Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-25 / 148. szám
A város fölött Országgyűlés elölt r Közeleg a parlament nyári ülésszaka. A tévékamerák jóvoltából az egész ország lakossága tanúja lehet a képviselők törvényalkotó munkájának. Ismét megtelnek az ülésterem padsorai, s a szokásosan kétnapos tanácskozást az alkalomhoz, az alkotómunkához illő figyelem és ünnepélyesség kiséri. Egy országot képviselő, felelős személyekből álló testület együtt gondolkodó, ugyanazt az igazságot kereső és vállaló közössége tanácskozik majd a nyári ülésszak napjaiban. Egy-egy képviselő az őt küldő közösség nevében beszél, választóiért érvel, javukra dönt Elvárjuk tőle, hogy legyen őszinte vállalója sorsunknak. És mert ez a sors sokféle, az is eszünkbe ötlik, mit tesz a falunkért, a városunkért, gyárunkért, iskolánkért? Küzd-e, ha kell szívvel- lélekkel? Vagy csak elfogadja, amit ajánlanak, holott éppen azért küldjük a legmagasabb fórumra, hogy értünk és az ügyért szót emeljen, hogy a maga igazával és véleményével segítsen formálni a törvényt és a tetteket A teljes ülést megelőző napokban szenvedélyes viták színhelye a Parlament. Az országgyűlés állandó bizottságai tárgyalják a nyári ülésszakon elhangzó beszámolókat A bizottsági üléseken nem ritka a 4—5 órás vitatkozás. Van miről vitatkozni, és van miért, az egyetértést nem adják ingyen. Nem minden téma kerül a parlament plénuma elé, noha fontosak, és szükséges is, hogy valahol részleteiben is áttekintsék a mindnyájunkat érintő gondokat Tavasztól nyárig — néhány tucatnyi téma közül — felelős állami vezetők számoltak be a bizottságok nyilvánossága előtt az ifjúsági törvény végrehajtásának tapasztalatairól, az egészségügy integrációs programjának helyzetéről, a rokkantak rehabilitációjáról, az építésgépesítésről, az energiaracionalizálásról, a bútorgyártásról. S ha a kölcsönös udvariasság is a jellemző, itt és ilyenkor a szavak őszintén kemények, a világ csöppet sem rózsaszín, és nem szögleteitől szabadított, kerekített a valóság. Amikor pedig az elnök a parlamenti ülésszak első aktusaként megcsendíti a figyelmet kérő csengőt, miközben lassanként elül a padsorok zsibongása, akkor már a szokott képét mutatja legfőbb államhatalmi testületünk, az országgyűlés. Megkezdődhet a munka, amely esetleg már hosszú hónapok óta folyik, hogy itt véget érjen legalábbis az, ami ebből a törvényalkotók dolga. Égbe nyúló toronydaru ágaskodik Kaposváron, a Béke—Füredi lakótelep háztömbjei között. Lassú, méltóságteljes mozdulatokkal emeli helyükre a sokmázsás épületelemeket. Fönn — hatemeletnyi magasságban — a daru va&szerkezetéhez illesztett szűk kis fülkében alig látható a gépkezelő, aki mintha éltető szíve lenne a halászó gólyaként bólogató, kecses gépcsodának Kulcsár Ferenc 28 éves fiatalember. Életútja jellegzetes sorsot képvisel: azt, aki a városba jár dolgozni, ám a falutól végleg elszakadni nem kíván. — Somogysámsonban lakom, ott él a feleségem és a két kislányom. Sokáig segédmunkás voltam a helyi áfész-néL Mindig is szerettein dolgozni, nem tudtak olyan munkát rám bízni, amelyet ne végeztem volna el szívesen. Élesedettek voltak velem a főnökeim, csak hát éppen a fizetés volt kevés. Úgy terveztem, kitanulom a kőmű- mesmesterséget, mert már akkoriban. foglalkoztam a gondolattal, hogy egy kis házat kellene építenem, amihez jól jött . volna a szaktudás. Ebből aztán különböző okok miatt nem lett 'semmi. Akkoriban 'került a kezembe egy újsághirdetés. Az Építőipari Gépesítő Vállalat keresett felvételre darukezelőket ; akinek nem volt képesítése, annak a taníttatását is vállalták. Megbeszéltem a családdal, és jelentkeztem. Debrecenben végeztem el a tanfolyamot, két évvel ezelőtt. — Amikor ide Jött az építkezésre, azonnal a mély vízbe 'került — Csupán bét hétig segített egy idősebb munkatársam, azután egyedül kellett végigdolgoznom a tizenkét órás műszakot Eleinte nagyon nehezen éreztem a gépet sehogy se tudtam együtt mozdulni vele. Balul ütött ki minden. Akkor nem hittem volna, hogy sokáig itt maradok. Később aztán belejöttem. Csodálatos dolog érezni, hogy ura vagyok ennek a hatalmas szerkezetnek. Ha fölmegyek a magasba, úgy érzem, megváltozik körülöttem minden, Teljesen más ember leszek, mintha kicseréltek volna. Megnyugtató a csönd. Elfelejtem a kisebb-nagyobb bajaimat csak a munkámra figyelek... Megszerettem ezt a darut Amint van egy kis szabad időm, azonnal bütykölni kezdek rajta. Mindig akad valami javítanivaló. — És meghálálja a gondoskodást? —7 Igen. Nemrégiben szereltük össze az ezredik lakást, de még nem volt komolyabb géphiba. Természetes, hogy vigyázok rá, hiszen ezzel keresem a kenyeremet — Nem fél odafönn? — Ha betartom a biztonsági rendszabályokat, nem történhet baleset Ittasan soha nem ültem a kezelőfülkébe, erije naigyon vigyázok, mert végizetes lehet. Előre tudok róla, ha vihar közeledik, a beépített szélmérő pedig azonnal jelez, ha negyvenöt kilómé, teresnél erősebb a szél. Ilyenkor abba kell hagyni a munkát. Egyszer megtörtént, hogy nem volt időm elhagyni a gépet és a villám belecsapott a tartógép végébe. Egy nagy csattanásit halottam, de szerencsére nem történt bajom. Azért nem szeretném még egyszer végigélni azt a pillanatot Ebből is látszik, hogy nem teljesen veszélytelen munka. Kevés a jelentkező. Ha fölemel mondjuk egy nyolcvantonnás terhet, megesik, hogy negyven centit is kileng a gép. Olykor majd kiesik az ülésből. — A magas kereset nem csábító? — A magasság nem csábító..; — Szeretne beköltözni egy olyan lakásba, amilyet most épít? — Nagyon zajos élet ez nekem, és a tömblakásban nem mozoghatok olyan szabadon, mint faluhelyen. A feleségem szeretett volna a városba jönni, végül mégis úgy határoztunk, hogy Somogysámsonban építünk magunknak házat. Nemsokára belekezdünk. Mégiscsak ott az igazi otthonom, ott élhetem a saját életemet. A gyerekek már alig várják a hétvégét, amikor hazamegyek, és nekem is fáj a szívem, ha hétfőn hajnalban útra kelek. Amíg otthon vagyok, jönnek velünk a kertbe gyomlálni, örülnek, ha segíthetnek. Igaz, néha megesik, hogy a gaz helyett a palántát szedik ki... Picik még. — Meddig kívánja folytatná ezt a vándoréletet? — Egyelőre az a célom, hogy a háziam fölépüljön. Tíz évet mindenképpen lehúzok itt a vállalatnál, csinálom a nyújtott műszakot, a túlórákat, azután majd meglátom. Ügy tervezem, hogy később különbözed vizsgával átmegyek egy földmunkagépre. Azzal a. képesítéssel odahaza is el tudok helyezkedni. U J. Magunk mögött hagytuk az év huszonötödik hetét, amely végre nyarat, jó időt hozott magával. Mi sem jelzi jobban. az évközép közeledtét, mint az, hogy ezen a héten — ha csak »■kóstoló« jelleggel is — megkezdődött a nyár legjellemzőbb és egyben legfontosabb mezőgazdasági munkája, az aratás. A cso- konyavisontai termelőszövetkezetben kasza alá érett a gazdaság hetven hektár árpája és a hét utolsó napjaiban elindultak a gépek, felzúgtak a kombájnok, hogy betakarítsák a múlt ősz óta nevelődő termést. Tegnap délre — hektáronként 33 mázsás átlaggal — be is fejezték a munkát Aktuális hasonlattal élve. olyan munkának tekinthető ez, mint amikor a pálya szélén melegít a játékos, mielőtt »bevetné magát« az igazi küzdelembe. Mert ez a hetven hektár a visszalevő sok tízezerhez képest valóban csak »kóstoló«. Egy kis gyakorlati vizsga: hogyan készült föl az ember, hogyan készítette föl munkaeszközeit. Mert ez egyáltalán nem mindegy. Amióta a technika vette át az aratás kemény munkájában a főszerepet, szüntelenül fokozódik az előkészület jelentősége. És mezőgazdasági üzemeinkben a múlt héten ez volt a legjellemzőbb, legáltalánosabb tevékenység. Két járásban már megtartották az üzemi és szakvezetők munkaértekezletét, ahol valóban minden részletre kiterjedő figyelemmel vették sorra azokat a már elvégzett és még folyamatban levő intézkedéseket, melyek a végső célt, a veszteségmentes, jó minőségben történő, határidőre elkészülő aratást szolgálják. Ezeken a tanácskozásokon már most döntenek arról is, hogy a segítségre szoruló melyik közeli vagy távolabbi testvérgazdaságtól kap. majd támogatást, milyen mértékben és formában számíthat az önzetlen közreműködésre. De számot vetnek azzal is, hogy sikerül-e az aratási kezdetére mentesíteni magukat az egyéb munkák gondja alóL Általános tapasztalat, hogy a korábbi hetek, hónapok kedvezőtlen időjárása miatt ez nem mindig sikerül. A szálas takarmányok, a borsó betakarítása erőt, energiát köt le még akkor, amikor csatasorba kell állniuk mindenütt a betakarítást végző gépóriásoknak. Közéleti eseményeink sorában nemcsak ez a fontos mezőgazdasági munka irányította a múlt héten a figyelmet a falu felé. Talán véletlen egybeesés, de két különböző fórum is foglalkozott a héten a falugyűlések tapasztalataival. Ezt mérlegelte többek között a Hazafias Népfront megyei elnöksége csütörtöki tanácskozásán és ugyancsak ezt értékelte egyik napirendként a barcsi nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága. Ahogy a barcsi vb-n megállapították, a fórumon a többség ma már a köz érdekében emelt szót és nem marad — nem maradhat — megfeHarcosok — békében Törékeny, alacsony asszony. Földig érő fehér ruhájában szinte lebeg — parányi lépteit alig észlelni. Termete egyenes, tartása mint a szélnek feszülő fiatal nyárfa — pedig az emlékezés fájdalomtól terhes. Könnyedsége a mának szól. Az örömnek, hogy annyi keserves év után békében élhet, »odalent délen« ,ahol annak idején a sok harc közepette elfelejtette, mi a félelem. Csak a kislánya iránti féltés, aggódás volt mindennapi 'kísérő---. ö most, huszonhárom évesen végre tanulhat... Pham Thi Hoa a vietnamiaknak a franciák ellen viselt felszabadító harcaiban ápolónő volt, a hadseregben teljesített szolgálatot. — A genfi megállapodás után a nőmozgalomban tevékenykedtem és 1968 óta szak- szervezeti munkát végeztem. Természetesen titkos szervezetek voltak ezek az akkori dél-vietnami országrészben. A saigoni rezsim állandó üldöztetéseinek voltunk kitéve, hiszen a lakosságot igyekeztünk meggyőzni arról, hogy ne támogassa a kormány politikáját, inkább a felszabadító mozgalmat segítse és vegye észre a közélet visszásságait. Felvonulásokat szerveztünk, az amerikaiak kivonulásáért tüntettünk. 1969-ben letartóztattak, mert Ho Si Mirth születésnapja alkalmából sztrájkra szólítottuk fel a lakosságot. Azt hitték, elérték a céljukat, csakhogy mások léptek a helyünkbe és úgy folytatódott minden, mintha mi, letartóztatottak irányítottuk volna a tömegeket. — Mi adott erőt, hitet ehhez a kitartáshoz és bátorságot a harchoz? A kérdés hallatán elmosolyodott — Elsajátítottuk és magunkénak váltottuk a tanítást, amely szerint minden nemzetnek megvan a joga ahhoz, hogy kivívja — ha kell, fegyverrel —« a szabadságát; boldogságot és békét teremtsen magának. Ez a cél tartott lelő válasz nélkül egyetlen észrevétel sem. Igazi nyarat említettem a krónika elején, és nálunk, Somogybán ehhez a fogalomhoz szinte elválaszthatatlanul hozzá tartozik a Balaton-part. Jó volt az idegenforgalmi szezonkezdés és a múlt hét fokozódó rohama tanúsítja: jó a folytatás. Több a külföldi vendég, mint egy évvel korábban és mindenütt — szállodákban, kempingekben, szórakozóhelyeken — nőttön nő a forgalom. De nemcsak az .üdülőknek, a turistáknak, a pihenni vágyóknak ad otthont a magyar tenger partja. Első hetüket töltötték a Siófoki Állami Gazdaság építőtáborában a diákok. A megye közművelődésében a nyár hagyományosan a továbbképzések időszaka is. A fonyódi alkotóházban a múlt héten kezdődött meg az amatőr képzőművészek tíznapos továbbképzése. A ta- tapasztalatok hasznos cseréjének. az ismeretek bővítésének sorában ez volt az első. Kaposvárra, a Damjanich utcai új kollégiumba ma érkeznek meg azok. akik a megye gyermekszínjátszóit, gyermektánccsoportjait oktatják. Továbbképzésüknek ez az új intézmény ad otthont. Vörös Márta össze bennünket és adott újabb és újabb lendületet. Férje még a genfi megállapodást követően északra vonult többedmagávaL Huszonegy év elmúltával találkoztak ismét... — Férjem a Vietnami Demokratikus Köztársaságban teljesített katonai szolgálatot, én délen az illegális mozgalomban dolgoztam. A két országrész egyesítésekor a mi családunk is egyesült. Három—öt évenként váltottunk levelet egymással addig, csak ritkán juttathattam élet- jelt magamról és a kislányunkról Hanoiba. A tartományi nőbizottság vezetőségének a tagja ma a Vietnami Szocialista Köztársaságban Pham Thi Hoa asz- szony. , Északiak és déliek együtt dolgoznak a testületben. — Az ország egyesítése nemzeti öröm és egyben nagyon sok embernél családi öröm is volt, hiszen számos család élt úgy, mint a mienk: a férj vagy a feleség ezer kilométerekre volt a többi családtagtól. Férjem Ho Si Minh város fegyveres erőinek a tisztje. A lányomnak most van lehetősége arra, hogy tanuljon. Chau Xung a közép-vietnami Nghia Binh tartományban született. A franciák elleni harcokban partizánként vett részt, egységének politikai biztosa volt. ötvennégyben kivonultak délről és északra mentek. — A Vietnami Demokratikus Köztársaságban a vasutas szakszervezetnél dolgoztam. Jókora területen építettük ki a vasútvonalat tíz év alatt, s amikor elkezdődtek az amerikai bombázások, a mi munkánk a legfontosabb célpontok közé tartozott, hiszen vasúton szállítottuk a fegyvereket. Éjszaka ismét felépítettük, amit nappal leromboltak, azután kezdődött minden élőiről. ;. Szakszervezeti munka fronthelyzetben — sajátságos feladatokat oldottak meg akkor, hiszen Chau Xung és társai a déli felszabadító harcokban résztvevő testvéreiket is segítették. Chau Xung most az orszá-' gos vasutas szakszervezet titkárhelyettese. A mozgalom valóban harcedzett tisztség- viselője ez a szikár, őszülő hajú ember. Méltán büszke I arra, hogy olyan időben szerzett gyakorlati tapasztalatokat, amikor létfontosságú volt ’ a vasúti szállítások folyamatosságának biztosítása. Felesége könyvelő a vasutas szak- szervezet központjában. Pham Thi Hoa asszony és Chau Xung egyaránt hordoz szomorú háborús emlékeket. A szakszervezeti titkárhelyettesnek az öccse elesett a harcokban. A szüleiről nem tudja, hol, merre élnek, s élnek-e egyáltalán, mert a há-7 ború alatt szétszóródott a család. A nőbizottsági vezetőség tagja a bátyját és az öcs- csét vesztette el; szülőfaluját a földdel egyenlővé tették az amerikaiak bombái. Férjének a dél-vietnami felszabadítási front katonái vitték meg a hírt a pusztításról. Egyikük sem járt még Magyarországon — most ismerkednek hazánkkal. Pham Thi Hoa asszony elmondta: számos politikai dokumentumhoz jutottak — természetesen illegális úton — északról, így valós képet alkothattak Magyarországról. A messzi országról. ahol jól érzik magukat, sok barátra találtak és ahol a fiatal tolmács, Nguyen Ai Viet is segít nekik eligazodni. Nálunk végezte főiskolai tanulmányait, s nemsokára otthon találkozhatnak vele. Hernesz Ferenc Szerelik a sonkakonzervüzemet Az osztrák kivitelezők megkezdték az egyik nagy csarnok összeszerelését. * Alapozzák a második csarnokot.
