Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-20 / 169. szám
NYÁRI APRÓSÁGOK Biciklizni jó Élesen tűz a nap, az aszfalt forrón és bűzösen adja ki leheletét. A piszkoskék útsza- lagon kerékpáros csapat kanyarog. Fiatalok. Shortban, trikóban, könnyű szandálban. Lábuk fáradhatatlanul tapossa a pedált. Ahogy elkarikáz- nak előttem, a bágyadt melegben is megkap lendületük, talán a friss széltől, amit kavarnak. A sor végén testes, kecskeszakállas férfiú gyürközik a kilométereknek. Hátához körkörös izzadtságfoltban lappad a garbó. Később az igali Gyökér falatozóban találkozunk: ebédel a társaság. Szakállas vezetőjük lót-fut, intézkedik, számol, irányít és szenvedő képpel törli homlokáról az izzadtság sűrű csöppjeit. Amikor megpihen, mellé telepszem— Honnan jöttek? — Békéscsabáról — Azokkal? — intek a kerékpárok felé. — Azokkal. Baján, Dombóváron keresztül. Elismerően hümmögök. A szakállas fölhajt egy pohár hideg kólát. — Semmiség. Minden évben megyünk. Végigjártuk az országot. Jugoszláviában is voltunk, Dubrovnikban. Le. Sarajevo felé, majd föl végig a tengerparton. — Kerékpárral? — Kerékpárral. Nyugodtan kerekezünk, mindenre jut idő. Estelente a legszebb fák tövét választjuk ki táborhelynek. — És most? — Itt megnéztük a Baum- gartner-gyűjteményt. délután fürdünk egy jót. Másnap irány Kőröshegy. — Van autója? — Van, De kerékpárral jobb. bást. Szerintem most az volna az igazságos, hogy a vasút térítse meg a különbözetet. Nem azért a pár forintért, hanem mert a különbözet nem jár. — Honnan tudhatnák a szerelvény összeállítói Pécsett,' hogy Kaposváron már nem marad ülőhely? — Nyár van, kérem! S erre a vasútnak is oda kell figyelni. Amikor utaztam, éppen turnusváltás volt a balatoni üdülőkben. Kétszer több ember szállt fel a szokásosnál. Csak oda kellene figyelni. De hát miért figyelne ilyesmire a vasút? Ha a pénztárnál visszakérném a különbözetet, kinevetnének. És nincs fórum, ahol megfellebbezhetném. Pedig én megfizettem egy szolgáltatás árát. De nem kaptam meg. Villanyégő Fonyódligeten sötét a Török Bálint utca. Az ott lakók és az üdülővendégek vaksötétben botorkálnak haza, talán két-három régimódi, gyengén pislákoló lámpácska ég az utcában. Az emberek panaszkodnak, mindjárt az illetékesnél — a DÉDÁSZ fo- nyódi kirendeltségénél — kezdték. Tavasszal azt a választ kapták: egyelőre fontosabbak az új bekötések Ügy látszik, azóta is, mert a Török Bálint utcában még mindig kockázatos dolog este közlekedni. Néhány rossz körtét kellene kicserélni mindössze. Ilyen apróságokon is múlik olykor az ember jó közérzete és egy üdülőterület európai rangja. Csupor Tibor 308 baleset Közlekedési betegségek Nagyon gyors kocsijaink vannak, csak éppen nem vagyunk még igazi autósnemzet, nem tudunk közlekedni. Amikor a nagy forgalmú utakhoz, zsúfoltsághoz szokott nyugati autós turisták megérkeznek, fejcsóválva figyelnek minket, ök gyorsan hajtanak — bár néha már túlteszünk rajtuk —, erőszakosan vezetnek, viszont udvariasan közlekednek. A magyar autósok jó része ugyancsak száguldozik, erőszakosan vezet, ám fogalma sincs róla, mi fán terem az udvariasság. Ha egyszér tudja, hogy neki van elsőbbsége, teljesen megfeledkezik az óvatosságról, inkább belerohan a másikba, minthogy átengedné, lassítana. Csak azért is, rfiert most elsőbbsége van. A magyar betegség nem ismeretlen a közlekedésben. A baleseti statisztikákat végigbogarászva rögtön megállapíthatjuk: gyorsan ki kell gyógyulni ebből a beteségből, mert különben nagy baj lesz. Talán egy évtizede, ha tragédiákról, zsúfoltságról, száguldozásról volt szó, az Egyesült Államokat hozták fel példának: lám, ide vezet a száguldás. a sok kocsi. Ma már messze megelőztük őket, haluk ugyanis sokkal biztonságosabb a közúti közlekedés, mint nálunk. Járműkilométerre vetítve kevesebb a közlekedési baleset. Mi nem mondhatjuk el ugyanezt, különösen Somogybán nem. A tavalyi baleseti statisztika is aggasztó képet mutatott, az idei év első félévének adatain pedig még a borúlátók is meglepődtek. Az emelkedés ugyanis, a balesetek számát tekintve, 10,7 százalékos. Az első félévben 308 személyi sérülésseL járó baleset történt megyénk útjain. Nagy a sérülés nélküli balesetek száma is. A biztosítóhoz 3046 kárbejelentés érkezett, s ez 20 százalékkal több, mint amennyi a tavalyi év első félévében volt. Sajnos, sok halálos kimenetelű szerencsétlenség történt, 30 ilyen karambolról kellett beszámolni. Érdemes néhány szót szólni a baleseti okokról. A legtöbbször a száguldás, a rohanás okoz bajt. A második helyen az elsőbbségi jog meg nem adása áll. Olyan ok ez, melyben nincs szerepe a tülekedésnek, udvariatlanságnak — legalábbis ' közvetlenül nincs. Egyszerűen arról van szó, hogy a járművezetők egy része nem ismeri eléggé a KRESZ-t. Mások meg rutinból vezetnek, nem figyelik a táblákat, nem veszik észre, ha valahol megváltozik a forgalmi rend. Sok baleset történik szabálytalan kanyarodás miatt is. Külön kategóriába tartoznak a gyalogos balesetek. Ezek száma sem csökkent, igaz, nem is növekedett. A tapasztalatok szerint a gyalogosok ismerik legkevésbé a KRESZ-t, ebből adódik a balesetek egy része. Elfelejtik, hogy a zebrán sincsenek mindig biztonságban. Elfelejtik, hogy mire egy kocsi meg tud állni, másodpercek telnek el, gyorsan »fogynak« a méterek, és könnyen kész a baj. A figyelmetlenség különösen a gyermekek esetében gyakran vezet tragédiákhoz. Az iskolaév befejezése után pár nap alatt 10 gyerekbaleset történt. A felügyelet nélkül jáitszadozók, az úttesten szaladgálok néha későn észlelik a veszélyt. A járművezetők pedig nem vigyáznak a gyerekekre. Még ha látják is őket, akkor sem csökkentik a sebességet, sőt olyan is előfordul, hogy beletaposnak a gázpedálba. most »megugrassalak« felkiáltással. Ez a »játék« sokszor rosszul végződik. Mit lehet termi, hogy a balesetek csökkenjenek? A válasz egyszerű: szabályosan, udvariasan, figyelmesen kell közlekedni. Dán Tibor Első ŐSZ tály NÖVÉNYVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ Vízparton A vásárlók pálfordulása? Méltánytalanságtól elcsük- ló férfihang a telefonban: — Szeretném, ha megértené: nem azért szólok, mert Kaposvártól Fonyódig álltam a vonaton, első osztályú jegy- ■ gyei a zsebemben. Nem erről van szó. Hol itt a méltányosság? Vonaton állni mindenhol lehet, édesmindegy, hogy az első, vagy a másodosztá- iyon taposnak az ember lábára. A drágább jegyért ülőhely jár. Annak kell járnia, különben értelmetlen az egész. Az első osztályú kocsik tisztasága, állapota önmagában egyáltalán nem indokolja a magasabb díjszaA burgonya és kukorica időszerű növényvédelmi tennivalói A csapadékos, párás időjárás kedvező feltételeket teremtett a burgonya és a paradicsom veszedelmes gombabetegségének, a burgonya- vész-fertőzésnek. Megyénk déli körzeteiben helyenként erősen fertőzött gócok alakultak ki rövid idő alatt. A bőséges éjszakai harmatképződés, a hajnali párásodás a betegség terjedésének továbbra is kedvező feltételeket teremt. A beköszöntött erős nappali fel- melegedés azonban a fertőzés ütemét fékezi. A betegség lomib, Illetve terméskárosftó hatásának megelőzése végett ezért a burgonyát, a paradicsomot továbbra is rendszeres védelemben kell részesíteni a Dithane M—45, az Antracol, a Zineb 80 0,2 százalékos vagy Rézoxiklood 50 WP 0,4 százalékos készítményének valamelyikével. A védekezéseket 8—10, csapadékosra váltó időjárás esetén 5—6 naponként meg keli ismételni. Az érő paradicsom kezelésénél fokozott mértékben ügyeljünk az éleiNótázó asszonyok Közeleg a záróra. A fürdő felöl énekszó hallatszik. Asz- szonyok alkalmi kórusa. — »Két út van előttem ...« A buszra várók találgatják: kik lehetnek? Egy harminc körüli fiatalember megjegyzi: — Ezek nem is fürödni jönnek ide, hanem jól beszívni. — Nem kap választ. Elhal a nóta. A kijárat felől asszonycsapat érkezik. Tizen- egynéhányan vannak. Hatvan év körüliek, láthatóan falusiak. Kezükben olcsó kézitáska. A megállóban várakozók megbámulják őket. Szóval, ők voltak a dalosok. Érdekes, milyen egyformák. Vaskos csípő, nehézkes léptek. Mintha minden mozdulásnál éreznék kopott Ízületeiket. Egyikük a bámészkodók felé pillant. A tekintetekből mintha rosszallást olvasna ki. Nem hagyja válasz nélkül. Ugyan magának és társainak, de jó hangosan mondja: — Nekünk is szabad egyszer jól ereznünk magunkat! A távolabb parkoló külön* busz felé igyekeznek. Téesz-asszonyok. Csontiakban, izmaikban, belső szerveikben négy-öt évtizednyi testet gyötrő, ideget őrlő munka egyre figyelmeztetőbb emlékeit hordozzák. A télben is hajnali keléseket, a fejés, az állatok ellátásának naponta ismétlődő mozzanatsorait, a háztartás elfogyhatatlan, egymásra torlódó, kényszerű tennivalóit, a kevéske pénz ku- porgató beosztását, az ebédfőzés kapkodását, a gyerekek, az étel mezőre cipelését, a derékhúzó hajladozást, térden csúszást a krumpli, a kukorica meg a répasorok között, szúró napfényt és védtelenül átvészelt zivatart, a fáradt férj ingerültségét, a késői ágyba zuhanást, a pihenés perceit is megvonó egykori nyarakat. ök voltak azok, akik ha kellett, a maguk teendői mellett a férfiak helyébe is álltak: kaszát fogtak, lovakat hajtottak, zsákot cipeltek malomba, darálóba; jeles ünnepek előtt házat tapasztottak, falat meszeltek. Akik nélkül — nem túlzás — megállt volna az élet. Otthon is, majd később a közös gazdaságban is. Mentek az első hívó szóra, csapatokba verődve, egyfnást biztatva, munkában nem válogatva, brigádvezetővel, agronómussal pörölve, vaskosan tréfálkozva. Nem tudatukkal — természetes magatartásukkal, készségükkel fogadva be az újat. Ök azok, akiket elsőként említett a téesz-elnök újságírónak, tekintélyes vendégnek, meg a közgyűlés ünnepi asztala mögött. És ők azok, akik dalolni is tudnak. Lakodalmakban, falusi összejövetelek fölcsapódó hangulatában, egymásba karolva, férfiak rosz- szalló pillantásával mit sem törődve. És ha úgy adódik, otthonuktól, falujuktól távolabb, idegen környezetben is. Ahova egyre gyakrabban jutnak el. • Viszi a téesz busza őket — az első jelentkezők között vannak, ha kirándulást szerveznek — hegyekbe, műemlékektől gazdag városokba. És főképp meleg vizű fürdőkbe. Merev izmaikat lazítani, izületi bajaikat gyógyítgatni, vagy csak éppen elnyújtózni, feledni a ház körüli teendők megannyi gondját. És ahol — egy távoli sarokba letelepedve — jóízűen elfogyasztják elemózsiájukat, és kortyintaruik a magukkal hozott vagy a büfében vásárolt borból, sörből. Aztán valaki elkezdi: — Két út van előttem... Meg: — Szépen úszik a vadkacsa a vizen ... Társai beleakaszkod- nak a dallamba. Mit számít, hogyan vélekednek jókedvükről a fürdő városi meg külföldi vendégei... r. u mezésegészségügyi várakozási idők betartására! Az év tavaszán, nyár elején több gazdaságban tapasztaltuk, hogy egy-egy kukorica- táblán az állomány foltosán visszamarad a fejlődésben, és a növények levelének szegélye, esetenként a levéllemez jelentős része elhal. Elsősorban a laza szerkezetű, homok és homokos vályogtalajon fordul elő a jelenség és összefüggésben van a talaj elsavanyo- dottságának mértékével is. A vetés előtt egyszerre adott nagy adagú (150—250 kg/ha) nitrogén műtrágya váltja ki közvetlenül a tüneteket. Az alkalmazott műtrágya fajtája is meghatározó, elsősorban a karbamid használata esetén jelentkezik a tünet (a talajban nagy mennyiségben megjelenő és a növény által túlzott mértékben felvételre kerülő ammonium ion által kiváltott toxikus hatás.) A műtrágya kijuttatásának egyenlőtlensége is kiválthatja a jelenséget — ahová két, esetleg háromszoros dózis kerül — sávosan találkozunk a levélelhalással. A kétvonalas hibridek fokozottan érzékenyek a t^panyagellátási zavarra, különösen az idei változékony időjárás miatt. Az enyhébb tüneteket a növény- állomány kiheveri, de az erősen károsult táblákon, ahol az állomány 30—40 százalékát nagy mértékben érinti a levélelhalás, terméskieséssel kell számolni. Ha ilyen jelenségeket tapasztalnakj javasoljuk az üzemeknek, hogy a terméskiesés mérséklése, érdekében a címerhányás időszakában egy-két alkalommal nitrogénmentes vagy alacsony nitrogén-tartalmú szerrel levéltrágyázást alkalmazzanak. A megelőzés érdekében a jövőben a következő dolgokra kell tekintettel lenni: a kukorica alá terVezett nagy adagú (150 kg/ha-tól) nitrogén mű- ti. gyát nem egyszerre a vetés előtt, hanem legalább két alkalommal kell kijuttatni. Bolt nincs9 áru van — de kevesebb Alig több, mint két hónapja írtunk arról, hogy megszűnik a kaposvári »fonottas bolt«. Akkor azt ígérték az illetékesek, hogy áru természetesen lesz, bár majdnem veszteséges cikk a kosár, a fonott bútor, de a választékot tartani kell. Ki is jelölték a két boltot, amely átveszi a »profilt«. Az ígéretet nagyjából meg is tartották. A Kossuth téri háztartási boltban már a második szállítmány kosár, gyékény, doboz és különböző apróság van fogytán, s elég szép a választék is. Most várják a harmadik kollekciót. A szűk boltban azonban csak úgy fér el az újdonság, hogy több anró műanyag cikk árusítását megszüntetik. Állandó kirakat is lesz fonottból. A bolt dolgozói örültek, hogy megkapták a kosárféleségeket; szép áru, könnyű kezelni és jó üzlet! Érdekes ez, hiszen a szaküzlet megszüntetésének egyik indoka épp a »rossz bolt« volt. Vajön a vásárlók pálfordulása miatt lett egyszeriben jó? Persze ez a bolt a központban van, a sokszor csak egy kis ténfergésre betérőket is »elcsábítják« a szép fonott tárgyak. Keresett, közkedvelt ez az áruféleség. A boltban azt is hallottam : ha egyszer mindent megkapnának, amit rendelnek, könnyen túladnának rajta. így már tamáskodom abban, hogy csupán a hely- változtatás miatt lett jó áru a rosszból. A bútorboltban, amely a fo- .nott székek, fotelok, asztalok és más cikkek árusítását vette át, panaszkodnak, hogy a szállítók már az árubemutatókon szólnak: ebből és ebből ne is tessék rendelni, mert exportra megy, talán ha . marad egy-két darab... j így nehéz kereskedni, de a régi boltban mégis többféle bútor volt, pedig akkor is ugyanez a szállítási bizonytalanság idegesítette az üzlet dolgozóit Azt is hallottam, hogy a mai lakáskultúra mellett, a dobozbútorokhoz nemigen viszik a fonottat. Persze figyelembe kellene venni, hogy lakáskultúránk most van változóban, s ha szem előtt lenne mindaz, amit vesszőből, nádból »ki lehet hozni«, talán többen megkedvelnék. Másutt — például Zalaegerszegen, Pécsett, Budapesten — többféle fonott árut láthatunk. Nem ártana, ha Kaposváron is lenne belőlük. S lia léteznek, akkor miért ne lehetne több? Bolt nincs, áru van — ha eg'r kicsit kevesebb is. Körülbelül ezt ígérték az illetékesek. De csak körülbelül. Hadd ismételjük korábbi írásunk következtetését, amely akkor csak feltevés volt, de a mai helyzetből ítélve megállja a helyét: lehet, hogy egy jó helyen megnyíló »fonottasm« mégis szükség lenne. Bármennyire is igyekszik a háztartási és a bútorbolt, egy szaküzletnek jobbak a lehetőségei. Miért fontos ez? Igény van, várhatóan még nagyobb lesz. És a kertekben, lakásokban elszaporodó giccsek, funkció nélküli idomtalan mindenfélék helyett jobb lenne egyszerű, a redeltetést és a formát ősi, eredeti módon megőrző és épp ezért esztétikus dolgokat látni. Apró túlzással azt is állíthatjuk: a reklámozott, jó helyen bemutatott, szép használati tárgyak a vizuális nevelés eszközei. Luthár Péter
