Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-11 / 161. szám
Bevonulok Becsülettel szolgáljanak! Kaposvár, ÊDOSZ Művelődési Otthon. A színházterem zsúfolásig. Fiatal fiúk és hozzátartozóik: szülők, testvérek, feleségek, menyasszonyok ülnek együtt. Búcsúznak, búcsúztatnak. A rövid frizurás fiúk azért lőttek, hogy eleget téve állampolgári kötelezettségüknek, megkezdjék tényleges katonai szolgálatukat. Még civilben vannak, de már katonák. Előbb orvosi vizsgálatra vonulnak, hogy nem történt-e a sorozás óta valamilyen baleset, betegség, amely esetleg alkalmatlanná teszi őket a . katonai szolgálatra. Azután, következik az adategyeztetés: milyen változás történt az eltelt néhány hónap alatt, amióta katonai szolgálatra alkalmasnak bizonyultak? Egyikük gépész-; flletve elektromérnöki diplomát szerzett, egy másik fiatal — lakatos volt, amikor sorozták — újabb szakmunkásvizsgát tett. Néhányan megnősültek, családot alapítottak. S volt olyan, aki nem jelentette be harmadik gyermekének születését. Pedig, ha megteszi, már nem kell ide jönnie, mert nem hívhatják be katonai szolgálatra. Az adategyeztetésnél kitűnik, államunk sokoldalúan gondoskodik a katonai szolgálatra bevonulókról : a hozzátartozókat segélyre vagy, családi pótlékra javasolják. Eljár a hadsereg annak érdekében is, hogy az OTP-nek nagyobb összeggel tartozó havi fizetési kötelezettségét a ka- tanai időre mérsékeljék. Néhány vállalat nem elég figyelmes a bevonuló munkatársai iránt. Volt olyan nős, családos fiatal, aki csak a bevonulási segély felét kapta meg, s akadt néhány, akiről teljesen megfeledkeztek. Derűs pillanat is adódott. Az egyik fiatal panaszolta, hogy nem kapott bevonulási segélyt. Azután kiderült: önálló iparos, a »mulasztás« tehát saját magát terheli! Most már túl vannak a formaságokon. Hozzátartozóik társaságában ülnek a színházteremben, s velük együtt figyelik az ünnepélyes , búcsúztatást. Szárics Sándor alezredes a »Somogy megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság nevében köszönti őket, majd ismerteti a honvédelmi miniszter parancsát. Arra kéri a fiatalokat, hogy teljesítsék becsülettel katonai kötelezettségeiket. Ezt kérte Kaposvár lakói nevében Novak Ferenc, a Hazafias Népfron városi bizottságának titkára is, majd a katonai szolgálatról, a fiatalok felelősségéről beszélt Lebó József hadnagy. Becsülettel szolgálni. Ez a célja valamennyi most bevonuló fiatalnak. Hódos Imre, a Kutasi Állami Gazdaság asztalosa, Farkas József, a Vasipari Műszaki Ktsz hűtő- gépszerelője, Benke József MÁV-géplakatos, Hajas János, a GELKA szerelője és a többiek is ezzel az elhatározással kezdik szolgálatukat. — Erre kértek bennünket hozzátartozóink, ezzel köszöntek el tőlünk a munkahelyünkön is. S ezt tanácsolták a már leszerelt vagy még szolgáló barátaink. Aki így tesz, azt a hadsereg is megbecsüli. A hivatalos ünnepség befejezése előtt még Puskás István főtörzsőrmester — az egyik alakulat nevében — köszönti a szülőket, a hozzátartozókat. a bevonulókat, s ígéri: segíteni fogják a fiatalokat, hogy mielőbb beilleszkedhessenek egységeik közösségébe, s jó katonákká válhassanak. Derűs percek, vidám műsor következik az utolsó együtt- töltött órák így könnyebbek. Azután a fiatalok útnak indulnak, hogy megkezdjék felelősségteljes munkájukat, a haza fegyveres szolgálatát. Szalai László Megkönnyítik a munkájukat Újításokon törik a fejüket Nehéz volna összeszámolni azokat az ésszerűsítéseket, módosításokat, melyeket az Óbudai Gépipari Szövetkezet marcali telepének dolgozói nyújtottak be munkájuk könnyebbé tétele érdekében. Az üzemben egy kis közösség feladatának tekinti, hogy a nehezen és drágán beszerezhető célgépek“ helyett »-házilag« készítsen egy-egy munkafolyamat elvégzésére alkalmas berendezést, hogy a meglevő gépparkon végezzen ki- sebb-nagyobb módosításokat, és így tegye lehetővé egyes termékek olcsóbb, gazdaságosabb előállítását A lelkes gárda egyik tagja Erháth János, a tmk-műhely vezetője. Hét gépet említ, melynek létrehozásában ő is tevékenyen részt vett És ezek csak a nagyobb, szép hasznot hozó újítások. Valamennyit, az apróbb módosításokat is beleértve, aligha tudná elsorolni. — Mi hajtja, mi ösztönzi az újítót? — Belső Indítékát érzi az ember. Hatékonyabbá, köny- nyebbé tenni egymás munkáját. Ez vezérel, amikor elkezdem tömi a fejem valamilyen új megoldáson. Természetesen nem hiányzik a szakmai ambíció sem. Aki érti és szereti a mesterségét, annak előbb-utóbb kedve támad a saját ötleteit is közkinccsé tenni, hasznosítani. Az állandó szakmai fejlődés szintén nagyon fontos, csak így lehet eredményt felmutatni. Sokat járunk tapasztalatszerzés céljából más üzemekbe, és az újító szemével figyeljük az ottani munkát. Mindenütt látunk néhány jó megoldást, s azt nálunk is lehet hasznosítani. — Mindig van mit újítani? — Úgyszólván korlátlanok a lehetőségeink. Sokféle terméket állítunk elő, s a jószemű ember mindenütt észrevesz valami jobbítani valót. A gazdaságosság sem utolsó szempont. Példaként említhetem az ollós emelő orsóját. Készen kaptuk egy másik üzemtől, de sokba került, és a szállítás sem volt egyenletes. Elhatároztuk, hogy magunk állítjuk elő. Most huszonhét forint helyett csak hetet fordítunk rá. — Elismerik a munkájukat? — A kitüntetéseken, jutalmakon kívül nagyon jólesik, hogy a vezetők gyakran kikérik a véleményemet, és nemcsak szakmai kérdésekben ... Persze ehhez tartani kell a színvonalat munkában és becsületben egyaránt Sok ember ötletére, hasznos gondolatára van szükség, amíg egy újítás megvalósul a marcali telepen. Nemegyszer rhég az összeállítás során is módosítanak rajta. Munka közben még jöhetnek újabb és jobb ötletek, ezeket vétek volna figyelmen kívül hagyni. Ha egy eddig nem gyártott termék elkészítésére kötött szerződést a szövetkezet, szinte rá vannak kényszerítve arra, hogy a szükséges képek a lehető legrövidebb idő alatt elkészüljenek. Nem vállalhatják annak a kockázatát, hogy a hosszadalmas gyártáselőkészítés miatt elavuljon az áru, mielőtt még a piacra kerülne. Éppen ezért rugalmas megöl-' dást választottak. Először elkészítik a berendezést, azután jöhet a -papírmunka«. Így elkerülik annak a veszélyét, hogy a bürokrácia útvesztőjében elkallódjon az ötlet. L. J. Az EVM és az építők szakszervezete vezetőinek megbeszélése X minőségi bérezés szélesebb körű alkalmazásáról és az ehhez szükséges feltételek megteremtéséről közösen intézkednek — határozták el hétfői megbeszélésükön az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint az Építő-, Fa- és Építőanyagipa- ri Dolgozók Szakszervezete vezetői Ábrahám Kálmán miniszter és Gyöngyösi István főtitkár elnökletével. Megállapították, hogy az idén előirányzott közös program termelési, gazdálkodási, bér- és szociálpolitikai feladatainak időarányos része teljesült. A második félévben elsősorban a fővárosi lakásépítés és több jelentős nagy beruházás, mint például a paksi atomerőmű építési feladatainak megvalósítása érdekében újabb közös intézkedéseket tesznek. A munkaerő koncentrálása és a munkaidő jobib kihasználása különösen fontos ezeken a munkahelyeken, s ezért kívánatos a hatékonyabb anyagi ösztönzés is. A megbeszélésen elhatározták, hogy a vállalatoktól következetesen száimonkérik : megtették-e a szükséges intézkedéseket a tervekben előirányzott átlag bérnövelési, valamint szociális és kulturális feladatok teljesítésére. A minisztérium és a szakszervezet is szorgalmazza az üzemi demokrácia új fórumainak hatékonyabb működését. A minisztérium felszólítja a vállalatok igazgatóit: követeljék meg a közvetlen termelésirányítóktól és a vezetőktől, hogy körültekintőbben gondoskodjanak a demokratikus üzemi fórumok rendszeres megtartásáról és előkészítéséről. ifjúságpolitikai nyári egyetem Salgótarjánban A fiatalok érdekképviseletével és érdekvédelmével foglalkozó tíznapos ifjúságpolitikai nyári egyetem nyílt hétfőn Salgótarjánban. A részvevők — megyei és nagyüzemi KISZ-bizottságok; munkatársai, vállalati oktatási előadók, ifjúsági felelősök, közművelődésben dolgozók, szakmunkás- képző intézeti igazgatók — az ország különböző részeiből érkeznek a városba. A megnyitó előadást Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára tartotta. A nyári egyetemen előadások hangzanak el többek között a szakszervezetek szere-, péről az ifjúság érdekvédelmében, az üzemi demokráciáról, az ifjúság politikai közéleti aktivitásáról. A hallgatók üzemi ifjúsági klubokat keresnek fel, ellátogatnak többek között a ka- rancsberényi felszabadulási és partizán emlékmúzeumba. NOSTRA sítás: le kell szedni a Nostra (mienk) feliratot, mikor az végre fedte a y al áságot. A betűk eltüntetése végül is nem sikerült: nem akadt vállalkozó, aki a 30 méteres magasságban elvégezte volna ezt a »munkát-«. (Ma hasonló okból húzódik évek óta az épület tatarozása ...) Borsföldi Ferenc 1948 óta dolgozik a NostránáL — Gépkezelőként jöttem ide 1,70-es órabérrel. Keveselltem, így hát átkértem magam rakodónak. Azóta sokszor eszembe jutott, hogy milyen sokat jelentett az a néhány év. Később az íróasztal mellett is pontosan tudtam, mit bír el egy ember és mit nem... Volt, hogy négyen egy óra alatt 150 mázsát vittünk föl a vállunkon a második szintre. Ha ma ezt kérném, az emberek bolondnak tartanának... Mikor kimondjuk, rakodó- munkás, zsák alatt görnyedő emberre gondolunk. Pedig ma csak elvétve akad ilyen feladat A szem legtöbbször emberi kéz érintése nélkül jut a toronyba. 1950-ben még vödörben vittük a vizet a mosakodáshoz. Ma, ha a hat bojler közül egy elromlik, általános a fölháborodás. Tudom nem szabad így hasonlítani, mégis elgondolkodtató, hogy az idővel mennyire ösz- sze zsugorodott az egykori »felhőkarcoló«. A Nostra ma egy az ezer munkalehetőség közül... . A barkácsolót is megihlette a város »legnagyobb épülete«. Zádor Mihály várostörténeti könyvében a műemlékrombolás »kiváló« példájaként említi a megyeszékhely középkori várára épült Nostra gabonatárházat. Alighanem az építéséről 1930 sziveszterén döntő városi elöljárók is tudták, hogy a 150 ezer pengős építkezéshez adott 600 négyszögölnyi telek voltaképpen az egykori vár területe. De hát ki is emelhetett volna szót a várostörténeti emlék érdekében? Ki látott akkor felbecsülhetetlen értéket egy »romhalmazban« ? Ne feledjük: mélypontján volt a gazdasági válság, százával ténferegtek az utcákon a munkanélküliek. A lapokban mindennaposak voltak a munkanélküliséget enyhítő javaslatok és ígéretek. A kaposváriak várták a '»nagy közmunkákat«, holott üres volt a »város erszénye«. 1930- ban mindössze három új létesítmény született: a csend - őrparancsnokság épülete, a zálogház és az ínségkonyha .. A Nostra építkezése ilyen körülmények között mindenáron »tető alá hozandó« vállalkozásnak számított. A vasbeton gombafödémmel épült hatemelet magas, 270 vagonos tárház építkezése 80 embeT számára adott munkát. Az alapozást májusban kezdték, július 27-én pedig már bokrétaünnepet rendeztek a kőművesek. Október végén kifogás nélkül adták át ezt — a korabeli sajtó szerint — legmodernebb, amerikai méretű épületet, melyben 17 vagon vasat használtak föl. Kinek volt pénze 1931-ben ilyen építkezésre. A válaszra haloványan utal a jelző: »amerikai méretű«. A gazdasági válság csak a gabonatermelők tízezreinek jelentette a tönkremenést. A jóval áron alul fölvásárolt gabona valahol busás hasznot hozott... Az átadás napjaiban rengetegen jelentkeztek munkát remélve. Borsföldi .Istvánt is sokan irigyelték, pedig csak néhány heti idénymunkát kapott. — Apám máig is élete egyik szerencsés eseményeként említi, hogy sikerült bejutnia a Nostrához — emlékezett fia. Borsföldi Ferenc, a tárház mai műszaki vezetője. — Valamikor a harmincas évék végén történt, hogy ebédet hoztam apámnak. Akkor láttam először belülről »a város legnagyobb épületét«. Tízéves voltam, és ijesztően óriásinak láttam itt mindent. A háború alatt hadtáprak- tár volt a Nostra. A felszabadulás után 1949-ben államosították. Mai szemmel visszás, hogy pont akkor jött az utaAz ötvenes években akadt, aki egyszerűen le akarta bon- tatni a Nostrát »politikai és műemlékvédelmi megfontolásokból«. Mivel azonban akkor ez volt a megye egyetlen elfogadható gabonatárolója, a javaslatot nem követte tett. Azért utána is évekig jöttek még felháborodott régészek ... A Nosra — néhány éve meghalt — első raktárosa, Tóth Józsi bácsi így emlékezett az alapozás időszakára. »Nem látszott itt- semmi, egy lapos domb volt, rajta egy uradalmi magtár és néhány cselédház. Csak mikor az alapot ásni kezdtük, bukkantak elő a régi faimaradványok.« , Gulyás Tibor 1952-ben egyszerűen csak a kaposvári tárház vezetője volt. Ma a megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kaposvári körzeti üzemének és ezen belül kaposvári tárházának a vezetője. Az elnevezés bonyolultsága utal rá, hogy a Nostra ma már csak egy »nagy gépezet« kis része. — Az első termelési tanácskozáson a munkások a létbizonytalanságot panaszolták, hogy hónapról hónapra, hétről hétre új szerződést kell kötniük. Az élelmiszer-tárolástól a babválogatásig sokféle feladatunk volt... Szemes terményekből akkoriban egy- műszakos üzem mellett évi 350—400 vagonnyit mozgattunk meg, most 10 ezer vagonnyit Igaz három műszakban, magasabb fokú gépesítéssel és jobb szervezéssel. Ez a 10 ezer vagon kapacitásunk felső határa. A múlt héten megélénkült az élet- a Nostra udvarán. Kedden megérkezett az első árpa Simonfáról és már fogadták az első búzaszállítmányt is. Éjjel-nappal folyik most a munka. 50—60 vagonnyi szem jön be naponta a batéi, igali, kaposfői, somogysárdi, simon- fai és toponári gazdaságok tábláiról. Az ötvenéves Nostra állja a próbát. A szakemberek szerint az épületben újabb ötven év után is gabonát fognak tárolni. Az egykori építők aligha kaphatnak nagyobb elismerést, mint hogy a megyei gabonaipar távlati terveiben is fontos szerepet szán a kaposvári Nostrának. Bíró Ferenc A cifra homlokzat mestere A tizennégy éves fiú véletlenül fejbe lőtte magát. Elfelejtett beszélni. Három évig összeszorított foggal küszködött, hogy újból megtanulja, miként állnak össze a hangok szavakká. Gyerekként veszítette el a szüleit. Pilóta szeretett volna lenni. Elfogadták a jelentkezését, a kollégiumba szükséges holmit azonban nem tudta összeszedni. Évekig egy molnár mellett inaskodott, a szakmában mégsem tudott fölszabadulni, mert jött a háború. Húszévesen, 1950-ben került a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalathoz kőművesnek. Most öt kőműves és három segédmunkás brigádvezetője. A legkényesebb burkolási munkákat bízzák rájuk: ők csinálták a Dorottya szálló »cifra homlokzatát«, a Finommechanikai Vállalat 3. számú Gyárában a galvanizáló üzem belső burkolását. Balatonföld- vár egyik legszebb üdülőjét ők klinkertéglázták, s a növényvédő állomás, az elektroncsőgyár épületei szintén azért olyan mutatósak, mert ők burkolták kívülről. Most a Mezőgép Vállalat nagycsarnokában a bazaltbetonozást végzik. Csicskó János művezető: — Nem régóta dolgozunk együtt. Hallomásból már ismertem Stark Ferencet. Kitűnő szakember. Rendkívüli teljesítményekre készteti az embereit személyes példájával. Jó szervező. Nyugodtan itthagyhatom őket akár egy hétre, hiszen főnök nélkül is tudják a feladatukat. — Jaffával issza a pertut — szól közbe Hangya György technikus. — Sokat utazik, és szenvedélye a fotózás. Három fényképezőgépe van, és tökéletesen fölszerelt laboratóriumot alakított ki otthon, jómagam is bekérezkedem oda néha. Stark Ferenc szelíd hangja meglepő egy építkezésen. Az embereiről beszél. — Mind fiatal, csak én vagyok öreg közöttük meg Bokor János. Borbély Jánossal huszonöt éve dolgozom együtt. A többiek úgy tíz éve építők. A legfiatalabb tizennyolc éves, januárban jött hozzánk. Megbízható összetartó társaság a mienk. Bár sok ilyen brigád lenne. Az építésvezetőségen mondták: amikor a teljesítményeket elszámolják, a csöndes Stark Ferenc bizony »verekszik« az 1 embereiért. — Ha bérért kell veszekedni, elszalad kicsit az ember szája — mondja. — Azt sem tartom titokban, hogy az erőnk felől jobban és többet tudnánk dolgozni, persze, ha szervezettebben irányítanának bennünket. Előfordul ugyanis, hogy kérjük a betont és nincs. Sokszor könyörögni kell, aztán ha van beton, nincs mixer. Ilyenkor át kell állnunk valami olyanra, amihez éppen minden adva van, s ez bizony kiesést okoz. 1969-ben költözött egy szomszédos faluból Kaposvárra. Régi házat vett, s a pincétől a padlásig önerejéből átalakította. Ajtót, ablakot, tetőt cserélt, hogy a kétéves Erikának és az »asszonynak« ne legyen hiánya semmiben. — Mert tudja, az az asszony megérdemli. Nem hiszi, milyen ügyes. Ért a szivattyú-, a beton- és habarcskeverő, a gyorsfelvonó kezeléséhez. ! Stark Ferenc többször járt a Német Demokratikus Köztársaságban, ismerkedett Lengyelországgal, Bulgáriával, sőt Isztambulban is megfordult. — Mindig mozgékony ember voltam. Vadásztársasági tagként, aztán futballistaként ismerkedtem a világgal. A külföldi utak pedig jórészt ju- talomüdülések voltak. Egyszer a lottón nyertem kétszemélyes utat. Nahát, akkor csodálkoztam. .. Nem akadt egy sem a munkatársaim között, aki föl mert volna ülni a repülőgépre, pedig ingyen hívtam őket. Végül egy focista barátom tartqtt velem. Nemcsak külföldi utakkal jutalmazták Stark Ferencet. Ötször volt kiváló dolgozó, s nemrégiben a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kapta. Gombos Jolán
