Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-06 / 131. szám

A vb-ről jelentik Argentina 1973 Koffer József, az MTI ki­küldött munlcatársa jelenti: A vasárnap és hétfői játék- •zünet után nyolc csapat ma ismét pályára lép. Forduló kö vetkezik az első és második csoportban, újabb döntő bizo­nyítási lehetőség áll a magyar csapat előtt is. Válogatottunk a még mindig örömmámor ban úszó Olaszország ellen lép majd a Mar del Plata-i stadion gyepszőnyegére. Olasz ország első mérkőzésén két ponthoz jutott Franciaország gal szemben, s a siker egysze­riben megváltoztatta az együttes körüli hangulatot. Jól tudott, hogy a vb-rajt előtt a legkülönbözőbb hírek keringtek az olaszok házatá- járól. Széthúzás, meg nem ér­tés, bojkott, kétségbeejtő mo­rális helyzet — ezt harsogta mindenki. Aztán 0:1-ről 2:l-re legyőzték Franciaországot és egyszeriben azt hirdetik, hogy náluk minden példás ... A keddi ellenfél táborában a sok lelkendező között Enzo Bearzot szövetségi kapitány próbál hideg fejjel gondolkod­ni: — Túlságosan őrülünk e franciák elleni, győzelemnek, és scfltan nem tartanak Ma­gyarországtól — mondotta. — Félek, a túlzott optimizmus már nem egyszer hozott kel­lemetlen meglepetést. Bearzot elmondotta, hogy Magyarország Argentína ellen is bizonyította harcosságát, nagyon várható, hogy kedden, Olaszország ellen játékban is többet mutatnak. Amint ki­emelte az olasz szövetségi ka­pitány: biztos, hogy a magya­rok revansot akarnak venni Argentínáért — Nem mondhatom, hogy boldogtalan lettem azért, mert Törőcsikat és Nyilasit kiállí­tották és nem játszhatnak el­lenünk — folytatta Bearzot, . — de ismét óvatosságra intek mindenkit A magyarok kitű­nő játékosokkal rendelkeznek. Ha például visszatér Fazekas és Váradi, védelmünk két, mindent tudó csatárral kerül szembe. Csoportunkban még nem dőlt el semmi, az első mérkőzésen vereséget szenve­dett franciák és magyarok sem adták fel. Jelenlegi két pon­tunkat sokra értékelem, ez nagyon lényeges volt, de nem döntött el semmit Ebből a szemszögből kell nézni a ma­gyarok elleni játékot Bearzot még nem hirdette ki a magyarok ellen pályára lépő együttest, minden való­színűség szerint a franciák el­leni kezdőcsapatnak ad bizal­mat Az olasz válogatott játéko­sai közül szombaton azok vé­geztek komolyabb edzést, akik nem játszottak Franciaország ellen. Végezetül az olasz szak­ember a következőket mon­dotta: — A Franciaország elleni mérkőzés, az olasz válogatott küzdőszelleme úgy gondolom egyértelmű bizonyságot adott arról, hogy körünkben nincs palotaforradalom vagy boj­kott. Szükség lesz az egység­re, a még jobb játékra kedden Magyarország ellen. Mi is tud­juk, hogy a magyaroknak ez a 90 perc az utolsó lehetősé­gük. ■ A magyar válogatott har­madik ellenfele, Franciaország Argentína, ellen készül, ök is kedden játszanak, Buenos Airesben. Az Olaszország el­leni vereség nem törte össze őket, Hidalgo kapitány válto­zatlanul bizakodó. — Hátra van 180 perc, még semmi sincs veszve — mon­dotta. A francia válogatottban Argentína ellen több változás lesz, bár Hidalgp közötte, hogy még vár a végleges ösz- szeállítássaL — Védelmünket meg kell erősíteni, az argentinok, mi­ként láthattuk a magyarok el­leni mérkőzésen, óriási lendü­lettel rohamoznak — mondot­ta Hidalgo. — Felikészülünk támadásaik megfékezésére. » * * A mundiál több szövetségi kapitány és neves játékos hattyúdala is. Végleges, hogy bárhogyan is végez Argentína válogatottja, Menotti befejezi pályafutását a kék-fehéreknél. Már régebben köztudott, hoev Schön visszavonul az NSZK válogatottjától. Véglegesnek tekinthető az osztrák Saneko- witsch döntése is. Vadonatúj viszont a tunéziai Chetali el­határozása, a szövetségi kapi­tány, aki az NSZK-ban Weis- weiiertől tanult, egy szaúd* arábiai klubcsapathoz szerző­dik a vb utáni A francia te­levíziónak adott nyilatkozatá­ban Hidalgo is visszavonulás­ról beszélt, Kubala László el­len pedig valóságos palotafor- radalom zajlott le néhány já­tékosa részéről — az' osztrá­koktól elszenvedett 1:2 után. Nagyon is elképzelhető, hogy a június 25-i döntőig még több szakvezető vélekedik úgy, hogy van a válogatott veze­tésénél nyugalmasabb terület Menotti és Bearzot keddre A pontot akar ' Kedden a csoportmérkőzé­sek második fordulójából újabb négy mérkőzés követ­kezik az argentínai labdarú­gó-világbajnokságon. A négy közül az első csoport műsora, a Buenos Aires-i Argentina— Franciaország és a Mar del Platában sorra kerülő Olasz­ország—Magyarország mér­kőzés emelkedik ki. Sorsdön­tő fordulatokat hozhatnak ezek a 90 percek, a tovább­jutást illetően. A II. csoport­ban a Lengyelország—Tuné­zia (Rosario) összecsapás ígér jó küzdelmet. Az NSZK-nak nem okoz­hat gondot az azték együttes Két vállra fektetése (Cordo­ba). még akkor sem, ha a vi­lágbajnok messze van igazi formájátóL Valószínűnek lát­szik, hogy kedden este a II. csoportban már ismert lesz két csapat a nyolcas mezőny­ből: a 3—3 pontos NSZK és Lengyelország A figyelem tehát az 1. cso­port felé fordul, ahol az elő­zőleg győztes válogatott csa­patok szeretnék újabb két pont megszerzésével már az utolsó forduló előtt bebizto­sítani a legjobb nyolc közé kerülést. Argentina és Olasz­ország látszólagos favoritnak számít, de azért még minden­ki valahogy arra gondol, kö­zei sincs még lefutva itt a vetélkedő, hiszen miért ne okozhatna meglepetést a re­ményekkel Argentínába érke­zett francia és magyar csa­pat. Bearzot olasz szövetségi kapitányt egész nap faggatták az olasz és a külföldi újság­írók, az alábbiak érdemelnek interjújából említést: . A magyarok nagyon veszé­lyesek, erre fel szeretném hívni mindenki figyelmét. Azt sem hiszem, hogy a két kiállított játékost nem' tudják megfelelően pótolni. Ilyen nincs, a magyar futball ha­gyományai mások. Tal^.n cso­dálkozni fognak, de ismét ne­héz helyzetbe hozott ez az ügy. Megfigyeléseink és. ta­pasztalataink szerint ugyanis készen volt a hadi tervünk Baróti csapata ellen, és most át kell dolgozni, még pedig nem tudjuk, hogy kik ellen. — Klasszikus mondás: »győztes csapaton ne változ­tass«. Miért is változtatnék. A franciák ellen mindenki jól helytállt. Könnyíti a dolgom', hogy Antognoni sérülése tel­jesen rendbejött Tehát a csa­pat: Zofí — Gentile, Beliugi, Scirea, Cabrini — Tardelli, Benetti, Antognoni — Causio, Rossi, Bettega. A MAGYAR ÓVODÁK 150 ÉVE A gyermekek szeretete Ä napokban Kecskeméten ünnepelték a magyar óvo­dák százötve­nedik szüle­tésnapját. Brunszvik Te­réz nevéhez fűződik, hogy külföldi pél­dák nyomán — Európában az elsők között — Budán megnyílt a mai óvodák elődje, az Án­gyaikért. Az alapító a mun­kásszülők gye­rekeinek szán­ta a szociális intézményt. Kecskeméten, az országos ün­nepségre az egyik óvodá­ban történeti kiállítást ren­deztek, s ott együtt láthat­ták a vendégek az egykori és a mai hálózat jellemző képeit. Dr. Vincze Tiborné arcát egy pillanatra mindazok fölismerhették a te­levízió képernyőjén, akik a híradóműsor riportfilmjét megnézték: a Munka Érdem­rend bronz fokozatával tün­tették ki Somogy megye óvo­dai felügyelőjét. Megyei tanácsi hivatalában kerestük föl, hogy munkássá­gán keresztül egy kicsit be­mutassuk Somogy óvodai hely­zetét is. — 1977. december 31-es ada­taink vannak. Ezekből a leg­fontosabbak : száznyolcvanhat óvoda működik megyénkben, né"yszázhuszonhét csoporttal. Tizenkétezer-négyszázötven- nyolc gyereket tudtunk föl­venni úgy a gyerekintézmé­nyekbe, hogy. a kihasználtság foka száztizenhét százalék. Gyermekeinkre hétszáztizen- kilenc óvónő ügyel, közülük százharmincnégy képesítés nélkül dolgozik. Sajnos, több mint ezer gyereket nem tud­tunk fölvenni óvodáinkba, kö­zülük száznyolcvanegyet Ka­posváron kellett elutasíta­nunk. Az elhelyezés elsősor­ban városainkban gond. Saj­nos még hatvannégy óvo­dánkban osztatlan csoportok­ban foglalkoznak a három— hat évesekkel. Még annyit: 1971-től vezették be az új óvodai programot hazánkban. Erre épül az új általános is­kolai tanterv. — Az iskolai tanterv meg­valósítása is megsínyli tehát, hogy a gyerekek nem kerül­nek időben óvodába. — Néhány olyan kezdemé­nyezéssel találkoztunk az utóbbi időben, hogy a kisköz­ségek gyerekeinek óvodai el­helyezését a körzeti központ vállalja. Az utaztatás bizton­ságával azonban még baj van. — Hét év gyakorlata áll mö­göttünk az óvodai program végrehajtásában. — óvónőink r&vid Időn be­lül megkedvelték az új prog­ramot, mi is igyekeztünk, hogy a továbbképzések meg­teremtsék a biztonságos mun­kavégzés föltételeit. Óvodai programunk nemzetközi ér­deklődést váltott ki, a japá­nok például lefordították és alkalmazni kívánják. — Beszélgessünk a munká- járóL — Tízéves koromban össze­gyűjtöttem az utca gyerekeit, és óvodást játszottunk.« 1954- ben végeztem el a középfokú óvónőképzőt Vasváron. Az el­ső munkahelyem Szombathe­lyen volt, az első gyerekeim már elvégezték az egyetemet is... — Van-e olyan közöttük, akivel kapcsolatot tart? — Kaposvári gyerekeim kö­zött vannak olyanok, akik már családanyák. Néhányukkal gyakran találkozom és beszél­getek. — A gyerekek szeretete ve­zette a pályára. Nem hiányoz­nak? Hiszen közvetlenül rit­kán találkozik velük. Irányí­tó munkát lát el. — Tizenhét éve dolgozom ebben a munkakörben. Hanem tetszene, amit csinálok, visz- szamehettem volna bármikor valamelyik intézménybe. Hiá­ny : :nak a gyerekek, viszont nagyon jól összeszokott mun­katársakkal dolgozhatok együtt. És itt a tanácson is odafi "Telnek arra, amit csi­nálunk. Ha már nagyon hiá­nyoznak a gyerekek, fölkelek az íróasztal mellől, és elindu­lok hozzájuk látogatóba... h. b. Tv-jegyzet Macbeth Legendák a lóról Adták a csizmát, a pi­ros nadrágot, sujtásos zub­bonyt Nyújtottam a kezem utána. Apám ott nézte, hogy tömegeinek az odavalósiak, kapkodnak, mintha ingyen osztogatnák a gúnyát. Ráné­zek apámra, látom a szemén: neki nem kellene! Megembe­reltem magam. Nem léptema katonasorúak közé. Jó lesz nékem a saját lajbim, csiz­mám. Orvos elé álltam. Nagy, pi­ros orrú valaki volt. Rechten- waldnak hívták, amit a mie­ink örök életükben Rögtönbaj- nak formáltak át, mert hir­telen ember létére nagyon se­besen végzett a katonáknak- valókkal. Lemeztelenedek én is előtte; kocsányon jár Rög- tönbajnak a' szeme. Olyan volt, mint az öreg csődöröké, csak rámrikkant: — Te bolondos lónevelő, katonának álljál! — Jaj, nem gondolom ma­gam odavalónak. — Van valami bajod? — Tudtommal nincs. — Bolond! Neked a jó se kell? Neked a napi öt kraj­cár kell, kenyérporció, saját gúnyádban? Az utolsó ostoros kocsis nyolc krajcárt húz! Szomorkodtam én ezen. À magam ellensége legyek éle­tem elején? De ha egyszer azt mondtam, nem állok, akkor nem állok. No, bemaradtam a civilek közé. Jó hátúira lök- döstek, ha nincs magamhoz való eszem, hát akkor... csak maradjak ott, ahová kíván­koztam. Nálam gyöngébb lovas gye­rekek csákóban feszítenek már az első vasárnap délután. Sétálnak olyan végegyházi leányokkal, akik eddig egy szempillantásra nem vették őket, amíg zsíros gatyákban jártak. Most meg — magasod­tak. Olyan értékük lett, amit csak annak a cifra maskará­nak köszönhetnek. Nem is tudtam hiríelenében eldönte­ni, hogy a lányok hitványsá­gára né :a-\ csúnyán, vagy a katonamundérra. Hétfőn aztán betömegeiünk Nagymajorba, ahol glédára lökdelnek bennünket a káplá­rok. Pisszegnek, hogy pofa be; Maul halten!, jön a kapitány! Németül beszélt. Aki Vég­egyházán tanult, noha német oskolamestertől, mint ón, csak azt érthette, hogy ; elrende­lem, megparancsolom, bezára­tom ! Nézek körül a nagymajori pusztaságban, az ember szeme egy nyugalmas koronájú fába nem tud megkapaszkodni, egy lovat nem lát. Ugyan jómesz- szi földbe ásott kondérok gő­ze szállingái, mint téli disz­nóöléskor a tűz füstje, aztán megint csak ködöskés távolsá­gok. A rövid beszéd végén me­szelünk föl, hiszen az örökös katonának ment mundéros káplárok kaparintanak kézbe bennünket. Rajokban vonu­lunk bogán esős hepehupák között a kaszámyaépítőkhöz. Tavaly itt még szamártövisli- geteket simogatott a szél, most öt akkora épület fundamentu­mában serénykednek a köté­ny es mesterlegények, hogy egyikben, másikban elférne ezer !ó. Júniusig a kaszámyaépftők- nek cipeltem a téglát, maltert Egy lónyerítés után a fene majd megevett. A tégla kikö­szörülte a kezem duzzanatait. Nem volt sek válogatnivalóm, vagy az égetőkemencékhez, vagy az Aradról érkező sze­kerek lerakásához lökték az embert. Csikós, katona, nem volt abban válogatás. Ha rám­jött a lovazhatnék, hazasuty- tyahtam, néha éjszakának évadján, mondom apámnak, kicsinyég adja már alám a lo­vát, mert kivagyok rá éhezve rettentően. Szerencsére értett éngem ez apám, hát hagyta. Hajnal ra mindig szépen visszaakasz­tottam a lovát, én meg álltam a majszterlegények mögé tég lát trógeroini. Júniusban meg­jött a bukovinai ménes. Két­száz ló, meg a legénység. Ott táboroztak a Nagy-major kör­nyékén, azok dobogása, mesz- szire terülközése odalátszott az egyre magasodó kaszámyá ra. Élt a reményem, hogy ülök én még lovon í A bukovinaiak között jó cimborákra leltem, na, esténként, hogy fájrontot kiáltott a pallér, a nap már elköszönt, ugrottam a lószagú komák közé. Maga a keser­nyés lószag is kiment belő­lünk, az aromás, csípős csikó­illattal együtt, helyette belénk költözött az égetett meszek és téglák mesteres, idegen szaga. A lovak felhorkantottak, ha abban az ancungban közéjük mentem. Holdvilágnál ültünk, kós­toltuk a bukovinai lovakat. Pár hét alatt kiismertük őket, mert a barakkszállásokban járkáltak a hírek, hogy nyer­gest választhatunk, ahogy ide­ér a kétezer szilaj. Azokra nem lehet ülni, hát nyissuk a szemünket, mert alkalomadtán rá kell mutatnunk a szer­számlóra. (Folytatjuk) A magyar színpadokról szin­te kiveszett Shakespeare Macbeth című tragédiája. Hamlethez, III. Richárdhoz, Learhez, Otellóhoz tudunk társítani memóriánkban szí­nészarcot; Macbethez nem. Ta­lán a miskolci Nemzeti Szín­házban Upor Péter jó évti­zeddel ezelőtt arcot adhatott volna Shakespeare e vérben gázoló figurájának. De a szí­nészt a próbaidőszakban a szívroham örökre leparancsol- ta a földi színpadról. Miért nem játsszák? Csak találgatni lehet Napjaink nagy rendezőegyéniségei sze­retik újjáalkotni értelmezé­seikkel Shakespeare műveit. A Macbethben nincs titok, túl egyértelmű. Nem lehet más­képp olvasni. Talán ez az ok. Vagy ez: túl 6ok benne a vér, a gyilkolás. Macbeth mondja: »... úgy benne vagyok a vér­ben, / Olyan messze, hogy át­gázolni és / Visszafordulni egyformán nehéz.« Magyar színpadon a kegyetlen színház irányzata csak Ruszt József munkásságának egy szakaszá­ban és Sík Ferenc rendezői jellemzői között található. Utóbbi éppen ebben az évad­ban állította színpadra a jó- zanító kegyetlenség szelemé­ben fogant Titus Andronicu- sát Színész körökben babona él a Macbeth-bemutatókkal kap­csolatban: Shakespeare e mű­vének előadásai alatt a szín­házat a legkülönbözőbb sze­rencsétlenségek sújtják. A vé­letlen néha »igazoló« tényező, mint a miskolci bemutató tá­ján, vagy a lengyel származá­sú Roman Polanski 1971-es Macbeth-filmrendezése után, amikor a Polanski-villa a Mansan-banda kegyetlen gyil­kosságainak helyszínévé vált A lengyel rendező amerikai filmje nálunk vitát váltott ki. Koltai Tamás és Mészöly De­zső polémiájának lényege: horrorfilmnek rendezte-e Po­lanski a Macbethet? Így kell-e filmre, színpadra állítani, ilyen véresen? A kérdést alighanem eldön­tötte a most látott angol tévé­filmváltozat, mely érezhetően kerülni igyekezett a rémség­gel egyenlő kegyetlenségű je­leneteket de végül is képtelen volt erre minden jelenetében. Ebben az esetben ugyanis Shakespeare ellenében dolgo­zott volna a rendező. A Macbeth-tragédia tényszerűt en Shakespeare-hű előadását láttuk. Kerülték napjaink leg­messzebb merészkedő Shakes­peare szakértőjének, JanKott- nak elemzését, mely a Po­lanski-féle • Macbethnek alap­ja volt. Nem igyekeztek a XX. század lélektani eredmé­nyeinek világánál értelmezni a tragédiát. Mégis naigyhatású tévéfiimet produkáltak. Mert Shakespeare »mankók nélkül« is jár... Macbeth — ahogy mondják róla — hős, amikor megis­merjük. De egy jóslat méreg­ként hat rá: királygyilkossá válik. Ehhez azonban szük­ség van egy társra, aki a fel- búj-tó szerepét vállalja. A fel­bujtó és gyilkos kapcsolatá­nak energiahordozó többletét Shakespeare a pszichológusok előtt több évszázaddal »felfe­dezte« már, mint ahogy any- nyi minden másban előtte jártak az írók a lélektannak. A társ itt Lady Macbeth, aki — Jan Kott szerint — a férfi ebben a párosban. A gyilkos­ság , újabb gyilkosságokat nemz : ebben is törvény van. A legocsmányabbak is bekövet­keznek Shakespeare e művé­ben: ártatlan gyermek és asz- szony erőszakos halála. S a Macbethben — ellentétben más Shakespeare-művekkel — a nyílt színen. Legföljebb Lear megvakítása ilyen borzalmas. Ugyancsak Jan Kott hívja fel a figyelmet arra, hogy Sha- kespeare-nek ez az egyetlen műve, amely szinte mindvégig éjszaka játszódik. Ez nem. le­het véletlen. Egyetlen lidérces álom a mű. Az ambíció is a legsötétebb, mely embert fűt- het. A Lady összeroppan a tet­től, Macbeth is elnyeri bün­tetését. Eric Portért és Janet Suzmant láttuk a két szerep­ben. Emlékezetes feldolgozás ez is. L. L. V', V, --V- -" V; -■ Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents