Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-05 / 156. szám

Felelősség a fogyatékosokért BOGLÁRJ KÁPOLNATÁRLATOK ” ' ri ......................— - --------- I A személyiségfejlődés rendellenességei ( A vakság, gyengénlátás, a süketség, a nagyothallás, a beszédhiba, a mozgássérülés és az értelmi fogyatékosság olyan rendellenesség, mely megnehe­zíti a személyiség harmonikus kibontakozását és az egyén társadalmi beilleszkedését. A statisztikák adatai szerint a népesség 3—5 százaléka fogya­tékos. Általános törekvés, hogy a különböző károsodás miatt hátrányos helyzetbe került emberek ne szigetelődjenek el, hanem találják meg helyüket a családi, az iskolai, a munka és a társas közösségekben. Be­illeszkedésüket azonban csak akkor lehet segíteni, ha ismer­jük a fogyatékos ember sze­mélyiségét és a fogyatékossá­gukból fakadó pszichés követ­kezményeket. A fogyatékosok a közösség értékes tagjai: a termelő- és alkotómunka bizonyos terüle- ' tein az épekkel egyenrangú teljesítményt nyújtanak, sőt az átlagot esetenként felül is mútnatják. A személyiség al­kotóelemei összefüggésben vannak a fejlődéssel. Ha ezek bármelyike sérült, a fejlődés folyamatában zavar keletkezik. Ez lehet átmeneti jellegű és maradandó is. Keletkezhet a biológiai tényezők rendelle-. nessége vagy sérülése esetén és a környezeti tényezők elég­telensége folytán. A fejlődés ütemében is mutatkozhat za­var. Például a fejlődési tempó meggyorsulását mutatja, hogy a nemi érés -mindkét nemnél egy, másfél évvel előbbre to­lódott, de az újabb nemzedé­kek a hossznövekedésben is túlhaladják a régebbieket. A fejlődési ütem gyorsulásának lehet abnormális formája is, amely debilitást hozhat létre. A gyorsulásnál általánosabb t jelenség a késleltetett fejlődés, 1 Ebben döijtő szerepet játsza­nak a környezeti ártalmak, a hosszabb betegeskedés; az ér­telmi fogyatékosoknál pedig az idegrendszeri, a méhen be­lüli életben elszenvedett káro­sodás, az iszákosság és a do­hányzás. Az érzékelési kiesés jelen­tős befolyással van a pszichi­kus fejlődésre, megbontja a lelki jelenségek egységét, és ezzel megváltoztatja a szemé­lyiségfejlődés folyamatát. Az állami gondozásba vett gyer­mekek 60—70 százaléka évek óta fogyatékos. Legtöbben ér­telmi fogyatékosok, de számot­tevő a képezhetetlenek száma is. őket a személyiségvizsgá­lat után nevelőotthonban, ne­velőszülőnél, ifjúmunkásott­honban, gyógypedagógiai, il­letve egészségügyi intézetben helyezik el. A környezeti ártalmak — a leggyakoribb állami gondozás­be vételi Ok — hatására egy­aránt sérülhet a testi, az értel­mi, az érzelmi fejlődés, és za­varok mutatkozhatnak az er­kölcsi életben is attól függően, ho°y milyen életkorban, mennyi ideig hatottak és mi­lyen jellegűek voltak az okok. Ezért fontos, hogy az úgyne­vezett veszélyhelyzetet mi­előbb felfedezzük. Ihtézetünk kötelékébe számos gyermeket alultápláltság miatt vettünk feL A fölmérések alapján azt tapasztaltuk, hogy a kiskorúak jelentős része az átlagszint alatt van, viszont korrekcióval szintre hozható. A szülők — helytelenül — gyakran .titkolják, hogy gyer­mekük fogyatékos. Az orvosi, gyógypedagógiai, pedagógiai vizsgálatokon teljes bizonyság­gal megállapítható a fogyaté­kosság mértéke, s megfelelő terápiával gyógyítható. Alap­elv: nincs képezhetetlen fo­gyatékos, csak nehezen nevel­hető. Intézetek, iskolák, osztá­lyok állnak rendelkezésre, me­lyekben megfelelő módszerek­kel, pedagógiai tapintattal fog­lalkoznak a beutalt gyerme­kekkel. Nemcsak az állami gondozásban élő kiskorúak ke­rülhetnek ilyen intézetekbe, hanem azok is, akiknek a. szü­lei gyermekeik fölvételét kér­ték. Somogybán a Nevelési Ta­nácsadó, az Áttelepítési Bizott­ság és intézetünk végez sze­mélyiségvizsgálatot. Az intézeti gyámság alatti gyermekek 10—12 százaléka gyógypedagógiai intézetben van elhelyezve. Megyénkben Somogyváron és Öreglakon van ilyen intézet, melyben az értelmi fdgyatékosok folytat­ják tanulmányaikat. Kisegítő iskolák, osztályok és tagozatok állnak városainkban, nagy­községeinkben, illetve a köz­ségekben rendelkezésre, ahoi az értelmi fogyatékosságban legenyhébb fokozatú debilis gyermekék tanulnak. Az értel­mi fogyatékosok közötti szám­szerű arányuk mintegy 70 szá­zalék. A Siketek Általános Is­kolája és Nevelőotthona bizto­sítja a süket és'a nagyothalló gyermekek elhelyezését. Moz­gássérültek nevelőintézete Bu­dapesten van. Debrecenben a vakok és csökkentlátók részé­re működik intézet. A felsza­badulás után nőtt a gyógype­dagógiai iskolák száma, 1950- ben 86 gyógypedagógiai osz­tályban, 30 iskolában és 13 in­tézetben 7357 értelmi fogyaté­kos gyermek tanult. Ma már mindenütt biztosítva van a rá­szorulók elhelyezése és okta­tása. Az első fogyatékosság ter­mészetesen nem gyógyítható (például a vakság), azonban az ilyen egyénnek speciális az ér­zékelése, a figyelme, az emlé­kezete, a gondolkodásmódja; a hallása, a tapintása az átlagnál finomabb. Az érzelmi-akarati fogyatékosoknál pedig a gyógypedagógiai módszerek al­kalmazásával elérhető lelki egyensúlyuk visszaállítása, társadalmi beilleszkedésük biztosítható. Hasznosak az egyéni és csoportos beszélge­tések és a munkatevékenység. Az elsődleges sérülés gyógyítá­sa az orvos feladata, a másod­lagos tünetek javítása — és a további következmények meg­előzése — a gyógypedagógusé. Lényeges tehát annak a meg­állapítása, hogy a vak gyermek teljesen vak-e, a süket telje­sen süket-e vagy csak gyön- génlátó, illetve nagyothalló, és milyen mértékben. A fogyatékosság a fel­nőtt embert, de főleg a gyer­meket kiszolgáltatja környeze­tének. Érzelmi, nevelési szem­pontból a beiskolázás és a tár­sadalmi beilleszkedés szem­pontjából jobban függ környe­zetétől, mint az ép ember. Ép­pen ezért a fogyatékos számá­ra a környezet meghatározó. A szülőket — akiknek együtt kell működniük az orvossal, a gyógypedagóussal — tanács­adással, utógondozással segít­hetjük, a közösségek tagjainak pedig megértő viselkedést és segítő szándékot kell tanúsíta­niuk. Dr. Orbán István Az érzékeny teremtés közös jegyei Reich Károly: Pásztor. Somogyi József: Diana. %7 Grafika és kisplasztika, sík- és térábrázolás, két szuverén világú művész — Somogyi József és Reich Károly — találkozása a bogiári kápol­natárlatok új kiállítása, mely augusztus elsejéig tekinthető meg. A különbözőségek talál­kozásában — azt, hogy mind­két művészt Kossuth-díjjal tüntették ki munkássága el­ismeréséül, ne vegyük a ha­sonlóság fogalma alá — mi az, ami mégis egymás mellé rendeli e műveket? Erre ke­restem először választ a ha­la tonboglári Kék és Vörös kápolnában, ahol könnyű len­ne arra hivatkozni, hogy a belső terek varázsa palást­ként öleli át a kiállított mű­veket. Bizonyára ennek a megragadó hangulatnak is szerepe van abban, hogy a grafika »elmozdul« a szobor felé és viszont... .Reich Károly és Somogyi József művészetének is van­nak érintkező pontjai, a mű­vek lényegéből az érzékeny teremtés közös jegyei olvas­hatók ki. Reich Károly téli kaposvári kiállítása, illetve tavalyi balatonszemesi tárlá- ta már alkalmat adott arra, hogy betekintsünk rajzművé­szetébe. Líraisága, szimboli­kus tartalmú lány- és lóraj­zai, gyerekeknek szánt művé­szi igényességű illusztrációi valóban az érzékeny teremtés gyümölcsei. Somogyi József kisplasztikái mások, mint is­mert köztéri alkotásai. Szin­te mindegyik köztéri alkotá­sára az a jellemző, hogy bot­ránykőnek számított, amíg nem szokták meg különös Dózsáját, Szántó Kovácsát, lovas Zrínyijét... A Kortárs 1972. évi egyik számában Vadas József új Dózsa-szob- ráról jegyezte meg: — Somogyi József művé­szetének épp az a fő ereje, hogy a szobrászat eszközeivel képes kifejezni kifejezhetet- lennek látszó gondolatokat. Nevezetesen: Dózsa és népé­nek örök szövetségét. Kisplasztikáit elsősorban a líraiság jellemzi, szinte érzé­keny bőrfelületként • jelenik meg előttünk a szobor bronz­teste. Az elődök példájából éppúgy merített — a görög, az egyiptomi, az asszír, az etruszk, az indiai szobrászat­ból —. mint kortársai ered­ményeiből. Giacometti, a most éppen nyolcvanéves Moore. Manzu művészete áll hozzá közel. És a klasszikus, a mai zene... 1971-ben, miután Magyar- országon is bemutatta a ve­lencei biennálén kiállított mű­veit, ezt írják róla: »Somogyi fölérkezett már alkotóművé­szete delelőjére«. S talán épp ez az írás — a Művészet egyik cikke — említi, hogy Somogyi Józsefről igényes al­bum, kötet készül. Hiába ke­restem Somogyiról ilyen mun­kát, nem találtam a megyei könyvtárban sem, ahol pedig pontos bibliográfiát vezetnek a megjelent művekről. Cik­kek, elemző méltatások talál­hatók csak róla — mindez nagyon kevés ahhoz viszo­nyítva is, hogy az övénél szű- kebb keresztmetszetű mun­kásságnak is kijárt már mű­vészeti tanulmánykötet. Erre is érdemes újfent fölfigyelni, ha nem tartozik is ez a bog­iári kápolnatárlatok tanulsá­gai közé... Somogyi kisplasztikái oly­annyira rokonok egymással, hogy a különböző témák sem választják szét őket Ezt egy példával szeretném igazolni. A Musici di Roma hangver­senye ihlette a művészt arra, hogy elkészítse a CseUós cí­mű alkotását. A lány és a hangszer szinte két élő alak­ként jelenik meg előttünk. A Harcos szobra fenséges fér­fiasság, a hangszert egy pajzs, a vonót egy kard helyettesíti... Külön is kell szólnunk a bogiári kápolnatárlatok újabb kiállításának rendezéséről, mely aláhúzza Reich és So­mogyi közös vonásait. Kra- tochwill Mimi az eddigi si­keres bogiári kiállítások ren­dezőjeként újabb bizonyíté­kot szolgáltatott arra, hogy milyen fontos szerepe van a rendezésnek a kiállítási anyag bemutatásában. Horányi Barna Mélíó Európa figyelmére Korniss Péter kiállítása Siófokon A Balázs Béla-díjas Korniss Péter — bizton állíthatjuk — a jelenkori magyar fotómű­vészet legtehetségesebb tagjai közé tartozik, aki szellemi erejét arra összpontosítja, hogy azt lássa meg a világ­ban, sajátos közegében, amit előtte senki, s úgy fejezze ki azt, olyan pontosan és fél­reérthetetlenül, ahogy még soha senki. A siófoki művelődési köz­pontban megrendezett kiállí­tása oly módon való megjele­nítése a múltnak,, hogy általa a történelem hullámverését érezzük sarkunkban, moraja napokig a fülünkben marad. Földindulás előtti percek bal­jós áhítata lebeg a birka­nyájakkal, hófoltokkal, nép­viseletbe öltözött emberekkel ékes táj fölött. Mintha az el­kerülhetetlen »szétszóratás« előtt még egyszer, utoljára összesereglene a régi falu- közösség, hogy számba vegye minden tagját, és ünnepélye­sen eljátssza történetét. Temp­lomi esküvő, mestergerendát verő hejehuja, húsvéthétfők vízszikrája a lányok arcán, virtuskodó »ki ha én nem«?- legények és öregek, öregek, öregek. Öregek feketében, öre­gek fehérben. Öregasszonyok halottsiratóban, nyitott ko­porsó előtt, temetőben, öreg­asszony-kezek, rózsafüzérrel, gyöngyfehér zsebkendővel. Archaikus arcok; sokféle arc,, sokféle szem : villanó egyé- niségszikrák a tekintetekben. Korniss Péter sokat tud népéről, s a földről, amely ezt a népet magához kötötte: a közösségek harcáról, szen­vedéseiről, apró örömeiről, színes művészetéről, bölcses­ségéről. És sóirat tud magá­ról az emberrőlj — a mitoló­giai, a pszichológiai, a társa­dalmi emberről —. s mély humánumát a fekete-fehér drámaiságával fejezi ki újra és újra, makacsul ismételve a leglényegesebbet, egy. a vál­tozatosságában lenyűgöző ké­pi világban. Erőt sugároz ez a kiállítás. A tehetség erejét, mellyel Korniss birtokba vehette a kizárólag neki rendelt vilá­got. Elmélyedni benne nem mindennapi élmény. Öröm­mel állíthatjuk, hogy ez a tárlat méltó a Balaton part­ján üdülő »Euróoa« figyel­mére, s remélhetőleg még sok e’nhéz hasonló kulturális ren­dezvényről szólhatunk elisme­rően az idényben. • «»A KÜRTI ANDRÁS Csodák a színházban 2. Olykor még színházi belső emberek sem sejtik, hogy X- nek vagy Y-nak vagy éppen a lezser, bohém Z-nek micsoda hajnalokba nyúló szenvedést, agygörcsöt, idegbajt jelent, míg megbirkózik a maga tíz, húsz, esetleg harminc gépelt oldalnyi szövegével. És tanu­lása, a tanultak megőrzése ez­zel még csak épphogy elkez­dődött. Mert aztán nemcsak mindezt kell fejben tartania. Ismernie kell a színen vele együtt levők mondókáját, ré­szint azért, hogy elkapja a végszót, no meg játszania kell akkor is, ha épp »nincs nála a labda«. És minden mozdula­tot is rögzítenie kell a kopo­nyájában, a zsigereiben. És halálosan fontos, hogy »tud­ja« maga körül az egész szín­padot, a díszleteket, a kelléke­ket, azt is, hogyan fekszik a kagyló a telefonkészüléken ott, a sarokban, hogy amikor hát­rálva odamegy, ne a levegőt markoléssza, röhögtető bör- leszkbe csapva át ezzel a pi- rinyó hibával a feszült drá­mai jelenetet. A színész a színházon kívül is színész, akarva-akaratlan. Tanul, magol, emléknyomokat rögzít, dolgoztatja az agyát. Egy nett öregúr peckes járását »lopja le« a Dohány utcában, egy részeg csupa-szív vigyo- rát tárolja a Kulacs étterem­ből, ugyanott még a fizető­pincér kényszeredett derék- hajlítását, nyilván kevés volt a borravaló. Meg, hogy a Híradó mozi előtt milyen ked­ves-hetykén viseli véget nem érő hajzatát az a tinédzser, ez a pimasz fejtartás — isteni! Ezér aztán hiába istenál­dotta talentum Szórády Béla. Daliás termet, kitűnő megje­lenés, varázsos orgánum, min­dent kifejező arcjáték, első­rendű színpadi mozgás, sokol­dalú szakmai tudás, intelli­gencia, biztos ösztön — a le- geslegnagyobbak közé nem emelkedhet • föl mégsem. Mert nehezen tanul. És amit nagy- keservesen megtanul, azt könnyen elfelejti. Még kezdő korában, még nyúlfarknyi sze­repet is napokig magolt, hogy tökéletesen úr legyen fölötte, hiszen a szereptudás az alap, anélkül nincs művészi mun­ka. És most pályája, népsze­rűsége magaslatán, még jóval innen az ötvenen, napról nap­ra rosszabbul fog az agya. Le kell mondania legszebb sze­repálmairól. mert retteg, hogy cserbenhagyja az emlékezete a nyílt színen. De még ha nem is! Bizonytalan szövegtudás­sal nincs hiteles játék, meg­győző, szuggesztív alakítás. Szórády főiskolás kora óta epekedett Vensinyinért, és amikor most megkapta, két­ségbeesett, rémült ember lett, tudta ezt körülötte mínaenki, színházban nincs titok. Vagy mégis van? Mi történhetett Szórádyval az elmúlt pár nap alatt? Ho­gyan lett belőle egy csapásra memróiaba jnok ? — »Hanem a likőr, az pom­pás. Miből készítették?« Aztán Irina felé fordulva: — »Engedje meg, hogy én is visszajöhessek estére!« Versinyin elbűvölő, Versi- nyin magabiztos, Versinyinnék nem lehet ellentmondani. Még néhány társalgási mon­dat, és vége a Három nővér első felvonásának. Az asztalfőn Galga, a fő­rendező jegyzeteit fogja ösz- sze zavartan, krákog, szede- lözködik: — Most kicsit pihenünk — mondja —, ránk fér, szíves engedelmetékkel fél óra, hang­súlyozom, pont fél óra múlva folytatjuk. Egyébként ragyo­góan megy, őszinte hálám, ma mindenki zseni, Bélu viszont egyenesen szuperzseni, gratu­lálok, izgatottan várom mu­tatványod folytatását a máso­dik felvonásban. Szórády Béla fukar kis mo­sollyal biccent, köszöni az el­ismerést, föláll, szereppéldá­nyát hanyagul az asztalon hagyja, a szünetben sem fog belepillantani, minek? Első­nek és egyedül sétál ki a próbateremből, senkire nem néz, nem gőgből, inkább szó­rakozottságból, ezt a válltar- tásával érzékelteti. Döbbent csendet hagy maga után. Pedig akik ott ülnek, ma­guk is tudnak egyet és mást a hatásos távozás, a jó »abgang« művészetéről. 3. Gyorsan véget ért az ilyen­kor szokásos séta az üzemré­szekben, laboratóriumokban, a vendégek kötelességszerűen is, meg őszintén is megcsodálták a tágas, légkondicionált, pati­katiszta csarnokok szinte zaj­talanul dolgozó ampullatöltő, szérumkeveró automatáit, a pirulapréseket, rámosolyogtak a fehér fityulás, fehér köpe­nyes lányokra az exportcso- magolóban, aztán átvonultak a központi irodaépületbe. A tanácsterem előterébe. Itt állófogadás — hideg bü­fé, márkás italok, cigaretták, szivarok, kis ajándéktárgyak —, a nagy és világhírű ma­gyar vegyigyár vezérigazgatója szeretettel üdvözli a nemzet­közi gyógyszervegyészeti szim- pózion résztvevőit, és reméli, és szeretettel, és biztos benne, és a jövőben is ... Koccintá­sok. Tessék átfáradni a tanács­terembe, helyet foglalni a ké­nyelmes fotelekben, a csavart lábú asztalkák körül. (Folytatjuk.) SomoggilVép/ap

Next

/
Thumbnails
Contents