Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-30 / 178. szám

AZ IFJÚSÁG ÉLETE Hogyan teli a szabadság? Együtt, egyedül remben —, az ünnepélyes pillanatok után aztán követ­kezik a vízválasztó lényeg: együtt kell élniük egymással. És talán ez a legnehezebb az egészben. Követve a megálmodott át­lagtörténetet, a kezdet még simán megy. Aligha létezik olyan földi lény, aki ne örül­ne a maga választotta új helyzetnek. Aztán — nem rit­kaság — valamelyiküknek nehézsége támad a munkahe­lyén. szorongását természet­szerűleg hazaviszi. Kérdés, fel tudja-e őt oldani a szeretett lény? Az anyós vagy az anyósék egy-két hónap eltel­tével már korántsem olyan barátságosak, segítőkészek, mint annak előtte. I Es ha minden együtt van — a lakás, a megélhetést biz­tosító pénz, a megértés —, még akkor sem nevezhető könnyűnek a fiatalok helyze­te. Egy együttéléssel súlyos­bított vagy inkább megnehe­zített kapcsolat képtelen rá, hogy önmagában, önmagától szépen fejlődjék egészen a kiteljesedésig. Valahogy élni kell, s az élet megfelelő, az adott ember — esetünkben emberek — személyiségjegyei­hez igazított minták alapján szinte lehetetlen. Sok szó esik róla mostaná­ban: a mai huszonévesek kép­telenek rá, hogy úgy éljenek, mint szüleik, nagyszüleik. Érthetően, hiszen egészen más, esetenként homlokegye­nesen ellenkező feltételek között nevelkedtek vagy ne­veltettek, mint az őket meg­előző generációk. Másképpen gondolkodnak, mások az igé­nyeik mindenben, miért ép­pen a házasság lenne kivétel ez alól. Ami igazán nehézzé teszi a dolgot az együttélés­nél: az a minta szükségszerű háinya. Mert a munkára, a hivatás szeretetére a család megtaníthatja a leszármazót — -az élettapasztalatok itt so­kat segítenek. Ám, hogy mi­ként élhető le egy boldog élet a házasság kötelékében, erre aligha. Itt ugyanis a gondolkodásmód meghatároz­ta vágyakról, példákról van szó. A házasságnál a fiatalok maguknak keresnek (és nem készen kapnak) mintát. Jót, avagy rosszat. E r s kissé rezignáltan idéz­hetünk egy másik sta­tisztikai adatot is. A tapasztalatok szerint a fiata­lon elváltak második életkö­zösségére már a siker a jel­lemző. Balonyai Péter „Hamupipőke a malomban lekkel szerette a szakmáját, minden tudását átadta ne­künk. Kis szünetet tart. — Jövőre szeretnék jelent­kezni a szegedi élelmiszer- ipari főiskola technológia sza­kára. A mostani keresetem lehetővé teszi, hogy édes­anyámnak ne kelljen az Üzem­Mindenki ismeri Hamupi­pőke meséjét; kedves gyer­mekkori emlék. Erre a tör­ténetre gondoltam, amikor meglátogattam Varga Zsu­zsannát a kaposvári malom­ban. Az asztalon marékra va­ló búza, csipesszel válogatja. Erteilen arcomat látva maga mellé ültetett, és elmagyaráz­ta munkájának lényegét. Én pedig próbáltam megérteni de agyamban még mindig ot' motoszkált, hogy itt van e: a hatalmas, zúgó, fehér port köpködő malom, ahol napon­ta sokmázsányi gabonát dol­goznak fel, és ő búzaszeme- æt válogat. — A búza nedvességtartal­mát, hektolitersúlyát és ke­verékegységét vizsgálom. Minden érkező szállítmánybál mintát veszünk, és minősít­jük. A száz gramm búzából kiválogatom a tört szemet, az idegen anyagokat: árpát, za­bot, gyomnövénymagot és a nedves időjárás miatt kicsí- i'ázott