Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-27 / 149. szám

VILÁG PROLETÁRJAI; EGYESÜLJETEK! Ara; 80 fillér AZ MSZMP SOMOGY M E GYEI BIZOTTSÁG ANA.K L APJA XXXIV. évfolyam 149. szám 1978. június 27., kedd Összedőlt házak, kicsavart fák Tornádó tombolt a Balaton-parton *■ „Láttuk, ahogy közeledett a fekete kémény!...” Félelmetes erejű szélvihar döntötte romba házak százait vasárnap délután öt és hat óra között Fonyódliget és Ba- latonlelle térségében, szinte másodpercek alatt. Tornádó okozta a pusztítást. A szemtanúk vallomása szerint tölcsér alakúan magasodott Fonyódliget fölé, s az üdülőtelep mel­letti belső tó vizét több száz méterre emelte. Mintegy két- liáromszáz méter széles, és majd húsz kilométer hosszan pusztított a szélvész, s amerre viharos gyorsasággal elvo­nult, tető, vagy fal nélkül m aradt házak, gyökerestől ki­csavart fák jelezték a nyomát. Vasárnap délután két óra-' kor röppent magasba Siófo­kon a vihart jelző vörös ra­kéta, de sem ott, sem a keszt­helyi megfigyelőponton nem észlelték a szokásos viharnál nagyobb erejű lökéseket. A százkilométeresnél jóval se­besebb légoszlop szerencsére viszonylag kis területen pusz­tított. Hétfőn reggel megérkeztek a helyszínre az Állami Bizto­sító szakemberei, hogy meg­kezdjék a kár becslését, mi- vek a fedél nélkül maradt la­kóknak és üdülőknek mast minden óra számít. ' Fonyódligeten csak »ízelí­tőt« kaptak a lakosok az álta­luk »fekete kéménynek« ke­resztelt tornádó erejéből, de ez is elegendő volt, hogy ház­tetőket sodorjon le, s a szó szoros, értelmében »kiszippant­sa« dr. Kulcsár Sándor nyara­lójának tűzfalát. A tégla a; alatta parkoló Moszkvics sze­mélygépkocsira omlott és szinte a felismerhetet'.enségig összeroncsolta. — A gyerekekkel játszot­tunk — mondotta a károsult — amikor egyre erősebb lett a szél. Az ablakhoz léptem, hogy még idejében becsuk­jam. Mire odaértem, már messze sodorta a légáramlat a kinti zsalugátereket, s mire mégis sikerült az ablakot be­csuknom, a tűzfal már az autóra omlott. Harminc má­sodpercig tartott az egész! Balatonbogláron, a taná­cson élénk volt a forgalom délelőtt. Még reggel fölmérték a károkat, s intézkedtek, hogy a Tüzép-telep soron kívül gon­doskodjon építőanyagról a vi­lla rká rosultaknak. Felszólí­tották a kisiparosokat is, hogy haladéktalanul segítse­nek, a sérült házak és nyara­lók rendbehozatalában. padlástere. A tűzfal téglái most az ápolt keidet borít­ják. A Liliom utcában földön, hever a villanyvezeték, a vas­kos vasbeton oszlopok mintha gyufaszálak lennének,, úgy törtek derékba. Itt ebben az utcában történt az egyik leg­drámaibb baleset is. Kocsis Jázsefné betegen feküdt ott­hon, s csak kis híján mene­kült meg a tőlük átéli en ben mintegy ötven méterre álló ház gerendájától, amely lánd­zsaként fúródott be az abla­kon, s a betegen fekvő asz- szony ágyán kötött ki. Bár az ijedtség súlyos megpróbálta­tást okozott, nem történt ko­molyabb baj. Az utca felőli két szobát vastagon borítja az üvegcserép, valamint a másik ház apróra tört palateteje. Lehetetlen összeszámlálni a kárt szenvedett házakat, s a biztosító szakemberei sem tudnak pontos adatokat mon­dani. Az viszont első pillan­tásra is látszik, hogy a kár összege több milliót tesz ki. Nem egy ház teljesen romba- dőlt, mint például Czár Lajo~ séké, amelyből a vihar után csak néhány romos fal ma­radt. A ház egyetlen viszony­Nem hisz az ember a sze­mének, ahogy a pusztulást szenvedett házsorok között ha­lad. Az egyik utcán még épek és érintetlenek a házak, a szomszédos Nefelejcs utcában azonban valósággal szétrob- bánj egy n}£tgjas tetejű nyaraló Ez volt a Berzsenyi utca Bala tonlcllcu. Fotó; Makai Károly lag ép szobájában csak a tu­lajdonos fiát találtuk. A fia­talember keserűen mutatott a romokra: — Ma hoztuk volna a bú­torokat, még szerencse, hogy nem előbb értek ide! Cserépen és szétforgácsoló- dott deszkán tanosunk az ut­cán, amelyet most szőnyeg­ként borít a törmelék. Bogláron óriási volt a pusz­tulás, de szinte elenyésző ahhoz képest, ami Balatonlel- lén látható. Már meg sem le­pődünk, amikor a tanácsház felé haladva, az egyik útszéii lakóházra dőlve, óriási fenyő­fát pillantunk meg. Gyökeres­től csavarta ki a vihar. Pár méterrel arrébb újabb és újabb kidőlt fák. Már mindenfelé se­rényen takarító brigádok lát­hatók. Elküldték ide a dolgo­zókat a különböző vállalatok, hoigy segítsenek a romok mielőbbi el­takarításá­ban. A tanácsház tetejéről is jócskán lere­pült a cserép, de az elnök már ügyet sem vet rá. Elindultunk a kárt szemlél­ni, s ahogy haladtunk, mind . elkese­rítőbb a lát­vány. Kidőlt fák, szétron- csolódott ház­tetők, ledőlt kémények sor­jáznak szinte mindenütt. Le’Ién hatvan méterre sodor­ta a szél a háztetőt. sem, akinek a talán húsz mé­terre álló házáról kétszáz mé­terre röpítette a szél a tetőt, vagy azét, akinek faházikójá­ból csak a mezőn. szerteszóró­dott foszlányok maradtak. — Semmit se hallottam, csak a rettenetes zúgást — emlékezik Göczi János, akinek alig egy éve készült el a há­za. — A gyerek az ölembe I ült, de nem hallottam a sírá­sát abban az iszonyú zúgás­ban. Ezt nem lehet szavak­kal elmondani]. Valóban nem lehet. Mint I ahogy annak a keserűségét A biztosító szakemberei, a tanácsok illetékesei erejüket megfeszítve dolgoznak ezek­ben az órákban és napokban, hogy mielőtt segítséget adhas­sanak a bajbajutottaknak. F.s egyre másra érkeznek az ön­kéntes csoportok is, hogy se­gítsenek azokon, akik ezt a nem mindennapi katasztrófát átélték. Bencsik András Fonyódligeten a Moszkvicsból csalt rom maradt. Aztán a Ber­zsenyi utcába érünk, amely egy nappal ezelőtt még az egyik leg­szebb utcá­nak számí­tott, s amely az itt két per­cig tartó íté­letidő alatt megszűnt lé­tezni. »Remélem, segít a biztosító ...« A Szovjetunió kész a leszerelésre Brezsnyev beszéde Minszkben Vasárnap MLnszkbe, a Belo­rusz Szovjet Szocialista Köz­társaság fővárosába érkezett Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gének elnöke. Leonyid Brezs­nyev azon az ünnepségen vett részt, amelyen Minszk Hős városnak átnyújtották a a Lenin-rendet és az ezzel já­ró Arany csillagot. Brezsnyev hangoztatta: bár az ENSZ közgyűlés leszerelé­si ülésszaka véget ér, a né­peknek folytatniok és erősí­teniük kell a leszerelésért, a fegyverkezési hajsza megszün­tetéséért vívott harcukat. »Az ülésszak ugyanakkor megmutatta, hogy a NATO számos vezető tagja, minde­nekelőtt az Egyesült Államok, nyilvánvalóan nem kíván konstruktív módon közeledni a leszerelés feladatainak meg­oldásához« — mondotta az SZKP KB főtitkára, utalva arra, hogy az Atlanti Szövet­ség vezetői a leszerelési ülés­szakkal egyidőben Washing­tonban nagyszabású fegyver­kezési programot fogadtak el. A NATO vezetői által az ENSZ közgyűlésen a leszere­lést támogató kijelentések csupán a közvélemény félre­vezetésére szolgáltak, a lé­nyeget számukra a NATO washingtoni csúcstalálkozója jelentette. »Ugyanebben a hangnem­ben beszélnek a pekingi ve­zetők is — folytatta Leonyid Brezsnyev. — Képviselőjük vafószínűleg eltévesztette a fórumot: harcias hangnemű beszédét nem az ENSZ-ben, hanem a NATO tanácsának ülésszakán kellett volna el­mondania. Az Egyesült Álla­mokban egyébként az utóbbi időben magas szinten és meg­lehetősen cinikus formában próbálják kijátszani a »kínai kártyát« a Szovjetunió ellen. Ez rövidlátó és veszélyes poli­tika, amelynek szerzői esetleg keserűen ébrednek majd rá erre.« Beszédében a továbbiakban részletesen szólt a fegyverzet és a fegyveres erők Közép- : Európában történő csökkenté­séről folytatott bécsi tárgya­lásokról. Sajnálattal állapítot­ta meg, hogy az immár öt­éves megbeszélések mindez- ideig nem hoztak eredmén> fc. Hangoztatta: a szocialista or­szágoknak a közelmúltban előterjesztett új javaslatai fi­gyelembe veszik a tárgyalá­sok eddigi tapasztalatait, azt célozzák, hogy a bécsi megbe­széléseket kivezessék a zsák­utcából. Ezek a javaslatok új, széles körű és konkrét prog­ramot adnak. Lényegüket két pontban összegezte. Egyrészt a javaslatok legfontosabb ele­me az, hogy konkrét számo­kat tartalmaznak az első sza­kaszra vonatkozóan a Szovjet­unió és az Egyesült Államok által végrehajtandó csapat- csökkentésre. A Szovjetunió kész egy éven belül három teljehadosztályt kivonni, a teljes harci technikával együtt, beleértve mintegy ezer harckocsit. Másrészt a NATO- országok és a Varsói Szerző­dés tagjai fegyveres erőinek -csökkentését úgy kell végre­hajtani e javaslatok szerint, hogy megőrizzék az egyen­súlyt. Az a javaslat, hogy a két fél fegyveres erői számá­ra közös felső határt szabja­nak meg, a nyugati fél elkép­zeléseit tükrözi. (Folytatás a 2. oldalon) Elutazott hazánkból Kadhafi ezredes Muammar Al~Kadhafi ezre­des, a Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahirija Általános Népi Kongresszus főtitkársá­gának főtitkára Losonczi Pál­nak, az Elnöki Tanács elnöké­nek társaságában vasárnap a Duna-kanyarban tett hajóki­rándulást. A líbiai államfőt el­kísérte Púja Frigyes külügymi­niszter, Szüts Pál hazánk lí­biai nagykövete és a Külügy­minisztérium több vezető munkatársa, valamint számos magas rangú líbiai személyi­ség. Kadhafi ezredes a Dunán hajózva Budapest nevezetes­ségeivel ismerkedett, majd a Duna-kanyar festői szépségű panorámájában gyönyörkö­dött. líbiai vendégek vasárnap délután visszatértek Buda­pestre. Muammar Al-Kadhafi ezre­des Losonczi Pálnak, az Elnö­ki Tanács elnökének társasá­gában tegnap a Rákosmezeie Termelőszövetkezetbe látoga­tott. Elkísérte Púja Frigyes külügyminiszter és Szüts Pál, hazánk líbiai nagykövete. Megérkezésekor Romány Pál mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter fogadta, majd Tóth Imre, a szövetke­zet elnökhelyettese a mező- gazdasági nagyüzem tevékeny­ségéről tájékoztatta a vendé­get.. ■Doth Imre a szövetkezet dolgozói nevében — emlékül — díszes csikóbőrös kulacsot nyújtott át Muammar Al-Kad- hafinak, aki ezt követőem megtekintette a szövetkezet több üzemét. A magyar—líbiai gazdasági megbeszélésekről Bíró József külkereskedelmi miniszter és Abubaker al Sharif kereske­delmi titkár jegyzőkönyvet írt alá a Külkereskedelmi Mi­nisztériumban. A Kulturális Kapcsolatok Intézetében aláírták a Magyar Népköztársaság és a Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsa­mahirija'közötti, az 1978—80- as évekre szóló kulturális együttműködési programot, s az ugyancsak az 1978—80-as évekre kiterjedő magyar—lí­biai műszaki-tudományos együttműködési munkaprog­ramot. Délután elutazott Budapest­ről Muammar Al-Kadhafi ez­redes, aki Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsa tag­jának és Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meg­hívására hivatalos látogatást tett Magyarországon. Vele együtt elutazott a kíséretében lévő Mustafa el Khamrubbi al­ezredes, az általános népi kongresszus főtitkárságának tagja, és több magas rangú személyiség. A vendégeket ünnepélyesen búcsúztatták a Ferihegyi re­pülőtéren. A líbiai és magyar zászlókkal díszített repülőté­ren a Magytr Néphadsereg díszzászlóalia sorakozott fel a csapa tzászlóval. A ’búcsúztatásra megjelent Kádár János, Losonczi Pál, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Sze­kér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese. Púja Frigyes külügyminiszter, továbbá az Elnöki Tanács több tagja, a politikai, a gazdasági és kul­turális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt Szüts Pál, valamint Mohamed Taher Bugaiighis, Líbia magyarorszá­gi nagykövete. Ott volt a bu­dapesti diplomáciai képvise­letek számos vezetője és tagja is. A díszzászlóali parancsnoka jelentést tett Kadhafi ezre­desnek, majd felcsendült a magyar és a líbiai himnusz, közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le. Muammar Al-Kadhafi Ká­dár János társaságában el lé­pett a dis/.zás zLója! j előtt, kö­szöntötte a katonákat, majd búcsút vett a magyar közéleti vezetőktől és a diplomáciai testület tagjaitól. A vendégek repülőgépe néhány perc múl­va a magasba emelkedett. Muaimmar Al-Kadhafi ezre­des hétfőn délután a Német Demokratikus Köztársaságba érkezett I

Next

/
Thumbnails
Contents