Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-22 / 171. szám

Mive! tataékosMjunk? î Tavaly a vállalatok szo­ciális terveik megvaló­sítására tízmilliárd fo­rintot költöttek. Ilyen jellegű kiadásaik 66,5 százaléka mun­kavédelmi célok elérését szol­gálta. - Nagy summa. Aligha akad azonban bárki is, aki azt mondaná, kár, hogy nem ta­karítottak meg ennyit, vagy annyit ebből az összegből. Ahhoz viszont, hogy a szóban- forgó, meg a hasonló felada­tokra, továbbá az <“'e*sz;"vo­nal-politikai teendőkre, fede­zetként elegendő pénz jusson, valóban takarékoskodni kell. Ez utóbbi mondatrészre, bár­hol hangzik el, szapora bólo- gatás a felelet. Mert hiszen takarékos az ő közösségük, a tizenegy tagú brigád nem ke­vesebb, mint félmillió forint értékű anyagot hagyott a rak­tárban, ennyivel mérsékelte a fölhasználást. A gyár egésze , pedig, túlteljesítve a vállalta­kat, tizenegy millió forinttal apasztotta az anyagköltsége­ket. Derék, derék, csakis ezt lehet mondani, hogyan is ille­nék más dolgokkal előhoza­kodni?! Azzal például, hogy a tiszte­sen buzgólkodók, a. hosszú évek óta érintetlen normák következtében 36 perc alati forgácsolják le azt az alkat­részt, melyet a társgyárban 21 perces normaidővel készíte­nek?! Pusztán ennél az egyet­len műveletnél órák ezrei vesztek el, s mennyi még a többinél, ahol szintén becsül­tek s ősrégiek a normák. Veszélyes leegyszerűsítés te- Hát a címben föltett kérdésre egy-egy valaminek kiragadá­sával felelni. Hiszen való igaz, takarékoskodni szükséges — mi több, lehetséges is — az energiával, az anyaggal, kü­lönösen az importból szárma­zókkal. Ugyanezt kéll azonban mondanunk az élőmunkára, az időre, az eszközigényekre, ma­gyarán és egyértelműen : min­den nemű termelési ráfordí­tással úgy illenék bánni, hogy az ésszerűség és a célszerűség egybeessék. Se nagyobb, se kisebb ne legyen a ráfordítás, mint ami elengedhetetlen a tennék előírt minőségéhez, használati értékéhez. Amit persze nem könnyű elérni. Mi­vel nagy körültekintést, sok­szoros mérlegelést, következe­tes ellenőrzést kíván a terve­zéstől a gyártáson át a kész­áru kiszállításáig. Hiába ügyelnek ott az ener­giafelhasználásra a műheiy- lámpák oltogatásával, a folyo­sói fények gyérítésével műszók után, ahol az így megtakarí­tott villamosáram sokszorosát nazarolják el fölös forgácso­lásokkal, mert a technológiai osztály meghökkentő nagyvo­nalúsággal irta elő, miiven rúdacél kerüljön megmunká­lásra. S még nagyobb nazar- 'ása anyagnak, energiának, időnek, élőmunkának, hogy ugyanez a technológiai osztály semmit sem tud arról, a szó- | banforgó alkatrész süllyeszté- kes kovácsolással is elkészít­hető a jelenleginél tetemesen kisebb ráfordításokkal. Igaz, ehhez forgatni kellene a ter­mékkatalógust, mert abban benne áll, melyik cég vállal­ja e munkát, dehát nincs idő kézbevenni a vaskos kötete­ket, mert ki sem látszanak az osztályon serénykedők a feladatok közül... Amik egy része a pocsékolás hivatalos formába öltöztetése, anyagok tonnáinak kihajigálása, ha képletesen is, az ablakokon, s vele repülnek normaórák ez­rei, bérként kifizetett forin­tok, más, hasznosabb felada­toktól elvont gépi kapacitá­sok. Idén, a tárca számításai sze rint négyezer fővel csökken a könnyűiparban a fizikai fog­lalkozásúak tábora; vállalatok sora számára létkérdés az élő­munka minél célszerűbb hasz­nosítása. A kohó- és gépipar­ban a jelenleg folyó beruhá­zások háromnegyede az export árualapokat bővíti; e fejlesz­tések időbeni, pénzbeni taka­rékos megvalósítása döntő ele­me a gazdaságos kivitel növe­lésének. Az építőiparban a száz forint állóeszközre vetí­tett termelési érték 1976-ban és 1977-ben is azonos szinten maradt; az ésszerű, tehát ta­karékos eszközfelhasználás új forrásokat nyit a hatékonyság javításához. K iragadott, s kétségtele­nül " önkényesen válasz­tott példáinkkal pusz­tán azt kívántuk ' bizonyítani, nincs a gazdálkodásnak olyan nagy, összefüggő, s olyan ki­csiny részterepe, ahol ne kí­nálkozna ezernyi alkalom a nem felületi, hanem a lénye­gi, s ezért a ténylegesen so­kat érő takarékosságra; a sű­rűn emlegeted racionális munkára. V, T. Esztergályos szakmunkások versenye A KISZ KB felhívására a KGM ifjúsági bizottsága és a Vasas Szakszervezet szakmai versenyt hirdetett a KGM vállalatainál dolgozó pályakez­dő és gyakorlott esztergályos szakmunkások részére. A ver­senyben mintegy 70 vállalat 1600 dolgozója vesz részt. A gyakorlati feladatok mellett szakmai, elméleti és politikai kérdésekre is választ kell ad­niuk a vetélkedő részvevői­nek. A vállalati elődöntőkben legjobban szereplők a szep­temberi középdöntőkben vesz­nek részt, amelyeket tíz nagy- vállalatnál 20—20 fiatal rész­vételével rendeznek meg. Két hónap múlva nyitás Megkezdődtek az őszi BNV előkészületei MAI KOMMENTÁRUNK Á felelőtlenségről tatási eszközök; a sport- és kempingfelszerelések; a .játé­kok és hobby-cikkek; a jár­művek; az ajándéktárgyait és népművészeti termékek; • a családi és hétvégi házak, kis­kertek; valamint az idegen­forgalom és turizmus szekció­jában együtt láthatják a láto­gatók a magyar és a külföl­di cégek ajánlatát. A vásáron három alkalom­mal az ipari és kereskedelmi partnerek megbeszéléseinek, üzletkötéseinek zavartalan lebonyolítása érdekében szak­mai napot rendeznek, amikor a nagyközönség csak délután 2 órától tekintheti meg a vá­sárt. Az őszi BNV látogatóit az idén fogadja először a 3700 négyzetméteres jelű új kiállí­tási csarnok, és az új szol­gáltató pavilon üzletsora. Tavaly történt, de még ma is emlékezetemben van a döbbenetes tragédia, ami egy 17 éves leány halálát idézte elő. Ott játszadozott barát­nőjével — a Balatonon nya­raltak — a sínek mellett, s későn vették észre a köze'e- dő gyorsvonatot. Csaja egy pillanat, s a jókedvű fiatal leány holtteste ott ie,tüdt összeroncsolva. Ki volt a hibás? Kétségte­lenül ő maga. Tragédiájának tanulságait azonban mások­nak kell, kellene levonni! Mégis, nap mint nap látni — főként a balatoni üdülőhelye­ken —, hogy a szomorú ese­tek nem figyelmeztetik az emberek egy részét, sokan nem tanulnak, nem okulnak belőle. Villog a piros lámpa, a so­rompók leeresztve. De a gya­logosok, úgy gondolják, ez csak a gépjárművezetők szá­mára jelez tilosat. Idős, bot­tal is nehezen haladó ember megy át Fonyódligeten a se­besen közeledő vonat előtt. Hová siet? Néhány másod­perc múlva már emelkedik a sorompó, fehér fény villog, szabad az áthaladás. Balatonbogláron, Lellén, s nagyon sok helyen látni ha­sonló, hajmeresztő eseteket. Anyát, aki kézenfogva húzza maga után nagyobbik gyer­mekét, a kisebbet pedig kar­jában viszi, siet át, bujkál a sorompó mellett, alatt, hogy mielőbb a strandra érjenek. Láttunk ilyet a napokban Kaposváron, a Tüskevári so­rompónál is. Idős asszony 3—4 éves kislányt vezetve átbújt a korlátok között, hogy néhány perccel előbb juthas­son céljához. Igaz, átmenni már nem tudott, meri a gyorsvonat olyan közel volt az átjáróhoz, hogy kénytelen, kelletlen ott maradt a két le­eresztett sorompó között. Néhány perc »előny« gyak­ran jár jóvátehetetlen irige- diával. Még emlékszem arra a külföldi házaspárra, amely 14 éves kislányával Siófokra jött nyaralni. Annyira ro­hantak, igyekeztek a Bala­tonra, hogy nem vették észre a közeledő gyorsvonatot: mindkettőjüket — kislányuk szeme láttára — halálra gá­zolta a szerelvény ! S nemcsak a leeresztett so­rompóknál tapasztalni a fe­lelőtlenség hajmeresztő pél­dáit. Látni — főként az if­júsági táborok közelében — amint a fiatalok csoportosan, egymással élcelödve játsza­doznak a sínek mellett, s nemegyszer a síneken sza­ladgálnak, ugrándoznak. Gyakori a vasúti baleset. A mozgó szerelvényekre ugra­nak föl, vagy ugranak le, ki­esnek a nyitott ajtóból, vagy a lépcsőről zuhannak le, s szenvednek tragikus balese­tet. Nem állhat mindenütt vasutas, vagy rendőr, hogy meggátolja a felelőtlensége­ket, megakadályozza a bal­eseteket. Azoknak kellene eb­ben segíteni, akik tudják, hogy az ilyen fegyelmezetlen­ség milyen súlyos következ­ményekkel járhat. Sokan vannak, akik látva az ilyen eseteket, fejüket csóválva ve­szik tudomásul a történteket. Ezzel nem szabad megelé­gedni, még akkor sem, ha nem hálás dolog mást — má­sokat — fegyelmezetlensé­gükre figyelmeztetni. De a korábbi tragédiák arra kell, hogy intsék a jó érzésű em­bereket: ne engedjék ember­társaikat felelőtlenül a vesz­tükbe rohanni! Sz. L. Arafják a repcét \ Áraljak a repcét a csurgói Zrínyi Tsz földjén. Az öt kombájn előtt — felvételünkkor — a 14G-ból már csak 43 hektárnyi terület várt a betakarításra. /z aratókat Kosa Gábor által '-os iskolai tanuló látja el friss ivóvízzel. Ö cs társai 7 forintos órabérért 9—17 éráig szolgálják ki a felnőtt dolgozókat. Megkezdődtek a fogyasztá­si cikkek nagy nemzetközi se­regszemléje, az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár előkészüle­tei. A hazaiakkal együtt eddig I 29 országból és Hongkongból ; jelentkeztek kiállítók. Több mint ezer magyar és külföldi ] vállalat, cég, szövetkezet és intézmény mutatja be legkor­szerűbb fogyasztási cikkeit a vásáron, amely éppen két hónap múlva, szeptember 22-én nyitja meg kapuit és október 1-ig, tehát 10 napon áll a nagyközönség és a szak­emberek rendelkezésére. Az elsők között jelentkeztek ki­állítók a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Jugoszlá­viából. Kubából, Lengyelor­szágból, az NDK-ból és Ro­mániából, valamennyien — kivéve a jugoszláv partnere­ket — a múlt évinél nagyobb kiállítási területen mutatják be kínálatukat. Egy vagy több éves szünet után ismét megjelennek a vá­sáron algériai, iraki, kolum­biai és líbiai kiállítóik. Először v. i részt hivatalosan a vásá­ron Törökország. A korábbi­nál nagyobb érdeklődést mu­tattak a fejlődő országok, s nemcsak 'kiállítóik száma, a kiállítási területük növeke­dett, hanem kínálatuk válasz­téka is. Hagyományos kiállítóként vesznek részt a vásáron bra­zil, indiai, hongkongi, kubai és ciprusi népek, s az ipa­rilag fejlett tőkés országok közül egyebek között osztrák, NSZK-beli, angol, japán, nor­vég. olasz, spanyol, svájci és svéd partnerek. A vásár sza­kosított jellegének továbbfej­lesztéseként ezúttal már nem 6. hanem 12 árucsoportban foglalják össze a hazai és a nemzetközi kínálatot. Eszennt a textil-, bőr- és ruházati termékek; a bútor és lakás­textil: a lakberendezés és la­kásfelszerelés: a háztartási vegyipar, papíripar és kozme­tika; az élelmisrwipari ter­mékek; a kultúrcikkek és ok­BOLYGOTUZEK Ügy vélnénk, manapság nincsenek oly pusztító tüzek, mint . hajdanában, amikor (zsúpról zsúpra) egész faivak leégtek. Szerelemféltésből sem vetnek csóvát a legények a lányos házra, jobban dívik a bicska. Tüzek mostanában gondatlanságból keletkez­nek. Kovács András termelőszö­vetkezeti brigádvezető esete azonban kivétel. Afféle szigo­rú gazda volt ő, aki rövid gyeplőre fogta a családját. Négy fiát korán munkára szo­rította, a legidősebbet har­mincnégy éves koráig háza­sodni sem engedte. Hajszolta, törte, dolgoztatta őket és a feleségét, ahogy őt az apja egykor. — Úgy akartam meghalni — mondta a bíróságon —, hogy a két szememmel lás­Kedvező a mezőgazdaság nyári gépellátása Ezekben a hetekben csúcs­forgalom van az Agroker-te- lepeken. A vállalatok június­ban 212, az év első hat hó­napjában összesen 3000 trak­tort értékesítettek, hozzávető­leg annyit, mint az elmúlt év azonos időszakában. A von- tatóállomány műszakilag to­vább fejlődött, az idén mun­kába állított gépek lóerőtelje­sítménye 10—30 százalékkal nagyobb a tavalyinál. A leg­nagyobb mennyiségben el­adott gép továbbra is az MTZ —80-as szovjet traktor. ■ mely­ből hat hónap alatt 1000-at értékesítettek. Az elmúlt hónapban nagy volt az érdeklődés a mező- gazdasági pótkocsik iránt, a nvári szállításhoz szükséges járművekből 500-at vásároltak a mezőgazdasági nagvfríemek. Az igényeket kielégítették, egvedü! a szeevesrtágya-széró pótkocsiból mutatkozott hiány. Megnőtt az érdeklődés a Kálastakarmányok betakarí­tásához használt rakodó-pót­kocsik iránt. Július elejéig mintegy ezret hoztak forga­lomba a telepek és ameny- nyiben újabb megrendelések érkeznének, a nyár hátralevő időszakában azokat is kielé­gítik. Mindent egybevetve az év első hat hónapjában 4800 pótkocsi kelt el. Ezek szállí­tási teljesítménye mintegy 20—30 százalékkal nagyobb az elmúlt évi átlagnál, miután a mezőgazdasági nagyüzemek újabban csaknem kizárólag a korábbinál nagyobb pótkocsi­kat keresik. Az év első felében a szá­las takarmány-be takarítókból hatszázat vásároltak a mező- gazdasági üzemek. Ezek a gépek saját meghajtóművel rendelkeznek és gazdaságosan üzemeltethetők. Fűkaszából 900-at értékesítettek a tele­pek, de további raktárkész!e- tt.v is vannak; több mint 300 géppel hajtott kaszaszerkezet vár eladasra. (MTI) sam, milyen birodalmat ha­gyok hátra. Az apám cseléd­ként kezdte, és tíz-tíz holdat hagyott a hét fiára, mindeyvik tanyás birtok volt. Megdol­goztatott bennünket, de volt eredménye. Hát én ebbe, jaj! belebuktam. — Remegett a lába. a fejét fogta. Az történt, hogy a családot kemény kézzel fogva felépí­tett egy hatalmas, kétszintes házat a falu főutcáján, mely — terve, s álma szerint — az egész nagy családnak, fiáknak, menyeknek, unokák­nak otthont nyújt majd. Eb­ben a házban szeretett volna megöregedni, ebben az általa létrehozott birodalomban. Csakhogy mire a húz elké­szült, a négy fia közül egy sem akart sem a házban, sem akarnok apjával élni. Tavaly­előtt tavasszal mind a négyen elszállingóztak. A legkisebb fiú Pestre szökött, munkás­szállásba. A rákövetkező éjjel Kovács András olaijal öntözte meg a házat és felgyújtotta. Ilyen kormos lánggal még nem égett ház a faluban. — Jogom van a saját csű­römet felégetni! — hajtogatta makacsul a tárgyaláson. Ilyenek lehettek a közép­kori tüzek. o Ülnek az öregek a nagy­diófa 'alatt. A tyúkok már visszavonultak az ólba. a ku­tya a kerítés mellett kódo- rog, nem érdekli, mit beszél­nek azok ott rekedtes, suho­gós hangjukon. • Orruk megvastagodott s megnyúlt, bőrük a nyakukon feketésbarna. mint az arabu- soké. Csak az emberi dolgok ésszel alig felérhető jelenségei foglalkoztatják elméjüket; azok, amelyekre az mondha­tó: ki "hitte volna?! — Hallotta? — kérdezi egyikük a mel'ette ülőhöz fordulva. — A Pánt.V'kás bá­csi meg a felesége éhen akar­tak halmi A másik ketfő csóválja a fejét. Tudták. Mindenki tud­ja a faluban. Hinni azonban alig képesek. — A fiuk Jugoszláviába ment a feleségével, a ten­gerhez. Pántlikás bácsiék meg megbeszélték, hogy éhen hal­nak. Hümmögnek. Bólogatnak Pántlikás bácsi! Pedig micso­da cifra, jókedvű férfi volt! Ilyet! Furcsa, gondoljál;, hogy épp a Pántükás bácsi. — Megetették a jószágot, adtak elé annyit, hogy négy napig se tudja megenni. Az­tán megvetették szépen az ágyat, egymás mellé feküdtek és feküdtek. Ki hitte volna, hogy ilyen is van ! — Nem akartak már élni. Gondolták, egymás mellé fe- küsznek, s addig fekszenek, míg éhen nem halnak. A Fe­ri meg oda volt a tenger­nél. Nagy szállodában laktak, de a Pántlikás gyerek nem tudott aludni. Hallották? A másik kettő nem szólott semmit. A Pántlikás bácsi vá­logatott legtovább a lányok­ból, jutott eszükbe. Nagy szál. asszonyroppantó férfi volt. S m csak! — Azt mondja a Feri a fe­leségének: »Menjünk haza! Rossz érzésem van!« Nem bírt magával. Otthagyták a drá­ga szállóját. Ki volt előre fizetve. A Pántlikás bácsi meg Eszterke akkor már há­rem napja feküdt. Nem et­tek. nem ittak. " Aztán hallgatott, hallgatott mind a három öreg. Csuk­lójukon akkora bog volt: mint a térdükön, úgy érezték, ka­szára érettek már maguk is. Forgatta agyuk a históriát. Forgatta, forgatta, de helye nem került az észben sehol. Az éhhalált và1osztôkat sem érteni, sem sairá’ni. <em el- íté’ni nem tudták. Ültek a hús estében a forró nap után. s egvre az járt a fejükben: mit érezhetett a Feri. mikor belépett a házba. Mert ö még fiatal, épp hogy ötvenes, az ilyen még nem szokott hozzá a fájdalomhoz. S akkor a harmadik, aki eddig is beszélt, azt mondta: — Nem érdeme1 te ezt a Feri. akármilyen öregek is. Élet s érdem. ím így ösa. szetartozik. Gulay István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents