Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-30 / 152. szám

KENYÉR AZ ÁSZTALON T Reggelinél és a szemétben M • a egészen más a ke­nyér. A többi termék­hez hasonlóan gyárban sül és boltban kapható. Ma nem döntőien fontos alapéle­lem, az ember kenyér híján is bőven hozzájuthat élettanilag fontos • tápanyagokhoz. A régi és a mai kenyér ‘ közti döntő különbséget ebben találjuk. Évszázadokon át olyan nél­külözhetetlen táplálék, amely­nek hiánya egyenlő volt az ellenhatással. Az ember által fogyasztott ennivalónak több mint a felét adta. Nem volt idényhez kötve: a búza, a liszt sokáig tárolható, és szük­ség szerint elkészíthető. A földművelés kezdetleges szint­jén ez a táplálék alkalmas nagy tömegek éhségének csil­lapítására, leginkább érdemes adott technikai szinten ter­meszteni. Ezért vált magával az élet­tel egyenlővé a kenyér. A legutóbbi fél évszázadban egy sor fontos változásnak lehettünk tanúi. Mindenek­előtt az emberiség képes mái az értékesebb, nagyobb táp­értékű élelmiszerek tömeges előállítására is. Hús- és tej­termékek, zöldség- és gyü­mölcsfélék alkalmasabbak a szervezetbe való harmoniku­sabb beépülésre, mint a gabo­nafélék. Ahhoz, hogy elegendő legyen ezekből a boltokban, szükség volt a mezőgazdaság szerkezetének megváltoztatá­sára, Takarmány- és kapás­növények, zöldségtermő terü­letek, gyümölcsösök hódítottak teret a gabonaföldeik rovásá­ra. Olyan új búzafajtákra volt szükség, amelyekből az elve­tett mag kisebb területen is nagyobb terméshozamot ígért, így háttérbe szorultak a szá­zadok óta kikísérletezett bú- zaíajták. A magyar bánkúti- ból például a mai napig vi­lágviszonylatban is a legjobb legfinomabb kenyér süthető De a bánkúti terméshozama oly alacsony, hogy mai körül­ményeink között termesztése nem volna ésszerű. A gabonatermő területek csökkenése, az új, nagy hoza­mú fajták terjedése világje­lenség. 1920 óta az Egyesük Államokban csaknem a két­szeresére,' Kauadabán majd­nem a háromszorosára, Auszt­ráliában a hatszorosára, Ma­gyarországon pedig több mint háromszorosára nőtt az ugyan­akkora termőterületre jutó búzatermés. Ötven év alatt. S ez mindenütt a vetésterület csökkenésével, a vetésszerke­zet átalakulásával járt együtt. Magyarországon 1931—40 kö­zött 3 893 000 kataszteri hol­don termett búza és rozs, 1971-ben már csak 2 433 000 holdon. Ugyanakkor a termés e negyven év alatt 2 900 000 tonnáról 4 095 000 tonnára nőtt. Hatalmas arányú átformáló­dásnak lehetünk tanúi. Az ember ma olyan mértékben képes táplálkozási szükségle­n KGST-tagállatnok kormányfőinek nyilatkozata Jól felkészült rajok mérkőztek Megyei tűzoltóverseny Kaposváron Js­K enyér. Ha asztalunknál csökkent is a jelentő­sége, gondolkodásunk­ban egy csöppet sem. Jelképe évszázadokig túlnőtt a táplál­kozás keretein. Talán ezért olyan makacsul visszatérő, in­dulatoktól fűtött téma évtize­dek óta a kenyér. Nem is a kenyér, hanem a minősége. Csupor Tibor (Folytatjuk.) A KGST XXXII. ülésszaka jóváhagyta az energia-, íűtő- es nyersanyagok, a mezőgaz­daság és élelmiszeripar, vala­mint a gépipar területére vo­natkozó együttműködés hosz- szú távú célprogramjait. Ezek a programon a KGST-tagál- iamok kommunista és mun­káspártjainak azon határoza­tai értelmében készültek, ame­lyek a tanács tagállamai kö­zötti gazdasági és tudomá- nyos-muszaki együttműködés fejlesztésére és elmélyítésére vonatkoztak, kifejezésre jut­tatják a testvérpártok vezetői közötti megállapodásokat. A hosszú távú célprogra­mok kijelölik a KGST-tagál- lamok együttműködésének hosszú időre szóló egyeztetett stratégiáját az anyagi terme­lés megfelelő területein, és a KG'ST-tagállamok együttmű­ködésének további elmélyíté­sére, tökéletesítésére, szocia­lista gazdasági integrációjá­nak fejlesztésére vonatkozó komplex program konkretizá­lását és továbbfejlesztését je­lentik. A hosszú távú együttműkö­dési célprogramokban sze­replő intézkedések fő célja a gazdaságilag indokolt energia, fűtő- és alapanyag, élelmi­szer, termelőeszköz és magas műszaki színvonalon álló tech­nológiák iránti igények kielé­gítése. Ezeknek a programok­nak a kidolgozása és megva­lósítása új lépést jelent a KGST-tagálIamok sokoldalú együttműködésének fejlődé­sében. Üj lehetőségeket tár­nak fel ahhoz, hogy a szocia­lizmus előnyeit még jobban kihasználhassák a KGST-tag- államok népeinek javára. A hosszú távú együttműkö­dési célprogramok megvalósí­tása elő fogja segíteni azok­nak a társadalmi-gazdasági feladatoknak a megoldását, melyeket a KGST-tagállamok tűztek maguk elé a szocializ­mus és a kommunizmus épí­tésében. Hozzájárulnak a KGST-tagállamok népgazda­sága töretlen fejlődésének biztosításához, a lakosság élet- színvonalának további emelé­séhez, a testvéri orszáigok gaz­dasági fejlettségi színvonalá­nak kiegyenlítéséhez. Ahhoz is, hogy az iparilag kevésbé fej­lett országok nagyobb mér­tékben vegyenek részt a gyár- tásszakosításá és kooperációs intézkedésekben. A célprog­ramok segítik az élenjáró tu­dományos és technikai ered­mények meghonosítását, s enT nek alapján a késztermékeik exportjának növelését, töb­bek között a Kubai Köztár­saság és a Mongol Népköztár­saság gazdaságának gyors üte­mű fejlesztését és hatékonysá­gának növelését. A KGST-tagállamok kor­mányfői a hosszú távú cél­programok országaik érde­keltségen alapuló jóváhagyá­sa kapcsán kijelentik. hogy illetékes szerveik biztosítani fogják az előirányzott intéz­kedések megvalósítását. E célból erőfeszítéseiket a nép- gazdasági jelentőségű felada­tokra vonatkozó sokoldalú és kétoldalú egyezmény-terveze­tek. előkészítésére összponto­sítják, azzal, hogy a KGST Moszkvában tartandó XXXIII. ülésszaka előtt több ilyen egyezményt írjanak alá. En­nek során különleges figyel­met fordítanak a termelés ha­tékonyságának növelésére, támaszkodva a tudomány fej­lődésére, a műszaki előreha­ladásra. A KGST-tagállamok min­den szükséges intézkedést megtesznek ahhoz, hogy a tanács szerveinél előkészítsék az ipari fogyasztási cikkek iránti ésszerű szükségletek ki­elégítésével, a közlekedési kapcsolatok fejlesztésével ösz- szefüggő hosszú távú együtt­működési célprogramokat, be­leértve a megfelelő ágazatok Megkezdődött a közlekedési vándorgyűlés Jobban kell élni a somogyi adottságokkal Szerdán délután egy kicsit idegesen nézték az eget a já­rási tűzoltó-parancsnokságo­kon. Nem csoda, hiszen me­gyei versenyre készültek és az időjárás ugyancsak megnehe­zíthette volna a versenyzők dolgát. Tegnap reggelre azon­ban kiderült az ég és az öt versenyző raj jó hangulatban, bizakodva érkezett a kaposvá­ri pályára, hogy az állami tűzoltók megyei versenyén eldöntsék, ki a legjobb. A járásokban selejtezők előzték meg a mostani »ösz- szecsapást«, s azok eredmé­nyei alapjá'n állították össze a válogatott csapatokat. A há­rom szakaszból álló verseny első fázisában kismotor-fecs­kendőt szereltek, azután két tömlővel a céltábla mögötti tartályt kellett vízzel megtöl­teniük. Nagy iramban kezdtek a versenyzők, s csupán néhány másodpercnyi különbség volt a csapatok között. Ebben a számban különösen a marca­liak remekeltek, akik az erős ellenszélben ötven másodperc alatt teljesítették a feladatot. (Egyébként ismétlésre is lehe­tőségük volt — minden ver­senyszámban — a rajoknak. A versenybizottság mindig a jobb eredményt vette figye­lembe. Két versenys7ám között kérdeztük Nagy Tibor száza­dost, megyei tűzoltóparancs­nok-helyettest, mi a célja egy-egy ilyen versenynek? — Meggyőződni róla, hogy tűzoltóink mit kénesek visz- szaadni abból, amit a kikép­zés során elsajátítottak. Célja a versenynek az is, hogy a megye különböző vidékein dolgozó tűzoltók között bő­vüljenek a baráti kapcsolatok, erősödjön a bajtársiasság. A verseny minden szem­pontból elérte célját. Kitűnő teljesítményeket pontozhatott a zsűri. A második versenyszám a 4x100 méteres váltó volt, ahol nemcsak futniuk kellett a versenyzőknek a stafétabot szerepét betöltő sugárcsővel, hanem nehéz akadályokat is le kellett küzdeniük: palán­kon átmászni, gerendán futni, háztetőn kúszni, s tüzet olta­ni poroltóval. A leggyorsabb­nak a siófoki csapat látszott, ám balszerencséje volt: a poroltó készülék mindkét esetben csődöt mondott. A százméteres stafétafutás­nál egyénileg is értékelték a versenyzők teljesítményét. Akadálypályán kellett végig­futni, közben tömlőt szerelni. Itt a legesélyesebbek az utol­sóként induló kaposváriak voltak. Sajnos, kiderült, hogy nem a szabályzatnak megfele­lő szerelvényben versenyez­nek, ezért a zsűri kizárta őket a versenyből. A kaposváriak szomorúan, de sportszerűen vették tudomásul a döntést: Csapatversenyben a marca­liak végeztek az első helyen, őket Sorrendben a siófokiak, nagyatádiak, barcsiak követ­ték. Az egyéni versenyt 23 másodperces teljesítményé­vel. a siófoki Hugyecz János .szakaszvezető nyerte. A győz­tesek és helyezettek okleve­let, tárgy- és pénzjutalmat kaptak. n. T. Tegnap délelőtt a Do­rottya-száiió különtermében megkezdődött a Közlekedés- tudományi Egyesület országos vezetőségének vándorgyűlése. A tanácskozás 250 résztvevőjét Széles Péter, a Kaposvári Köz­úti Igazgatóság vezetője, a Közlekedéstudományi Egye­sület megyei szervezetének el­nöke köszöntötte. Részt vett a tanácskozáson dr. Kerkápoly Endre, a budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető taná­ra, az egyesület elnöke, Sugár Imre, a megyei tanács általá­nos elnökhelyettese, Nagy István, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa és Horváth Lász' ló, a Kaposvári Városi Ta­nács általános elnökhelyettese. A megnyitó után Sugár Im­re tartott előadást Somogy megye közlekedése és közle~ kedésének háttere címmel. I témával kapcsolatban kifejtet­ték véleményüket a megyében működő közlekedési vállalatok vezetői is. A Somogy közlekedésével kapcsolatos feladatokat alap­vetően az határozza meg. hogy sok az apró fajú. Az öt já­rásban működő négy városi hatvanegy községi és nyolc nagyközségi tanács nemcsak < lakosság ellátásáért, hanem a közlekedési lehetőségek bizto­sításáért is felelős. A megve településhálózatának változá­sa. az iparosodás az utazási igények növekedését is magá­val hozta. Miként tudják eze­ket az igényeket kielégíteni a közlekedési vállalatok? A vasút a személy- és áru­szállítással kapcsolatos alap­vető igényeket kielégíti. A lé­tesítmények egy része azonban nem felel meg a kor követel­ményeinek. Régóta húzódik például a kaposvári és a sió­foki pályaudvar rekonstruk­ciója. Ez nemcsak a vasútnak okoz gondot, hanem gátolja a közúti közlekedést is. Példa­ként Siófokot említette, ahol a vasúti korszerűsítéssel össze kell hangolni az egész város közlekedését A sínek ugyanis jelenleg elzárják a parti te­rületeket a főközlekedési utaktól. Az utóbbi években világossá vált az is, hogy egyetlen főközlekedési út nem képes átvezetni a Sión a for­galmat. Ezért új utakra és hi­dakra van szükség. A Bala- ton-part másik gondja az, hogy Világostól Fonyódig szinte összefüggő településhá­lózat alakult ki. E területe­ken megnőtt az igény arra, hogy a városias jellegnek megfelelő legyen a közlekedés is. A Vasúti rekonstrukcióval függ össze Kaposvár közúti közlekedésének korszerűsíté­se. A megyeszékhelyeket va­lamikor az jellemezte, hogy egyetlen gyűjtöútra »fűzték fel« az egész település for­galmát. A motorizáció azon­ban parancsolóan írja elő a gyűjtőúttal párhuzamos utak kialakítását. A tanácskozáson ismét föl­vetették: meg kellene vizs­gálni, hogy a Balaton-parti vasútvonal tehermentesítésé érdekében miként lehet tran­zitútként felhasználni a Siófok —Kaposvár közötti vonalat. Elsősorban a teherforgalom át- , terelésével tennék gyorsabbá a közlekedést a parton. A közúti közlekedés helyze­tének vizsgálatakor abból in­dult ki az előadó, hogy a me­gye minden 200 lakosúnál na­gyobb településén bekötő út van. Ez a települések életében alapvető változást hozott. Az úttal és a közlekedéssel kar csolatban azonban még min­dig sok a panasz. A Balaton- partőn indokolt lenne külön­választani a tranzitforgalmat a településeken belüli üdülőhe­lyi forgalomtól. A főközleke­dési utak korszerűsítésével 1 sére is. pedig indokolt összekapcsolni az ide torkolló alsóbbrendű utak korszerűsítését is. A má­sik tennivaló az, hogy a be­kötő utak után kezdődjön meg az összekötő utak építése. Ma még gyakran előfordul, hogy egymástól öt kilométerre levő települések csak húsz kilomé­teres kerülővel érhetők eL Az utak állapota alapvetően meghatározza a közhasznú autóközlekedés minőségét is. Előadásában Sugár Imre azt állapította meg, hogy a meny- nyiséggel kapcsolatban jelen­leg nincsenek gondjai a me­gyének, a minőség azonban sok kívánnivalót hagy maga után. Ennek bizonyítására elég emlékeztetni arra, hogy a Vo­lán autóbuszainak negyede teljesen elhasználódott jármű. Az autóbusz-pályudvar hiá­nya egyre feszítőbb gond Mar­caliban és Siófokon. Kicsi már a kaposvári is. Barcson és Nagyatádon a közeljövőben megoldódik a gond. A közúti személyszállítás nagy tartalé­kaként említette a közületek tulajdonában levő ‘ járművek forgalomba állítását. Ezzel kapcsolatban kísérletek foly­nak Homokszentgyörgy körze­tében, ahol a tsz autóbuszai viszik az utasokat a székhely­községbe, onnan pedig a Vo­lán szállítja tovább őket. E módszer eredményességét bi­zonyítja, hogy az utasok szá­ma tíz-tizenötszörösére emel­kedett. A balatoni hajózás kor­szerűsítése is megkezdődött. Érdemes lenne megvizsgálni : miként lehetne part menti ha­jójáratokkal gyorsítani a te­lepülések közötti forgalmat. A megve véleménye szerint a Szántód és Tihany közötti kompjárat mellett hamarosan szükség lesz a két part között egy másik kompjárat létesíté­ellátását a szükséges gépek­kel, berendezésekkel, anya­gokkal. Javaslatokat kell ki­dolgozni a lehetséges gazdasá­gi ösztönzési formákra és módszerekre a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ter­melése és kölcsönös szállítása területén. A KGST-tagállamok kor­mányai szem előtt tartják, hogy illetékes szerveik figye­lembe vegyék a jóváhagyott hosszú távú együttműködési célprogramokban szereplő együttműködési intézkedése­ket az 1981—1990. évi hosszú távú kétoldalú gyártásszako­sítási és kooperációs progra­mok összeállításánál. A hosszú távú együttműkö­dési célprogramok, valamint az ezek alapján megkötött gyártásszakosítási és koope­rációs, közös beruházási egyezmények, a sokoldalú és a kétoldalú együttműködés egyéb formáira vonatkozó egyezmények meghatározó elemei az 1981—1985. évi nép- gazdasági tervek egyeztetésé­nek, továbbá az ugyanerre az időszakra szóló sokoldalú in­tegrációs intézkedések egyez­tetett tervének. A közeljövő­ben a KGST-tagállamok együttműködésének legfonto­sabb feladata, hogy kidolgoz­zák és egyeztessék a hosszú távú együttműködési célprog­ramban előirányzott intézke­déseket megvalósító egyezmé­nyeket. A KGST-szervek leg­főbb erőfeszítései szintén erre irányulnak. A hosszú távú együttműkö­dési célprogramok valóra vál­tása meg fogja szilárdítani a KGST-tagállamok nemzetkö­zi gazdasági pozícióit, az egy­más közötti barátságát és köl­csönös együttműködését. Bő­vülnek gazdasági kapcsola­taik más szocialista országok­kal, a fejlődő országokkal, társadalmi rendszerüktől füg­getlenül a világ összes orszá­gával. A KGST-tagállamok ismét bizonyítják, hogv ké­szek aktívan részt venni vál­tozatlan békeszerető külpoli­tikájuknak megfelelően a nemzetközi munkamegosztás­ban. a Helsinkiben tartott biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában rögzített elveknek és kötele­zettségének szellemében, elő­segítik az egyenlő jogokon alapuló, kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok megte­remtését. Készült Bukarestben, 1978. június 29-én. A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa tagállamainak delegációvezetői : Bolgár Népköztársaság : Sztanko Todorov, a minisztertanács elnöke Magyar Népköztársaság: Lázár György, a Minisztertanács elnöke Német Demokratiku« Köztársaság: Willi Stoph, a minisztertanács elnöke Kubai Köztársaság: Carlos Rafael Rodriguez, az államtanács elnökhelyettese, a minisztertanács elnökhelyettese Mongol Népköztársaság: Zsambin Batmönh, a minisztertanács elnöke Lengyel Népköztársaság: Piotr Jaroszewicz, a minisztertanács elnöke Román Szocialista Köztársaság: Manca Maneseu, a kormány elnöke Szovjetunió: Aleksze.j Koszigin. a minisztertanács elnöke Csehszlovák Szocialista Köztársaság : Lubomir Strougal, a kormány elnöke teit kielégíteni, ahogyan még sohasem történetének hosszt évezredei alatt. A kenyér köz­ponti jelentősége megrendült eltűnőben van, szerepe átala­kul. Az egykor oiy szűköset porciózott élelem, a minder morzsára, darabkara, kémén} héjra ügyelő tekintetnek, em­beri magatartásnaK ma nine; értelme, logikája. El nem fo­gyasztott fél kenyerek, szá­raz kiflik, zsemlék kerülne! a szemétbe. Olcsón kapható helyette új. A családok meg­tanulják a drága húsfélékéi aprólékos gonddal beosztani De a kenyérrel senki sem tö­rődik. A hajdani központi ele­del ma kiegészítő, pótlólagos étel lett. Mintegy mellékesen eszik a reggelinél, ebédnél vacsoránál. S ha megmarad, ki vele! Mégis más a kenyér. Bár ténylegesen másodrangú étel­lé vált, őriz valamit ősi sze­repköréből. Ha másutt nem is, érzelmeinkben feltétlenül. Rossz a kenyér? Nem pirosán ropog a héja? Kihűlt, morzsa- lékos? Könnyen panaszkodik szitkozódik, csap az asztalra az ember emiatt. A kenyér még ma is indulatokat fa­kaszt. Sose felejtem az egyik kaposvári bolt bejáratánál méltatlankodó férfit — ünnep előtt, szombat délután —, mindenkinek az orra alá dug­ta a nemrég vásárolt szik­kadt, fonnyadt héjú, kilós ke­nyerét: »Ezt adták« — fűi-ta mélységesen felindulva. »Ez1 merték adni ...«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents