Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-13 / 111. szám

Jutalom a legjobbaknak Somogy nekem jobban tetszik Tanácskozás a polgári védelem feladatairól Kiképzési értekezletet tar­tottak tegnap Kaposváron az üzemek, intézmények polgári védelmi parancsnokai, politi­kai helyettesei és a kiképzési felelősök. Horváth László, a városi tanács általános elnök­helyettese nyitotta meg a ta­nácskozást, majd Kovács Já­nos őrnagy, városi polgári vé­delmi törzsparancsnok ele­mezte az elmúlt esztendő ta­pasztalatait, ismertette az idei feladatokat. — A követelményprogram- bam előírt kiképzési feladato­kat eredményesen hajtották végre az üzemek, intézmények különböző szakalegységei. A parancsnokok és a beosztot­tak ismerik kötelezettségeiket, s ezekben megfelelő gyakorla­ti tapasztalatokat is szereztek. Ennek alapján meg lehet ál­lapítani : polgári védelmi szak- alegységeink képesek arra, hogy elemi csapások, üzemi katasztrófák, vagy más rend­kívüli körülmények között is végrehajtsák feladataikat. Ezt követően a városi pol­gári védelmi törzsparancsnok szakáganként értékelte a múlt évben végzett munkát, a ki­képzésben szerzett tapasztala­tokat, s elismeréssel szólt azokról az üzemekről, intéz­ményekről, ahol a feladatokat kiemelkedően hajtották végre. Az egészségügyi szakalegy­ségek között az Egyesült Izzó, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára, a Somogy megyei Iparcikk-kiskereske­delmi Vállalat és a 10-es or­vosi körzet — ebben háziasz- szonyok ismerkednek a fel­adatokkal — tűntek ki. A műszaki tudnivalók elsa­játításában a VBKM Kapos­vári Villamossági Gyára, a Városgazdálkodási Vállalat és a Kaposvári Építőipari Szö­vetkezet szakailegységei jeles­kedtek. A vegyvédelmi isme­retek megszerzésében a Ka­posvári Cukorgyár, az állat- és növényvédelemben pedig a to- ponári Kapostáj Tsz polgári védelmi oktatásba bevont dol­gozói érdemelték ki az elis­Újjászületik a Margit-híd I mérést. Az ellenőrzések meg­szervezésében, gyakorlati vég­rehajtásában a Füszértnél. a tejiparnál, a Kaposvári Hús­kombinátnál és a Gabonafel­vásárló és Feldolgozó Válla­latnál szereztek kedvező ta­pasztalatokat. Tavaly is igen nagy gondot fordított a kiképzési célok végrehajtásában a városi pol­gári védelmi parancsnokság arra, hogy az üzemek hogyan készülnek fel saját önvédelmi feladataik megszervezésére, el­látására. Ebben a Kefe- és Műanyagipari Válilalat, az Bgyesült Izzó, a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyá­ra, a Kaposvári Húskombinát és a VBKM Kaposvári Villa­mossági Gyára érte el a leg­jobb eredményt. Kovács János őrnagy a fel­adatokról szólva így beszélt: — Az idén is végre kell haj­tani a kiképzési tervben sze­replő feladatokat. Arra kell törekedni, hogy a múlt évinél még jobb eredményeket ér­jünk el, s a gyakorlati végre­hajtás színvonallá magasabb legyein a korábbi évekénél. A kiképzési értekezleten százhúsz kiemelkedően dolgo­zó, a polgári védelmi oktatás­ba bevont üzemi, intézményi dolgozó kapott jutalmat, di­cséretet dr. Kovács Ferenc ta­nácselnöktől, városi polgári védelmi parancsnoktól. Lengyel fiatalok a VIT-en A havannai VIT-re készül­nek a lengyel fiatalok. Az if­júsági szervezetek képviselői, művészek és sportolók mellett jelen lesz 324 olyan aktivista, aki kiváló munkájáért, a tanu­lásiban elért eredményeiért és társadalmi munkájáért részesül ebben a kitüntetésben. Az utazást a fiatalok utazá­si irodája, a JUVENTUR szer­vezi. Az indulókat két csoport­ban szállítják a helyszínre, s ezek a VIT félidején cserélőd­nek. Az ifjúsági találkozón va­ló részvétel mellett mindkét csoport részére turisztikai programot is összeállítottak, s ennek keretében lehetőség nyí­lik megismerkedniük a gazda­sági, társadalmi és kulturális eredményekkel a szocialista Kubában, valamint a földrajzi érdekességekkel. Így ellátogat­nak a cukomád- és dohány ül­tetvényekre, egy krokodilt te­nyésztő telepre, iskolákba, szín­házakba és ismert kubai üdü­lőhelyekre. A fiatal aktivisták jelen lesznek csaknem minden hivatalos rendezvényen, amely a XI. Világifjúsági Találkozó programjában szerepet Nem gondoltam én azt ko­molyan, inkább az asszony meg Szepi védelmére mond­tam. Az asszony ugye, töré­keny portéka, mint a másod­fű csikó. Nem lehet ráugrani, derekát tömi, kedvét venni. Szepi meg nős. Mikor fél­gőzös éjszakákon törte a csi- hori az ásszonyi nép után, hát mesélt... A felieségérőL Krakkóban élt Szepi apjáék- kal. De valami kikapi asz- szonyság lehet Szepi szava után, szép, mint a csillagos éjszaka, és tüzes, akár a szul- tánkanca. Aki szereti őt de szeretni tud egyazon időben két másikat is. Ajánltam neki. mért nem őrzi akkor otthon. Csak intett, hogy bíz az teljesen haszta­lan. Megesett, hogy szép szerel­mes éjszakákon, ifjonti házas karukban háromszor is nye­reg alá vette, mire megvir­radt, s közben, míg illatosíta­ni magát a függönyök mögötti saxkocskában félrehúzódzko- dott, ott meg már egy délceg sva dronkométás pászítgatta rá a nyerget. De közben vele, ki erejét gyűjtendő hentergett a farkasbőrös ágyon, vidáman társalkodóit. S ez így ment hétről hétre, mire Szepi egy korty ital irányában, a füg­göny mögé lépett, hát úgy ta­lálta őket Mondtam neki, álmodtad te azt Hát ezt az állat sem te­szi meg! De ezt magamban gyorsan visszavontam. Mert olyan húszéves korom formán mást is láttam. Már tiszta ménesein k_ voí- íak a gvardián birodalmában, a leghíresebb, ahogy a moha­medánok szorultak kifelé, a török ménes volt De abban sahingirai, ahmidáni, csillali, cselebi tisztán. Messzibb tő­lünk keverék, spanyol, olasz ménesek is összetömörültek, főleg elgazdátlanult katonalo­vakból. A töröknek én vol­tam a mindentudója. Ismer­tem név szerint azt a kétszáz kancát, még attól az isztam­buli lókupectől, aki eladta őket a papoknak. Az jobban tudta az egyes ló felmenő csa­ládfáját, mint a sajátját. Elég az hozzá, volt az akkori méne­semben egy híres monyas, bi­zonyos Adjaz nevezetű. Olyan tízéves csódör lehetett, de má­sát szépségben, derekasságban nem lehetett annak találni még egyet a világban. Gyer­mekded vidámságú, szép tes­tű, jó lépő, jó termetű, nye­reg alá teremtődött, finom nyakhaj latú, nagyeszű, maga­tudó ló volt S a kancák hoz- záillőek. Rigószőrű volt mind, fújtató orriukú, fülelő, érzé­keny, akár egy sereg jóvérű menyecske együtt No, az Adjaz mellett szol­gált még a török lómenyecs­kék körül három másik mo­nya«, Nem alávalóbbak az A dinnyésnek nincsenek titkai — Az apám is, a nagyapám is, akit tudok, mindenki a családban dinnyés volt. már diősőktől kezdve. Persze, ab­ban az időben más volt még a munka. Negyedik elemista voltam, amikor a sövényházi gróf földjén termeltünk a2 apám vezetésével, már aikkor is önelszámolóan. Nem is em­lékszem, mióta járok Somogy­ba. Pedig messzire esik ide Csány. Merthogy ott szület­tem s ott áll a házam is. Még februárban találkoz­tunk Kovács Jánossal, a pusz­takovácsi termelőszövetkezet szántóföldjén. Kis darabot szakított ki magának a föld sarkában, s ahogy enyhülitek a hidegek, az otthon készített elemekből hamarosan takaros fa-házat épített magának. Mel­lé tyúkólat, garázst, üveghá­zat meg még egy-két kisebb- nagyobb épületet A gazdaság villanyt adott, a víz közel van; Kovács János berendez­kedett az őszig tartó sajátos életre, amit csak a dinnyések élnek. Azóta már kikeltek a pa­lánták is, 170 ezer sorakozik az üveg- és fóliafedelek alatt részben már kánt a földön, zrésben még a melegágyak­ban. A ház előtt lobancos fe­kete kutyák. Mérgesen ugat­nak a közeledőre. — A kicsi nem harap, csak a száját járatja, a nagyobbal azonban vigyázni kell, köny- nyen megfaragja a nadrág szárát! — Körülsétálunk a ta- nyányi »birodalomban«. — Minden palántát kézzel ültet­tem, de még a tápkookákat is magam vágtam ki. Most már szépen fejlődnek. — Miért jár ilyen messzi­re, Csány ból Somogyba ? — Miért? Mert Somogy ne­kem jobban tetszik. A renge­teg erdő, a dombok, a leve­gő. Tudja, micsoda illat lesz itt, ha az akácfák virágozni kezdenek? Meg aztán jobb itt a föld. Tavaly is itt voltam a pusztakovácsi tsz-besn. Ak­kor holdanként 300 mázsa dinnyém termett. Hevesben meg az ottaniaknak 80 má­zsa. Nem kis különbség! Ám­bár itt a dolog is több vele. Csány és Hort E két falu­ból tavasszal az egész ország­ba utaznak a családok — dinnyét termelni Volt olyan nyár, hogy Kovácsék utcájá­ban ketten sem maradtak. Pedig csupa új ház áll ott Az övék is az. — Arra gondoltam, eladom és áttelepülünk ide, Somogy­ba. Földváron már érdéklőd- tem, ott szeretnék telket ven­ni. A feleségem otthon, kicsit mindig betegeskedik. Aztán mikor megérkezünk ide, egy­két nap alatt szinte elröpül a nyavalyája, ősz felé. nein mondom, érzem a honvágyat. De amikor hazaérek, egy hó­nap múlva már csak arra gondolok, jönnék vissza me­gint. Október végén fejeződik be a szezon. Akkor a dinnyések fölszedelőzködnek és utaznak Adjaznál, a Topcsi, a Csirág, a Kádi. Ezek is pokolszőrűek persze, akár a menyecskék. Tették is a magukét olyan becsülettel, abban kivetni va­lót nem talált volna magának a gvárdiánnak az igazlátója sem. Hanem egyszer veszem észre, hogy az Adjaz, így március végi lópárzások ide­jén, csak szokatlan va.gdalód- zással labdáz ám a fejével, mintha vihart várna. Nem volt nyihogós ló. A jó ló ke­veset szól. Ez föl-fölnyerít a magos égre, de olyan vesze­delmesen, hogy a fogát is összevicsorította hozzá. Kezes volt rettentő, névre kijött a csorda közül, kérdem tőle, mi baja? De ő cs |'c szitál a fe­jével, nyerít, kapar, a habot dúrja két pofazacskójából, mintha most szállt volna le éppen a negyedik kancáról. Pedig a napokban tán nem is láttam ágaskodni. Tapogatom, nézem körül, talán valami be­tegségbe esett. Lába ficamo- dott, csípeje rándult. monya hibbant az erőlködéstől, de semmi külcsini baja, azon egy karistolás nincsen. (Folytatjuk) haza az elárvuti házba. Mun­ka várja őket. Rendbe hozni a házat, kürtani a könyökig érő gazt, s mivel tétlenül hosszú és unalmas a tél, munka után nézni. Kovács János például az ottani MÉK lerakatnál dolgozik, mint ko­csikísérő. Aztán februárban már útra készülődhetnek. S kint a földön 'kezdődik me­gint az előkészítő munka. Ültetés, palántázás, a palán­ták kihelyezése, a kapálás. S amikor nyár vége felé érni kezdenek a zöld golyóbisok, akkor jön csak az igazán ke­mény időszak. Van úgy, hogy naponta 600 mázsát is elvisz­nek vagonokban. Olyankor m>ég a perceknek is értékük van: nem mindegy, milyen áron kel el a dinnye. Ekkor derül ki, mennyi haszna volt a féléves munkának... Van úgy, hogy semmi, de azért többnyire megéri. Megéri? — Hát persze. Különben nem csinálná az ember. De hogy millióikat lehetne vele keresni, az azért túlzás. Nem mondom, ha jó az év, szép pénzt keresünk. Csakhogy ab­ból élni kell a következő sze­zon végéig, s még tartalékol­ni is az újabb kiadásokra. Csak a hiztosítás 30 ezer fo­rint. Márpedig azt ki kell fi­zetni, ha jó a termés, ha nem. — Nézze, a dinnyésnek nin­csenek titkai. Talán azért csi­nálja a két falu lakossága or­szágszerte, mert így hozta a hagyomány. Egy biztos, add dinnyét termel, annak ott kell élni a föld szélén, s ügyelni éjjel-nappal. Szezonban reg­gel hatkor .kezdünk és este tizenegyig aligha állunk meg. De ilyenkor sem sokkal ke­vesebb a dolog. Ha például vihar van, éjszaka is fölkelek, nem esett-e baja a palán­táknak. A kis fabódéban hűtőszek­rény, televízió, gázfőző. A ház előtt piros Laida áll. A diny- nyésnek munkaeszköz. A leg­közelebbi bolt vagy öt kilo­méterre van. — Szereti a dinnyét? — Nem én! Magam is cso­dálkozom, hogy nem kívá­nom. Ügy el tudom nézni, ahogyan a gyerekek eszik! Néha még éjjel is fölkelnek, ha megkívánják. Én meg csak akkor kóstolom meg, ha gya­nakszom, hogy valami baj van vele. A terjedelmes tálbla túlsó élszén vetéshez készítik elő a talajt a traktor. Távolabb rit­kái fasor választja el a má­sik, hasonlóan nagy táblát. Oda is dinnyét ültetnek. Itt a ház körül, az üvegfedelek alatt, már harminc centimé­teresek a palánták. A két ku­tya elcsendesedett, békésen sütkéreznek a napon. A diny- nyés pedig hátra ballag és folytatja munkáját ott. ahol abbahagyta: a palántákat, most sűrűn öntözni kell. Ben esik András Fortuna előszobájában A lendület! Ez az első. Mjint- ha diktálnák a kockás kis la­pok, hogy megmarkoljuk a tol­lat és egyetlen lendülettel »odavágjuk« az ikszeket. ''Utá­na mehet mái' a szerencse ke­reke, úgyis a jelölt számokat húzzák majd ki. Igen ám! —, de melyik le­gyen az a szám? S az előbb még heves kéz -r- a tollai es a jó gondolatokkal egyetemben — megdermed. Kivéve persze a biztos számkombinációkkal rendelkezőket. Mert ők előre tudják, hogy mit fognak kihúz­ni. Minden pénteken, 9 óra 53 perctől. Ha nem válik be a szá­mításuk — nos, akkor valahol máshol a hiba* »önre mosolyog a szeren­cse!« — -mondta lapos ötlettel a kaposvári lottózó kirakatá­ban elhelyezett tükör alá írt szöveg. Csakhogy néha tétova tekintetek pillantanak vissza a foncsorozott üvegből. Mert — ki tagadná? — a szenvedély — még ha ebben az esetben játék is — fárasztó. A játékra azonban szüksége van az embernek. Mégis nehéz lenne kiszámítani, hogy a lot­tózásban, a totózásban, a kü­lönböző sorsjegyek vásárlásá­ban mennyiben mozgatóerő a nyereségbe vetett hit, s meny­nyiben az a — akár megfogal- mazatlan — tudat, hogy kell a játék. Akárhogy is, ez az a »ló«, amire rá lehet ülni, meg lehet lovagolni, s mint a Pega­zuson, szárnyalni — péntektől péntekig. Ülnek és körmölnék. Kedd van, a lottózó asztalain maradt tintapacákat eltakarják a ki­töltésre váró szelvények. Már csak három nap. Illetve öt szám... — Nekem elég négy is — mondja a szomszédom. Látha­tóan gyakorlott játékos, s hisz bennem is, mert — alkalmaz­kodni kell a környezethez — roppant elmélyüUséggel húzom a vonalakat Egyet jobbról bal­ra, átlósan, a másikat erre me­rőlegesen. Ez az »X«, de mond­hatom így is: az ismeretlen. A talány. A megfejtésre váró, re­ménnyel töltött, soha ki ' nem számítható szerencse. Márpe­dig itt számolnak, erre követ­keztetek. Körülöttem nyolcan- tizen »dolgoznak« a szelvénye­ken, s láthatóan gondolkodnak. Vajon min? A számokon? A jövőn? A törlesztésre váró adósságokon? A sors öt szára­inál megváltásra váró bukta­tóin? — Min gondolkodik? — A szomszédom hatvanöt év körü­li. Kalapját gondosan maga mellé tette. Akk/irátus ember­nek látszik, csak a keze remeg. De nem hiszem, hogy a »nagy talánytól«. Inkább a kora miatt. De ki tudja? — Hogy-hogy min? — cso­dálkozik rám, a szemüvege és a szemöldöke közötti résen pil­lantva rám — Hát a számokon! — Nem. lehet1 kitalálni, — Ha találatom van, akkor kitaláltam, nem igaz? — Inkább szerencséje. 1. — Ugyan kérem! Ilyen nin­csen: szerencse. Próbálkozások vannak, azután vagy bejön, vagy nem. Igaz. Rendszerint nem jön be. Pedig az emberek mindent megtesznek. Egy fiatalember 100 forintért vásárol szelvénye­ket, Azt mondja, a brigádnak, de később — együtt megyünk el Fortuna előszobájába! — el­árulja: magának vette az ösz- szeset. Csak szégyelli, hogy ennyit költ hiába. így mondja; a semmiért. — Nyert már? — Többször is. de csak ket­teseikkel. És hányszor húztam közvetlenül mellé! Ezek a gyakori történetek: mind az öt szám közvetlenül a kihúzottak mellett. Vagy: ha nem felejti el a sógorom be­dobni, akkor most gazdag em­ber lennék. Négyesem lett vol­na... Vagy: pontosan azon a héten hibáztam.. Hat számot húztam át. Érvénytelen lett így a nyertes négy is. A másik oldal: a Ha! Mi mindenre lehetne költeni a pénzt, azt a hatalmas összeget! Vagy ennek éppen az ellenke­zője: mennyi bajt, kellemet­lenséget zúdít a szerencsés em­ber nyakába a főnyeremény. Kuncsorgók, öngyilkossággal fenyegetőzők, szebb jövőről ál­modok, haszonlesők, üzletbe társat keresők, örök szerelem­mel ostromlók, sorsukat felpa- naszolók, leányanyák, sanda segítőkészek, az irigyek, a jó tanáccsal szolgálók. Vagyis a többi lottózó. A kör pedig forog. Forog a szerencsekerék, forgandó ma­ga a szerencse is. S forognak a fejekben a jobbnái-jobb ötle­tek (megálmodtam, kombinál­tam, ráéreztem), s forog az idő kereke is. — Kedves hallgatóink, 9 óra 53 perc van ... 7, 28, 65, 71, 81 — felsóhajt az ország ió része. I» i meg­könnyebbülten, ki boldogan, a legtöbben csalódottan. M. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents