Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-26 / 174. szám

Indulásra váró gépek. Csúcsforgalom Ferihegyen Jobban ki tudjuk használni az időnket, ha gyorsan uta­zunk. Legyen turista valaki, üzletember vagy politikus, órák alatt olyan távolságokat tehet meg repülőgépen, me­lyek elérése azelőtt vonaton vagy hajón napokig tartott. Egyre népszerűbb a légi or­szágút. Különösen a nyári idényben, amikor fölkereked­nek az emberek, hogy világot lássanak. Magyarországon az első légi járat 1918-ban indult, és pos­tát szállított a Bécs—Buda­pest—Krakkó—Lemberg útvo" nalon. 1920-ban, alakult az első ma,gyár légiforgalmi vállalat, mely ugyancsak pos­tát szállított. Az utasforgalom kis, hatüléses Fokker-típusú gépekkel 1922-ben kezdődött. Budapest kedvező földrajzi fekvése és aránylag jó légköri viszonyai miatt csakhamar számos külföldi légitársaság interkontinentális és transz- ' kontinentális járata is érintet­te hazánkat. A harmincas évek közepéig a főváros légi forgalma a má­tyásföldi, 1936-tól pedig a bu­daörsi repülőtéren bonyoló­dott le. Ezt követően épült a Az irányítótoronyban. korszerű és modern Ferihegyi közforgalmi repülőtér a város központjától 16 kilométerre, 405 hektár területen. Minden repülőút után műszerészek csoportja átvizsgálja a MALÉV gépesít. Az utóbbi évek rohamos fejlődése számokban is kife­jezhető. Légi közlekedésünk utasforgalma 1960-tól 1973-ig az ötszörösére növekedett. Nyaranta a Ferihegyen 6—7 ezer ember fordul meg napon­ta. 18 külföldi légitársaság utasai érkeznek a Ferihegyi repülőtérre vagy indulnak on­nan. Csupán a MALÉV-nak 595 ezer utasa volt a múlt esztenr dőben. Több mint félmillió ember tehát, s ez nemzetközi viszonylatban is tekintélyes forgalomnak számít A MA­LÉV 25 ország 37 városába indít légi járatokat, legsűrűb­ben — heti 38 alkalommal — az NDK-ba. A nyári csúcsfor­galomban, amikor a tenger­parti szezonjáratok is meg­kezdődnek, hetenként 150 já­rat indul, hogy az egyre nö­vekvő utazási kedvet ki tudják elégíteni. Russel Baker KESERŰ PIRULÁK A minap bementem egy kórházba, és a kapuban a portás megállított: »ön nem engedheti meg, hogy ide be­kerüljön!« Ebben nem volt semmi újdonság Amerikában immáron senki sem engedheti meg magának, hogy kórház­ba kerüljön. Az orvosi ellá­tás költségei olyan magasak, hogy az átlagos beteg, aki mandulaműtétre szorul, csőd­be jut, mielőtt az orvos ki­venné a második manduláját. Ebből adódik, hogy napjaink­ban az amerikaiak többségé­nek egyik mandulája kint van, a másik bent. Megmond­tam a portásnak, hogy nem szorulok orvosi segélyre, csak látogatóba jöttem. A látoga­tó-belépőjegy húsz dollárba került, tehát öt dollárral ol­csóbb, mint egy zenekari ülés Liza Minelli új musiceljéhez. A liftért hét dollárt kellett volna fizetni, ezért inkább lépcsőn mentem, ami csak öt dollárba került. A lépcsőmászástól kifullad­va mélyeket lélegeztem, mire néhány műtős beterelt egy lé­legeztető szobába, ahol a lég­zéselemző készülék kimutatta, hogy a levegő mellett padló­viasz, éter, jód, vécéfertőtle- hítő, ajándék .gyümölcskosa­rak és ragtapaszok szagát is beszivtam. Ebből a padlóviasz tíz dollárba került; az éter ötvenbe; a jód huszonötbe; a fertőtlenítő húszba. A gyü­mölcskosarak szaga tizenötbe, a ragtapaszé pedig megint húszba. Száz dollárt kellett fizetnem a lélegeztető szoba használatáért, a lélegzéselem­ző használatáért hetvenötöt, és harminc dollárt azért a pa­pírért, melyen a számlát ki­állították. Csekkel fizettem, s ezek után két őr feltaróztatott a folyosón, miközben egy nővér telefonált a bankba, hogy el­lenőrizze, nem vagyok-e csekkhamisító. Negyven dol­lárt szabtak ki rám az őrökért, huszonötöt a folyosó­sarok használatáért, tíz dol­lárt a telefonhívásért, és öt­ven dollárt a jó egészségi ál­lapotomról szóló irat kiállí­tásáért. Továbbmentem a folyosón a barátom szobája felé, aki gazdag vállalkozó volt, s üz­leti ebéd közben lenyelt egy halszálkát. A folyosó haszná­latáért ötven dollárt kértek, a folyosó mennyezetvilágítá­sáért húsz dollárt, a radiáto­rokból áradó hőért pedig har­mincat. Mivel százötven dol­lárba került volna, hogy be­lépjek a barátom szobájába, inkább megálltam odakinn, és benéztem 4 nyitott ajtón. A nyitott ajtó használata ti­zenöt dollárba került. A barátom nem volt ott — Hol az az ember, áld halszálkát nyelt? — kérdez­tem egy nővértől. — A felvilágosításért járó tarifa 130 dollár — felelte bocsánatkérő mosollyal. A mosolyért 25 dollárt fizettem, s annak bocsánatkérő jelle­géért külön 40-et. Ez időre a bankszámlám annyira leapadt, hogy féltem, nem lesz egy fillérem sem a kórházból való kijutásra. Legszívesebben rohantam vol­na le a lépcsőn, ha abban a pillanatban be nem lép gaz­dag barátom teljesen felöltöz­ve és zokogva. A története rövid volt és egyszerű. Teljesen tönkretet­ték, szinte letörölték őt a föld színéről. A halszálkát nehezen találták meg, az or­vosoknak először be kellett hatolniuk a nyelőcsőbe, majd a gyomorba, milőtt eltávolít- hatták volna. Ekkorára azon­ban a bankszámlája kimerült, a biztosításból járó összeget is felhasználta, a repülőgépét, jachtját és autóit árverésen kellett eladnia, maine-i, dela- waere-i és venezuelai birto­kai mind odavesztek. Mire a műtőasztalra került, egy fil­lérje sem maradt, de a kór­D gyermekek nemzetközi éve A föld lakóinak egyharma- da, hazánk 10 millió 671 ezer állampolgára közül több mint kétmillió 14 éven aluli. A fel­növekvő új generációért, a gyermekekért dolgozik a fel­nőtt nemzedék. Az ENSZ 31. közgyűlése el­határozta, hogy 1979-et a gyer­mekek nemzetközi évének nyilvánítja. Nem valami lát­ványos, szép gesztus volt ez, hanem gondos előrelátásról tanúskodó döntés. Nem mind­egy, hogy 'milyen lesz a 21. század első felének társadal­ma, hogyan alakul addig az emberek élete, gondolkodása, milyen eszmék jegyében, mi­lyen körülmények között ne­velődnek ma felnőtté azok, akik az új évezred nyitánya idején a világ népességének gerincét alkotják. Az ENSZ közgyűlésének vitájában, majd az. azt köve­tő előkészítő munka során megdöbbentő tények kerültek nyilvánosságra azokról a ha­talmas különbségekről, me­lyek a Föld különböző 'pont­jain, a különböző tá Ladalmi rendszerekben élő gyermekek helyzetét jellemzik. A »fény­árnyék«, a »jólét—nyomor« szembeállítása bármennyire elkoptatott érvelési módszer is, ez esetben mégis bátran él­hetünk vele, mert a tények önmagukért beszélnek. A húsz évvel ezelőtt elfo­gadott Gyérmeki Jogok Char­tájában például nagyon szé­pen hangzik az a megállapí­tás, hogy minden gyermeknek joga van az egészséges élet- ' hez, a megfelelő táplálkozás­hoz, a tanuláshoz, a játékhoz. Mennyivel más azonban a gyakorlat a fejletlen, vagy a fejlődés kezdeti szakaszában élő afrikai, ázsiai, dél-ameri­kai országokban, ahol spk-sok millió gyermek egyáltalán nem, vagy csak par évig jár iskolába. Az analfabétizmus 30—40, sőt még annál is na­gyobb arányú. Kubai utam során a falvak idősebb pa­rasztjai elmondták, hogy a forradalom győzelméig l>0—70 százalékos volt az írástudat­lanság. Fidel Castro kormá­nyának első intézkedése az volt, hogy az írástanítóc tíz­ezreit küldte falura, hogy minden parasztot megtanítsa nak a betűvetésre, olvasásra, (Most ugyanez történik Ango­lában is.) Alapvető gyermeki jog: áz egészséges táplálkozáshoz va­ló jóg. De ez alig-alig biztosí­tott a Föld nagyobb részén. Ismert tény, hogy ' a világon minden harmadik gyermek éhezik, a gyermekhalandóság az afrikai, ázsiai országokban gyakran kétségbeejtő mérete­ket ölt. Az elmúlt évek során például az elhunytak 30—35 százaléka 14 éven aluli gyer­mek volt, különböző járvá­nyok évente ötmillió gyermek életét oltják ki. Kell-e ennél több bizonyíték ? Bizony még sok a tennivaló, hogy a 21. századot egészséges, életet igénylő, vidám ifjúság kezdje meg. A szocialista országok gyak­ran anyagi erejüket meghala­dó javakat fordítanak a gyer­mekek boldog, gondtalan élet- körülményeinek biztosítására. Ingyenes az alapoktatás, új iskolák század, egyre szaporo­dó kollégiumhálózat, sport- központok, úttörőházak, tábo­rok, az iskola-egészségügy fej­lettsége, a külföldiek által is megcsodált gyermekkultusz mind azt bizonyítja, hogy a szocializmusban valóban tár­sadalmi ügy a 'gyermeki jo­gok biztosítása. A jövőre tervezett gyerme­kek nemzetközi éve természe­tesen jó alkalom lesz a valós helyzet fölmérésére, a tenni­valók további meghatározásá­ra. A Magyar Ü ttörök Szö­vetségének Országos Tanácsa május 31-én tartott ülésén már pontosan kirajzolódott az ün­nepi program, amely beépül az úttörő-szövetség folyamatos évi munkájába. Zánkán hir­detik meg »Mi világunkért« címmel az új országos úttörő­mozgalmat. Ennek rendezvé­nyei közül kiemelkedik a nemzetközi gyermeknapon le­zajló országos úttörőjáték, a nemzetközi gyermektalálko­zó, a kulturális rendezvények egész sora, és persze számos, felnőtteket foglalkoztató ta­nácskozás, irodalmi-képzőmű­vészeti, zenei stb. pályázat. Bizonyságául annak, hogy a magyar társadalom apraja- nagyja jelentőségéhez mérten ünnepli majd meg jövőre a gyermekek nemzetközi évét. V. F. ÚJ KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadónál jelent meg Marafkó László és Szántó Péter közös munkája, a Gazdasági vezetők című kis riportkötet, amelyben a szer­zők arra igyekeznek választ keresni, hogy a mai szocialis­ta Magyarországon milyen módszerekkel dolgozó, milyen személyes tulajdonságokkal rendelkező vezetők 1 érhetnek el sikereket. Ennek megfele­lően a könyvben az ország különböző vidékein élő, más és más beosztásban dolgozó emberek nyilatkoznak az ered­ményes gazdálkodás, a vezetői munka »titkairól«. A szocializmus politikai gaz­daságtana című kiadvány — szovjet N. D. Koleszov mun­kája — rendkívül röviden, tö­mören és egyszerű nyelvezet­tel, kérdések és feleletek for­májában tárgyalja a szocializ­mus politikai gazdaságtanának szinte valamennyi probléma­ház azért hajlandónak bizo­nyult bevarrni a sebeit, és azt is megengedték, hogy meg­tartsa drága ruháit, amelyek­ben odaérkezett. Mindez — úgymond a kórház — az or­vosi etika szabályai szerint történt, amelynek tarifája 1500 dollár. A barátom min­dig érzékeny idegzetű volt, ezért nem csoda, hogy most kitört és zokogni kezdett az irodában, ahol megmondták neki, hogy noha koldusbotra jutott, a világ legjobb orvosi .ellátásában részesítették. Az igazgatói iroda haszná­latáért 100 dollárt kértek, a sírás díja ISO dollár volt, s az igazgatási tisztviselő hozzátet­te, hogy az idegösszeomlásért járó 300 dollárt elengedi, a többi számlát pedig elküldi egy végrehajtó ügynökségnek. Miközben az1 ajtóhoz kísértek bennünket, a kórház nevében ajándékot nyújtottak át a ba­rátomnak: egy bádogpoharat, benne egy tucatnyi ceruzával. Mindezt egy jó tanács kísér­te: — Legközelebb inkább vál­jon el — mondta a kórházi tisztviselő humoros hangon. — Az olcsóbb, mint halszál­kát nyelni. A bádogpohár ára 50 dol­lár volt, a ceruzáké 30, A jó tanácsért 100 dollár, s a hu­moros hangért, amelyet egy végrehajtó ügynökség által halálba kergetett pácienstől kölcsönöztek, összesen tizen­ötezer dollár. (Fordította; Zilahi Judit) körét. A többi között olyan kérdésekre találhatunk a könyvben választ, hogy me­lyek a fejlett szocialista tár­sadalom jellemzői, mit értünk tudományos munkaszervezés alatt, miért szükségszerű az árutermelés a szocializmus­ban, íni a nyereség jelentősé­ge, a hitel szerepe, a külkeres­kedelem lényege a szocialista gazdasági rendben stb. Megje­lentette a kiadó Zinovij Jur- jev Suhanó álmok című szép- irodalmi munkáját is. A Magvető Könyvkiadónál látott napvilágot Nagy László Jönnek a harangok értem cí­mű kötete. A költő Kölcsey er­kölcsi komolyságával, Ady biblikus pátoszával, a népköl­tészet nyelvi erejével és gaz­dag szürrealista fantáziájával fogalmazza meg utolsó köteté­ben közösségi évényű. monda­nivalóit, sokszor tudatosan tá­maszkodva a nagy elődökre/ Moldova György szatirikus írásait tartalmazza A beszélő disznó. A Rakéta-regények so­rában jelent meg a Lengyel József hagyatékából előkerült kisregény, a Fegyverhordó Nlolo naplója, az Illés Endre tizenegy új novelláját tartal­mazó Dilaudid, és Gyurkó László érdekes monológ-re­meklése, a Halálugrás. Ko­lozsvári Grandpierre Emil könyve a Hullámtörök. Gal- góczi Erzsébet A közös bűn című regényének a cselekmé­nye 1956 telére nyúlik vissza: a drámai feszültségű írásból Mihályfi Imre rendező és Szé- csényi Ferenc operatőr készí­tett filmet. A Vitám et san­guinen című filmregény Her­nádi Gyula és Jancsó. Miklós közös munkája, modellje va­lóságos történeti személy: Bajcsy-Zsilinszky Endre. Csorba Győző összegyűjtött verseit és Örkény István újabb drámáit is megjelentet­te a kiadó, utóbbit Élőszóval címmel. Benjámin László egész életművéről ad átfogó képet a Tüzet akartak című válogatás: Váci Mihály ha­gyatékából került elő az Uta­zás Bürokronéziában című szatirikus kórkép, amely rö- videbb-hosszaibb vériekből áll; az 1950—60-as években szüle­tett darabokat a költő felesé­ge, Juhász Mária rendezte sa j- tó alá. Harmincöt vers cím­mel jelent meg Weöres Sán­dor újabb versfüzére. Szécsi Margit válogatott verseinek gyűjteménye a Mit viszel, fo­lyó? Tandon Dezső negyedik verseskötete a Még így sem. Egy széthulló család életét eleveníti fel — a családtagok egymásnak ellentmondó és egymástól idegen nézőpontjá­ból — Bereményi Géza új re­gi íye, a Legendárium. A két világháború között egy alföl­di kisvárosban játszódik Ber- czely A. Károly Előjáték cí­mű regénye. Somogyi Néplap \

Next

/
Thumbnails
Contents