Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-21 / 144. szám
Alapgépek — képen Legkelendőbbek a VIT-cikkek Csak annyit, amennyit kei! Dolgavégezetlenül távozott az egyik vevő Kaposváron az Ezermester- és Üttörőboltból. Nem is bosszankodott túlzottan. Több mint fél éve hiába keres fordulatszabályozót, mely a ba/rkácsgépekhez csaknem nélkülözhetetlen. — Sajnos, nem ez az egyetlen hiánycikkünk — mondta Pdkozdi Károly üzletvezető. — Az utóbbi időben megnőtt a barkácsolók száma, igényeiket azonban meglehetősen nehéz kielégíteni. Néha többfajta barkácsgép hiányzik. A falon jó néhány alapgép és a kiegészítő tartozékok láthatók — képen. A valóságban csak néhány kapható. színesből is. Eladtunk vagy hatvanezer darabot a színes matricából. — Miből fogyott az utóbbi két-három hónapban a legtöbb? — A mozgalmi cikkekből, az úttörőavatások miatt. Nagyon sok úttörőholmit, ruhát, fölszerelést adtunk eL Megrendelésre is küldtünk vidékre Nagyatádon egy sátorban árultunk. — És mit visznek a nyáron? — A VIT-holmik mellett a kempdngsátraknak, a túrafelszereléseknek jósolok nagy népszerűséget. Tulajdonképpen meddig lehet úgy takarékoskodni, hogy az ne menjen a termelési eredmények rovására? A kérdést ilyen megfogalmazásban elég gyakran hallani, s akik választ várnak rá, nem mindig érik be elvi példázgatá- sokkal, meggyőző okfejtésekkel. Ezért érdemesek a fokozott odafigyelésre azok a gyakorlati módszerek, amelyek arról tanúskodnak: megannyi, eddig kihasználatlan lehető^ ség van a takarékos — az eddiginél takarékosabb — gazdálkodásra anélkül, hogy ez megrövidítené a jövedelmezőséget. A közelmúltban bemutattuk, hogyan takarékoskodik a folyékony energiával — az üzemanyaggal és a tüzelőolajjal — meg a villamos és gázenergiával a balatonszabadi November 7. Ts«: minden egy százalék megtakarítás 60—70 ezer forint költségtől kíméli meg a szövetkezetei! A nagyatádi Május 1. Tsz-ben a műtrágyát adagolták mérsék- letesen: több százezer forintos kiadástól kímélték meg a gazdaságot a talaj és a növény igényének pontos fölmérésével. Vasárnap este a tévében láthattuk a Hét című műsorban : a mesztegnyői termelőszövetkezet igencsak nagy jelentőséget tulajdonít fejlődő juhászatának, s az ágazatvezető nem titkolta, hogy olcsó takarmányai és nem »luxus- beruházásokkal« kívánnak további eredményeket elérni. A jó munka- és üzemszervezés nemcsak a termelési terv teljesítését segíti elő, hanem kihat az egész gazdálkodásra, a takarékosságra és a hatékonysági mutatók alakulására is — ezt állapította meg nemrég a Rinya-Dombó menti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat vezetősége. Okkal utaltak a takarékosságra. hiszen a gépek fajlagos költsége például a tervhez viszonyítva majdnem kétmillió forinttal csökkent tavaly. Jobban kihasználták a rendelkezésükre álló technikát. mint korábban, és kotróik majdnem 53 ezer köbméterrel több földet mozgattak meg, T—100-as traktoraik 3500 üzemórával többet teljesítettek, MTZ—50-es traktoraik 7,6. D4—KB traktoraik pedig 44.5 százalékkal dolgoztak többet, mint amennyit terveztek. Villamos energiából, földgázból. benzinből, gázolajból és szénből nem használtak fel annyit, mint amennyi a tervükben szerepelt, így a megtakarított ösz- szeg csaknem 400 ezer forint volt. A vízgazdálkodási társulatnál nagy fontosságot tulajdonítanak a munkák rendszeres értékelésének, a teljesítmények ellenőrzésének. A menet közben elvégzett »revízió« alkalmat ad rá, hogy állandóan figyeljék, hol és mivel lehet takarékoskodni. Nincs meghúzott határ, csupán az ész- szerűség a mérce: ezen belül kell gazdaságosan bánni az anyagokkal, az alkatrészekkel — a költségekkel. És a végeredmény — így fogalmazta meg az egyik gazdaság: szakember — : »olyan intézkedések hatására, amelyek minden látványos kampány mellőzésével érvényesülnek a munkaterületeken, tíz- és százezer forintok maradnak meg a gazdaságnak«. És ezek az összegek a jövedelmet növelik! Tanulság: mindenhol mindenből csak annyit használjanak fel a termelés során, amennyit feltétlenül kell. Mert csak az térül meg. — Most éppen megfelelő az ellátás. Van az angol Skill készletbői, azonban az lenne jó, ha egyszerre több fajtát, és főként különböző árban kínálhatnánk a vásárlóknak. Nagyon hiányzik a fémcsigafúró és a szalagfűrész gép. S. M. H. F. Ha jó az összhang, nincs mitől tartani j — Van-e szegőléc? 1 — Ez az egyik legnagyobb gondunk. Készülnek az új, korszerű lakások, és olyan alapvető dolgok, mint például a függönytartó léc vagy a ía- liszónyeg-rögzítő léc hiánycikk. i — Vajon miért? •" ' — Nem gyártja senki. Most egy maszekkal állunk szerződéses kapcsolatban, a közeljövőben pedig egy szövetkezet veszi át a megrendeléseket. Akkor talán lesz elegendő. : *— Van-e valami újdonság? — A közeljövőben televíziókat lehet vásárolni — még ezer forintba sem kerülnek. — Ezek működő készülékek? — A vállalatok kiselejtezett televíziókat bocsátanak rendelkezésünkre. Az egyikben kép van, a másikban hang. Az ügyes barkácsolók fel tudják majd használni az alkatrészeket. — Van-e törzsközönsége a boltnak ? — Igen. A lemezgyűjtők, akiknek a száma véleményem szerint az utóbbi években nagyon megugrott. Nálunk természetesen nem lemezt vásárolhatnak, hanem lemezjátszót, rádiót, hangfalakat. Vannak visszatérő vásárlóink, ők évek alatt egész kis stúdiót állítottak össze maguknak. Én ínyenceknek hívom őket... Jó a boltunk kapcsolata a tanítóképző főiskola hallgatóival, a zenei klubjával és a műszaki gárdával. Gyakran kapunk tőlük tanácsot, milyen eszközöket rendeljünk, mit hogyan alkalmazzunk. — Mi a legkelendőbb áru? — A VIT-re készülünk mi is. VIT-sapkák fehérből, VIT- trikuk , fehérből, hamarosan Huszonegy munkás dolgozik a keze alatt, s még hat szakmunkástanuló tartozik hozzá. A legfiatalabb művezető a Mezőgép Vállalat tabi gyáregységében, de legrégebben doglozik itt. Nemrégiben Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést kapott. Ifjú Juhász István az apjától tanulta a gépek szereteted — Édesapám eredeti szakmája a gépszerelés. Sok évig művezető ugyanitt, most gépkocsi-előadó. Gyerekkoromban sokat hallottam a gyárról, természetes volt ide az utam. Amikor Fehérváron, a gépipari technikumban tanultam, a nyári gyakorlatokat itt töltöttem. 1970-ben került a gyárba. Azóta sok munkaterületen megfordult: először a la'ka- tosműhelyben két hónapig menetet fúrt, azután a technológiai csoportban az anyagnormákkal és szerszamszer- keszléssel foglalkozott. Itt tartott, amikor behívták katonának. Leszerelése után művezető lett a lakatosüzemben, majd termelést szervező, irányító diszpécser. Tavaly februárban a forgácsolóműhelybe került művezetőnek. — Mindenhol tanultam valamit: az emberek mellett megismertem a gyáregység termékszerkezetét. Nekem már nem kellett rajz, csak ránéztem az alkatrészre, f tudUm róla minden*. A keze alatt dolgozó munkások többsége huszonhárom- h úszón négy éves. — Látom, nők is dolgoznak a gépeken. Velük hogyan jön ki? — Sokkal szorgalmasabbak, mint a férfiak, így hát nagyon jól. A feleségem is ebben a gyárban dolgozik. Két műszakba járnak vi-’ dékröl az emberek. Sokat jelent, hogy jó ideje már a vállalati autóbusz hozza-viszi őket A műhelyben nemcsak régi munkások dolgoznak, hanem olyanok is, akik most ismerkednek az üzemmel. A képességük sem egyforma. A nyolc betanított munkás között van olyan, aki csak egy esztendeje esztergál. Egyszerűbb feladatot kell neki adni. Ahhoz kell a művezető tudománya, hogy mindenkit olyan művelet elvégzésével bízzon meg, amelyet biztosan meg tud csinálni. — Az a jó, ha egy hónappal korábban mindenkinek meg tudom mondani a soron következő feladatát. Akkor nyugalom van, kiegyensúlyozott tempóban dolgozunk. Meglehetősen sikeresen ösztönzi a munkásokat. hogy tudják: ha a termelési főosztály által meghatározott havi programokat teljesítjük, mindenki kap hatszáz forintot az év végén. A két szocialista brigád, amelyik egymással verseng a műhelyben, szintén sokat tesz a tervek teljesítéséért. A művezetők helyzete a termelésben máig sincs megnyugtatóan tisztázva, ök azok az emberek. akiknek öscze kell hangolniuk a vezetők elképzeléseit a gyakorlati munkával. Nem egy intézkedés végrehajtásánál magukra maradnak. Ilyenkor nagy segítség, ha jó munkásközösség van a kezük alatt. — Bármilyen nehéz helyzet állhat elő, ha a munkásokkal jó az összhang, nincs mitől tartani. Persze, ha egy művezető kiabál az emberei-1 vei, annak nincs sikere. Nem mondom, engem is kihoz a sodromból, ha valaki az egyéni érdekeit a közösség kárára alkarja érvényesíteni, vagy nem érzékeli, hogy hol szorít a cipő. Haragnak azonban nincs helye a műhelyben. Mert úgy nem lehet közösen dolgozni. Persze mindenkinek adódhat a magánéletében váratlan baj; Ilyenkor a művezetőnek kötelessége megértést tanúsítani. És az a szerencsés, ha a munkás is megérzi, hol segíthet a közösségnek. — És »fölfelé« milyen a kapcsolata? — Fiatal, rugalmas a gárda. A termelésben sok akadályt okozna, ha mindig a papírhoz ragaszkodnánk. Erre valamennyien rájöttek, s egymás között bürokráciamentesen, gyorsan intézkedünk. Gombos Jolán i Időtartalék T íz éve vagy több is annál, amikor szenvedélyes vitám támadt egy járási művelődésügyi osztályvezetővel. Voltaképpen megegyezett a véleményünk, csakhogy én hittem a változtatás lehetőségében, ö meg azt hajtogatta: kilátástalan a helyzet. Biztattam: »Állj a sarkadra, elvégre vezető vagyI« ö meg így replikázott: »Mi vagyok én? Vezető? Tudod mi vagyok én? Egy dróton rángatott ...« Áz utolsó szó nem bírná a nyomdafestéket, de azért megjegyeztem magamnak. Mi tagadás: álláspontjának igazságtartalmát néha a saját bőrömön és másokén is érzem. Ez az epizód azonban csak bevezetőnek jó. Kiderül ugyanis, hogy minél több vezetéselméleti szakkönyvet olvasok el, vagy a vezetés technikájából, lélektanából »készülök«, annál jobban rá kell döbbennem: bennem, bennünk van a hiba. S ahogy mondani szokás: a körülményekben. Az viszont szentigaz: bármilyen beosztású vezetőt kérdezek, panaszkodik. >-Nincs időm. Nem érek rá. Már azt sem tudom, hol a fejem. Meghalni sincs időm, öregem! A túlterhelés már-már elviselhetetlen. Tizenhatórázom naponta. Meddig bírja ezt az ember? Meddig bírja infarktus nélkül???« A »visszatérő dallamsor« enyhén szólva elgondolkoztatja az embert. Igaz lehet? De hiszen sokan mondják. Csak divatos panaszkodásnak minősíthetők e szavak? De hiszen évtizedek óta hallom. Bennem ez a kérdés munkál : Tudunk mi egyáltalán vezetni...? Kérem, ne értsék félre a kérdést; persze, hogy tudunk. De nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem tudnánk jobban, okosabban, észszerűbben. A vezetők időtartalékairól szeretnék elmondani egyet és mást. Személyes beszélgetések, jó néhány hazai és külföldi szakkönyv, általános tapasztalat birtokában, és nem lehet vitás: a jobbítás szándéka késztet erre. Indításként íme egy sommás megállapítás: Magyarországon nem tudjuk pontosan megmondani, hogy mit követelünk a vezetőktől; mihez van joguk, eszköztáruk, és miben áll — a leggyakrabban megfogalmazott — felelősségük, amit azután rendre nem kérünk számon tőlük. Mi az egyes vezetői munkakörökben dolgozó emberek feladata, munkaköre, hatásköre, felelőssége? Nem akarom elaprózni a témát, mégis elmondom: a napokban átböngésztem jó néhány munkaleöri leírást. Ezek pontosak. Csakhogy: mindegyik végére oldabiggyesztették: »...és amivel a testület, a felsőbb vezető (stb.) megbízza. És ezzel a fél mondattal voltaképpen semlegesítették az egész munlcaköri leírási. Kitetszik ez abból, hogy rendre mást csinálnak az emberek, mint ami a kötelességük; ugrálnak, kapkodnak, »tűzoltómunkára« vállalkoztatják őket, s csak azt nem teszik (illetve elenyésző arányban), amit a szó nemes — politikai és gazdasági értelmében — vezetésnek hívunk... Meghökkentő? Nem á megállapítás döbbenti meg az embert, hanem a gyakorlat. Tessék csak megkérdezni például az üzemek művezetőit, műszakvezetöit. De inkább meggyőződni arról, hogy rendszerint mások helyett dolgoznak'. A felelősség az övék? Természetesen. És mások munkája? Az is. Hogy lehet így jól vezetni? Sehogy. Hiszen ök futkosnak anyagért, rajzért, szerszámért (amiről azután kiderül, hogy nem jó), de a karbantartásért is »imádkozniuk kell«. Pedig minden »funkcionális munkacsoport« megvan az üzemben a technológiától a diszpécserszolgálatig, a gyártóeszköz-gazdálkodástól az anyagbeszerzésig. Ki hangolja össze ezeket? Miért kell »két lépcsővel lejjebb« dolgoznia a művezetőnek? Vagy azért, mert képtelen a saját színterén tevékenykedni, vagy azért, mert nem hagyják; miután más emberek nem látják el a saját feladatukat. A számonkérés azonban rajta csattan. így nem lehet vezetni... B eszéltem egy felkészült közgazdásszal, aki azt mondta: »A munkaerőhiány, a vezetői túlterheltség álprobléma nálunk. Álprobléma azért, mert nem az objektív helyzet idézi elő. Hiszen a munkahelyen csaknem 40 százalékos munkaerőtartalék (vagy munkanélküliség) van! Nemde a vezetői időtartalék feltárásával kellene kezdeni a rendteremtést?« Azt hiszem, igaza van. A munka természetesen a kiválasztással, azaz a káderpolitikával kezdődne, de ezt hogyjuk most. Külön — és hosszú távú — sorozatot érdemelne. Arról viszont kell beszélni: ha értelme, haszna van a munkaidő-, a munkanap-fényképezésnek, _ akkor még forradalmibb hatása lehetne a vezetők »önfényképezésének«, hogy megtudják végre, tisztán lássák, mivel töltik az idejüket, s mennyire nem arra fordítják a nagyobbik részét, ami a feladatuk, önhibájukból? A társadalom jelenlegi követelményrendszere szerint? Is, is. Olvastam egy fölmérést, amelyből az derült ki, hogy a vezetők munkaideje tíz—tizenkét óra. Ez még akkor is elfogadhatatlan, ha ezt az időt »a vezetésre«, feladatuk ellátására fordítanák. Valljuk be azonban: sok vezető még nem, ismeri az ésszerű időbeosztás fogalmát, rosszul gazdálkodik az idejével. Nemcsak azért, mert nem foglalkoztatja ez a gondolat, hanem azért is, mert ilyen az általános társadalmi hatás, néha a »követelmény« is. A szocialista országokban persze nem állunk egyedül ezzel a gonddal. Olvastam például Zbigniew Pietrasinski A vezetés pszichológiája című könyvét, amelyből hétköznapi gyakorlatunkkal egyezően ugyancsak kitűnik: az időhiány legfőbb oka az, hogy a vezető nem összpontosít legfontosabb feladataira, a tervezésre, a szervezésre és ellenőrzésre (hozzáteszem: a gondolkodásra!), hanem elaprózza magát. Érdemes volna munkahelyenként vizsgálni, hogy ezt az elaprózottságot mi idézi elő. Képességhiány? Akkor hibás a kiválasztás. Felsőbb igény? Akkor ott rossz a kiválasztás. A demokratizmus fórumainak, követelményének félreértelmezése? Akkor segíteni kell ezen. Az emberközelség jogos igényének elhibázott módszerválssztása? Akkor ezt kell felülbírálni. Egy bizonyos: egy kissé a vezetők munkájának elaprózottsága jellemzi életünket, s ez még akkor is hiba? ha a munkások, a beosztottak azokat a vezetőket tartják jóknak, emberségeseknek, közéjük valóknak, akik közvetlenül az ő munkájukat végzik — néha helyettük — mondjuk igazgatóként, a főmérnök vagy a művezető szintjén. Hadd mondjak erre egy példát. Ismertem egy olyan főmérnököt, akit nagyon szerettek a munkások. Kutattam az okát. Kiderült, hogy ez a rokonszenves fiatalember igyekezett megtanulni minden munkafogást. Nem bűn! Népszerűségét annak köszönhette, hogy a műhelycsarnokban járva ledobta a zakót, feltúrté az ingujját, odaállt a géphez, és megmutatta az esztergályosnak, a lakatosnak, hogyan kell csinálni. »Ez igen, ez közénk való" — mondták az emberek. Igazuk volt. De az már nem bizonyos, hogy főmérnöknek való. Népszerű lehet. Jó szakmunkás, brigád- vezető, talán még művezető is. A főmérnöknek azonban a szakma elméleti összefüggéseit kell jól ismernie; s egyszerűen szólva: más a dolga, nem az esziergálás. Kíváncsi lettem, vajon az ő beosztottjai, az utána következők megtudnák-e mutatni, hogy mit hogyan? Azaz tisztességgel ellátják-e a feladatukat, alkalmasak-e rá, s ahogy mondani szokás: föl tudnak-e nézni szakmai felkészültségükre az emberek ...? M i a követelmény napjainkban? A vezetés színvonalának további javítása, a vezetők idöiartalékainak feltárása — többek között. Sajnálom, hogy a hasáb végére értem. Fogadják el hát azt a javaslatot, hogy egy hét múlva folytatjuk ezt a gondolatsort. Elvégre életünk, fejlődésünk egyik kulcskérdéséről, szinte meghatározó tényezőjéről, a vezetésről van szóJávori liefe
