Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-03 / 129. szám

AZ EGYSZERŰSÉG

9

Marx Károly és a Kérdezz-felelek

posztra állították is őket. Az az életközelség, amely ma a vezetőket jellemzi, amely a kommunistákat és a dolgozó népiét egybekapcsolja, forrása már esztendők óta számos gazdasági, politikai sikernek. Mily gyakran halljuk a dolgozóktól a párt vezetőinek egy-egy megnyilatkozása alkalmával: »Pont így mondtam volna én is. Az én gondolataimat mondta ki-“ stb. Igen, a vezető, a kommunista eszének, lelkének oly érzékenynek kell lennie a tömegek véleményére, hangjára, mint a szeizmográfnak. jeleznie kell a legkisebb rezdüléseket is. S ezt az érzékenységet csak úgy őrizheti meg, ha szüntelenül együtt él, szinte együtt lélegzik a dolgozókkal. így tud választ adni legégetőbb kérdéseikre, megmutatni nekik a helyes utat, és szót érteni velük még oly kérdésekben is, amelyekről beszélni talán népszerűtlennek tűmik, amelyek látszólag ellentétesek azonnali érdekeinkkel.

Aligha vitathatja bárki is, hogy ma általában ez a helyes emberi magatartás, műn: kastílus jellemzi a vezetőket, a kommunistákat. De »kiskirályok«, a sikerekben megré- szegült, a kommunista szerénységet megszegő emberek akadnak ma is. Köztük olyanok is, akik a nép soraiból származnak, akiket egy időben a szerénység példaképeinek is tekinthettünk.

E

gyik pártbizottságunk vezető munkatársa egyszerű munkásemberből lett pártmunkás. Egy idő után olyan emberekkel vette körül magát, akiktől először ő maga óvta egyik munkatársát. Nagyon is kétes előnyöket juttatott egyes, csak anyagi érdekeket hajhászó embereknek. A párt érdekeit károsítva juttatott neki előnyöket, miközben a rászorulók ügyesbajos dolgaival alig törődött. Végül már nyíltan is hangoztatta, hogy neki »csak az isten parancsol«.

A megyei pártbizottság felderítette viselt dolgait, leváltotta, és fizikai munkára küldte...

Ilyen esetekben nemegyszer

megesik, hogy mivel a tünetek között elsőként rendszerint olyan dolgok jelentkeznek, mint a nagylábon élés, a fennhéjázás, a parancsolgatás, a harc is valahogyan csupán ezek ellen a külső megnyilvánulások ellen folyik, pe- dig ezek lefaragásával még csak amolyan »tüneti kezelést« nyújtunk. »Az elvtárs elbizakodott, önhitté vált, megrészegítették a sikerek« — rendszerint ilyeneket vágunk a fejéhez. De amit idejéber észre kellett volna vennünk amiért legjobban korholnunk kellene, az légióként annak a köteléknek a meglazítása, amely őt a dolgozó tömegekhez, azok mindennapi gondjaihoz, örömeihez, munkájukhoz fűzte. Ezt kellett volna elsősorban észrevennünk, s ezt látva talán megelőzhettük volna a bajt. Mi más is lehetne számunkra ilyenkor a »vész- csengő«, mint a dolgozók szava, figyelmeztetése. De hogy meglássuk, megértsük, felfogjuk jelzéseiket figyelmeztetéseiket, ott kell élnünk a dolgozó tömegek között, meg kell nyerni bizalmukat. Régi igazság ez, tudjuk, értjük, éljük is, csak néha arról feledkezünk meg, hogy nem lehet élni akárhogyan a tömegek között. Kiemelkedni, vezetővé válni a tömegek közül, nem •■kiválást« és »felülemelkedést« jelent az életmódban, hanem élreállást, és nem t

6 a posztokat illetően. Inkább abban, hogy ismerve a dolgozók véleményét, törekvéseit, vágyait, céljait, a legérthetőb- >en tudjuk megiogaimazni ükét, a számukra legcélravezetőbb eszközöket tudjuk megmutatni azok eléréséhez. S îbben a szerénység, az egy- izerűségböl fakadó közvetlenség mindenkor is a legfőbb segítőtársunk lesz.

Nálunk egy időben divat volt csupán a külsőségekben mérni a vezető emberek, a kommunisták puritánságát avagy fennhéjázását. Szó sincs róla, mintha nem tulajdonítanánk jelentőséget bizonyos külsőségeknek is. A kommunisták kötelező szerénységével szemben álló magatartásbeli, életmódbeli hibák ugyanis rendszerint már a bajt vagy annak kezdetét jelzik. Mi több, önmagukban is egyengethetik az utat az eltávolodáshoz, az elszakadáshoz az egyszerű emberek mindennapi problémáitól, gondjaitól, végső soron attól az érzelmi, gondolkodásbeli közösségtől, amelynek elszakíthatatlan láncként keil összekapcsolnia a kommunistát a dolgozó tömegekkel. Kétségtelen, hogy az, aki »nagy elfoglaltságára« hivatkozva elsősorban a régi osztálytársaival való kapcsolatait építi le, aki nem szakít időt arra, hogy fölkeresse a dolgozókat munkahelyükön, az könnyen elfeledheti a másfél ezer forintnyi keresetű családok napi gondjait. Nagyon is fontosak tehát az életmódbeli »formaságok«, külsőségek is. Ügyelnünk kell ezekre is, jelezni a bajt ideiében. De mindennél fontosabb, hogy arra figyelmeztessük a vezető posztokat betöltő dolgozókat: maradjanak meg gondolkodásukban, magatartásukban, életmódjukban munkásembernek, egyszerűnek, közvetlennek. olyannak, amilyennek ismerték akkor, amikor vezet' posztra helyezték őket. A bizalmat annak idején tudásukon, rátermettségükön kívül éppen azzal vívták ki, hogv olyannak ismerték őket, akik bármilyen magas vezető helyre kerülnek is, a dolgozó emberek érdekeit fogják szolgálni. S hogy helyesen szolgálják, ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy ne csak tudásukkal, hanem magatartásukkal, feddhetetlen életmódjukkal is őrizzék, ápolják és erő sítsék a bizalmat, az eggyé- forrottságot a dolgozó tömegekkel.

E

gyszerűnek, puritánnak, szerénynek lenni nem pusztán emberi magatartás, jellem dolga, hanem a kommunisták számára mélyértelmű osztálytartalma is van e szép emberi erényeknek: a dolgozó tömegekkel való eggyéforrottság, az érdekeikért, a felemelkedésükért folytatott áldozatkész harc.

Kőszegi Frigyes

Mit ér a tapasztalat?

Vének tanácsa

Tv-riport adott hírt az alföldi tsz-ről, ahol vének tanácsát hoztak létre, így igyekezvén hasznosítani az idős emberek tapasztalatát. A jó szándékot nem vonom kétségbe, mégis kétely ébredt bennem, hogy az új fórum — és ezt talán a nyilatkozó vezetők is sejtették — azon kívül, hogy jólesik az idős embereknek, a gazdaságnak nemigen jelent egyebet a tv jelenléténél, az országos hírnél. Ügy éreztem, az öregek megbecsülésének, a szellemi töke hasznosításának tucatnyi kevésbé látványos (és formális) módja lehet.

Persze ez csak egy vélemény, ezért néhány gazdaságban a tapasztalat értékéről kérdeztem szakembereket — fiatalokat és idősebbeket. >

A kisbárapáti tsz fiatal főállattenyésztője elismerte, hogy amikor 1972-ben átvette az ágazat irányítását, nemegyszer kelllett kérnie az akkor még dolgozó 60—70 éves emberek tanácsát.

— Elméletben egy ilyen idős gazda nem mondhat sok újat a főiskoláról most kikerült szakembernek. Annál többet a gyakorlati tapasztalatokról. Én például az öregektől tanultam az elletést. Ások évtizedes gyakorlat biztonságot/és hozzáértést ad. Előfordult például, hogy az állat nem evett, akármit csináltunk is. Ilyenkor is az öregek ta- pasztalata segített. Sokszor nagy baj lett volna, ha mindent csak a tankönyv betűi szerint csinálunk.

A nágocsi gazdaság főagro- nómusa szerint egy 70 éves ember nem tud mit mondani a légkondicionált JD traktorosának a helikopter vezetőnek, vagy a növényvédő szakmunkásnak. Az utóbbi évtizedben minden megváltozott. A gépiek, a vetőmagfajták, a termelési eljárások... A harminc—negyven éves tapasztalatok szinte semmit sem. érnek.

A főagronómus túl van az ötvenen, tapasztalt szakember hírében áll. Ezért kellett itt megkérdezni :

— Eszerint a tapasztalat semmit sem ér? Az évtizedek óta gazdálkodó ember nem tudhat többet, mint a friss diplomás ?

— Én sem boldogulnék csupán a tapasztalat alapján, ha

ne

_ tartanék lépést a friss

i

nformációkkal. Egy idős gazdának csak akkor lehet ma is használható tapasztalata, ha

szemlélődő emfcer, aki évtizedeikig mindent alaposan megfigyelt, összehasonlított, elemzett.

— Végül is lehet-e az öregeknek mondanivalójuk a fiatalok számára?

— Természetesen, csakhogy ezek nem szakmai dolgoik. A fiatalok megtanulhatják tőlük a takarékosságot, az értékek becsülését, a gazdálkodás sze- retetét,

— A szentgáloskéri tsz elnöke szívesen beszélget idős emberekkel.

— Az olyan tapasztalatok, hogy egy adott táblába nem szabad búzát vetni, mert ott évtizedek óta rosszul termett ez a növény, nem sokat érnek. Előfordulhat, hogy megfelelő mennyiségű mű- és szerves trágya fölhasználásával a leggyöngébbnek ismert táblák is rekordtermést adnak.

Tanulságos viszont néhány régi történet. Hogy például az uradalom idején kézi munkával egy holdon termeltek annyi cukorrépát, mint ma egy hektáron; hogy olyan világ még nem volt, amikor állatot tartani ne lett volna érdemes. A nagyban tenyésztők

mai gondjait érdemes szembesíteni ezzel a tapasztalattal. Az idős emberek állatszeretete, munkafegyelme a szaktelepeken is sokat jelentene ...

Több idős tsz-tagtól is kértem véleményt. A 76 éves So- vák Sándor bácsi ezt mondta:

— Látjuk, hogy minden javul, hogy a fiatalok a mi takácsaink nélkül is boldogulnak. Mit is mondhatnánk . .. Persze látom, hogy nincs jól megrakva az a silókazal. Romlásnak indul. Az állat ezt aligha tűri... Egyszerű hanyagság.

— Miért nem szól?

— Azt mondanák, ne beszéljek bele, nem az én dolgom.

— Hasznos volna szervezni vének tanácsát?

— Igen. Akikor talán komolyabban vennék az öregeket.

A megkérdezettek egyetértettek abban, hogy az öregeket érdemes meghallgatni. Abban már kevésbé, hogy hasznos volna-e gazdaságukban létrehozni a vének tanácsát

Volt aki azt tartotta: ahol becsülik az idős embereket, ott véleményüknek »tanács« nélkül is súlya. van.

B. F.

Az erőművek karbantartói

A jubileumi zászlóval kitüntetett Erőmű Javító és Karbantartó Vállalatot 25 évvel ezelőtt hozták létre. A vállalat a magyar villamosénergia-rendszer erőműveinek központi karbantartását, javítását, alkatrészekkel való ellátását biztosítja. Korszerű gépi berendezései a javítások során lehetővé teszik az erőművek állásidejének csökkentését, valamint a javítási határidők megrövidítését. Ezzel több millió forint értékű többletenergiát tudnak biztosítani. Képünkön: A pécsi hőerőmű egyik turbinájának forgó részét szabályozzák.

Nagyobb feladatok a Da nu vies ban

C

ímem kölcsoncrm. Azer kölcsönöztem, hog; senki ne értelmezze sa játjaként, egyéni szája ízi szerint. A legnagyobb álmo dozótól, a nagyvilág sorsfor dulóját megmozgató realist tudóstól: Marx Károlytól va ló. Marx Károlytól. aki egy szer — mai fogalmaink sze rint olyan kérdezz-felelek já ték alkalmából — leányává disputáivá arra a kérdésre hogy mi az édesapa kedven ce, Marx így felelt: »Az egy szerűség«. Ebben az egyetlei szóban a tudományos szoeia lizmus világnézete megalko tójának egész életfelfogása emberi magatartása kristályo sodoüt ki.

Egy munkásemberből lett vezetői posztra emelt kom munis tárol így vélekedtek ; minap a piacon : »Kiemeltél közülünk, vezetővé tették de ő mégis megmaradt olyan nak, amuyen azelőtt volt Közvetlen, szerény, egyszeri most is. Éppúgy szót tuduntf vele érteni, mint azelőtt.- Aligha illethet ennél nagyobt ■ dicséret kommunista vezetőt Szerénynek lenni sokkal ne hezebb akkor, amikor a si kér, az elismerés száz és szá: lehetősége csalogat, amiko: kedvezőbbek az egzisztencia lis körülmények, amikor hogy úgy mondjuk, a veze téssel járó »hatalom« birtoká ba jut valaki. Nehezebb, min olyan körülmények között amikor a kisebb beosztás, « korlátozott anyagi lehetőségek különben is szerénységet puritánságot parancsolnak, ! amikor társaságbeli életünk mindennapi munkánk szinti minden percét a dolgozó emberek között töltjük

Az egyszerűség a kommunisták egyik legszebb ember tulajdonsága volt minder időben. Lenin, puritánságáró. valóságos legendákat őriztél meg a visszaemlékezések. A szmolnijbeli dolgozószobájában járva, valósággal elragadja a látogatót a szerénység pátosza. Vajon az egyszerűség eme külső megnyilvánulásai azok, amelyeket e legtöbbre tartunk Leninnél 1 Maga az életmódja, a közvetlenség, ahogyan a munkásokkal, a parasztokkal beszélt, csak kifejezője, megnyilvánulása volt annak s nagy szeretetnek, mélyet a* elnyomottak iránt érzett, az áldozatkészségnek, amelyet irántuk tanúsított. Lenin azért volt oly szerény, közvetlen, azért tudta az első pillanatban megértetni magát a dolgozókkal a legnehezebb kérdésekben is, mert azonosulni tudott a tömegekkel. Ö nem »leereszkedett« a munkásokhoz, a parasztokhoz, erre aligha volt szüksége, hiszen velük érzett minden fájdalmukban, gondjukban, úgy járt közöttük, mint az okosabb. a tapasztaltabb testvér, ti mert mindenben azonosulni tudott velük, ezért tudta kimondani gondolataikat, vágyaikat, megfogalmazni céljaikat, s harcba vezetni őket.

L

eninnek és a marxizmus—leninizmus többi nagyjának, a munkásmozgalom legjobbjainak példája arra tanít bennünket, hogy a Marx által oly nagyra tartott erény, az egyszerűség, nem külsőségek fitog- tatása, nem valami alkalom- adtán felölthető kellék, amelyben tetszelegni, népszerűséget hajszolni lehet az emberek között, hanem a néppel való teljes ázonosulásból fakadó emberi magatartás, amelynek eredője a nép iránti szeretet, a nép céljaival és érdekeivel való teljes egybeforrottsag.

Pártunkban ma a lenini normák erősödésével mindinkább jellemző a közvetlen, a dolgozókkal szót érteni tudó és a véleményüket mindenben kikérni akaró vezető típusa. Az olyanoké, akikről — mint a bevezetőben, említett vezető esetében is — szeretettel, ragaszkodással szólnak a dolgozók, bármily magas

A termékek neve — melyek a Danuvia 4. sz. nagyatádi gyárában készülnek — nem sokat mond a kívülálló számára. A géptartozékok — a fú- rótokmány és a körasztal —, a szerszámelemek és az egyedi megrendelés alapján készült szerszámok, valamint a hidraulika egyenlő arányban »részesednek« a gyár össztermeléséből. A termékek műszaki színvonalát — sok minden mellett — az is bizonyítja, hogy keresett exportcikkek. A géptartozékoknak több mint a fele külföldre megy; nincs áru- elhelyezési gondja a Danuviá- nak. Az egyedi szerszámok hazái gyárak megrendelésére készülnek: jóval többet kérnek, mint amennyit jelenleg gyártani tudnak.

— Ezekhez a termékekhez már »kurázsi« kell — mondja Horváth Sándor, a termelési osztály vezetője.

— Sok a kényes feladat?

— Sokszor előfordul, hogy próbára teszi a munkást is, a műszakit is a ‘ feladat. A kávéfőzőkhöz képest — valamikor ez volt a gyár legfontosabb terméke — óriásit emelkedett a műszaki színvonal.

— És ez maga után vonta a szellemi színvonal emelkedését, a szakértelem fokozódását is — mondja Gerber Endre, a gvár igazgatója. — Ez annak ellenére igaz, hogy rólam tudja ív az emberek: egy kicsit mindig türelmetlen vagyok. Ez pedig azért van így, mert szeretném, ha kevesebb lenne a selejt.

— Miért, sok?

— Nem, de a minőséget tovább lehetne még javítani. A jobb minőségű munka nálunk mindenekelőtt a feladat pontosabb ellátását jelenti.

A gépek mellett a munkás nein tudja, hogy melyik alkatrészt használják fel itthon, és melyik kerül külföldre. Ebből következik, hogy minden terméknek el kell érnie az exporttal szemben támasztott követelményeket.

Az idei tervük 116 millió forint. Ezt a termékmennyiséget nem gond eladni : az egészre megkötötték már a szerződést. A raktárban csak addig van az áru, amíg csomagolják.

— A feladat teljesítésével nem lesz gond — mondja a termelési osztályvezető. — Igaz, hogy anyagproblémák adódtak, de ezeket eddig még mindig sikerült áthidalni.

— A munkás mennyivel előbb tudja meg a feladatát?

— Azt a munka válogatja. Van, amikor reggel hatkor — munkakezdéskor — kapja meg az új feladatot. Olyan is előfordul, hogy néhány nappal korábban már tudja. Fontos, hogy a termelés előfeltételeinek biztosításáért felelős szakemberek tudják időben azt: mit fognak gyártani. Csak így lehet felkészülni. A gyár jól bevált gyakorlat^ az, hogy a művezetővel — ha mód van rá — egy hónappal a gyártás megkezdése előtt közük a feladatot.

— És ettől soha nem térnek el?

— Azt azért nem lehet állítani. Előfordul, hogy az élet váratlan helyzeteket teremt.

Kérdezem, hogy milyen volt eddig az év? Hogyan sikerült az előre tervezett programot tartani? A felelet: attól függ, hogy melyik időszakot veszszük figyelembe. Április végén még körülbelül 1.5 millió forintos lemaradás volt a tervtől. Ez május végére — a becslések szerint — 7—800 ezer forintra apadt. A félév végére pedig minden bizonnyal behozzák majd a lemaradást.

— Az idei tervet. — mondta az igazgató — nehezebb lesz megcsinálni, mint a tavalyit, vagy az azt megelőző év tervét. Hogy miért? Jóval feszítettebb, éppen ezért pontosabb munkát, jobb szervezést kíván. Ugyanazzal a létszámmal az idé a többet kell termelni. Amikor előírták a központban az idei feladatot, már tudtuk, hogy nehéz lesz. Nehéz, de nem teljesíthetetlen.

Értékben 30—35 százalékkal többet termelnék az idén, mint tavaly. Ezt megvalósítani csak a munka jobb megszervezésével lehet,, és szükség van a nagyobb szakértelem is.

' Dr. K. I.