Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-30 / 178. szám
Cpekö Mondjuk Lajos akkor már huszadik éve dolgozott észrevétlen azon a helyen. Észrevétlen, mert jól. Még akkor sem ágált, ha nem volt anyag, hanem ötletekkel próbálta kihúzni a műhelyt a pácból. Amikor szakszervezeti választáskor valaki bedobta a nevét, tulajdonképpen mindenki elcsodálkozott, Jjogy eddig nem jutott eszébe senkinek. Egyhangúan választották meg bizalminak. Mondjuk ettől kezdve munkaidőben és munkaidő után a következő témákkal foglalkozott: meghallgatta az üdüléssel kapcsolatos kéréseket (többek közt: Smon- cza három törvénytelen gyerekét is feltüntette a jelentkezési lapon, csakhogy családos beutalóhoz jusson, Sármány viszont még sohasem volt szakszervezeti üdülésen — megjegyzés: soha nem is kért beutalót); kivizsgálta a bejelentést, miszerint a művezető, Fáj ront megcsipkedte a takarító lányt (mellesleg a nőbizottság aktíváját — megjegyzés: a csipkedés igaz, ugyanis a lány munkaidőben az öltöző padján aludt, s szó- longatásra sem ébredt fel); utánanézett) Borz indokoltan kapott-e nagyobb prémiumot, mint Spindulác (igen, bár indokolásul a munkaügy azt mégsem írhatta be, hogy Borz minden hétvégen ott sürgölődik az üzemvezető házépítkezésén). Mondjuk Lajos a munka- védelmi felelősi megbízatást már csak úgy, menet közben kapta. Mire magához tért, már poroltókat töltött élesre, körleveleket fogalmazott, avagy az újjonnan belépő dolgozókat világosította fel, akik igaz, hogy kívülről fújták »A mozgó daru körzetében tartózkodni tilos!« és egyéb jelmondatokat, de arról fogalmuk sem volt, hol találhatók a szerelöaknák. Amikor ők is bekapcsolódtak az »Egy üzem, egy óvoda» mozgalomba, Mondjuk természetesnek találta, hogy szabad szombaton öltöző- szekrényében egy cédula az Edénkért nevű óvoda kerítéséhez invitálja, amelynek újjávarázsolását Mondjuk nevében a kerület élenjáró aktívái vállalták. Az olyan apróságok fel sem tűntek nekj, hogy táskájából — miközben reggelijét csomagolta ki — cédula került elő, mellette pedig a testvérbrigád naplóját lalála. A kedves hangú levél arra kérte, szerezze be Czefre Sebő, az ismert író bejegyzését, miszerint f. hó 26-án a brigád meghívására az üzem — egyébként még csak tervekben szereplő — klubjában nagy sikerű íróolvasó találkozón vett részt, amelyen megvitatták a má- riabesenyői vész hatását az antifeudális parasztmozgalmak radikalizálódására, különös tekintettel a reformáció hollandiai szárnyának tevékenységére. Amivel mondjuk ugyanazon a lakótelepen lakott, mint a Mester, ez különösebb erőfeszítést nem jelenthetett a számára. Amikor immár hónapok óta különös fájdalmak erősödtek az oldalában, felesége unszolására végülis elment orvosi kivizsgálásra, ami hetekig elhúzódott. A laboreredményt például nem tudta megvárni, mert hivatalos volt arra a tanácskozásra, amelyen a kerület kiváló aktivistái a patronálás kérdéseit vitattak meg az évente változó távlati fejlesztési tervek fényében. Amikor az üzemben a 25 éves törzsgárdatagok jutalmazási ünnepségére került volna sor — ahol aranygyűrűket szoktak adományozni —, Mondjuk Lajos a kórházból táviratban üdvözölte a kollektívát, kívánt további alkotó munkasikereket, s ”■>enkockáztatott egy apró kérdést, miszerint a neki zánt gyűrűbe, akár a saját k.öltsSgén egy szerény kis követ helyezzenek el, amelyet ajánlva eljuttat a szakszervezeti bizottsághoz. Csupán azt kell megvárnia, míg a szóbanforgö, számára olyannyira kedves tárgyat eltávolítják az eveiéből. 25 év becsülettel végzett munka után ennyit csak megérdemel’ Mózes Lajos A céllövölde mesél mind tiszták és hamis felhangok nélkül valók. A puskák fegyverállványon nyugszanak, olajos csövük tompán fénylik. Aki töltögeti és kinálgatja őket — az a nagymellű, feketeszemű, feketehajú lány, feszülő virágos ruhában — bordó rúzs- zsal kihúzott vastag száját biggyeszti, hogy nem fogadod el a szíves kínálást, mondván: nézelődsz egyelőre, hiszen látnod kell, ml az, amiben részt veszel. Szemben, a vasfalon ott függnek mind a célok, a céllövölde legszebb meséi. Az ádáz Farkas, a sunyi Róka, a tolldíszes Indián, a méla Sünike, a titokzatos Macska, függő tüllbaba is. És fent a kövér Gazdag, a félelmetes Tigris, de vannak célul kitett diók, cigaretták, gyufa- szálak, hurkapálcára kötött papírrózsák és cérnaszálon függő tüllbaba is. Én fent a magasban, mindezek felett ott forog a szerencsekerék. A nikkel, plasztik csoda, amelynek ha valamelyik színét eltalálod, megáll, csönget és nagy nyereményt ad érte a lány. De te mégse lőj a szerencsekerékre, könyökölj a vörös bársonnyal bevont fapultra, hárítsd el a szíves kínálást, biztos mosollyal, és figyeld, hogy mások, akik párosával jönnek, mire lőnek, és mit nyernek vele, és a ráncos arcú boszorkányt, alá néha kiles a vasfal mögül, biztosan ő az, aki rit- musos rock-zenét vált és Rollingot és cowboy-dalokat, ez kell ide, hiszen itt sem csalás, sem ámítás, a céllövölde meséi és nyereményei mind tiszták és hamis felhangok nélkül valók, mindenki nyer azért, még az is, aki nem talál. Mert oldalt a kisasztalon ott sorakoznak a nyeremények is. A skót wisky, a rugóskés, a bőrkalap, valószínűleg csak reprezentációk, azt valószínűleg csak az kapja meg, aki a szépmosolyút lövi meg, de előtte tornyosulnak a jelvények, a díszek, a similabdák, a papír- csákók és az üveggolyók, most már sajnálhatod is, hogy nincs kiírva, miért mi jár. Hát nézelődsz, a vörös bársonnyal bevont fapulton könyökölve, időnként, ha a lány feléd kínálja a puskát, csak mosolyogsz, és elhárítod, ő pedig fordulásból lő egy sárga rózsát, nehogy azt hidd, ez a sarki közért, itt a játék a lényeg. De gondolhatná azt is a szépmosolyú, hogy nem bízol benne. Hiszen annyi mese szól arról is, hogy a céllövölde puskáit mind félreállitják, hogy nehezebb legyen nyerni velük, de te tudod, ma már a céllövölde puskáit sem állítják félre, nincs szükség csalafintaságokra, hiszen van nyeremény éppen, elég, mindenkinek jut belőle, bár azt azért sejteni lehet, hogy a bőrkalap, a rugóskés, a skót wisky csak reprezentáció, mégsem háborodik fel ezen senki igazán. Csak könyökölsz a vörös báreonnyal bevont fapulton, és figyeled, hogyan- forog fenn a szerencsekerék. Egy fiú lövöldöz rá, a hozzá tartozó lány aggódva figyel, de a fiú ügyes és kéket talál. A szerkezet megáll, fények és hangok tündérjátéka, aztán egy csomag színes rágógumit kap, míg egy kisfiú a Sünikéért üveggolyót, a papája a harsány Bohócért paC E LLÖVÖ pír trombitát, tehát itt is mindenkinek a képességei szerint, tehát .minden jól van. Lőni kéne vagy továbbáll- ni. De te csak könyökölsz, a lányt, a meséket és a nyereményeket figyeled, és bosz- szankodsz azon, mint már annyiszor, hogy képtelen vagy részt venni valamiben, amiben mások szemlátomást jól érzik magukat Mint az a férfi, aki a szerencsekerékre lövöldöz, de nem talál, és végül, hogy helyrehozza megromlott tekintélyét a mama előtt úgy belelő az Indiánfőnökbe, a titokzatosba, hogy az egyből hajlqngani kezd, mint a cigányprímás, ha ötszázast nyálaznak a homlokára, persze hogy nem szép mese, de szerencsére nem nagy nyeremény, a Győztes Szolgalegény sokkal szebb. Ha a lány a puskát kinálgatja továbbra is, és te visszautasítod, voltaképpen már haverok vagytok valamennyire, te már régen figyeled, mit csinál, gondolhatnák azt is az újonnan jöttek, te vagy a szépmosolyú fiúja, hiszen gyakran , néztek egymásra majdnem cinkos mosollyal, egyszer volt, hol nem volt, talán majd egy ágyban, vagy egy barikádon, nem mintha mindegy lenne, nézed az arcát, összejönne, nem jönne össze, lehet hogy ez is afféle vendéglátóipari mosoly, bár játszani azért lehet Bár lőhetnél is. Igazán semmi cikis nincs ebben. Ez a liget, és mint olyan, sajátos világ. Legfeljebb még egy felesleges részvétel, any- nyi felesleges után talán nem is számítana. De igazán beindíthatnád találatoddal azt az ősi, szép mesét, a Győztes Szolgalegényről szólót, ahol már készen állnak a szereplők, a sovány, bár igen izmos szolgalegény, nagy bottal, csak meg kell lőni a korongot, és máris puffog a bot a kövér Gazda hátán. Szép mese, és biztosan szép nyeremény is. Bár ha a szerencsekerékre lőnél, az is sokat jelenhetne. Ha a kéket találod, akkor rágógumit kapsz. Ezt már tudod. Valószínűleg a piros érhet a legtöbbet, azért talán a skót wiskyt is megkaphatnád, hiszen az van a sor legelején. De lőhetnél a nyereményekre is. Azonnal és közvetlenül. Biztosan nagy balhé lenne belőle, de szép mese is. Bár kétséges, hogy megéri-e a nyilvánosság kockázatát, aztán még tűzharcba kerülnétek a fent említett boszorkánnyal, Védekezésként talán elmondanád: engem csak az háborított fel annyira, hogy nincs kiírva, miért mi jár, valamint ahogy a részvétel kockázata nélkül ugyan, de láttam, a főbb nyeremények a többség számára teljesen elérhetetlenek. Csak csaloga- tónak vannak kitéve, szinte megtévesztésnek. őni kéne vagy tovább- állni. De te csak könyökölsz a vörös bársonnyal bevont fapulton, a lányt, a meséket, a nyereményeket figyeled. Talán döntened kellene. Addig várj, amíg a szépmosolyú fiúja is megjön, és annak a mesének is vége, vagy állj tovább, hiszen annyi csoda és mese történhet: mindig éppen máshol. LDE Etienne Hajdn szobrai Németh Lajos műtörténész írja a Franciaországban élő magyar művészről: »Nehéz röviden jellemezni Etienne Hajdú művészetét és meghatározni azt a helyet, amelyet a modern szobrászatban elfoglal Ami azonban az első pillantásra szembe- ötlik: önálló stílusú művész, márpedig ez önmagában is nagy dolog. Sokrétű keresés és élményanyag rejlik Etienne Hajdú stílusában. Forrása is több ágból fakad. Mindenekelőtt az eredendő természeti élmény. Ha szobrait a közkeletű stílustipologlzálás általában »non figuratívnak« minősíti is, művészete azonban szöges ellentéte a fo- galmi-absztrak művészetnek, ízig vérig konkrét, érzéki plasztika az övé. Nem arról van szó, hogy művei a természeti vegetációra vagy a kőzetek és koraitok világára hasonlítanának; a szellemük rokon velük, a belülről formálódásnak az elve, organikus, szerves jellegűek. Kevés szobor előtt érzi úgy magát az ember, mint Hajdú plasztikái előtt: mintha lélegeznének e művek, belső élet mozgatja, hevíti őket. Másik lényegi vonása Hajdú stílusának: nagy szobrászati kultúrák szelleme inkarnálódik benne. Maga is vallja, hogy mindent meg akart ismerni és -magába szívni, a klasszikus antikot csakúgy, mint a francia románkort, vagy a legújabb plasztikai törekvések formaproblémáit, új térértelmezését. A megmunkált anyag szépségének a tisztelete jellemzi Hajdú stílusát, és a hangsúly egyformán ott van a megmunkáláson, az anyagon és a szépségen — anélkül, hogy a szépség csupán artisztikum vagy merő eszItörfonadék (1946) R. Fuchs , Nmcs többé kövét* (vagy 139 centiméter magas és 158 kilogramm súlyú) — és mégsem kövér. Erős — ennyi az egész! Dicsőség és hála annak, aki ezt a szót kitalálta! Lehet valaki olyan kerek, mint a labda, akész- ruhaosztályon az eladónő mégis tapintatosan azt tanácsolja: »Bocsánat asszonyom (vagy uram), ön kissé erős, úgy gondolom, másféle szabású ruhát kellene felpróbálnia. Sajnos, mi semmi egyebet nem ajánlhatunk önnek, ezért próbáljon meg,, kérem szépen, két emelettel följebb keresni valami megfelelőt — a Sátrak és ponyvák osztáylon.« A súlytöbblettől szenvedők közül soha senki sem hall olyasmit, hogy ő túlságosan kövér volna. Kövér — ez csúnya szó, nem illik másokra alkalmazni. önmagáról viszont mondhatja az ember, ha bizonyos abban, hogy környezete tiltakozik. »Valósággal szörnyű, hogy mennyire elhíztam — nem gondolod?« — jelentheti ki valaki, ha biztosan tudja, hogy a másik azonnal így válaszol: »Ugyan, ugyan ! Olyan vékony vagy, mint a nádszál. Semmiképpen sem lehetsz több kilncvenöt kilónál !« A testes talán még kövérebb, mint a kövér. Ha egy ember kövér, akkor legalábbis zömök, termetes, meg nagy, ruganyos pocakja van, Ha viszont testes, ez arról tanúskodik, hogy az egész teste reng, az egész roppant hústömege — akár a kocsonya. Testesnek lenni bizony nem nagyon kellemes. Akkor már jobb, ha valaki kövér. A legcsúnyább szó pedig a hájas. Ezt a túltáplált malaccal asz- szociálják, és a kép teljességéhez már csak a piros alma hiányzik a szájában. A fent említett elmefuttatásiból az következik, hogy ön nem kövér, sem testes és egyáltalán nem hájas. Talán csak Icipicit erős. A pufók arca pedig bizonyos fokig még díszül is szolgálhat. Olyan, mint a frissen sült cipó. Kerek, forró és étvágy- gerjesztő. Ha pedig egy kicsit le akar adni, akkor ennél mi sem egyszerűbb. Csupán annyit kell tennie —, hogy vásárol egy fél tucat hetilapot. Azokban temérdek, mindenféle és -fajta elképzelhető (és elképzelhetetlen) tanács van, hogyan kell lefogyni, meg különböző diéták is olvashatók. A különféle hetilapok különféle tanácsokat adnak a lefogyásra. Az egyik azt ajánlja, hogy naponta egy kis pohár vizet és nyolc nagy pohár vörös bort kell inni (vagy fordítva). A másik lap sze.- rint: kizárólag ananásszal kell táplálkozni. Tehát így ' lehet lefogyni. De ha valaki ész dől gála an nem túlságosan erős (úgynevezett tökfilkó), akkor bizony ésszel kell fogynia. Mert jobb, ha valaki kövér, és egészséges, mintha sovány és be- t r-g t Fordíterta: Gelíért György Sztélé (1970) tétikum lenne. Belülről ragyog fel a szépség — ritka adottság meghajszolt korunkban. Klasszikus ízű művek ezek — elkerülve azonban a klasszicitás buktatóit. Svm0 Néplap Azelőtt az erős széles vál- lú vasgyúrót jelentett, akinek hatalmas karizmai vannak, és egyéb izomzata is jól fejlett Most viszont az erős — gyűjtőfogalom mindazok számára, akik túlságosan súlyosak. Lehet valaki 158 centiméter magas és 139 kilogramm súlyú ön kövér? Dehogy, természetesen szó sincs róla. Legfeljebb talán helyenként kissé gömbölyded. Egy kicsit kövérkés? Kerek arcú? Telt alakú? Vagy van még egy nagyszerű szó: erős. Manapság senki sem kövér, vagy testes, hanem csak erős. Andá Mária illusztrációja,