szemeket. Szabvány szerint minősítem. A sok ide­gen anyag vagy tört szem ár-, illetve súlylevonással jár. A mintákat ezután lepecsé­teljük, hogy ha a szállító rek­lamálna, újra megvizsgálhas­suk. — Ez a szakma nem tarto­zik a divatosak közé. Miért választotta mégis ezt? — A családban, az ismerő­sök között nincs molnár. Mi­vel semmit sem tudtam ró­la, érdekelt. Székesfehérváron, a malomipari szakközépisko­lában végeztem. A két tan­malmunkat mi, diákok üze­meltettük. Nagy élmény volt sokat tanultunk. Bár itt la­borban dolgozom, a molná­rok munkája jobban érdekel, ez volt a kedvenc tantárgyam is. Szaktanárunk szívvel-lé­ben dolgoznia. Hosszú évek óta két műszakba járt. Zsuzsa Mezőcsokonyán él édesanyjával. Az iskolai szün­idő nagy részét mindhárom évben munkával töltötte, jól jött a nyári kereset. Tízéves korától az otthoni teendőket is elvégzi. Közvetlenül az érettségi után munkába állt. Neki ez a természetes. — Hogy érzi ipagát a mun­kahelyén? — Képesítésem szerint bár­melyik élelmiszeripari üzem­ben el tudtam volna helyez­kedni, mint laboráns. Itt mindenki segítőkész, kedves hozzám, úgy bánnak velem, mint régi dolgozóval. — Hogy telik el egy nap Otthon ? — Ha délutános vagyok, legkésőbb hat órakor föl kell kelnem. Állatokat tartunk, ezek reggelit 'kérő visítása az ébresztőm. Délelőtt főzök vagy a ház körül dolgozom. Nagy kertünk van, ott is akad munka. Talán furcsa, hogy barát­nőkről, szórakozásról nem esett szó. ! Bal kezén karikagyűrű csil­log. Észrevette, hogy meg­akadt rajta a szemem^ Mo­soly futott végig az arcán. A vőlegénye mœt vonult be ka­tonának. A szórakozásról pe­dig csak annyit mondott, hogy eddig még nem ért rá unat­kozni. Izményi Éva — Egy hónappal később jöjjön, ha a szabadságukról visszatért fiatalokkal akar ri­portot készíteni — mondta egy művezető a Somogyi Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság csurgói telepén. — Sokan még csak ezután veszik ki, mások két részben töltik le, van aki meg egészen elaprózza. Nem fordultam vissza. Bíz­tam benne, hogy nem távo­zom üres jegyzetfüzettel.' Radák Zsuzsanna admi­nisztrátor a KISZ-vezetőség tagja. Az ő kalauzolásával indultam el azokat megke­resni, akik már letöltötték az idei szabadságukat. Beszélge­tésünk közben derült ki, hogy ő is kivett már egy hetet, és a vállalat szántódi üdülőjé­ben pihent Magamtól soha­sem jöttem volna rá, bőrén ugyanis nyoma sincs a bala­toni napsütésnek. — Hárman voltunk a csur­gói üzemből. Szerettük vol­na sokat napozni, csónakáz­ni, de nem fogtunk ki jó időt. Azért nem ültünk tét­lenül. Kirándultunk Tihany­ba, Balatonföldvárra. Jól éreztük magunkat. Az üdülő­ben finomakat ettünk, persze nem sokat, hogy tartsuk a súlyunkat. — Sokba került a nyara­lás? — Kétszázhatvan forintot fizettem az üdülésért, ezen­felül egy ötszázasom fogyott el egy hét alatt. Nem sok, feltétlenül megérte. Szeptem­berben még egy nagyszerű utazás vár rám. Az üzem KISZ-eseivel Lengyelországba megyünk. Ügy számolom, marad még három napom, ezt tartaléknak szánom előre nem látható eseményekre. Ilia József szerszámélezőt a szalagfűrészek között talá­lom. Fiatal kora ellenére gyakorlott világjárónak szá­mít. Volt már a Szovjetunió­ban, az NDK-ban, Jugoszlá­viában. Az idén Lengyelor­szágban járt A járási KISZ- bizottság szervezésében hu­szonnyolcán vettek részt a nyolcnapos túrán. Varsóban, Krakkóban jártak. Nemrég jöttek haza, még frissek az élményei. — Mi tetszett a legjobban? — Nagyon sok szép épüle­tet láttam, különösen az új lakótelepeken. És tetszettek a lengyel lányok. Szőkék, kék szeműek, igazi szépségek. — Jövőre hova készülsz? — Romániába vagy Bulgá­riába. Még nem dőlt el vég­legesen. Van egy öt fős kis csoportunk, , évek óta együtt járunk külföldre. Még a szov­jetunióbeli útunkon ismertük meg egymást. Majd közösen határozunk. Az asztalosüzemben nagy a tanakodás, vajon honnan ke­rítsenek megfelelő riport­alanyt? Mondom, hogy olyan­nal is szeretnék beszélni, aki netán munkával töltötte a szabadságát. Megneveznék va­lakit, akiről úgy tudják, hogy T áfáikor ás a baranyaiakkal KISZ>titkárok Fenyvesen A Somogy megyei KISZ- bizottság balatoníenyvesi ve­zetőképző táborában június óta minden héten más cso­port üti fel tanyáját Most az ipari vállalatok, a tsz-ek, az állami gazdaságok KISZ-tit- kárai gyűltek össze tapaszta­latcserére. A napokban ott jártam. Az udvar kihalt volt, mint­ha üres lenne a tábor. Amint megtudtam, délután a somo­gyiak játékos sportvetélkedőn látták vendégül a szomszé­dos Baranya megyei tábor fiataljait. Én csak a találkozó utáni tapasztalatcsere végére értem oda. Egy hirtelen jött ötlet hozta össze a két tár­saságot. A kellemesen eltöl­tött délután arra hívja fel a figyelmet," hogy az ilyen is­merkedést rendszeressé lehet­ne tenni. A tábor lakói felől Szilágyi István táborvezetőnél érdek­lődtem. — Központi programunk utolsó részét hallgatják a fiatalok. Az alkoholizmus or­vosi és társadalmi kérdései­ről, a túlzott gyógyszerfogyasz­tásról és a dohányzás káros hatásairól tartanak előadást a meghívott szakemberek. A hét második felében kabinetfog­lalkozások formájában foly­tatjuk a felkészítést a követ­kező mozgalmi évre. A száz­negyven fiatal négy csoport­ra osztottuk, a járások sze­rint. Négy kabinet van, az Edzett ifjúságért mozgalom­mal, a szervezeti élettel, az ideológiai ismeretekkel és a gazdasági politikával foglal­kozó. Ezek forgószínpadsze- rűen működnek. A kabinet­foglalkozások célja az előadá­sok értékelése, megvitatása, egységes vélemény kialakítá­sa. — fíem kevés ez az egy hét a továbbképzésre? — Nem az a célunk, hogy a mozgalomnak mindenhez értő, »teljes« embereket ne­veljünk. Legfontosabb fel­adatunk, hogy felhívjuk a fi­gyelmet a központi határoza­tokra, segítséget, útmutatást adjunk egyes témakörökben. Sajátos, helyi kérdéseket mi itt nem oldhatunk meg. A határozatok értelmezésére, alkalmazására adunk javasla­tot Orbánné Jung Ildikó Sió­fokról jött, először vesz részt vezetőképző táborban. — Mit jelent az itt töltött egy hét? — Sok újat hallottam, ér­tékes tapasztalatokat szerez­tem. Az előadásokon sokolda­lúan boncolgattuk a KISZ szervezeti életével összefüg­gő kérdéseket, a munkahelyi demokrácia továbbfejleszté­sének lehetőségét. Az idei if­júsági parlamentre való meg­fontoltabb felkészüléshez is segítséget adót. De visszavan­nak még a kabinetfoglalkozá­sok, s ettől mindannyian so­kat várunk. A kisebb cso­portokon belül a vitatkozó szellem jobban érvényesülhet. Orbán Ferenc az ideológiai kabinet vezetője. — Föl kell mérnünk a fia­talok ideológiai ismeretét. A kül- és belpolitika mindenkit érdekel, az események okát. előzményeit azonban már ke­véssé ismerik. Megközelítően azonos szintre kell emelni a tudást. Sok tennivaló van még a mozgalomban. is Ê* építkezik, de várni kell, míg előkerítik. Addig Kovács János aszta­lossal ülünk le beszélgetni a pihenőhelyiségben. Augusztus elején indul öccsével Jugosz­láviába. Expressz-igazolvány- nyal a zsebükben utaznak, mert ennek segítségével ol­csóbban juthatnak szálláshoz, étkezéshez. Tíznaposra vagy kéthetesre tervezik a túrát, attól függően, hogyan érzik majd magukat. Zágrábig vo­nattal utaznak, tovább a ten­gerpartra stoppal. — Mit visznek magukkal? — Csak egy hátizsákot, benne a legszükségesebb dol­gokat. — És mennyi pénzt? — A beváltható legnagyobb összeget: négyezer forintot. — Mire kíváncsi Jugoszlá­viában? — A tengert szeretném lát­ni. Időközben megérkezett Má­té Sándor épületasztalos. — Igaz, hogy házat épí­tünk Szentán, és nagyon so­kat segítettem^ de azért én is nyaraltam. Egy hetet töl töttem a KISZ vezeőképzé táborában a Balaton partjár. — Milyen érzés ismét mun kába állni az üzemben? — Egy kicsit furcsa voh újból belezökkenni az itten! munkarendbe, de végtére ií nem olyan hosszú idő az a két hét, hogy elszoktam vo'- na a munkátóL Nekem külö­nösen nem volt az. Októberig még bőven lesz dolgom a hétvégeken és a szabad dél­utánokon. — Nyilván jövőre pótolja be, amit az idén elmulasz­tott. — Hát. 7 : Ha a honvéd­ségnél nyáron kapom meg a szabit, akkor igen. Az ősszel ugyanis bevonulok. Hát így töltötték. KI tar­talmasán, ki szórakozva, ki pedig élfutvá a' "látnivalók mellett Egy azonban mind­nyájuk szavaiból kicsengett : jó a nyári szabadság, kár, hogy hamar véget ér. L. J. Világifjúsági találkozók A Magyar Távirati Iroda Vadas Ernő-termében július 25-én kiállítás nyílt »Képek a Világifjúsági találkozókról« címmel, mely az elmúlt tíz VIT emlékezetes pillanataiból és a XI. VIT országáról, Kubáról ad ízelítőt 1919, Budapert 1957, Moszk a Kép a »Kubai pillanatok« cíim. sorozatból. N emcsak igazságokra, féligazságokra, hanem statisztikai adatokra is rásüthető a »közhelyszerű« jelző. Esetünkben azonban nem annyira a tartalom, mint inkább a gyakoriság szem­pontjai alapján. A világszer­te mért és elemzett válásról tanúskodó adatok alapján el­mondható: íme egy terület, ahol ott vagyunk a világ él­vonalában. Nem tudni pontosan, mi az oka a korai házasságoknak és a korai válásoknak, mégis megkockáztatható: korántsem egyértelműen a meggondolat­lanság számlájára írhatók a fiatalon felbontott életközös­ségek. Képzeljük csak el. Egy huszonéves, alig egy-két esz­tendeje dolgozó fiatalember, tulajdonképpen logikusan, úgy határoz, semmi más nem hiányzik élete teljességéhez, csupán, hogy egybekeljen a választott leánnyal. »Munkám van, a szüléinknél ellakha­tunk, nem lehet akadálya a boldogságunknak« — gondol- hajta,' persze korántsem eny- nyire fennkölten, ám a tar­talmat tekintve mindenkép­pen így. A dolgok simán, szé­pen ménnek a maguk útján — eljegyzés, meghívók, asz­talfoglalás akármelyik étté-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents