Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-12 / 162. szám
Régi cikkek, mai gondok [Szentjakab helyett: Dorottya Zenei írások a Nyugatban Az írással hivatásszerűen foglalkozó emberek ma is gyakran emlegetik példaképeikként a század első felének nagy publicistanemzedékét »Jó volt Adynak és Kosztolányinak, Schöpflinnek és Bálint Györgynek — mondjuk olykor a hullámvölgyek mélypontján, kiszikkadt aggyal —, hiszen az ö idejükben a történelmi fejlődés korántsem volt olyan egyenes vonalú, mint ma, tehát volt miért felháborodniuk, volt okuk bőségesen arra, hogy tollúkat epébe mártsák«. Annál a törekvésnél azonban, hogy valamiképpen átmentsük a mába ezeknek az óriásoknak megalkuvás nélküli köz- életiségét, jellemszilárdságát és egész szellemi fényét, aligha ismerhet nemesebb célt az irodalomesztéta, a szépíró, a zenekritikus, az újságíró. A Zeneműkiadó új kötetének — a Nyugat című folyóiratban megjelent zenei írások Breuer János által válogatott gyűjteményének — olvasása közben egy kissé elkeseredtem. Mert műveltségnek és köz- érthetőségnek, érzékenységnek és indulatnak, bölcsességnek és egyszeriben felcsapó dühnek olyan csodálatos elegyét hozta létre finom íráskészséggel Jász Dezső és Berény Róbert, Tóth Aladár és Molnár Antal, Lányi Viktor és Bálint Aladár, Kosztolányi Dezső, Füst Milán, Keszi Imre és Szabolcsi Bence, amely előtt a kései szerény utód csak levett kalappal állhat, vagy minden meghökkentően tömör kép és stílusfordulat után idegesen rágyújtva, saját naggyá válásának reménytelenségén törheti megzavart fejét. Nekünk már nem adatott meg, hogy a neves festőművész—polihisztor, Berény Róbert módjára maró gúnnyal szegüljünk szembe a nagyapák szakállába kapaszkodó kon- 1 zervatívokkal Bartók Béla védelmében. Nem kell okos érvekkel hadakoznunk Richard Strauss és Arnold Schönberg ízes, de akkoriban kozmopolitán nemzetfertőző mérge ellen sem, mint az enciklopédikus tudású Jász Dezsőnek, és a ma, 88 évesen is romlatlan egészségben élő Molnár Antalnak. Ezek a kritikák és publiciszntikai írások — a gyönyörködtetés mellett — már »csak« kulturális fejlődésünk részletesebb megismerésére alkalmasak; ízlésficamok helyrezökkentésére, frontvonalak felszámolására ezen a területen nincs többé szükség. Sajnos, ' nem mindegyik cikk vált ennyire időszerűtlenné, marad tehát jócskán a »zsákmányból« a »problémanélküliségre« panaszkodó új kritikus- és publicistanemzedékeknek is. Például akkor rándul keserű mosolyra a szánk, amikor arról olvasunk Molnár Antal 1919-ben készült cikkében, hogy fővárosunknak egyetlen tisztességes hangversenyterme sincs ... Ma ugyanez a helyzet, ám a javulás kétségtelen jele, hogy hatvan év alatt — vidéken is épült egy hangversenyterem ... Lányi Viktor is fájó pontunkra tapint — fél évszázad elmúltával is — Ferruccio Busoni halálára írt nekrológjával. Mert vajon Igazán beépítettük-e már nemzeti tudatunkéba a Liszt-hagyományokat? Valóban elidegeníthetetlen szellemi tulajdonunknak tekintjük-e már a múlt század világviszonylatban is leguni- verzálisabb művészének örökségét? Nem biztos, hogy Lányi cikkének megállapításait a mai kritika képes lenne megcáfolni. E kötet tehát nem csupán olvasói lelkesedést ébreszt, hanem némi szégyenérzetet is. Az elhanyagolt hagyatékok, a zenei életünket nem ritkán manapság is körüllengő sznob légkör miatt. Ki ne látott volna már — például — a világsztár koncertjén önfeledten tomboló szmokingos-nagyestélyis közönséget, ugyanakkor — Ko- dály-hangversenyen — félig- meddig üresen tátongó nézőteret a hetvenes években? Holott Tóth Aladár 1925-ben vetette papírra ezt az élményt . .. Felháborít és megtisztít tehát ennek a nagyszerű antológiának az olvasása. Az írásmód pedig — a témának hatalmas szakmai felkészültséggel való, de széles háttérműveltséggel is körbeágyazott, mindig közérthető megközelítése — úgy érzem, nem egyszerűen a »profi« írástu- | dóknak készült minta. Sokkal több annál: a korszerű műveltség hibátlan, tökéletesre c-iszolt modellje. Ezért ajánlhatjuk nemcsak a muzsika rajongóinak, hanem mindenkinek, akit érdekel kulturális magyarságtudatunk »lábra- állásának« izgalmas históriája. L. A. Agyagtáblák üzenete Szocialista brigádok támogatásával Öregek napközi otthona a donneri városrészben két gondozónő és egy kisegítő személy gondoskodik. A déli főétkezésen kívül — melynek étrendjét életkoruknak megfelelően állítják majd össze — tízórait és uzsonnát is kapnak. Egészségükről a gyakori orvosi ellenőrzés gondoskodik. Az otthon vezetői rendszeressé kívánják tenni az olyan tanácsadásokat, melyek az öregeket érintő egészségügyi, közlekedési és egyéb ismereteket tartalmaznák. A kellemes időtöltést pedig televízió, rádió, kis házikönyvtár, sok napilap és képes hetilap biztosítja. Kedves hangulatú házi ünnepségen adták át tegnap délután Kaposvár negyedik öregek napközi otthonát a Zrínyi utca 19. számú házban. Dr. Varjú Irén főorvos, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetője, meleg szavakkal köszöntötte az avatáson résztvevő, mintegy harminc idős embert, akik régóta várták már az új otthon megnyitását. Külön kiemelte azt a széles körű társadalmi összefogást, melyet a város szocialista brigádjai tanúsítottak. A különböző vállalatok és intézmények dolgozói több mint 60 ezer forinttal járultak hozzá a felújítás költségeihez, és jelentős memy- nyiségű társadalmi munkát is végeztek. A mozgalom elindítóinak — a Pamutfonó-ipari Vállalat Dobi István szocialista brigád tagjainak -külön is megköszönte a segítségét a föorvosnő, akik a Naplemente című tv-riport hatására intéztek felhívást a város dolgozóihoz, majd reményét fejezte ki, hogy továbbra is fennmarad a jó kapcsolat a szocialista brigádok és az otthon lakói között. Beszédét a következő szavakkal fejezte be: Az orvostudomány segítségével elértük, hogy éveket már tudunk adni az idős embereiknek, most arra törekszünk, hogy ezeket tartalommal töltsük meg. Ezután a Gilice utcai óvodások kis műsorral és néhány szál virággal kedveskedtek az idős embereknek. Dallal, tánccal, versikékkel köszöntötték az öregeket, akik mosolyogva, némelyek könnytől csillogó szemmel fogadták a kedveskedést. A három szobából és szociális helyiségekből álló öregek napközi otthonát a hét minden napján reggel 8-tól délután fél 5-ig látogathatják az idős emberek. Ellátásukról KÜRTI ANDRÁS Csodák a színházban Ettől eltekintve vagy éppen ezért, ez a vegyesházasság igen sikerültnek mondható. Mint általában a vegyesházasságok. Tudniillik, amikor két színészember nem egymást veszi el, hanem a színész »privát« nőt vezet • oltár vagy anyakönyvvezető elé, a színésznő »privát« férfihoz megy hozzá. — Ez egy alvilági tempó! — kiabált fölháborodottan a harminc év körüli, törékeny, szőke-nő, doktor Vahalla Anna, Szórády Béláné. — Erre A hideg, őszinek tűnő eső másodszor hiúsította meg a szentjakabi nyári esték rendezvénysorozat monostori bemutatóit. Ez a nyár eddig nem kedvezett a szabadtéri előadásoknak. A kaposvári szép terv így nem valósulhatott meg maradéktalanul. De dicséretes, hogy a Dorottya- szálló nagytermét biztosítják pótszínhelyül, így — ha nem is a szentjakabi monostor magasában, szabad téren — mégis létrejöhetnek a produkciók. Hétfőn este 20 órakor például a kassai Szép Szó Színpad műsora. Vértes Elemér, a Fonómunkás Kisszínpad vezetője házigazdaként köszöntötte a közönséget, és néhány szóval bemutatta a vendég együttest, mely fiatal amatőrszínpad. Mégis, egy nagydíjat már magukénak mondhatnak : tavaly ők nyertek a balassagyarmati amatőrfesztiválon, ahová az Ady igaza című (Fábry Zoltán által írt) műsorukat vitték. A magyar nyelv ápolása a céljuk; nagy és tiszteletet ébresztő vállalás. Hétfőn este két produkciót mutattak be Gágyor Péter dramatizálásá- ban, rendezésében. Ezzel egyenértékű munkát végzett a koreográfus, Gágyor Ildikó. Kultúrtörténeti értékeket mutattak fel a kassaiak, amikor a finn népköltészet eposz- szá öszeállított nagy művét, a Kalevalát és a mérhetetlen időmesszeségből, az ókori Közel-Keletről érkezett agyag- táblás üzenetet, a Gilgamest előadták, A Kalevala önálló énekeit a XIX. század második negyedében szerkesztette egységes, nagy ívű művé Lönnrot Illés. Vejnemöjnen, Ilmarinen, a gonosz Louhi, Joukahajnen kalandjai akár a magyar népmesék hőseinek történetei. Éreztük a rokonságot. Gilgames — ha igaz — időszámításunk előtt, a XXVII. században élt. Alakját megőrizték a sumér, az akkád, a hettita szövegek. Az újasszír változatot a XIX. század második felében ásatások hozták felszínre, tizenkét agyagtábla formájában : Asszíria királyának, Asszurbanipalnak ninivei gyűjteményéből. Mai tudásunk szerint ez az emberiség legelső nemzeti eposza, tizenkét táblán három és fél ezer sor. Cselekményszálai, problematikája a Kelet mitológiáiban, a bibliában, illetve a homéroszi eposzokban is fellelhetők. Istenek, mitikus lények között Gilgames ember, tehát halandó. Mégis az ő életét fogja keretbe a mű, így lesz halhatatlanná. A kassai Szép Szó Színpad rokonszenves, tehetséges együttes. Vállalkozásuk hatalmas, tiszteletreméltó. Egyfajta népművelő színház az eszményük ; kultúrtörténeti értékeket tolmácsolni, széles körben terjeszteni. Az ilyen vállalkozásnak mindig az a mércéje, hogy sikerül-e a művet közönségközeibe hozni, úgy előadni, hogy a nézők az első pillanattól az utolsóig értsék, mi folyik a színpadon, illetve a játéktéren, s valamiképpen részeseivé váljanak a produkciónak. Gágyor Péter többszörös gyűrűzésű játékteret szervezett a produkcióhoz: egy paraván előtt, mögött is játszatja a szereplőket, fölöttük pedig sifcbá- bokat látunk. Ez utóbbiak funkciója nem világos. Be- mikrofonozták a játékteret, s bőven élnek a világítás eszközeivel is. Ami a játékot illeti, annak legfontosabb eleme a mozgás. Nyugalmi helyzet alig fordul elő ezen a játéktéren; az együttes igen jelentős mozgáskultúráról tesz tanúbizonyságot, s még ennél is nagyobb fegyelamrőL Más kérdés viszont az, hogy az állandó mozgás, tánc is jelenthet egyfajta monotóniát. A két produkció két és fél órája olyan hosszú idő, melyet egy profi színház is csak úgy vehet igénybe, ha igazán jó. Amatőregyüttesnek nem szabad ilyen időterjedelmű előadásra vállalkoznia, ha sikert szeretne aratni... A szóban forgó produkcióban például a koreográfia és a szöveg sokszor önálló életre kel, nem kiegészítői egymásnak. Ugyanígy a tudatosan alkalmazott többszólamúság és a visszhang-effektus. Gyakran káoszt eredményezett. A Kalevala esetéiben nagyobbat, a Gilgamesnél kisebbet. Ez utóbbi gyakorolt rám nagyobb hatást, noha olykor bizonyos tempótlanság érzékelhető volt itt. az agyonkoreografáltság ellenére is. A fő gondunk a produkciókkal kapcsolatban, hogy nem döntötték el: pó- di um játékot vagy színjátszást vigyenek-e a nézők elé. Így végül is negyedórákra a közönséget veszítették el, s valósággal felélénkültünk, ha egy- egy dialógus következett. Más kérdés viszont, hogy dramaturgiai hiba, ha a jelenlevő szereplő helyett egy kórustag beszél, mint a Gilgamesben olykor-olykor. A hangerővel is jól kell gazdálkodni; egy- egy — de ritka volt! — halk mondatnak, egy rövid szünetnek nagyobb a hatása, mint a fortisszimónak. Kifogásaink ellenére is jó benyomást keltettek, s visszavárjuk kassai vendégeinket. Leskő László nincs enyhébb kifejezés. Mi ott a gyárban idegfrászban élünk egy hete, tűvé tesszük a laboratóriumi helyiségeket, ■ egymást gyanúsítjuk, rendőrségi följelentést fogalmazunk, tudományos kémek után szimatolunk, és akkor a művész úr!... — Mi van a művész úrral? — érdeklődött szelíden, halkan Szórády. — Akkor a művész úr ide áll, és csak úgy mellékesen kér tőlem rfiég egy új doboz mestabint, mivel fogyóban van az a mennyiség, amelyet ellopott. I Mint egy besurranó tolvaj! Egy gengszter! — Álljon meg a menet! — emelte föl mutatóujját a színész. — Vigyázni a jelzőkkel és a hasonlatokkal! Vannak dolgok, amiket még magától sem tűrök el! Különösen akkor, amikor dicséret illet, nem bírálat! És hála! Hajához kapott a doktornő. — Micsoda?! Még én legyek hálás magának?! — Kellene, hogy az legyen, de én nem ragaszkodom hozzá. Tekintse úgy az egészet, mintha a maga karrierjét nem is viseltem volna a szívemen, hanem csak általában a tudomány, az emberiség érdekében vállaltam volna az egészet. Hogy magamon próbálom ki annak a szemek a hatását, amelyről maga évek óta duruzsol a fülembe. Hogy milyen lassan haladnak a kísérletek, hogy mennyi a ve- sződség, a zsákutca, milyen felemások még a tapasztalatok. Hogy mennyire áttekinthetetlenek mennyire nem szabályozhatok az élettani hatások még az állatoknál sem, jaj istenkém, mikor kerülhet sor humán próbákra, ha egyáltalán sor kerülhet és így tovább. Tessék, folyamatban van egy emberen végzett kísérlet ! Egész villámnyaláb cikázott elő Vahalla Anna zöldesszürke szeméből. — Tehát maga a tudomány mártírja?! Egy önzetlen hős?! Egy félelmet nem ismerő emberbarát?! Egy Madame Curie, egy Albert Schweitzer, egy .. . egy ... Szórády hangot, hangnemet változtatott. — Nem értem magát, szivecském. Mit vacakol az előzményekkel? Miért az én karakteremet jellemzi, a tettemet értékeli? Ahelyett, hogy a ragyogó tényt venné tudomásul? Ahelyett, hogy örülne, tapsolna, amiért sikerült egy meglehetősen hatékony dilibogyót előállítania. Az asszony lerogyott egy székre, sírva fakadt. — Szórády maga egy őrült! — hüppögte. — Egy kötözni való bolond!... Mondja, hogyan vetemedhetett ilyesmire? ... Hány szemet vett be a mes ta bi nb ól? „. Es mióta szedi orvosi felügyelet nélkül? ,.. Most mit érez? ... Vannak fájdalmai?... Milyen a közérzete? A színész lehajolt, gyöngéden megsimogatta felesége aranyszőke haját. — Nem kérdez maga egyszerre túl sokat, kedves? De nem bánom, vegyük sorrá. Először is, ami a közérzetemet illeti, biztosíthatom róla, hogy kitűnő. De azért valami szokatlant, valami rendkívülit mégis érzek. — Mit, az isten szerelmére? Fájdalmat? Szorongást? (Folytatjuk.)
