Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-09 / 134. szám
/ A SZERVEZÉS EREJE Széljegyzet egy tapasztalatcseréhez A tapasztalatcsere Jó módszer, bevált gyakorlat a mezőgazdaságban. Nem sok olyan hét van egy évben, hogy valamilyen témában ne gyűlnének össze az illetékesek egy követésre méltó, bevált gyakorlat megismerése céljából. A tapasztalatcserék túlnyomó többsége közvetlenül a termeléssel kapcsolatos. Hogyan lehet jobban hasznosítani a gyepet, milyen módjai vannak a sertéshús-, a tejtermelés fokozásának; a Szakszerű növényvédelem, a fajták miként befolyásolják a terméshozamokat — elsősorban ilyen és ehhez hasonló témák határozzák meg a tapasztalatcserék, bemutatók célját Félreértés ne essék, nagyon fontosak ée hasznosak ezek a rendezvények. Csakhogy ahhoz, hogy több termény, hús legyen, hogy a ráfordítások és az eredmény összevetésénél minél jobb arány jöjjön ki, körültekintően, célratörően kell megszervezni a munkát. Igen lényegesnek és örvendetesnek tartom, hogy újabban a szervezés is helyet kap a tapasztalatcserék sorában. Nagyon jó példa erre az a tanácskozás, melyet a napokban a balatonszabadi termelőszövetkezetben rendezett a termelőszövetkezetek megyei szövetsége. A szabadihoz hasonló nagyságú és adottságú szövetkezetek szakmai és gazdasági irányítói vettek részt ezen, összesen hét-nyolc üzem képviseletében. Talán éppen a hasonlóság, vagy a tapasztalatcsere «családias« jellege nyomán ritkán tapasztalható őszinteség nyilvánult meg. Erről a tapasztalatcseréről valamit mindenki vitt magával, még a vendéglátók is, akikhez azért jöttek, hogy megismerjék módszerüket. Nem célom, hogy a szabadiak munkaszervezési, irányítási gyakorlatát részletesen ismertessem, részben azért, mert az üzemi szervezettel szemben támasztott követelmény minden gazdaságban más és más, részben pedig azért, mert az üzemi szervezet — mivel az adottságokhoz, a technikai színvonalra épül — szüntelenül mozgásban van, változik. Inkább néhány elméleti, általános érvényű tanulságra kívánom irányítani a figyelmet. A szervezés csalt úgy szolgálhatja *561 a gazdasági célokat, ha a termelést megfelelő emberek irányítják. Ahogy Bo- da János, a vendéglátó szövetkezet főmezögazdásza mondta: a vezetés művészete abban all, hogy az embereket arra a helyre állítsuk, ahova valók; ne az döntsön ebben, hogy valaki vagy valakik «jónak« tartják az adott posztra. Ehhez pedig az keli, hogy egyforma értékítélet, egységes vélemény alakuljon ki mindenkiről. Az ősi hagyományok, a falubeli szokások, a rokoni viszonyok és ki tudja még ma minden miatt korántsem könnyű ennek az egységes értékrendnek a kialakítása. Viszont csak így képzelhető el, hogy az adott feladat elvégzésére kijelölt ember úgy dolgozzon, ahogy azt elvárják tőle. A szabadiak üzemi szervezete többek között azért tekinthető példának, mert kialakításakor erre az alapra építettek. Előrelátás, naprakészség, pontosság — követelményként talán túlságosan is ismertek, a szabadiak azonban gyakorlattal bizonyítják; ezek nélkül elképzelhetetlen a tervszerű gazdálkodás. A szövetkezeten belüli fórumok egymásra épült lépcsőit úgy alakították ki, hogy azok nemcsak folyamatos és rendszeres áttekintést adnak a gazdálkodás egészéről, hanem teret engednek a munkahelyi közösségek kezdeményezésének, biztosítják a demokratizmus széles körű érvényesülését. A számvitel, éppen naprakészsége folytán nem regisztrálója a gazdasági eseményeknek, hanem kezdeményező, egyenrangú partnere a termelőágazatoknak. Talán szokatlan — a tapasztalat- cserén különösen sok szó esett erről —: ebben a szövetkezetben voltaképpen már most kezdenek tervezni a következő évre. Állítják; ha elengedhetetlen egy hét munkájának átgondolt és pontos megtervezése, akkor sokkal inkább fontos, és lényegesen több időt, nagyobb körültekintést igényel egy év feladatainak részletes meghatározása. Olyan fórumokat biztosítanak a tervezésnek, hogy mire a közigyűlésre kerül sor-— mint például tavaly decemberben, a megyében elsőként náluk — már mindenki tételesen, csaknem napra szólóan ismeri következő évi feladatát. A gazdálkodás jó megszervezéséhez az elmondottakon kívül nagyon sok minden tartozik, ag_ anyagi ösztönzéstől kezdve az ellenőrzési rendszeren keresztül a szocialista brigádok tevékenységéig. Minderről szó esett ezen a tapasztalatcserén éppúgy, mint arról, hogy feltétlenül szükség lenne az ilyen jellegű rendezvények szélesebb körű folytatására. Mert az üzemszervezés alap, az eredményt jelentősen befolyásoló tényező. A tapasztalatok egyik végkövetkeztetéseként hangzott el: a mezőgazdaságban az időjárás ronthat vagy javíthat, ám a munkákat úgy kell megszervezni, hogy a végső elszámoláskor ne kelljen erre hivatkozni. Vörös Márta Olajkályhát viszerel a festő Szakmunkások nélkül Olajkályhát szerelnek a festők a Mechanikai Művek marcali gyáregységében. A munkaerő átcsoportosítását azzal magyarázzák, hogy az idén a tavalyinál jóval több — hat típusból —, összesen 160 ezer olajkályha elészítésére kapott megrendelést az üzem. A másik ok pedig az egyik festőüzem korszerűsítése. A festőket az olajkályhát szerelő csarnokban arról lehet megismerni, hogy nadrágjukat szürkésfehér foltok tarkítják. Tőlük kérdezem: meddig tart az átcsoportosítás? A válasz először vállrándítás, aztán így felelnek: »még nem volt idő a művezetővel beszélni, nem tudjuk.. .j A festők szakmunkások a gyáregységben. Az olajkályhákat betanított munkások szerelik. Nem kell szakmunkás a másik »nagy« termékhez, a szerszámosládához sem. Ebből egyébként 620 ezret készítenek az idén tőkés exportra. A Mechanikai Müvek marcali gyáregységében 1070 ember dolgozik, ebből mindössze 223 a szakmunkás. Nagy részüket azonban nem a termelésben foglalkoztatják, hanem az előkészítő munka valamelyik fázisát végzik. A legtöbb szakmunkás — a festődét nem számítva — a szerszámműhelyben, a tmk-ban, valamint az elektrolitkondenzátor- üzemben kapott munkát. Ilyen kevés szakemberrel nem is lehet mit kezdeni a termelésben. — Miért, talán az olajkály- ha-szerelésre kell szakember? — kérdezi Gulyás János gyárigazgató. — Szerintem elég ahhoz, a betanított munkás is. Egy gyár szakmai színvonalát, korszerűségét sok minden mellett az is meghatározza, hogy hány szakmunkást foglalkoztat termékeinek előállításához. A műszaki fejlesztés egyik alapfeltétele, hogy legyenek jól képzett munkások, akik valóra váltják az elképzeléseket. Ennek érdekében viszont szükség van az utánpótlásra. A marcali gyáregységnek összesen 22 ipari tanulója van. Csepp a tengerben. Egy valamirevaló ktsz-nél ennél jóval több a szakmunkástanuló. — Miként lehetne több izak- i munkást foglalkoztatni? — Miért kell több szakmunkás...? — kérdezi vissza az igazgató. — Én azt ésszerűnek tartom, hogy — a lehetőségekhez képest — taníttassuk az embereket. No, de azért képezzünk műszerészeket, hogy azután odaállítsuk a szalag mellé betanított munkásnak? A képzéshez tanműhely -kellene. Ez építkezéssel jár, amelyhez beruházási keretre van I szükség. Amikor a gyárban j létszámhiány van, akkor — szerintem — a beruházási kereteket elsősorban olyan célgépek beszerzésére érdemes fordítani, amelyek munkaerőt takarítanak meg. Tavaly hatmillió forintért a szerszámosláda gyártásához vettünk célgépeket: ehhez a munkához — a gépek mellé — elég a betanított munkás is. És a gépeket mindenre föl lehet használni, ami tömeggyártást jelent' — Mindez viszont feltételezi, hogy a termék állandó. Marad hát az olajkályha és a láda? — A láda nem marad. Azt öt-hat évre telepítettük Marcaliba. — És mi lesz utána? — Utána? Amit a piac kér... I A láda azonban még csak két éve megy, és a felfutó ágon van. — Ennek alapján nem lehet műszaki fejlődésről beszélni. — Nincs fejlődés? Egy éve létrehoztuk a szerszám üzemet. Azelőtt Budapesten készítették az itteni szerszámokat, most helyben gyártják. Célgépeket vásároltunk. A termékek műszaki színvonala és az üzem szellemi kapacitása elválaszthatatlan egymástól. Kidolgozott műszaki fejlesztési, gyártmányfejlesz- tési tervek adhatnak alapot arra. hogy a munkaerővel is tervszerűen gazdálkodjon egy üzem : képzését, továbbképzését megszervezze. Ha viszont a gyártmány nem igényel fel- készültséget, szakmunkát, a jó szakemberek otthagyják az üzemet. Marcaliból most is járnak el dolgozni szakmunkások: nem a több fizetésért, hanem a szakmáért vállalkoznak arra, hogy naponta buszra szánjanak. Ahhoz, hogy egy gyárban a szakmunkás törzsgárda kinevelődjön, 8—10 évre van szükség — tartják a Mechanikai Művek marcali gyárában. És az üzem éppen tíz éve települt a járási székhelyre. Termékei azóta is sűrűn változnak — az olajkályhát kivéve. A sűrű termékváltás munkásvándorlással is jár. Igaz, Bakos Antalné üzemgazdasági osztályvezető a tavasz megérkezésével magyarázza azt, hogy márciustól több volt a kilépő, mint az új munkavállaló. Minden bizonynyal a meglehetősen szapora munkaerő-átszervezésnek is része van ebben. A festő — ha szereti a szakmáját — festeni akar, és nem olajkályhát szerelni. Dr. Kcrcza Imre Három hónappal o kezdés előtt Hálódiagrasn alapján szétszedték a cukorgyára! Beemelik a bepárló berendezés páraterét. Á nyolcvanöt éves Kaposvári Cukorgyár szokásos évi karbantartását február 1-én kezdték meg. Az idén először , hálódiagram. szabályozta ütemterv alapján készül a munka. A diagramot az előző esztendőben végzett mérések alapján az Építés-Gazdasági Szervezési Intézet készítette eL — Hogyan vált be? — érdeklődtünk dr. Tiszavári Ottó főmérnöktől. — Szervezettebb lett a munkánk. Segíti az előrelátásunkat. Kezdetben mindennap, most már csaik hetente tartunk megbeszélést a »hálószobában«. Mi magunk között így hívjuk azt a helyiséget, ahol körben a falon kifeszítve látható az egész hálódiagram. A munkák irányítói erről pontosan tudják, hogy adott pillanatban hol tartanaik, a jövő héten hol kezdik a munkát, s ahhoz hány munkása, a, mennyi és milyen anyagra lesz szükségük. Most még egy kicsit zavarosnak látszik az új módszer. Igyekeznek rugalmasan kezelni a hálódiagramot, hiszen először találkoznak vele. — Jövőre még pontosabban tudunk az élőre tervezett szerint dolgozni, hiszen akkor már segítségünkre lesz ennek az évnek a tapasztalata — csatlakozik beszélgetésünkhöz Pálfalvai László termelési osztályvezető. A karbantartás kezdetén a tervezettnél kevesebb munkásuk volt. Itt is éreztette hatását a munkaerőhiány és a tél végi ÿnfduenzajárvány. Az erőtelepen például az ütemezett munkaórák tíz százaléka a munkaerőhiány, öt százaléka pedig betegség miatt esett ki. Ebben a gyárban a karbantartásit zömmel a törzsgárda- tagok végzik. A sok-sok munkával eltöltött év alatt megnőtt a dolgozók szabadsága is: 20—21 nap az átlagos. Közülük többen a munka mellett tovább tanulnak, s a tanulmányi szabadságot is ki kell adni. A gyár most szétszedett óriás. Kibontott falak, szétvágott csövek, ideiglenes feljárók, elzárt utak. A karbantartást az építőipari karbantartó brigád kezdi, hiszen ilyen munkára nem akad építőipari vállalkozó. A falbontást, az alapozást hetvenkilenc saját emberével végezte el a gyár. Pálfalvai László:-i- A karbantartás 60 százalékát már elvégeztük. A cukoroldal karbantartása a tervhez képest előbbre áll. Mindezzel párhuzamosan 400 millió forint értékű beruházást is megvalósítanak. A nyersgyárban emiatt kissé elmaradtak a tervezettől. Már csak három hónapunk van arra, hogy rendbe rakjunk mindent, hiszen augusztus 25-én kezdődik .a főpróba és szeptember 5-én a cukorgyártás. A felkészülés olyan. mint egy alapos nagytakarítás. Utána jobb közérzettel, biztonságosabb körülmények között dolgozhatnak az idénymunkások és azok is, ákiik a cukorfőzésről most a gépfelújításra álltak át Ilyen például Szép Imre cukoripari technikus, aki a kampány idején segéd-művezetőként dolgozik, most pedig a szerelvények, tolózárak, csapok épségéért felelős. — Bosszúsak voltunk, mert a csövek nem a kellő méretben érkeztek. Egy hetünkbe került, amíg méretre szabtuk valamennyit. Például . ezt sem lehetett előre látná, tehát itt is eltértünk a hálótervtől. Szép Imre reggel hattól este hatig dolgozik, emberei pedig két műszakba járnak. — Egyébkén fél nyolctól délután négyig tartana a munkaidejük — teszi még hozzá —, de a rendkívüli feladat ezt a beosztást kívánja meg. — Az én embereim a Béke és barátság aranykoszorús szocialista brigád tagjai. Ha a gyár érdeke úgy kívánja, akkor éjfélre is hajlandók bejönni. Tudják, hogy csak az ő áldozatos munkájukkal készül el időre a gyár. Teljesen kiforgatták a nyersgyárat. Üj cső, új bepárló, új vezeték kerül a régi helyére. Jövőre a cukoroldal jut erre a sorsra. Gombos Jolán ‘ A hassa ette meg as ebédet... Ha a 79 éves csurgói Balogh Józsi bácsi végignéz a szélben zöld tengerként hullámzó búzatáblákon és a közelgő aratásra gondol. nem gépek jelennek meg a képzeletében, hanem a serényen dolgozó kaszáscsapat, melynek ő is tagja volt. Nem egy idős emberrel beszéltem már a régi, verejtékeztető aratásokról. Balogh bácsi történetei hasonlóak voltak, így utólag mégis többnek érzem azokat egyszerű adomázgatásnál. — A falu főterére ment a bandagazda, a kisbíró kidobolta, azután kezdődött a munkásfölvétel. Az első osztályú munkásnak a kaszálástól a zsákolásig mindent csinálnia kellett, a másodosztályú arató kötöttsége — no meg a bére is — kevesebb volt. Harmadosztályú munkások lettek például a vízhordó gyerekek. Én cseléd voltam a hercegi birtokon, így eleve minden munkában részt kellett vennem. A cselédsor volt a leginkább lenézett. Talán ezért élt bennünk annyira a versengés vágya. Legnagyobb elégtételünk volt. ha rávertünk a . summásokra. Tulajdonképpen az aratás volt a ritka alkalmak egyike. ahol rangot szerezhettünk, ahol ki- elégülhelett büszkeségünk. 1003 négyszögöl volt a legmagasabb norma, ezt mindé n- áron tartani akartuk. — A kaszáscsapatból kitűnhetett-e egy ember? — Igen, csakhogy embertelen áron. Egyik nap egy béreslegény állt a sor élére, hogy majd ö megmutatja. Hajtott is. Kora délelőtt már 30 lépéssel járt a csapat előtt. Aztán egyszerre csak aion kapta magát, hogy már nem ő diktál. Utolértük és vágtuk a sarkát, úgy, hogy muszáj volt tovább gyorsítania. Csak úgy dőlt róla a víz. Emlékszem, délben a kasza ette meg az ebédet. Csak »hősködő Jóskar volt, nem igazi kaszás. — Miért, milyen az igazi? — Nem azzal tűnik ki, hogy elöreáll, hanem hogy a diktált tempót tartva utolsónak fárad el. Van, aki soha nem tudja megtanulni, más meg már érzi, amikor először vesz kaszát a kezébe. A jó kaszásnál görcsös erőlködés nélkül, könnyedén suhan a kasza. Azt tartom: nincs olyan kegyetlen munka, amely megfelelően elsajátítva ne adna örömet az embernek. — Figyelték-e akkoriban a munka minőségét, például a ma sokat emlegetett szemveszteséget? — Természetesen, bár erről akkoriban kevesebb szó esett. Valahogy magától értetődő volt — pedig hát nem a magunkét vágtuk —, hogy minden szemre vigyázni kell. Volt ugyan, aki szemmel tartott bennünket, fegyelem azonban ezek nélkül is lett volna. Azt másképp nem is lehetett. Reggel kettőkor fölkeltünk és indíts. Azután már tudta az ember, hogy még a szükségére is vigyáznia kell, mert különben behozhatatlanul lemarad. Ahogy visszaem- lékszem, az eszünkbe sem jutott, hogy például >'Cigaretta- taszünetet« tartsunk. — Mire gondol, ha azt hallja, hogy egy mai nagy kombájn. 2—300 kaszás munkáját is elvégzi? — Ezek már jó gépek, pótolhatatlanok. Emlékszem azonban, milyen szánalmas ócskaságok voltak az elsők. Azokat nemhogy pótolhatatlannak, de fölöslegesnek éreztük. Még ötvenben Csicsóban alakítottunk egy kis tsz-t. Nem sokkal később mejött az első gép. Az fél nap alatt annyit elszórt, amennyiből 10 holdat be lehetne vetni. Ezt persze nem jó szemmel néztük. Talán maradiak voltunk. — Hovatovább már a falusi iskolás gyerekek közt is találni,, olyat, aki sohasem látott kaszát ... — Akad viszont olyan is. mint az én Laci unokám, aki kitűnően kaszál. Érzi a szerszámot. Józsi bácsi apja — aki uradalmi kocsis volt — szerette volna, ha fia többre jut. Ezért adta kőművessegédnek. Csakhogy a szakma nem adott megélhetést (kevesen gondolhattak építkezésre a Tanács- köztársaság leverését követő években). így hát maradt a cselédsors. Bármilyen furcsa is. Józsi bácsi életének nagy élményei a régi kaszálások. így' éreztem, amikor a beszélgetés végén az öreg megmutta, hogyan fordul a kasza a kézben. Markolta a levegőt, nekigörnyedt s én hallottam, a fémes pendülést. B. F.
