Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-09 / 107. szám
Vita az ágazati önelszámolásról „Nagykalap” vagy önállóság Vitathatatlan előnyei mellett is vitatéma az ágazati önelszámolás a mezőgazdasági üzemekben. Vannak, akik esküsznek rá, mások irreális elképzelésnek tartják. Némiképp leegyszerűsítve: az önelszámolás nagyobb felelősséget és nagyobb érdekeltséget jelent az ágazatoknak .vagy üzemegységeknek. Jórészt önállóan készítik terveiket, viselik a különféle költségeket, termelnek, és végül leteszik a gazdaság asztalárá egész évi munkájuk produktumát. Megfelelő anyagi és erkölcsi elismerési rendszer mellett ez az önállóság valóban szárnyakat adhat. Az ágazati önelszámolás rendszerében minden egyes dolgozó saját »csapatáért« tesz. Az ágazatok közt így kialakuló versenyben az egész gazdaság nyer. A jól dolgozók bizton számíthatnak az elismerésre, ahol pedig magas az önköltség vagy fegyelmezetlen a munka, nem reménykedhetnek az év végi összesítések mindent elfedő ködében. Ki kell állniuk társaik elé. »Ha ez ilyen jó dolog, miért nem csinálják így mindenütt?« — kérdezhetné valaki. A válaszhoz kevés egy »azért, mert« kezdetű mondat A nagyberki főmezőgazdász szerint az ágazati önelszámolási rendszer nagy húzóerőt jelent. — 1968-ban, amikor a négy tsz egyesült, az egyes gazdaságokat meghagytuk önelszámoló egységeknek. Volt is versengés. Áz emberek külön biztatás nélkül is igyekeztek tenni a falu »színeiért«. Azután 1972-ben áttértünk az ágazati rendszerre, de már önelszámolás nélkül. Azóta egyre inkább érezzük ennek hiányát. — Miben? — Az emberek hozzáüásá- ban. A zárszámadásokon most is ismertetjük az egyes ágazatok eredményét de ez már nem csábít versengésre. Van, aki úgy érzi, hiába ér el kiemelkedő eredményt az 6 ágazata, ha végül »úgyis mindent elnyel a nagykalap.« Rövidesen újra bevezetjük az ágazati önelszámolási rendszert — Azt jelenti majd ez, bogy például az állattenyésztő megvásárolja a takarmányt a növénytermesztőtől? — Ezt azért túlzásnak tartanám. Feszültségeket és egy sor nyitott kérdést hozna. Például, hogy önköltségi vagy értékesítési áron számoljanak-e ... — Vajon néhány gazdaságban nem azért tartanak ettől a rendszertől, mert lehetetlenné tenne néhány eddig használt »könyvelési megoldást«? Például hogy néhány általános költséget arra az ágazatra terhelnek rá, amelyik »jobban elbírja...« — Lehet, hogy így van. Mernyén már megvalósult az ágazati önelszámolási rendszer. — Amíg nem csináltuk, mi is esküdtünk rá — így az elnök —, de amióta alkalmazzuk, olykor parázs viták zajlanak le az egyes ágazatok közt. A hat termelőágazat vePróbaüzem előtt a gellérthegyi tároló E hónapban valószínűleg már beeresztik a vizet a gellérthegyi ivóvíztároló egyik medencéjébe. Az előkészítő munka 1973 végén, a kivitelezés 1974-ben kezdődött. Hogy az összesen több mint 10 ezer négyzetméter alapterületű két medencének helyet csináljanak. 140 ezer köbméter földet kellett kitermelni és átmenetileg elszállítani; ezt a földtömeget a munka befejeztével visszaviszik, és a medencék fölé terítik. Ahol a talajban agyagra bukkantak, azt eltávolították, és a helyét 13 ezer köbméter betonnal töltötték ki. A fenék- és födémíemezekbe, az oldalfalakba és a födémtartó oszlopokba 10 ezer köbméter betont építettek be. A medencékbe a 8 méter magas vízréteg tisztaságát, frisseségét a fölötte áramló tisztított és klimatizált levegőréteg őrzi. zetői csupán saját érdekeiket nézik, és ez olykor a közös céljai ellen hat. — Végül is miért baj ez? Ha az egységeknek egyenként ösztönző ez a rendszer, az végül is az egész gazdaságnak jó. — Ez akkor volna igaz, ha valamennyi ágazat végterméket értékesítene. De nem így van. Különben is igen ésszerűtlen volna, ha mondjuk a növénytermesztő eladja a kukoricát és beszállítja Kaposvárra, az állattenyésztő pedig megvásárolja és visszaszállítja onnan. — Végül is hogyan csinálják? — Az állattenyésztőknek a gazdaságtól kell megvenniük a takarmányt. — Akkor is, ha kifogásolják annak minőségét? — Akkor. is. Beleszólhatnak viszont a takarmánynövény minősítésébe. Ilyenkor a két ágazatvezető, mint eladó és vásárló áll szemben egymással. Az idén tovább fejlesztettük a rendszert. A jövőben az ágazati önelszámolás mellett a prémiumot a tsz közös eredménye alapján adjuk. — De hát ez a legfőbb hajtóerejétől fosztja meg a rendszert. — Nem lehet mást tenrn. Nagy az ágazatok egymásrautaltsága, Ha nem próbáljuk korlátok közé szorítani a fentebb említett »ágazati« önzést, lehet, hogy egy-egy terület »jól jár«, de az egész tsz semmiképp sem. A csdkonyavisontai tsz elnöke és főmezőgazdásza a gazdaság mai fejlettségi szintjén megvalósíthatatlannak tartja a rendszert. — Az eredményes önelszámolási rendszer tökéletes szervezettséget, bizonylati fegyelmet, napra pontos adminisztrációt kíván. Ezek viszont sok egyéb mellett csak az adminisztratív létszám fel- duzzasztásával valósíthatók meg. A fiatal főmezőgazdász konkrét példával folytatta: — Tejtermelésünk az elmúlt két évben ugrásszerűen emelkedett, és ez a folyamat várhatóan tovább tart. Szeretnénk, ha két év múlva már 5000 liter fölötti eredményről beszélhetnénk. Mármost; ágazati önelszámolás mellett ilyen ütemű növekedésnél a tehenészet dolgozóinak hamarosan 10 ezer forintnál is többet kéne fizetni. Nem egyszerűen arról van szó, hogy ezt amúgy sem teszik lehetővé az érvényes bérszínvonal-szabályozók. A lényeg itt az: vajon azok az emberek valóban megérdemlik-e a többszörös bért. Többet dolgoztak-e az idén, mint tavaly? Erre a kérdésre legtöbbjük őszintén megmondta, hogy nem. A korszerűbb körülményeknek, a gépesítésnek, a fajtaváltásnak vagy a jobb takarmányminőségnek legalább akkora része van az eredményekben, mint az ott dolgozóknak. Még őszintébben; a gépesítés eredmé- nyeként a gondozók munkája könnyebb ma, mint néhány éve volt, amikor még a kétezer litert sem érte el a tej- átlag. A tejtermelés elsősorban a kiemelt állami ösztönzés eredményeként fejlődött ugrásszerűén. Kérdés, hogy egy gyengén jövedelmező• ágazatban jelentene-e egyáltalán húzóerőt az önelszámolás ... — Végül is hogyan igyekeznek pótolni az önelszámolási rendszert? — Differenciált célprémi- mokkal. Amikor öt éve a gazdaságba kerültem mondta a mai főmezőgazdász —, az ag- ronómus a tehenészeti teleptől hat kilométerre, gyönge földekre vetette a takarmányféléket. Nem érdekelte a szállítási költség vagy a zöld minősége. A megfelelően alakított célprémiumok eredménye, hogy az ágazatok vezetői ma már érzik; egymás segítsége nélkül semmire sem jutnak. A barcsi Vörös Csillag Tsz- ben az elsők közt vezették be az önelszámolási rendszert. Érthető, hiszen a hatalmas üzemméretek szinte megkövetelték a kisebb egységek kialakítását. Jelenleg a két mezőgazdasági kerület, a tsz erdészete, valamint a melléküzemágak alkatnak egy-egy önelszámoló egységet. A gazdaság főkönyvelőjének szavaiból kitűnt: ebben a gazdaságban is a gondok sorát veti föl ez a rendszer. — Voltaképpen nem a szó szoros értelmében vett önállóság ez, hiszen a felhasználható vetőmagról vagy műtrágyaféleségről ugyanúgy a központ dönt, minit a géptípusokról vagy az értékesítés idejéről és módjáról. Felvetődik bennünk is a kérdés, vajon hűen tükrözi-e az egyes kerületek eredményessége a végzett munkát. Szinte évente módosítunk önelszámolási rendszerünkön, és még ma is csak azt mondhatom: keressük a legjobb formát Egyebek közt egy gazdaságon belüli árrendszerrel kísérletezünk... Végül is tehát, ami a szakkönyvekben vagy a közgazda- sági szakcikkekben olykor egyértelmű, az bonyolult és ellentmondásokkal teli a gyakorlatban. Azzal valamennyi megkérdezett vezető egyetértett, hogy a belterjes gazdálkodás körülményei között, amikor alapkövetelmény az önköltség csökkentése és a hatékonyság növelése, szükség van új utak keresésére az ösztönzésben és az ágazati felelősség növeléseben. Abban is, hogy az önelszámolás húzóerőt jelent. A gond a helyes arányok megtalálása: az ágazati és a közös célok összehangolása. Egységesen érvényes recept nincs, hiszen nemcsak az üzemméretek különbözők, hanem az adottságok, a felszereltség vagy a szervezettség foka is. Az önelszámolási rendszer a ma mezőgazdaságának egyik legnehezebb »hogyanja«. Bíró Ferenc Befejeződött a százötvenmillió forintos rekonstrukció a Csavaripari Vállalat Borsod megyében lévő ongái gyáregységében, ahol új gyártócsarnokot építettek és új, termelékenyebb gépeket vásároltak. A gyárban bevezetett új technológia lehetővé teszi a nagyobb termelést és a pontosabb DIN szabvány szerinti csavarok gyártását, melyeket a nyugati piacon is lehet értékesíteni. Képünkön: Az új'gépek a hidegsajtoló üzemben. A GYÁR „NÉVJEGYE' KARLOV ÁGON Építési műanyagok készülnek Barcson A próbaüzem bizonyít — Gyártmányismertetők és gyártmányok A Dráva-parti füzesek őrizte csendben dolgozik a Kerni- kál Építési Műaxiyagfeldolgo- zó Gyára. Kilenc üzemét fél- milliárd forintért építették. A generálkivitelező — a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat — jó minőségű munkáját már a próbaüzem alatt dicsérik. Kifogástalanul működnek a berendezések is: több üzem kapacitása — az első mérések alapján — felülmúlja a tervezettet. A festékillatú gyár most vizsgázik. Vele együtt vizsgáznak a munkások is. Barcson nem voltak hagyományai a vegyiparnak. Ebből következik, hogy vegyész is leföljebb mutatóba akadt. A gyár feladatainak megoldásához viszont szakmunkásokra volt szükség. Amikor a járási székhely határában kijelölt új ipartelepen megkezdődött az építkezés, egy szeszgyári raktárból átalakított laboratóriumban a szakmunkásképzés is megkezdődött. A múlt év júniusában végzett már az első osztály. Most júniusban újabb osztály fejezd be a tanulmányait: egy fiatal gyár fiatal szakmunkásad lesznek. Számítanak rájuk az üzemben, hiszen az idén jelentős létszámemelkedésre is szükség van. Az első berendezések munkába állításakor alig néhány szakmunkás dolgozott, most százötven fizikai dolgozója van a gyárnak. Az év végén 280-ra emelik a létszámukat. Ennyi emberre van szükség ahhoz, hogy a több mint 152 millió forint értékű terméket — melyet az idén várnak az új gyártól — elkészítsék. A próbaüzem simábban megy, mint ahogy számították. Az első termékük, amelyet készítettek, az útépítésnél és a tetőszigetelésnél egyaránt jól használható bitumen emulzió. A gyártás közben egy kilogramm selejt sem keletkezett. Az érdeklődés rendkívül nagy e termék iránt. A magyar—jugoszláv határra telepített gyár ezzel a termékével adott először hírt magáról a határon túl is. Egy karlováci üzem vásárolt belőle, s a tapasztalatok alapján nemcsak újabb megrendelést küldtek, hanem ajánlatot az együttműködésre, a technológiák kicserélésére. A jugoszláv üzem ajánlatot tett a külső homlokzat készítéséhez szükséges zúzalékanyagok Somogyi YIT-küldöttek „A gyerekektől tanultam 55 Kraliczki Zoltánt, a megyei úttörőelnökség munkatársát' a megyei KISZ-bizottság választotta meg Somogy VIT- küldöttének. Hétéves, folyamatos jó munkáját ismerték el ezzel, és figyelembe vették azt is, hogy még hosszú ideig számítanak tevékenységére. — Három évig voltam járási úttörőelnök, négy éve megyei munkatársként dolgozom. Büszke vagyok az eltöltött hét évre, a mozgalomban ez nem kis idő, ma eléggé gyors a cserélődés, kevesen vagyunk ilyen »régiek«. Mindig igyekeztem, de ezt az utat nemcsak magamnak köszönhetem, hanem annak a sok embernek is, akivel együtt dolgozom. A megyei úttörő »apparátus« kéttagú. A legtöbb munkát nem függetlenített emberek látják el, szinte szívességből, ingyen dolgodnak, a gyerekszeretet hajtja őket. Ha ők nem lennének, az én munkámat sem jutalmazhatta volna a megyei KISZ-bizottság. — Miként lett úttörős? — Két évig tanítottam Nemeskisfaludon. 18 gyereket összevont 1—4. osztályban. A kis községben 190 ember lakott, mindenkit ismertem, könnyű volt megtalálni a kapcsolatot- a gyerekekkel és szüleikkel. Az egész életemet meghatározó élményeket sze- reztemi ott. Nagyon boldog idő volt. A későbbiek során is gyerekekkel foglalkoztam, remélem még jó ideig velük is fogok élni. Csak gazdagodtam ettől a munkától. Sokat tanultam tőlük, igyekeztem átvenni az ő egyszerű, őszinte kapcsolatteremtési eszközeiket. — Ez Kubában sem lesz »hátrányos«. — Valóban a játék, a tánc, a dal lehet a közös nyelvünk. A közismertebb nyelveket beszélő fiatalokkal még úgy- ahogy megértjük egymást, de a többiekkel is tudunk barátkozni »gyerekesen«. Ügy gondolom, hogy a VIT-rtil száműznek minden »felnőtt« formalista dolgot, és bár az ott találkozó fiatalok »hivatalosan« a felnőttek sorába tartoznak, nem kell majd feszengenünk, ahogy sajnos sok itthoni ifjúsági rendezvényen téblábolunk a protokoll miatt. Én itthon is igyekszem az ilyesmit feloldani, ha tudom. A viccnek, a vidámságnak sohasem voltam elrontója. — És a találkozó komolyabb része? — Igyekeztem alaposan fölkészülni, nem mintha félnék valamitől, de nem árt előre jól megismerni a ma ifjúsági mozgalmaiban uralkodó irányzatokat, mert csak így tudunk tapasztalatokat szerezni és átadni, csak így készülhetünk föl az apróbb-nagyobb vitákra. — Turistaként hogyan készül? — Szeretek utazni, sokfelé jártam már. Jugoszláviában, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, az Al-Dunán és Mongóliában. Ez utóbbi tőlünk nagyon különböző, egzotikus világ, csodálatos volt. De Kubához hasonló helyen még egyszer sem fordultam meg. Nagy várakozással indulok, viszek egy halom diafilmet, sok képet akarok hozni. Néhány jellegzetes kubai tárgyat bizonyára össze tudunk szedni, venni vagy csereberélni. Mi is viszünk egy csomó ajándékot, somogyi KISZ-esck és úttörők művészi munkáit osztjuk majd szét. Ahogy közeleg az idő, úgy leszek egyre izgatottabb. Kubáról sokat tudunk, és mégis keveset. Apró emberi kapcsolatokra, egy-egy mozdulatra, pár jellemző szóra várok. Azt szeretném legjobban megismerni, amiről minket is megítélnek. L. P. szállítására is. Ebből lesz a nálunk eddig még alig ismert hőszigetelő vakolat. Ezt elsősorban a régi épületek felújításánál használhatják eredményesen. A vele készített vakolat jobban tartja az épületekben a meleget. Ezt a terméket a zágrábi vásáron is bemutatják. A Thermon — ez az új vakolóanyag neve — nálunk majd csak azuán kerül majd a szakemberek elé. Az új gyár az építőipar számára készít a munkát köny- nyítő vagy gyorsító anyagokat, műanyag Idomokat. Olyan tetőíelülvilágító testek — kupolák és síklemezek — készülnek az új gyárban, amelyeket nem kapott meg sehol az építőipar. A gyár másik termékcsoportja — a műanyagból készült kabinok, zuhanyozófülkék — elsősorban az épületfelújításokat, a komfort fokozat növelését szolgáló beruházásokat segítik. Ezek az üvegszállal erősített poliészterből készülő termékek ma még alig ismertek. — Felhasználhatóságukat jól bizonyítja, hogy a barcsi Unitech Ipari Szövetkezet — amelyik lakókonténereket, vontatható vizesblokkokat is készít — vevőként jelentkezett: a nagy szériában gyártott konténerházaiba ezeket a vizes elemeket kívánja majd beépíteni — mondta Nádor Ottó, a gyár igazgatója. — Éppen az érdeklődés bizonyítja: érdemes ‘keresni az újat. Termékeink számát folyamatosan növeljük: műanyagból — különböző színekben — burkolóelemeket készítünk és gyártani fogunk zuhanyozó- kádakat is — természetesen műanyagból. Az új gyár termékeinek többségét még csak prospektusból, műszaki leírásból ismerik — ha imerik — a felhasználók: a gépek azonban megindultak, s a termék — már a próbaüzem alatt is — egyre több. Dr. K. L TÖBB CSAVAR!
