Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-29 / 177. szám

Novemberben nemzetiségi kongresszusok Gondos politikai munka — személyes beszélgetések KODÁLY-MÓDSZERREL A kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetben harmadik alkalommal rendezik me: a nemzetközi Kodály-szemináriumot. Öt földrészről több mint száz külföldi "zene- pedagógus ismerkedik meg Kodály zenepedagógiai módszereivel. Százötven hazai zeneta­nár is részt vesz a továbbképzésen. Képünkön: Közös éneklés az intézet udvarán. Az igali visszhang Hazánk nemzetiségi lakos­sága élvezi mindazokat a jo­gokat, amelyek a marxista— lenini nemzetiségi politika szellemében megilletik, ezért növekszik közéleti érdeklődé­se, aktivitása. Ezt állapította meg 19T8. január 10-én a Po­litikai Bizottság, amikor a nemzetiségi 'politika eddigi ta­pasztalatairól és a feladatok­ról tárgyalt Megyénk tizenhat községé­ben élnek nemzetiségek. Ti­zenkettőben német négyben pedig délszlávok. Az ősszel, november 4—5-én és 18—19-én lesz a két nemzetiség legköze­lebbi kongresszusa. Az előké­szítéssel kapcsolatos felada­tokról tárgyaltak tegnap Ka­posváron, a Hazafias Népfront nemzetiségi albizottságának kibővített ülésén. Részt vettek ezen a bizottság tagjain kívül a két szövetség, a népfront központjának képviselői, va­lamint az érdekelt községek tanács- és népfrontbizottsági elnökei. Sallai Lajosné, a Hazafias Népfront megyei bizottságá­nak munkatársa tájékoztatta a kongresszus előkészítéséről a résztvevőket. Elmondta : a nemzetiségi községek többsé­gében személyes beszélgetése­ket terveznek. Ezekre meg­hívják a párt-, tanácsi, gazda­sági vezetőket is. E beszélge­tések már augusztus elején megkezdődnek, azután négy helyen — Szülök, Lakócsa, Ecseny és Nágocs — megyei küldöttválasztó értekezletet hívnak össze. Októberben ter­vezik a közös megyei nemze­tiségi konferenciát. A munka értékelésén, a feladatok meg­határozásán kívül megválaszt­ják a kongresszusi küldötte­ket. A tájékoztató után Látos Dezső, a megyei tanács műve­lődésügyi osztályának főelő­adója ismertette a várható in­tézkedéseket. A nemzetiségi ^községekben kétnyelvű felira­tokat, táblákat helyeznek el; a lakosok gyermekeik születé­sekor nemzetiségi utónévből is választhatnak. Felhívta a figyelmet, hogy a tanácsok ősszel a közművelődési ter­vek elkészítésénél különös gonddal foglalkozzanak a né­met és a délszláv kultúra, ha­gyomány ápolásával, az anya­nyelv tanításával. A vitában többen a nyelv- tanulás személyi és tárgyi fel­tételeit hiányolták, szóltak a kétnyelvű feliratok elhelyezé­N agyot szippantott a ci­garettájából: — Ebben a faluban én mindig Gyüttment Jani voltam, és most már az maradok életem végéig — sziszegte a fogai között. — De ha azt hiszed, hogy ez engem csak egy ki­csit is bánt, akkor nagyon té­vedsz. Pedig sokan tanácsol­ták már eddig is: Menj el, Jani, ebből a faluból! Menj el olyan messzire, ahol már nem ismernek! Minek gyötrőd ma­gad? Sohasem fogod legyűrni az előítéleteket! — Nem men­tem, nem megyek és nem is fogok elmenni innen, amíg élek! De miért kellene nekem ezt a falut elhagynom? Talán csak azért, hogy Gyüttment Jani helyett Cégény János le­hessek ...? Vagy talán inkább azért, hogy a falu