Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-04 / 155. szám
Szövetkezeti néptáncosok VII. találkozója Sarkantyúra! a Balaton körül Gyere, fiam, kezdődik a tévéműsor Engels levelezéséből: »A nők és a férfiak tényleges egyenjogúsága véleményem szerint csak akkor valósulhat meg, amikor már megszűnt mindkét nem kizsákmányolása' a tőke által, s a háztartási munka, amelyet most egyénileg végeznek, a társadalmi termelés egyik ágává változik.« Mottója az idézet annak a beszélgetésnek, melyet Sal-lai hajosnéval, a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottságának nő- és rétegpolitikai munkatársával folytattunk. Kötetlen, mondhatni »nem hivatalos« beszélgetés ez, a továbbgondolás jegyében. — A mózesi kőtáblán ez a parancsolat is a legfontosabbak közé tartozott: »És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; és ne áhitsd a thfeleba- rátodnak házát, szántóföldjét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a te felebarátodé.-« A házastársat, pontosabban a feleséget magántulajdonként kezelő szemlélet évezredekig tartotta magát. Milyen most a »f eleségmodell«? — Él a régi szemlélet, a hagyományos háziasszony-feleség ideáltípusa. Ennek következtében az asszonyok nagy része kétszeres-háromszoros terhet vállal ma is. Miután jelentős részük munkavállaló, ledolgozza a napi nyolc órát a munkahelyén, az otthoni, ugyancsak erős igénybevételt jelentő munka következik. A Központi Statisztikai Hivatal felmérésére hiva tkozhatom: eszerint a nő heti átlagban harminc órát tölt háztartási munkával. Pihenésre még a hét végén sem jut ideje. Tehát azon kívül, hogy a munkahelyén a maximálisát kell nyújtania, mivel általában jobban fókuszban áll, mint a férfi; otthon rá vár a vacsorafőzés, a gyermekgondozás, a férj kiszolgálása stb. Somogybán huszonegy nőklub működik, s többször beszélgetünk erről a témáról. Mindenféle parodizá- lasi szándék nélkül idézhetjük fel a gyakori jelenetet. Az asz- szony a konyhában tesz-vesz, a férje a szobából sürgeti: »Gyere, fiam, kezdődik a tévében a film!« A férjek nagy többsége ma még csak a bevásárlásban hajlandó segíteni. De nem segítésre lenne szükség hanem feladatvállalásra! — A konfliktust talán oldaná, ha esténként készételből állítanák ki a vacsorát a családokban. — Ez gyakran felmerül a nőklubokban. Csakhogy a kon- zervek általában nem vonzzák elé-’oe az embereket; ennek az az oka, hogy a minőségük nem megfelelő, és viszonylag drágák. Á mirelitfélék már népszerűbbek, de ahogy ezt az asszonyok sokan elmondják, tulajdonképpen az lenne a legmegfelelőbb, ha a munkahelyükről vihetnék haza a vacsorát is. Ezek a gondok fokozottan állnak az olyan családokban, melyekben a nő vezető állást tölt be. Itt a munkahelyi tevékenységre nem elég a nyolc óra; sokszor késő estébe nyúló értekezletek résztvevői, olykor utaznak is, rendszeresen tovább kell képezniük magukat. Nagyon nehéz helyzetben vannak, ha a családban nem alakul ki a munka- megosztás. Mondhatni : ahány család, annyiféle helyzet... — Milyen tapasztalatai vannak a faluval kapcsolatban? — Ott, ha együtt él a »nagy család«, azaz nemzedékek egy fedél alatt, akkor rendszerint a nagymama vállalja az úgynevezett második műszakot az eljáró fiatalasszony helyett: neveli a gyereket, esetenként főz a családra, illetve gondozza az állatokat, a kertet. Ha a fiatalasszony nem eljáró, úgy ezek a gondok az övéi. A köz- alkalmazott fiatal férjeknél figyelhető meg fokozottabban, hogy részt vállalnak a háztartás gondjaiból. De általában is elmondható, hygy a fiataloknál kedvező jelek tapasztalhatók a munkamegoszlás ban. — Beszéltünk a nőklubokról. Hogyan oszlanak meg? — A Népfront keretében Kaposváron a háziasszonyok klubja működik, átlagban nyolcvan résztvevővel. A többi vidéken, s tizenkettő a művelődési házakkal közös fenntartásban. Kiemelkedő munka folyik a marcali, a barcsi, a nagytádi és a kutasi nőklubban. Sokszor meghívjuk a férfiakat is. Néhányan mindig meg is jellennek, ilyenkor elmondják, hogy továbbtanulásuk gondtalanságát a feleségnek köszönhetik. Baj csak akkor van, ha a feleség szeretne továbbtanulni. Olykor a közösen kezdett tanulásnál az asz- szony lemarad, abbahagyja. Mert valakinek helyt kell állnia a háztartási munkában, a gyereknevelésben is. S miért ne beszélnénk erről? A férj nem mindig fogadja kedvezően a nő művelődési szándékát! Az asszony továbbtanulása az esetek egy részében válással végződik; a férj közben »unja magát«, más szoknya után néz. Nemegyszer kisebbrendűségi érzését kompenzálja ezzel. Mint ahogy sokan akkor is, ha a feleségük keres jobban ... — Sántító egyenjogúság? — A nők második műszakja helyett a család második műszakját kellene tudatosítani. Mit jelent ez? Jelenti a férj feladatvállalását, de azt is, hogy a gyerekeket szintén tudatosan kell nevelni a családon belüli munkára. Amíg a feleség »köszönöm, hogy segítettél!« szavakkal kell »meghálálja« a végzett munkát, addig nem beszélhetünk a családon belüli kizsákmányolás megszűnéséről, illetve a munkamegosztás kialakulásáróL Leskó László Jól siker a leilei kis VIT Vasárnap Balatonlelién és Ealatonbogláron találkoztak a siófoki járás KISZ-esei, hogy közös programokon vegyenek részt a Világifjúsági Találkozó szellemében. Sajnos az idő a déli órákra elromlott, és szemerkélő eső próbálta lehűteni a fiatalok Víg kedélyét. Délutánra kisütött a nap, így a jókedv újra a magasba csaphatott. A sport- és a játékos ügyességi versenyeket a ba- latonlellei labdarúgópályán, illetve a környékén bonyolították le délelőtt. A 14 férfi és 4 női focicsapat küzdelmében teljes gamási siker született : mindkét csapatuk első lett. A lövészeknél szintén 14 csapat indult, s a győzelmet a lellei Híradás- technika fiataljai szerezték meg a siófoki BM és Bala- tonföldvár előtt. A férfi egyénit Szedlák (Balatonföldvár), a nőit Kiss Zs. (Balatonlelle) nyerte. A lángosevőverseny győztesét a nagy ünneplésben sajnos nem sikerült elérnünk (a zsíros falatok után minién bizonnyal üdítőért sietett el). Ebéd után a boglár! várdombi kilátónál kezdődtek a kulturális -műsorszámok. Fellépett a fonyódi művelődési ház citerazenekara, a szintén fonyódi Gazdag Erika népdalokat énekelt, majd az Atlantis együttes koncertje szerepelt a programban, melyet a kaposvári Fonómunkás Kisszínpad előadása követett. F odor Zoltánnal, a siófoki járási KISZ-bizottság titkárával beszélgettünk a műsor szünetében. Elmondta. hogy a szervezők elégedettek, hi* szén mintegy 500 fiatalnak jelentett ez a vasárnap szórakozást, kikapcsolódást a VIT szellőmében. A leilei pályánál és a bogiári színhelyen is volt VIT- bazár, ahol kubai zászlót, kulcstartókat, sapkákat, trikókat, matricákat, jelvényeket lehetett venni. Csonták Ferenc, az egyik »bazáros« a leilei SZOT KlSZ-szervezeté- nek a tagja. Elmondta, hogy a fiatalok szívesen nézelődnek és ismerkednek az árukkal, de az árukkal sokan nincsenek kibékülve. Főleg a VIT-es trikók kerülnek sokba, így nem véletlen, hogy abból fogyott el eddig a legkevesebb. A késő délutáni órákban — talán a délelőtt elmaradt kötélhúzás helyett!? — csaknem egyórás időhúzás következett. Az Atlantis együttesnek kellett ez az idő, hogy felkészüljön a koncertre. Az ifjúság azonban nem tétlenkedett: sokah a büfében, még többen csoportokba verődve a dolmboldalon üldögéltek és beszélgettek. A tabiak pedig — tizenöten — apró gyerekek, felnőttek és néhány merészebb lány részvételével bemutatták az Edzett ifjúságért mozgalom gyakorlati »alkalmazását«. A kiskapus focimeccsen néhány bodicsek is előfordult, amelynek következtében a szenvedő alany 5—10 métert gurult lefelé a lejtőn. Az esti órákban egy jól sikerült nap emlékével gazdagodva térhettek haza a résztvevők. Gj. L. KÜRTI ANDRÁS Csórták a színházban i. — »Én azt a nézetet vallom, hogy nincs és nem is lehet olyan unalmas és szomorú város, melyben az okos, képzett ember fölösleges lenne. Tegyük fel, hogy e kétségtelenül elmaradott és durva város százezer lakója közül csak hárman vannak olyanok ...