Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-04 / 155. szám

A legkisebb tsz Lelles kontrasztok Lebecsült juttatások B pohár eltűnik - a kanna maraű ’Â régi kis irodaépület egyik udvari ajtaján sárguló papír­lap áll, rajta az elmosódó fel­irat: Balatongyöngye Tsz iro­da. Aki ezen az ajtón belép, néhány perc múltán úgy érez­heti, a hatvanas évekbe csöp­pent. Ugyanez az érzés kísér a megye legkisebb tsz-ének ha­tárát járva is. Senki ne gon­dolja persze, hogy ez afféle működő múzeum. A gépmű­hely udvarán vadonatúj kom­bájn is áll, a kertészetben korszerű öntözőberendezés dolgozik, szőlőiket pedig heli­kopter permetezte. Nem első­sorban a gépek és eszközök régisége ébreszt elfeledett em­lékeket. Az emberi kapcsola­tok családiassága, a vezetők szinte meghökkentő puritánsá­ga adja ezt a hangulatot. Más­hol minden bonyolult, csak­nem áttekinthetetlen. Itt lát­szólag pof onegyszerűbb : 87 ember, három kombájn, né­hány teherautó és traktor. Munkájuk szervezéséhez nem kell számítógép... Itt az irá­nyítás nem »bonyolult gépe­zet«, hiszen a tsz-elnök is majd minden emberével talál­kozik naponta. Megbeszélik a teendőket, a gondokat, azt is, hogyan tanul a gyerek és ja­vul-e a másik derekai. Az­után, ha a szükség úgy hozza, mindannyian elmennek ka­rózni a szőlőbe. Az elnök és a traktoros éppúgy, mint a sző­lész. »Más gazdaságbeli el­nöktársaim sokszor mondták már, minek kell ez. De hát az emberek is jónéven veszik, és nekem sem esik nehezem­re. Szeretem a paraszti mun­kát.« Amikor három éve, ősszel a mezőgazdaságban a mostoha idő miatt összetorlódott a be­takarítás, mindenütt nagy volt az izgalom. Volt, aki az isko­lákat, más a laktanyákat jár­ta segítségért.. . A járási vezetők akkor 0 leilei tsz-ben is megkérdez­ték: milyen segítség kell. Ná­luk nem volt gond. Igaz, ak­kor is mindenki a kukoricá­ban serénykedett, az irodistá­tól a szerelőig. Ez a nyitja, hogy bár látszólag nagyon ke­vesen vannak, valójában még­is elegen. Mikor a gazdaság területét kérdeztem, az elnök így vá­laszolt: »2000 hold, majd ma­ga átszámolja.« A szántóterü­let nem egészen 600 hektár: közösen művelt nagy háztáji. Hogyan lehet ekkora terüle­tem gazdálkodni 1978-ban? 240 hektáron termelnek bú­zát. Tavaly 45 mázsás termést takarítottak be, az idén pedig még nemrégiben is ötven má­zsát ígért a határ. Es ha az elmúlt napok viharai meghiú­sítják is ezeket a reményeket, nem lesz okuk szégyenre. Ku­koricából szintén ötvenmázsás terméssel számolnak. Nyilván sokkal nehezebb volna ugyan­ezeket a hozamokat elérni 2000 hektáron, mégsem mona- hatjuk, hogy a leilei növény- termesztőknek egyszerűen csak vetniük és aratniuk kell... ETizonyítékul egyetlen példa: a megye nagyüzemei mostanában fedezik föl újra a talajjavítás régi módszerét, a meszezést. A leilei tsz-ben ezt már négy éve elvégezték, megfékezve a műtrágyázás okozta savanyodást. A növénytermesztéshez ha­sonlóan három éve az állatte­nyésztésük is szakosodott. Ko­rábban a baromfitól a birkáig sokféle állattal foglalkoztak : ma csak szarvasmarhát te­nyésztenek. Nincs korszerű ízaktelepük. viszont jó — he­lyenként intenzív módszerek­kel művelt — legelőik van­nak, melyeket kötetlen tartás­sal hasznosítanak. Vegyes hasznú állományuk idei tej­termelési átlaga 2900 liter. A tsz földjei közvetlenül villasorok szomszédságában húzódnak, és ez több sajátos feladatot is ad. A Balaton- gyöngye Tsz a zöldségellátás javításától az építőipari szol­gáltatáson át a szemétszállí­tásig tucatnyi területen alkal­mazkodik az üdülőkörzet igé­nyeihez. Húszhektámyi diny- nyésük és ugyanekkora kony­ha kertészetük termését jó­részt saját korszerű üzletük­ben értékesítik. Egy nagygaz­daság szakembere ezeket e vállalkozásokat »kócerájnak« mondaná. A kertészetben már har­madszor szedik a karalábét »Mikor a fagy megtizedelte a káposztánkat,' a tönkrement fejek helyére karalábét ül­tettünk. Ki kell használni minden négyzetmétert.« Végül is a tsz eredménye­sen gazdálkodik, pénzügyileg — hitelek nélkül — is egyike a legszilárdabb gazdaságok­nak, de vajon meddig lesz ez így? Ilyen kis méretekben nyilván lehetetlen jelentősebb fejlesztésre' gondolni. Bármi­lyen jól gazdálkodnak is, egy­re több dolog hiányzik ahhoz hogy korszerű nagyüzemnek számítsanak. Vajon a tsz tagsága hogyan fogadna egy esetleges egyesü­lést vagy társulást? Sokan nyilván aggodalmas­kodnának, húzódoznának. Mint méhányan elmondták, nem attól félnének, hogy az­után nem lenne meg az eddi­gi jövedelmük. Egyszerűen a kötetlenséget féltik, hogy a szigorúbb munkafegyelem mellett nem tudják majd ösz- szeegyeztetni a közös és a háztáji érdekeiket. Akad persze a társulást sürgető vélemény is. 1959-ben Lellén szinte ma­gától szerveződött a tsz, amely már évekkel ezelőtt' szorgal­mazta egy szőlészeti társulás létrehozását. Azóta a bogiári állami gazdaság gesztorságával megalakult a Viticoop, mely­nek ők is tagjai. (Ma még csak öt hektár termő szőlőjük van, viszont a következő két évben 100 hektáron telepíte­nek.) Egyszer már jóváhagyott a tsz vezetősége egy egyesülést, nem rajtuk múlt, hogy végűi is nem került sor a »házas­ságra«. Ez is mutatja: nem a régihez való makacs ragasz­kodás az oka a mai helyzet­nek. Sokan reálisan látják, hogy a bogiári állami gazdaság szinte körülfogja a tsz-t, hogy számos területen szorulnak egymás segítségére. Az állami gazdaság például a tsz föld­jén keresztül épít utat gyü­mölcsösébe, mivel gépei már nem használhatják a 7-es fő­útvonalat. Folyamatos föld­csere teszi lehetővé a bogia- riak szőlőiskolájának jó mű­ködését. Ugyanakkor ők kor­szerű gépekkel segítik a tsz-t... »Nagy volt a sár, lehetetlen volt bemenni a szőlőbe. Ak­kor jött a helikopter, és a több napi munkát néhány perc alatt elvégezte. Emlék­szem, ez sok embert elgon­dolkodtatott. Én hiszem, hogy az élet — sürgetés nélkül is — meghozza a megoldást.« A leilei tsz 360 taggal alakult, ma 87-en vannak. Még há­rom év, és újabb húszegyné­hány ember éri el a nyugdíj- korhatárt ... Nem lehet rokonszenv nél­kül beszélni erről a kis gaz­daságról. Még akkor sem, ha tudjuk: egyszerűségével és jó eredményeivel együtt is csak az élő múlt. Bíró Ferenc Bérmunka az Egyesült Izzónak Csaknem egymillió lámpafejet munkálnak meg az Egyesült Izzó kaposvári gyárának a városi tanács szociális foglalkoz­tatójában. Lassan megszelídült a vi­ta, s amikor végre pont ke­rült a végére, mindenki érez­hette: nem maradt tanulság nélkül ez az eszmecsere. Az egész nem úgy indult, hogy a résztvevők véleménye meg- oszlana a témában, később azonban egyes álláspontok szembekerültek egymással. Az érvelők tapasztalati pél­dákat sorakoztattak fel igazo­lásul, s ezek összevetése adta a végkövetkeztetést: javítani kell a dolgozók szociális el­látását a munkahelyeken, de arról is gondoskodni kell, hogy azok, akik ebben része­sülnek, megbecsüljék, megfe­lelően értékeljék ezeket a juttatásokat. A MEDOSZ megyebizottsá­ga két somogyi vízgazdálko­dási társulat igazgatójának a beszámolóját hallgatta meg a dolgozók bérezéséről, jöve­delmi viszonyairól, az élet- és munkakörülmények alakulá­sáról. Hallottunk azokról az összegekről is, amelyeket — a lehetőségtől függően — bo­rítékon kívül kapnak ezek a többnyire szétszórt munkahe­lyeken, meglehetősen nehéz fizikai munkát végző dol­gozók. Munkaruháról, pihe­nő- és tisztálkodási alkal­matosságokról, étkezési lehe­tőségekről volt szó — vala­mennyi olyan tényező, amely befolyásolja a munkát. Für­dőszobát, zuhanyozót persze nem varázsolhatnak oda, ahol éppen a vízrendezési munkák folynak, viszont a mosako­dáshoz lavórt adnak. A vi­zeskanna teteje alkalma^ ar­ra, hogy igyanak belőle — de ez nem egészséges. Külön poharat kaptak a dolgozók. Bizonyos idő elteltével az­tán hiába keresik a lavórt, a »személyes használatra« adott poharakat — lába kelt mindegyiknek. A dolgozók a patak vizében mosdanak, s szájról szájra jár megint a vizeskanna födele. A tapasztalat arrak késztet, hogy ehhez a láncszemhez továbbiakat fűzzek. A megyét járó ember gyakran megfor­dul termelőszövetkezeti és ál­lami gazdasági majorokban, gépudvarokban. Olykor meg­döbbentő a kontraszt: a köz­ség lakóházai előtt mini vi- rágoskertek, az udvarok pél­dás rendszeretetről árulkod­nál!: — a ,nagyüzemi por­tán viszont érthetetlenül nagy a rendetlenség, embernyi kó­rók rengetegében vesztegel-' nek a munkaeszközök, az ál­lattartó telepen pedig csak az út mentes a gyomtól. Ám, ha jobban körülnézünk lát­hatjuk. hogy a gaz lábénál ott Szerencs étien kedik néhány szál árvácska, amott meg ró­zsa vörösük a vadkender és a lapulevél árnyékában: ad­dig futotta csak a lelkese­désből, amíg a virágágyak elkészültek, azután ki-ki ment a dolgára ... Az állami gazdaság sok pénzt áldozott arra, hogy munkásszállást építsen. Hogy a gondoskodás eredményeként szívesebben jelentkezzenek munkára a messze vidékről érkező dolgozók. Itt minden megvan, ami a pihenéshez kell, sőt még szórakozási le­hetőséget is biztosítanak. Hó­napok múltán alig lehet rá­ismerni az eredetileg kultu­rált, minden igényt kielégítő létesítményre. S azok tették ilyenné, akiknek készült... Hozhattunk volna számos, követésre érdemes példát is Somogy mezőgazdasági nagv- üzemeiből és társulásaiból arra, hogyan kell bánni a ka­pott juttatásokkal — mert ilyen is van Vannak szénen berendezett klubok, munkás- szállások, gondozott parkok a gazdasági létesítmények — műhelyek, istállók, irodák — körül. Ezekről leolvasható, hogy a dolgozók szívesen szé­pítik, csinosítják szabad ide­jükben munkahelyüket és környékét, meg azokat a he­lyiségeket, amelyekben pi­hennek, szórakoznak. Hallottam egy javaslatot, érdemes rajta elgondolkodni: szocialista brigádok vegyék kézbe a dolgozók munkakö­rülményeit szolgáló létesí'- mények, javak további sor­sát, mert ahol ezt eddig is így tették, ott nem kallúdt'1' el az értékek, nem m^nt ve­szendőbe a fáradságos mun és az anyagi befektetés, sőt a szépet még szebbé tetté1:. Ezeken a helyeken tiszták ás csinosak a munkásszállások, a szórakozást és a művelődéit szolgáló helyiségek; neműm­nek el a juttatásnak szánt holmik. A brigádok vállalá­saiban ugyanis szerepelnek ezek a feladatok is, és rend­re értékelik — sőt: követke­zetesen számon kérik egymás­tól — a teljesítést. Ennek a javaslatnak azonban van egy szépséghi­bája. Mégpedig az. hogv ezeknek a tennivalóknak mindenféle brigádkezdemé­nyezés vagy védnökség nél­kül is meg kellene valósul­niuk. Aki szereti a rendet, az nem vár arra. hogy szer­vezett keretek között irányít­sák egy-egy munka elvégzé­sére, a közvagyon megbecsü­lésére és védelmére, mert megteszi ezt önszántából is. Amíg viszont kevesebben vannak az ilven dolgozók, mint amennyien lenniük keüene, vitathatatlan a szo­cialista brigádok szerepe és érdeme, ök ediák a garan­ciát: mind többen lesznek, akik megértik, hogy olyan értékek megbecsüléséről és védelméről van szó. amelynk elsősorban az ö javulcat szol­gálják. H. F. Mit főznek az üzemi konyhán? Táskából enni. Ez a foga­lom tipikusan XX. századi. A kopott táskában húsz deka pa- rizer, fél kiló kenyér, paprika, darab vaj, amelyet ebédszü­netben előhalász, s jó étvágy- gyal elfogyaszt az ember. Üzemben, kinn a földeken, a tűző napon, a rakomány tete­jén vagy másutt. Amolyan ebédpótló ez, a gyomrot este, a vac óránál lehet igazán meg­tölteni. Nem is népszerű mód­ja ez az ebédelésnek, manap­ság inkább a kényszer szüli az efféle alkalmakat. Napjainkban általánosabb az üzemi étkezés. Vállalatoknál, szövetkezeteknél ma már min­denütt elfogadott elv az. üzem által megszervezett déli étke­zés. Szinte nincs olyan kollek­tív szerződés, amelyik ne sza­bályozná a vállalati hozzájá­rulás mértékét, alig akad olyan munkásgyűlés, szakszer­vezeti értekezlet, ahol szóba ne hoznák az üzemi étkezde álla­potát, a menü javítását, a tisz­taságot, a felszolgálást. Az üzemi étkeztetés nagy könyebbséget jelent munká­saknak, tisztviselőknek. Ebéd­szünetben terített asztalhoz ül­ni egy kicsit fokmérője is - a szociális ellátottság mértéké­nek. A zsíros ételszagtól men­tes, tiszta, világos étkezde is hozzájárulhat a jobb üzemi légkörhöz. A szűk terem, a piszkos asztalok, az ósdi, ko­pott kanalak, villák, csorba tá­nyérok kimondottan lehango­lóan hatnak. A somogyi munkások több­sége igénybe veszi az üzemi étkezést. Némelyik vállalatnál saját konyha működik, a szomszédba máshonnan hoz­zá:: az ételt. Ha az ebédelőket kérdezem, hallgatnak, nem mondanak véleményt. Miért? Rossz az üzemi koszt? Az egyik gyárban igen, a másik­ban talán, a harmadikban el­viselhető. Mi hát akkor a baj? Az étkezés egy kicsit több annál, hogy az éhségünket el­verjük. Szeretünk enni. Az étel elfogyasztása örömet kelt. S ha kicsi az adag, gyenge a sza­kácsnő f őzt je, csak a bosszúsá­gunk növekszik. De még ennél is többről van szó. Az ebéd egy kicsit szertartás is. Ezt az érzést a családból hozza ma­gával minden ember. A gyer­mek szelíd biztatást, mosolyt kap, ha jóízűen eszik, s az ebéd, a vacsora általában kö­zös, soha el nem felejtett csa­ládi élmény. Ezzel szemben az üzemi ét­kezdék igen sajátos színterei a tömegélelmezésnek. Gyakran ül egy asztalnál vadidegenek­kel együtt az ember. A fel­szolgálás és a kanalazás tem­pója feszített. Valahogy túlsá­gosan rideg, üzemszerű ez az étkezés. Csak kevés, helyen gondolnak arra, hogy ottho­nossá, barátságossá tegyék a termet. Függönyök, szőnyeg, képek? Legtöbbször hiányza­nak. Az üzemi étkezde egyen- asztalaival, uniformizált szé­keivel, étkészletével a műhely megfelelő mása. Mit kap itt, mit eszik az éhes? A nagy átlagnak főznek. Az üzemi étkezde a legkevésbé sem. műhelye az új ízekkel, anyagokkal, ételekkel való kí­sérletezésnek. Az étkezéshez fűződő családias érzelmek, ha­gyományos emberi tartalmak jórészt kiszorulnak e »táplál- dákból«. Az üzemi étkezde ak­kor felel meg legjobban a fel­adatának, ha szorosan igazodik az átlagos ízléshez, s ezért a házi ízek, a házi koszt eszmé­nyét igyekszik követni. Az em­berek ezt várják az étlaptól, így a konzervatív ízlés szilárd bástyái maradnak. De ez a konzervativizmus talajtalan, nem támogatják érzelmek, szenvedélyek — legföljebb, ha ehetetlenül rosszat főznek. Mert ez is előfordul. A házi­koszt anj'ag- és munkaigényes táplálék. A mai' nyersanyag­normáknál ezt követni szinte lehetetlen, csak néhány vi­szonylag egyszerűbben elké­szíthető étel esetében. Talán ezért is olyan egyhangú az ét­lap, s tér vissza mindig és min­dig a gulyásleves a krumplis tészta társaságában. Az üzemi étkezde állapota — most mondottuk — fokmé­rője lehet a jó munkahelyi közérzetnek. Ezért is jobban oda kellene figyelni rá. «te. T. Strandpapucs repül a ma­gasba. Egy szaltó után nagyot csattan a betonon. Pöttömnyi kisLány pöszén számolgat. Egy kisfiú könnyeit maszatolva panaszolja : — Tanár néni, a Kovács szétszórta a cukromat... Kivételesen nem esik az eső, de hideg szél kellemet­lenkedik a kaposvári stran­don. A nyári úszónapközi százharminc gyereke a napo­zó beton lépcsőjén időzik. Kö­zöttük néhány fiatal lány. Egyikük elkapja egy legényke karját, aki a mély víz.be hup­pant. labdája után veti vágya­kozó pillantásait. Rövid Zsu­zsa friss diplomás tanítónő Az ősztől Nagykorpádon fog tanítani. — Egy kicsit izgulok, mert összevont osztályt kapok — mondja —. s ilyennel még 'nem volt dolgom. Zsuzsa, csak második napja foglalkozik a nyári napközi­sekkel, nála gyakorlottabbak kolléganői, Orbán Erika Wanderer Ágota, akik dik hete dolgoznak itt. — Nem könnyű a dolgunk, bár szeretjük a srácokat. Öt­től tizennégy éves korúak, ? néha úgy érezzük, hogy keve­sen vagyunk ennyi gyerekhez. Különösen akkor, amikor esik az eső, és beszorulunk az uszo­da előcsarnokába. Ilyenkor labdázunk, társasjátékozunk. de érezzük, hogy zavarjuk ; felnőtteket: hiába, zajonga- nak a gyerekek. A két lány jövőre lesz har­madéves a tanítóképző főis­kolán. Jó gyakorlatnak tart­ják, hogy heti hétszáz forint­ért itt munkát kaptak. — Csak az a nehéz, hogy r város szívén kell keresztülve­zetni a gyerekeket, amikor ebédelni akarunk. Az Április 4. utcába kell eljutnunk min­den délben, és bizony a gye­j rekek nagyon élénkek. Néha úgy érezzük, hogy jólenne, ha több felügyelő dolgozna ve­lünk. Tele vagyunk aggoda­lommal, hiszen a gyerekek élete van a kezünkben. Fokozza a lány ok aggodal­mát, hogy megtudták: a kö­vetkező héttől még távolabb­ra, a Kisfaludy utcába kell el­járniuk ebédelni. Azok közül, akik úszni ta­nítják a gyerekeket, egy fiatal házaspárral: Csocsó Tiborék- kal találkoztunk. Két évvel ezelőtt kerültek Kaposvárra a fővárosból. Azóta az 503. szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet kollégiumában laknak, s nagyon várják az ígért la­kást. Mindketten megszerették a várost, de elmondják: több segítséget várnak az úszások­tatáshoz. Például hétfőn is használni a medencéket, ami­kor az uszoda szünnapos, to­vábbá szeretnék, ha a szülők valóban komolyan akarnák, hogy csemetéjük megtanuljon úszni, és nem vennék ki őket idő előtt az úszónapköziből. — Azután jó volna, ha a nyári napközi belejezievci is eljönnéneK a gyerekei!, nem úgy, mint tavaly, amikor a százból öt-hat maradt rend­szeres úszónak. — Minél Korábban rá kel­lene venni a gyerekeket a sportolásra — csatlakozik a beszélgetesnez Csocso Tibor, a Táncsics gimnázium tesineve­; lő tanára —,’ csakhogy ehhez kevés segítséget kapunk. A j Rákóczi sportklub 21 ezer fo­rint munKabért fizet tíz héten ^keresztül a tanítóképzős lá­nyoknak. amiért vigyáznak a gyerekekre, de egymaga a I sportklub kevés ahhoz, hogy több úszót neveljen Kaposvár­nak. Több segítséget érdemel­nénk az uszodát üzemeltető Víz- és Csatornamű Vállalat­tól, de az uszodát, a strandpt látogató vendégektől is. Mer' sajnos nemegyszer előfordult már, hogy csúpyán veszeked­tek velünk a felnőttek, ami­kor megkértük őket: hagyják el a gyerekmedencét. G. J. es máso­Adódók

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents