Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-14 / 138. szám

I A déli part gondjai Kinek érdeke a száliítán? Kiépítetlen utcák, túlzsúfolt csatornák Kevesebb áru érkezik a hétvégeken A Balaton-parton egyre na­gyobb gond a közlekedés fel­tételednek biztosítása, a szennyvíz és csapadék elveze­tése. A sokasodó gondok ma­gyarázzák, azt, hogy a megye vezető testületiéinek napirend­jén gyakran szerepel a csator­názás, a szennyvíztisztítás és a parti települések belső út­hálózatának kiépítésével kap­csolatos gond. A szennyvízelvezetés és -tisz­títás végleges megoldása, a csapadékcsatorna-hálózat ki­építése az előfeltétele a haté­kony vízminőségvédeiemnek. Hol tartunk ma? A megyei ta­nács végrehajtó bizottsága el­ismerve a csatornázás és a szennyvíztisztítás fejlesztésé­vel kapcsolatos erőfeszítéseket, többször is hangsúlyozta, hogy végleges megoldást csak a re­gionális rendszer kiépí­tése jelent Ez azonban a hatodik ötéves terv programja lesz. Az ötödik ötéves tervben az Országos Vízügyi Hivatal, a Balatoni Tárcaközi Bizottság, valamint a tanácsok pénzének felhasz­nálásával, illetve társulati be­ruházásként növelik a siófoki, a földvári, a leilei és a fonyó- di tisztítóművek teljesítmé­nyét. A kiemelt üdülőközpon­tokban és ott, ahol több szin­tes üdülők épülnek, bővítik a csatornahálózatot. A balatoni központi fejlesztési alap fel- használásával, illetve a taná­csok beruházásaként Siófokon az Arany- és Ezüstparton, va­lamint Zamándiban csatornát építenek. A balatonsaemesi Hullám, valamint a leilei Vad­virág kemping csatornahálóza­tát is kiépítik. A megyei ta­nács végrehajtó bizottságának te-napi ülésén arról is szó volt, hogy Ordacsehi térségében megkezdődik egy regionális szennyvíztisztító-telep építé­se. A Balaton e*é® partjának másik gocndjst, a iáépített bel­ső úthálózat hiánya ugyancsak hálózat — állapította meg a testület — elégtelen fejleszté­si lehetőségek miatt elmarad a más területeken tapasztalt fejlődéstől. A telkek parcellá­zásával, az új utcák nyitásá­val az úthálózat is jelentősen nőtt a Balaton-parton. Fenn­tartásuk és kiépítésük — a 7-es főközlekedési utat kivéve — tanácsi feladat. A tanács viszont csak azt tudja megol­dani, amihez pénze van. A jelenlegi helyzet szemlél­tetésére érdemes néhány szá­mot idézni: a déli parton 136 kilométerrel nőtt az Utcák hossza. Balatonmoárián jelen­leg csak az utak 5 százaléka kiépített Igaz, hogy Balaton- földváron az utcák fele köve­zett már, de Siófokon — ahol Budapest után a legnagyobb az idegenforgalom — az utak egyharmada nincs még kiépít­ve. Az is igaz, hogy az egyes területeken megvalósított fej­lesztést nem mindig hangol­ják össze kellően. Az elmara­dásnak azonban nem ez az alapvető oka, hanem az anya­giak hiánya. A jelenlegi álla­potok megváltoztatása csak akkor várható, ha a regionális víz- és szennyvízelvezetéshez hasonló program készül — megfelelő anyagi fedezettel — az egész partra. A legfontosabb feladatnak most az északi tehermentesí­tő út megépítését tartják. Ez az út a vasút és a part kö­zötti területek forgalmát gyűjti és vezeti majd le Ba- Latonszahaditól egészen Ke­resztárig. Megépítésétől vár­ható, hogy valamelyest csök­ken a 7-es főközlekedési út zsúfoltsága. A végrehajtó bi­zottság fontossági sorrendet is felállított. Kívánatosnak tar­totta, hogy a legfontosabb gyűjtő- és összekötő utak épí­tése előzze meg a kevésbé fontosak kiépítését. A gyűjtő- utaikkal együtt a csapadékvíz­elvezető rendszert is meg kell építeni. A Kaposvárra érkező nyersanyagok, késztermékek, kereskedelmi cikkek jelentős része vasúton jut el a város­ba. Mivel a MÁV folyamato­san üzemel, nyilvánvaló, hogy a termékek bizonyos hánya­da szombaton és vasárnap ér­kezik: vagyis olyankor, ami­kor a gyárakban és üzemek­ben szünetel a munka. A vasút és a népgazdaság ér­deke egyaránt az, hogy a te­hervagonok minél hamarabb visszakerüljenek a forgalom­ba, tehát a lehető legrövi­debb legyen a kocsik állás­ideje. Vajon szem előtt tart­ják-e ezt az érintett válla­latok? Erről érdeklődtünk a kaposvári vasútállomáson. — Nincs különösebb fenn­akadás a hét végén érkező áruk szállításában — tájékoz­tatott Kézdi László kereske­delmi főnök.' — A . szállítási csúcs szerdán és csütörtökön tetőzik. Ezeken a napokon átlagosan hatvan-hetven va­gont raknak ki. Szombatra, vasárnapra körülbelül a fe­lére csökken ez a szám. A rendszeresen a MÁV-val szál­líttató vállalatok betartják a megállapodást: azonnal neki­látnak az érkezett tehervago­nok kirakásához. A gyors, összehangolt munkát nagy­mértékben könnyíti, hogy ezek az üzemek szerződéses viszonyban állnak a Volán­nal, s fuvarjaik nagy részét rajta keresztül bonyolítják le. Természetesen a fordítottja is áll: a Volán azokat a válla­latokat részesíti előnyben, amelyekkel szerződést kötött. Azoknál az építőipari és egyéb vállalatoknál, amelyek­nél szombaton és vasárnap szünetel a munka, megszer­vezték az ügyeleti rendszert. Tehergépkocsi és rakodóbrigád áfl készenlétben, hogy a ter­ven felül vagy a váratlanul beérkező anyagokat elszállít­hassák. Hasonlóképpen bizto­sították az áru fogadását az iparvágánnyal rendelkező üzemek is. Ez alól talán csak az idény jelleggel üzemelő gyárak kivételek. Ilyen pél­dául a cukorgyár vagy a ga- bonaíorgalmi vállalat. Ezek a kampány idejét leszámít­va csökkentett létszámmal üzemelnék, az egész évben mivel a csúcsidőben amúgy is éjjel-nappal helyt kell áll­nia. Így a vezetők is kényte­lenek erre az időszakra össz­pontosítani a rendelkezésre álló munkaerőt. Az indokolatlanul hosszú kocsiállás egyik oka egyéb­ként éppen ebben lelhető. A kaposvári vasútállomás sta­tisztikája a többi megyéhez viszonyítva nem rossz — száz vagon közül csak tizen­négyet raktak 4ji késve — ám ennek nyolcvan százaléka a hét végére esett. A munká­sok csak hosszas rábeszélés után voltak hajlandók vállal­ni egy-egy vasárnapi műsza­kot. Nem csábító ma már à kétszeresen fizetett órabér sem; sokkal inkább igényt tartanak a hét végi szabad időre. A másik ok az alacsony vasúti díjszabásban rejlik. Az első 24 órában egy vagon ál­lása után óránként huszon­négy forint kötbért kell fizet­ni a szállíttatónak. Igaz, hogy a második napon ez az ösz- szeg óránként száz, a harma­dikon pedig kétszáz forintra emelkedik, de ilyen hosszú állásidő ritkán fordul elő. Ez­zel szemben egy 5 tonnás te­hergépkocsi egyórai önköltsé­ge —r beleszámítva a két ra­kodómunkás bérét is — két­száznegyven forintra rúg. Ért­hető tehát, hogy egy olyan vállalat, amelyik nem fuva­roztat nagy mennyiséget, és esetenként csak egy-két' va- gonnyi darabáru érkezésére számít a hét végén, nem tö­rekszik az elszállításra, inkább hétfőig a vasúton várakoztat­ja. Hiseen a készenlétbe állí­tott gépkocsin kívül még né­hány raktárost is be kelle­ne rendelnie túlmunkára, aki átveszi a beérkező iparcikke­ket. Ez pedig újabb költsé­get és újabb gondot jelentene. A MÁV természetesen arra törekszik, hogy vagonjai mi­nél előbb visszakerüljenek a forgalomba. A vállalatok lehetőségeikhez mérten segí­tik ebben, néhány kivételével amelyeknek jelenleg még •nem éri meg«,. Talán nem ördöngösség olyan megoldást találni, hogy — képletesen szólva — a kecske is jóllak­téma volt a vb-ülésen. Az út­Eltolódhat az aratás 7—10 napos „késésben ” vannak a növények Az állandó esőzéseit nyo­mán országszerte szépen fej­lődnek a kalászos gabonák, bár a mezőgazdászok szerint most már jól jönne a szára­zabb, napsütéses időjárás. A növények mintegy 7—10 na­pos »-késésben-« vannak, arra kell számítani, hogy az aratá­si idő egy héttel később kez­dődik majd. Kisebb gondot okoz, hogy a hét végi viharok sokfelé megdöntötték az árpát és a búzát, s ezeket a táblákat különös gonddal kell majd le­aratni. Ennek figyelembevéte­lével készül az aratás menet­rendje. Országszerte nagy erővel dolgoznak a zöldtakarmányok betakarításán. A lucernát ynár lekaszálták, és most arra vár­nak, hogy újra sarjadjon a növényzet; három-négy hét múlva újabb lucernabetakarí­tásra kerülhet sor. Ez a fon­tos takarmánynövény most jól fejlődik, a kaszálás után erő­teljesen növekszik, amire an­nál inkább szükség van, mert az először betakarított nö­kellett védekezni, de nagy munkát ad a szőlő megóvása is. dolgozó munkásgárda viszont nem szívesen vállalja a szomhat-vasá mapi munkát, jón és a káposzta is meg­maradjon. É. J. À gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Termelőszövetkezet­nek sok olyan gépe van, ame­lyiknek az ára meghaladja az egymillió forintot. A bonyo­lult és nagyon értékes gépek műszaki irányítása, karban­tartása és üzemeltetése már gépészmérnököt kíván. A ma­gas szintű munka eredménye­képpen lehetővé vált olyan géprendszerek és üzemi rend­szerek kialakítása, amilyenek­re korábban megfelelő szak­tudás híján gondolni sem le­hetett. Képünkön: Aprómagve­tésre készülnek a fotocellás vetőgéppel. vényzet ugyan közepes ter­mést adott, viszont az állandó esőzések miatt a minőség nem mindenütt megfeleld. A zöldség- és gyümölcsker­tekben a növényzet szintén jól fejlődött, viszont ugyan­ién kedvező körülmények ázott fejlődhettek a gyomok s, ezért országszerte nagy erő­vel dolgozik a növényvédelem. A párás, nedves Időjárás a nö­vényi fertőzéseknek is kedvez, az almáskertekben például már sokfele tíz alkalommal M ármint a végrehajtók előtti E szokatlan indítást ne tessék félreérteni. Jól tudom — sajnos éltem már abban a korban —, amikor gyűlölet és megvetés ta­padt a végrehajtó fogalmához, azaz ahhoz a társadalmi va­lósághoz, amelyet átkos tevékenysége folytán a végrehajtó képviselt — többek között. Szerencsére ma már alig jut eszünkbe; s joggal büszkélkedünk, hiszen fiataljainknak fogalmuk sincs arról: mennyi gyötrelmet és kétségbeesést, kilátástalanságot és megvetést hordozott a végrehajtó. Ne is beszéljünk róla. A fogalom értelme — értéke ' ugyanis hom­lokegyenest az ellenkezőjére változott. Vannak persze pénz- beszedőki hatósági emberek ma is, egy gyökerében humanis­ta, megértő társadalom képviseletében. Úgy tudom, kevés dolguk akad; ma az emberek többsége tudja ez irányú kö­telességét. A végrehajtók — akikről ma beszélek — azok az emberek, azok a kisebb-nagyobb csoportok, akik társadalmi törekvéseinket értve és magukénak vallva mindannyiunkért hajtják végre; közösen formált elképzeléseinket. Kalapot előttük. Azokról van tehát szó, akik magabiztosan és fegyel­mezetten végzik mindennapi munkájukat; nem keresik a kibúvót, hanem tiszta szándékkal cselekszenek képességeik szerint — önmagukért, családjukért, mindannyiunkért. Azokról, akik valóban szolgálatnak tekintik a vezetést; akik végrehajtják és végrehajtatják a testületek döntéseit, akik nem magyarázkodnak harmincegynéhány év múltán is min­den bajunkat visszavezetve a múltra; akik nem formális kö­telezettséget, hanem a közösségi bölcsesség hatását, értékét látják a demokratizmus megvalósításában. Egyszóval: kala­pot a végrehajtók előtt. Dagályosnak és öncélúnak tarthatnák „eszmefuttatáso­mat”, ha nem tudnák, hogy a politika, a gazdaság, a kultúra és a társadalmi lét minden színterén a végrehajtás került előtérbe. Elég ehhez emlékeztetni a Központi Bizottság leg­utóbbi ülésére és állásfoglalására. Gondolom, nem minősí­tik „szentségtörésnek”, ha hozzáteszem: nem a végrehajtás került volna a középpontba, ha eddig ott lett volna; nem er­re összpontosítanánk minden figyelmünket, ha eddig is ezt tettük volna. És ez úgy is, akkor is igaz, ha feltartóztatha­tatlanul fejlődött a társadalom, ha sikereinkre figyel a vi­lág, s mi idehaza — valljuk meg őszintén — gondjaink, hi­báink ellenére is egyre jobbon élünk. Éppen ezért kell kala­pot emelnünk a végrehajtók előtt, akik őszinte hittel, tett­vágytól indíttatva naponta és becsülettel megteszik a ma­gukét. A végrehajtás napjainkban progresszív erővé, neme\ fo­galommá, a tettvágytól fűtött képviselet kifejezővé vált. Hogy mit és kiket képviselnek a végrehajtók, nem kell mon­danom. Hogy müven és kiken néznek át fölényes pillantással a „nem végrehajtók” — ezt is tudjuk. A végrehajtás cselek­vést, odaadást jelent; a szándék, a terv, a program, a rendel­kezés, a törvény valóra váltását; munkát becsületesen, tette­ket. Miért mondtam az előbb, hogy gyökeresen megváltozott a végrehajtó fogalmának értelme-értéke? Azért, mert ma­napság a „nem végrehajtókat” illetheti elmarasztalás, rosz- szabb esetben megvetés és gyűlölet. '(Ámbár ez utóbbi fogal­mak szerencsére hiányoznak közéleti szótárunkból.) Itt az ideje, hogy ők is hallgassanak a jó szóra, hogy változtassa­nak korábbi kényelmes felfogásukon. Terveinket ugyanis csak valamennyi ember egységes cselekvésével valósíthatjuk meg. Nagy kár, hogy sokan vannak még, akik sohasem vi­tatták, egyet is értettek céljainkkal, csak éppen nekik ne kelljen tenniük semmit. Sokszor csak felületesen, félvállról kezelve, elkényelmesedett, elhízott aggyal gondolják végig társadalmi valóságunkat, őket kell közelebb hozni, őket kell figyelmeztetni a végrehajtók s a ma még „kívülállók” fele­lősségére ... 9 Á ltalánosnak tetsző szavak — már hallom a vádat. De bizonyára tudja az olvasó, hogy mérhetetlen tapasz­talat halmozódik mögöttük. És nem is valamiféle kü­lönleges adottság révén. Ügy tudom, megjegyzésem egybe­esik a tisztességesen dolgozó, munkájukért felelősséget vál­laló emberek sokaságának véleményével. Észrevették-e pél­dául azt a közéleti változást, hogy az utóbbi időben megsok- kasodott a különböző szervek, vállalatok, intézmények elszá­moltatása? Nem „beszámoltatás” ez, a kettő között ugyanis lényeges különbség van. Amikor még egyszerűen csak be­számoltak a vállalatok, intézmények vezetői egy-egy testület előtt, akkor — lelkiismeretük szerint — azt mondtak, amit akartak, és rendszerint úgy, hogy lehetőleg jó színben tűn­jenek föl. Mondanivalójuk ma, már nem kerülheti el a va­lósággal való szembesítést! Mégis megtalálhatók a kibúvás lehetőségei. Személyes és mások tapasztalata alapján is elmondha­tom: az elszámoltatás körülményei között manapság túlságo­san gyakran szerepel ez a fogalom, hogy folyamat. Mit fejez ki? Eredményre vezető változások, események egységes és folytonos, összefüggő sorát. Azaz, ha például azt mondom : „az ifjúság szocialista szellemű nevelése”, ez nem egy-két hónapra, egy évre szánt feladat, hanem folyamat. Csakhogy a folyamatnak vannak állomásai! S ha ma kérdezzük, hogy mi a tapasztalat, akkor semmiképp sem válasz az, hogy „nincs különösebb gondunk, egyébként is folyamatról van szó”. Kitérő ez a válasz, a konkrét helyzetelemzés elől. Ilyen­kor nem tudom becsülni a „végrehajtót”. Tervfegyelem? Folyamat. Üzemszervezés? Folyamat. Takarékosság? Folya­mat. Minőségi követelmények? Folyamat. Munkafegyelem? Folyamat. A gazdaságtalan termékek megszüntetése? Folya­mat. Igaz. Csakhogy így az isten se tudja meg, hol tartunk. Szó sincs arról, hogy valamiféle katasztrófa előtt állnánk. Az ország mai ipari termékeinek 80 százalékát például ezután is termelni fogjuk. De képtelenek vagyunk „megtalálni” azt a húsz százalékot, amelyet nem érdemes, nem szabad .továbbra is termelni. Azért keressük hiába, mert egyéni érdekek, presztizsféltés és fegyelmezetlenség gátolja a tisztességes szándékot. Ügy gondolom, helyenként ilyen okokból van ba­junk a végrehajtókkal. Megvallom, sok más mellett két észrevétel különösen megragadott Kádár János debreceni beszédéből. Azért idé­zem föl ezeket, mert közvetlenül kapcsolódnak a mai monda­nivalóhoz. Idézek: „Olykor ugyan a szabad idő helyes eltöl­tése lép elő központi problémává, de úgy vélem, a munkaidő megfelelő eltöltésével is foglalkozni kell.” A párt első titká­rának figyelmet keltő másik észrevétele így hangzott: „Fon­tos feladat, hogy támogassuk a jobban dolgozó közössége­ket... de... a rosszul dolgozó közösségeket szerényebb mér­tékben vagy egyáltalán nem kellene támogatnunk... Ná­lunk azonban manapság az a természetes, hogy a gyengél­kedőket. is támogatjuk s ezért viszont a jól dolgozókat adóz­tatjuk. még. Sokszor még a kezdeményezéstől is elvesszük az élenjárók kedvét; a nem jól dolgozókat, a hátul kullogókat viszont szinte bölcsőben ringatjuk: hadd éldegéljenek — ahogy mondani szokták — o szocializmus mindent kibír ala­pon.” A zt hiszem, 5 is így gondolta: nem bír ki mindent, nem akar kibírni mindent, és nem kötelessége kibírni min­dent a szacializmusnak. A végrehajtók felelősségére, szolgálatvállalására hivatkozom; s a szocialista cél közelíté­se szempontjából ebben az országban, megyében minden gondolkodó, két kézzel munkálkodó ember végrehajtó. Rajtuk áll, bogy mikor, s meddig jutunk. Szeretnénk kala­pot emelni előttük.,. Ja veri Rőls f Milliós értékű gépek Kalapét előttük

Next

/
Thumbnails
Contents