« Férfias dallammal, meggyőző erővel száll a hajlékony, csiszolt bariton, folyamatosan árad a szó a Három nővér Versinyiin alezredesének szájából. Csehov szavai, Kosztolányi fordításában. És a hosszú asztal körül ülő társulati tagok növekvő ámulattal néznek össze, 'aztán szemük Ismét a beszélőre tapad. Pedig a színésznép igazából titkán csodálkozik valamin. Legföljebb színleli, megjátsza A nagykátaiak élén csikósok ropták. A látványos balatonlellei menettáncverseny hosszú oszlopánál is többen álltak sorba jegyért a szabadtéri színpad pénztáránál. A szövetkezeti néptáncosok találkozója a nyaraló vendégek érdeklődésének a középpontjában áll évek óta. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa, az ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa, valamint Veszprém és Somogy megyei szövetségei július 1-én Balatonlelién és Balatonfüreden, másnap, vasárnap Siófokon rendezte meg a szövetkezeti néptáncosok hagyományos találkozóját. A táncosok szombati ünnepe a szövetkezeti nap előestéjén képet adott arról, hogy a fogyasztási és az ipari szövetkezetek jelentős támogatásban részesítik a néptáncmozgalmat. A lellei szabadtéri bemutató előtt többek között ezt a feladatvállalást méltatta dr. Kiss József, a Somogy megyei MÉSZÖV elnöke. A vonzó program a nyári Balaton egyik legkedveltebb eseménye. Rangját kevésbé tudjuk megítélni, de talán nem is a verseny adja az értékét az efféle találkozóknak, hanem a szemet gyönyörködtető kivonulás... Olyan ez a seregszemle, mint egy ünnepi csokor néptáncmozgalmunk: élő virágaiból ... Tizenhárom együttes vett részt a lellei menettánc- versenyen, illetve az esti szabadtéri bemutatón. A haragos színű Balaton vihar érkezését jelezte, a kikötőtől elindult csoportok menettáncába »belejátszott« a viharágyú robaja is, szerencsére a jó szelek elkergették a fekete felhőket. A siófoki áfész Balaton Táncegyüttese nyitotta a felvonulók sorát; csikós, kalocsai viseletűk és gyors csárdásuk méltán aratott sikert az utcákon. Kólával, a horvátok nemzeti táncával járták végig Lelle központját a szomszéd megyeiek, a dombóváriak, majd újabb nemzetiségi program következett, a meeseknádasdiak német tánccal örvendeztették meg a közönséget. Baranya megyét a pécsi K1SZÖV együttese is képviselte, a kalocsai táncok mellett a megyében élő nemzetiségi hagyományból is merített. Egy 'külföldi együttes, a csehszlovák Lipta—Liptál ének- és táncegyüttes új színnel gazdagította a látványos felvonulást, az esti bemutatót A gyöngyösi Vidróczki, majd a Hegyalja — Sátoraljaújhely — népi együttes, következett; az utóbbi második helyezést ért el jól megválasztott menettáncprogram- jával, az utcának szánt táncokkal. A nemzedékek találkozójának is nevezhetnénk a szövetkezeti néptáncosok lellei seregszemléjét: több együttesben láttunk együtt kicsiket és felnőtteket, akik a hagyományt ápoLják. A Kőrös menti gyomai szövetkezeti táncegyüttes ezek sorába tartozik. A jászberényiek jellegzetes jászsági viselete, folklórja újabb szín, hangulat, árnyalat a gazdag palettán. Felkiáltójel áll jegyzetfüzetemben a nagykátai szövetkezeti együttes neve mellett; az aratás hagyományaiból szőtték utcai menettáncukat, ezzel megszerezték a harmadik díjat. A dsbrceceni Bocskai néptáncegyüttes vonult utánuk, majd — bármennyi kalocsai viseletét is láttunk eddig különböző együtteseken — a válva várt kalocsaiak következtek: a menettáncverseny legjobbjaiként első díjjal jutalmazták őket. Az utolsónak vonuló Erkel Tánc- együttes nyomaiban a kikötőtől a vasútállomásig elkísérték a nézők a menetoszlopot, mely fáradhatatlanul végigtáncolta Lelle központját. Estére kipihent együttesekkel találkoztunk a szabadtéri színpadon. A bemutató az éjszakába nyúlt, de a nyaralók végig jól érezték magukat. Érdemes összevetni az eddigi találkozókkal az ideit: új és új stílusok jelentkezésének lehetünk a tanúi Lellén. A pillanatnyilag uralkodó táncstílus: a népi együttesi forma. Eltűntek az akrobatikus jesyek, helyettük előtérbe került a hagyomány, s az a hangulat, amely ezeket a táncokat kísérte. Ettől élőbb lett a tánc, a szereplők arcáról is »lejegyezhettük« az önfeledt játékosságot... Horányi Barna Kedvességből, együttérzésből vagy egyszerűen a feltűnni vágyás okán. Mert a teátris- tának természetes közege, életeleme és foglalkozási ártalma a csoda. Csodák közt él, estéről estére maga is csodákat művel. Megszokta, többnyire föl sem veszi a csip-csup természetfölötti jelenségeket, ki- sebb-nagyobb varázslatokat. De most másfajta csodát lát, hall. Nem estit, közönség előttit, a színpadon, festett vásznak, falemezek, kosztümös alakok között, szuffiták, reflektorok sokkoló fényözönében, hanem fényes nappal, utcai ruhában üldögélő kollégák között, egy józan, rideg, jóformán bútorozatlan színházi próbateremben. — »... Később, Önök után talán már hat olyan ember lesz, mint Önök, aztán tizenkettő ...« Mert most csak első olvasópróba folyik, amolyan közelebbi ismerkçdés a darabbal, illetve a darab fölelevenítése azok számára, akik játszották már, de régen. És tessék, Szó- rády, éppen Szórády máris fújja a szerepét! Az a Szórády,, akinek közismerten csapnivaló az emlékezőtehetsége. Az a Szórády, akinek memóríazavarai újabban már-már alig palástalha- tók, akinek mozgó pótsúgó kell a díszletek közé, ha nagy a játék »szóródása« a színpadon, akinek bakijain, kihagyásain, olykor kínos és suta rögtönzésein híznak " baráti májak, akinek »leblokkolásai- tól« retteg rendező és pályatárs, akire egyszer-kétszer már a függönyt is majdnem rá kellett engedni, úgy kiröppent agyából a szöveg... — »Két-három évszázad múltán az élet bámulatosan szép lesz a földön. Az embernek ilyen életre van szüksége, és ha az addig nincs meg itten, meg kell sejtenünk, várnunk kell, álmodnunk kell róla, készülnünk kell rá. Ezért...« Megáll az ész ! Szórády előtt becsukva fekszik az asztalon a szereppéldány! Nemcsak saját szövegét ismeri, máris tud minden végszót. Teljesen kész Versinyint hoz az olvasópróbára! Ez már kihívás, valóságos provokáció! Hiszen Versi- nyinnek, a városba érkező új ütegparancsnoknak legalább kétszázötven könyvsornyi a szerepe, sokkal terjedelmesebb, mint akár Tuzenbech báróé, akár a joviális katonaorvosé. Csebutikiné, jóllehet azoknak sem éppen sajátja a tömör, lakonikus beszédmód. , — »Gyakran azt gondolom: mi lenne, ha életünket kezdettől fogva újra élhetnénk? Mégpedig öntudatosan? Hogyha az egyik élet, melyet már átéltünk...« Hát igen, ez a Szórády a szemük láttára valósítja meg a csehovi álmot, tényleg új életet él, új, friss aggyal döbbenti meg a társulatot. Pedig azelőtt soha nem játszotta az ütegp aramcsnok nehéz szere; pét, pár nap alatt vághatta be úgy, hogy most hiba nélkül recitálja. Szórády be tudta vágni Versinyint? ! Azt a Versinyint, akit Tuzenbach így konferál be az első felvonás elején: »Nem ostoba, az bizonyos. Csak sokat beszél.« Versinyin valóban sokat beszél. Hosszú, néha meglehetősen tekervényes, filozofikus, lírai és epikus mondatokban fejezi ki okos véleményét a világról, a saját sorsáról, az emberiségről. Amikor kitudódott a szereposztás, többen is kárörvendve gondolták: ez a Versinyin, ez majd megadja a kegyelemdöfést Szórádynak. Talán ezért is osztotta rá Galga, a főrendező, mert gyűlöli, és így akarja elveszejteni. Egy bőbeszédű figurát egy szerep- tanulási válságban vergődő színésznek! Má? g próbákon nyilvánvalóvá kell válnia Szórády csődjének, mennie kell, hogy még idejében egy másik Versinyin ugorhasson a helyébe. Ez fölér egy tapintatos nyugdíjazással. : És erre Szórády — bocsánat az alantas kifejezésért, de hát ez érzékelteti híven az előállott szituációt — egyszerűen pofára ejt mindenkit, igazgatóságot, főrendezőt, pályatársakat — brillíroz a memóriájával ! (Folytatjuk) Somogyi Néplap
