Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-02 / 128. szám

> VISSZACSENGŐ INTELEM „Te csak ne akard...” Hogy mit ne akarj ? Hát megváltoztatni a világot. Tu­lajdoniképpen már magyaráz­ni sem kell ennek az inte­lemnek az értelmét. Ez az egyik változata az afféle jó tanácsnak, hogy hallgatni arany, beszélni ezüst, meg hogy ne szólj szám. nem fáj fejem. Anyanyelvűnk, bővel­kedik az ilyen és hasonló, jellemző kifejezésekben, leg­följebb a modern körülmé­nyeknek eleget téve egy ki­csit változtatni lehetne raj­tuk, hógy például hallgatni arany, bírálni ezüst, és ne szólj szám, nem ütnek a fe­jemre. Természetesen kétség nem fér hozzá, szembe kelj helyezkedni a lebeszélésnek, az elhallgattatásnak ezekkel a módszereivel, melyek nem­egyszer célozatosak. Nem le­het belenyugodni abba, hogy — ha már a szállóigéknél tar­tunk — ahogy esik, úgy puf­fan. Miért hozakodom elő ez­zel? Hiszen tudvalevőleg mi azon vagyunk, és neim is csak tegnap óta, hogy az emberek mondják el a véleményüket, észrevételeiket, javaslataikat, bátran és egyenesen említ­sék meg, ami nekik szemet szúr. Ez olyan kincs nálunk, amelyet nem nélkülözhetünk. S mégis, a legutóbbi időben egyre gyakrabban vissza- cseng a megjegyzés, amolyan »te csak ne akard megvál­toztatni a világot«-féle, amely akarva akaratlanul arra int, hogy némely intézményünk­nél, egyes üzemekben és ter­melőszövetkezetekben a veze­tők egyike-másika elvárja : a beosztott, a munkatárs te­gyen hangfogót a szájára. Visszacseng az intelem úgy is, hogy hétszer gondold meg, mielőtt valamiért az asztal­ra csapsz, barátom, jobb a békesség. De milyen, békesség? Az a békesség-e, amely be rf csak csörgedezzen tovább az élet. ahogy van, akár csigatempó­ban is, gyakran vérlázító hi­bákkal ? Vagy néha szükség van rá, hogy az ember igen­is vállalja a kellemetlenkedő, a »csendháborító« szerepét, még oly ügyekben is, amelyek tényleg nem korszakalkotóak, de nélkülük a fejlődés még­is nehezebb, és csak akadá­lyokban gazdagabb. A válasz kézenfekvő! A bírálat, ame­lyet itt most, eléggé széles körűen értek, s csak az alul­ról felfelé irányuló folyama­tát gondolom, nálunk éltető elem volt és az is marad. Tulajdonképpen nem is kell ragaszkodni ahhoz a megha­tározáshoz, hogy bírálat. Nem is lenne pontos és teljes. Az emberek őszintesége, nyíltsá­ga, szókimondása, ami úgy a kedvet! Halljuk meg már azt is, ha valahol csak föl­szisszennek, és ami a legfon­tosabb: miért szisszennek föl. Mert valakinek a »lábára léptek«. Vagy valami nem tetszik? Vagy himpellérek a közösség zsebébe nyúlnak, s ezt csak ők láthatták meg? Az ilyesmire rendkívül érzé­kenyen reagálnák az embe­rek, s megnyugtató következ­ményekről csak akkor beszél­hetünk, ha ott, • ahol kell, meghallgatják, megértik a »felszisszenőt«; amikor igaza van megköszönik, s amikor nem, megmagyarázzák, hogy is van ez. Nem minden bírálatra lehet rásüfcni ugyanazt a márkát, ezt elismerem. Nagyon rosz- szul áll például a prédikálja- tás, vagy másfajta folyosó­beli, törzsasztali, négy fal kö­zötti háborgás annak. aki bent van a dologban, ott ül a tűznél, s így már a maga területén is sokat tehetne azért, hogy kevesebb ok le­gyen a panaszra. Ö azonban mint valami kívülálló, semle­ges döntnök kinyilaitkozik. sápítozák, szörnyűlködik, meg­játssza a felháborodott em­bert. Az ilyen bírálat csak nevetségességet, rosszabb esetben ellenszenvet vált ki, fabatkát sem ér, sőt árt. És árt, tehát csak elvetést érde­mel az a zsörtölödés is, ame­lyet rossz szándék, bajkeve­rő diktál, s amelynek nem a hibák kijavítása a célja, el­lenkezőleg, a »bíráló« a tény­leges hibák elleni harc ürü­gyén sokszor a saját pecse­nyéjét igyekszik sütögetni. De megint más fogadtatás­ra kell találni az olyan meg­jegyzésnek, észrevételnek, amelyet a — más kifejezés híján r— kisember tesz meg, aki nem tudja összeegyeztet­ni lelkiismeretével, hogy ne hívja fel erre vagy arra a fi­gyelmet, bár a maga erejéből, a maga posztján csak erre telik, s azért mondanivalóját mindig annak címezi, akire ez tartozik, akinek a kijaví­tás, a sérelem orvoslása a kö­telessége. Ezeregyedszer is érdemes hangsúlyozni: számunkra na­gyon fontos, hogyan látja a dolgozó ember a maga kör­nyezetét és az országos dol­gokat, a munkás hétköznapo­kat Mit vesz észre, jót vagy rosszat, munkájában, munka­helyén, sőt éppenséggel leg­sajátosabb ügyében is; ame­lyekről különben a legtöbb­ször kiderül, hogy nem is olyan »egyediek«, hiszen ha­sonló problémák másokat is foglalkoztatnak, s ez eggyel több ok arra, hogy felhívja a figyelmet rájuk. Ez a fo­Kedden érkezik Ausztria bél az első panel Az ütemnek megfelelő a hnskembinát rekonstrukciója HMiíÍmÁZ .... kell, mint egy falat kenyér, s amitől nem szabad elvenni Jelentkezés június 15-ig Szép kezdeményezés indult el a Siófok* Kőolajvezeték- építő Vállalat Petőfi Sándor szocialista brigádjától. Az ősszel ünnepeljük a Kommu­nisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordu­lóját. A brigád azt javasolta, hogy rendezzenek a jubileum tiszteletére vetélkedősoroza­tot, ez ugyanis módot ad arra, hogy a szocialista brigádok tagjai, a munkásközösségek alaposan megismerjék a párt hat évtizedes történetét. A Petőfi Sándor szocialista brigád kezdeményezését fel­karolta az MSZMP Somogy megyei Bizottsága. Oktatási Igazgatósága, a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa, a KISZ megyei bizottsága, a KISZÖV, és a MÉSZÖV. E szervek fel­hívással fordultak vállala­tok, üzemek, ipari és fogyasz­tási szövetkezetek szocialista, valamint a szocialista címért küzdő brigádjaihoz. Szerte a megyében nagy az érdeklődés a Hat évtized a párt mutatta lyamat ma még mintha erő­sítésre, bátorításra szorulna úton elnevezésű vetélkedő iránt, amelyet a KMP meg­alakulása 60. évfordulójának tiszteletére rendeznek. Az érdeklődő közösségek, brigádok június 15-ig jelent­kezhetnek: az ipari vállalatok, az intézmények brigádjai az SZMT-nél, az ipari szövetke­zetek brigádjai a KISZÖV- nél, a fogyasztási szövetkeze­tek brigádjai a MESZÖV-nél, mégpedig írásban. Minden brigád június 30-ig megkapja az irodalomjegyzé­ket a fölkészüléshez. A vál­lalatok, intézmények, szövet­kezetek házi versenyt rendez­nek, s onnan a legjobbak jut­nak tovább az ágazati elő­döntőkre. A rendező szervek ezeket októberre tervezik. A Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja 1918. november 24-én alakult meg. A Hat év­tized a párt mutatta úton el­nevezésű társadalompolitikai vetélkedő döntőjét éppen ezért novemberben tartják. Nem a nagy, a tényleg szakavatottságot igénylő vizs­gálatokra gondolok. A népi ellenőrzés például, senki sem tagadhatja, rendkívül lénye­ges és szerteágazó munkát végez, egy-egy átfogó akció­val egész területek fejlődésé­nek tud új irányt és lendü­letet adni. De nézzük meg mélyebben a dolgot. Az ilyen alapos, iratokban, főkönyvek­ben, dokumentációkban »ku­tató« vizsgálatra több más szerv, revizor is illetékes. A népi ellenőrzés tehát éppen azzal léphet tovább, ha ener­giájának egy részét — a mai­nál talán nagyobb részét — a lakosság, a dolgozók köré­ből érkező jelzésekre, sok­szor sürgős intézkedést igény­lő jelzésekre fordítja. De ez nem is csak népi ellenőr­zési ügy. Meggyőződésem, ez hozzájárulna, hogy mindenütt az eddiginél jelentősebbé, te­kintélyesebbé váljon a bár­hova intézett, bárhol elhangzó egyszerű bejelentés. Ezt nem lehetne egykönnyen — ha erre sokan hajlamosak is — elintézetlenül »ad acta« tenni, lerakni, vagy a labdát visz- szadobni, mondván: »nem ért hozzá«. Meg, hogy ez csak »csomót keres a kákán«, nem ritkán »ugyan, az a nagy­szájú!« Különben kedvelt fo­gás az is, hogy a bíráló meg­jegyzést jóindulatú elnézés fogadja, csak mondja, jó em­ber, csak mondja, hallgatjuk, nem is vesszük magától rossz néven ezt, elvégre hogyan is értené maga valamennyi ösz- szefüggését Föl kell lépni a tu­nyaság, a közömbösség, a fé­lelem sőt gyakran a rosszin­dulat diktálta elkedvetlenítés, az »ej, ráérünk arra még«- elv, vagy a szintén ismert és hosszabb múltra visszatekin­tő »te csak pipálj, Ladányi«- nézet ellen. Még akikor is, ha — sajnos — sokszor az sül ki belőle, hogy sok he­lyütt minden erővel megpró­bálják a méltatlankodó, a bí­ráló kedvét szegni, ha lehet, mézes-mázos Bízóval, de ha kell, elrettentő visszavágással, kibabráLássál. Más szavakkal: még mindig köznapi tünet, hogy a bírálatot »elfogadják, de nem köszönik meg...« Fontos figyelmeztető ez, mert a véka alá nem rejtett szó sok bajt megelőzhet, tisz­tázhat, gondokon segíthet. Még ha valóban nem is tudja vele az ember megváltani a világot. Ami persze nehezebb vállalkozás is lenne. De köz­életünknek ezt a heveny be­tegségét kezelni eléggé hatá­sosan lehet Orvos is van, gyógyszer is van rá elegendő. Kőszegi Frigyes Az ütemnek megfelelően halad a Kaposvári Húskombi­nát rekonstrukoiója — állapí­tották meg a szakemberek az eddig végzett munka számba­vételekor. A nyugatnémet fő­vállalkozó osztrák építési vál­lalkozója eddig 650 cölöpöt vert le a sonkakonzervüzem helyén. Az épület összesen 1860 cölöpön áll majd: június végére az utolsó is a földbe kerül. Az Universale Bau-cég ugyanis meggyorsította a munkát: három cölöpverő dol­gozik már a területen. Azt is bejelentették, hogy június 6-án megkezdik a panelszerelést az építkezésen. Az új üzem épü­letelemei közúton és vasúton érkeznek egy osztrák üzemből. A külföldi beruházás ütemé­hez kell igazítani a hazai be­ruházásban készülő kisegítő létesítmények építését is. Mindehhez Hodics István lé­tesítményi főmérnök még hoz­záteszi, hogy a magyar építők munkáját úgy kell szervezni, hogy energiát és technológiai vizet tudjanak adni akkor is, ha a tervezett határidőnél előbb készül el a sonkakon­zervüzem. Hogyan állnak je­lenleg a belföldi kivitelezők által végzett munkák? A ka­zánház építése megfelelően halad. A Somogy megyei Ál­lami Építőipari Vállalattal létrejött kiviteli szerződés alapján bíznak abban, hogy időben el is készül. A kazán­ház technológiai szerelése azonban még sok problémát okoz. A gondok azzal kezdőd­tek, hogy az Egyesült Izzó fő­vállalkozói irodájával föl kel­lett bontani egy csaknem 200 millió forint munka elvégzé­sére széló szerződést, mert nem teljesítette az abban fog­lalt megállapodásokat. A Láng Gépgyár — az új vállalkozó — megfelelő határidőt aján­lott fel a kazánok szállítására és szerelésére, az épületgépé­szeti, valamint a szellőzéssel 'kapcsolatos munkát azonban nem vállalta. Erre jelenleg sincs kivitelező. A másik nagy feladat az, hogy a próbaüzem megkezdé­séig el kell készíteni a víz­kezelési technológia berende­zéseit, kiépíteni az üzemben az új vízrendszert. Az élelmi­szertörvény ugyanis a húsipa­ri üzemekben felhasznált víz minőségével kapcsolatban szi­1 gorította az előírásokat. À vá­rosi hálózatból kapott és a saját kútjalkból nyert vizet a központi vízkezelő-rendszer­ben lágyítják, csírátlanítják, vastalanítják. E technológiát — egy magyar szabadalom felhasználásával — a Tatabá­nyai Szénbányák Vállalat sze­reli majd. A határidő betar­tása előtt lényeges akadály nincs: a szakemberek vélemé­nye szerint a külföldről szár­mazó műszerek beérkezése után üzembe helyezhető e be­rendezés. A húskombináton belől megkezdődött az elektromos állomások és a kábelhálózat rekonstrukciója. A nagy ener­giafogyasztás miatt 20 kilo­voltos hálózatot építenek Ki. A központi és az üzemi transzformátorházakat már elkészítette a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat. A Vil­lamos Állomást Szerelő Vál­lalat is felvonult, és meg­kezdte a munkát. — A munkák mostani állá­sa alapján úgy ítéljük meg — mondta Hodics István —, hogy a legfontosabb előfelté­teleket biztosítani lehet a próbaüzem megkezdéséhez. melőszövetkezeteinkben meg­teremtődjön a szakszerű belső ellenőrzés? — Ahogy maga az ellenőr­zés* a mi feladatunk is több­rétű. Mindenekelőtt g már említett szemléletváltozást kell elősegítenünk, a személyes találkozásoktól kezdve a hiva­talos fórumokig igyekszünk er­re megragadni minden alkal­mat. Arra buzdítjuk a szövet­kezetek vezetőit, hogy erre a munkakörre lehetőleg fiatal szakembereket keressenek. A mi feladatunk, hogy biztosít­suk ezek képzését, illetve to­vábbképzését. Az ősszel a ren­delet végrehajtása érdekében országos tanfolyam indul, mi azonban már elindítottuk a rendszeres továbbképzést. Alapvető szövetkezeti érdek az ellenőrzés színvonalának javí­tása, ezért a mi munkánkban is a korábbinál több gondot fordítunk arra, hogy segítsünk szövetkezeteinkben megoldani ezt a feladatot. A határidő meglehetősen rövid, de meg­győződésem, hogy teljesíthető mindenütt ez a feladat, ha maguk a szövetkezeti vezetők is nagyobb figyelmet fordíta­nak erre a munkára — mond­ta befejezésül Kovács Károly. V. M. Vetélkedő a KMP jubileumának tiszteletére Áz ellenőrzés új feladatai »A termelőszövetkezetek te­rületi szövetségei... legyenek kezdeményezőbbek a vezetés személyi feltételeinek javítá­sában, az ellenőrzés különböző formáinak összehangolt mű­ködtetésében« — mondja ki a i Központi Bizottság ez év már-1 ciusi határozata. A feladat szorosan összefügg azzal a minisztertanácsi határozattal, amely kimondja, hogy a szö­vetkezetek többségében ez év végéig, a kisebb tsz-ekben kö­zösen a jövő év közepéig ki kell alakítani a függetlenített belső ellenőri hálózatot. Erről, a meglehetősen rövid határ­időn belül elvégzendő, fontos szövetkezeti érdeket szolgáló feladatról Kovács Károllyal, a megyei szövetség ellenőrzési irodájának vezetőjével beszél­gettünk. — Egy hónappal ezelőtt a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa is napirendjére tűzte az ellenőrzés helyzetét, és állásfoglalásában kimondta; hogy egy éven belül országo­san mintegy ezer belső ellen­őrt kell munkába állítani. So­mogybán miként jelentkezik ez? ' — Sajnos a jelenlegi hely­zet -r- mondta Kovács Károly — nálunk rosszabb, mint pél­dául a környező megyékben. Nyolcvankét szövetkezetünk közüli ma még csupán huszon­öt foglalkoztat belső ellenőrt, más megyékben a szövetkeze­tek negyven—hatvan százalé­kában már megoldották ezt a feladatot. Véleményem szerint nem is a személyi feltételek megteremtése jelenti a fő gon­dot, hanem egyfajta vezetői szemléletbeli hiba. Nagyon lassan, érlelődik meg veze­tőink egy részénél az a felis­merés, hogy elsősorban az ő érdeküket, az ő munkájukat segíti az ellenőrzés. Tapaszta­lataink szerint a termelés, a technológiai fegyelem betar­tásának az ellenőrzése hagyja maga után a legtöbb kívánni­valót, jórészt ebből következ­nek a termelési színvonalban, az eredményben mutatkozó in­dokolatlanul nagy^ különbsé­gek. A vezetői munkát köny- nyíti meg, ha fokozódik a ter­melési folyamatok ellenőrzése, ha van valaki, aki felelősség­gel, következetes rendszeres­séggel, úgy is mondhatnám hi­vatásszerűen »rajta tartja a szánét« a gazdálkodás egé­szén. Természetesen nem csök­kenti a szakmai, a gazdasági irányítók ellenőrzési feladatát. — Ezek szerint a belső el­lenőrrel szemben támasztott követelmény meglehetősen sok­rétű. Véleménye szerint mi szükséges ahhoz, hogy valaki az igényeknek megfelelően láthassa el ezt a munkát, azaz hogy valóban összehangoltan működjön egy nagyüzemben az ellenőrzés rendszere? — Meggyőződésem, hogy nemcsak számviteli ismeretek­kel kell rendelkeznie a belső ellenőrnek. A gazdálkodáshoz, a termelési folyamatokhoz értő fiatal szakemberekre lenne szükség, olyanokra, akik az ál­j talános ismeretek mellett jól látják a helyi adottságokat, j körülményeket. így akinek ag- j rárvégzettsége van, annak bi­zonyos számviteli, közgazda- I sági ismereteket kell szerezni, aki viszont ez utóbbival ren­delkezik, annak az agrárismere­teit kell bővítenie. Na és ter­mészetesen meg kell tanulniuk az ellenőrzés módszerét, gya­korlatát, —• Mit tesz' a szövetség an­nak érdekében, hogy a ren­deletben foglalt határidőre ter-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents