Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-25 / 173. szám

Tag ég Zala példája Húszezerrel több olvasó a somogyi könyvtárakban A napokban megjelent So­mogyi könyvtárak című kiad­vány elején Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója a múlt évi mérlegről ír. Megál­lapítja, hogy a tanácsi könyv­tárhálózat működési föltéte­lei tovább javultak. Jobb a könyvtári szolgálat hatékony­sága, mintegy 2000 új beirat­kozott olvasóval gyarapodott a könyvbarátok száma. A gyerekek és a fiatalok köré­ből került ki a legtöbb új ol­vasó. Húszezerrel többen lá­togatták a könyvtárakat, mint egy évvel korábban, és a so­mogyiak 43 ezerrel több köny­vet olvastak el tavaly. A tanulásból, a szabad idő­ből adódó sokféle érdeklődés, a ház körüli foglalatosságok és a szakmai ismeretek iránti növekvő igények hozzák ma­gukkal — állapítja meg to­vábbá Szita Ferenc —, hogy az ismeretterjesztő és szakiro­dalom forgalma állandóan növekszik. Sok következtetés vonható le abból is, hogy mit jelentett a megyéi könyvtár belső átrendezése? A szűkebb tenben megvalósított szakrész- legesítés, a helyismereti, könyvek és dokumentumok hozzáférhetővé tétele a kuta­tóteremiban kedvezően hatott az olvasószolgálati munkára. Űj feladatot is adott az át­rendezés:1 növelni kell a kézi­könyvek számát és a szakrész­leghez igazítani a katalóguso­kat, melyek a tájékozódásban segítenek. A megyei könyvtár arról is nevezetes, hogy a közművelődés kapuját széles­re igyekszik nyitni. Tizenegy irodalmi estet tartottak tavaly, hét kiállításnak adtak ott­hont. f Noha a közművelődési fel­tételek javultak, akad gond e téren is: a könyvek ára emel­kedett az utóbbi években. A könyvibeszerzési keret azon­ban nem igazodott hozzá, ezért 1977-ben kétezer kötet­tel kevesebbet vásárolhattak a megyei könyvtárban. (így is 112 048 új könyvvel gazda­godott az intézmény.) Míg a tanácsi könyvtárakban a vá­sárlás során egy lakosra 8,80 forint jut, a szakszervezeti könyvtárakban egy dolgozóra 11,50, egy olvasóra pedig 37,10. A megyei szakszervezeti könyvtárhálózat megalakulá­sának huszadik évfordulójára készül — írja Gelencsér Ist­ván, a központi könyvtár ve­zetője. Az üzemi, munkahelyi szakszervezeti könyvtárak­ban szintén emelkedett az ol­vasók száma, és többet is ol­vasnak. A két statisztika ta­nulságait gyűjtötte csokorba Kellner Bernât, aki többek között megállapítja, hogy Vas és Zala megye példája mutat­ja: nem törvényszerű a kis- községes megyékben sem az ellátottság visszaesése. A so­mogyi átlagnál jóval keveseb­bet költenek könyvre Ádán- don — a 8,80-nal szemben két forintot —, Balatonszemesen, Zamárdiban 1,80-at, Kapós- mérőn 1,90-et, Kaposfőn 2,10- et, Somogyjádon 2,30-at... Aligha kell magyarázni a könyvtárat fenntartó taná­csok felelősségét ebben az ügyben. Toldy Csaba, a barcsi nagyközségi és járási könyv­tár vezetője azt teszi szóvá, hogy mind sürgetőbb feladat a gépesítés a könyvtári adat­kezelésben. A könyvek töme­ge zúdul a könyvtárakra na­ponta, és a személyi föltéte­lek nem biztatóak. A szakfel­ügyelet is többet tehetne a módszertani munka támoga­tásában. A gép segítsége te­hát csak részfeladatok megol­dását jelentheti. H. B. Vaszy Viktor, a 75 éves karmester Love Story - olasz módra »A szerelemért sohasem kell bocsánatot kérni« — mondta egykor Jenny Olivérnek, s ol­vasók és mozinézők milliói könnyezve zokogtak a »Love Story« szomorú történetén. És a könnyek sok millió líra be­vételt eredményeztek a milli­árdos Giovanni Amatinak 51 filmszínházában. A mai »Love Story« nem •kevésbé drámai: egy 19 éves Giovanna Amati, a mozild- rály leánya. leányt elrabolták, beleszeret elrablójába és kiszabadulása után szerelmesét akaratlanul a rendőrség kezére játssza — valóban alkalmas történet egy forgatókönyv számára. Ez azonban nem játék, ez maga az élet, mely a történetet így formál ja. A főszereplők: Ama­ti, a moziki­rály, leánya, a szép Giovan­na és a meleg­szívű rossz fiú szerepében Daniel Nieto hivatásos gengszter. Februárban kezdődött. A francia szár­mazású, több­szörösen bün­tetett előéle­tű Nieto Mar- seille-ből Ró­mába érke­zett Gengszter kollégáival elhatározták, emberrablás­ra szakosod­nak. Első ál­dozatként a csinos Amati- tenyt szemel­ték ki. A papa pénzügyi hely­zete busás váltságdíjjal ke­csegtetett Giovanna a milliomos lá­nyok elkényesztetett életét él­te: szülei minden kívánságát teljesítették;' az istállóban há­tasló, a garázsban Honda mo­torkerékpár várta. Február 12-én a magánisko­lából hazatérő Giövannát meg­támadták a gengszterek, Meg­kötözték, és egy Rómán kívül fekvő rejtekhelyre hurcolták 75 napot töltött egy fáskamrá­ban. Ez idő alatt a 34 éves Daniel Nieto őrizte. Ö hordta neki az ételt, és szórakoztatta. Húsvétra még egy csokoládé tojással is megajándékozta. A gengszterek 500 millió lí­ra váltságdíj ellenében ápri­lis 27-én szabadon engedték a leányt. A szülőknek azonban feltűnt, hogy Giovanna nem örül eléggé a visszanyert sza­badságnak. Hamarosan rájöt­tek, hogy az ok az »a rendes, udvarias fiatalember« lehet, ahogy a leány őrzőjét leírta. »Először verekedtünk. Utá­na azonban nagyon kedves volt. Ha sírni látott, a haja­mat simogatta« — mesélte Giovanna. »Elmondta, hogyi apja egy kis tolvajlásért el-' űzte hazulról, és így került egyre mélyebben az alvilág­ba.« A pszichológusok már nem egy esetet jegyeztek föl, ami­kor az elrablott beleszeretett elrablójába. A -római gengszter magatartására - azonban még nem volt példa. Virágot és le­velet küldött Giovannának. Majd otthon telefonon felhív­ta, és randevút beszélt meg vele — bár tudnia kellett, hogy a rendőrség figyeli a leányt. Nieto, a nős, kétszeres apa, kelepcébe esett. Giovan­na viaskodott önmagával és szerelmével, végül — elárulja a találkozóhelyet. A rendőrség a Via Veneto egyik kávéházá­ban rajtaüt a gengszteren. Az védekezik. Verekedésre kerül sor. Giovannában fölébred a lel­kiismeret. Hondájával a hely­színre robog, ahol tanúja az eseményeknek. »Mit’ tesztek vele?« — ordít, üti, léköpi a rendőröket. Este, amikor Nieto már régen ül, fellármázza a rendőrséget: »Látni akarom Dánielt! Eresszetek hozzá!«. Az olasz lapok bőségesen foglalkoztak a történettel és megírták azt is, hogy most a leány ellen is eljárás folyik, hatásági közeg elleni erőszak miatt. Giövannát azonban mindez nem érdekli : »Bocsá­natot akarok kérni Dánieltől — mondja. — Én vagyok az oika, hogy börtönbe került.« Néha — úgy látszik —még­is bocsánatot kell kérni a sze­relemért G, I. A szép Tisza-parti város­nak zenész vendégei vannak. Vaszyval együtt sétálnak Szeged belvárosában.' Frissen, lendületesen, széles karmoz- dulatokkal — igaza muzsikus­ként — magyaráz. Nyugdíjba vonulása korántsem jelent tétlenséget Nem is szereti, ha emlegetik. — Nem érzem magam nyugdíjban. Éppen úgy dol­gozom, mint eddig — kivéve persze a színházi elfoglaltsá­gomat. Vaszy Viktor elnöke a Ze­neművészeti Szövetség dél­magyarországi, úgyszintén a Kórusok Országos Tanácsa Csongrád megyei csoportjá­nak, tanit a főiskolán, vezeti a Szegedi Zenebarátok Kóru­sát, koncertezik és komponál. És oktat: egy igen jelentős Bartók-szemináriumot veze­tett 1977 nyarán Szombathe­lyen. Nem is mer az ember egy rövid cikk keretében bele­kezdeni a 75 éves Vaszy Vik­tor — 1903. július 25-én szü­letett ■— pályafutása egyes állomásainak felsorolásába, hiszen élményekben, sikerek­ben, emlékekben gazdag éle­te szinte kimeríthetetlen. Mindig muzsikus akart len­ni. Hegedülni tanult. 1919- ben már Molnár Antal nö­vendéke volt, aki Kodály Zoltán osztályába ajánlotta. Itt tanult Bárdos Lajos, Vá­sárhelyi Zoltán. Hivatásos koncertet 1925-ben vezényelt először. Hamarosan kapcso­latba került a kórusdirigálás­sal — a fővárosi pékek ének­karát vezeti. A Budapesti Egyetemi Énekkarral bejárta a fél "világot... — Hadd emlékezzem: Ame­rikában járva 19 városban 25 koncertet adtunk, és a turné bevételéből a New York-i magyar kórháznak 16 000 dol­lárt juttatunk! — A barátokról szó esett — kikkel került kapcsolatba pá­lyafutása során? — Még egyszer Kodályt említem, akivel egész életén át barátságban voltam. Bar­tókkal 1936-ban kerültem szorosabb kapcsolatba. A »Divertimento« és a »Hege­dűverseny« első magyaror­szági előadását én dirigáltam. A »Cantatá«-t kórusommal 53-szor próbáltuk, amikor Dohnányi a bemutató kar­mesteri pálcáját átvette tő­lem -, ennék a műnek igazi bemutatóját — amelyen Bar­tók Béla is jelen volt — én dirigáltam. Karmesterek? Weingartnertől sokat tanul­tam. J ó viszonyban voltam Mengelberggel, Furtwängler- rel, Kleiberrel. Énekesek? Vezényeltem de Lucát, Mül­ler Máriát, Anday Piroskát, Rossi-Lemenit, Simionátót, Glossopót, Gjuzelevet, Pataki Kálmánt,' Svéd Sándort, Szé-1 kely Mihályt. Tanítványaim? Sokan, voltak. Régebben is, még a közelmúltban is. Sze­gedről indultak Talán hagy­juk a neveket Liszt Ferenc személyesen vezényelte a budapesti új Vi­gadóban a már régebben Weimarban elkezdett, de csak Rómában *— 1857-ben — be­fejezett »Szent Erzsébet ’ le­gendája« című oratóriumot. A Szegedi Zenebarátok Kó­rusa ezt szólaltatta meg más­nap. Adott h kérdés: — Mikor került kapcsolatba ezzel a művel? — Már ez is történelem! A Zeneakadémia 50 éves jubi­leumán — 1925-ben —Hutoay Jenő vezényelte Liszt hatal­mas alkotását. Annák a zene­karnak brácsa-szólamvezetője voltam. Azután sokszor vezé­nyeltem, mert elhatároztam: Liszt művészetét életemen át népszerűsíteni fogom. E nagy magyar zeneköltő csaknem valamennyi művét dirigáltam itthon és külföldön. Budapes­ten legalább négyszer-ötször, Szegeden úgyszintén. — Vaszy Viktortól, a diri­genstől és a komponistától megkérdezhetem-e: alkotó az interpretátor, vagy csak a ze­neszerző az? — Az interpretátor is al­kató. A következőképpen lá­tom ezt a kérdést A hang- jegyírás nem tökéletes, a hangjegy csak körülbelül rög­zít, de nem mindent Az elő­adó akkor alkot, amikor eb­ből a holt anyagból, melyet a partitúra jelent kiérzi, mit rejtegetnek magukban a hangjegyek tartalmilag és azt kifej ti, elővarázsolja, kimű- vészkedi. Ez hosszabb lelki szellemi folyamat — először elolvasom, aztán elemzem ... — Bocsánat: ekkor fogja meg az előadó a mű szelle­mét ... — .. ! zeneileg ezt úgy is lehet mondani, mint Wagner: a meloszát. (Dallammenet, a dallam összetevője. A szerk.) A belső melosz életre kelté­vel megkezdődik az újrate­remtés folyamata, és az elő­adóművész — alkotóvá válik. — Évtizedeken át tanúja a zenei életnek. Észlelt változá­sokat az előadóművészetben? — Nagyon sokat változott az előadóművészet, különösen sokat az utóbbi 25—30'évben. A II. világháború előtt még a romantika uralta. Ebből ki kellett hámozódnia és meg kellett találnia azt a hangot, mely a mai emberhez köze­lebb áll. Egyszer Müller Má­riával beszélgettem erről. Azt mondta : ötévenként vala­mennyi szerepét »áttanulja«, mert a fejlődés állandó. Én is vallom: minden repertoárt időnként elő kell venni, újra elemezni. Ma már nem ro­mantikus korszakban élünk. Az idő sűrűsödik, koncentrá­lódik. — Ez Igaz, de.i: — ... persze: azért ott a líra is, a szellem is, a lélek is! Ezért jó, ha Bartók mű­vészetével foglalkozunk. Bar­tók a részletekbe sohasem veszett bele. Az interpretáló sem veszhet el a részletek­ben, mindig a mű vezérvona­lát kell látnia, és arra kell tekintettel lennie. — Tehát nincs egyetemes mai zenekultúra a bartóki mű ismerete és a bartóki ta­nítás nélkül? — Bartók Is egyike azok­nak a reprezentásoknak, akik utat mutatnak nemcsak az előadóművésznek, a zeneszer­zőnek is. Attól kezdve, hogy 1927-ben elnyertem a Ferenc József jubileumi díj zene­szerzői díját, igen sok művet írtam. Alkotásaimban a. dúr- moll, tehát a duális sziszté­mától törekedtem magam függetleníteni, és stílusom a Bartók- és Kodály-követők- nek az iskolájára mutat. Az időközben divatba jött dode- kaíónia számomra. idegen maradt. Én diatónikus vagyok alaptermészetemnél fogva. Azt azért be kell vallanom, hogy az utóbbi évtizedben szolidabb kromatikus gondol­kodás kezd munkáimra jel­lemzővé válni. — Karmesteri működése befolyásolta-e a zeneszerzőt? — Sajnos — igen. Sok időt és energiát rabolt el a zene­szerzőtök — Mit vezényel legköze­lebb? — Erkel Hunyadi Lászlóját a Szegedi Szabadtéri Játéko­kon. mmammmuamB * Vaszy Viktor nevelői-okta- lói, zeneszerzői és karmesteri tevékenységét államunk 1972- ben a kiváló művész cím adományozásával ismerte el. Szabó Endre Art Buchwald Jó keresked A szerelmes gengszter, az elárult Dániel Nieto rendőrkézen. A mai gazdasági életnek az az egyik problémája, hogy ne­héz olyan fiatalokat találni, akik született igazi kereskedők. Sok diák, aki éppen elvégezte az egyetemet, jobban érdeklő­dik a vevő szándékai, mint a kiárusítás nagy ügye iránt. Továbbá hajlanak rá, hogy becsületesek legyenek, ez pe­dig katasztrófákat idézhet elő a kereskedelemben. Egy barátomnak van egy ruhakereskedése, itt George- town-ban. És elmesélte, mi­lyen problémái voltak egy pszichológia szakos fiatal lány­nyal, akit felvett eladónőnek. A következőképpen történ­tek a dolgok: Első nap bejött egy hölgy az üzletbe, és a fiatal eladónő (hívjuk őt Brampton kisasz- szonynak) megkérdezte, miben lehet a segítségére. — Szeretnék egy őszi kosz­tümöt — mondta a hölgy. — Milyen árban lehet? — kérdezte Brampton kisasszony. — Nem számít — felelte a hölgy. — Nos, hadd kérdezzem meg öntől: azért akarja megvenni ezt a kosztümöt, mert valóban szüksége van rá, vagy csak egyszerűen összeveszett a fér­jével, és most úgy akarbpsz- szút állni, hogy költséges vá­sárlásokba bocsátkozik. — Hogy érti ezt, kisasszony? — Talán arra gyanakszik, hogy a. férje hűtlen volt ön­höz, és úgy gondolja, hogy csak ezen a módon egyenlít­heti ki a számlát. — Fogalmam sincs, miről beszél — értetlenkedett a vevő. — Dühből pénzt költeni az ellenségeskedésnek igen költ­séges formája. Az a tanácsom, hogy néhány napig gondolkoz­zék a dolgon. Próbálják meg elsimítani az ellentéteket. Ha új kosztümöt vásárol, az még nem menti meg a házasságát. — Köszönöm szépen. — szólt a vevő fagyosan, és kiment az üzletből. — Most dühös rám — mond­ta Brampton kisasszony a ru­haüzlet tulajdonosának, de egy hét múlva boldog lesz, hogy lebeszéltem a dologról. Barátom, a bolt tulajdonosa úgy döntött, hogy meg nem történtnek tekinti ezt a kis esetet. De egy másik délután bejött egy újabb vevő, és Brampton kisasszony tőle is megkérdezte, hogy miben le­het a segítségére. A hölgy így válaszolt: — Valami nagyon Izgalmas ruhára lenne szükségem. A Kennedy Centerbe megyek, és azt akarom, hogy mindenki hanyatt essen a ruhámtól. Brampton kisasszony így válaszolt: — Van néhány gyönyörű es­télyi ruhám önbizalomhiány­ban szenvedő emberek számá­ra. — önbizalomhiányban? — Persze, ön nem tudta, hogy a ruha az egyik eszköz, amellyel a nők pótolni akar­ják a hiányzó önbizalmukat? — Nekem igenis van önbi­zalmam — felelte a hölgy dü­hösen. — Akkor miért akarja, hogy mindenki hanyatt essék, ami­kor meglátja magát a Kenne­dy Centerben? Miért nem arra épít, hogy az emberek saját magáért fogadják/el önt, és nem azért, amit visel? ön na­gyon vonzó ember, és van ön­ben valami belső szépség, amit álcázni próbál. Én elad­hatok önnek egy ruhát, amely magára tereli a figyelmet, de akkor sohasem fogja megtud­ni, hogy ön vagy a ruha von­zotta-e magához az emberek pillantásait. E pillanatban az üzlet tu­lajdonosa elhatározta, hogy közbelép. — Brampton kisasszony, ha a hölgy estélyi ruhát óhajt, mutassa meg neki az estélyi ruhákat. — Nem — felelte a vevő. — Az eladójának igaza van. Miért költsék ötszáz dollárt arra, hogy néhány bókot kap­jak olyan emberektől, akiket amúgy sem érdekel, hogy mi van rajtam. Köszönöm, hogy segített nekem, ifjú hölgy. Igaz, hogy hiányzott belőlem az önbizalom immár évek óta, és magam sem tudtam róla. A vevő távozott az üzletből. Az utolsó csepp a pohárban a ruhabolt tulajdonosa számá­ra az volt, amikor egy fiatal egyetemista lány bejött, hogy forrónadrágot vásároljon, és Brampton kisasszony félórás előadást tartott neki a nők felszabadításáról, majd így fejezte be: amikor forrónad­rágot vásárol, akkor tulajdon­képpen a szex eszközévé ala- csonyítja le önmagát. Aznap este a bolt tulajdo­nosa egy kis táblát tett a ki­rakatba a következő szöveg­gel: »Eladónő kerestetik — pszichológia szakos diákok kí­méljenek«. Fordította: Zilahi Judit Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents