Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-30 / 125. szám

ÜNNEPI KÖNYVHÉT Argentina 1978 Rajtra kész a niai ! A lengyeltóti olvasókért À XI. labdarúgó világbaj­nokság házigazdái hosszú éveit óta tartó, szorgos mun­kával készítették elő a mun- ddált. Volt idő, amikor még itt, Argentínában is . megin­gott a szervezők optimizmu­sa, Brazília ugrásra készen várta a lemond tást. Mindez ma már a múlté. Megérkeztek a részt vevő csapatok, turisták ezred jöttek a világ minden tájáról. Új­ságírók. riporterek tudósíta­nak a nagy eseményről. Foly­nak az esélylatolgatások, dol­goznak a fogadóirodák. Elké­szültek a stadionok, utasokat köszönt az új nemzetközi re­pülőtér. Az utcákon csopor­tokba verődve tárgyalják az emberek, mi várható a kö­vetkező négy héten? Lehet-e más is győztes, mint Argen­tína? Ma még nehezen kép­zelhető el, hogy más viszi el a FIFA-kupát? — ezt szinte refrénszerűen ismétlik a bennszülöttek. Egy szó, mint száz, beindult a gépezet! Az Argentínába érkezett tu­ristáknak a lehető legválto­zatosabb műsorokkal igyekez­nek a szervezők kedvükben járni. A kiadott programból megtudjuk, hogy például Mar del Platában, ezen az ele­gáns tengerparti fürdőhelyen, egész júniusiban a karneválok sorát rendezik. Az éjszakai mulatókba neves művészeket szerződtettek. Itt Buenos Ai­resben vasárnap nyílt egy * kiállítás, amelyen bemutatják az ország mezőgazdaságának és iparának termékeit, nép- művészeti értékeit és kulturá­lis hagyományait. Minden bi­zonnyal az Andok lábánál elterülő Mendozában lesz a legvidámabb a hangulat, ahol június 8-a és 20-a között bor- fesztivált rendeznek. Az árak persze szintén vi­lágbajnokiak. Már az első na­pokban tapasztalhatók hogy sokan ezen a VB-n szeretné­nek meggazdagodni. A szállo­dákban lényegesen többen kérnek egy szobáért. mint néhány hónappal ezelőtt, és a jegyek árai • is igen borsosaik. Ennek ellenére rengeteg jegy talált elővételben gazdára. Az argentinokat minden mérkő­zésen telt ház várja majd, és persze késő lenne már, ha valaki ma szánná rá magát, hogy a 25-i döntőre jegyet vásároljon. Mendozában, ahol Hollandia, Irán, Peru és Skó­cia játszik, még lehet jegyet kapná annak ellenére, hogy a hollandok mérkőzésenként 15 ezer jegyet biztosítottak szur­kolóik számára és rengetegen rándulnak át a közeli Peruból kedvenceik buzdítására. Cor- dobában szintén van még fö­lösleges jegy. Elképzelhető, hogy a Mexikó—NSZK vagy a Tunézia—NSZK mérkőzé­sen csak kevesen ütnek majd a nézőtéren. Bizonyára érdekli az ofctho- , mákat, mibe kerül egy jegy a mérkőzésekre? A megnyi­tóra 8—50, a döntőre 10—65 dollárt is kérték egy belépő­ért. Mivel az itteni pénz, a peso igen labilis, és szinte napról napra változik az ár­folyama, a jegyek árát dol­lárban és svájci frankban ál­lapították meg. Azt is meg­tudtuk, hogy a bérleteket az itteniek részletre is megve­hettek. Minket, televíziósokat első­sorban az érdekel, milyenek lesznek Dél-Amerikából az adások? A januári sorsolást színesben közvetítették, a VB mérkőzéseit ugyancsak színesben sugározzák. A vá­ros központjában levő tv­centrumot nyugatnémet gé­pekkel szerelték fel, a kame­rákat és a technikai személy­zetet is a Bocsih-cég küldte az NSZK-ból Argentínába. Az egyes mérkőzéseken öt kame­ra követi majd a pályán tör­ténteket. Két kamerát a ka­puk mögé helyeztek el. hogy a gólokat meg tudják ismé­telni — más látószögből is, és persze lassítva. További két hordozható kamerát a két csapat ldspadjára irányíta­nak, ahol az edzők és a tar­talék játékosok foglalnak he­lyet Mi válható a megnyitó ün­nepségen? A szervezők ígérete szerint látványos és szanpompás lesz az elsejei megnyitó az újjá­varázsolt River Plate stadion­A Nemzetközi Labdarúgó [ Szövetség szavazás alapján kedden dönt arról, hogy a következő világbajnokságok döntőit hány csapattal bo­nyolítsák le. Mint ismeretes, már hosszú ideje felvetődött, hogy a jelenlegi 16-os döntő helyett 24 válogatott küzdel­mében dőljön el a világbajno­ki cím sorsa. A létszámemelés érdekében ázsiai, afrikai és a karib-ten- geri államok léptek sokat mert a jelenlegi formában csak egy csapatot indíthat­nak. Joao Havelange, « FIFA elnöke Buenos Aires-i sajtó­értekezletén nem mutatott túlságosan nagy lelkesedést a 24 csapatos világbajnoki dön­tő iránt: — A FIFA tagországai kö­zül mindössze 7 lehet képes 24 csapatos vb-döntő válla­lására, éspedig Olaszország, Franciaország, Brazília, Svéd­ország, Anglia, az NSZK és Spanyolország — mondotta. — Ez a küzdelemsorozat óriá­si feladatat ró a rendező or­szágra. Ilyenhez legalább 10 Vb igényt kielégítő stadionra van szükség. Különleges igé­nyek merülnének fel az el- ■ 1 ’ '■ ■■■ .............................. b an. Az ünnepség időtartamát mintegy 60—65 percre terve­zik. Valamelyik nap híre men+ a sajtóközpontban, hogy este megtartják a megnyitó főpró­báját. Valóban igy volt, de minden próbálkozásunk, hogy a stadion lelátóján ül­ve előzetesen szemrevételez­zük a ceremóniát, kudarcot vallott. A jól értesüitektől azonban néhány részlet kiszi­várgott: ezek szerint 2000 fiú és lány fiatalosan pergő rit­mikus tomagyakorlatot mu­tat be a zöld gyepen. Ki­alakítják az »Argentína 78«, a »mondial«, a »FIFA« és a »bien veni dos« (köszöntünk) feliratokat. Több zenekar vo­nul majd fel, többek között egy lányzenekar is. Argentin melódiákkal szórakoztatják a közönséget, de az öt világrész legismertebb dalait is eljátsz- szák majd. Végül a szervező bizottság és a FIFA képvise­lői köszöntik a részvevőket, és csak ezután vonul be a két csapat: a nyugatnémet és a lengyel. Közép-európai idő szerint pontban 19 órakor (ez itt Argentínában csak 15 óra) Joao Havelange, a FIFA el­nöke, egy elektronikus síppal jelt ad a világbajnoki küz­delmek megindulására. A mundial rajtra kész! szállásolással, a közlekedéssel, a hírközléssel Szóba került az 1982. évi spanyolországi vb, erről Ha­velange így beszélt: — A FIFA érvényben levő szabályai szerint 16—20 csa­pattal lehet vb-t rendezni, de gyakorlatilag a döntő mindig 16 csapatos volt. Ha a keddi szavazás engedélyezi a 24 csapatos vb-döntőt, akikor áz 1982. évi vb szervező bizott­sága határoz arról, hogy hány csapatot fogad. Ez a döntés a rendező ország joga. Ha a spanyolok 24 csapatos vb-dön­tőt akarnak lebonyolítani, akkor a FIFA megvizsgálja .lehetőségeiket, de mint ko­rábban mondattam, Spanyol- ország képes ilyen vb-t ren­dezni. A keddi kongresszuson tár­gyalják meg a Kínai Népköz- társaság FIFA tagságát. Több mint 100 ország mintegy 250 küldötte vitatja meg azt az iráni javaslatot, hogy zárják ki Tajvant és vegyék föl Kí­nát. A FIFA végrehajtó bizott­sága már határozott néhány kérdésben: — Vietnam teljes jogú tag­ja lett a FIFA-nak, összefüg­gésben az ország időközben végrehajtott egyesítésével. Szőnyi János Havelange nyilatkozta «, - ■ - ... * Legendák Azzal én is megtámogattam volna, de lovatlam voltam azokban az időkben immáron, mivelhogy elkészültek épp nyereg alá, a fölkelés előtti héten. Hogy sírt őrömében az én Pirosom. Pedig nem hagytak nyugtomat nékem sem. Nem hitték, hogy bár szomszédja voltam Vértesi Andrásnak, ne lett volna közeles részem a lázadásban. Felhányták áren­dás házamat eldugott írások után, fegyverekért, bizonyító erejű tárgyakért. No, sírhatott Piros, mert minden kutakodás alkalmat adott rá. A megtorlás szörnyű híreit külön kéjjel hordták le a bű­nös falvakba, lovakon járó kurírok. Összedobott közösség előtt olvasták: »Megsemmisít« tetvén és szétszóratván már azon lázadók, akik némely Ti­szán túli részeiben az ország­nak, a múlt év áprilisában is­tentelenül felkeltek. Nevezete­sen Szentamdrás, Békés, Gyo- ma, Csaba, Ecsed, Doboz, Sar­kad továbbra is szorgalmato­sán megvizsgálandók, netalán ott találandó iratokra, szemé­lyekre nézve. Akik a lázadók­kal valamiképpen összetartot­tak, s most bújdosásban len­nének, elfogatni, jó őrizet alatt tartani parancsoljuk, vagyo­nuk elkobzását ím elrendel­jük! Az el fogottakról, a meg- öltekről írásos hírrel lenni el ne mulasszátok!« Még mi itt naponta szen­vedtük a fölerősödött, dühö­sen nemes vármegyék vegza- túráját, Budán Pérót tizenhá­rom társával halálra ítélték. Későbbi hírrel levő szenve­dők elmesélhették, hogy Pérő bőlenyugvással, öreg ember bölcsességével vette a halálos ítéletet. Csak amikor a mel­lékbüntetésül kirótt kerékbe törést a tudomására tették, akkor veszítette el eszméletét. Vele további huszonnégy fő­bűnöst szentenciáztak halálra, azzal a megkülönböztetéssel, hogy kockavetéssel dől el, ki hal meg, ki nem. Tizenhét pár állt így össze Akinek vakot vetett a kocka a hóhér kezé­ben, vonulhatott a számára kijelölt fejvágó tőkéhez. Ha hatot vetett a kocka, élete mentve. A halálra ítélt em­bereken olyan láz ütött ki, hogy az odarendelt borbélyok­nak kellett eret vágni rajtuk. Szerencsésebbjei között volt Kokora Velizár kenyerespajtá­som, násznagyom és hites jó cimborám. Amikor a kocka hatot vetett, s végignézte a szörnyűséges mészárlást, erős őrizet alatt besorozták a ki­rály háborúba induló marsru­tájába, szembe a poroszokkal, kiket is kedvenc nevükön ak­koriban burkusoknak szere­tett nevezni a köznép. Kény­szerű, lovak melletti szolgá­latát tette, a hétéves háború, az örökösödési háború néven Újjáalakított könyvtárat avattak az ünnepi könyvhé­ten Lengyeltótiban. Most a korábbihoz képest háromszor nagyobb terület áll a köny­vek, az olvasók rendelkezésé­re. A helyi művelődési ház felújítása során Lengyeltóti olyan intézménnyel gazdago­dott, amelyben a szabad idő hasznos eltöltésére vonzó prcgramökka] várhatja a köz­ség és környéke lakóit az if­júsági klub, a nagyterem, ahol csaknem ötszáz emiber fér el kényelmes körülmé­nyek között — ez a helyiség egyben tornateremként is hasznosítható —, és a könyv­tár. Az ünnepi könyvhét rangos somogyi rendezvénye volt a szombat délutáni könyvtár­avató, melyre Fodor András József Atlila-díjas költőt ha­za várták a helybeliek. Ben­ces István tanácselnök — a könyvtár régebbi körülmé­nyeit összehasonlítva a je­lenlegivel — bizton mond­hatta : — Legyen a könyvtár mindenki otthona. Takács Éva könyvtáros fűzte hozzá : — Kilencezer kötetes könyvtá­runk olvasói létszáma elég csekély; amióta itt dolgozom, több alkalommal is hosszabb ideig szünetelt a kölcsönzés. Év végere azonban a jelen­legi négyszázötvenhárom ol­vasóval szemben hétszázhús? a tervünk. A lengyeltótiaknak nemcsak az jelent újdonságot, hogy a művelődés otthona gazdagabb, az igényeket figyelembe vé­ve talán családiasabb lett, hanem — a ház történeté­hez tartozik — a csaknem egy évtizedig megszokott kö­tődéi gépeli zaját váltja föl a KISZ-klub rendezvényeinek, a könyvtár fényének a va­rázsa. Hazaérkezett Lengyeltótiba Fodor András, az ünnepi könyvhétre meghívott vendég. Kötetei, versei között szám­talan helyen fölbukkannak a gyermekkor élményei, két évtized emberi, táji kapcso­latait őrzi és eleveníti föl meg-megújuló érzéseiben a költő. A gyerekkor maradan­dó képét őrzi Fodor András, aki első kötete címadó ver­sének épp a Hazafelé címűt választotta; az 1945-ös téli visszatérés emlékét a hazata­lálás öröme teszi örökké. Az ünnepi könyvheti avató­ünnepség népes közönsége a költőt köszöntötte. Eljöttek a régi ismerősök, barátok. Haj­dú Ferencné, Ozvári Istvánná az író—olvasó találkozóvá változott avatóünnepségen személyesen is jelen voltak az emlékeket föltáró kérdé­sekben. Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója, — an­nak az intézménynek a veze­tője, amelyik százötven ezer forinttal járult hozzá, hogy a lengyeltóti könyvtár méltó körülmények között működ­hessen —, sok írő—olvasó ta­lálkozó házigazdája, röviden így jellemezte a lengyeltóti eseményt: — Ilyen közvetlen hangú találkozásban még nem volt részem. A költő vendég csaknem egy órán át szüntelen dedi­kálta A bábu vére című, leg­újabb verseskötetét, s a könyvtárból — Lengyeltóti lakóinak új otthonából — családi meghívások is szólí­tották, emlékeket őrző falak hívták háziról házra. A párt­bizottság esti fogadásán a legfrissebb lengyeltóti emlé­kek verses előadsára kérték a költőt, aki szonettben írta meg a nap, az ünnep élmé­nyeit S hogy ezenkívül Is dolgozott, egy hosszú névsor fölmutatásával javasolta: hív­ják össze a Lengyeltótiból el­származott neves személyisé­geket Horányi Barna Kodály-cmléktáblát lepleztek le Korádon „Elvetettem a lenemet feliből” »Karádot nem hagyjuk ab­ba ezentúl sem, mihelyt alka­lom lesz, folytatjuk« — írta Kodály Zoltán 1936-ban Hopp Józsefnek, a nagyközség isko­laigazgató-tanítójának. Igaz, a Mesternek — és tanítványá­nak, Dávid Gyulának — ko­rábban már több mint két­száz karádi dallamváltozatot sikerült fonográfra rögzítenie, s a nagyszerű betyárhistóriá­kat feldolgozó Karádi nóták is országszerte sikert arattak, a további kutatások mégis ered­ményeseknek bizonyultak: a Magyar Tudományos Akadé­mia Zenetudományi. Intézeté­ben ma másfél ezer karádi dal­lamvariáns felvételét őrzik. ismert egyik utolsó esztende­jében, amikor is a hadak in­kább csak feküdtek egymás előtt, minit csatára elég erőt éreztek volna. Egy ilyen eseménytelen időszakban, mint később Ko- kora elmesélte, a burkusok oldaláról a németek vonala elé állt naponta egy hófehér fejű katonaember, s magya­rul, németül szólíthatta bajví­vásra a német ellenfél sva- rumléniáját. Sok gőgös tiszt táncoltatta ott a lovát, ám ínyére nem volt egynek sem, hogy a halált maga ellen hi­vó magyart kardhegyre vegye. Pedig az ilyenkor szokásos piszkolódásokkal, becsmérlé­seket szórta az ősz katona, mi­re egy fiatal fiú előállt a ki­hívásra, gyalogosan, szál kar­dosán, ahogy az öreg kínálta magát. Mire a fehér hajú ma­gyar így szólt hozzá: — Te fattyú, én téged nem hívtalak, köszönd gyermeki idődnek, hogy nyugton marad kardom, mert különben meg­ismertetem veled a szentand- rásá bíró korbácsát. Időszerű volt hát, hogy a nép­művészeti hagyományaira ma is jogosan büszke község — a 94 éves, gyémánt- és vasdiplo­más pedagógus, Happ József kezdeményezésére — emléket állítson a »nemzet karvezető­jének«, annál is inkább, mert eddig sehol sem utalt emlék­tábla Kodály itt-tartózkodásai- ra. Vasárnap a nagy muzsikus emlékéhez méltó emléktáblát lepleztek le a Karádi Általános Iskola falán. Immár a másodi­kat. Az első az intézmény név­adójának, Gárdonyi Gézának az emlékét őrzi; ő tanítói pá­lyafutását kezdte a nyolcszáz esztendős településen. Halála után két évvel, 1924-ben a nagy író kortárs, Móra Ferenc avatta fel itt emléktábláját. A vasárnapi ünnepségen je­len voltak Kodály szellemi örökösei, Szekeresné Farltas Márta, Olsvay Imre és Vikár László, az MTA Zenetudomá­nyi Intézetének munkatársai, régebben maguk is a karádi gyűjtőmunka tevékeny része­sei. Eljöttek a helyi pártszer­vezet, a tanács, a Hazafias Népfront, a téesz vezetői, meg­jelent Hausz Gyula, a Somogy megyei Tanács művelődésügyi osztályának a vezetője, Együd Árpád, a Rippl-Rónai József Múzeum igazgatóhelyettese, s számos, a megye más terüle­tein élő karádi »lokálpatrióta« is eleget tett a szervezők meg­hívásának. A rendezvényt Molnár Sán­dor, a helyi, általános iskola igazgatója nyitotta meg, majd dr. Kanyar József, a Somogy megyei Levéltár igazgatója, a történettudományok kandidá­tusa tartott ünnepi beszédet. Méltatta Kodály zeneszerzői, zenepedagógusi és népdalgyűj­tői tevékenységét, részletesen szólt a Mesternek és tanítvá­nyainak karádi tartózkodásai­ról és. a gyűjtés eredményei­ről, végül a hagyományápolás szükségességét hangsúlyozta. — Nem véletlen, hogy az em­léktábla leleplezésére alig több mint egy héttel a Ko- dály-társaság megalakulása után kerül sor — mondotta —, hiszen ez az aktus a somo­gyi emberek hálaérzetének ép­pen olyan megnyilvánulása, mint — országos méretekben — a tudományos társaság lét­rehozása. A nagy alkotó iránti szeretetnek és tiszteletnek ép­pen olyan kifejeződése, ami­lyen néhány esztendővel ez­előtt a Bartók-emléktábla fel­avatása volt Balatonberény- ben. Ezután Vikár László idézte fel Kodály emberi, alkotói, tu­dósi arculatát, és leplezte le az emléktáblát. S hogy a muzsi­kus-óriás emlékének »tár- gyiasítása« jóval több volt hi­vatalos gesztusnál, kegyelet­teljes tisztelgésnél, arról" a le­leplezést követő műsorból győződhettünk meg. A Heisz Károly vezényelte Somogy me­gyei Pedagógus Férfikar most is a tőle megszokott biztonság­gal, tömörséggel és stíiushű- séggél adott elő néhány rész­letet a Karádi nóták sorozatá­ból, de a fiatalabb nemzedék sem maradt adósunk a szép hagyományok ápolásával: kis­lányok mutattak be helyi gyűj­tésű népszokásokat és népda­lokat, fiúcskák járták a mesz- sze földön híres karádi ka- násztáncot — minél erősebbé vált a zápor, annál fergetege­sebben, betyárosabban... Az emléktábla avatása al­kalmából az iskola tanulói, szülői munkaközössége és pe­dagógusai — Torma Magdolna tanárnő irányításával — rep­rezentatív népművészeti ki­állítással lepték meg a vendé­geket. A szépséges karádi vi­seleték, térítők, népi. használati tárgyak gyűjteménye hosszú idő után most először került a nyilvánosság elé. L. A. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents