, és nem bántam meg. Nagyon jól érzem magam. Büszkén sétálunk majd a megcsi- nosodott utcákon, tereken a táborozás után is. Jó érzéssel nézelődhetünk; ebben a mi kezünk munkája is ott van.

Dán József fiatal mérnöktanár, a tábor parancsnoka, az egyik munkahelyről a másikra siet, körülnéz; rendben megy-e minden?

— Diákkoromban minden nyáron építőtáborban voltam én is, eljutottam a hansági táborba is. Szeretek a fiatalok között lenni. Becsülettel dolgoznak valamennyien. A mostaniak felajánlották, hogy a napi hat óra mellett még mindennap egy órát a szakmunkásképző tornatermének építésén is dolgoznak. Érdemes hajtani, az első helyezett lány- és fiúbrigádok tagjait balatoni kirándulással jutalmazzák a rendezők.

Itt lesz a társalgó.

két turnusban középiskolások voltak, jól megtermett legények, ők nagyon sokat segítettek. Most tizenhat fiú van itt, nemrég még általános iskolába jártak. Tőlük nem kérhetünk annyit, a tjii munkánkat nemigen viszik előre. Persze nagyon igyekeznek, csa.c hát ide keményebb izmok kellenek. Természetesei lógni nem hagyjuk őket, hadd szokják meg a munkát, igyekszünk segíteni nekik. Brigádokhoz »adtuk ki« a srácokat.

Kaposvárról, Marcaliból és a felsőmocsoládi iskolából jöttek a végzősök Ligetre. Kis faházakban laknak, a mostani turnusban tizenhatan maradtak a huszonöt közül.

Kordély Gábor kaposvári diák mondta el fogyatkozásuk okát:

— Néhány srácot egyből hazaküldtek, mert még nem voltak tizennégy évesek. Azután jöttek a szülök látogatóba, s a kényesebbek elkezdtek siránkozni, hogy jobb otthon a mama szoknyájánál. Így azután ennyien maradtunk.

— És nem bánjátok?

— Nem. Dolgozunk, für- dünk, tévézünk, voltunk Badacsonyban. Beszélgetünk a munkásokkal. Kérdezgetik,

hogy hol tanulunk tovább, mi meg a munkáról faggatjuk őket. És persze megy a viccelődés, vidám emberek dolgoznak itt.

Fábri István Ecsenybő1, meglepő kijelentéssel kezdte:

— Szeretek dolgozni. Otthon is szívesen segítek, fát vágok elvégzek ezt-azt a ház körül Ilyen munkát még sohasem csináltam. A legérdekesebb az volt, amikor a mesternek kézre kellett adni a tégi át, meri nem mindegy ám, hogyan adjuk ...

Baksai Lajos Felsőmocsolad- ról:

— Már »öreg róka« vagyok. Otthon is építkeztünk, úgy megtanultam, hogy itt én vagyok a »menő«. Persze azért nem bántam meg, hogy eljöttem. És a szórakozás is jó.

Gábor még elmondta, hogy a táborozás után pénzért is dolgozik majd az egyik kaposvári áruházban. A többiek pihenni akarnak, nemsokára jön az újabb iskola — szakmunkásképző, gimnázium. Bár nem ártana, ha még néhány évig eltartana ez a nyár.

Aztán jött a kis dömper, nem volt több időnk a beszélgetésre, rakodni kellett, hogy nőjenek a falak.

Sóder, sóder

Lesűlt bőrű fiúk tolják a talicskát, simítják a betonl Marcali új óvodájának építkezésén. Az 522-es sz. Szakmunkásképző Iskola második osztályt végzett kőművestanu- lói nyári gyakorlatuk egy részét töltik itt Segédkeztek a falazásnál, most az épület tetejének betonkoszorúját készítik. Az építkezésen eddig 1370 órát dolgoztak a diákok, az alapozási, falazás!, födémépítési munkák hegyharmadát végzik el. Az óvoda átadásának határideje 1979. augusztus 31. Az építők azonban már ez év végére szeretnének elkészülni.

A fiúkat iskolai szakoktatójuk, Zámbó László irányítja.

— Két éve tanítom őket a kômûvesmesterségre, a hat és fél hét gyakorlat alatt is én vagyok velük. Négy és fél hétig lakásépítésen dolgoztak, ott sem. kellett szégyenkeznem

' miattuk. Ha valamit rosszul csinálnak, lebontatom velük. Csak így tanulhatják meg a szakmát. Egyébként az én fiam is itt dolgozik, ő Pécsen tanul. Csupán azért jött el, mert érdekelte a munka.

A sóderhalom mellett néhány kislány lapátol. Bírják az iramot, melyet a fiúk diktálnak. A nehéz munka fá radsága meg sem látszik rajtuk. Báli Éva a szakközépiskola számviteli gazdálkodási tagozatán tanul. Kezét hólyagosra törte a lapát.

— Miért nem választottál valami könnyebb munkát?

— Egy napot a rendelőintézetben dolgoztam a többiekkel, takarítottunk. Amikor szóltak, hogy kell az építkezésre négy lány, azonnal jelentkeztünk. Egész nap levegőn vagyunk, szívesebben csináljuk ezt. Meg aztán fogyóLAnyok »fogyókár*««.

kúrának sem rossz a lapátolás ...

Zámbó László cinkosan néz a lányokra:

— A múlt héten beugrattam őket, hogy két lánynak vissza kell mennie takarítani. Mindegyik megijedt, hogy őt küldöm el. Megállják a helyüket, nem maradnak el a fiúktól.

— Ha egy építőipari munkás teljesítményéhez hasonlítjuk, akkor a fiatalok milyen szinten állnak?

— Munkájuk megegyezik egy közepesen dolgozó felnőttével. A különbség az, hogy nem kapnak érte pénzt. A legjobbaknak majd jutalmat adunk.

Macz Jánost a talicska mellől hívtam el. Szakszerűen magyarázta a munkát. A hét végére kell elkészülniük a betonozással, de hiányzik néhány gerenda.

— Miért ezt a nehéz fizikai munkát választottad szakmádnak?

— Nagyon változatos, és a felépült Lézrá mint saját művemre nézhetek. A tanulást azonban nem akarom abbahagyni, technikumban vagy gimnáziumban szeretném folytatni. A SÁEV-nál vagyok szakmai gyakorlaton, velük kötöttem szerződést. Sajnos a nagyobb vállalatoknál nem lehet átlátni az egész munkát.

A gyerekek hat órát dolgoznak naponta. Tízóraijuk minőségéről nem kellett kérdezni őket, mert magam is meggyőződhettem róla. Fél liter kakaó, és két szelet kenyéren megtörölték a vajas kést. Ez még akkor sem elég a tizenhét éves fiataloknak, ha az iskolapadban ülnek. Kemény munkájukért táplálóbb ételt Is megérdemelnének

Hiányoznak a fiúk

Délutánonként megelevenedik a lengyeltóti építőtábor udvara. A melegítőbe, kék munkaruhába öltözött lányok elözönlik a portát, válogatják az otthonról jött leveleket. Ruhájuk sáros, kezük piroslik a meggytől, délelőtt az állami gazdaság gyümölcsösében dolgoznak. Koszorúban állnak a hirdetőtábla előtt, amely gazdag programot kínál a délutáni órákra.

Patvaros István táborvezető Debrecenből jött a feleségével együtt. Most végzi egyetemi tanulmányait, alig idősebb a tábor lakóinál. Beszélgetésünket is sokszor félbeszakították a tréfálkozó lányok.

— A napot reggeli tornára! kezdjük, majd a lányok hét órakor kimennek dolgozni. Ebéd után két óra csendespihenő van, ilyenkor lehet mosni, levelet írni, olvasni... Sok a sportprogram, ezt szeretik a legjobban. A röplabda-, tollaslabda-, evezősverseny iránt nagy volt az érdeklődés. Most készülünk a horgászversenyre; már elkezdték a bemelegítést.

A tábor szobáit 220 Hajdú- Bihar megyei lány foglalta eL Tíztagú brigádokban dolgoznak, természetesen munka verseny is van. A norma 42 forint, ezt még a leggyengébb dolgozók is túlteljesítették. Átlagban mindennap 200 százalékot érnek el. Amelyik brigád a két hét után az első helyen végez, egyhetes velencei üdülést kap jutalmul.

A tábor lakói a gondokról is beszéltek. A rossz idő miatt sokszor később tudnak csak kimenni a gyümölcsösbe, s előfordult, hogy addig nem kezdhették el a munkát, amíg a bogiári táborból meg nem érkeztek a lányok. Ilyenkor nehezen lehet elcsitítani a zúgolódást. I

A táborvezetőtől azt kértem, válasz- szón ki néhány olyan lányt, aki nem fél, ha beszélni kell. Többen ki is nevettek, mondván: van-e olyan nőnemű a földön, aki néha hallgat?

Hanzélos Éva azután bebizonyította, hogy kevés akad; mire lélegzetet vettem, ő már válaszolt. íme a monológ :

— Most harmadszor vagyok építőtáborban, korábban. Törökbálinton es Lakiteleken

dolgoztam. Van egy kis csapatunk, mindig együtt megyünk táborozni. Ide is tízen jöttünk az iskolából, Hajdúszoboszlóról. Én eddig minden évben dolgoztam pénzért is, bútorgyárban, kertészetben. Szabad időmben legszívesebben olvasok, strandolok. Orvosira akarok jelentkezni, ide is hoztam magammal néhány könyvét, és szívesen asszisztálok a doki néninek. Sajnos, már volt rá szükség. Ez a tábor tetszik, az ellátás itt jobb, mint az előzőekben, csak egy a baj, hogy kétszáz lány van összezárva. Szerintem az amolyan nagymama korabeli dolog, kialakítanak egy egynemű társadalmat, amilyen sehol sincs. Nemsokára hazamegyünk. Vár még egy nagy út, Lengyelországba megyek. Az eddigi munkámért kaptam az utazást a KISZ-től.

Csák Mária Biharnagyba- jómból érkezett, BerettyódjíaIla meleg lenne, beugranánk.

lun jár iskolába. Ö már kevésbé volt közlékeny, egy kis bíztatás után azonban elmondta:

— Szintén harmadszor dolgozom építőtáborban, és néhány barátnőmmel jöttem, mindig együtt vagyunk. Azért vállaljuk a táborozást, mert így könyebben eljutunk Magyarország sok tájára. A munkát sem röstelljük, szakközép- iskolások vagyunk, a nyári gyakorlaton is dolgozni kell. A munka jó. Szeretjük a meggyet, a cseresznyét. Jó adagot megeszünk szedés közben.

Petruska Mária a délutánokról »mesélt«.

— Ha meleg van, kinevezzük az épület tetejét női napozónak, és bámulunk. Sajnos, most két napig borús volt az id^. Unatkozni nem lehet, tol- lasozunk, csónakázunk a tavon.

Te meg babám szedjed ...

Volt rongyosbál, szellemi vetélkedő. Kijött hozzánk a veszprémi színház, fiatal képzőművészek is ide látogattak. Talán több könyed dologra vágynánk, mert építőtáborba nem azért jön az ember, hogy tudóssá képezzék. Persze lehet, hogy ez csak az én véleményem, és buta vagyok...

Kétkedését eloszlattuk, közben azt is megtudtuk, hogy lesz még könnyű szórakozás a nehéz munka után.

Amikor elmentünk, már befejeződött az ebéd, megkezdö- lött a csendespihenő; persze nemigen volt csendes. Labdázó, futkározó, vidám csapatokba verődtek a lányok. Ha csak bepillant valaki a táborba, akkor is észreveszi, hogy táborozni jó ...