Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-25 / 173. szám

Kerti traktor — házilag Vállalatok és külkereskedelem »Az ezermester Orsolics« — így ismerik Csombárdon Orso- lics Istvánt. Ma már rokkant- nyugdíjas, de huszonkét évig dolgozott traktorosként a he­tes i termelőszövetkezetben. Érthető, hogy ismeri a gép minden esínját-bínját. Kény­szerű ideje alkalmat terem­tett arra, hogy maga is »gép­gyártóvá« lépjen elő. A képen látható kerti traktort maga fabrikálta; egy 125-ös Danuvia motor hajtja az ötletes esz­közt, mellyel nemcsak a kapá­lást végzi el könnyen, hanem — ekevasat fölszerelve — szántani is tud. Fejlődő árucsere cs ipari kooperáció A Szegedi Ipari Vásár egyik leglátogatottabb része a ju­goszláv kiállítók 1300 négy­zetméteres pavilonsora, ahol 94 vajdasági cég mutatja be termékeit. Képviselőik hétfőn sajtótájékoztatón számoltak be a szegedi és szabadkai vá­sárok nyomán egyre fejlődő árucsere és kooperációs kap­csolatokról. Márton Pál, a szabadkai területi gazdasági kamara el­nöke a jugoszláv és magyar újságíróknak elmondta, hogy a kishatárforgalomban sze­replő áruk értélve az idén már eddig 37 százalékkal több, mint tavaly az egész évben. Az idei szabadival Pannónia Vásáron megkötött szerződé­sek értéke meghaladta a fél­millió dollárt. A szegedi vá­sáron most a további keres­kedelmi kapcsolatok mellett keresik a lehetőséget, a part­nereket a termelési kooperá­ciókra is. NÉPGAZDASÁGUNK fej­lődéséről szólva sokat emle­getik, hogy Magyarország úgynevezett »nyílt gazdaságú« ország. Nemzeti jövedelmének több mint a felét külkereske­delme révén realizálja. Külö­nösen így van ezekben az években, amikor — a nyugati piacokon — romlik a csere­arány, és nincs egyensúlyban fizetési mérlegünk. Olyan terméket gyártani, amely minden piacon értékesíthető, nem megy máról holnapra. Szorosan összefügg általános műszaki kultúránkkal, haté­konyságunkkal. Ennek ellené­re — egyes külkereskedelmi szervek becslése szerint — sokkal többet és jobb áron adhatnánk el, mint jelenleg. Külgazdasági kapcsolataink zömét a szocialista országok­kal tartjuk fenn. A Magyar- országon gyártott termékek java része a Szovjetunióban, az NDK-ban, Lengyelország­ban, Csehszlovákiában, Bul­gáriában talál gazdára. Éves szállításainkat árucsere­egyezmények rögzítik, s azt is, hogy mit kapunk (vásáro­lunk) ezektől az országoktól. Az évek múlásával a szocia­lista piac is egyre igényesebb, a minőségre mind kényesebb lett. E megnövekedett köve­telményeknek a vállalatok életében, termelésében is egyre nagyobb szerepet Íveli kapniuk. A Rákospalotai Bőr­és Műanyagfeldolgozó Vállalat marcali gyárának termékét nagyrészt a szovjet Ranzoex- port veszi át. Ez az üzleti kapcsolat igen fontos a mar­caliaknak: nagyfokú termelé­si biztonságot jelent. GyepgazdálkodásHnk feladatai Az állattenyésztésben, mint ismerétes, a költ­ségeknek mintegy kétharma­dát a takarmány költsége ha­tározza meg, következéskép­pen az ágazat jövedelmezősé­ge alapvetően a takarmány­termesztés alakulásától függ Az olcsóbb tömegtakarmá­nyokkal, gyepterületeink meg­felelő hasznosításával jelentős mennyiségű drága abrak he­lyettesíthető, illetve pótolható. A levéltári adatok szerint az 1895-től 1975 végéig eltelt 80 év alatt az egy számosállatra jutó gyepterület 163 százalék­ra, a szántóterület 165 száza­lékra, a gyep- és szántóterület együttesen pedig 164 száza­lékra növekedett. A közölt adatokiból nyilvánvaló, hogy gyepterületeink nagy részén ma is külterjes gazdálkodás folyik; ezért mind a rétek, mind a legelők hozama ala­csony, a termés minősége pe­dig gyenge. A gyepek alacsony termése a mezőgazdasági szakemberek egy részét arra a helytelen szemléletre és felfogásra ösz­tönzi, hogy az elhanyagolt gyepek hozamát, illetve a gyeppel való törődés szüksé­gességét és hasznosságát a belterjesen művelt szántóföl­dek takarmánytermései alap­ján bírálják el. Ez az össze­hasonlítás helytelen következ­tetésekre vezet, és nagyban részese a jelenlegi tarthatat­lan helyzetnek. Az eredménytelenség okait vizsgálva 1976-ban felmérést végeztünk a megye teljes nagyüzemi gyepterületének helyzetéről. Megállapítottuk, hogy a 83 676 hektár nagyüze­mi gyepterület 93 százaléka, azaz 77 587 hektár fejleszthe­tő. Ennek a területnek mint­egy 43 százaléka intenzív mű­velésre és hasznosításra, 18 százaléka pedig extenzív gaz­dálkodásra alkalmas. A terü­let több mint 29 százaléka me­liorációs beavatkozással, táb- lásítással szántóföldi művelé- si^ágba vonható, s mintegy 10 százalékra tehető a gyepgaz­dálkodásra alkalmatlan terü­let. öntözési lehetős-igeink rend­kívül kedvezőtlenek. Megyénk­ben az öntözésre berendezett gyepterület mindösszesen 621 hektár. Gazdaságos beruházás­sal még további 1671 hektár válhatna (öntöz.hetővé. A hektáronként felhasznált műtrágya hatóanyag mennyi­sége (21,9 kg), aránya, az egy hektár területre felhasznált trágyalé (9,58 hl) arról tanús­kodik; hogy mezőgazdasági üzemeinkben általában nin­csenek megfelelő képzettségű, a gyepgazdálkodáshoz értő szakemberek. De ugyanerről tanúskodik a gyepek hasznosí­tási módja is. Valójában nagy­üzemeink mintegy negyedré­szénél (20—22 üzem) tapasz­talhatunk kezdeti lépéseket a gyepgazdálkodás fejlesztésé­re. Tarthatatlan ez a helyzet, mert ma már rendelkezésünk­re állnak azok a gyeptermesz­tési és gyephasznosítási mód­szerek, amelyek biztonsággá! lehetővé teszik a korszerű, nagyüzemi gyepgazdálkodás általános bevezetését. A közöltekből következik, hogy a szántóföldi takarmány- termő terület csökkentésének, illetve az árunövénytermő te­rület növelésének egyik nagy lehetősége a gyepgazdálkodás fejlesztésében van. A gyep­gazdálkodás jelenlegi helyze­tét reálisan csak a szarvas­marhatartással és a takar­mányhelyzetünkkel összefüg­gésben ítélhetjük meg. Jelen­leg nem lehet célunk és nem is indokolt a megye összes nagyüzemi gyepterülete javí­tásának programba vétele. A gyepgazdálkodás fejlesztését olyan folyamatnak kell tekin­teni, amelyben termelőüze­menként meg kell teremteni a fejlesztés személyi és tárgyi feltételeit. Ezt követően lehet üzemenként meghatározni, hogy az állatállomány takar­mányigényének megfelelően milyen gyephasznosítási mód a legcélravezetőbb. Biztosíta­ni kell minden üzemben a termesztés és a hasznosítás teljes összhangját: El kell ér­ni, hogy az intenzíven ter­mesztett; nagy hozamú gyep korszerű hasznosítással olcsó és jó minőségű termést adjon. Ennek érdekében korszerűsíte­ni szükséges a gyeptermesz­tés és -betakarítás, a takar­mányelőkészítés és -tárolás géprendszerét. Különös gondot kell fordítani a gyepgazdálkodást megalapozó komplex meliorá­ciós beavatkozások végrehaj­tására. Meg kell téremteni a lehetőségét annak, hogy a vízrendezés üteme a jelenlegi­hez képest meggyorsuljon a megyében. Á gyepgazdálkodás fejlesz­tésében meghatározó szerepe van az üzemi vezetés szemlé­letének. E téren van szükség a legnagyobb változásra A gyep csak önálló ágazatként kezelve töltheti be rendelte­tését. Az üzemi ágazattá fej­lesztés viszont csak úgy biz­tosítható, ha az ágazatiak felsőfokú képzettségű, hozzá­értő, önálló vezetője lesz min­denütt, illetve ez az ágazat is megkapja a jelentőségének megfelelő üzemi rangját. Köz­ponti, állami Intézkedésekkel is el kell érni azt, hogy meg­szűnjön a gyepgazdálkodás másodrendű szerepe. Kersák Jenő, • megyei tanács termelésfejlesztési csoportvezetője Jellegében egészen más a tőkés piac. Még mindig érez­teti hatását a világgazdasági dekonjunktúra, sok vállalat csökkentett kapacitással dol­gozik. A beruházási kedv tar­tós visszaesés miatt nehezebb eladni, és erős a verseny a különböző árucikkek között. Egyetlen magyar vállalatnak sem könnyű a helyzete. Tar­tania kell az eddigi pozíció­kat, sőt, ha lehet, még javí­tani is rajtuk. Ez a helyzet újfajta, az eddiginél lényege­sen, rugalmasabb magatartást követel. Egy volt vállalati igazgató­ról mesélték a következő tör­ténetet. A nyugat-európai or­szág .fővárosának szállodájá­ban este tizenegyik alkudoz­tak a szállítandó termékek áráról. Végül sikerült meg­állapodni, s a szerződést alá' írásra előkészíteni. Az igazga­tó azonban éjjel nem tudott elaludni, nekiállt újra, s vé' gigszámolta a tételeket. Ügy találta, hogy vállalata rosszul járna, és reggel visszamondta az előszerződésben lefektetett kölcsönös egyességet, a tár­gyaláson részt vevő magyar külkereskedő tanácsai ellené­re. Elölről kezdődött az alku­dozás, végül a külföldi tár­gyalópartnerek felálltak az asztaltól... Vajon elég rugalmasak, tár­gyalóképesek-e a somogyi (és az országos) vállalatoknál az arra illetékesek? Mert védeni kell a vállalat érdekeit, az áru tényleges értékének és a piacon elfoglalt helyének meg­felelően a legjobb árat kell kicsikarni. De a fehér asztal­nál, szemközt a partnerekkel, s nem magányosan, egyedi számítgatások alapján. Ehhez viszont több érvelőkészségre, információra, nyelvtudásra, tárgyalási gyakorlatra van szükség. Van-e elég ilyen szakember a mi vállalataink­nál? A magyar vállalatoknak — sajnos nem erényük a pon­tos szállítás. A piacokon ugyanakkor ez alapvető kö­vetelmény. Gyakran még a minőségileg gyengébb termé­ket is elfogadják, ha az időre érkezik. Objektív akadályok, szűk keresztmetszet, a koope­rációs partner hibái — ezek mit sem számítanak. Csak a határidő. “ MINDEN PIACON fontos a termek utógondozása. Szerviz- kocsi, garanciális szolgálat, vevőszolgálati iroda. Olyan dolgok ezek, amelyek a pia­con való állandó jelenlétéhez föltétlenül szükségesek. Van még mit tenniük vál­lalatainknak a külkereskede­lem fejlesztéséért Cs. T. MAI KOMMENTÁRUNK Pontatlan „pontosítás" Megint elterjedt egy szo­kás, amely ellen egyre töb­ben szót emelnek. »Szép« magyarsággal így szól az el­odázás pajzsaként eldránci- gált mondat: »Jó, elvtársam, majd ponto sítunk!« Ez a köznyelvre lefordítva azt je­lenti, hogy az illetőnek most nincs ideje foglalkozni az üggyel, de sebaj, ő erről nem feledkezik meg, majd meg­határozták a találkozó ide­jét, netán a telefonbeszélge­tését, s akkor pontot tesznek a végére. Sajnos, egyre többen »pon- tosítanak«, s mind keveseb­ben ütik nyélbe a percek alatt elintézhető ügyeket. A bűvös mondat egyre ismét­lődik, s aki mondja, már nem is gondol az igazi tar­talmára, esze ágában sincs a tényleges megbeszélés vagy találkozó. Ezzel rázza le a hozzá fordulókat. S ■ nemcsak az idegeneket, ha­nem a régi társait is. Elkeseredetten emlegette egy igazgató ismerősöm a régi szép időketr amikor odaszólt egykori harcostár­sainak, s mindig találtak alkalmas időt, helyet a fon­tos ügyek elintézésére. Még bíztatták is, hogy telefonál­jon nyugodtan, a titkárnő följegyzi a kérését, s ö azon­nal visszahívja, amint bent lesz. E telefonokra most már a titkárnők is a varázsigé­vel válaszolnak: Kovács elvtárs majd pontosít... Ez azonban késik, s vele együtt a halaszthatatlan döntés is. Az elvtársi kapcsolatok gyengülését is mutatja oly­kor ez a régi harcostársak közötti »pontosítás«. Termé­szetesen egy tanácsi, válla­lati vezető, egy párttitkár nem mindig ér rá, s indo­kolt a megbeszélés egy más időpontban. Az ígéret azon­ban kötelez, különösen olyankor, amikor az útmu­tatást, tanácsot, segítséget kérő a közösség képviseleté­ben telefonál vagy kopogtat az ajtón. Olykor groteszk helyzetet is teremt a kibúvás. Az egyik nagyközség üzemveze­tője az őt ostromló társszerv vezetőjét állandóan a »majd p onto sítunk«-kai biztatta. Egy év is eltelt már, s még mindig nem jelölt meg idő­pontot a találkozóra a sok érdeklődés után sem. Aztán agy értekezleten keményen bírálta a társszervet, amiért nem talál módot a vele való találkozásra. Szót sem érdemelne ez a rossz szokás, ha nem menne a munka rovására. Amit tíz perc alatt el lehetne intézni — az így hetekre-hónapokra elodázódhat. Sokszor egy anyag beszerzése, máskor egy fontos engedély beszer­zése, netán egy kényes dön­tés előkészítése késik. S ez pénzben is kifejezhető kárt okoz, az erkölcsi veszteségről nem is szólva. Az emberek viszonya ál­landóan változik, az idő egyre drágább. Előrelendíti a munkát, ha jól gazdálko­dunk más idejével is. A leg­bosszantóbb, amikor az ügyével előhozakodót az első mondat után »elnémítják« a »majd pontosítunk«-kal. Nagy adag kényelmesség, nemegyszer bátortalanság rejlik mögötte. Mondjuk ki nyíltan, hogy pontatlan a »pontosítás«. Azért érdemes föllépni a ter­jedése ellen, mert megbízha­tatlanná teszi azoknak a munkáját, akik e pazs mögé bújnak. A döntések gyorsa­sága követeli meg minden­hol a kapcsolatok erősítését. Ezért jobb, ha nem ponto­sítva, hanem pontosan mon­dunk igent és nemet a hoz­zánk fordulóknak. U G. Közös tulajdonunk védelmében (Tudósítónktól.) A Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat ba'la- tonboglári központjánál és nyolc termelőegységénél az évi csaknem hatszázmillió fo­rint termelési érték teljesíté­se mellett nagy gondot okoz a társadalmi tulajdon védel­me, a távoli munkahelyeken a fegyelem betartása. Ä kö­zös tulajdon védelméhez tar­A kísérőtárs Talán két rendet fordult a kombájn, amikor a falu felől széles ívű, méltóságos szárny­csapásokkal megérkezett a gó- lyapár. Nekik nem szólt sen­ki, nem voltak ott az »esti eligazításon«, mégis megérez­ték vagy tán meghallották a kombájn egyenletes zúgását, és indulniuk kellett. Van abban valami megka­pó, ahogyan barátságot kötött ez a kecses madár a zúgó gépmonstrumokkal. Azt hinné az ember, hogy az állat in­kább elmenekül, fél a berre­gő gépóriásoktól. De nem! A táplálékszerzés, az ételosztón vezette barátság ez a gólyá­nál. Alig akad olyan aratás, hogy a fanyar illatú, frissen vágott tarlón ne lépkedne a gép nyomában a gólya. Ami­kor néhány percre leáll a kombájn, megpihen a madar is. Azután hűséges kísérőtárs­ként rója a rendeket tóziik az energia-, az anyag-, az eszköz takarékosság, az ezekkel való ésszerű, haté­kony gazdálkodás. A vállalatnál a társadalmi tulajdon védelmét rendészeti hálózat biztosítja. A hálózat vehetője több irányú kapcso­latot tart a termelőegységek rendészeivel, bizalmi összekö­tőivel - és a területi rendőr- kapitányságokkal. A tapasz­talatokról, a feladatokról az elmúlt napokban több fóru­mon is — a községi pártbi­zottsági ülésen és a vállalati vezetőségi ülésen — szó volt. Jelzi ezt, hogy a község párt-, állami, valamint a vállalat gazdasági vezetői fokozottab­ban figyelnek e témára, és beszámoltatják a dolgozókat. A rendészetről, a munkafe­gyelem feladatairól az utóbbi időben sok szó esett az iro­davezetői és a termelésveze- tői értekezleteken, de témát jelentett a szakszervezeti bi­zottságnak és a pártalapszer- vezetnek is. Ennek eredmé­nyeképpen a vállalat új kol­lektív szerződésébe — éppen a dolgozók javaslatára — szi­gorú rendelkezések kerültek az igazolaltan hiányzásokra, a késésekre vonatkozóan. Minden intézkedés, rendel­kezés azonban csak akkor ér­heti el a célját, ha a dolgo­zók is érzik a társadalmi tu­lajdon védelmének, a munka- fegyelem javításának a fon­tosságát. Minden termelőegy­ségnél kijelölik a bizalmi ösz- szekötők helyett a rendészeti felelős személyt. A jövőben rendszeressé teszik a hálózat tájértekezleteit is, ahol a rendőrségi összekötök, a me­gyei iroda és a termelésveze­tők a helyszínen, a munka­helyeken egyeztetik a társa­dalmi tulajdon védelme és a munkafegyelem területén je­lentkező időszerű feladatokat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents