Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-29 / 151. szám

TT—'

Kicsendesedtek az iskolák. A diákok népes hada már beleszokott a vakáció kényelmébe, a pihenés gondtalan örömeit gyűjti. A pedagógusok számára nem ér véget a tanév az utolsó kicsengetéssel. v A gyengébben haladó kis elsősök pótlófoglalkozásokat igényelnek, a tantestületek pedig hozzáláttak a mérlegkészítéshez. A bizonyítványba került érdemjegyek, minősítések nemcsak a tanulók, hanem a pedagógusok munkáját is tükrözik.

Az elbúcsúztatott tanév különösen fontos volt. Szeptemberben bevezetik az új iskolai dokumentumokat, folyamatosan érvénybe lépnek az új tantervek. Evek óta készültek erre a pedagógusok, a tantestületek valóságos műhelyekké váltak ott, ahol gondosan tanulmányozták a jövő útját. A pedagógus-továbbképzés talán még sosem volt ilyen ütemű. Az óvodákban bevezették az új programot. Ezzel megalapozták az iskolába kerülő gyerekek érettségét.

Evek óta folynak a kűlön- oözö tantárgypedagógiai kísérletek. Ezek egy része már gyakorlattá válik a szeptemberben kezdődő tanévben. Mások — ezután. Az új feladatokhoz kivétel nélkül minden pedagógusnak föl kellett nőnie. Az elmúlt tanév tapasztalatait gyűjtöttük csokorba . mai összeállításunkban. Ügy véljük valamennyiről, hogy kulcs a jövő iskolai évhez.

TANÉV UTÁN

Tanácsi számvetés az oktató-nevelő munkáról

Az iskolai élet eseményei iránt egyre fokékonyabbak a tanácsok, mind' gyakrabban szerepel a különböző fórumokon az oktató-nevelő munka elemzése. Az általános iskolák fenntartói a tanácsok, a gazda felelősségével tartják számon az. eredményeket, a gondokat; az oktatáspolitikai határozat végrehajtása e tevékenység nélkül foghíjas lenne. A tanácsokra háruló feladatok között mindjobban előtérbe kerül az iskolákkal való törődés, ezt tükrözik azok a< dokumentumok, melyeket a művelődésügyi osztályok bocsátottak rendelkezésünkre.

Barcson alig pár napja a

nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottsága tárgyalt az általános iskolai .oktató-nevelő munka tapasztalatairól, ennek előtte a kulturális és egészségügyi bizottság foglalkozott e témával. Véleményezték az iskolaigazgató beszámolóját, kiegészítésre tettek javaslatot. A tanácsi testület elé került beszámoló már pótolta a korábbi dokumentum hiányosságát. Nagyatádon összegző fölmérést véNapközi és néveSőofthonok

A napközi otthoni ellátás — a foglalkoztatottság növekedésével egyenes arányban — az oktatási-nevelési folyamat nélkülözhetetlen részévé vált. Mérhetetlenül fontos ez a sokak által még mindig »-gyermekmegőrzőnek-« tartott intézmény a tanítási órán kívüli nevelés, a fizikai dolgozók gyermekeinek segítése, a továbbtanulásra való előkészítés szempontjábóL Nyilván ez a felismerés késztette az oktatásügy illetékeseit arra, hogy Somogybán rohamosan fejlesszék a napközi otthonok hálózatát.

A múlt tanévben megyénk iskoláinak 46,6 százalékában volt napközi. (1971-ben még csupán 29,1 százalékában, a növekedés tehát hét év alatt tizenhét és fél százalék — magasabb a foglalkoztatási arány emelkedésénél !) A napközis ellátásban részesülő tanulók aránya ily módon 21- ről1 37 százalékra nőtt, az ütem jóval meghaladja az országos átlagot Sajnos, így is meglehetősen sok, felügyelet nélkül maradt gyermeket kellett visszautasítani, ám a leglényegesebb feladatok — a veszélyeztetett a hátrányos helyzetű, a bejáró, a cigány

származású diákok istápolása, a fizikai dolgozók gyermekeinek gondozása és korrepetálása — a jelenlegi feltételek között jórészt megoldhatók. 1977—78-ban is rengeteg nehézséget okozott a napközi otthonok túlzsúfoltsága, ám a felszerelésekhez biztosított tanácsi támogatás és a nevelők anyagi megbecsülése — a kötelező bérrendezésen túl is! — nagymértékben növekedett, s ennek hatására érezhetően enyhébb lett a pedagógusoknak a felügyelői-nevelői munkakörtől való — korábban erős — idegenkedése, ezáltal némelyest javult a pedagógusellátottság.

À megye nevelőotthonainak befogadóképessége — az országos átlaghoz viszonyítva — csekély. Az állami gondozott gyermekeknek tavaly mindössze 29 százalékát sikerült

elhelyezni ezekben az intézményekben. (Országosan 45,3 százalékot!) Nem sikerült

megoldani az óvodás korú kicsinyek megfelelő elhelyezését, s bár sok a túlkoros gyermek, túlkorosotthon létesítésére sem kerülhetett még sor, holott a különböző »nemzedékek« összezártsága nem ritkán jóvátehetetlen nevelési

károkat okoz.

geztek az elmúlt tanév tapasztalatairól. (Amellett egy kérdőívet is a pedagógusok kezébe nyomtak. Amit nem tudtak fölmérni az óralátogatásokon, amiről nem beszéltek a szakfelügyelői jelentések — arra kerestek választ az általános iskola tantestületében. A kitöltött kérdőívek jól kiegészítik a szakmai tájékozódás tapasztalatait. A munkahelyi légkör, az alkotókedv kibontakoztatása, a munkafegyelem, a vezetés színvonala került reflektorfénybe a kérdések nyomán. A válaszok fölöttébb hasznosíthatók.)

Kiolvasható a jelentésekből az is, hogy a tárgyi föltételek csak lassan javulnak. Barcson az 1978/79-es tanévben belépő II. számú általános Iskola enyhít a tanteremgondokon. Nagyatádon 1973 óta romlott a tanulócsoportok elhelyezése — az egy tanteremre jutó tanulók száma 42.6-ról 52,6-ra nőtt —, itt á tizenhat tantermes. új iskola hozza majd meg a lényeges változást. Említhetnénk a megye más településeit további példák gyanánt, ahol hasonló gondokkal küszködnék. Ám korántsem az a jellemző, hogy az oktató-nevelő munka színvonalát csak a tanterem-ellátottságon keresztül vizsgálják, erre vezetik vissza a hiányosságokat.

Becsülendő, hogy az anyagiak megteremtésével együtt a

tantestületekben rejlő tartalékok kiaknázására is kellő gondot fordítanak. Barcson a szakos ellátottság kilencvenhat százalékos, a már működő — képesítés nélkül kezdő — pedagógusok tanítói, tanári képesítést, néhányan kiegészítő szakképesítést szereztek.

Nagyatádon a száz százalékos szakos ellátottság sajnos csökkent.

A pedagógusok megbecsülése fokozódott. A nagyatádi általános iskolában az elmúlt négy évben tizenheten részesültek állami kitüntetésben, többen kaptak elismerést mozgalmi munkájukért.

A közművelődésbe való bekapcsolódás nemcsak az iskola ügye, hanem a művelődési házaké, művelődési otthonoké, kluboké is. Nagyatádon változatosan szervezik meg a tanulók szabad idős programját, mintegy hatszáznegyven gyerek tevékenykedik a szakkörökben, melyek közül tizenhármat a művelődési központ működtet. Az intézmény feladatának tartja azt is, hogy helyet adjon olyan színházi, filharmóniai, mozgalmi programoknak, amelyek vonzzák a tanulókat. A városban további három üzem is fönntart szakkört: a Danuvia, a

Repülőgép-szerelők lesznek

Érettségi után két évig tanulnak Kaposváron a jövő repülőgép-szerelői. Nyíregyházán, Budaörsön, Kaposújla- kon várják a végzett szak- munkásokat.

1970 óta komplex anyanyel vi taratárgypedagógiai kísérle tek folynak Kaposváron, il letve a tanítóképző főiskok kutatócsoportjának a vezeté sével Dombóváron és Sásdon Dr. Szirmay Endrével arró beszélgettünk, mi haszna let a több éves munkának.

— Mi tette szükségessé i komplex anyanyelvi kísérletet?

— A nyelvtudomány új kutatási eredményei alapján ú szemlélet alakult ki. Emeltet azt is fölismertük, hogy < tan terv szerkezete elavult.

— Nem játszott szerepet a; anyanyelvi kísérletek megindításában az a tapasztalat hogy maholnap a gyerekei küszködve olvasnak, nehezer fejezik ki magukat?

— Még érvényben volt a korábbi tanterv, de már előtérbe került a nyelvhasználat, a szóbeli és írásbeli gyakorlat, mivel e téren nem voltak ki- elégítőek az eredmények. Kamatoztatható tapasztalatok születtek már a matematikatanítás korszerűsítésében, ezt is figyelembe vettük az anyanyelvi oktatás megújításáért végzett munkánkban. Meggyőződésünk, hogy az anyanyelvnek meghatározó szerepe van ez ismeretszerzésben, az önkifejezésben és a társadalmi érintkezésben. Anyanyelvűnkön sajátíthatjuk el legfontosabb ismereteimket, s csak a kiművelt, gazdag nyelvi gyakorlat segítheti a . társadalmi értékű alkotótevékenységet.

— A mintegy hétévi munka tapasztalatait egy kétszázhetven oldalnyi kézirat őrzi — ötven példányban sokszorosították, hogy eljusson legalább azokhoz, akik részt vettek a kísérletben. Hogyan kezdődött a munka?

— Első lépésünk a fogalmazástanítás korszerűsítésére irányult 1974-ben a kutató- csoport három tagja pályadíjat nyert vele az Akadémián. 1974 után kibővítettük kutatási területünket s komplex anyanyelvi kísérletekké fejlesztettük programunkat A minisztérium engedélyével egy kísérleti tantervet készítettünk, ennek alapján láttunk hozzá az alsó tagozatos anyanyelvi oktatás korszerűsítésének a feladatához. Kiderült hogy az érvényben levő tantervi struktúrához igazodó képzés az anyanyelvi egység feldarabolását hozta. Kísérleti

tantervűnkben az első és második osztályban anyanyelv néven egy komplex tantárgy kapott helyet Elsősorban az írás- és olvasáskészség megalapozása, valamint a szövegfeldolgozó jártasság kimunkálása volt a fő feladat. Ezenkívül céltudatosain fejleszteni kezdtük a tanulók beszédkészségét, és előkészítettük őket a nyelvtani és fogalmazási műveletsorok feldolgozására.

A neveléstudomány újabb megállapításaira építve az eljárásokban fontos szerepet biztosítottunk a' cselekedtetés- nek, az öntevékenységnek, az életszerű szituációknak és a játékos mozzanatoknak.

— Az anyanyelv egységének a kimunkálása mellett, úgy tudom, arra törekedtek, hogy a művészi széppel is megismertessék a gyerekeket, pontosabban fogalmazva: zenével, képzőművészeti alkotással inspirálták őket a szóbeli és az írásbeli kifejezésre.

— Igen, ez is fontos szempont volt A gyerekek szinte szárnyakat kaptak ezeken a foglalkozásokon. Ehhez félre kellett tennünk a mesterkélt nyelvtani példamondatokat az erőltetett tanolvasmányokat, a valószínűtlen fogalmazási kliséket. Ehelyett a gyerekek olvasmányaihoz fordultunk, a tantermekben létfontosságúvá váltak a kis könyvtárak.

— A vaskos kézirat a kísérlet eredményeit is bemutatja. Ezen túlmenően hogyan járult hozzá a több évi mün- ka az anyanyelvoktatás színvonalának emeléséhez, korszerűsítéséhez?

— Az általunk képviselt eljárások közül sok realizálódott az új tantervben: a gyorsabb olvasás elsajátítása, az önálló ismeretszerzés, a céltudatos beszédkészség fejlesztése, a szóbeli és írásbeli kifejezőképesség fokozása, a nyelvtani ismeretek gyakorlati alkalmazása. További célkitűzésünk, hogy a tanterv szellemében kutassuk az újabb gyakorlati eljárások lehetőségeit.

— Szekszárdon is hasonló következtetéseket vontak le a kísérlet résztvevői?

— Vannak rokon következtetések, de ellentmondások is. A szekszárdi kísérlet lényege — Zsolnay József vezeti —, hogy már az ezredforduló tantervén dolgoznak. Mi a jelenhez, a közeljövőhöz igazítottuk lépteinket.

Mostoha feEriőltek

Hogyan tanulnak a cigánygyerekek ?

Az általános iskolai tanulmányokat 14 éves korig eredményesen befejező tanulók számában Somogy megye 5,2 százalékkal az országos átlag mögött marad. (A megyei átlag 77, az országos 82,2 százalék.) Tizenhat esztendős koráig azonban már a nebulók

90,6 százaléka tesz szert az alaptájékozottságot bizonyító végzettségre, ez pedig jobb az országos átlagnál (90,1 százalék). A tények arra engednek következtetni, hogy a kisdiákok 13,1 százaléka kétévnyi — elsősorban környezeti eredetű — szellemi hátránnyal lépi át az iskola kapuját, a »fáziskésést« tehát évismétlésekkel kell ledolgozniuk. Nyilvánvaló, hogy elsősorban a cigánygyermekek tartoznak ehhez a csoporthoz.

Az elmúlt tanévben négyezer cigánygyermek — a tanulók csaknem 11 százaléka — járt a megyé általános iskoláiba. (A későbbi jelentős lemorzsolódást bizonyítja, hogy az első osztályosok tizenhét és fél százaléka került ki közülük.) A 14 éveseknek mindössze 9,8 százaléka fejezte be

sikeresen a nyolcadik osztályt, a 16 éveseknél az arány már 33 százalékra növekedett — ám ez is hallatlanul kevés. Az összes osztályismétlő 81 százaléka volt cigánygyermek.

A javulás igen lassú, de kétségtelenül bizonyítható. A hátrányos helyzetűek jó egynegyede részesült tavaly diákotthoni ellátásban, az irányító szervek pedig busás pénzösszeggel — majdnem egymillió forinttal — ösztönözték a pedagógusokat a cigánytanulók eredményesebb nevelésére, különleges oktatási módszerek kidolgozására. (A nem kevés jó példa közül mindenekelőtt a segesdi általános iskola pedagógusainak céltudatos törekvéseit, friss ötleteit kell megemlítenünk.) Kár. hogy a tapasztalatok kicserélésére, a módszerek elterjesztésére eddig nem létesült fórum.

Előfordultak azonban pedagógiai »műhibák« is. Egyes iskolákban szellemileg tökéletesen egészséges, de hátrányos helyzetű, »ingerszegény« környezetből jött cigánygyermekeket — hanyagságból, felelőtlenségből vagy egyszerűen pszichológiai tudatlaságból — szellemileg fogyatékosnak nyilvánítottak és gyógypedagógiai osztályokba utasítottak, s a hátrányos megkülönböztetésre, az igazságtalan diszkriminációra is akadt — lapunkban is részletesen ismertetett — példa.

A cigánytanulók helyzetének további javításához, a differenciált beiskolázás megteremtéséhez nélkülözhetetlennek látszik az iskolaelőkészítés gyors fejlesztése. Az elmúlt tanévben az első osztályba került gyermekek 89 százaléka vett részt korábban rendszeres óvodai foglalkozásokon vagy iskolaelőkészítő tanfolyamokon, a hiányzó 11 százalék zöme — cigány származású. Alapvetően szükséges még újabb korrekciós osztályok szervezése: tavaly

mindössze három létezett. A javuláshoz döntően hozzájárul majd az 1985-ig megvalósítandó körzetesítési program is, hiszen a cigánygyermekek egyharmada a kisközségek iskoláinak osztatlan osztályaiban tanul

Ismert tény, hogy — ha a gazdasági fejlődés üteme nem csökken — 1985-től minden olyan magyar állampolgár »ráfizetést« jelent majd, aki nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát, ezért igényesebb munkafolyamatok elvégzésére nem alkalmazható. Ez a fenyegető perspektíva országszerte a felnőttoktatás helyzetére irányította a figyelmet, s a gondok különösen azokon a területeken nagyok, melyeken a lakosság elsősorban mezőgazdasági munkával keresi kenyerét. így Somogybán is.

Megyénk népességének csaknem negyven százaléka nem rendelkezik a kötelező alap- műveltséggel, s folyamatos az »újratermelődés«. A felnőtt- oktatásban részt vevők száma 1975 óta »stagnál«, sőt a múlt tanévben a mélypontra jutott; Az alapismereti tanfolyamok áltálában sikertelenségbe fulladtak, pedig a jó eredményekre igen nagy szükség lett volna: négy évvel ezejőtt 7800 analfabétát »jegyeztek« Somogybán, a 2,4 százalékos arány azóta alig csökkent.

Az alsófokú felnőttoktatási intézményekben folyó munka egyik legveszélyesebb fogyatékossága az igénytelenség, a néhol nevetségesen alacsony követelményszint. (A veszélyt fokozza, hogy a hallgatók öszszetételében erős fiatalodási tendencia tapasztalható: 52 százalékuk harminc éven aluli.) Előfordult, hogy a pedagógusnak nem volt »levelezős tanmenete«, s arra is volt példa — Fonyódon —, hogy a tanár önkényesen figyelmen kívül hagyta az új tantervet és tankönyvet. A Somogy megyei Pedagógus Továbbképzési Intézet szervezetlenül és alacsony színvonalon végezte a felnőttoktatásban dolgozó tanárok speciális képzését. A »csak« az élet iskoláját elvégzett munkások és paraszt- emberek oktatása tehát sok helyen még mindig látszatszerű.

A dolgozók középiskoláiban működő esti és levelező tagozatokon négy és fél ezren tanultak a múlt évben. A nevelő—oktató tevékenység ezeknek az intézményeknek a többségében sem eléggé korszerű, ezért jelentős a lemorzsolódás aránya. Több iskolában rendszertelen az igazgatói és a tanácsi ellenőrzés, a felnőttoktatásnak nincs önálló munkaterve, a házirend nem tartalmazza a korosodó tanulók jogait, kötelességeit, viselkedési normáit. A művelődésügyi osztályok zömének irányító és ellenőrző tevékenysége szintén nem érte el a szükséges színvonalat; a tanévet előkészítő tanácskozásokat a legtöbb helyen nem tartották meg, a feladatokat nem határozták meg. A felnőttoktatásnak ez a minősége tehát csupán a »műveltségi statisztikák« javítására alkalmas, megalapozott tudás megszerzésére — az intézmények nem csekély részében. — aligha.

Az üzemek viszonya az iskolákhoz és az iskolába járó dolgozókhoz módfelett sokféle, ám a negatív tapasztalat egyre kevesebb. Néhány gyárban — a VBKM-ben, a Videoton tabi üzemében, a Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyárában, a SAÉV-nél, az EIVRT- nél — szerződés kötelezi a munkásokat a tanítási órák, a konzultációk rendszeres látogatására; a tanulmányok indokolatlan félbehagyása esetén a kedvezmények visszafizetésére. Érthető, hogy az említett üzemek dolgozói jóval kisebb arányban morzsolódnak le, mint a többiek... S talán az sem véletlen, hogy éppen ezeknek a vállalatoknak a munkásai élvezhetik a legtöbb igényes • »oktatás-kiegészítő« közművelődési programot: ismeretterjesztő előadást, műsoros estet, író—olvasó találkozót.

Anyanyelvi kísérlet és as Él tanterv