Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-28 / 150. szám

Népszerűek a történelmi művek Tudósok a mikrofonnál Megjegyzések a rádió tudománynépszerttsítő műsoraihoz Gyakran emlegetjük azt az állítást, hogy a tudós a szo­cialista társadalomban nem válhat individualista könyv­mollyá vagy pepecselő kutató­vá, nem rejtőzködhet szakte­rületének védőbástyái mögé, részt kell vennie a tudomá­nyos eredmények, a korszerű műveltség terjesztésében is. Unalmas már ez a folyton- folyvásit emlegetett imperatí­vusz, sajnos,. ismételgetése nem alaptalan. Ugyanis még mindig meglehetősen mély a szakadék a nagyközönségnek szánt ismeretterjesztő, és a ki­választott keveseknek készülő tudományos sajtótermékek színvonala közt — aminek oka nem más, mint a publicisták nem ritkán felszínes tájéko­zottsága, illetve a tüdősök gyengécskén csörgedező pub­licisztikai vénája. A nagy kivételj a rádió, amelynek mikrofonja előtt érett, ragyogó pedagógusokká, felszabadultan csevegő kedves ismerősökké válnak a legne­vesebb, mindantnyiunk által tisztelt szakemberek, s felké­szült, ha kell, »kemény« vita­partnerré a riporterek. Nem létezik itt tudományoskodó intimpistáskodás, sem általá- nosító-ködösítő »-riporterke­dés«: az interjúkban, viták­ban vagy előre elkészített ter­mészettudományos és művé­szeti műsorokban csodálatosan olvad új minőséggé a tudo­mány szakmai biztonsága és a tájékoztatás »-direkt« közéleti jellege. Így válnak hű ta­nácsadóinkká, nélkülözhetet­len, . bizalmas barátainkká a tudósok. Például Ancsel Éva, az Európa-szerte iímert filozó­fusnő, aki »nem röstell« mű­sort vállalni a Szocialista bri­gádok akadémiája sorozatá­ban, s a legbonyolultabb tár­sadalmi jelenségeket is olyan »tanító nénis« hétköznapiság- gal, anyáskodó kedvességgel magyarázza el, mintha ágyunk szélén ülve Hófehérke neze- zen elért boldogságáról mesél­ne. Másféle, de nem kevésbé színes egyéniség Ágh Attila. Bevallom, Párhuzamos élet­rajzok című — Marxról és Engelsről készített — soroza­tának . első adásakor nem csekély előítélettel ültem a készülékhez: úgy éreztem, egy népszerűsítő adás vajmi keve­set mond majd az eredeti mü­vek elolvasása után. S végül Marx iránti tiszteletem és csodálatom szeretetté válto­zott, szeretetté a fiatal tudós által meghatottan megrajzolt torzonborz »megszállott« iránt, aki saját nyomorát, négy gyer­mekének pusztulását is leír­ta vaskos köteteibé. Korábban sohasem hittem volna, hogy egy »száraz« filozófus inten­zív érzéseket is kisugározhat — középhullámon. Nehezen lehetne összeszám- lálnd, hány neves kutatót va­rázsolt szellemes publicistává a mikrofon. Az a nagy hírű szociológus és irodalomtörté­nész például, akit e sorok szerező je tizenegy éve megkö- zelíthetetlenül komor könyv­molynak, engesztelhetetlen, »vérengző« vizsgáztatónak ismert meg, most kellemes kávéházi »lezserséggel« nyi­latkozik meg a rádióban —a labdarúgás »demokratizáló« hatásáról A szikár zeneeszté­ta csaknem maga is dalolni kezd, miközben egy' Verdi- kettős szerkezetét ismerteti a Szocialista brigádok akadé­miája hallgatóival. Az egye­temi előadásain kimért, visz- szahüzódó egyéniségnek meg­ismert irodalomprofesszor a meghatottságtól vibráló han­gon beszél a rádióban Ma­dách kudarcba fulladt házas­ságáról — egy diákoknak és munkásoknak szánt sorozat­ban. Talán a mikrofonnal töl­tött intim »édeskettes« teszi őszintébbé a száz-száztöven hallgató előtt rendszerint eset­len tudóst — százezrek okulá­sára és élvezetére. Különös, hogy a tévé ka­merái előtt a tudósok soha­sem leplezik le annyira érzel­meiket — ezáltal személyisé­güket —, mint a mikrofonnál. Ha nem látják őket, nyíltab­bak, indulatosabbak, közvetle­nebbek és szubjektivebbek — tehát publioisztikusabbak. így válik a titokzatosság a tudós közéleti - aktivizálódásának munkamódszerévé, így vált a rádió a tudománymépszerűsí- tés legjobb hazai fórumává. L. A. A meteorológus véleménye A vihart jelzik, de a csapás kivédhetetlen Tegnapi lapunkban hely­színi riportban számoltunk be a Balatón-parton dúló szélvi­har pusztításairól. Vasárnap délután 5 és 6 óra között Fo- nyódliget és Balatonlelle tér­ségében házak tetejét sodorta le a szél, s épületiek dőltek romba. A balatonlellei Berzse­nyi utcát szinte teljesen leta­rolta a tornádó. E csapás ter­mészeti okairól, körülményei­ről kérdeztük dr. Böjti Béla tudományos főmunkatársat, a siófoki meteorológiai obszer­vatórium vezetőjét A többi között elmondta, hogy a szá­razföld felett kialakult ala­csony nyomású örvények, úgynevezett ciklonok meleg szektorában keletkező, több mint 100 kilométeres sebesség­gel száguldó szélviharokat ne­vezik tornádónak. Ezek a mi földrajzi térségünkben általá­ban a nyári félévben jelent­keznek. 1972. május 19-én pél­dául Balatonfüreden, s ugyan­abban az évben június 15-én Nagyatádon okozott károkat a tornádó erősségű szélvihar. — Június 25-én, vasár/ ap a központi előrejelző intézőt idő­járási térképein (melyek a siófoki obszervatóriumban is megtalálhatók) egyértelműen meghatározó volt, hogy az időjárási helyzet kedvező a heves vihar kialakulásához — mondotta dr. Böjti Béla. — Ugyanis egy adriai örvény (ciklon) helyezkedett el a Ba­latontól délnyugatra. A déli óráktól az időjárási radarada­tok, valamint a talajtérképek segítségével követtük az úgy­nevezett időjárási objektumot. Mikor a láncba rendeződött zivatarvonal elérte a Szávát, piros jelzést javasoltunk a Ba­laton térségében. (A piros jel­zést általában akkor javasol­juk, ha a szél sebessége meg­haladja a 60 kilométeres órán­kénti erősséget.) A jelzést az egész Balatonra vonatkozóan 14.05 órakor adtuk ki. Az úgynevezett időjárási objek­tum mozgási iránya délnyu­gatról északkeletre helyező­dött át, a radarmérések sze­rint 60 kilométeres sebesség­gel. Balatonlelle térségében hatott legerősebben, ahol úgy­nevezett felhőtölcsért is ész­leltek a szemtanúk. A szél itt több mint 100 kilométeres se­bességgel száguldott. A Bala­ton térségében ilyen erejű vi­har gyakran támad, 1968-ban például Keszthely térségében dúlt Ma már ezek az időjárás okozta veszélyek előre i jelez- hetők ugyan a meteorológiai viharjelző szolgálat révén, az elemi csapást megelőzni azon­ban lehetetlen. Ezúttal is az időben kiadott viharjelzésnek köszönhető, hogy a Balaton hullámaibam senki sem lelte halálát vasárnap. Dr. Böjti Béla végül érde­kességként említette, hogy 1896. augusztus 1-én délután 3 órakor négy ,víztölcsér is tá­madt a keszthelyi part köze­lében. A keszthelyi újság tu­dósítása szerint Proper János nagyváradi kereskedő jachtját felborította a vihar, s égy To- masits Anzelmo nevű adriai tengerész a vízbe fulladt. Centiztem úgy 8 hóna­pos korától a derekát, állítot­tam a mázsára, hány lat a gyarapodás. Olyan voltam, akár egy bolondos kezdő ka­masz, aki most lát először ha­risnyát, azt is csak úgy, szá­radásra kivetve. Terebélyese­dett a Linusom olyan erősen, nyolcadik hónapjában azt vé­lelmeztem, nemcsak hogy fiú­gyerekünk lesz, de egyenesen csizmástul, lajbistul, ostorostul jelentkezik, amikor eljön az ideje. No, eljött. Nem kellett vol­na. Linus nyolc napig va­júdott. A lippai kenőasszony­tól a komlósi csudadoktorig mindenkit fölkajtattam, mert a halálos ellenségemnek sem kívánom én azt a nyolc napot, amit megértem, meg az utá­na valókat. Nagy gyereket révészeitek partra a bábák. Hanem az én Linusom a szemét se tudta többet felnyitni. Rá másnapra elment, ahogy megíródott né­ki az úti levele. Bár én men­tem volna Hát mit kezdek a kiskölökkel nélküle? Kaptam a tanácsokat. Szoptassam meg halott anyjáról, véle együtt temethetem. Ez a legokosabb! De hát akármilyen okos, tehet ilyet az apa? A kölök meg milyen, Mabál az életéért Nem tudja, hogy, megölte az anyját. Hát annak, ahogy a világba kilép, köve­telése van. Adjatok enni! De abban a .tetű tájékban ekkor egy kisgyerekes anya nem akadt Nagy bajomban odaállít egyik kancacsikós barátom, hogy mai kibcsikós kancája van, nem hagyta szopni még a kicsit, ő idevezeti a kancát. Hát vezesd, persze, hogy ve­zesd. A csikó majd osztozik egy másik lóanya tején, aztán meglesznek baj nélkül, , mé­nesben úgyis megesik az, hogy elszomszédolnak a falánkabb kicsik a másik anyához. Jön aztán a segítség egy szelíd, elsőhasi kanca képé­ben, nekimosdatjuk a tőgyét ahogy emberhez illik, aztán oda a tejért életért visítozó gyereket Nézi a lóanya, nagy gyűrűs szemei jóságosán ta­pintják, mi is történik vele. Milyen okos a ló. Csikót a sajátját talpon állva szoptatja mindig. Hanem a sárga most leféküdt, még a lábát is föl­emelte, hogy jobban odafér­jen a kölök. Ö, áldott lóanya, búzavirágból való koszorút fonok a nyakadra, ha ez a kö­lök megmarad! ESZES BÉLA, APAM ötvenéves vagyok, amikor írom. 'Azon kívül, hogy ilyen bá­natot és gyászt szakaj toltam szegény apámra, velem elő­deimhez képiest alig történt valami. Hogy megmaradtam, lóanya tején neveledve egy­éves koromig, hát íme, ez a firka a bizonyosság, meg hat szép gyermekem. Húsz évvel idősebb lány­testvérem fogott a hóna alá. Nagyobb érdeklődés a politikai irodalom iránt Kevés csomag érkezik vissza Tovább nőtt a politikai könyvek iránti érdeklődés a megyében az első hat hónap tapasztalatai szerint. Ez első­sorban annak köszönhető, hogy az érdekesebb, színvonalasabb kiadványokat jó módszerekkel ajánlják a könyvterjesztők a munkahelyükön. A pártszer­vezetek az eddiginél jobban odafigyelnek e fontos társa­dalmi tevékenységre, s a ter­jesztésben szintén segítenék. A Kossuth Könyvkiadó me­gyei kirendeltsége szerint egy­re több kiállítást, bemutatói szerveznek öntevékenyen az üzemekben, a gazdaságokban. A könyvek iránti érdeklődés azon is lemérhető, hogy sok' kai kevesebb kiadványt külde­nek vissza, mint azelőtt, a művek általában hamar gaz­dára találnak. A könyvhéti példányokból például egy sem maradt raktáron. Sokkal többen keresik a marxizmus— leninizmus klasszikusait. A megyei kirendeltség gyakran kér még a központtól újabba­kat Lenin, Marx—Engels vá­logatott köteteiből. A nyáron sem tétlenek a könyvterjesztők, most is kap­ják a csomagokat a legújabb kiadványokból Biztosan nagy érdeklődést kelt Harald Wes' sel Tussy című műve. A szer­ző Eleanor Marxnak, Marx legkisebb lányának életét ele­veníti meg, így ismertet meg bennünket a családdal A történelemmel foglalko­zókat különösen érdekelheti a Magyar—brit titkos tárgyald~ sok 1943-ban című könyv. Az angol külügyminisztérium ira­tai összefüggnek a magyar— angol titkos, tárgyalásokkal is, tehát kapcsolódnak a Kállay- kormány béketapogatózásai­hoz. Kitűnik például a Horthy rendszer kisszerűsége is a do­kumentumok, az akkori angol vezetők véleményének tükré­ben. A Népszerű történelem so­rozatban három könyv jelent meg: P. H. Freyer Viharma­darak, az 1918—19-es vörös matrózokról szól, Schönwalü Pál—Gergely Ernő a Somogyi —Bacsó gyilkosságot leplezi le. Bebizonyítják, hogy a fővezér- ségről Horthy és társai irányí­tották a gyilkos fegyvert. A szerzőpár leírja a bűnősök felszabadulás utáni népbírósá­gi tárgyalását, és a megérde­melt büntetés végrehajtását. A harmadik mű V. M. Berezskov A nagy szövetség 1941—1943 A Tolmács voltam Teherán­ban. Az ENSZ bölcsőjénél szerzője a Szovjetunió megtá­madásától a teheráni konfe­rencia összehívásáig terjedő időszak fontosabb diplomáciai eseményeit tárgyalja saját visszaemlékezéséi, valamint angol, amerikai, szovjet doku­mentumok alapján. A megyei kirendeltség álta­lában hat§záz-hatszáz példányt ■küld szét a népszerű sorozat műveiből. Földes Péter A túl­só partról jelentem, K. Buli- csov Az utolsó háború, vala­mint Tilkovszky Lóránt Ez volt a Volksbund című mű­vét postázták még most az üzemeknek és a gazdaságok­nak. L. G. Míg anyu és apu dolgozik A Jászberényi Hűtőgépgyárnak két óvodájában és egy böl­csődéjében mintegy ötszáz gyermeket helyeztek el, és ez­zel teljes mértékben megoldották családos dolgozóiknak gondjait. A Balaton Táncegyüttes Franciaországban Nagydíjjal Amint arról már lapunk hasábjain beszámoltunk, a siófoki áfész Balaton Tánc- együttese . Franciaországban vendégszerepelt, és részt vett a chalons-sur-mannei nemzet­közi folklórfesztiválon. Ez a Párizstól 250 kilométer távol­ságra fekvő, 250 ezer lakosú iparváros a Katalán tartomány központja. Festői fekvése miatt a turisták tízezred keresik fel, s útban Reims félé, szívesben töltenék itt akár napokat is. s mint árva, kései gyereket engem olyan kényeztetés alá fogtak, hogy unokates tvéreim négyen se kanalaztak össze saját szülői házuknál annyi szeratetet, mint én. Kishuszár lettem. Apám kemény sza­vakkal hagyatta meg Magam csak halványan emlékszem létére, alakjára, mivoltára. Négyéves koromban ő is pusz­tát váltott. Tizenkét éves karomban az állami ménesgazdaság káshu- szár laktanyájában húztam föl a piros nadrágot. Keményebb élet az, mint a börtön. De ta­lán, hogy ismerték sorsomat a nagyon Is gonosz és goromba káplári hadak, ismerték apá­mat, lovait, emberi mivoltát, hát bántak velem olyan ta­pintattal, akár egy jövendő­beli hátaslónak valóval. Ok nélkül nem sancoltak, nem ütöttek, nem büntettek. A sarzsiságot nem kívántam se kicsi, se öreg katona korom-1 ban, mert tartottam tőle, hogy olyan vicsorító vaddisznóvá leszek, mint ezek a betűvetést utáló istállócsászárok, ganéj- felelősök és kapcabetyárok. (Folytatjuk) À folklórfeszibivál fővédnöke a város polgármestere volt, aki nagydíjat alapított a leg­jobb együttesnek. Kilenc nem­zet huszonhárom csoportja mutatta be változatos, gazdag, népi ihletésből táplálkozó mű­sorát. A háromnapos hivata­los program egyik legjelentő­sebb eseménye a nemzetek napja volt. A Balaton Tánc- együttes fiataljai a város színházában, telt ház előtt olyan fergetegesen jól sike­rült műsort adtak, mely a ter­vezett két óra helyett három és fél órásra »módosult« Szinte minden számukat vas- taps fogadta, és ismétlés kö­vette. A forró hangulatú esté­ről elismeréssel írtak a lapok is. A L’Union című lap ké­pes összeállításában tekinté­lyes összefoglaló foglalkozott a magyar táncokkal. Idézet a lapból: »... Hónapok, ha nem évek óta nem volt telt ház a Nagy­színházban, és kedden este az átjárókba is székeket * kellett állítani, hogy beférjen a több mint 2500 néző. Folklórmű­sor még nem aratott ilyen si­kert! A közönség megcsodál­hatta az előadásit, mely a ma­ga frisseségében és átütő ere­jében felejthetetlen élményt adott... Az erdélyi és szat­mári táncok után a szünetben a zenekar eljátszotta erv-egy sikerszámát, ahol sírtak a he-1 gedűk és a brácsák. Azután a cimbalom hángjai vezették be a pántlikázó táncot, amely egy szerelmi tánc, s ahol a megelőző táncokhoz képest a finomabb mozgások arattak sikert. Hallhattak magyar népi dalokat, melyeket a táncosok ugrásokkal és röppenő moz­dulatokkal táncolva énekel­tek; mint egy vízesés, friss vi­zek csörgedeztek éjfélig.« Utoljára nyolc esztendővel ezelőtt szerepelt itt magyal csoport. Akkor a Néphadsereg Művészegyüttesét kísérte ha­sonlóan szép siker. A tánco­sokról a Francia Televízió munkatársai csaknem félórás műsort készítettek. Ezt még a felvétel másnapján műsoruk­ra tűzték. Mivel ez a fesztivál első­sorban az idegenforgalmat volt hivatva »erősíteni«, az együt­tesek hol egy sportstadionban léptek föl, hol a nyílt utcán, s a köréjük seregió százak lelkesen megtapsolták őket. Araikor vége lett a hivata­los programnak, a csoport el­látogatott Ambonyba, Reims- be„ Suisebe, és egy teljes na­pot töltött Párizsban. Ezzel a sikerrel azonban még nem kívánják lezárni az évet. Szorgalmasan készülnek a július 1—2-án Balatoniadén tartandó szövetkezeti néptánc­fesztiválra. Július 22-én a sió- foM művelődési központban az üdülőknek adnak önálló estet. Gy. U Somőgui Néplap ö'í é-.' ' Leienóák a lóról

Next

/
Thumbnails
Contents