alsós gye­rekeit ne a Gyüttment Jani tanítsa ...? Vagy ... vagy .,, Nem és nem! Ha negyven­hat évet kibírtam itt, akkor azt is kibírom, ami még visz- szavaru A hősök szobra, a park pla­tán- és égerfái mintha rábó­logattak volna ezekre a kifa- kadásokra. Feltehetően nem először voltak már tanúi Jani éjszakai monológjainak. Az élete delén levő falusi tanítót egyáltalán nem ké­nyeztette el a sors. Döcögve, nagy hallgatások­kal megtűzdelve folyik a be­szélgetésünk. Mint régi sors- és tanulótársak fél szavakból, odavetett mondattöredékekből is megértjük egymást. Most mégis váratlanul beszélni kezd. sének tapasztalatairól, helye­selték az olyan személyes be­szélgetéseket, amelyeken a nemzetiségieken kívül a ma­gyarok, a párt-, tanácsi és a társadalmi szervezetek, s a gazdasági vezetők is részt vesznek. Ennek jelentőségét hangsú­lyozta Varga Károly, a Haza­fias Népfront megyei bizottsá­gának titkára, amikor ezt mondotta: — Gondos politi­kai munkával, a személyes beszélgetések nyújtotta fóru­mok lehetőségével segítsük elő a nemzetiségi kongresszu­sok sikerét. Felszólalt Dékity Márk, a Magyarországi Délszlávok De­mokratikus Szövetségének képviselője és dr. Krauth Já­nos, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének elnöke is. Mindketten elisme­réssel és elégedetten beszél­tek a Hazafias Népfrontnak a A kubai VIT első napján, tegnap délelőtt a Balaton- partról Havanna felé szállt a fiatalok dala. A földvári gyö­nyörű kertmoziban úttörő nyakkendős lányok és fiúk gyülekeztek, hogy énekkel kö­szöntsék a világ haladó ifjúsá­gának demonstrációját, amely hagyományosan az imperia- lizmusellenesség és a béke je­gyében zajlik. A SZOT dél-balatoni üdü­lőiben nyaraló gyermekek für­dőzés és napozás közben kis kamarakórusokat alakítottak tanáraik segítségével, s házi vetélkedőkön készültek a föld­vári dalostalálkozóra. Egy-egy üdülőcsoport, mint ismeretes, két hétig tartózkodik a Bala­ton partján, következésképpen a kórusok megalakítását, a próbákat a házi vetélkedőket e két héten belül bonyolítot­ták le, mégpedig nagy kedv­vel, lelkesedéssel. Az utóbbit bizonyította a tegnapi talál­kozó sikere is, hiszen a föld­vári kertmoziban szereplő nyolc kórus olyan szépen sze­repelt, hogy a zsViri ezúttal is nehéz helyzetben volt Végül: valamennyi csoport dicséretet oklevelet kapott. A találkozó fontos momen­tuma, hogy mozgalmi dalokból készülnek fel az együttesek, Mintegy kirobban belőle visz- szafojtott keserűsége, mellő­zöttsége, a mindennapi küzdel­mek csekélyke eredménye, a sorozatos kudarcok okainak lázas keresése... — Te arra nem emlékszel, amikor mi ebbe a faluba ke­rültünk. A háború akkor már javában dúlt. Előtte apám béres volt az Andrássy-urada- lomban. Harminchét évesen belerokkant a munkába. Még pontosabb, ha azt mondom, hogy leesett a kazalról. Eltört a keze, lába, néhány oldalbor­dája. Hónapokig feküdt a di- kón orvos és gyógyszer nél­kül, élet és halál között. Szent Mihály napján az intéző ki­adta az útját. (Maga tehet a bajáról, miért nem vigyázott jobban — volt az indoklás.) Nyomorék apámat négy kisko­rú gyermekével a falu bírója szánta meg. Ma is tisztelettel adózom emlékének. Felfogadta a falu csürhésnek. Ez biztos kenyeret jelentett abban az időben. Beköltözhettünk a fa­luba, a városkert cselédlaká­sába, a csordással közös kony­hára. En akkor az ötödik osztály­ba jártam. Az akkori tanító — a falu szokásának megfelelő­en — a szüleim után engem is Gyüttmentnek nevezett. Mint idegent az utolsó padba ültet­tek. Itt ragadt rám a Gyütt­ment Jani csúf név. Apám bicegve, testileg meg­törve birkózott a több mint kétszáz disznóval. A gazdák két nemzetiségi szövetség kongresszusát előkészítő mun­kájáról. ök is elsősorban a személyes beszélgetések hasz­nosságát és fontosságát emel­ték ki. Noha megyénkben nem nagy a nemzetiségek száma, a tegnapi tanácskozás, az ismer­tetett feladatterv, a felelős vé­lemények, javaslatok bizonyí­tották: a Hazafias Népfront, illetve annak nemzetiségi al­bizottsága a tanácsokkal, a párt-, és társadalmi szerveze­tekkel együtt arra törekszik, hogy megyénkben a marxista —lenini nemzetiségi politika következetesen érvényesül­jön. Olyan baráti légkör te­remtődjön, mely a magyar aj- kúakat és a nemzetiségieket még szorosabban összekapcsol­ja szocialista, nemzeti cél­jaink megvalósítása érdeké­minden kórus öt-öt dalt ta­nult meg, és ezek közül egyet adott elő. Repertoárjukban a régi és az új forradalmi éne kék szerepeltek, a többi között a latin-amerikai, afrikai fel­szabadító mozgalmakat idézők, serkentők. A nyolc kórus együtt adta elő- azt a frissen komponált dalt, mely a Bala- ton-parti üdülés örömeiről szól. A vetélkedő után a zsűri folytatta az éneklést. Ugyanis a bíráló bizottság tagjai ope­raénekesek voltak, mégpedig a mozgalmi dalok kiváló előadói. A VIT-díjas Varga András (a zsűri elnöke) például terep­színű angolai egyenruhában jelent meg, s fellépése előtt élménybeszámolót tartott a latin-amerikái, afrikai útjai­ról, szerepléseiről. A Fidel Castro és Che Guevara névét idéző dalokkal kapcsolatban elmondta, hogy mindkét for­radalmárral személyesen is ta­lálkozott. Kovács Kolos Liszt- díjas, Szellő Lajos Liszt-díjas valamint Csűri Edit, az Álla­mi Népi Együttes tagjának műsorát is nagy tetszéssel fo­gadták az ifjú dalosok, vala­mint a nagyszámú közönség. A műsorban közreműködött Puskás Sándor, az Állami Operaház főkorrepetitora is. az első naptól elégedetlenek voltak a munkájával. A szop­tatós anyakocák, a szoktatás süldők, a pákászabb öreg disz­nók rendre hazaszöktek apám­tól. Nem tudott utánuk sza­ladni. Kutyája, a Mocskos — korcs falusi állat — a disznót nem fogta. Lépten-nyomon el- bitangolt az ártérbe élelmet keresni. Fészkeket rabolt, ap­róvadakat fogdosott. Ha sike­rült jóllaknia, véres pofával szunyókált a delelő árnyéká­ban. Rá tehát egyáltalán nem számíthatott apám. Talán csak azért tartotta maga mellett, hogy egyszer-máskor a mér­gét ő is kitölthesse valakin. Apám testi kínjainál is job­ban fájt, hogy a falu zárt kö­zössége nem fogadta be csalá­dunkat. Idegenek, gyüttmen- tek maradtunk. A gazdák rosszalló megjegyzéseiken és szidalmaikon kívül szót sem váltottak vele. Még a kijáró búgatópénzt, az ünnepnapokon szokásos kalácsokat, bélese­ket is minden jó szó nélkül nyomták a markába, illetve dobták bele az anyám tartotta zsákba. Apám megalázottságában egy katonaidejében hallott furcsa kísérletre szántg, el ma­gát. Egy reggel, kihajtáskor nadrágja egyik szárát egészen a combtőig felgyűrte, a mási­kat pedig leeresztve hagyta. Nosza lett is érdeklődés. Hát magának miért van felgyűr­ve az egyik nadrágszára? Hát, hogy észrevegyenek...! Hogy megszôUtsanak.,.1 Hogy egy­A negyven gyereiktorokból harsányan szálló szó kitör a völgyből, hogy azután rende­zett szőlők tövein, a dombok táplálta fák levelein botla­dozzon, majd elgyengülve szétterüljön az igali utcáik kö­zött. Így szól az igali visszhang! Teremtője az a negyven Fe­jér megyei általános iskolás, aki tábortűz lángjainál búcsú­zik. Tíz nap van mögöttük, tele életet igazító, utat egyen­gető emlékkel, ismerettel. Ma­gúkkal viszik a fürdő kelle­mesen meleg vízének nyugta­tó simogatását, a vagdalkozó villámok éjszakájának szoron­gó félelmét, az ételek ízét, a dombok védő ölelését, az iga- liak vendégszeretetét, szíves marasztalását. Márta néni ké­rőn parancsoló ébresztőjét: »Friss vízzel locsollak benne­teket, hogy el ne hervadja­tok.« Zoli bácsi kort tagadó, százat is elérő kötélugrását: "Eddig csak számoltad, most csináld utánam, gyerek!« A Fejér megyei ipari szö­vetkezetek létesítették és tart­Jani szer már engem is emberszám­ba vegyenek...! Azon nyomban rásütötték, hogy a gyüttment csürhés nemcsak nyomorék, hanem bo­lond is! 1943 őszén apámat már felmondással fenyegették. Még a bíró is így vélekedett: »Ve­gye ki a fiát az iskolából, ve­gye maga mellé bojtárnak. Csak akkor tudom jövőre is megtartani.« A hatodik osztályba men­tem volna. Anyám — aki ak­korra már családfőnek számí­tott — sírva győzködött: »Édes egy fiam! Ha nem hagyod abba az iskolát, akkor apádat elcsapják. Nem lesz mit en­nünk, kitesznek a cselédlakás­ból, mehetünk világgá.« Hát így lettem én hatodik osztályos tanuló helyett csür­hés kisbojtár. Szegény apám nem érhette meg a felszaba­dulást. Elvitte 1944 ködös ta­vasza. Élt 39 évet. Tizenkét évesen én lettem a családfenntartó. A szerződést anyám nevére — az ő felelős­ségére — újították fel. Azt hiszem, a többit már te is tudod. A felszabadulás ne­künk valóban felszabadulást jelentett. Amint lehetett, ott­hagytam a csürhésséget, elsze­gődtem ácsinasnak. Engem is felkaptak a »fényes szelek«. Dolgoztam és tanultam, mint a megszállottak. Álmaim ueto­ják fönn az igali ifjúsági tá­bort. — A megye 18 ipari szövet­kezete mindent megad a tá­borhoz — mondta Csárádi Zoltán, a Fejér megyei szövet­kezetek politikai osztályának vezetője, a gyerekek Zoli bá­csija. Ez a minden többet je­lent az anyagi föltételeknél. Mert lehetne többszöröse a pénz, az eredmény meg csak tizedannyi. Célunk nem egv »ultramo­dern« tábor kialakítása, ha­nem az, hogy a jövő nemze­dékét neveljük. Ez pedig pénz­kérdés, emberék kellenek hoz­zá, akik nemcsak dolgoztatni tudják a gyerekeket, hanem dolgoznak is velük. Akik büsz­kék arra, hogy látogatáskor a szülők nem viszik haza az ott­hon minden kényelméhez szo­kott, nyafogó egyke gyerekü­ket. Például Imre bácsi, aki hetyke-deres bajusszal, hatvan s néhány évével, földet söprő tíz ujjal mutatta meg, hogyan kaszált régen a kaszás. Terveik? Jövőre a sátrak mellé faházakat építenek, lesz vábbja az volt, hogy egyszer tanító lehessek. Hogy segítsek megszüntetni az előítéleteket, eltörölni a szegények, a gaz­dagok, az őshonosok, a gyütt- mentek, a cigányok gyerekei közötti különbségeket. 1954-ben, 22 évesen kaptam meg tanítói képesítésemet. Friss diplomával, szép tervek­kel visszajöttem a faluba. Nem fogadtak díszkapuval. Az eltelt idő, a megszolgált vég­zettségem ellenére bennem még akkor is csak a gyütt­ment, bolondos csürhés fiát látták. De én azzal nem tö­rődtem, úgy gondoltam, hogy majd a munkámmal bizonyí­tok! 1956 októberének utolsó éj­szakáján részeg fegyveresek verték meg az ablakot: — Ha holnap még itt találunk, ak­kor elküldünk a. bolond csür­hés után! — ordítozták. De én itt maradtam. Las­san megszoktak az emberek. Csak én nem tudom elviselni, hogy még mindig milyen nagy hatalma van a módos­ságnak! Azt, hogy yia is van­nak »gyüttmentek«. kivételes- ségeh, megalázó módszerek. És amikor szóvá teszem, jó, ha választ kapok. De abban nincs köszönet. Az egyik idős, egyedül élő kolléganőm teg­nap meg is jegyezte: — Bo­lond vagy. János, szembe akarsz szállni az egész világ- gal! Egyszer csak, mintha álom­ból ébredt volna, úgy förmedt rám: »Figyeltél te egyálta­lán?«. Dr. Szénül József tornapálya, fölszerelik bor­dásfallal, mászókötéllel... A negyven magyar gyerekkel huszonöt, szocialista országból jött gyerek üdül majd csere­ként. És marad továbbra is a legfontosabb cél, hogy ne fél­jen a gyerek a sötéttől, a csap szokatlanul hideg vizétől, ne legyen, aki »kidől« a könnyed gyalogtúrától, ha egyedül nem megy, két apróság cipelje a járda betonlapjait, tanuljon úszni, hegyet mászni, árkot ug­rani, sőt tudjon a szülőktől könnyen kapott pénzzel bán­ni és még több, sok egyéb — a gyerekeinkért. — Panasz? Galambos Pálné tanárnő, táborvezető azt mondta, alig akad. Inkább azt sorolta, kik tették könnyebbé munkájukat, kellemesebbé a gyerekek itt­létét. A községi tanács vezetői, az áfész dolgozói, a fürdő ke­véske személyzete, a somogy- szili orvos, aki nem nézte, hogy Igáiból jött a gyerek ... S csak azután jöttek a kifogá­sok: ' - , — Azért nem lennék igazán az, aki vagyok, ha nem szól­nék az ellátás hiányosságai­ról. J<j, tudom, tudom, a Ba­laton: De hogy alapvető dol­gokat ne lehessen beszerezni? Vagy két-három nap csak tésztát együnk tésztával? Ezt azonban inkább elfelejtjük. Magunkkal visszük a somo­gyiak kedvességét, segítőkész­ségét A tárogatós bácsi szere­nádját, jó pihenést, jó éjsza­kát kívánó takarodóját... Góczán Gyula Aranyozó mesterek a Kremlben Szokatlan látvány fogadja a moszkvai Kremlben sétálókat: Nagy Iván harangtornyát 80 méter magasságban egy 13 méter átmérőjű alumínium sátor veszi körül. Ez könnyíti meg az aranyozó mesterek lé­legzetelállító bravúrral végzett munkáját. A Kremlben egyéb­ként minden kopácsolástól hangos, befejezéséhez közele­dik a páratlan műemlékegyüt­tes évek óta tartó helyreállí­tása. I A jelenlegi, X. ötéves terv­időszakban 85 millió rubelt fordítanak a moszkvai és Moszkva környéki műemlékek restaurálására, köztük a Kremlre, a Novogyevicsij- kolostorra, Jaszenyevo, Ar- hangelszko és Izmajlovo Moszkva környéki kastélymú­zeumaira. ben. Sz. L. Havanna felé szállt az ének Dalostalálkozó Balatoníöldváron Gyüttment

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents