Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
Kati néni éle SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Az együttes: a kép Jobb szélén Kall néni és Ilyen lehetett az egykori vasárnap tál alá kukoricát, szénát raktunk. A sót, kukoricát, szénát marhák elejbe, tyúkok elejbe szórtuk másnap. Ez volt ennek a rendje. Ismerősöket veszünk sorra. Lidi nénit, aki majdnem szemközt lakott. Ö már a temetődomb lakója, özvegy Csapó Józsefnét emlegetjük, meg Szabó Józsefet, aki szép fejfákat tudott faragni. Beteg, kórházban fekszik. A faragott fejfákról vallásbéli dolgokra terelődik a szó. — Ebben a faluban békésen megfértek egymás mellett katolikusok, reformátusok. Ellenségeskedés nem volt. Nem is lehetett. Hiszen például az én családomban is: apám református, anyám katolikus volt. A fiúk az apjuk, a lányok az anyjuk vallását vették fel. A híresszép templomot vesszük szóba, melynek aljában a falumúzeum házait építették meg olyan formábah, ahogy álltak más falvakban. Ősztől — úgy mondják: a múzeumi hónapban nyílik a skanzen — még több látogatója lesz a Nagypal Balao Nagyváti János derék ^asztalosmester festette, fakazettájú templombelsőnek is. 1787-ben utoljára a saját nevét pingálta oda, de előtte a lelkét a virágmintákba ... De vissza ide, az Árpád utcai kis házba, melynek kiskertjében a kútra téved az idegen pillantása. Jellemző ez is: mintha szomjas idegent várnának. 1966-ban költöztek be .Kati néniék á lányával — kettő van —, s rá két évre meghalt az ura, Kiss István. Ilyen az élet. Meg ilyen is: a kedves dédunoka-meny ott sürög-forog körülöttünk, fényképeket mutat a férjéről, aki a katonaidejét tölti. Nemzedékek élnek egy fedél alatt ebben a házban. Mint régen, amikor még a zsúpos házak divatját mutatta a falu. Hej, de sokszor égett a tető! Hát azok a zsúpos házak! Az első szobát lakták. Kamra meg füstös konyha volt a ház további két helyisége. Szabad pitarról nyíltak az ajtók. Kati néniéknél volt egy kis nyári konyha is. Kemencében sült a kenyér. Mert akkoriban mindenki maga sütötte a kenyerét. Szó ami szó: ma már a kripták is jobban mutatják a módot, mint azok a régi házak. Mert — így mondja Kati nénénk — parádéznak a kriptákkal manapság már errefelé is; megszűnik a faragott fejfa divatja, Kati néni nyolcvanhetedik évének tárgyal mellett a dédunoka lemezei: Carpenters, Koncz Zsuzsa, Osibissa. Kati néni még dalol.' Aztán készülni kell a próbára; főszereplő a Zselic együttesben. Nélkülözhetetlen ember. Ez a kis szennai öregasszony maga az élet. Leskó László párja. A nyár nyugalma Maga az élet i A Mint forrásból á Aszta víz, Ügy buggyan feű a népdal szennai Kati néni száján: Röpülj páva, röpülj nagy vízen körösztül, Vidd el levelemet vízen körösztül, Vidd el levelemet vármegye házára. Az én angyalomnak szabadulására. En elejbém terjesztik a fekete könyvet. Abból számlálják ki az én bűneimet. Nyisd ki rózsám, nyisd ki vármegye kapuját, Hadd vigyem be rajta szívem nagy bánatát. Benne vagyunk az éneklésben, mesélésben nagyon. Délután kezdtük, s lám nem vettük észre, hogy fekete subát borított ránk az este. Ezt a pávadalt csak ó tudja így, a bátyjától tanulta hajdanán. Muzsikás volt mindkét fivére. De ne vágjunk elébe annak, ami még előbb történt Kati néni. özvegy Kiss Istvánná életében. Nyolcvanhat év van mögötte, hosszú út, noha mindig ebben a faluban, Szennában élt Hogy milyen volt a Kapos- l-vár környéki, dennai erdészlakkal, Kisdennapusztával, mosai erdészlakkal, petőerdői cigányteleppel, Szendi-heggyel teljes településen az élet, nincs aki jobban tudná a Deák Katalinból lett Kiss IstváivnénáJ. Legföljebb a statisztikai adat bd kiegészítést: hétszáznyolcvan lakója volt a népszámláláskor ennek a községnek, melynek tengelyét az Árpád utca alkotja, ebből ágazik ki két ágra a többi utca. — Hát hogy volt, mint volt nyolcvan esztendővel ezelőtt, Kati néni, itt, Szennában? — Nem itt laktunk, ebben az Árpád utcai kis házban, hapern a faluvégen. Apám kanász volt, orozott. Sokon mentünk körösztül. Nem is jó azt így elősorjázni. Kepés aratók is voltunk. Jómódú pógároknál ; olyanoknál, akiknek húsz-huszonöt holdjuk volt. A kepé- zéshez három személy köllött: egy kaszás, egy marokszedő, egy kötöző. Minden tizedik kepe lett a mienk. így ment az. I — Mit ettek? — Szárazételeket. Keayérhez főtt tojást, kolbászt vagy sonkát. Evvel húztuk ki. Hosszú napok voltak azok. Hajnalban keltünk, későn nyugodtunk. Hogy otthon mi járta? Borsó és krumpliételek leggyakrabban. Paprikás krumpli, gulás, gánica. A gánica is krumpli- étel: megfőztük, liszttel bekevertük, kiszaggattuk, kanál zsírral kikevertük. Dödöllét is ettünk. Laktató ételeket. Bandákban jártunk Cseberkibe kukoricát törni. Kerekibe is. Más falvakból is voltak a bandában. Koplalón hó- najpszámban dolgoztunk. Két hónapig répát, kukoricát szedtünk. Birkaakol volt a szállás, szómán aludtunk. Azután jártam erdőre csemetét rakni, meg kőműves mellé nyolcvan fillérért. Sokat dolgoztam. Hat osztályt jártam, de már közben is menni köllött. Utána meg nagyon is! — Hova lett a gyerekkora? — Azért volt az is. Vasárnaponként mi, lányok, összegyülekeztünk az utcánkban. Ugye, akkor még az alsó faluban laktunk, a pusztán. Összegyülekeztünk, karikózlunk. Li- tyáztunk, játszottunk. Ez volt a játék akkor, a lityázás. De amikor imádságra harangoztak este, haza köllött menni a lánynak. Mintha puskavégre vettek volna bennünket, úgy szaladtunk. Nem ám, mint most a maiak! Kati néni, apró szennai öregasszony, mosolyog. Keskeny, mégis nevetős szeme szikrákat csillan. Arça ráncai, vonalai is engedelmeskednek a mosolynak. Körülöttünk feldereng a szoba itt, az Árpád utca 31-es házát ban. A barna fényképek, melyeken Kati néni még fiatal, s mellette egy jóképű férfi. — A nagylánynak milyen jogai voltak, Kati mama? — Joga, az nem volt. De könnyebbségei voltak az ünnepek. Potáztunk a „Réten, réten a szennai réten ..Almát dobáltunk egymásnak. A legények, ha tehették, elkapták azt. A gyerekek pikóztak: ki köllött találni, ki ütött a másik fenekére. Azután ugye, ott volt a kútbaeső játék. Az abból állt, hogy egy gyerek leült a székre. — Fordulj, bóha! — Nem fordulok! — Meddig? — Keddig. — Mit vársz? — Csolkot. — Kitől? — A Mariskától. Na, megkapta. Akkor a lány maradt bent a körben, a széken. — Nem unták meg? — Amíg sorba nem járt a kérdezősdi, addig nem. Emlékek buknak föl a feledésből. A májusfáról kérdezem. A kocsma előtt mindig volt, szép lányok portája előtt mindig volt. Üveget kötöttek a tetejébe, volt aki babát. De — Kati néni emlékezete szerint — nem szokták kitáncolni a fát. — Miben jártak a szennaiak? — Akkoriban úgy volt, hogy a kicsiket is szerették úgy öltöztetni, mint a nagyokat. Kedvükre a kicsiknek. Kerek ruhát hordtak a lányok. Ezervirágúnak is nevezték. Apró piros, zöld, fekete rózsák nyíltak rajta, Két- ujjnyi parasztsága volt, arra sallangokat lehetett varrni. A kötény csak egy kicsi. Horgolt harisnya feszült a lábon. Feje nem volt, csak a cipőszárba húztuk. Alatta egy másik feszült tél- időben. Nyáron kurta ujjú, télen hosszú ujjú réklibe öltözött a szennai lány. Az öregasszonyok csípőig érő bajkót vettek magukra télen. Jó, bolyhos kis bunda volt, persze ki gyöngyözve szépen. Híres még ma is a szennai konty. Lányom, vedd csak elő! Ügy. Látja? Télen-nyá. ron, éjjel-nappal viseltük, mint a királyné a koronáját, özvegy Istvánji Jánosné még mindig meg tudja készíteni. A rödős csipkét a drótra varr ja. Rózsa is köll. Három sor fehér után piros. Aranyozott búzakalász van rajta, szent- györgyvirág, nefelejcs, Szegfű. Forró víz a teknyőbe, azt letakarni. Gyors melegre köll tartani a kontyot, úgy kapja meg a formáját. — Muzsikás ünnepek voltak-e? — Búcsúkor. Ebből kettő is van Szennában. Az iskolaavatás emlékére meg az úrnapi. A mulatság mindig a kocsmánál volt. Na, az én két bátyám muzsikás legényként vett részt ebben mindig. Az egyik sípos, a másik kontorás volt, hegedűvel. Azok nagyon sok nótát tudtak. Szüreti bál is volt, a Szendi- he|yból is jöttek legények. Akkor aztán verekedtek. Az olaj-hegyiek legtöbbször. Olajütő lehetett ott, azért hívták Olaj-hegynefk. — Kati néni a szennai táncokat továbbadta a maiaknak. A bálokban csak ezeket táncolták? — Én már nyolcéves koromban tudtam a táncokat. Járt ide városi tánctanár is. Eljártuk az ugróstáncot, a karikást meg a verbun- kot. Aztán jöhetett a polka, a lassú csárdás, a gyors, a valcer, a cepedli meg a többi, sorba. Akkor már volt kedv is hozzá: az első háború után kaptunk nyolc hold leadott földet, később lett ebből tizenkettő. Igaz: szerteszét. Mcgemlegetem én azokat a mósai aratásokat! KemenceíoiTóság volt, ebédnél csak piheg- tünk a nagy diófa alatt, ami ott állt a tábla közepén. A Nagyerdőben, a Pótléki dűlőben, a Förtösön, Derék-hegyen, Károssán volt még a mi földünk, mondom, jó messzire egymástól. — A legénnyel mikor ismerkedett? — Tizenöt éves voltam. A bátyáim ismertettek össze Kiss Istvánnal. Árvagyerek volt szegény feje. Az apja elhalt, akkor az anyja Somból ide költözött egy. gazdához. Amikor ő is meghalt, az uram olyan egyedül maradt, Templombelsö mint az éjfél utáni első óra. Három évig udvarolt nekem. Közben elvitték katonának; a jegyző azt mondta az apámnak: ne engedjen addig hozzá, amíg az obsitot. meg nem kapja. Az uram végigszolgálta a háborút, még olyan vidéken is járt, ahol a nők kendőt hordanak az arcuk előtt. Ha a papucs orra ki-* felé állt az ajtóban, férfi nem léphetett be, olyan egy vidék volt az. Hát meg köllött várnom, amíg leszerel. Addig szinte nem is láttuk egymást. — Hogyan készítették föl a lányt a házasságra? • — Alsóneművel, ágyneművel, bútorral. A ruhanemű megkészült a háznál. A szövést csak a háború után hagytuk abba. Összel-té- len fontunk, tavasszal szőttünk. Nyáron nem értünk rá. Többeken összejöttünk erre a munkára. Volt így máskor is. A jágernál ku- koricafosztásra, a pógároknál tollfosztásra. Ment a mese a legényről, aki rosszul járt, hogy fogadott a pajtásaival: el meri hozni, vissza is viszi az egyik keresztet a temetőből, Mert, amikor visszavitte, a kötényét is odaszúrta, s a rémülettől holttá vált, hogy megfogták a szellemek. Akkoriban melleskötényt viseltek a férfiak. — Hogyan zajlott le a lánykérés? — Volt a keszkenyőadás. Amikor megkérették a lányt, az keszkenyőt adott. A legény meg pénzt. Egyezkedtek menynyi pénzt köll adniuk? Úgy kétszáz forin. tót, háromszázat. A lány adta a gatyát, inget. Húsz-huszonöt párt is. A cipőt, ruhát a vőlegény szülei. Na, a lakodalom. Mulatságból még temetést is szokott rendezni ott ennek a Baka Esztinek az apja. A testvérem, az meg en nagy gazember volt, az meg öntött. Imádkozott a betegre, meg is mosdatta. Mint a javasasszonyok. :— Jártak javasasszonyhoz? ■—• Jártunk. Anyám testvére öntőasszony volt, Töröcskén lakott. Kártyát is tudott vetni. Az kihozta a jót, rosszat Katona, boszorkány, szerencse, mind rajta van a harminckét lapon. Jártunk Bajomba, Lábodra, Buzsákra a tudó asszonyokhoz jósoltatni. Gyalog mentünk még a viszlói tanítóhoz is. Hárman mentünk, akiknek a férje vagy a fia odamaradt a háborúban. Mondta: visszajönnek. Hazudott! Most egy pillanatra csönd lesz a házban. Másra, vidámabb témára kell terelnünk a szót ismét. — Maszkázás volt-e Szennában? — Hamvazó szerdán. A lányok nadrágot húztak, bekötötték az arcukat, úgy mentek a kocsmába. A gyerekek meg utánuk. Aztán, amikor a lányok bementek valamelyikükhöz, hogy levetkőzzenek, akkor a legények hegyibük rontottak. De nemcsak ilyen ünnepek voltak. Békeidőkben a gyerekek minden karácsony este járták a falut. Csöngőztek, dur- rogattak. Köszöntötték a karácsonyt. A karácsonyi asztalra szentestén fehér abrosz került, sót tettünk rá meg kaszakövet. Az asz-