Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-15 / 165. szám
Közművelődés a siófoki járásban A megvalósítás üteme gyorsabb is lehetne Az MSZMP Központi Bizottsága 1974. márciusi határozatának szellemében a megyei pártbizottság mintegy tiz-tizenöt évre megjelölte a közművelődéssel kapcsolatos feladatokat. A Siófoki Járási Pártbizottság 1974 szeptemberében feladattér vet fogadott el, mely a járásban végzendő közművelői munka elvi, politikai jellegét, irányát fogalmazta meg. s a legfontosabb tennivalókat sürgősségi sorrendben meghatározta. Négy évvel a határozat után A járási pártbizottság testületéi évente kétszer vizsgálták e feladatterv megvalósulásának ütemét, s ezúttal — a közművelődési határozat megjelenése után négy évvel — összegezték az eddigi tapasztalatokat, fölmérték az eredményeket, s felelősséggel szóltak a hiányosságokról, a soron következő feladatokról. A napokban tartott pártbizottsági ülés résztvevői a többi között megállapították : a négy éve meghatározott feladatok lényege ma is érvényes; bár az eredmények nyilvánvalóak, elvitathatatlanok, a megvalósítás üteme gyorsabb is lehetne. Elemezték a járási hivatal művelődésügyi osztálya, valamint a siófoki módszertani központ közművelődést irányító, segítő tevékenységét is. A művelődésügyi osztály muníkássága még mindig erőteljesen oktatásközpontú, bár kétségtelen, az oktatás színvonala, szervezettsége minden egyéb forrásból származó művelődés alapja. A módszertani csoport segítő tevékenysége főként a Balaton- parti községekben hatékony. A járás belső részeiben — ahol pedig ritka a főhivatású népművelő — kevésbé. A községi tanácsok közül eredményesnek ítélték a bogiári. a leilei, a taihi és a török- .koppányi tanács közművelődéssel kapcsolatos munkáját. Nagyobb intenzitást várnak viszont a szárszói, a gaimási, a kányái, a ságvári tanácstól. „Nem törődöm” vezetők, társközségen A munkahelyi művelődéssel kapcsolatban megállapították, hogy a gazdasági vezetők közül a legtöbben felismerték a közművelődés terEgy pedagógus példája Tízéves az iskolai hazafias—honvédelmi nevelés. E téren végzett kiemelkedő munkájáért a honvédelmi miniszter a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatával tüntette ki Helyes Sándort, a Somogy jádi Általános Iskola tanárát. melést segítő erejét, következésképpen szorgalmazzák a szakképzést, és az alapműveltség fejlesztését szolgáló tanfolyamok, rendezvények, intézmények megszervezését. Eredményesen működő szakmai tanfolyamok vannak például a tabi BVG-nél, a Videoton tabi üzemében és általában a járás ipari szövetkezeteinél. A gazdasági vezetők egy része azonban még mindig kevés gondot fordít a közművelődési ’kérdésiekre, vagy egyáltalán nem törődik ezekkel. Az efféle, főként elavult szemléletből következő nemtörődömség különösen a kisebb termelőszövetkezetekben tapasztalható. A siófoki járás lakosságának 42 százaléka úgynevezett társközségekben él. Zömmel fizikai dolgozókról, bejáró munkásokról, tsz-tagokról van szó. A társközségi művelődési intézmények korszerűtlen színvonala (sok helyütt egyáltalán nincsenek ilyen intézmények), de nem utolsósorban szemléleti okok miatt ezekben a kisközségekben szinte egyáltalán nincs kulturális élet. A közművelődési intézményhálózat 1974 óta nem fejlődött számottevően. Üj művelődési létesímény csupán Balatonlellén és Socmogy- meggyesen épült. Örvendetes azonban, hogy több könyvtár, főként társközségi fiókkönyvtár »-ifjúit-" meg; például Szó- Iádon, Somogyacsán. Bonnyán és Fiadon. Tavaly létesítették a bogiári kamaraszínpadot is, s az idén adták át a közönségnek a 400 néző befogadására alkalmas, korszerű földvári kertmozit. Munkások !a könyvtárban A járási pártbizottság feladatterve foglalkozott a mun- kásmüvelödéssel kapcsolatos tennivalókkal. Főként Tabán, Bogláron és Lellén biztatóak az azóta elért eredmények. A tabi művelődési házban például megalakult és példásan működik a szocialista brigádok klubja. Bogláron munkásklubot szerveztek. A szocialista brigádok részére rendezett megyei szintű műveltségi vetélkedőre a balaton- szabadi tsz-től négy dolgozó, a nágocsi és a töröfckoppányi közös gazdaságból pedig egy- egy csapat jutott el. A színházi bérletakció'révén főként Tab és Siófok körzetéből látogatják munkások az előadd■ sokat. Rendszeres és tartalmas az együttműködés néhány könyvtár és a szocialista brigádok 'között. A tabi könyvtár például ajánlójegyzékkel segíti a munkások olvasóvá nevelését. Hatására összesen húsz szocialista brigád vesz részt az olvasó munkás mozgalomban. A lellei könyvtár tizennégy brigáddal tart gyümölcsöző kapcsolatot. A BVG és a Videoton tabi gyáregységében fiókkönyvtár létesült, s azóta ugrásszerűen emelkedett a rendszeresen kölcsönző,, olvasó munkások száma ezekben az üzemekben. A társadalompolitikai célkitűzések, az egyre növő gazdasági és műszaki követelmények az általános műveltség színvonalának gyorsabb emelését sürgetik. Következésképpen nagy szükség van a felnőttoktatás »’mennyiségi és minőségi« fejlesztésére. A siófoki járásban jelenleg 560 felnőtt dolgozó tanul középiskolában. Figyelemre méltó, hogy egyre több fiatal fizikai munkás törekszik a középfokú végzettség elérésére. A munka mellett tanulók hatvan százaléka harminc éven aluli a járásban. A községi tanácsok megállapították az általános iskolát nem végzett, negyven éven aluli dolgozók számát: csaknem háromezren vannak. Ugyanakkor az általános iskolai felnőttoktatásban részt vevők száma folyamatosan csökken. Az 1975— 1976-os tanévben tíz községben összesen 177-en, a 76—77- es tanévben pedig már csak 128-an végezték el a dolgozók általános iskoláját. Pedig ez a »3000« a járás terjedelméhez képset is elég nagy szám. A legtöbb körzeti községben (Adánd, Lelle, Karád, Törökkoppány, Boglár, Földvár) a kulturális élet egyre színesebbé, élénkebbé válik. Terjednek az úgynevezett kiscsoportos közművelődési formák. Mintegy háromezer ember tevékenykedik, művelődik, tölti el hasznosan a szabad idejét szakkörökben, klubokban, énekkari foglalkozáson, pávakörben. Az amatőr csoportok száma csökkent ugyan, de a minőségi munka e téren is javult. Ezt bizonyítják a kulturális szemléken, a megyei és országos rendezvényeken <tv-vetélke- dőn) szerepelt együttesek eredményei. Sz. A. Iskolások, tizenéves fiatalemberek, s néhány felnőtt népesíti be Somogyiadon, a község központjában levő MHSZ-lőpavilon környékét. Itt találom Helyes Sándort, az iskola honvédelmi felelős tanárát. — Tudja, egyúttal a községi MHSZ-klub titkára is vagyok. Figyelem az egymással versengő fiatalokat, s a tehetségesebbeket bevonom a szövetség munkájába, a verseny- szerű lövészetbe. Persze, nem ez az egyetlen módja ennek, hiszen az iskolában -hosszú évek óta működik lövészszakkör, s jónéhányan így váltak versenyzőkké. Egyik tanítványom, Nemes Sándor tavaly a hatvani országos versenyen képviselte megyénket a lövészetben. Most is vannak nagyon tehetséges lövészek: Vass Gyuri, Schmidt Kati és még néhányan. Nem tanárnak készült. Keszthelyen végzett, állattenyésztési szakember lett. Csak később váltott, elvégezve a pedagógiai főiskolát. Kollégiumi nevelő, a mezőgazdasági gyakorlatok tanára — tizenhatodik éve a községben —, s pártmegbízatásként kezdettől ő foglalkozik a hazafias-honvédelmi neveléssel. — Ez a feladat nem csupán rám vár. S ha arról beszélhetünk, hogy iskolánkban eredményes ez a munka, az a nevelőtestület összefogásának, a pártcsoport segítségének köszönhető. Évek óta az a törekvésünk, hogy a szaktantárgyak oktatását ne válasszuk külön a hazafias-honvédelmi neveléstől, hanem együtt végezzük, hiszen csak így érhetünk el igazán jó eredményeket. Az osztályfőnöki, a magyar-, a földrajz- és a számtanórák, a gyakorlati foglalkozások, a kirándulások nyújtotta lehetőségeket hasznosították ennek érdekében. Honvédelmi napokat, versenyeket, laktanyalátogatásokat tartottak. Rendszeres a kapcsolatuk az egyik honvédségi egység KISZ-szervezetével, a kaposvári járási-városi munkásőr- egységgel. Ennek eredménye, hogy tavaly megalakult és jól működik az iskolai úttörő- munkásőr- ,szakasz. A járási, megyei versenyeken, vetélkedőkön a somogyjádi úttörők kitűnően szerepelnek. — Nagyon jó érzés hallani, .hogy egykori tanítványaim a hadseregben • becsülettel megállják a helyüket. Többen — köztük Kéri Sándor és La- diszlai Ferenc — kiváló katonaként szereltek le, s a munkában sem vallanak szégyent. Néhány éve kórházba került. Az orvosok azt tanácsolták, vállaljon kevesebbet, kímélje magát. Nem ő az egyetlen. aki hasonló helyzetbe jut. Akkor döbbennek rá, hogy sok terhet vettek a vállukra, amikor már csaknem késő. — Vállaljak kevesebbet, kíméljem magam? Mondani könnyebb, mint megvalósítani... Pártcsoportvezető voltam, ezt most másik kommunista vette át. Tizenöt esztendeje önkéntes rendőrként tevékenykedem — kitüntettek a Közbiztonsági Érem ezüst fokozatával —, a somogyjádi csoportnak voltam sokáig a parancsnoka, most helyettesként végzem ezt a munkát. S az MHSZ-klubot, a titkári teendőket sem tudnám elhagyni. Hiszen annyi szép eredményt értünk el. A tanács, a KISZ, a Tsz és a többi társadalmi szervezet segített abban, hogy szép klubunk lehessen, ahol esténként összegyűlhetünk. A klubot és a lőpavilont is hasznosítjuk a gyerekek nevelésénél. Társadalmi munkában elkészült egy hat lőállásos lőtér, s versenyzőink ott gyakorolhatnak. A gyerekeket, a fiatalokat a munka, a közéleti tevékenység szeretetére nevelem. Ez csak úgy lehet eredményes, ha látják, hogy tanáruk példát mutat. Helyes Sándor életútja, iskolai nevelőmunkája, közéleti, társadalmi tevékenysége példa tanítványai számára. Szép út- ravaló ez a felnövekvő ifjúságnak. A fiatalokra biztosan lehet majd számítani Somogy- jádon. Szalui László PADOT KÉRTEK AZ ÖREGEKNEK Mindenki összefog a játszótérért Nevet keresnek az otthonuknak A Kaposvárra érkező külföldiek és más vidékre való hazaiak megcsodálják a város új részét, a szép, színes, emeletes házakat. Más azonban elsuhanni a Béke— Füredi lakótelep mellett, s megint más ott élni. A családok sokfelől érkeztek és érkeznek ide, még nagyon kevesen ismerik egymást. A nagy házak rendje most alakul, s a környezet is ezután formálódik. Az úgynevezett »ősiakók« fogtak össze legelőször. Azok, akik az ABC-áruház melletti épületekbe elsőiként költöztek. Még nem volt hivatalos alapja, néhányan mégis összejöttek tanácskozni. Akkor még nagyon sivár volt a házak környéke, még nem ültették el az első fákat sem. Szóba kerülte hogy amint lehet, parkosítsák közös erővel a környezetüket. Az első lépés a lakóbizottság megalakulása volt. Ahogy benépesedtek a házak, mindenhol azt tanácsolták az összefogás úttörői, hogy ott is tartasanak rendet, mert enélkül ők hiába szólnak a közösség érdekében. Így pusztába kiáltott szó, ha figyelmeztetik a gépkocsival randalírozókat, a mások nyugalmát zavaró gyerekeket. Ezért hívtak össze kétszer lakógyűlést a SÁÉV főépítésvezetőségének tanácstermében, ötvenen- hatvanan gyűltek egybe, s egyke jó ötlet követte a másikat. Mindenki örömmel támogatta azt a javaslatot, hogy takarítsák el a házak környékét. A tanácstól is segítséget kértek, így a söprögetés, az úttestlemosás után fát, füvet, virágot ültettek. A harminc fa között mindössze egy akadt, a nyír, amely .nem eredt meg, s kettő maradt csenevész. — Nagyon sok a tennivaló itt — mondta Palkó Ferencné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja. — A gyerekek nem játszhatnak mindig a lakásban, odalent azonban olykor rosszfát tesznek a tűzre. Megesett, hogy a friss aszfaltozásban ott virított a hároméves gyerek lába nyoma. Ilyenkor természetesen szólni kell. Ez azonban nem jelentheti, hogy ne játsszanak a ház előtt. Az a fontos, hogy mindenki türelmes legyen a gyerekekkel. A lakóbizottságok is azt az elvet valljuk, hogy bátran szóljon mindenki — persze megfelelő hangnemben — a gyerekekre. A most kovácsolódó közösségekben az is fontos, hogy ezért egy szülő se orroljon meg. A túlzásokat nyesegetni kell. Néhány idősebb ember eleinte állandóan kiabált a kicsikkel, hogy ne focizzanak. Hosszú az út addig, amíg a lakóhelyből otthon lesz. Eddig nyolcszázötven család költözött ide, s hamarosan még nyolcvankettő jön. A jövő pedig kétezer-kétszáz család együttélését j elenti. Ahol ilyen sűrűn laknak, szinte elképzelhetetlen az élet egy olyan szerv nélkül, amely kiáll a családok érdekében, szervezi közös tevékenységüket. Ez az igény hívta életre a körzeti népfrontbizottságot. A II. Rákóczi Ferenc iskolában megtartott gyűlésen Apáti Imrénél, a Madár utcai óvoda vezetőjét választottak meg elnöknek, a titkár pedig dr. Györky Zoltán, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat vállalkozási osztályának a vezetője lett. Kezdettől azt tűzték célul, hogy jó szóval példamutatással mozgósítják az új házakba költözött családokat, megnyerik őket az együttélés szabályainak megtartására. Már van példa arra, hogy mindenki tulajdonának érzi a környezetét, ha az ő munkája is benne van. A város legfiatalabb körzeti népfrontbizottsága a nyarat is kihasználja. Az elnök és a titkár elmondta, hogy az idős emberek a sámlit viszik ki. s úgy beszélgetnek, mert nincs hova ülniük. Most eljuttatják írásban a javaslatukat: helyezzenek ki padokat. Az. öregek után a fiatalok következnek. Az őszre tervezik az első nagy társadalmi munkát. Minden család szívesen ösz- szefog a vasút, a SÁÉV, a villamossági gyár, a honvédség is segít, s akkor megépíthetnek egy olyan játszóteret, mint a Damjanich utcai »dühöngő«. A városi népfrontbizottság legutóbbi ülésén a tanácselnök is megígérte, hogy felkarolják a kezdeményezést. A beköltöző családokat az új otthonuk neve is foglalkoztatja. Sokan nem szeretik a lakótelep megnevezést, a Béke—Füredi összetételt sem tartják jónak. Számtalan javaslat gyűjt már össze, a legtalpxaesettebb — mert szimbolikus —, hogy nevezzék Béke városrésznek. Sőt még a Rippl-Rónai elnevezés is szóba került A körzeti népfrontbizottság most írásos közvélemény-kutatást tervez, s javaslatát elküldi a városi tanács vb-nek. — ,Ez persze a kezdet, még nagyon sok minden szükséges ... Például klub a fiatat- loknak. Aztán olyan hely, ahol összejöhetnek az emberek, a bizottság tagjai. A közösségi igény egyre erősödik — mondja a titkár. — Éneikül elképzelhetetlen az emberi kapcsolatok szövődése. Lajos Géza Akkoriban egy négyemeletes lakótömb tatarozásán dolgozott a brigádunk. A többiek már elmentek ebédelni, de én meg akartam erősíteni az egyik állványt, nehogy ebéd után elfeledkezzünk róla. Leléptem az alsó padlóról, és félig fordulva, félig hajolva nyúltam a szerszámért. Egy roppanás, és olyan fájdalom hasított a térdembe, hogy egyszeriben három műholdat is látni véltem, az elsötétülő magasban. Kettőt léptem még óvatosan, és a bal térdem pillanatok alatt bucivá dagadt. Egy kis rándulás, pár napig borogatni kell majd, gondoltam, nem is sejtve, hogy a térdem körüli kálvária még csak ezután kezdődik. Másnap az üzemi orvos is megnyomkodta a térdem — akkor megint előjöttek'a műholdak —, és ő sem gyanakodott komolyabb bajra. Azért táppénzre vettek. De mert üzemi baleset történt, már a dokitól kijövet szóltak, hogy menjek ebbe és ebbe a terembe, ahol valami üzemi bizottság vár. Bementem. Hárman ültek egy íróasztal mögött, és mindjárt kérdezgetni kezdtek, hogy hát mi is történt tegnap. Elmondtam mindent töviről hegyire. — Hát igen — mondta a középen ülő, aki nyilván a bizottság elnöke volt —, a tényállás fönnforog. — És a többiek is komoran néztek. Én is felnéztem, és ott csak egy ventillátor forgott, mert nagyon meleg volt akkor. De még melegebb lett azután mer a bizottság egyre furcsábbakat kérdezett. Például, hogy a felmenő ági rokonok között volt-e valakinek valami baja a térdével. Ez a kérd is erős fejtörést okozott, de szerencsére eszembe jutott, hogy egyik ősömet még a kenyérmezei csatában térden harapta egy török. De ezzel nem nagyon lehettek elégedettek, mert tovább kérdezgettek. Késő este értem haza. Egy hét múlva be kellett feküdnöm a kórházba. A térdem nem javult, és minden lépésnél úgy ropogott, mint amikor a csirkecsont végén a porcogót rágcsálja az ember fia. A lázlapomra a kórisme felirat után azt írták oda, hogy: meniscus. A betegtársak mindjárt lefordították magyarra, méghozzá értelemszerűen. Azt mondták, hogy akinek meniscusa van, az azt jelenti, hogy: menninemtudesakkuszni. Aztán kiderült, hogy »csak« porcleválás van a térdemben. Nem ugráltam örömömben. Műtét után meglátogattak az üzemből a brigádtagok. Egy kis »vérszaporítót« hoztak, és egy dobozban valamit, amiről nem tudták megmondani, hogy mi lehet benne mert az a bizonyos bizottság küldte. Búgócsiga volt. Tudják, az a bepörgeíős játék. Rögtön gyanakodni kéz item, és igazam lett. A betegtársakkal szétszedtük a szerkentyűt, szerencsére egyik bri-, gádtagnál volt csavarhúzó. A búgócsigában — mint sejtettem — egy olyan hosszú, felcsévélt kérdőív volt, hogy az ambulanciáról a belosztályig ért, amíg letekertük. És kérdések, végesteien végig: »Két hétre visszamenőleg a balesetet megelőzően sorolja fel részletesen minden térdepelve végzett foglalatosságát, helyre és időre való tekintet nélkül.« Továbbá: »Jelenlegi munkahelyét megelőzően nem az NB 1-ből irányították át az építőipar területére?" De nem is idézem tovább. Önök között . biztosan akad, aki nagxjobb tapasztalattal rendelkezik a kérdőívek kitöltésében. S ha van ilyen, kérem, segítsen, írjon nekem: Címem: Felsőpeszmeg, Porcog utca 7. Tisztelettel; Fekete Gábor Ballépésem története
