Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-27 / 123. szám
Marcaliban csak táska készül Xsítfi lyukak A szakosítás eredménye és a gondok Egyenlőtlenség a bérskálán ? . tn termelőcsarnokot kap 14 millió forintért a Rákos- palotai Bőr- és Múamyagíel- doigozó Vállalat 4. sz. marcali gyára. Jövőre megkezdődik a gépek rekonstrukciója is. A gyárat, amelyet körbe- épüit a fiaitail város, csak gond06 tervezéssel, a terület minél jobb kihasználásával lehet fejleszteni. A bővítést szolgáló elképzelések megvalósítását nem egyszer apróságnak tetsző gondok is nehezítik. A tervezés közben kiderült például, hogy a kazánház a nagyobb üzemet nem tudja ellátni gőzzel és útban is van. Az áttelepítésnek a legnagyobb akadálya az volt, hogy nem tudják hova vinni. Aztán a városi tanácscsal. közösen találtak megoldást : két fél telket kisajátítottak, és ott helyezik el a kazánházat, a szükséges olajtárolóikkal együtt A kiviteli terv ebben a hónapban elkészül. A kazánház áttelepítésével kapcsolatos rajzokat a negyedik negyedévre ígérték. A kivitelezés befejezését 1979. december 31-re vállalta a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat. Akkorra készül el egy tizenkétszer harminchat méteres, kétszintes épület Ez csatlakozik majd a meglevőhöz. A beruházás második ütemében — várhatóan 1982-ig — lebontják a mostani üzem déli szárnyát, és egy másik épületet emelnek itt (Ez a szárny valamikor felvonulási épület volt) Az építési jellegű beruházásokkal párhuzamosan kívánják végezni a gépi rekonstrukciót. Automata, félautomata varrógépek, a szállítás nehéz munkáját köny- nyító targoncák vásárlását tervezik. Az 'új üzemrészekben. pedig már szállítószalag lesz. A gépeik — a megrendelések alapján — 1978-ban és 1979-ben érkeznek. Tehát mire elkészül az új épület, végeznek a géppark kicserélésével is a régi üzemrészekben. Nem függ össze a rekonstrukcióval, de a termelékenység növelését szolgálja egy másik intézkedés is: tovább szakosították a marcali gyárat A múlt év végéig négyféle termék készült itt A kazetták — vagy ismertebb nevükön a diplomatatáskák —, a bevásárló, az iskola- és a női divattáskák. Január eleje óta azonban már csak női táskákat gyártanak. Legnagyobb megrendelőjük a szovjet Raznoexiport szerint jó minőségben. Ezekből a táskákból — a tervek szerint — az idén 56 millió forint értékűt készítenek. Ez 370—380 ezier divattáskát jelent. A múlt évben az idei tervnél nagyobb — 64 millió forint — értékű terméket állított elő a gyár. Mi.a csökkenés oka? Matics Miklós, a gyárigazgató azzal magyarázza ezt, hogy a kisebb termelési értéket jelentő, de munkaigényesebb termékek maradtak Marcaliban. Azt módja, hogy egy diplomatatáskáért 450 forintot is elkértek. Egy női divattáska — amelyik műbőrből készül — 148 forintba kerül. — E táskák a legmunkaigényesebbek, és azért kapta meg a marcali gyár, mert itt van a legtöbb bőrdíszmű- szakmunkás. A táskiakészatés nem gond nélküli. A gyár az első négy hónapban 108 százalékra teljesítette időarányos tervét. Aki tehát csak ezt a számot nézi, Elégedett lehet. A valósághű képhez azonban hozzá tartozik az is, hogy a múlt héten például a gyár 280 munkásából néhány napra 160-an abbahagyták a termelést, mert nem volt anyag. A dolgozók a fizetésük nyolcvan százalékát kapták erre az időre, vagy elmentek szabadságra. A különböző diszítő- elemekből, alkatrészekből szinte állandóan akadozik az ellátás. Tavaly a csatok okoz-, tak gondot. Az idén, úgy látszik, a cipzárakra kell állandóan panaszkodni. Az Elzett rendszertelenül szállít. Ezért kellett bejelenteni, hogy a május 20-ra megígért táskákat nem kapja meg a belkereskedelem, mert nincs fehér cipzár. A szovjet megrendelésre készülő táskák pedig a piros és a drapp miatt késnek. Ilyen vagy ehhez hasonló gond szinte havonta fordul elő. Ennek ellenére túlteljesíti időarányos tervét a gyár. Hogyan lehet ez? — Ügy — mondja az igazgató —, hogy a tartalékokat jó szervezéssel próbáljuk kiaknázni. Ez azonban azst is mutatja, hogy mekkora tartalékok vannak még a gyárban, amelyeket folyamatos anyagellátás mellet lehetne igazán hasznosítani. Erre, a gépi rekonstrukcióra és a termelést bővítő beruházásra alapozva számolnak úgy, hogy az a gyár, amelyik jelenleg 370— 380 ezer táskát készít, az ötödik ötéves tervidőszak végén már félmilliót gyárt. Dr. K. I. A bérrendezés mindig érzelmeket — néha szenvedélyeket — kavar. Főleg azóta, hogy a várható néhány százast érdem — vagy vélt érdem — szerint adják. Aki kap, nem tiltakozik. Aki nem kap, néha ilyen vagy olyan fórumon szót emeL Mert önértékelése nem vág egybe a vállalat, intézmény illetékes szerveinek értékelésével. E kettőt igen nehéz egymáshoz igazítani. Mi történik akkor, ha a bérrendezésnél az összegek közötti különbségeknek a helyi vezetők szándékától független okai vannak. Itt könnyebben meg lehet értetni az emberekkel: ennyi van, ennyivel tudunk gazdálkodni. Ezt gondolhatnánk, de nem így van. Jó példa erre a kaposvári vasútállomáson történt idei rendezés. A bérfejlesztésekre vonatkozó döntés a vasútnál egyszerűbb, s mégis kevésbé világos, mint a vállalati gyakorlatban. Egy-egy gyári, üzemi kollektíva kiemelkedően jó, éves munkája után mindenki természetesnek veszi a nagyobb arányú fejlesztést. A vasútnál minden központi intézkedés alapján történik. A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium vasúti főosztálya hozza a döntést — többnyire szoros összefüggésben a népgazdaság teherbíró képességével és egyéb szempontokkal. Így történt most is. A Munkaügyi Minisztériumban két éve elkészült az országos szakmai bértáblázat. Ez egységesen előírta, hogy a különböző szakmákban, munkakörökben mennyi lehet a dolgozók fizetése. Most ezt is figyelembe vették a MÁV hivatalos lapjában, ahol kimondták: 1979. április 1-ig a vasútnál is el kell érni a táblázatban szereplő alsó bérhatárokat. A bérek emelésére szánt keretösszeg 30 százalékát tartalékolták és arra szánták, hogy a különböző szintű béreket különböző mértékben emelve legalább közelítsenek az alsó bérhatárhoz. Ebből nem kis zavar támadt. Mert akinek a bére jobban le volt maradva, az — természetesen — magasabb összeget kapott. Akié már elérte vagy túlhaladta ezt a határt, az nem kapott semmit, vagy csak jelképes összeget. — Mi igyekeztünk egyenesen beszélni, s a bérrendezés előtt több fórumon is elmondtuk a pénz elosztásának elveit — mondja Betlehem LmszIó, a MÁV üzemi pártbizottságának a titkára. — Mégsem értette meg mindenki. Hogyne! A fizetési különbségek értékmérők is egy kicsit. S nehéz megérteni, hogy akinek korábban négy-hatszáz forinttal több volt ’ a fizetése, most a különbség a Hullára csökkenjen. A MÁV-dolgozók fizetése az egyik legbonyolultabb, legösszetettebb része a magyar bérrendszernek. Egy mozdonyvezető fizetése például a következő tételekből áll: alapbér, kilométerpénz, óraátalány, távoliét után fizetett pénz, üzemanyag-megtakarításért kapott prémium. De az sem közömbös, hogy milyen vonalon jár, s milyen vonatot vezet. Jövedelmét tovább növelheti a túlóra és az éjjeli pótlék is. Ugyanez vonatkozik a vonatkísérőkre, a jegyvizsgálókra és a mozdony személyzetének más tagjaira is. A tavaszi bérrendezésnél mindezekre tekintettel kellett lenni. De akadtak egyéb körülmények is. A kaposvári vasútállomáson hét gazdálkodó egység van. Az állomás, a vontatási főnökség, a szertár, az Utasellátó, hogy csak néhányat említsünk. Minden egységnek külön főnöksége van itt, a pécsi igazgatóságon és a minisztériumban, a főosztályon is. E főnökségek dolgozóinak a bére természetesen nem volt egyforma, s a tavaszi fejlesztés is eszerint történt: jobban figyelembe vették a lemaradásokat. Az épület- és hídfenntartási főnökség dolgozói közül a fizikai állományúak 7,2 százalékos bérfejlesztést kaptak, ez személyenként valamivel többet jelentett 220 forintnál. A nem fizikai dolgozókat átlagosan 166 forintos emelésről értesítették. Ezzel szemben a vontatási főnökségen a havidíjas szakmunkások — mind jól képzett szakember — 73 fillér órabéremelést kaptak. Ez nem éri el a 140 forintot sem. Méltánytalanság? Aligha. Az egyenlőtlen mértékű bérfejlesztés itt is korábbi elmaradásokat, indokolatlan egyenlőtlenségeket igyekezett helyrehozni. Volt aki kapott, volt aki nem. A tavaszi bérfejlesztés — így vagy úgy — 1600 embert érintett a vasútállomáson. Bérfejlesztést aligha lehet közmegelégedésre végrehajtani, különösen, ha ásító lyukakat kell betömni vele. Cs. T. Az első évtized méltó elismerése Kiváló szövetkezeti a Kahyb A múlt évi munkája alapján, fennállása óta először nyerte el a Kiváló szövetkezeti társulás kitüntetést a Kaposvári H Î Dri dsertés- tenyésztő és Értékesítő Közös Vállalkozás. Tegnap Kaposváron, a Doroty- tya-száUóban tartott ünnepségen a taggazdaságok, a partnerüzemek képviselőin kívül részt vett dr. Győri József, a megyei pártbizottság gazdaság- politikai osztályának munkatársa, dr. Csomós Zoltán, a MÉM főosztályvezető-helyettese, dr. Kovács Ferenc, a városi tanács elnöke, Molnár lm- István, a tsz-szövetség és dr. Varga István a MEDOSZ képviseletében. Köttő Józsefnek, a Kahyb szakszervezeti bizottsága titkárának megnyitója után Kása Ferenc, a közös vállalkozás igazgatója mondott ünnepi beszédet. Megemlékezett arról, hogy a múlt évben, éppúgy, mint kezdettől fogva, a Kahyb-sertések tenyésztését, elterjesztését tekintették legfőbb feladatuknak, úgy, hogy szüntelenül bővítsék, tartalmasabbá tegyék a partnereikkel való kapcsolatot, szolgáltatásaik körét. Tavaly a vállalkozás több mint hat és negyed millió forint nyereséget ért el, az exportnyereségen kívül 51 százalékkal többet, mint a megelőző három év átlagában. A nyereség nagyobb részét a vállalkozás a partnerszolgálati hálózat kiépítésére, a bővülő szolgáltatások anyagi fedezetére fordította. Jórészt ennek köszönhető, hogy az előző négy ev ben mégha romszorozódot t hazánkban a Kahyb-allomany. Ezzel a ténnyel függ össze az is, hogy az egyre tartalmasabbá váló és szélesedő szolgáltatások térítési díja nem emelkedett az elmúlt tíz év során. A partnerek száma évről évre emelkedik. Tavaly három állami gazdaság és negyvenkét társulás tsz csatlakozott a társuláshoz, így az ev végén kétszázat partnergazdasaggal volt már kapcsolata a társulásnak. Hazánkban csaknem kilencvenötezer Kahyb-kocát tartanak már a nagyüzemek, állományuk 25—30 százaléka ez a fajta hibrid sertés. A hazai elterjedéssel együtt no a KaJiyb-társulás hírneve külföldön. Tavaly 455 tenyész- sertést exportált, így összességében csaknem nyolcezerre emelkedett a külföldön levő Kahyb tenyészsertések száma. Tavaly a mezőgazdasági főiskolával közösen együtt működési megállapodást írtak ala a Szovjetunióval, ennek értelmében a vállalkozás hozzájárul az ott folyó sertéshibrid- program végrehajtásához. Kosa Ferenc végezetül köszönetét mondott a végzett munkáért, s további áldozatvállalást. odadó szorgalmat kért munkatársaitól. Dr. Csomós Zoltán, a MÉM főosztályvezető-helyettese rövid áttekintést adott azokról az eredményekről, amelyeket hazánk állattenyésztése a múlt évben elért. Adatokkal bizonyította, hogy dz ágazat általában teljesítette a~ ötödik ötéves tervben 1979-re meghatározott feladatokat. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a jövő feladatai sem lesznek ki- I sebbek, és részletesen foglalkozott azokkal a megoldásra j váró gondokkal, amelyek ma I még hazánk sertéstenyésztését ) jellemzik. Méltatta a Kahyb- vállalkozás jelentőségét, és megemlékezett a legutóbbi magas külföldi elismerésről: a frankfurti kiállításon tenyésztési győztes lett a Kahyb-ser- tés. A MÉM és a TOT kitüntető oklevelét Kosa Ferenc igazgató vette át. Molnár István a megyei tsz- szövetség nevében köszöntötte a kitüntetett társulást, és átadta az alakulástól a társulásnál dolgozó Kuppert Péternek a TOT kiváló szövetkezeti munkáért kitüntetést. Nyolcán vették át az ünnepségen a vállalkozás kiváló dolgozója kitüntetést, tízen pénzjutalomban részesültek. Az ünnepségen Kosa Ferenc mondott zárszót. T. M. Próbaüzem Barcson A Kemikál barcsi építési műanyagfeldolgozó gyárban mind a kilenc üzemben megkezdődött a próbatermelés. A févmilliárd forintos költséggel létesült gyár az építőiparnak készít nélkülözhetetlen anyagokat. A nagy fesztávolságú (etŐvilágító már Barcson kifejlesztett termék. Szilárdsága akár az acélé, súlya pedig a töredéke. Ezek az épületelemek Ls műanyagból készültek. A gyár silóiban tárolják az alapanyagokat. Hordókban az első termék: a tetőszigetelő anyag.
