Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-21 / 170. szám

A kormány ura a helyzetnek Kiutasítottak két személyt Ciprusról X nicosiai kormány ellen szőtt újabb összeesküvést csí­rájában elfojtották — közölte szerdán este Szpirosz Kip- rianu, a Ciprusi Köztársaság állam- és kormányfője. A szigetország elleni török invázió negyedik évfordulójá­nak előestéjén elhangzott tv- beszédében Kiprianu rámuta­tott: az összeesküvést kül­földről irányították. A kor­mány miniden vonatkozásában ellenőrzi a helyzetet és a tör­vényeknek megfelelően fog el­járni. Kiprianu biztosította a tv- nézőket, hogy "-minden szin­ten« folytatja az elődje, a né­hai Makariosz érsek által kez­deményezett politikát, majd megerősítette, hogy Ciprus és a görög kormány között teljes az együttműködés. A ciprusi kormány szóvivő-1 jének szerdai tájékoztatása szerint a kormányellenes ösz- szeesküvés kapcsán nem kívá­natos személynek minősítették — és gyakorlatilag - kiutasítot­tak az országból — két sze­mélyt: Eli Fuchs izraeli állam­polgárt, egy helyi labdarúgó csapat edzőjét és Paul Kurb- juhn nyugalmazott nyugat­német diplomatát. A szóvivő szerint Fuchs kapcsolatban állt Kurbjuhinnal, az NSZK volt nicosiai nagykövetségi ta­nácsosával — aki 1977 októ­beri nyugalomba vonulása után is Cipruson maradt —és az összeesküvésbe belekevere­dett helyi lakosokkal. Három görög cipriótát őrizdtbe vet­tek. A köztársasági elnöki palo­tához közel álló körök szerint Paul Kurbjuhnnak szerepe volt a ciprusi kormány elleni összeesküvés megszervezésé­ben. A nyugalmazott diploma­ta illetéktelenül beleavatko­zott a larnacai repülőtéren február 19-én történt véres eseményekbe is, amelyeknek 15 halálos áldozatuk volt. Egy kormányszóvivő közölte, hogy vizsgálat folyik Kurbjuhnnak »az ország belügyeibe való be- a va tkozásai ról«. Nicosiai hivatalos bejelentés szerint a ciprusi hatóságok szerdán új vizsgálatot indítot­tak Rodger Davies amerikai nagykövet 1974 augusztusi meggyilkolása ügyében. Rauf Denktas, a ciprusi tö­rök közösség vezetője csütör tökön, a ciprusi görög veze­tőkhöz intézett üzenetében fel­ajánlotta: az ENSZ felügyelete alatt "-ideiglenes közigazgatás« alá helyezik a törökök ahal 1974-ben megszállt várost, hogy »lehetővé tegye 35 000 görög ciprióta visszatelepíté­sét — mihelyt folytatódnak a két népközösség közötti tár­gyalások«. Denktas ajánlata a ciprusi török invázió negyedik évfor­dulóján hangzott eL Giscard Lisszabonban Ceausescu fogadta Youngot Andrew Youngot, az Egye­sült Államok ENSZ-megbí- zottját, aki Stefan Andrei ro­mán külügyminiszter meg­hívására tartózkodik Romá­niában, szerdán Neptun üdü­lőhelyén fogadta Nicolae Ceausescu köztársasági elnök, Az ENSZ-diplomata közve­títésével Carter amerikai el nö-k üzenetet váltott a román államfővel — jelenti az Ager- press román hírügynökség. A találkozón a két ország kap­csolatai, valamint a nemzet­közi helyzet kérdései kerültek szóba, különös tekintettel az ENSZ szerepére. (MTI) II „hárim világ” elmélet és változásai A hivatalos látogatáson Portugáliában tartózkodó Giscard d’Estaing francia elnök (jobb oldalt) Lisszabonban meg­kezdte tárgyalásait Mario Soares portugál kormányfővel. Sikertelen volt az egyiptomi—izraeli tárgyalás A kenti Leeds kastélyban amerikai bábáskodással tartott kétnapos egyiptomi—izraeli külügyminiszteri tárgyalások egyetlen sovány sikere, hogy nem lehetetlenek az újabb ta­lálkozók. Ebben összegezhető a nemzetközi megfigyelők vé­leménye. A minimális és kér­dőjelekkel teletűzdelt ered­ményt azután minden érintett fél a maga felfogása szerint magyarázza. Annyi bizonyos, hogy Cyrus Vance amerikai külügyminisz­ter újabb közel-keleti körúttal igyekszik életre kelteni a két­oldalú tárgyalásokat, amelyek színhelyéről még csak talál­gatások vannak forgalomban. Egyiptomi részről azzal in­dokolják a tárgyalási készsé­get, hogy Izrael beleegyezett Szadat elnök rendezési ter­vének esetleges megvitatásába- Izrael viszont azzal válaszol, hogy a terv mindenképpen a vasárnapi kabinetülés elé ke­rül, engedményről tehát szó sincs, Vance környezetében végül azt hangsúlyozzák, hogy a két egymást szinte kizáró béke­tervben igenis vannak közös elemek: a megszállt nyugati partot illetőén mindkét ország egyetért az ötéves átmeneti időszakban, majd a palesztin önrendelkezés -»valamilyen formájában«. Az igazi újdon­ság viszont a Leeds-kastélybe- li tárgyalásokban az volt — hangsúlyozzák amerikai kö­rökben —, hogy Vance céltu­datosan igyekszik elválasztani az izraeli visszavonulás és a biztonság kérdését, és ezzel kihúzta a talajt Begin ama érve alól, hogy csak az iz­raeli megszállás jelentheti az állam biztonságát. Ehhez a törekvéséhez állítólag segítsé­gét kapott Egyiptomtól, amely kész nagy megértéssel kezelni Izrael biztonsági aggo­dalmát, tárgyalni demilitari- zált övezetekről, esetleg ame­rikai garanciákról. Szabadon bocsátottak hatvan zairei foglyot Az angolai hatóságok sza­badon bocsátottak 60 zairei foglyot, akik korábban erő­szakkal behatoltak Angola területére — közölte az An­golai Népi Köztársaság brüsz- szeli nagykövetsége. A július 15-e és 17-e között Brazza- ville-ben folytatott tárgyalá­sokon Angola és Zaire képvi­selői megállapodtak abban, hogy, pénteken újabb megbe­szélést tartanak a két ország kapcsolatának normalizálása végett. Az Angolába behatolt zairei betolakodók szabadon bocsátása minden bizonnyal hozzájárul a m p kezdődő megbeszélések légkörének ja­vításához — hangoztatta An­gola brüsszeli nagykövetsége. Szerdán az Angop angolai hírügynökség is közölte, hogy az angolai és a zairei kül­döttség pénteken Brazzavil- le-ben folytatja tárgyalásait a két ország kapcsolatainak rendezéséről. (MTI) Két főváros is van, ahol az elmúlt hetekben világo­san kirajzolódott a pekingi politika legújabb változásai­nak egy azonos vonása: a szovjetelienesség. Még pon­tosabban fogalmazva: jól megfigyelhető volt, miként értelmezik manapság Pekíng- ben a már néhány esztende­je nyilvánosságra hozott »há­rom világ« elméletet, mi­ként használják fel ezt is a jelenlegi pekingi külpolitika alapja, a szovjetelienesség szolgálatában. Teng Hsziao- Ping annak idején, még 1974-ben így foglalta össze az ENSZ-közgyűlés egyik üt lsén ezt az elméletet: »Ma a világnak három része van, három világ, amelyek füg­getlenek is egymástól, és el­lentmondásban is állnak egymássaL Az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió al­kotja az első világot. Az Ázsiában, Afrikában és La- tin-Amerikában, valamint más területeken levő fejlődő országok alkotják a harma­dik világot. És azok a fej­lett országok, amelyek e két világ között vannak, alkot­ják a második világot.« A Teng-szöveghez hozzá kell illeszteni azt a múlt eszten­dő novemberében megjelent megállapítást, amely a Zsen- min Zsipao egy terjedelmes cikkében jelent meg és amelynek az a lényege, hogy »a második és harmadik vi­lágnak egységfrontra kell lépnie az első világ ellen.« A kínai pártlap ezután le­szögezte, hogy »elmúlt az az idő, amikor még egyenlő­ségjelet lehetett tenni a két szuperhatalom, az Egyesüli Államok és a Szovjetunió közé.« A Zsenmin Zsipaoi el­ső számú ellenségnek a Szovjetuniót minösftette cik­kében, és mint ilyet, »egy új világháború fő forrásának* nevezte... A két főváros, ahol Pe­king a minap szerepelt: An­kara és Tokió. Ankarában — éppen néhány nappal a tö­rök miniszterelnök, Bülent Ecevit előre bejelentett moszkvai látogatása előtt — hirtelen megjelent Huang Hua kínai külügyminiszter, Kevesebbet dolgoznak, többet tanulnak a kínai diákok i Áz ősszel kezdődő új okta­tásiévben Kuba több nagyvá­rosában, köztük a tízmilliós Sanghajban, a gyerekek hat­éves kortól mennek iskolába, azaz egy évvel leszállítják az iskolaérettség jelenlegi alsó korhatárát. Li Csi kínai oktatásügyi mi­niszterhelyettes, aki az ázsiai és óceániai oktatási miniszte­rek colombói konferenciáján képviseli Kinát, elutazása előtt sajtónyilatkozatában a Kínában megvalósulásban lé­vő oktatásügyi reform részle­teiről szólva elmondta, ' hogy a tervek szerint 1985-ig a vá­rosokban általánossá teszi K a tízosztályos oktatást, a vidéki iskolákat pedig olyan ütemben fejlesztik, hogy a jelzett idő­re az iskolások általában elvé­gezhessék vagy legalábbis megkezdhessék a nyolc osz­tályt. Becslések szerint a ta­nai városok lakossága száz­millió körül ván. A miniszter- helyettes Lin Piaónak és a »négyek bandájának« a visz- szaéléseivel magyarázta azt a tényt, hogy az országban »ma még igen nagy mértékű az írástudatlanság, főként a pa­rasztok körében«. Fontos intézkedéseket tettek a főiskolai oktatás korszerű­sítésére is. Az egyetemeken és a főiskolákon már az őszi sze­mesztertől új tankönyvekből tanulnak, amelyeknek összeál­lításánál felhasználták az ame rikai, a brit, a francia, a nyu­gatnémet és a japán tananya­gok tanumányozásakor szer­zett tapasztalatokat is, I Kína 460 felsőoktatási intéz­ményben, 200 ezer középisko- I Iájában és több mint egymil- I lió általános iskolájában »kor­rigálták az elmúlt évek gya­korlatát, amikor túlságosan nagy súlyt helyeztek a fizikai munkáira.« A termelési gya­korlatok időtartamát a főis­kolákon és a középiskolákban évi négy-nyolc hétre korlátoz­ták — köztük Li Csi oktatás­ügyi miniszterhelyettes. A kínai—japán szerződés kérdőjelei Hároméves szünet után pén­teken délután Pekingben újra­kezdik a kínai—japán béke és barátsági szerződés előkészítő tárgyalásait. A kínai küldött­séget Hon Nien-Lung külügy­miniszter-helyettes, a japán küldöttséget Szato pekingi ja­pán nagykövet vezeti. . Bár az előkészítő időszak­ban nem volt hiány derülátó nyilatkozatokban, az egyértel­műen értékelhető tények mér­legelése alapján pekingi dip­lomáciai megfigyelőkben az az ep-'öntetű vélemény alakult ki, hogy a szerződés ugyan ma közelebb van az aláíráshoz, mint eddig bármikor, a tár­gyalások sikeres befejezésé­nek azonban még további fel tételei vannak. Mint ismeretes, a szerződés megkötését korábban az tette lehetetlenné, hogy Japán nem fogadta el a kínai tervezetben foglalt úgynevezett »hegemó­niaellenes kitételt«, amely fél­reérthetetlenül a Szovjetunió ellen irányult. A pénteken elő­terjesztendő japán szövegváz­latban ez a vitatott részlet helyett kapott ugyan, de a ja­pán változat azt is kimondja, hogy »a szerződés nem irá­nyul egyetlen harmadik ország ellen sem«, s ezzel mintegy elveszi a »hegemónia-záradék« szovjetellenes élét. Ezek után teljes mértékben a kínai félen múlik, hajlan­dó-e engedni korábbi merev álláspontjából. És jóllehet ko­rábban a KNK külpolitikájá­nak tántoríthatatlan vezérel­ve a szovjetelienesség volt, Pekingben most nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy más kül- és belpolitikai érde­kek hatására a kínai diplomá­cia ezúttal megteszi a válasz­lépést Annyi bizonyos, hogy Ja­pán egyfajta különleges bá­násmódban részesült az utób­bi időben Kína részéről. Föl­tételezhető, hogy a kínai veze tés a »nagy modernizálás« merész terveinek végrehajts sában komoly szerepet szán Tokiónak. Engedményre kész­tetheti Kínát az a tény is, hogy a Vietnamhoz fűződő kapcsolatainak megromlása további nemzetközi elszigete­lődéssel fenyegeti. , Másfelől viszont nem zárha­tó ki az a lehetőség, hogy a kínai fél elsősorban azért ül tárgyalóasztalhoz, hogy az egyszer már hajlékonynak bi­zonyult és a közelgő választá­sok előtt külpolitikai sikerre szomjazó Fukuda miniszterel­nököt kényszerítse további en­gedményekre. és több megbeszélésen is megkísérelte lebeszélni a török kormányt a szovjet— török kapcsolatok fejleszté­séről. Több jelentés is meg­erősítette, hogy Huang Huá hosszasan ecsetelte: Moszk­va »agresszív és terjeszkedő politikát folytat«, Törökor­szágnak elsőrendű köteles­sége helytállnia NATO- ban. Tokióban pedig mind erőtelj esetben érződik a pe­kingi sürgetés — a kínaiak szeretnék, hogy mihamarabb kerüljön oda a két aláírás az alá a szerződésszöveg alá, amelyben mindenképpen benne marad a hangsúlyo­zottan szovjetellenes éllel megfogalmazott »hegemó­nia-cikkely«. Peking, az egykori NATO- bíráló, az agresszív katonai tömb érdekeinek házalója­ként lép fel és a legszélső­ségesebben nacionalista ja­pán területi követelések ügy­nökének is felcsap, hiszen mindez: szovjetellenes lehe­tőség. .. Ami a harmadik világot illeti — Peking nemrégiben az ENSZ-ben is kifejtette, hogy »a harmadik világ képviseletében mindenek­előtt őt kell meghallgatni«. — A kínai politika itt ép­pen napjainkban lepleződi'k le, mint türelmetlen, nagy­hatalmi igényeit alig leple­ző, terjeszkedni kívánó or­szág politikája. A vietnami kínai származású kereske­dők, kis- és középburzsoák szokatlanul nagyhangú »vé­delme« után, azután, hogy a Vietnam-ellenes propaganda fokozását követően Peking hazahívta a tegnap még az imperializmus .ellen küzdő Vietnamból szakértőit, az­után, hogy adatok bizonylt­ját a pekingi fegyverszállí­tást a Hanoira támadó Kambodzsának — Kína most már területi igényekkel is fellép. Ázsiai lapok és rá« diók sora emlegeti: az ezer­kétszáz kilométeres kínai— vietnami határ mentén több helyen is vietnami földre léptek Kínából. A kínai—vietnami viszony jelenlegi helyzetében 6zinte t már szó sem lehet arról, hogy a pontatlanul kijelölt, vagy néhol ' még jelöletlen közös határ kérdésében foly­tatódjanak a múltban több­ször megkezdett tárgyalások. Vietnam annakidején a majdnem egy évszázada kö­tött határegyezmény széllé- • méhen kívánta a határkije­lölést — a megállapodást még 1886-ban kötötték a kí­nai császárság hatóságai az Indokínai francia gyarmati kormányzat embereivél. Pe­king a legkülönbözőbb indo­kokra való hivatkozással tért ki az évszázados egyez­mény elismerése elől, ám a valódi okról hallgatott. Pe­dig az sem mellékes kérdés. 1886-ban ugyanis egészen természetesen Indokínához, azaz Vietnamhoz tartozónak tekintették, a szerződő felek a már évszázadok óta Viet­nam birtokában levő Sprat- ley- és a Paracel-szigeteket. Akkor még persze senki sem gondolt arra, hogy a lakat­lan szigetvilág egyáltalán ér­het valamit — most pedig az olajkutatók véleménye szerint gazdag kőolajforrások nyithatók majd az erdős szi­getek legtöbbjén ... A »három világ« elmélet­nek egyszerű szovjetellenes teóriává való átalakítását követően Peking immár a látszatra sem ügyel. A leg­frissebb kínai világpolitikai lépéseket nem lehet elválasz­tani azoktól a megbeszélé­sektől, amelyeket Zbigniew Brzezinski, Carter elnök nemzetbiztonsági főtanács­adója folytatott Pekingben, Az amerikai politika héjái­nak legmagasabb rangú kép­viselője sem a kínai fővá­rosban, sem a pekingi út után meglátogatott Tokióban nem titkolta: egyetért a megfejelt »három világ« el­mélettel, azaz a pekingi po­litika szovjetellenes tervei­nek megvalósítására irányu­ló sürgős szándékokkal. (fi

Next

/
Thumbnails
Contents