Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-24 / 120. szám
AMERIKAI LEVÉL h hazugság díjazása Néhány nap múlva új könyv jelenik meg az amerikai üzletekben ; Richard Nixon, az Egyesült Államok volt elnökének emlékirata. A könyv megjelenésének híre hidegen hagyja az amerilcai közvélemény jelentős részét, a kisebbséget viszont kétféleképpen hozza izgalomba. Egyesek azért várják a könyvet, hogy megtudhassák belőle a Watergate- botrány hátterének igazságát. Ezek fognc-k a legnagyobbat csalódni. Egy másik csoport felháborodik azon, hogy volt fehér házi munkatársai után Nixon is csatlakozik az »igazság feltárását« ígérők hosszú sorához, s milliókat keres a korrupt, törvénysértő hivatali tevélcenységénck megírásából. Még ha megírnák az igazságot, jobban elnéznék nekik a jogtalan jövedelmet is de a Watergate- botrányhősök emlékiratai nem felfedik, hanem ösze- kuszálják, még jobban eltusolják azokat a bűnöket, melyeknek a számonkérése végül is — az Egyesült Államok történetében először — lemondásra kényszerűéit egy elnököt, Richard Nixont. A Watergate-emlékiratok eddig arra szolgáltak, hogy tisztára mossák a szerzőket. Az új könyv megjelentse miatt felháborodók csoportjához tartozónak mondja magát az a 19 washingtoni és Washington környéki fiatal is aki az Upstairs Downstairs nevű étteremben haditanácsra ült össze. Tanácskozásuk célja; bojkottot szervezni Nixon könyve ellen, meggyőzni az embereket, hogy ne vásároljanak könyvet a Watergate-bot- rány i egykori szereplőitől, különösen ne Nixoniól. Ezzel egyrészt védeni akarják az olvasókat a »csalók meséitől«, másrészt megakadályozni, hogy Nixon a több mint egymillió dolláros tvnyilatkozat sorozata után újabb milliókat keressen könyvével. Ügy vélik, elég jutalom volt számára, hogy utódának, Ford elnöknek kegyelméből büntetlenül úszta meg az egész Watergate- ügyet, miközben vezető, munkatársai, köztük Mitchell volt igazságügyi miniszter is, rács mögé kerültek néhány hónapra. A könyvvásárlási bojkott meghirdetői szinte biztosak benne, hogy Nixon könyvének ionala ugyanaz lesz, mint volt a nagy felháborodást keltő tv-ny'vlatkozafáé; újabb hazugságokkal tisztára mosni magát a történelemkönyv számára. Elég reménytelen vállalkozás, mert azért nagyon sok tény is-. mértté vált a bírósági tárgyalások során. Ami még homályos, az Nixon belső indítékai a Watergate-betö- rés, majd az ügy eltusolásá- ra tett kísérletekben. Mivel a könyvétől nem várják, hogy Nixon felfedi saját szerepét és felelősségét, ezért helyénvalónak tartják a bojkottot; legalább megakadályozhassák a hazugság újabb díjazását. Jelszavuk; »Csalóktól ne vásárolj könyveket«. Több módszerben állapodtak meg jelszavuk terjesztésére. Először is sajtónyilatkozatokban hívták fel rá a közvélemény figyelmét, másrészt plakátokat gyártanak, amelyeken a jelszó alatt Nixon marékra fogott karikatúrafeje látható az amerikai zászlón, A plakát nagyobb méretben jó szobai dekorációnak, kicsiben pedig a kocsi ütközőjére ragasztva feltűnő, mozgó bojkottpropaganda. Az első napokban nagy a kelete, sokan vásárolják. Ez a siker a bojkott szervezőiben is fölkeltette az üzleti szellemet. Ha ekkora a siker, akkor új formákat kell találni a jelszó terjesztésére. Így készült el az első Ni- xon-fejes trikó. Ennek még nagyobb a kelete, ezért az eddigi postai rendelés mellett már utcán is lehet vásárolni. Igen, vásárolni, mert az érzelme kifejezését segítő jelszavakért fizetni kell. A kis plakát ára egy dollár, a nagyé két dollár, a trikót pedig hat dollárért mérik. Ha valaki sokallja, azt válaszolják; mi ez kérem Nixon könyvének árához képest, amit 20 dollárban szabtak meg. Így aztán az elvi bázisra épült bojkottakció lassan új, dollárbázisra tér át. Ezzel változik a mozgalom lényege is, de legalább kiszámítható lesz. hogy ki keres többet. Nixön, aki múltjában »csak a szépre emlékezik«, vagy a bojkott szervezői, akik első jóérzésű felháborodásuktól eljutottak mozgalmuk üzleti szemléletéig. Washington, 1978 május. Kovács István Az asszony meg jókat mosolyintott az ajánlkozáso- kon de nem ám, hogy vissza- lökdelte volna az illetőik szavát, hanem söpörte befelé kedve bugyraiba, ahogy szegedi halaskofa az aprópénzt. De ha az orvost messzi földekre hívta a parancs, az asszony bezárkózott. Bár szalad egy kiválasztott deli, szép csikóslegény az asszony ablakához, kocogtatott, suttogott, bé nem bocsájtatott. És a baromorvos, ahogy a híre terebélyesedett, úgy járt egyre messzibb-mesz- szibb otthonától. Mindmegannyi alkalmat nyitogatva az asszony körül legyeskedő legénynek, bizonyos Bimbó András nevezetűnek. Egész kivilágos hajnalokig elhallgatta a csikós udvarlását, de ő belül a rácsos ablakon. András meg kívül állt, egyik lábáról a másikra. Na, így telegetett szépen az idő közöttük, az orvos tette, hogy de a világ minden kincséért sem tud a kettőjük közötti beszélgetésekről. Hanem azon év disznóölésének idejében csak meghívja váratlan Bimbó Andrást a1 baromorvos. Nem bö’lérnek, hanem vacsoravendégnek. Ment is Bimbó, gondolta, eldanolásznak, láthatja ai asszonyt, De csak hárman ültek a gyertyákkal megvilágosított . asztalhoz, a házban sincsen rajtuk kívül még egy élő. Na, kicsit sze- pegni kezdett Bimbó, hogy ez a baromorvos most számol a fejével, hiszen csalárd éjszakai udvarlásait kitudta valamiképp. Mindegy már, gondolta Bimbó, lesz, ahogy lesz, el nem szaladhat. Isznak, ahogy szokás, fehér pálinkákkal kezdik. Szólnak a lóról, a hadi viszonyokról. Jó magyar ember ez a Babarci, szép, bajszos, piros képű mindig, mint a fakadó rózsa. A kedve is emelkedik. Ment egyik nóta a másik után, ahogy a pohár borok köszöngéltek befelé a gyomo- ri pörnyésgödrökbe. Már a Göncölszekér is rúdjával for- dulgatott a földnek, ki-kinéz- tsk az ég alá kicsit. Már éjféledért az idő, de nem voltak részögösök, csak oda terelgeti a szót a baromorvos Bimbó elébe, hogy hát tetszik-e néki az ő felesége Váltott az esze a csikósnak. Mondja, hát egy ilyen virágszálas szép asszony! személy ugyan kinek ne tetszenék ebben a búrjával fölvert kerek világban? No, erre inni kellett megint, mert úgy volt az igaz, ahogy Bimbó mondta. A Budapest Táncegyüttes vendégjátéka I\émet színház Csárdások, hangszerszólók Vavrinecz—Simon: Üvegestánc. Kazahsztánban Kazahsatánban mintegy 806 ezer német nemzetiségű &kun polgár él. Döntő részűk falusi, a XVIII. századiban Oroszországba betelepült németek utódai. Kulturális életük változatossá tételére alakult meg a német színház. Az M. Sz. Scsepkin Szín- művészeti Főiskolán három évvel ezelőtt »Német csoportot« hoztak létre. Harmipchat fiatal készül az első kazahsztáni fellépésre. A Leendő hivatásos drámai színészeik változatos műsorukban klasszikus és modem ném,et darabokból adnak elő részleteiket német nyelven, táncolnak és énekelnek. A főiskola »Német csoportjának« tagjai nagyrészt kazahsztániak. A társulat a Kis Színház legkiválóbb színészeinek irányításával működik. A csoport tagjai alkotják majd a karagandai Német Színház gerincét Karagandában, Kazahsztán második legnagyobb városában körülbelül 60 ezer német él. Az új Nemzeti Színház előreláthatóan két év múlva nyitja meg kapuit, amikorra a »Német csoport« tagjai befejezik a főiskolát. Mivel Karaganda német, lakosságának részaránya már nem túl magas, a megalakuló színház minden bizonnyal gyakran fog szerepelni az egész Kazah SZSZK területén, ugyanúgy, mint Szibériában és az Alté jón. Karagandában már régóta működik a »Freundschaft« esztrádegyüttes- Fellép Kazahsztán egész területén, de a köztársaság határain túl is sikereket aratnak. Az együttesnek nincsenek pénzügyi nehézségei. Ez vonatkozik a hivatásos német színészekre is. Annál is inkább, mivel az épület és a berendezések létrehozásával kapcsolatos költségeket az állam magára vállalja.. A hétfő esti zápor sem riasztotta el a kaposváriakat, hogy megtekintsék a Budapest Táncegyüttes előadását a La- tinca Sándor Művelődési Központ színháztermében. Megérte: a közönség alig akarta leengedni a táncosokat a színpadról. A nyáron ismét találkozhatnak velük: június 23-án Balatonszárszón, július 15-én Balatonbogláron örvendeztetik meg a nyaralókat Betegségek miatt megváltozott műsorral mutatkozott be Kaposváron a Budapest Tánc- együttes. A gazdag repertoárral rendelkező csoport, a kitűnő táncosok, a remek zenekar azonban nem érezte meg, hogy néhány embert nélkülözni kényszerültek. A bemutatót a Triptichon című háromtételes táncjátékkal kezdték. A háborúról és a békéről szóló összeállítás táncelemei a balkáni népek folklórját idézték. Ügy éreztük, még nem honosodott meg teljesen ez a stílus az együttesben. Átütő sikere volt ellenben a Tájak, emberek hazai folklór összeállításnak. Bár a látvány ragadja meg a nézőt, az együttes láthatatlan szereplőiről sem szabad megfeledkeznünk. A művészi munkákat Simon Antal Erkel- díjas fogja össze, s ó alkotja a koreográfiákat. A tánckart Molnár Lajos Liszt-díjas irányítja — színpadi szólótáncait külön is megcsodáltuk —, az igényes zenei anyag Vavrinecz Béla nevéhez fűződik. S ■— Aztán szeretnéd-e, Bimbó, ezt az asszonyt? Hát mit mondhat erre a puskapor lobbanatú csikós. — Hát szeretnék én számadó is lenni, meg miegyéb is, hát egy ilyen asszonyt, de hogy is kérdezhet ilyeneket az orvos úr a saját felesége után? — Most olyat játszunk, hogy én kérdezek, te válaszolsz! Szeretnéd? — Hát eladó? — Ha te magyarul beszélsz, én is! Eladó! Kevés időre! Nézek az asszonyra, mit szól az ilyen szamár beszédre. De az majdnem bekap a szemével. Olyan tágasra kerekíti, mint az éjszaikai uhu madár. Pedig az nem ivott egy citeket se. — Hogy értődik ez a kevés idő, baromorvos úr, már meg ne bántsam, tudatlan ember létemre. — Ha úgy szereted, hogy meg is szöktetnéd, hát arra a kevés időre! Bimbóval hármat fordult egyszeriben a világ Vagy Babarci a bolond, vagy az asz- szony, vagy ő maga, született Bimbó András battonyai csikósbojtár. Mert akinél otthon lakik az ész a padláson, hát az ilyet nem mond. nem is gondol! De ha tréfálni kell, annak embere vagyok. Fonjuk tovább a mókát. — Akkor az enyém, már mehetünk is! — De nem addig van ám az, Bandi fiam. Annak itt kell játszani a szemem láttára. De mielőtt bármit válaszolnál, Igyunk egyet rája. Módjával aztán, hogy hűljön a szájszalonna ilyen tüzes szavak után. ha már a zenénél tartunk, a Tóki Gyula vezette, kitűnő muzsikusokból álló zenekar nagyszerű teljesítményét ismerjük el. Barcsy Zoltán, Fehér László és ökrös Oszkár hangszerszólóit lelkes ünnepléssel fogadta a kaposvári közönség. A Budapest Táncegyüttes táncszínházi programja a hazai folklór Tisza menti forrásából mutatott be különösen szép összeállítást. A hagyományos összetételű zenekar kiegészült e táncokat kísérve, a tekerőlant különös hangzása bűvitette A juhász című koreográfia dalanyagámak a hangzását, a kunsági kolom- poik az állatterelő pásztorok élményvilágát idézték. (Csegei pásztortánc.) Minden tánc egy-egy életképet villantott föl. Kovács László pusztabeli juhásza nemcsak az életmódra utalt, hanem egy színes egyéniségű ember megformálására is törekedett. A Csegei pásztortánc szilajsága virtuóz formagazdagsággal elevenítette meg a férfiak virtusát. Drámai pillanatai voltak a Felső- Tisza vidéki cigánybotolónak; Hargitai Zsuzsa szólótáncát külön is megjegyezhettük. A türei legényesben, illetve egy erdélyi párosban feledhetetlen élményt nyújtott Molnár Lajos, valamint Hargitai Luci. Hórányi Barna Levéltárosok Balatonföldváron Az iratok jövője Május 16-tól. 18-ig tartott Balatonföldváron a levéltárigazgatók országos konferenciája, melynek házigazdába a Somogy megyed Levéltár volt. A háromnapos találkozás legfontosabb témáiról, tapasztalatairól beszélgettünk Kanyar Józseffel, a megyei levéltár igazgatójával. — A konferencián a levéltár-igazgatókon kívül a megyei tanácsok szakreferensei is részt vettek — mondta. — Gondolkodik Bimbó, hát hallott ő már effélét, valami magtalan félu rákról hírlelve, hogy egy kiválasztott, jó cseléddel vettették be a termőföldjüket. Aztán nem is ismerők az illetőt. Ha odagondol az ember, ugyan valóst melyik magvetőnek csókol kezet az úr, bár ő eszi a puha papást utána. De ez azért más! Figurát nem hagyok magamból csinálni, ha mégolyán cimborás is az orvos úr! Hát elhasadna alattam a föld is, hát mit is gondol, hogy játsszak itten, ő meg nézi, hát nem monyas ló az ember, akinek mindegy hány ágra süti ágyékát a nap?! Közben olyan tüzesre változott a szoba, hogy szájon kapkodták a levegőt. De kiterveltek ezek mindent. Az asszony, csak levágta magáról kínase- lyem viganóját, feje fölött suhogott az alja, akár új csapó- jú karikásustor, ha rittyentő- re kiereszti a csikós, de semmi ám alatta, csak maga az alabástromosan fölragyogó teste. Egy villámlásnyi káprázat, az orvosnak összeverődött a foga is. Bimbón égett a csi- kóslajbi, lángolt a két füle tányérja. Hát egy gyáva nyuszi tán ő, mit számít az, hogy ez a komor monyú orvos itten. Az meg taszigálja Bimbót az alabástrom fehérségű asz- szonyhoz, az meg kap utána, mint az éhes a falatnak. Bimbó Bandi csak azt hallotta, hogy vacogó fogai közül biztatta az orvos: — Virulj ki. Bimbó, tárulj ki, Zsóka, virágba Zsóka sziromra Bimbó! A kulturális minisztérium levéltári osztálya által meghatározott program szerint, a tanácskozás első napirendi pontja a magyar irattárak helyzetének elemzése volt. Milyen az iratkezelés jelenlegi színvonala az országos hatáskörű és a megyei szerveknél? Ahhoz, hogy erre a kérdésre megbízható választ kapjon a szakma, egy nagy hatású ellenőrzés kívántatik az ország valamennyi irattárában. Persze, ezt a feladatot a lelvétárosok képtelenek egyedül elvégezni, ezért az irattárakkal rendelkező szerveknek is segíteniük kell. Mindenekelőtt azzal, hogy jól képzett irattárosokat alkalmaznak, hisz nyilvánvaló : amilyen a ma irattára, olyan lesz a jövő levéltára. Ehhez természetesen bizonyos szemléleti változásra is szükség van. Néhány szervnél ugyanis még mindig nyűgnek, szükséges rossznak tekintik az irattárat, következésképpen keveset törődnek vele. Pedig hát közismert, hogy az iratokra, mint forrásanyagra, dokumentumokra, nagy szüksége volt, van és lesz a történettudománynak. A gondok ellenére azárt megállapíthatta a konferencia, hogy az irattárak állapota az utóbbi évtizedben javult. És ez érdekes módon nem elsősorban az országos hatáskörű Szerveikre, hanem a megyeiekre vonatkozik. — Ügy tudom, az irattárak meglehetősen telítettek már. — Igen. Az irattárak mindenütt telítettek, ez országos gond. Annál is inkább, mert a levéltárak is telítettek. Az irattárakból jelenleg negyven, negyvenötezer folyóméter iratot kellene átvinni a levéltárakba. Csakhogy raktárak hiányában erre nincs lehetőség. Levéltáraink összesen 170 ezer folyóméter iratot őriznek. — A Somogy megyei Levéltár is hasonló gondokkal küszködik? — A mi levéltárunk ugyancsak telített, ötezer folyóméter iratot őrzünk, s mintegy kétezer-ötszázat kell átvennünk az irattáraktól.' A mi munkánkat azonban nem akadályozza a helyhiány, ugyanis a megyei tanács végrehajtó bizottsága az ügy fontosságára való tekintettel lehetővé tette egy úgynevezett átmeneti levéltár kialakítását a nagyberki kastélyiskolában. E lehetőség révén egyúttal a szocialista kori gazdasági levéltár alapjait is megvethetjük. A távlati terv szerint a »végleges megoldásra« a megyei tanács új székházának megépítése után kerülhet sor, amikor majd a régi székházban, a kultúrcentrumban kap kényelmes helyet a levéltár. — Miről volt szó még a konferencián? — A többi között egy központi, általános tematikus mutató készítésére vonatkozó tervezetet vitattunk meg, illetve a levéltárak jövőjével foglalkoztunk. A modern államvezetés ugyanis egységes informatikai rendszer megva~ lósításán fáradozik, s a levéltáraknak is igazodniuk kell a tervhez. Ezért egy úgynevezett »adatbankot« állítunk majd össze: a legfontosabb gazdasági, politikai, kulturális sitb. adatok egy bizonyos áttekinthető rendszerét. Az adatba rikrendszerrel kapcsolatos kísérletet az Országos Levéltárban már megkezdték. A balatonföldvári konferencia tulajdonképpen jubileumi tanácskozás volt, hiszen éppen tíz esztendeje kerültek tanácsi hatáskörbe a magyar levéltárak. Ezzel kapcsolatban csak két somogyi vonatkozású adatot említek. 1968-ban öten dolgoztunk a levéltárban, a régi költségvetésünk 190 ezer forint volt. Jelenleg tizennégyen' dolgozunk, s több mint egymilliós a költségyetésünk. A tanácskozás megnyitására »időzítettük« kilencedik évkönyvünk megjelenését, melyben — a hagyományokhoz híven — most is több mint tíz tartalmas, érdekes tanulmány látott napvilágot. Sz. A, (Folytatjuk.)
